Dr. Michael Laitman

spirituális munka

Minden bennünk történik

Kérdés: Miért nem tudjuk elérni azt, hogy a Teremtő hogyan hajtja végre a cselekedeteit, miért csak azt tudjuk megérteni, hogy hogy ezek a cselekedetek általunk hogyan érzékelhetők?

Válasz: Ez azért van, mert ezek a cselekedetek bennünk zajlanak. Nincs felsőbb ötlet vagy terv, amely később ereszkedik majd le hozzánk..

Beszélhetünk az események eképpen történő alakulásáról, mert ez így közelebb áll hozzánk, érthetőbb számunkra, azonban valójában minden bennünk van.

Minden a belső, számunkra észrevételen állapotainkból származik, és egyre jobban közelít a külsőségek felé.

Via – Laitman Blog

10 aug 2018

Milyen fajta egységet nevezünk Klipának?

Kérdés: A csoportban a barátok között milyen fajta kapcsolatot nevezünk úgy, hogy a Klipa? Tudna példát adni rá?

Válasz: A Klipa egy olyan primordiális, alapvető önző erő, amely csak az egység feltárása ellen hat, amelyben a Teremtő Önmagát kinyilvánítja.

Az egységnek különböző formái vannak, amelyek nem igénylik valakitől, hogy legyőzze a gonosz hajlamát, az egoizmust, ami nem okoz ellenállását –ott az egoizmus nem okoz zavart. Az egoizmus, például a nacionalizmus és a fasizmus esetén is támogat bizonyos fajta egységet.

Ezért a földi szinten ellenőrizni kell, hogy tényleg határtalanul az egység és a szeretet érdekében cselekszünk-e. Ez a különbség.

Ha jót akarsz az embereidnek és az országodnak, azonban nem törődsz a világ többi részével, vagy éppen ellenkezőleg, ha világ más részeinek hátrányára akarod azt, akkor az egész egység anti-spirituális. Emiatt meghiúsul, és képtelen lesz létezni. Ezért Baal HaSulam azt mondja, hogy ez a nemzedékek átka.

Via – Laitman Blog

26 Júl 2018

Mások vágyain keresztül élni

Kérdés: Ha nem érzünk semmit az igazi teremtésből, mit érzünk, amikor szeretünk, élvezzük az ételt, vagy akár a  csillagokra tekintünk?

Válasz: Örömet érzünk a jelentéktelen kis egoizmusunkban. Egész világunk, egész életünk ezen belül van. Semmit sem érzünk ezen kívül.

Kérdés: Szóval, nincs semmi költői a csillagászatban, gyötrelemben, vagy a szerelemben? Nincs költészet, nincs bennük semmi romantika?

Válasz: Ez az, ami által a korporális anyag él, mind az emberekben és az állatokban. Ezek azonban nem spirituális vizsgálatok. A spirituális megkülönböztetések más állapotból származnak, saját magamon kívülről. Amikor magamon kívül érzek valakit, és az ő gondolatai, érzései által élek, azáltal, hogy képes vagyok kitölteni őket.

Ezzel kezdem úgy érezni, hogy hasonló vagyok a Teremtőhöz, aki megteremtette az anyagot, és folyamatosan megújítja, folyamatosan magasabb állapotok felé alakítja azt. Amikor úgy érzem, hogy ki tudok tölteni valaki mást – hogy beteljesítsem őket, hogy jobbá változtassam, nem a megértésem szerint, hanem vágyaik alapján – akkor úgy érzem magam, mint a Teremtő, és érzem, amit a Teremtő érez. Ezt hívják a spirituális életnek.

Kérdés: Mi a spirituális élet fő szabálya?

Válasz: A mások vágyain keresztül való élet.

Kérdés: Miért nem érzem a spirituális világot?

Válasz: Ez azért van, mert nem alakítottad ki a szándékot, a vágyat és a késztetést, hogy másokat érezz saját magad helyett.

Mit jelent a “saját magam helyett”? Azt, hogy másokat egyfajta objektumként érezzünk, önmagunk pedig, mint egy eszközt, amely ezt az objektumot helyes, pozitív állapotba hozza.

Via – Laitman Blog

19 Júl 2018

Azonos spirituális cél

light

A Kabbala Bölcsessége, a teremtés alapanyagának, a megszerzési vágynak a helyes felhasználásának a módszerét adja az ember kezébe, úgy is nevezhetjük, hogy a megszerzés tudománya. A kapni akarásra irányuló vágyainak kitöltését hajszoló emberiség nem ismeri a spirituális törvényt, amely szerint a kapni akaró vágyat, a kitöltő Fény azonnal semlegesíti, így az önző vágy soha nem teljesülhet be. Másfelől viszont, a mások beteljesítésére irányuló, és ezért végtelen öröm forrásává válható vágy, nem automatikusan jelenik meg az ember belső világában, hanem komoly belső munka eredményeképpen, a világot irányító rendszer beavatkozása által kapja azt meg valaki. A spirituálisra törekvő embernek ezért nem Fényt, azaz beteljesedést kell KÉRNIE a Teremtőtől, hanem az említett vágyat, amit majd kitölt a Fény. Az ember spirituális munkájának lényege tehát új, adakozó, spirituális vágyak eléréséből áll, amit kizárólag egy azonos spirituális célt követő csoporton belüli kapcsolatokon keresztül kaphat meg.

