Dr. Michael Laitman

spirituális munka

A látnoki képesség határai

A látnoki képesség határai

Kérdés:

Mi alapján ismerhetünk fel egy Kabbalistát? Bár a spirituális munka rejtett, maga a tény, hogy valaki vágyaink korrekciójáról beszél jelölheti ezt?

Válasz:

Nem tudom. Talán olvasott pár Kabbala könyvet és leírta neked a tartalmukat. Nos, ehhez mit szóltok? Ez alapján kabbalista ő vagy sem? Vagy elég ha az áldásaitól remeg a tested?

És mi van ha mond valaki valamit, ami pár nap múlva valóra válik? Nagyon kevés ember van a világon, akik előre meg tudják mondani a jövőt, de egy látnok nem Kabbalista. Van aki megmondja neked, hogy mi fog veled történni ebbe a világban, de ennek semmi köze a Kabbalához és a spiritualitáshoz.

Egy híres jós, Wolf Messing pontosan látta, hogy mi fog történni a jövőben, beleértve a világháborúkat és az emberek sorsát. Még saját halálának napját és pontos óráját is előre látta. A kubai krízis alatt pontosan felfedett minden lapot, leírva a két oldal aggodalmait, és bármilyen mozzanat következményeit. Ennek eredményeként a két oldal egyezségre jutott, és ezzel megszűnt a háború fenyegetése.

Egy ember érezheti, hogy mi fog történni a világban, mivel már minden létezik, de el van rejtve az érzékelésünk elől. Számunkra ez titok, de valójában nincs idő, és az egymás után feltáruló szintek, bizonyos emberek számára láthatóvá teszik ezt a rendszert.

Tegyük fel, hogy rövidlátó vagyok és öt percbe telik, hogy olyan közel menjek hozzád, hogy felismerjelek. Másrészt, ha felveszem a szemüvegem”közelebb” leszek, anélkül, hogy meg kéne várni azt az öt percet, és azonnal felismerlek. Az idő és a távolság ugyanaz a dolog, ugyanaz az eszencia, minden a “szemüvegen” múlik …

Így vagy úgy az ilyen képességeknek semmi köze a kabbalához. A különböző titkos ügynökségek használnak hasonló technikákat, de a Kabbalisták nem látnokok.

Kabbalista az, aki forma egyezésre törekszik a Teremtővel és már a spirituális létrán van. Sőt, egy olyan ember, aki már az adakozás érdekében történő megszerzést gyakorolja az első Szfira harmadik szintjén.

2012 november 12, Napi Kabbalah lecke 4. részéből “A Kabbalah bölcsességének eszenciája”

FG

KA

16 nov 2012

Az özönvíz a munkában

Az özönviz a munkában

Rabash cikk: “Mi az özönvíz a munkában”: A Zohárban írva van a Noé (Noah) szakaszban, hogy: “És én hozom rátok, a Földre az özönvizet” … tudjuk, hogy amikor az ember elkezd dolgozni az adakozás érdekében, akkor a test ellenáll, és így szól: “Mért olyan fontos ez a munka számodra? Milyen logika található ebben a munkában?”abban, hogy te nem akarsz a saját érdekeidért dolgozni. Hiszen neked arról kellene gondoskodnod, hogy élvezd az életed. Az adakozás azt jelenti, hogy te nem a magad számára dolgozol! Ez ellentétes még a természetünkkel is!”..  ez a (héberül: Mi) ki? kérdése.

De van egy másik fázisa is annak, amikor a test ellenáll a Teremtőben való munkának, miszerint amikor az ember azt mondja a testnek, hogy nekünk igen is  hinni kell a Teremtőnek, hogy Ő mindent lát és mindenható és mindenek fölött valóan irányít, mint Jó és Jótevő. Ekkor  a test szembeszegül, és megszólal belőle a fáraó: “Ugyan ki az az Örökkévaló, hogy nekem meg kellene hallanom Őt?”, azaz feltárul, hogy nehéz a számomra az hogy higgyek a Teremtőben. Ezzel azt vallja meg (az egó), hogy nem tud a Teremtő érdekében dolgozni, de tudjuk, hogy ha érezné a Teremtő nagyságát, akkor már megértené, hogy érdemes Őt szolgálni, de ere csak is a szívben lévő pont képes”…ez a (héberül Ma) mi? kérdése..

