Dr. Michael Laitman

spirituális munka

“Az alázat az Úr félelme”

Kérdés:ן

Lehetek én a  házigazda, aki vendégeket fogad, mint a Teremtő, vagy én mindig “vendég”-ként maradok?

Válasz:

Te soha nem lehetsz az első. Csak választ adhatsz a házigazda cselekedeteire, hálás leszel, és ezáltal felépíted önmagadat. Bizonyára nem tudsz felemelkedni házigazdához, és nem is akarsz.

Vannak helyzetek, amikor Fáraónak érzed magad és kérded: “Ki az, akinek a hangját hallgatom?”. De a spirituális munkában, amikor eléred a spirituális szintet, az elérésben úgy dönthetsz, hogy le akarod nullázni magad, alá akarod vetni magad az erőnek.

Minden spirituális cselekedet a “Hafec Heszed” szintje után jön,  adakozás az adakozás érdekében. Mózes volt az, aki először megszerezte ezt, majd az egész nép, azaz, minden tagjával együtt.

Ezt a sorrendet meg kell tartani. Egyébként, ahogy a Tóra meséli, felbukkannak a bűnösök egyik a másik után, majd Mózes ellen mennek és kellemetlen helyzetet okoznak. Így megtanuljuk, hogy csak Mózes lehet a vezető. Ez a tanulás szükséges, azért, hogy letisztázzuk az összes a különbséget: az Áron fiai, a Kémek, stb.

Mindez szükséges, hogy jobban felemeljük a “Mózes”  szintet. Mivel ő maga szerény volt és nem növekedhetett. Ezért  volt szükséges, hogy a többiek felemeljék őt  a “héjak”- on (Klipa) keresztül. Mindenki fölé emelkedett, és mindenkit vezetett, alázattal és szerénységgel.

Miután befejezzük a “Bina” szintjét, megtanuljuk, hogyan kell használni helyesen  a mi élvezeti vágyunkat, amint az írva van: ” Az alázat az Úr félelme”.

2013.09.11, Baal HáSzulám, ” Fogamzás titka és születés” című cikkéből

ford: B S

szerk: Sz I

20 Sze 2013

Miért a mi időnk olyan különleges?

Miért a mi időnk olyan különleges?

Kérdés:

Miért tekinthetőek a mi terjesztési cselekedeteink valódi spirituális munkának?

Válasz:

A világ megváltozott és készen áll rá. Mi felkészültünk erre az időre. Így egyszerűen továbbra is folytathatjuk a tanulást anélkül, hogy kimennénk a tömegek elé, de maradjunk az ajándék állapotában, mint egy motor, amely nincs beépítve a hajtóműbe, semleges. Azaz, a motor működik, de nagyon alacsony fordulatszámon, alig működik.

Ebben a állapotban képesek vagyunk fenntartani ezt a mozgást életünk végéig, mint, ahogy a Kabbalisták tettek a múltban. De ők egy különleges időszakban voltak, fel tudták fedezni ezeket a tulajdonságokat az alacsonyabbak kapcsolata nélkül. És mi egy olyan a helyzetben vagyunk, amelyben az emberek érintkezése nélkül nem tudjuk beteljesíteni a spirituális edényünket, mert szükséges, hogy összekapcsoljuk a tömegek vágyait.

Ezért terjesztés nélkül nem érünk el semmit, kivéve, amit már elértünk. El lehet tölteni 5-10 évet szinte semmilyen előrehaladás nélkül. Mi fejlődünk, hozzáadunk új csoportokat, de ez alig adja hozzá a mi hiányunkhoz, amellyel kell, dolgozzunk, amelyben elérhetjük a Teremtőt. Egy alsóbb szintű hiánynak kell lennie, ami nem “a szívbeli pont”- ból, hanem ez a hiány az integrált kapcsolatából ered.

Ha nem tárulna fel most a kapcsolat az emberiség minden része között, a korrupt kapcsolatuk, a protekcionista, tele gyűlölettel és elutasításokkal, mások teljes kölcsönös kizsákmányolása, akkor nem lennénk képesek elfogadni az emberektől a hiányosságukat. Az emberiség szenvedett a több ezer éves történelem során, de ma a hiánya egy új minőséget ért el, amely a törött hálózati kapcsolatból alakult ki az emberek között.
Éppen ezért át tudjuk venni a hiányukat és felemelni őket a Teremtőhöz. Van már mit korrigálni! Nem szükséges korrigálni senkinek a vágyát, hanem csak a kapcsolatot kell korrigálni, az általános hálózatot. Korábban nem tárult fel, ezért a Kabbalisták nem tudtak közeledni az emberekhez. És ma kialakulóban van a válság, amely a törött hálózati kapcsolat eredménye, amely felfedeződött, mint a válság oka. Ezért észre tudjuk venni az emberek közötti törött kapcsolatokat és korrigáljuk őket.

Mi kifejezetten ezekkel a kapcsolatokkal dolgozunk, és nem magával a vágyakkal, amely okozta a pénzhiányt, egészségügyi, családi és a munka problémákat. Nem számít, milyen az egyéni vágya mindegyiknek, hanem a lényeg az, hogy manapság mindenki felfedezi ilyen formán, amelyet nem képes megoldani. Korábban lehetséges volt és ma nem.
Látjuk, hogy minden tudás, pszichológia, orvostudomány, az emberek közötti kapcsolat, a munkaerkölcs, az oktatás, a gyerekek, minden összeomlik, mert kiderült, hogy létezik egy törött hálózati kapcsolat. Kiderült, hogy ez a gyökere minden rossznak, gonosznak. A Kabbalisták tudták ezt, de a normál tudomány nem jutott erre a következtetésre a vizsgálataikban.