2016.06.10 Reggeli lecke

KA

10 jún 2016

A félelem, amely szomorúságba fordul

thumbs_laitman_945

Minden egyes szint állapotában, – mint ahogy a gyerekek látják, kutatják a valóságot – nyilvánvalóan mindenféle dolgokban hisz az ember. A világunk ezeken a szinteken tele van mindenféle erőkkel, szellemekkel, a dolgok közötti láthatatlan kapcsolatokkal. A kisgyermekek – még a vallásosak is – amikor imádkoznak, a Felső Erőt mindenféle sajátos dolgokkal kapcsolják össze.

Láthatjuk a gyermekmesékben, hogy ezek a dolgok milyen mélyre utalnak vissza. Több ezer évvel ezelőttig, amikor az emberiség még a kabbala bölcsességétől is messze volt, egy bizonyos formában voltak elrendezve az emberek is. Tehát másképpen, mint ma.

20-30 ezer évvel ezelőtt mikor még totemeket és mindenféle pogány vallási formákat követtek az emberek, minden természeti erőt egy-egy istenségként azonosítottak. Mindenféle szokásokat alakítottak ki ezek körül, hogy mit kell tenniük, hogy ezekkel az erőkkel jó viszonyba legyenek.

Különböző táncok, szokások alakultak ki, mindenféle dolgok is, melyek a mai napig megmaradtak babonák, amulettek formájában. Ezek mind-mind – a gyűrűk és a különböző szimbólumok is – sok-sok generációt megelőzően megszerzett, nagyon primitív vallási elképzelések alapján lettek megjelenítve, kidolgozva, és alkalmazva az emberiség által.

Tehát a mai napig láthatjuk a primitív törzseknél, Afrikában, Dél-Amerikában vagy Ázsiában, hogy ezek egy nagyon kezdetleges formában fennmaradtak, és ilyen módon értelmezhetjük az embernek a természethez való viszonyát.

Nyilvánvalóan, ma egy modern világban élünk, más-más fejlettségi szinten lévő emberek próbálják meg mindenféle – sokszor nagyon ostoba módon –  a hitüknek megfelelően elrendezni a különböző erőkkel való viszonyukat. Ez kiterjedt még arra is, hogy változatos ruhákban, különféle rituálékkal próbálták ezt a viszonyt elrendezni.

/Én emlékszem magamra is, hogy mikor ezeket a dolgokat tanulmányoztam, ténylegesen látni lehetett ezek mögött a dolgok mögött, hogy valóban az emberi természet tényleg, csak így tudja a viszonyát elrendezni ezekkel az erőkkel./

Az ebben a jelenségben élő emberek egy hatalmas részét képezik az emberiségnek, olyan vágyakkal ,amelyeknek üresnek, fénytelennek kellene lennie. Ez tulajdonképpen egy rejtett kapcsolat a láthatatlan világgal, és minél inkább feltárulnak az ember előtt ezek, annál jobban letisztázódik az ok-okozati összefüggés is bizonyos dolgok mentén.

Tehát az egész valóságban ténylegesen megvolt és meg is van a helye az ilyen hitrendszereknek, gondolatoknak és különféle megközelítéseknek. De  a Kabbala bölcsességében ez másképp van, azaz az embernek meg kell tisztítania önmagát az összes képzelgéstől és ehelyett önmagukat arra kell irányozniuk, hogy: Nincs más Rajta kívül!

Vagyis, így kell viszonyulnia az embernek ahhoz, amit fel kell fedeznie. Ezért a Kabbala bölcseletében – mivel mi valóban rejtett dolgokkal foglalkozunk – nem is értjük, hogy pontosan mit kell felfedeznünk, de azt látnunk kell, hogy vannak emberek, akik még messze vannak a Kabbala bölcseletének megértésétől.

A médiákban is lehet látni, hogy vannak emberek, akik bár kapcsolódnak hozzánk, de ők egy sajátos nézőponttal közelítenek a Kabbalához úgy, hogy elképzelésük sincs arról,hogy valójában mi is történik.

Kicsit megérinti őket és ennek eredményeképpen egy teljesen helytelen kapcsolat ébred fel bennük a Kabbala által leírt világgal, és azzal kapcsolatosan is, amit tanulnak de mindenképpen befolyásolja ez majd az életüket.