Ez a két kérdés: “Ki?”(Mi) és “Mi?(Ma)”,kérdéséből lesz a “Maim” (azaz a Víz szó), ennek fel kell tárulnia minden egyes ember előtt a spirituális út során, és tudnia kell az embernek , hogy hogyan birkózzon meg ezzel, és hogyan értse meg ezen kérdések mélységét. A “Ki” és a “Mi” kérdése nagyon fontos, hatalmas erőfeszítések eredményeként jutunk el a feltárásához, annak alapján amit az ember befektet a csoportba, a tanulásba, és mikor próbál mindent megtenni a cél érdekében.

Az előbb felsorolt munkák eredményeként, jelennek meg ezek a kérdések az ember számára, azaz a  “Ki?” és a “Mi?” kérdése ami valóban stabilizálja az embert, és segít neki megkülönböztetni az erőket, amelyből képes megépíteni a spirituális edényét.

Mindannyiunk edényébe felépül két ellentétes vonal, amelyek felett az ember megépíti a “középső vonalat”. Minden jellemvonás és mozzanat részlet fölött az embernek meg kell határoznia a közös nevezőt, amely a “középső vonal”.

Tehát, először is az embernek meg kell vizsgálnia ezen két kérdés mibenlétét: “Ki?” és a “Mi?”, amely jelentése, a víz (ma-im), azaz özönvíz. Ahogy Rabash írja: “.. ha az ember boldogul ezzel a két kérdéssel,  akkor az értelme fölött halad, azaz akkor megmentetett az özönvíztől”.

2012 November 1, Reggeli lecke 2.kötet, Rabash cikkéből: “Mi az özönvíz a munkában”

BS

KA

01 nov 2012

Valahogy nincs kedvem semmihez

Valahogy nincs kedvem semmire

Báál HáSzulám “Mátán Tóra” (a Tóra átadása), 8. pont: “Ez a dolog olyan, mint egy gazdag ember, aki a piacról magához vette a barátját, megetette őt, aranyat és ezüstöt adott neki, és minden vágyott dolgot átadott neki. És minden egyes nap, elöntötte a barátját még több ajándékkal, többel mint az előző nap. Végül, a gazdag ember megkérdezte: Mondd meg nekem, hogy vajon kielégítettem minden kívánságodat?”

És ő így válaszolt: “Nem minden kívánságomat elégítetted ki, mert milyen jó és milyen kellemes lenne, ha mind ezek a vagyonok és értékes dolgok az én saját munkám által jutottak volna el hozzám, ahogy hozzád eljutottak, és én nem kapnék csak egy adományt általad”

A gazdag ember azt mondta neki:” Ebben az esetben, még soha nem született olyan személy, aki képes lenne kielégíteni a kívánságodat”.

Lehetetlen teljesen megszabadulni a szégyen érzetétől valamilyen külső cselekedet által. Az egyetlen módja az, hogy megszerezzünk az adakozás szándékával.

Kérdés: A “Háfétz Heszed” (a Kegyelem) állapota nem semlegesíti a szégyen érzetét? Elvégre mit kell szégyellni, ha én csak adakozni akarok?

Válasz: Tegyük fel, hogy hozol nekem egy ajándékot, és én azt mondom:

– “Tudod, nekem ez egyáltalán nem kell. Én nem szeretem. És miért adtad nekem mert nekem nem kell semmi? Nem akarom az ajándékodat”.

– “De én próbáltam, én kerestem olyan sokáig, hogy tegyek neked valamit, és kifejezzem a szeretetemet …”

– “De nem kell semmi, akkor miért jöttél ide”.
Nos, ez egy helyes állapot vagy nem? Hogyha én egy megszerzés iránti vágyból készültem, akkor milyen állapotba tudok igy viselkedni?

Én vagy vissza utasítom a személyt, én gyűlölöm őt, vagy nincs kapcsolat köztünk, és semmi hajlamom nincsen a korrekció irányába. Ez jelenti, hogy ez nem a “Háfétz Heszed” állapota.

A “Háfétz Heszed” állapota az én vágyamra vonatkózik, és nem a körülöttem levő emberek szeretetének a jelére. Amikor én a “Háfétz Heszed” állapotban vagyok, azaz, én csak adakozni akarok, megkapjam az egész világot. Hozd el nekem az egész világot megvannak nekem a megfelelő edényeim hozzá. Én boldogan kapok mindent szeretettel és végtelen élvezettel, és ugyanakkor “Háfetz Hészéd”- be maradok.