Ezért mi felfedeztük ezt a törött hálózati kapcsolatot és kérjük a korrekcióját. Inkább ez szorul javításra, mert a “törés” ideje alatt “nem tört el az “edény”, hanem a kapcsolatok törtek szét közöttünk. Ezért minden korrekciót a másokkal való kapcsolatért kell megtenni, “Ne tedd azt másokkal, ami gyűlöletes neked”, “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, “Szeresd az Urat, a te Istened.” Minden korrekciónak a kapcsolat az alapja.

2013.08.14, Felkészülés a reggeli leckére

Ford: B S
Szerk: Sz I

26 aug 2013

A lelki fejlődés feltétele

A lelki fejlődés feltétele

Kérdés:

Mi a különbség a Tóra, amely együttesen mindannyiunk összefogására utal és a Teremtő között, amely az általános kapcsolatra utal? Ez a két fogalom azonosnak tűnik számomra.

Válasz:

Az egyik levelében Báál HáSzulám elmagyarázza, hogy nekünk “Izrael, a Tóra és a Teremtő” szabályai szerint kell előre haladunk.

Sőt, minden állapotban, az elsőnek meg kell, hogy egyezzen a másodikkal és a harmadikkal. Csak ilyen feltételek mellett képes a személy helyesen haladni.

1 = 2 = 3, ez a feltétele a spirituális haladásnak.

A lelki fejlődés feltétele

Az első a ciklus “Izrael”, Yasar-El, (egyenesen a Teremtőhöz), ez minden barátom, akik a Teremtő felé sóvárognak.

A másodimk ciklus, ez már a csoport, a közös munka.

Harmadik ciklus, a Teremtő felfedezése, az Unió.

2013.07.21, A napi kabbala leckéjéből, “Az értelem feletti hit”

Ford: B S
Szerk: Sz I

07 aug 2013

A drágám árnyékába

A drágám árnyékába

Báál HáSzulám, Shámáti 8-as cikkből: “Mi a különbség a Szentség (Kedusha) Árnyéka és a Szitra Achra (Másik Oldal) Árnyéka között?”

Írva van: “A Te árnyékodban szívesen ülök, és a gyümölcse megédesíti a számat”. Más szavakkal, az ember azt mondja, hogy mindazok a rejtteségek és szenvedések, amelyet érez a személy, a Teremtő küldte, aki azért zúdítja rá ezeket a helyzeteket, hogy eljusson az “értelem feletti hit” állapotába.

Amikor a személynek meg van az ereje, hogy kijelentse, hogy mindezt a Teremtő okozta, azt is megérti, hogy minden az ő hasznára szolgál. Ez azt jelenti, hogy ezen keresztül képes eljutni, hogy az adakozás érdekében dolgozzon, a saját érdeke helyett. Akkor a személy felismeri, azaz, ő hisz abban, hogy a Teremtő élvezi a munkáját, amely teljes egészében csak az értelem feletti hitre épül.

Ezt követően az ember nem azért imádkozik a Teremtőhöz, hogy az árnyékok, eltűnjenek, a világból, hanem azt mondja, “látom, hogy a Teremtő azt akarja, hogy teljes értelemben szolgáljam Őt az értelem feletti hitben”. Ezáltal mindenben, amit az ember cselekszik, elmondhatja, hogy “természetesen a Teremtő örömét leli ebben a munkában, akkor miért érdekelne, az, hogy az Arc rejtettségének az állapotában dolgozom?”.

Mivel az ember az adakozás érdekében akar dolgozni, hogy a Teremtőnek okozzon örömet. Ennél fogva, nem hagyja abba ezt a munkát, azaz, érzi, hogy egy olyan belső rejtett állapotban van, ahol nem élvezi a Teremtő a munkáját.

Ehelyett az ember egyetért a Teremtő vezetésével. Azaz, a Teremtő akarja, hogy érezze az Ő létezését a munkája során, egyetért szívvel és lélekkel, mert a személyt nem érdekli, hogy saját magának legyen öröme. Ezáltal az árnyék életet hoz számára.

Ez jelenti, hogy “a Te árnyékodban ülök”.  Azaz, a személy egy olyan állapotra vágyakozik, amikor képes bármilyen módon saját értelme fölé emelkedni.”

Értelem felett lenni az, amikor az ember elfogadja, hogy minden a Teremtőtől jön, és minden, ami az életébe érkezik, az csak egyetlen erőtől származik, és “Nincsen más Rajta kívül”.

Ez az erő végtelen, hatalmas befolyásolást gyakorol az életére. A munkánknak lényege az, hogy elérjük azt az állapotot, hogy abban az állapotban nem akarok tenni semmit, külsőleg, sem ebben a világban, sem a belső vágyamban, sem a belső gondolataimban, egyetértek azzal, hogy minden, ami történik az adott pillanatban az a Teremtőt jelenti, és bármely pillanatot nevezhetjük a végső korrekciónak.