Természetesen vannak olyanok is, akik szándékosan eltorzítják ezt a kapcsolatot. Ezek a torzítások azért kerülhetnek egyáltalán a képbe, mert az ősi időkben ez így működött, és ez egy olyan része a jelenségek leírásának, amelyet valóban, hozzá lehet kapcsolni a Kabbala bölcseletéhez is. Ezért úgy kell tekintenünk ezekre, mint bármely más dologra. Természetesen ezek nemkívánatos dolgok és kifejeződések. Mégis tudnunk kell, hogy akár segíthetik is az embert. Minden jelenség, mindenkit külön-külön és együtt is kitölt tudással, ahogy a Kabbala Bölcsessége.

Csakis ha tisztán lát az ember, akkor tudja az ténylegesen megtisztítani a világhoz való viszonyát, a feltárulásait azoktól a tévedéseken alapuló tévhitektől melyekben az emberek élnek. Nyilván ezek az ősi időkben élt emberek, akik 20-30 ezer évvel ezelőtt éltek, alapvetően más viszonyba kerültek a természet erőivel. De az ő képzelgéseik a mai napig megmaradtak, és Ábrahám volt az, aki összetörte a különféle ikonokat és az emberek közötti kapcsolatra építette az addig a különböző természeti erőkre kivetített kapcsolatot. Mert a Felső Erőnek ebben a kapcsolatban kell feltárulnia! – mondta ő.

Ezért minden ideát és bálványt igyekezett kikapcsolni a rendszerből. Nekünk ugyan azt kell tennünk, amit Ábrahám tett. Ugyan azt az utat kell követnünk. Ugyan abban a cselekedet sorozatban vagyunk.  Tehát a harmadik kérdésnél, mely a félelemre vonatkozik, hamar kiderül, hogy nincs is itt félelem valójában. Ennek az oka, hogy az, az Isten útjától való eltérés, amely félelemként jelenik meg, és ez két okra vezethető vissza.

Az Isten útjától való eltérés azt jelenti valójában, hogy én nem egyetlen erőt pozícionálok be, azt, hogy: Nincs más Rajta kívül!  Mert ez az oka minden eltérésnek, mert minden más dolgot, mint hamis képet kell látnom, ami annak érdekében van jelen, hogy megzavarjon és eltérítsen engem, hogy ne a Teremtőt lássam magam előtt, amely az egyetlen társam és kapcsolatom az életben, az életemhez.

Ezért mindent, ami ellenem fordul így kell látnom, arra ilyen módon kell tekintenem. Ezek a totemek, ikonok melyeket Ábrahám eltört, ezek ténylegesen a- Nincs más Rajta kívül- erejéhez kapcsolódnak, és nekünk is ezt kell tennünk. Lépésről lépésre közelednünk kell ehhez az Erőhöz.

Ezért minden egyes pillanatban, életünk minden egyes percében először meg találnunk kell, majd rá kell irányoznunk magunkat a Teremtő tervére. Ez egy kapcsolat, amely egyre stabilizálódik, majd megadja nekünk minden viszonyunk felett a megtisztulást, azaz megtisztítja ezeket a tévhiteket és ezért nekünk valóban a helyes módon kell megerősítenünk a kapcsolatunkat a Teremtővel.

Így kell leírnunk mindazt, ami történik. Minden zavart egy eszköznek kell látnunk, mely hozzásegít ahhoz, hogy megerősítsük a Teremtővel való kapcsolatot.  Mint mondottam az eltérés Isten útjától két féle lehet. A másik út, a bölcseink szavainak kifordítása, melyeknek ilyen módon való feltárása tilos.

Az emberek elkezdték magyarázni egymásnak a rendszert, mint egy intellektuális, érzelmi rendszert, mert képtelenek voltak felfogni, hogy valójában ezek a dolgok azonosak.

Mint mikor valaki elkezd magyarázni egy kisgyermeknek valamit, amit még képtelen felfogni az értelmével, és így csupán megzavarjuk a gyermeket ezzel, nem is tudja, mit akarunk ebből kihozni, bár szájtátva bámulja a felnőttet, de mikor azt kérik tőle, használja is amit hallott, erre ő képtelen. Hiába várjuk, hogy egy helyes módon fogadja el a hallottakat, látnunk kell, hogy míg a gyermek nincs egy bizonyos szinten, addig képtelen lesz ezt elfogadni a maga helyén.

Addig mindenféle különleges érdemekkel ruház fel bizonyos tárgyakat, melyekkel különféle dolgok közötti kapcsolatokra fog utalni. Akkor eltudjuk képzelni, hogy az életbe vetett különféle vágyak irányultságait próbálta meg lecserélni ezekre az ikonokra. Így születtek benne  jó totemek meg rossz totemek, de valójában nem lehet totemekhez imádkozni, hogy az ember a sorsát azok változtassák meg.