Itt a “Háfétz Heszed” pontosan az edényeimre vonatkozik, és nem a kapcsolat felfedezésére másokkal. Nem kell nekem az ajándékod, vagy én igazán akarom ezt, de én magam fölé emelem és elfogadom nem azért, mert én akarom. Én felemelkedek “Háfétz Heszed” szintjére sőt még többet, megkapom az adakozás edényébe, azért hogy adjak élvezetet cserébe.

Mi mindig a megszerzés vágyban vagyunk, mi vagy élvezünk, vagy szenvedünk. Ezért a “Háfétz Heszed” mint egy élettelen fal. Ez a szint a megszerzés vágyam fölötti korrekció, és nem tiltja meg, hogy megkapjak amit akarok.

Kérdés: De én teljesen a teremtés céljához szentelem magamat …

Válasz: Igen, ebben az állapotban nem kell semmi, és te megkapod az ajándékot, és folytatsz lenni Hasszadim. Az állapot megmarad, és emellett te dolgozol újjabb vágyakkal, és folyamatosan új vágyak vannak hozzá adva.

Ez a spirituális munka változatos, és többrétegű.

2012 október 24, Reggeli lecke, “Mátán Torá” (A Tóra átadása) 5. pont

(BS)

31 okt 2012

Érezd magad szívesen látott vendégként

Érezd magadat szívesen látott vendégként

Nem mindenki képes keresztül menni a spirituális út felkészülésének első periódusán, és abban megmaradni. Sokan elhagyják a csoportot, a spirituális utat, és saját maguk megváltoztatásának folyamatát. Visszamennek a külső világba és visszatérnek a “háziúr” életébe azáltal, hogy abbahagyják szívben található pontjuk fejlesztését, mely a Teremtő – az Univerzum Királyának vendégévé tehetné őket.

Mint tudjuk “a Tóra véleménye ellentétes a háziúr véleményével”. Amennyiben a személy megtartja a Tóra véleményét, akkor vendégként érzi magát, és a Teremtő az ő vendéglátója. Ennél fogva meg akarja változtatni magát, hogy hasonlóvá váljon a házigazdához.

Ez van a Tóra véleményének nevezve, azaz hogy azt a célt helyezi maga elé hogy az adakozás szándékával rendelkezzen, és ennek alapján határozza meg állapotait.

Az első állapotok, azok az emelkedések és zuhanások melyeken a személy keresztül megy, le vannak választva megszokott értelmünkről és érzéseinkről. A személy azt látja, hogy teljesen megváltozik. Először életében úgy érzi, hogy valami idegen erő irányítja őt. Ez a különlegesség tipikus azokra a változásokra, melyeket érzékelünk belső spirituális fejlődésünk folyamán.

Hirtelen a személy úgy érzi, hogy egy furcsa idegen erő hatása alatt áll. Előtte megszokott életében soha nem érzett ehhez foghatót. Mindig tisztán látta előre ki az, aki uralkodni akart felette, ami azt jelenti hogy azok külső erők voltak. Itt azonban, életében először úgy érzi, hogy valamilyen erő ereszkedik alá, és átveszi felette az uralmat, hozzákötődik belülről és elkezdi őt irányítani.

Ez egy nagyon különleges érzés. Emlékszem arra a döbbenetes csodára amikor először éreztem mindezt. Ez egy nagyon kellemetlen és felfoghatatlan érzés ameddig a személy el nem kezd hozzászokni, és elismerni azt, hogy ez a cselekedet a Teremtő munkája  rajta. Akkor már a személy készen áll arra, hogy eldöntse, elismerje hogy ez valóban így van, és hogy ebbe beleegyezzen. Akkor már saját maga próbálja meg ezt az érzést kiváltani, és úgy várni azt mint egy találkozót, vagy kapcsolatot valakivel akit a személy szeret.

Akkor a személy már elkezdi értékelni a Teremtő  rajta végzett munkáját, azt várja hogy az bármely pillanatban megtörténjen. A Teremtő aktuális cselekedeteit várja és elismeri azokat, nem azt elemezve, hogy azok milyen minőségűek, és hogy azok milyen érzést keltenek az ö önző érzésein belül, mely önző érzések még nincsenek korrigálva. Ez azt jelenti, hogy a személyt nem érdekli milyen állapotokon megy keresztül, az egyetlen dolog, ami fontos számára az, hogy a Teremtő irányítsa, befolyásolja őt amennyire ez csak lehetséges.