Még nem értük el azt az állapotot, hogy Ő jó és jót akar. Ilyen módon tekinthető az ember bűnösnek, vagy igaz embernek, hogy mennyire van közel ehhez a pillanathoz a belső érzékelésében, és hogy milyen érzékelése van erről a világról, ennek megfelelően beszéltünk arról, hogy az ember árnyékban ül, vagy fényben.

Mindig a Teremtő hozza ránk a különböző állapotokat, ahol elkezdjük érezni a hatalmas igényt a változásra, hogy megváltozzon a világ, hogy mi magunk megváltozhassunk, egészen addig, amíg el nem kezdjük megérteni, hogy a mi munkánk ellentétes mindezzel. Azaz, a saját viszonyainkat kell, hogy megváltoztassuk a megszerzésből, az által hogy elfogadjuk a Felső gondviselésének a vezetését, és az árnyékát is úgy fogjuk fel, hogy az illő, és minden amit a megszerzünk a Fénytől, legyen az árnyéka maga, a kellemetlent is, amely az elrejtésből ered, e-fölé tudunk emelkedni, amelyet az értelem feletti hitnek az erejét fogja megadni a számunkra.

Ekkor eljutok egy olyan állapothoz, ahol ennek az árnyéknak a gyümölcsét, a Teremtő édességét fogom érezni, amely magában fogja hordozni a teljes korrekciót. Azaz, a “szájpadlásomon fogom érezni a Teremtő izét”, és úgy fog megjelenni az embernek, hogy megérti, azt hogy minden Tőle érkezik, nem csak szavakban, hanem belső érzékelésében. Annak ellenére, hogy nem kell kérnie a Teremtőtől, hogy táruljon fel, hanem kérnie kell a képességet, hogy ebbe az állapotba tudatosan tudjon bemenni. Megérti, hogy egy örömteli munkában van, az értelem fölötti hitben, azaz, elfogad minden egyes állapotot, jót és rosszat is, egészen addig, amíg el nem jut az édes íz a szájpadlásáig.

Ez jelenti azt, hogy elérte a hitet. Semmi sem változik meg a munkában, az egyetlen dolog az, hogy felfedezi a Teremtő teljes gondviselését.

Ennek eredményeképpen a Felső világ megnyilvánul számára egyik pillanatról a másikra, amin keresztül elérhető a teljességi állapot. A munkája megfordul és nem a külső változásokat kezdi el keresni, nem igényli sem a kéz sem a láb mozgásást, hiszen ezen mozdulatok az e-világhoz tartoznak, hanem a spirituális világban kezd el dolgozni. Minden az egyetlen belső állapot felé kezd irányulni, hogy egy valódi kapcsolat alakuljon ki az elrejtett Felső gondviseléssel.

Ezért az ember a Felsővel való kapcsolatot keresi, nem akarja, hogy semmi más megváltozzon, hanem az elrejtést is előnynek fogja felfogni. Mivel mielőtt a feltárulást kérné az ember, felismeri, hogy a feltárulás eljön magától, és ugyanazt a sóvárgást, szándékot szeretné megvalósítani a feltárulás irányában, mint az árnyékban, mint a Fényben. Az állapot, amelyben most van az is alkalmas arra, hogy csak ezt kérje és semmi mást. Ilyen módon a viszonya a Teremtőhöz minden mást eltöröl, mert az értelem fölötti hitben mindig a Teremtő felé vezeti az embert.

Olyan mértékben, ahogy megvan az emberben a sóvárgás, az összes zavar fölé tud emelkedni, és eléri azt a kapcsolatot, amelyet úgy hívunk, hogy “Nincs más Rajta kívül”.

Kérdés:

Az értelem fölötti hit el lesz törölve, amikor a Teremtő megjelenik?

Válasz:

Nem, az soha nem lesz eltörölve. Mi az értelem fölötti hitben dolgozunk. Mit jelent ez? Hogy az én vágyam a Teremtőhöz kapcsolódjon, az elrejtéshez, az árnyékon keresztül történik meg, azaz az elrejtés megmarad köztünk, én azonban meg akarom szerezni azt a fajta érzéket, hogy érezzem a Teremtőt, annak ellenére, hogy Ő el van rejtve, a belsőségét fedezzem fel.

Mondjuk, van egy ember, aki a világ végén lakik és össze akarok vele kapcsolódni, mintha a legközelebb lakna, a szomszédom lenne, ugyanabban az érzékelésben lennék, mintha egyek lennénk. Ez a fajta formája annak a viszonynak, amit a Teremtővel kell megtalálnom. Ez nem jelenik meg közvetlenül számomra, hanem mindennek a fölé emelkedve, kapcsolatba kívánok maradni a Teremtővel. Mivel szeretném megérteni Őt, ezáltal kifejlesztek egy új érzékelést, és ezekkel az érzékekkel, amelyet kifejlesztek, úgy tudom elképzelni Őt.

Tehát, nem az a probléma, hogy látom az arcát, hanem fel akarom tárni a belsőségét, a gondolatait, a szívét, a vágyait. Egy új érzékelést fejlesztek ki, ezt nevezzük az értelem fölötti hitnek, a forma felett alkotok meg valamit. Ezért az adakozásra fejlesztek ki minőségeket, melyek biztosítják számomra azt az érzékelést, amit ma nem tudok elérni. De itt még nem tárult fel az edény, amelyben megjelenik a Teremtő, mert az én edényem a “Dat” –ban (értelemben) van és mindig meg lesz szorítva.