Ezek a még ma is létező primitív hitrendszerek- hiszen még ma is vannak, akik például piros szalagot kötnek a kezükre, vagy mindenféle szimbólumokat hordanak, melyeknek erőt tulajdonítanak, illetve amuletteket hordanak, melyekben hisznek, vagy embereket kapcsolnak össze bizonyos bálványok előtti imádkozásban – és ezeket a cselekedeteket úgy írják le, mint amelyekben remény van, hogy ezek majd az ő segítségükre is lesznek különböző dolgokban.

A Kabbalához is rengeteg babona kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy mi is a napjainkig használjuk azokat az ikonokat, melyeket őseink is használtak. Lényegtelen hol vagyunk, ha ezekhez a cselekedetekhez úgy viszonyulunk, mint akkor. Ezek a cselekedetek megegyeznek azokkal melyeket mi akkor csináltunk, azokon az alapokon dolgoztunk ki, amikor az őseink, a természetből semmit nem értve, az erőket tárgyakhoz kötötték.

Ezeket az ikonokat próbáljuk a mai napig használni, reménykedve abban, hogy általuk, azaz a hozzájuk kötött erők által az életünk megváltoztatható. Egy teljesen nyilvánvalóan primitív módon próbálunk kapcsolódni ezekhez a bálványokhoz. E mögött ugyan az a pszichológiai alapokon álló hit van, egy félelem, melyet egy-egy tárgyra vetítünk rá.

A Tóra, mely az igazság, azt követeli tőlünk, hogy formaegyezésre jussunk a Teremtővel, és nem azt, hogy alulról könyörögjünk hozzá.

Tehát, nekünk nem kell a Teremtőt beilleszteni egyetlen erőbe sem. A Teremtő nem ezért fog jót vagy rosszat tenni velünk. Nekünk ellentétes irányú cselekedetet kell végrehajtani és ez által kell a saját egónknak is mindenféle gondolatok által munkát adni, és akkor ilyen módon hasonlóvá tudunk válni a Teremtőhöz, nyilvánvalóan azért mert mi sikeresek akarunk lenni ebben.

A mai napig vannak, akik például sikeresek akarnak lenni az üzleti életben, ők különféle boszorkányságot próbálnak meg felhasználni. Láthatjuk, hogy az egész munka, mely arra épül, hogy „ne csinálj faragott képet magadnak”. Mert ezek csak a megszerzésnek a különböző módjai, melyek olyan cselekedeteket hajtatnak végre melyek túl lépnek a Nincs más Rajta kívül erején, és az ilyen fajta szándékok mögött mindig láthatjuk azokat a cselekedeteket, melyeken ha túl tudnánk lépni, azonnal láthatóvá válna, hogy a Teremtő teljesen másfajta körülmények között mozgatja a világot.

Ezért nem a múltban kellene élni. Baal HaSulam le is írta ezt, és ez velünk is megtörténik. Mindenféle formában megnyilvánul, és felemel bennünket…

  1. 2016. 03. 16.

Kivonat a reggeli leckéből /1. rész: TESZ/3. pont/ A félelem, amely szomorúságba fordul

KA

15 Már 2016

A spirituális világba vezető létra

laitman_546_02 (1)

“A spirituális világba vezető létra valamennyi fokának szintjei egyetlen dologra várnak. Arra, hogy a legalsó szint alatti fokozat, amelyre a létra felépül, kérjen a többi fokozattól. Ehhez, az alsó szintnek tudatossá kell válnia, és fel kell ismernie, hogy a létra legtetejének szintjével kell azonossá válnia, amihez valamennyi létrafokon fel kell emelkednie, miközben minősége teljes egészében megváltozik. Így a spirituális világ az ember igaz imájára (Man-jára) vár, hogy a Teremtés hajnalán elültetett tervet, azaz az ember felemelését, annak kérésére megvalósíthassa.”

KA

03 jún 2015

Alagút egy ellentétes világba

alagút

Számomra, az egész világ fel van osztva azon az alapon, hogy mi az, ami bennem található és mi az, ami rajtam kívül.  Van a testem, amely kitölt valamilyen helyet, és van a körülöttem levő világ. A számomra a legfontosabb dolog én magam vagyok, minden egyéb csak másodlagos, amely szintén fel van osztva annak a fontosságnak az alapján, hogy mi az, ami előnyös a számomra és mi az, ami kárt okoz nekem.

De tételezzük fel, hogy én megcserélem önmagamban ezeket a részeket és elérek egy állapotot, amelyben a rajtam kívül levő dolgok fontosabbá válnak számomra, mint önmagam. Ezáltal, egy belső forradalmat csinálok magamban, egy belső fordulatot hajtok végre a felfogásomban, amely egy új viszonyt épít ki a valósággal önmagamon belül. Elkezdek birtokolni egy ellentétes értelmezést az idő, a mozgás, a hely a jó és a rossz koncepciójával kapcsolatosan, azaz minden teljesen ellentétessé válik az előző érzékelésemmel

Egy olyan világban találom magam, amely ellentétes (egy anti-világban), azaz amely teljesen ellentétes a jelenlegi világommal!  Ez teljes egészében más fajta irányban mozog, a múltban a jelenben és a jövőben, minden korlátozás nélkül.