Ez az amiért imát mond. Azt kéri hogy annyi változáson menjen keresztül amennyin csak lehetséges a Teremtő akaratának megfelelően, mivel mindazt, amit a Teremtő tesz az csakis a jót szolgálja. Ezáltal az ő önfeláldozása abban a mértékben van lemérve, amekkora mértékben azonosítja magát a Teremtő cselekedeteivel és amekkora mértékben azokat várja, mekkora mértékben válik a Teremtő önkéntes rabszolgájává, és ebben mérhető imája ereje.

Egyenlőre ezek csak az első lépések a spirituális munkában. Utána kezdődik a precízebb, kontrolláltabb kölcsönös munka a Teremtővel, a kölcsönös adakozás. A személy akkor már tudja, hogy kapja meg az erőt ehhez, és, hogyan dolgozzon később azokkal, hogyan kezdje meg párbeszédét a Teremtővel. És akkor már megszerzés iránti vágyával is képes elkezdeni dolgozni, azáltal, hogy ugyanazon ízeket érzi, mint a házigazda, és azáltal, hogy érzi a Teremtő, hogyan érzékeli a frissítőket és, hogy maga is hogyan ízleli azokat.

Ez az egész út a kezdeti emelkedésekkel és zuhanásokkal kezdődik, melyeken keresztül a személy hozzászokik az idegen erő felette levő uralmához.

2o12 október 4., Reggeli lecke 1.rész, Shamati 21.

(HZS)

09 okt 2012

Általános mozgósítás

Általános mozgósítás

Csak kitartás, abban,hogy érezzük a szükséget a kapcsolatra, az menthet meg minket. Elég volt játszani más dolgokkal körülöttünk, és reméljük, hogy idővel valami meg fog változni. Elég volt, hogy valami mással foglalkozzunk. Minden kísérő cselekedet csak abban szükséges, hogy támogassa a legfontosabb dolgot, megismerve a kapcsolat szükségességét.

Ehhez szükséges egy állandó közös erőfeszítés, amíg sikerül. Tilos elmenekülni, és eltérni bármi más felé. Mindent amit teszünk, csak arra volt tervezve, hogy megerősítsük az erőfeszítéseinket a kapcsolatra. Azért szükséges a szívből szívhez eredő aggódás, addig ameddig sikerül kapcsolódni.

Nincsenek ismert engedmények és feltételek: a “resimó” (információs gének) állandó megvalósítása, amelynek alap elve – “erőfeszítést tettem és megtaláltam”. Hogyha megtudjuk tenni, akkor győzünk, és ha nem, akkor nem. Ez mind egy világos cél kell legyen előttünk, és mindannyiunknak meg kell mozgósítanunk a missziót.

Vannak új tanulok, akik még nem nagyon értenek, és nem estek kétségbe, és vannak régi tanulok, akik meggyengültek és a megszokott fogságában találták magukat. Végül is, meg kell erősítenünk egymást.

Az ima csak a kapcsolatra lehet, máskülönben nem hallható meg. Ha mi nem sóvárgunk a kapcsolathoz, a kölcsönös adakozáshoz, a Teremtőhöz, akkor az összes többi a “halál mérge”- vé válik. Szükség van arra, hogy ezt letisztázzuk magunkban.

A legfontosabb az általános aggodalom. Hogyha az aggodalom nem él a szívemben, még akkor is nekem meg kell mutassam másoknak hogy szívből aggódom.

Még hogyha most még nem is nagy a  lelkesedésem a teremtés gondolata felé, akkor is nekem el kell játszanom a többiek előtt. Egyébként passzív vagyok a csoportban.

Ez egy fő feltétel kell legyen: a személy, annak érdekében van a csoportban, hogy megerősítése a barátok szívét a cél útján, a cél jelentőségét és nagyságát. Ha ő nem teszi ezt, akkor nincs itt a helye.

Jobb, ha néhány ember érkezik a cél irányába, másképp mi haszna a körülöttünk levő millióknak, ha nem szereznek meg semmit, mi haszna hogyha a fizikai síkon nem fog vezetni a spirituális erő?

Ezért a csoportnak  meg kell követelnie mindenkitől: “Te vagy teljesíted a kötelességed, és megerősíted a barátaidat a cél növekedésének az irányában, vagy gondolkozz   itt van-e a helyed.” Pontosan így.