Kérdés:

Tehát, a Teremtő ezen a módon feltud tárulni teljes egészében?

Válasz:

Erről majd később fogunk beszélni.

2013.07.29, Felkészülés a reggeli leckére, Báál HáSzulám 8-as Shámáti “Mi a különbség a Szentség és a Szitra Akra között”

Ford: B S
Szerk: Sz I

30 Júl 2013

A csoportól a világhoz

A csoportól a világhoz

Kérdés:

Amikor együtt dolgozunk olyan emberekkel, akik nem rendelkeznek “a szívbeli pont”-tal, mi érezzük, hogy ez örömet okoz nekik. Ez az érzés spirituális munka?

Válasz:

Alapvetően, én dolgozom magammal, benne másokban. Én átadom a “a szívbeli pont” – omat a vágyamból, amely az úgynevezett “az én lelkem”.  Bármi, ami rajtam kívül van a hétmilliárd emberben, ez az egész én lelkem, egy vágy, és ha feltárom az egészet, akkor elérem a korrekció végét.

Más szavakkal, én felfedezem a lelkem, és ami engem kitölt, azt hívjuk úgy, hogy “Teremtő”, a valódi végtelen hatály. Szóval, a cél az, hogy kilépjek magamból mások felé, és ezzel együtt érezzek mindenkit. A jelenlegi helyzetben ez lehetetlen!

Annak érdekében, hogy megadja számunkra a lehetőséget, az eszközt, a munka képzettsége tőlünk kifelé mások felé, és mindenki felé, szükségünk van egy csoportra. Ez a csoport csak a kezdeti eszköz. A kabbala nyelvezetén ezt “Gálgálta vé enaim”nak nevezzük, (Agy és a szemek).

Ahhoz, hogy megértsük helyesen a kabbalista fogalmakat, meg kell tanulni a “Bevezetés a Kabbala bölcseletébe”című könyvben írottakat, be kell fejezni az iskolai tanulmányainkat, különben nem lesz egy közös nyelvezet és nehezen lesz érthető, amit felfedeznek.

Így megfogjátok, ismerni, ami feltárul, Megfogjátok, érteni, hogy ez az elérés így vagy úgy van nevezve. Tudni fogjátok egyesíteni, ami belül, létezik, ami feltárul a spiritualitásban.

Elérjük az egész emberiséggel való összetapadást, kilépünk magunkból, mindenki, felé. Ezért először is meg kell szerveznünk a mi “edény”-ünket (Kli), mi a készülékünket, hogy előkészítsük a munkát a világgal. Ennek érdekében adták a Kabbala csoportot, és a Kabbala bölcseletének a módszerét, meg kell tanulnunk ezt a munkát a csoporban, és azután adjuk át a többi csoportnak.

A fő munka a csoporton belül, és a csoport segítségével dolgozzunk másokkal. Ezen a helyen tárul fel az összes probléma, feltételezések, és csak egy kis tudás, mivel ez csak most kezd kifejlődni, és készen állni a munkára, ahol teljesen más világ tárul fel a “bölcsesség fénye”-ben,  Azaz a Teremtő elérésében, mélységében.

A csoporton belül elérjük az “edényeket”, hogy együtt működjenek a Teremtővel. Ennek segítségével kezdjük el, azonnal megérteni Őt, de csak külsőleg, mert a globális csoportban mi csak az adakozási vággyal dolgozzunk, a “Gálgálta vé enaim”-al, az adakozás tulajdonságával. Ezek nagyon kis önző tulajdonságok gyökér, az első és a második szint egy részén.

Ha minden globális csoport elkezd dolgozni a globális edény javára, akkor mi a hatalmas önző vágyakkal, fogunk dolgozni, amelyeket nem lehet felfedezni most, mert ők sokkal nagyobbak, magasabbak a miénknél, és ezért olyan messze a spirituális fejlődés.

Úgy tűnik számunkra, hogy a tömegek, mint az európaiak vagy afrikaiak és mások, áteresztők. Lehetetlen beléjük hatolni, mert bennük legnagyobb a spirituális ego. De amikor elkezdünk dolgozni a javukra, vagyis egyesíteni az ők, hatalmas vágyaikat a mi a vágyunkkal, hogy korrigáljuk őket, kiöltsük őket, boldogítjuk őket az állapotukban, akkor ott nem a puszta adakozás cselekedetét, kezdjük el megszerezni, hanem a Teremtő adakozó tulajdonságát a mélységében.

Nem tudom, mivel lehet ezt összehasonlítani. Vannak emberek, akik zenét hallgatnak és élvezik. Emlékszem, amikor volt a Leningrádi Filmharmoniában bérletem gyakran meglátogattam, de nem vagyok szakértő. Ezért megkérdeztem a zenészeket, hogy magyarázzák el egy pár szóban, hogyan érzékelik a “Hattyúk tava”- t, mondjuk, vagy a Rachmaninov koncertjét?

>Ez egy teljesen más világ, más érzelmek, beleértve az érzéseket és ezzel együtt a folyamatot, amikor az emberek megértik a mélységét. Te megismersz egy teljesen különböző érzést. Egyébként a kabbalában te nem ismered ezt az érzést, nem hatolsz be, te benne vagy, te leszel ő. Ezért a korrekció célja az egész emberiségnek, a Teremtő a legmélyebb megértése, amely az abszolút összetapadással fejeződik be.