A térérzékelésem megváltozik, többé nem vagyok egy bizonyos helyhez kötve. A fizikusok beszélnek a világegyetem féregjárataiban való létezéséről, és hogy ezekbe képesek vagyunk belépni. Be kell hatolnunk abba a világba amely túl, van, az anyagon.

Természetesen, én úgy tekintek önmagamra, hogy az sokkal fontosabb számomra bárminél, amit kívül találok, azonban ha én képes vagyok a fent említett érzékelést magam köré kiterjeszteni, azaz magam által döntöm el, hogy mi a fontos a számomra, akkor ezen a szinten az idő urává válok.

Azonban a fizikusok a tér elhajlásáról is beszélnek, egy elméleti nézőpontból megfigyelve, mintha egy különleges eszköz segítségével vizsgálná a teret egy földi ember (aki a tér elhajlását nem érzékelte azt megelőzően).  Lehetetlen átlépni a fizikai világ határait ezen, módon, azaz egy eszközzel. Ilyen módon ugyan azt az anyagot fogják látni az idő a tér, és a mozgás egy nagyobb felbontásán keresztül.

Eközben a Kabbala bölcselete az ember valóség érzékelésének megváltozásáról beszél váltakozó érzékeléséről beszél, amennyiben képes felszámolni az anyagtól való függőségét. Lemeztelenítve és megszabadulva az anyagtól az Univerzum közepén és keresztültekintek rajta, minden behatároltság nélkül, és megláthatom azt a helyet, amelyből Kiáradó Erő okozta az Ősrobbanást. Ez az Erő biztosította az energiát ennek a hatalmas univerzumnak a megteremtéséhez és fejlődéséhez és juttatta el addig a pontig ahol én most vagyok.

Miközben én vissza pillantok, mert meg szeretném látni azt az Erőt, ami az ősrobbanást okozta, mert pontosan ez az amit meg akarok vizsgálni, azonban nincs mit megvizsgálnom a Világegyetemünkön belül,  mert ez az egész csak ennek a kezdeti Erő hatásának az eredménye. Ha én megértem és megismerem ezt a Forrást (eredetet), akkor bennem is azonnal megjelenik az eredet összes következménye.

Azonban magából a következményből nem tudjuk feltárni és tanulmányozni az Eredetet. Láthatjuk, hogy az emberiség még nem áll készen a fejlődésnek erre a szintjére és általánosságban ki is jelenthetjük, hogy a Forrás nem tárható fel ezen a módon.

2014.04.17, A Kab.Tv. “Egy új élet” cimű műsorából

forrás: A Tunnel To The Opposite World

Posted on June 13th, 2014 at 8:46 am

מנהרה לעולם הנגדי

פורסם: 8.06.14, 16:00

ford: BS

lekt: KA

 

 

 

18 jún 2014

Különleges jelenség az ember

különleges jelenség

Világunkban van egy nagyon különleges jelenség, embernek hívják, aki generációról generációra fejlődik. Fejlődik elméje és ezáltal változtatja környezetét.

A tudat azonban a környezetnek köszönhetően fejlődik, amin nem képes felülemelkedni csak annyira, amennyire megérti, hogy miként képes jobban hasznosítani mindezt. Ez teszi olyan különbözővé az embert az állattól. Jobban megérti és használja a természetet és környezetet, ennyi az egész. Az állatok vágyai korlátozottak és meghatározottak. Generációról generációra az nem változik, egyszerű dolgokkal van megtöltve, mint például az evés, a párosodás, valamint a család iránti igény. Mindössze ennyi van az állatoknak elrendelve.

Persze az emberek is élvezik ezeket az örömöket, de nekik több van. A vagyon, a hatalom és a tudás iránti vágyuk is megvan.Ez teszi az emberi lényt olyan tevékennyé, egyben rosszabbá is, mint az állatok. Mindez azért van így, mert az ember egója határtalan, mikor ezekhez az örömökhöz jut. A személy le akarja győzni az egész világot és ezért rombolni is képes. Tönkreteszi a környezetét, így egyre bonyolultabbá válik a túlélés ebben a világban, amely állítólag az ember javát szolgálja.

Tehát az ember rendelkezik értelemmel csak azért, hogy jobbá és kényelmesebbé tegye környezetét. De pontosan mi is rombol akkor? Az ember egoisztikus vágya.

Ha ebből a perspektívából szemléljük életünket, akkor jobban tennénk, ha meg sem születnénk, így elkerülvén szenvedéseinket és minket sújtó csapásokat. Baal HaSzulám a “Béke a Világnak” írásában azt mondta, hogy amennyiben kiszámolnánk azt, hogy mennyi örömömet kapunk az életben és mennyi szenvedést, akkor gyakorlatilag az életnek semmi értelme nem lenne, nem lenne értelme megszületni.