Ami a kezdőket illeti, nekik is tisztázni kell ezt a feladatot, abban a mértékben amennyire képesek megérteni és felfogni. Mert enélkül nincs nekünk semmi.

Sok év múlik el, mielőtt valaki elkezdi hallani bizonyos mértékig, és érzékelni az üzenetet. De mi már felhalmoztunk elég tapasztalatokat, tudás forrásokat és erőfeszítéseket, hogy ezt beteljesítsük. Emellett, a külső valóság ezt megköveteli tőlünk.

2012 Oktober 5, Felkészülés a reggeli leckére

(BS)

08 okt 2012

Lehetséges a spirituális gyógyítás?

Lehetséges a spirituális gyógyítás?

Kérdés:

Amikor a Teremtő felfedeződik az orvosnak, mit fog ő felfedezni?

Válasz:

Más szavakkal, ha az orvos akar segíteni az embereknek, a Kabbala Tudománya segít neki megtalálni a betegségek okát a gyógyításhoz, a betegségek megelőzéséhez, és ad e új lehetőségeket a gyógyulásra?

Nem. Az orvos jobban megérti a problémák kapcsolatát és azok összetettségét, de általában, nem mondhatom, hogy  különösebb sikert fog elérni. Éppen ellenkezőleg, ő ugyanolyan, mint a többi orvos.

A Teremtő nem változtatja meg a teremtés cselekedetét. Sok kabbalista foglalkozott az orvostudománnyal, legalább részben vagy a szakmai szinten, mint például Rámbám (Máimonidész), aki orvos volt, gyógyító. A kabbalisták tudták a dolgok általános rendjét. De ők nem “láttak keresztül” a betegen és nem állítottak elő “csoda gyógyszert”.

Van egy probléma: ha a kabbalista látja a világot, amelyben az emberek szenvednek a betegség miatt, ő képes meggyógyítani őket, vagy  azt kérnie kell a Teremtőtől? Lehetséges, hogy neki kell inspirálnia őket, hogy kérjenek gyógyulást vagy megérteni a betegség gyökerének az okát, és imádkozni a korrekcióért, amely meggyógyítja, beleértve a korporeális betegséget is?

Te keresel egy különleges spirituális gyógyászatot, amely lehetővé teszi, hogy az orvos mindenkit meggyógyítson, és így “kijátszod” a Teremtőt, mintha Ő küldené a gonoszt, és Te hoznál jót. Azonban itt bonyolultabb kapcsolatok vannak elrejtve, és egy másik munka fedeződik fel. A végén, az orvos marad orvos, és a spirituális megvalósulás nem befolyásolja a szakmáját.

2012 Oktober 4, Reggeli lecke”A Teremtő arcának és rejtettségének a felfedése”

(BS)

08 okt 2012

Hajónknak szüksége van hajtóerőre

Hajónknak szüksége van hajtóerőre

Kérdés:

Mit tehetek amennyiben nem csak, hogy nincs arra erőm, hogy a barátokkal való kapcsolatért könyörögjek, hanem ennek épp az ellenkezője igaz?

Válasz:

Ez annak a jele hogy nem készítetted fel magadat. Először is le kell csökkentsd büszkeségedet, alá kell vesd magadat a környezetnek, és el kell kezdened úgy érezni, hogy a barátok hatalmas emberek akik már előre nyomultak. Míg te magad valahol hátul maradtál, teljesen egyedül, mint egy alvó kisgyerek akit otthon felejtettek bölcsőjében.

Mindenki már messzire előre haladt, és te, a  büszkeséged miatt azt hiszed, hogy te olyan különleges vagy hogy te képes vagy egyedül előre jutni. Azonban ez nem így van. Ők azok akik már előre mentek, és te maradtál vissza hátul. Először is ez az amit el kell ismerjél. A környezettel való kapcsolatról való leszakadás az elsődleges oka a kudarcoknak.

A probléma az, hogy nem rendelkezel a hiányossággal, nem érzed a nyomást. Mindez azért van mert nem tisztázod mi is az, ami fontos. Állandóan ilyen erőfeszítéseket kellene tennünk. Amennyiben állandóan valamire gondolok, akkor az válik számomra a legfontosabbá, és nem feledkezem el arról tanulás közben.