2013.06.14, Krasznojarszk Kongresszus 5-ik leckéjéből

Ford: B S
Szerk: Sz I

23 Júl 2013

Felemelkedni egy magasabb pályára

Femelkedni egy magasabb pályára

Kérdés:

Mi a feltétele a korábbi egyesülésre irányuló vágyamnak, ha a vágyam megért és megérez mindent bennem?

Válasz:

A spirituális munka folyamán, a vágyunk nem, hogy csökken bennünk, éppen ellenkezőleg, egyre többet és többet ért és érez. És bővítenünk kell, mert egyre integráltabbá válik. Elkezdem érteni, hogyan változik meg a valóság a képe, és a testem, hogyan ragad meg egy különös teret a fizikai térben, amely távolság érzést ad nekem, a másoktól való elszigeteltség érzetét, a fordítottság és ellentét érzését.

Olyan állapotba kell, hoznom önmagam, ahol úgy érzem, hogy elválok a testemtől. A test nem létezik. Van egyfajta kapcsolatom a testemmel, de az egó fölött, köztem és a többiek között. És a test nem létezik, az egy önző forma a képzeletemben, a tudatomban. Meg kell tanulnunk elképzelni ezt a jövőbeli állapotot. Ami engem érdekel, az csak a közöttünk levő spirituális egység. A testek nem nagyon számítanak, majd meglátjuk, hogyan tűnnek el.

A Kabbala Bölcseletében megtanultuk a spirituális edény megszületését, az állapotok növekedését és változását. Ugyanez történik velünk a mi világunkban – a születés és a növekedés az állati testünkben, ez alapvetően ugyanaz az egó. A test az, ami létezik a képzeletünkben, az valójában ábrázolja az egónkat. Majd feloldódik, eltűnik, meghal, és a helyében egy másik test jelenik meg,  megint egy másik, és így tovább, amíg kijutunk a végső korrekció szintjére. Mi állandóan visszatérünk a testbe, mert szükséges, hogy el tudjuk érni a függetlenségünket valamennyi spirituális szinten.

Minden spirituális szint között egy vágás létezik, egy törés. Amikor megkapsz egy fokozatot, akkor le kell, hogy essél egy fokozatot ebbe a világba, legalább érezd egy pillanatra, hogy csak egy állati állapotban létezel, és akkor elkezded megszerezni a következő spirituális fokozatot, egy magasabbat. Folyamatosan lezuhansz erre a szintre, és újra végrehajtasz egy energikus ugrást, egy jóval magasabbat a következő szintre.

Csak a korrekciók végén, amikor összegyűjtjük az összes fokozatot és integrált módon összekötjük őket, akkor jelenik meg a teljes korrekció utolsó állapota. Addig csak a diszkrét (különálló) értékeket javítjuk ki, pontosan úgy, ahogy egy elektron ugrik az atomon belül a következő szintre. Csak az általában kiugrik, és fotonokat bocsát ki, míg mi éppen ellenkezőleg, spirituálisan emelkedünk fel, és így állítólag lenyeljük az energiát az energetikai területből, amely az úgynevezett “Teremtő” vagy “Fény”, és megköveteli tőlünk, hogy minél magasabb pályára emelkedjünk fel.

2013.06.13, 2013.06.14, Krasznojarszk Kongresszus első leckéjéből

Ford: BS
Szerk: Sz I

27 jún 2013

Köszönet a szövetségnek és a kölcsönös segítségnyújtásnak

Köszönet a szövetségnek és a kölcsönös segítségnyújtásnak

Kérdés:

Mit jelent az “alsó felemelkedése a Felsőhöz”?

Válasz:

A felemelkedés a Felsőhöz attól függ, hogy a Felső szerint milyen mértékben képes a személy lenullázni magát. Természetesen minden a Reformáló Fény által történik és a nem a belső manipuláción keresztül. Csak egyetlen kötél van. A Teremtő elhozza őt a megfelelő környezethez, a jó sorshoz, és azt mondja: “Vedd magadhoz”. Ha sikerül megragadnia a kötelet és elkezd dolgozni ezzel a ponttal, akkor sikeres lesz.

A felemelkedés attól függ, mit tekintünk felemelkedésnek. Ha te, legalább egyszer egy nap jót gondoltál valamelyik barátodról, mint ahogy korábban nem gondoltál, akkor ez már nagy öröm, mert ez megmutatja a belső változást. Szívből kell aggódnod, hogy a tízes csoportban minden barát törekedjen a felemelkedésre, és ez maga a kölcsönös támogatás és a garancia. Ha aggódsz, hogy a barátok ugyanazt érezzék és aggódjanak egymásért, akkor az aggodalmat átadod a másiknak.

A barátok egy részének könnyű megtenni ezt, de néhányuknak nehezebb, ezért összegyűlünk, s a kapcsolatban kiegészítjük egymást. Azok, akiknek ez nehéz az ego súlya miatt, hozzáadják a csoporthoz (a tízes) az aviut erejét. És azok, akik érzik, hogy ma felemelkedtek, azaz érzékelik a Fény hatását, hozzáadják ezt a Fényt a csoporthoz.