De a létezésnek mégiscsak van célja ebben a világban. Minden mozdulatlan tárgy, vegetatív növény és állati szint, nem különben az ember ezért a célért van teremtve. Ez a cél határozza meg a karakterünket és minden belső és külső környezetet. Mindez a spirituális fejlődésünk végett létezik.

A mi spirituális fejlődésünk a jelenlegi szintünkről a spirituális világba mutat, ami az egység, az adást és a másik szeretete. De ez respektáltan van számunkra meghatározva, épp ezért Teremtőnek, Fénynek, Egynek van nevezve, ami ad és szeret.

Amit mi képesek leszünk felfedezni az a Teremtő természete, ezt spiritualitásnak hívjuk, ami a Fényből származik, az adás és szeretet erejéből fakad. Amit már ismerünk, az a mi természetünk, vagyis a korpolaritás azaz testiség, ami a megkapás vágyából ered.

2014-05-13 Napi kabbala lecke 4. részéből, Baal HaSulam írásai

forrás: A Strange Phenomenon Called Man

ford:SZL

lekt:KN

22 máj 2014

Egy millió dollár, vagy a Felső Fény?

Kérdés:

A terjesztés célja, hogy biztosítsa az embereknek, amit akarnak. Mit adhatunk nekik, ha egy millió dollárt akarnak, vagy néhány ajándékot vagy valami mást?

Válasz:

A hozzáállásunk az emberekhez ebben a világban hasonló kell, hogy legyen ahhoz, ahogy a gyermekeinkhez viszonyulunk. Meg kell, hogy adjuk nekik, amire szükségük van, de nem azt, amit kérnek. Mert amit kérnek, az sokszor ártalmas lehet számukra, és nekünk igyekeznünk kell megvédeni őket, és távol tartani azoktól a dolgoktól, amik tudtukon kívül árthatnak nekik.

Ha kimegyünk a világba és azt mondjuk nekik: “Kérjetek, amit csak akartok, és mi mindent megadunk nektek”, így a kérdés indokolt. De mi megkérdezzük őket, hogy valóban akarják-e a pénzt, hatalmat, tiszteletet, tudást, a jólétet és a boldogságot, egészséget és a biztonságot? Aztán elmondjuk azt is, hogy mindez elérhető egy kis erőfeszítés és kapcsolat által. Tehát nem csak felajánljuk, hogy teljesülhet az amit akarnak, hanem létre is hozzuk a feltételeket, ahhoz, hogy ez az erőfeszítéseik által megtörténhessenek. Illetve megteremtjük a feltételeket , amely szükséges a kapcsolathoz.

Pontosan az ő erőfeszítésük ébreszti fel a “Körbevevő Fényt”, amely elérkezik hozzájuk rajtunk keresztül, és a Fény befolyásolása által a vágyak elkezdenek megváltozni, egyre jobban spirituálisabbá válnak. Természetesen, továbbra is ki fogják tölteni a hétköznapjukat szokásos dolgok, mint az élelmiszer, szex, normális család, különböző szórakozások utáni vágy, de ugyanakkor a vágyaik jelentősen változnak. Ezért mi a  hozzájuk fordulásunkat nevezzük “integrál oktatás”-nak. amiben ők lassanként megtanulnak, ezeken kívül más kérdéseket is felvetni.

Alapvetően  egyszerű cselekedeteket általi erőfeszítések lehetőségeit ajánlunk fel nekik, amelyek elfogadottak a világon. Mert mi már tudjuk, hogy ha az emberek összegyűlnek és tesznek valamit együtt, akkor  sikeresek lesznek. Bár összegyűjtjük az embereket, de nem azért,  hogy elvégezzék a munkát a terjesztés javára, hanem azért, mert a közös beszélgetésben, – amelyet  a közös munka előtti egyeztetés közben végeznek – érezni fogják, hogy létrejön bennük egy új erő, egy új közösségi erő, a “málna szem”.

Végül elkezdik megérteni, hogy a kapcsolat, nem csak a megoldást hozza el nekik a mindennapi problémákra, hanem megadja a melegség érzését is, a felemelkedést  az életben és mindehhez, még kapnak még energiát is a csoporttól. Nem tudják majd, hogy honnan jön, de érzik majd, hogy létezik.

Kerekasztalokat rendezünk, ezáltal összegyűjtjük a körülöttük élő embereket, akik gyűlölik egymást, arabokat és zsidókat, drúzokat és beduinokat. Azt tapasztaljuk, hogy egyik pillanatról a másikra, úgy 40-50 perc eltelte után készen állnak ölelkezni, és együtt énekelni. Az agresszió és az ellentétek hirtelen eltűnnek bennük, mert áthalad rajtuk a Felső Fény.