Emellett a csoportoknak ezen kellene dolgozniuk annak érdekében, hogy felébresszék mindenkiben a spirituális cél fontosságát. Ezt nevezzük “kölcsönös garancia”-nak – amikor egymást arra inspiráljuk, hogy mindenki úgy érezze az adakozásnál nincsen semmi fontosabb. Azonban ha mindenki bizonyos általános érzéstelenítés hatása alatt van, a személy nem képes a teljes csoport ereje ellenében haladni, és így ő maga is elalszik.

A probléma az, hogy hozzá vagytok szokva ahhoz, hogy valaki másnak a hajtóereje által haladtok előre, ahelyett hogy ti nógatnátok, löknétek egymást előre, és utána egymástól még sokkal nagyobb hajtóerőt kapjatok mint amit ti befektettetek. A csoportnak egy erősítő módján kellene dolgoznia, minden egyéni vágy egyéni szenvedélyének felerősítésére.

Azonban én úgy látom, hogy mindenki rám vár, hogy én kötelezzem a hajót a haladásra kiabálásom, és nyomásom által. Enélkül a hajó csak a hullámokon ringatózik, arra várva, hogy valaki meglökje. Abban a pillanatban ahogy abbahagyom a nyomást, mindenki rám néz, hogy azt nézze miért mentem el. Lehetetlen ilyen módon előre haladni.

2o12 szeptember 11., Reggeli lecke, 2.rész, Zohár

(HZS)

19 Sze 2012

Milyen fajta világot láthatnánk a szándék szűrőn keresztül?

Milyen fajta világot láthatnánk a szándék szűrőn keresztül?

Kérdés:

Hogyan lehetek képes megtartani a helyes szándékot?

Válasz:

Tegyünk erőfeszítéseket a csoporttal, tanulással, barátokkal és az egész világgal kapcsolatban annak érdekében, hogy állandóan megtartsuk a szándékot. Szándékunknak olyannak kell lennie mint egy rabnak, melyet állandóan őrzök, hogy ne menekülhessen el, vagy mint egy kisbabának, mely állandó gondozásra szorul.

Mindez hatalmas erőfeszítéseket követel meg. De ha mi úgy tekintünk a világra, mint egy olyan ideális végeredményre ahol megértem, hogy csak a helyes szándék jut át a spirituális számlára, és mely szándékok nem juthatnak át, akkor a végeredmény azt mutatná, hogy valójában szinte semmi nem maradna meg ebből a világból ami átjuthat a spirituális számlára.

Ez az, ahogy a világ a spiritualitás oldaláról látszik. Úgy tűnik nekünk mintha rengeteg dolog történne ezen a korporeális bolygón, rengeteg esemény, rengeteg ember akik aktívak rajta, de mindez csak arra szolgál, hogy az ember összezavarodjon, kétségbeessen az állandó hajsza által, és hogy képes legyen felismerni hogy a világot csak a szándékok vezérlik, és nem a látszólagos fizikai cselekedetek.

A szándék a cselekedet vágyott végeredménye, vagyis az, hogy kinek az érdekében hajtom végre az aktuális cselekedetet. De amennyiben minden a szándékról szól, akkor mi már nem utalunk az egyszerű fizikai cselekedetre többé hanem a cselekedet minőségét vesszük figyelembe, annak belső irányát, kire is irányul az, és kinek az érdekében. Az azonnali szándék összeköt minket a cselekedet minőségével.

A cselekedet lehet egy egyszerű vágy. Akár ülhetek csendben a kanapén, egy cigarettával kezemben és a korsó sörrel, miközben nagyon bonyolult belső munkát végzek, azáltal, hogy arra sóvárgok, hogy összegyűjtsem minden vágyaim és gondolataim, melyek különböző irányokban növekszenek, és zárt körben keringenek, hogy mindazokat a helyes irányba fókuszáljam.

Amennyiben mi kívülről megtekintjük a személyt a helyes szűrőn keresztül, látjuk annak valódi helyzetét. és akkor láthatjuk, hogy valójában spirituális munkát végez. De amennyiben csak magukat a cselekedeteket nézzük, hogy a személy, hogyan terpeszkedik a kanapén a cigarettával és a sörrel, azt gondolhatnánk, hogy csak egy semmirekellő aki az idejét vesztegeti…

2012 szeptember 12, Reggeli lecke, 1.rész, Beszéd a Zohár befejezéséhez, (Baal HaSzulam)

 

(HZS)

16 Sze 2012

67 queries in 0,779 seconds.