Az “edények törése” lehetővé teszi számunkra az ilyen képességet. Én most nem vagyok képes a törött helyzetben vonzani a Fényt, képtelen vagyok szembeállni a Fénnyel, nincs kapcsolat köztünk. Ekkor egy egységbe kapcsolódom a barátokkal, ahol egyik adja az egoista vágy vastag erejét, a másik pedig hozzáadja a spirituális felemelkedést.

Az egyik húz felfelé, a másik lefelé, de mi ezt összekötjük. Aki felfelé vonzódik, azt befolyásolja a Reformáló Fény, s annak köszönhetően, hogy egy rendszerbe kapcsolódtunk hatással van rám is. Hogyan lehetséges ez? – A helyzet az, hogy áttörtük a köztünk lévő “Mahszom”- ot , a kapcsolatunkban elvégeztük a munkát , befektettünk erőfeszítést, azért hogy megszüntessük a köztünk levő szakadékot. Ez hasonló ahhoz, hogy a “Mászách”-ot egymás közé helyeztük, s akkor a Fény képes befolyásolni minket.

A Fény hatással van azokra, akik megérdemlik, mivel egyikünk jelenleg felemelkedésben van, rajta keresztül eljut hozzám is. És ha még most nem is vagyunk olyan viszonyban, ahogy régebben voltunk, és nem kötődünk még egybe, de szövetséget kötöttünk, és beleegyeztünk, hogy minden erőnkkel megtartjuk a kapcsolatot és áttörjük a közöttünk lévő falat.

Ezért a törés egy ajándék felülről, ez egy olyan bot, amellyel állandóan ütnek minket, de állandóan meg kell, hogy csókoljuk azt. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy állandóan kapcsolatban legyünk a többiekkel, és még a legrosszabb helyzetben is kapcsolatban legyünk a Fénnyel. És ha elveszítjük a kapcsolatot a többiekkel, akkor van egy szövetség közöttünk, amelyet elfogadtunk, s mivel a másik egy felemelkedett állapotban van, én is képes vagyok a Fényhez kapcsolódni rajtuk keresztül.

Ily módon működik együtt mindenki a többiekkel. Ez a speciális kapcsolat a törött vágyak között, az úgynevezett “az evilág”. Ez nem az, amit érzünk és magunk előtt látunk, nem az állatias egónk, hanem egy rendszer, különleges feltételekkel, amely lehetővé teszi számunkra, hogy összekapcsolódjuk a Felsővel. Bár a saját állapotomban nem érdemlek meg semmit, de össze vagyok kapcsolódva: vagy a barátok közötti szövetség feltétele által, vagy a kapcsolatnak köszönhetően, vagy a kölcsönös támogatás következtében.

Vagy összekapcsolódunk a vágy erejének hiánya miatt, s én hozzáadom nekik a zuhanásomat, vagy ők segítenek nekem átvinni a hiányomat és megerősítenek, mint ahogy az egészségesek kezelik a betegeket. Ez a kölcsönös segítség, amelyet egymásnak nyújtunk éppen ebben a törött állapotban, ez minden feltétel, ez az úgynevezett “e világ”, amelynek köszönhetően elérjük az érintkezést a Reformáló Fénnyel.

Tehát a kabbalisták összes tanácsa és útmutatása egy pont köré sűrűsödik – Hogyan lehet egy teljesen leszakadt állapotban összekapcsolódni a Fénnyel.

2013.05.20, “Bevezető a Zohár könyvébe”

Lektorálta:PI
Ford.:BS

24 máj 2013

A szeretet háborúja

A szeretet háborúja

Rabash írásaiból: “Meg kell, hogy növeljétek magatokon belül a barátok szeretetét, mivel lehetetlen elérni az örökkévaló szeretetet, csak az egymáshoz kapcsolódás által. Ez azt jelenti, hogy meg kell növelnünk az egységünket azzal, hogy egymással eggyé olvadunk. De ez csak akkor történhet meg, ha megpróbáljuk lehámozni magunkról azt a “ruházatot”, amelybe a belső lélek van beleöltözve, ez a ruházat az önszeretet…

Amikor “háborúban” vagyunk, akkor mindenki tudja és érzi is, hogy szüksége van a barátja segítségére, mivel nélküle a saját ereje meggyengülne. Ennél fogva, amikor átérezzük azt, hogy meg kell mentenünk a barátunk életét az érkező golyótól, ezen a ponton mindannyian elfelejtkezünk a saját testünk védelméről, amely felől egyébként aggódnánk.  Mindannyian össze vagyunk kapcsolva egyetlen edényben, ezen keresztül kell átéreznünk a barátok szeretetét.

A barátok szeretetét elérjük a “háború” által. De lehetetlen elérni a barátokkal való  összeolvadáshoz, amely szimbolizálja az állandó szeretetet, anélkül, hogy megpróbálnánk kilépni a gonosz hajlamunk öltözetéből, amelybe a lélek bele van öltözve. Az önszeretet öltözetéből csak akkor lehetséges kilépni, ha helyettesítjük a mások szeretetével, a “Masach” (szűrő) védelmével és segítségével a Körülölelő Fény – re.

El kell ezt érnünk. Mikor elkezdjünk keresni, ennek a megvalósítási módját, csak akkor kezdjük el érezni, hogy minden a másokkal való viszonyon múlik.  A fizikai világban az emberek egymáshoz való viszonyát a törvények határozzák meg, melyeket  az egyén jogainak védelmére hoztak, és ezt még demokráciának is hívják. De amikor a “Körbevevő Fény” hatása által meglátjuk az igazságot, akkor megértjük, hogy pontosan a másokkal való kapcsolaton keresztül vagyunk csak képesek a teremtés célját megvalósítani együtt, és ehhez nem a törvények kellenek.