A Fény dolgozik rajtuk és hirtelen elkezdik megérteni, hogy az ellentétek fölé kell, hogy emelkedjenek, és pontosan a gyűlöletnek köszönhetően, érzik meg ilyen erősen a kontrasztot, a vonzást, sőt a kölcsönös szeretetet is.

Az egó azért jött létre, hogy fölé emelkedjünk és elérjük az annak, nyíl egyenesen ellenkező  tulajdonságait. Ebből a megszerző tulajdonságból kiindulva, érjük el az adakozás tulajdonságát, azaz gyűlöletből érkezünk el a szeretethez. Így igazoljuk a Teremtőt, aki megteremtette az egót. Mondva van: “Én megteremtettem a gonosz hajlamot, és megteremtettem a Tórát, mint a fűszert”, vegyétek, korrigáljátok és fogadjátok el,  azt a tulajdonságot, amely teljesen ellentétes a gonosszal, és fogadjátok magatokba a jót és a szeretetet.

Ezért az a kérdésed, hogy “Mit adunk nekik?” Ez egy helyes kérdés. Rajtunk keresztül átadjuk a Felső Fényt.

Amikor dolgozom a közönséggel, szükségem kezd lenni a Teremtőre. Mert én fektetek be, én ígérek, és ez által dolgozom az emberekkel. Ha semmi sem sikerül, akkor katasztrófa lesz. Olyan leszek a számukra, mint valami rabló vagy szélhámos, aki egy veszélyes helyzetbe helyezi magát, és várja a végeredményt. Ha nem sikerül, akkor én csapásokat kapok, vagy ennél rosszabbat, megszégyenítenek és megátkoznak.

Ezért kénytelen vagyok (és ez a legjobb helyzet) a Teremtőhöz fordulni, mert érzem szükségességét. Ez az első alkalom az életemben, hogy valóban szükségem van Rá. Mert érzem, hogy az egóm, a büszkeségem,a szörnyű szégyen, amit érezhetek ha nem sikerül az amit terveztem, egyszerűen éget engem. Ez a legrosszabb érzés. Ezért van az, hogy mi a barátokkal együtt készek vagyunk választás nélkül mindent megtenni, annak érdekében, hogy sikeresek legyünk.

Nagy szerencsénk van, hogy a mi korunkban megadatott számunkra ez a lehetőség. Különben nem építettük volna meg ezt a láncolatot, nem lettünk volna képesek a Teremtőhöz fordulni, mert a Felé fordulásunk önző lett volna.

Azért, mert elkezdtünk gondoskodni az átlagemberről, ezért vált Man-ná (imává) a Teremtőhöz való fordulásunk. Tulajdonképpen minden nagyon egyszerű. Csak el kell kezdenünk, és látni fogjátok, hogy a Teremtő elétek hozza a feltételeket, amelyek bevezetnek titeket ebbe a rendszerbe: alsó, felső és ti közepén.

Pontosan ti vagytok azok akik a középső vonalon vannak, mert felülről lefelé a Felső hat rátok, alulról felfelé az alsó hat rátok, és ti a magatok középen vagytok. Így bár nem tudatosan, de a magatok korrekcióját szolgáljátok. Ezért kiérdemlitek, hogy megkapjátok az anti – egoista részeket. Előbb nulláról indulva, majd lépésről lépésre haladva az első, második, harmadik szintre elkezditek, megérezni a spirituális világokat: Assya, Yetzira, Beria,  és így tovább.

2013.08.30, Svéd Kongresszus 4. leckéjéből

ford: B S

szerk: SZ I

KA

05 okt 2013

Hogyan fejlődött a lélek?

A spirituális fejlődés érzelmi, mivel a teremtés anyaga az élvezet vágya. Mi az elmét, csak azzal a feltétellel használjuk, ha segít nekünk kijavítani a vágyat. Ellenkező esetben árthat nekünk.

Mivel mondva van: “Senki nem lehet bölcsebb, mint a tapasztalat”.  Azaz, először át kell menjünk különböző érzelmeken, és átéléseken a megszerzési vágyunkban, majd ennek eredményeként bölcsességet szerzünk. Mi nem dolgozhatunk az elméből,  azzal, amit még nem éreztünk a megszerzési vágyunkban, mert ez filozófálást jelentene, amelynek nincs alapja a valóságban, mivel minden a vágy anyagára épül.

A helyzet állandóan változik, ha a helyzet nem változna, akkor az idő sem haladna. A helyzet változik, mert először is lenullázuk magunkat a Fény hatására. Minden munkát a Fény teszi, a Fény az első, Ő teremtette a vágyat, befolyásolja és megváltoztatja. Nekünk csak igazolnunk kell a Fényt, engedjük meg  belépni, beleegyezzünk, kérjünk, imát emeljünk, meggyőzük Őt, hogy elvégezze a munkáját.

Minden az állapotunkon múlik, mi követelünk,  mint a kis gyerekek, és kérünk mint a felnőttek. Rengeteg kommunikációs  módok léteznek az ember a Fény  között, vagy pontosabban a Fény és a vágy között, azért,  hogy a Fény hasson a vágyra és valamilyen műveletet végezzen rajta.