Mert a barát és a Teremtő, Egy. Nincs különbség köztük. Ha az ember maga fölé akar emelkedni, és eljut a Teremtőhöz, akkor megérti, hogy szüksége van a barátja segítségére. Amíg minden barátnak nem tudok a segítségére lenni, addig, mekkora mértékben lennék képes magam nekik átadni? Addig amíg nem tudom átadni nekik, nem tehetek semmit.

Egy kölcsönös segítségre van szükség, amelyben mindannyian függünk egymástól, segítjük egymást. Amekkora mértékben képes átadni, odaadni magát az ember másoknak, annyira képes a többieket segíteni. Így mikor az ő segítségére jönnek a barátok, akkor az ember  már nem gondol magára, és akarata nélkül, képes saját maga fölé emelkedni.

De a barátok csak akkor jöhetnek a segítségünkre, amikor lenullázzuk magunkat a többiek előtt, és egy ilyen módon inspiráljuk a többieket, hogy gondoskodjanak rólunk. Tehát itt minden csakis azon múlik, hogy az ember hogyan dolgozik egyénileg a környezetével szemben. Amennyire lenullázza magát a többiek előtt, és amennyire készen áll arra, hogy összeolvadjon a többiekkel, azaz a környezetével, a tanárral, a terjesztéssel, azaz minden eszközzel a cél elérése érdekében, mint egy gyerek az édesanya karjában, és amennyire lekicsinyli magát a barátok nagyságával szemben, annál közelebb kerül a spirituális eléréshez.

Az embernek a nullától kell, hogy elkezdje a spirituális felemelkedést. Az ember minél közelebb jut a nullához gondolataiban, a vágyaiban és tetteiben is, abban a mértékben olvad össze a csoporttal, és inspirálja őket arra, hogy gondoskodjanak róla. Ezen a ponton az ember elkezdi megkapni a helyes benyomást a csoport belsejétől, és  nem számít, hogy milyen szinten van jelenleg. Ez a behatás lehetővé teszi számára, hogy lekapcsolja magát az önszeretetről, lekapcsolja magát az önző “klipa”– tól(kemény héj -tól) , a gonosz hajlamtól, és akkor képes elkezdeni a spirituális munkát.

2013.04.07, Felkészülés a reggeli leckéhez

KA

09 ápr 2013

Kapcsolat a Mennyel az egyenes vonalon

Kapcsolat a Mennyel az egyenes vonalon

A “Malchut” – ot hivjuk úgy, hogy Ima, hiányosság, amelynek meg kell jelennie, az az, egy űr legyen. A Közvetlen Fény  első három fázisa után jön a negyedik és az utolsó szint a Malchut, a hiányosság. Ha a személynek nincs hiánya, ez annak a jele, hogy nincsen Malchutja, tehát már kezdettől fogva nincsen meg az Ádám szintje, nincs mivel elkezdje a spirituális megépítését.

Minden spirituális munkánk abból áll, hogy kifejlesszük a mi hiányunkat (Hiszaron), a “Malchut” – unkat, hogy a “Málchut Shámáim ” (Mennyország Királysága) váljon, azaz, a “Malchut” mely kapcsolódik a Mennyországhoz, amely a “Bina” felügyelete alatt van. Ez annyit jelent, hogy a mi vágyunk olyanná váljon, mint a Teremtő vágya.

Ezzel a céllal az ember állandóan párbeszédet folytat: Felemeli a hiányát, leellenőrzi azt, és kéri, hogy kiderüljön, mi az igazi vágy, mit akar most a jelenlegi pillanatban, és általában. Ő állandóan a Teremtőhöz fordul ezzel a hiánnyal, azért hogy szervezkedjen, hogy megfeleljen a beteljesülésnek, a felső válasznak, és hogy megtartsa az állandó kapcsolatot a Teremtővel.

Ezért mondja: “Reménykedjünk, hogy ő egész nap imádkozik”, mert ez megteremti a kölcsönös kapcsolatot a Teremtővel. Nekünk csak állandóan irányítanunk kell a “Malchut” -unkat, a mi szívünket az új hiányossághoz. És ha mi nem tesszük ezt meg, akkor a természet, mint mindig, nyom minket a korrekció felé, együtt az összes teremtményekkel az általános Fény által. Az általános nyomás, amelyet mi érzünk, mint egy feszültséget, és az általános globális válságot.

De ha az ember akarja a személyes kapcsolatot a Teremtővel, akkor mindig Hozzá kell fordulnia a helyes hiányossággal, hogy formázza meg őt, szervezze meg, és állandóan aggódjon, hogy ez a hiányosság hogyan legyen kompatibilis a fejlődési szakasszal.

Lehetetlen, hogy befejezze ezt a munkát, és pihenjen, mert az ember jobban és jobban érzi, hogy a szíve egyre erősebben kapcsolódik a Teremtővel, a közvetlen és legrövidebb módon. A kapcsolatok fokozata határozza meg a világok fokozatát. Az ember érzi, hogy egyre jobban lerövidítheti az utat, és többet és többet érti a Teremtőt. A csoport az az eszköz ami összeköt, az idegen hiányosságnak a gyűjteménye. Mert ez garantálja, hogy az ember helyesen viszonyul a Teremtőhöz.