Akkor miért van szükség arra, hogy a vágy a Fényhez forduljon, és kérje Tőle a cselekvést? Azért, mert ezáltal a vágy megérti, hogy a Fénynek mi a szándéka, és egyetért Vele. Ilyen módon, ő megszerzi az elmét, a fejet (a Rosh), így ő maga is hasonlóvá válik a Fényhez. A vágy nem képes végrehajtani magától a cselekedeteket, mert a cselekedet jelenti a  “Teremtő munka”-ját. De ennek eredményeként a vágy egyre nagyobbá válik, amíg eléri a formaazonosságot a Fénnyel.  A célom az, hogy vonzzam a Fényt minden műveletre, amit akarom hogy tegyenek rajtam, és a Fény végrehajtsa.

Egy ilyen kérelem által, a vágy elkezdi lenullázni magát. Akarom, hogy változásokat tegyenek bennem, de egyelőre nem tudom melyek azok. Mert ez egy új állapot lesz, és én nem tudom azonosítani előzetesen. Nem tudok beszélni valamiről, ami még nincs az én elérésemben, ezért szükség van a lenullázásra és arra, hogy kérjem a Felsőt, hogy működjön rajtam, mentsen meg.

Nem tudom, mit csinál, és hogyan fog átváltoztatni még egy pillanat után. Megváltoztatja bennem a fejet és a testet, azaz, a gondolatot és a cselekvést, minden azért van,  hogy ne ismerjem fel magam olyannak amilyen voltam  egy pillanattal azelőtt, annyira, hogy ez egy teljesen új teremtés legyen. Nem számít mi leszek, a legfontosabb hogy átadjam magam a Fénynek, és Ő végzi el a munkáját.

Én készen kell, hogy legyek erre és jobban kell, hogy akarjam, mint bármi dolgot a világon, le kell, hogy váljak a múltról, azért, hogy ne maradjon semmi az előző élet szakaszomból, és ne azonosítsam magam semmivel a régi tulajdonságokból. Még akkor is ha nem lesz semmi átmenet a múlt, jelen és jövő között. Ez jelenti azt, hogy kész vagyok a Fény hatásának befogadására.

Ez a cselekvés nem  abból a vágyból ered, hogy elmeneküljek az előző állapotból. Én nem azért  kérem a változást, mert rossz nekem, nem kérem, hogy megmentsen a bajoktól, mert ez egy önző kérés lenne, és nem léptet elő az új spirituális szintre. Egy dolgot kérek – segítsen azonosulni a Fénnyel, hasonlítsak Hozzá,  adakozzak valakinek.

Mindezt letisztázhatom a csoporton belül, a barátokkal, az emberiséggel szemben. Szóval így készítem fel magam az igazi imára. Én keresem őt, mert nem tudom, milyen legyen ez az érzés. Ezért, keresésben vagyok, dolgozom, tanulok, terjesztek,  mindent megteszek mindent, ami a lehetőségemben áll. Érzékenynek kell lenni arra, amit adnak neked, hogy előrevigyen a helyes ima kitörésére, amely elhozza fentről a “választ az imára”.

Ezáltal eléred a magad lenullázását az öröm érzésében, az azonosulást, a hűséget a Fényhez, amely az úgynevezett “a lélek odaadása”. Tudom, hogy amit tesz nekem, az lesz a helyes. És nem azért, mert elakarok szökni bajoktól, mert nincs más választásom, hanem éppen ellenkezőleg, nem hiányzik semmi. Csak egy dolog hiányzik, hogy alávessem magam a Fénynek, integrálódjak az adakozás tulajdonságában, hogy Ő irányít engem, és lehetővé teszi, hogy ne gondoljak magamra, hanem hogy alávessem magam ennek a tulajdonságának.

Ez az úgynevezett ima, vagy a helyes kérelem, azért, hogy a Fény elvégezze az első műveletet, amely a spirituális embrió kezdete. Miután az ember elkezdi érezni a kapcsolatát a Fénnyel,úgy kezdi el érezni magát, mint a spirituális spermacsepp, akinek le kell nullázza magát az adakozás irányába.

Ez által kezdődik el az hosszú folyamat, amely a spirituális embrió kialakulása, állandó lenullázásban a  Fény előtt, azért, hogy minden alkalommal átadjon a magzatnak több-több adakozási tulajdonságot. Az egész spirituális út, az egész létra fokozata:”Ibur”(Megtermékenyülés), “Jenika”(Csecsszopó) és a “Mohin” (Agyak), ezek mind az adakozás tulajdonságának a megszerzése, hozzáadva az előző állapotokhoz. Így növekszik a lélek.

2013.09.16., Felkészülés a reggeli leckéhez

ford: B S

szerk: Sz I

22 Sze 2013

85 queries in 0,174 seconds.