És így halad előre; minden új beteljesülés jobban megszervezi a vágyát. Pontosan ezt a beteljesülést akarja, mert azáltal lehetséges elégedettséget adni a Teremtőnek, hogy elhozza neki a teljes hiányosságot a beteljesüléshez.

2o12 December o4, Felkészülés a reggeli leckére

BS

08 dec 2012

A felszabadulás elér egy szempillantás alatt

A felszabadulás elér egy szempillantás alatt

Egyik ember erőfeszítésének szükséges mértékét sem lehet kiszámítani, sem azt, hogy mennyit fektessen be annak érdekében, hogy tovább léphessen a következő szintre. Egy normális földi életet élő átlagembernek sem lehet megmondani, hogy mennyi korrekcióra van szüksége, annak érdekében, hogy megnyíljon a szívbeli pontja, a “spirituális szikra”- ja. Azt sem lehet megmondani, hogy mennyit kell dolgoznia ezzel a szikrájával, hogy elérje az első felfedezést, azaz, hogy összekapcsolja őt más szikrákkal.

Az első lépésnél mi kombináljuk a szenvedésünket, és amekkora mértékben ezek a szenvedések megjelenek bennünk, abban a mértékben felfedeződik a spiritualitás szikrája, és feltárul bennünk a kérdés: “Mi az élet értelme?” Ez a szikra irányít a cél felé, válaszol a kérdésre, hogy “Mi az élet értelme?”.

Aztán elkezd új erőfeszítéseket tenni a csoportba, amely megváltoztatja őt, mivel ő egyedül nem képes megváltoztatni magát. A személy a környezet befolyása alatt változik. Így az előkészítő szakaszban, a gyors előrehaladás érdekében megpróbálja a legelőnyösebb módon a környezet befolyásolása alá helyezni magát, hogy átmenjen a szenvedés útjáról a Fény útjára, a Tóra, a Kabbala útjára.

Ezzel befejezi az előkészítő szakaszt, felkészül a szövetségre, a saját maga lenullázására, a kölcsönös garanciára, felülemelkedik a kétségeken és a zavarokon, annak érdekében, hogy elérje a kapcsolatot a szikrák között.

Ez a munka azon múlik, hogy milyen befolyása van a környeznek az emberre. Ezért nem lehet kiszámítani előre az ember szükséges erőfeszítését, és a pontos állapotokat, amelyen keresztül kell mennie, hogy ő elérje a Teremtő felfedését. Ez a felfedés a helyzettől függ. Ez nem véletlenszerű, ennek kiszámításához, ismernünk kell, és figyelembe kell vennünk az egész rendszert. Ez lehetetlen a mi szintünkről, akik alulról megyünk felfelé lépcsőről lépcsőre.

Egy magasabb szintről lehetséges már többet látni, de itt már van egy másik feltétel. Mert minden egyes szint tartalmaz magában négy vetületet, a teljes “HáVáJáH”-t, és hogy felemelkedjünk a tiszta számításokba, fel kell emelkedjünk a teljes “HáVáJáH” – ba. Azaz, csak a Jecira világán keresztül lehet megmondani mi fog történni az Ásszia világában. Csak egy magasabb szintről lehet kiszámítani, hogy egy alacsonyabb szinten mit tesznek. Ha valamilyen felsőbb szinten vagyunk az Ásszia világában, akkor lehetséges kiszámítani, mi fog történni az alacsonyabb szintű világban, mert a korrekciók ebben a világban (“Nefes Fénye” – ben) még nincsenek meghatározva.

De a hála, hogy a személy megerősíti kapcsolatát a környezettel, ezáltal halad előre. Végül a rejtettség eltűnik, és eléri a felfedést.

Báál HáSzulám írja a “TESZ bevezetőben”: ”Valóban, miután a Teremtő látta, hogy a személy befejezte a saját erőfeszítésének mértékét, és befejezett mindent, amit be kellett fejeznie, és megerősíti a saját választását a Teremtőben vett hitében”, azaz, ő bebizonyította, hogy sóvárog az adakozás tulajdonságára, amit úgy nevezünk, hogy “hit”, “akkor a Teremtő segít neki, és akkor a személy eléri a nyitott felfedést, és az arcnak a felfedését”. A Teremtő segítsége nem jöhet el, mielőtt a személy nem tesz teljes mértékű erőfeszítést. Ezt nem szabad elfelejtenünk, és ne kérdezzünk erről. Ez akkor jön el, abban a pillanatban, amikor az ember nem képes már több erőfeszítést tenni. Azaz, nekünk éreznünk és kérnünk kell, hogy beteljesíthessük a saját erőfeszítésünket, és ne kérjük a felfedést.

Az erőfeszítésünk eredménye a felfedés. A spirituális világ felfedése csak a korrigált edényben érzékelhető. A felfedés nem az emberen kívülről jön valahonnan, mert ez lehetővé tenné a teljes korrupciót a korrekció felé. Amikor véget ér a korrekció, ugyanabban a mértékben, amelyben egy perccel ezelőtt korrupció volt, hirtelen érezzük majd a korrigált állapotot, az úgynevezett “megváltást”.

2o12.12.o3, “A Tíz Szfira Tanulmányából”

BS

07 dec 2012

69 queries in 0,258 seconds.