spirituális munka

A spirituális fejlődés két szakassza

Szerző: nandor | Kategória: korrekció, spirituális munka

A spirituális fejlődés két szakassza

Olyan személy, aki dolgozik magán és halad előre, két szakaszon megy keresztül.

Az első szakasz – amikor ő a csoportban van, tanul az eredeti könyvekből, és megpróbált csatlakozni a barátokkal, hogy rajtuk keresztül megtanulja, hogyan kell “kilépni” magából, és ezzel magához vonzza, a Felső Fényt a közös tanulás idején. Ilyen módon, a Fény, amely dolgozik rajta fokozatosan kezdi megváltoztatni. A Fény elkezdi rázni, és felébreszti az embert: ő emelkedéseket és zuhanásokat, érez mindenféle változásokat a hangulatában, taszításokat, és húzásokat. Úgy forog, mint egy rongy a mosógépben, és úgy érzi, mintha egyik oldalról a másikra dobnák. Tehát, így dolgozik az ember saját magán.

Ebben az esetben, ki kell tartania a csoport mellett. Létre kell hozzon egy nagyon komoly tanulást, hogy megerősítse. Nem kell menekülnie sehova, és próbáljon létrehozni maga számára nagyon világos feltételi rendszert: én haladok előre, annak ellenére, ami bennem történik, az érzéseim nem számítanak, mindenesetben mozgok mint a vonat síneken, amelyről nem lehet letérni.

Az első lépés az úgynevezett “előkészítő szakasz”, mert az ember még nem ért semmit, és nem tud semmit ami történik vele. Nagyon nehéz dolgoznia magán, és környezetével, gyűlöli a barátokat, vagy hirtelen kezdi észrevenni, hogy még mindig szüksége van rájuk, és valahogy előre kell haladnia. Hirtelen egy hatalmas kétségbeesést érez, esetleg leszakad a tanulástól, még akkor is, ha elkülönül az úttól.

Amikor az ember teljesen átmegy az első szakaszon, a Fény fokozatosan dolgozik rajta, változtatja, előhoz benne mindenféle benyomásokat, és csodálatokat, majd hirtelen egy kitörés történik. Akkor elkezdi érezni, hogy a Fény dolgozik rajta, és befolyásolja őt. Ő kezdi érezni a változást: mindenféle mozgásokat a szeretetet, és adakozás irányába. Hirtelen érzi a szükséget a megértésre, hogy ezek igazán speciális értékek, és különösek, amelyekért érdemes élni. Újra felemelkedik. És így tovább. Ő állandóan egy pozitív vagy negatív értékelésben van ezekkel a spirituális tulajdonságokkal.

A második szakasz, ez már érzelem, ezt nevezzük a “következő világ”-nak. A “következő” világ jelentése, hogy az “egónkon kívül”: örökkévaló, tökéletes, abszolút jó alapelv szerint rendezve, teljesen adakozás, amely ellentétes a mi világunkkal.

Az embernél egy teljesen más módon kezdődik. A Kabbala könyvek tanulása által, ő látja, megérti amit írnak benne, tudva minden lépését. Ezáltal egy másik élete van, az élet, mint egy izgalmas utazás tele örömmel, sóvárgásokkal, és a felfedezésekkel. Ez így folytatódik mindaddig, amíg nem éri el a korrekció végét. Ez a mi célunk.

Mit jelent a “korrekció vége”? Ez egy olyan állapot, ahol a természet, és ez a világ, és a Felső Világ is, teljes mértékben felfedeződik az embernek. Ő teljes kapcsolatban van vele, az egész irányítása, egyenlővé válik a Felső erővel, amely megteremtett mindent és irányít mindent, és ő ugyanazon a szinten van, ugyanolyan státusszal rendelkezik.

2o12 November 18, Virtuális leckéből

Tovább >0

02 dec 2012

Valódi megváltást a száműzetésben érjük el

Szerző: nandor | Kategória: spirituális munka, száműzetés

Valódi megváltást a száműzetésben érjük el

Két alapvető belső kulcs létezik: az egyik a száműzetés s a másik a megváltás. Valójában mindkettő a spiritualitáshoz tartozik. De nem érezheted magad a száműzetésben, ha nem ér el hozzád a száműzetés visszhangja is ami a megváltás és ami visszatükrözi azt, azaz, ha nem érzünk megváltást a száműzetésen belül.

A gyermekek, akik a börtönben születettek, vagy munkatáborokban Szibériában, ott éltek évekig, nem lehettek szabadok, és számukra az volt az egész világ ahol bezárva voltak, az volt nekik a Föld nevű bolygó. Mesélhetnének nekik egy más életről, de mivel ők a börtön feltételei mellett éltek, és nevelkedtek, nem láttak mást.

Mindent az ellentétekből tanulunk meg (hidegből a meleget, a fehérből a feketét stb. Nem pusztán a különbségeket, hanem a teljes képet is megláthatjuk, és ez a fontos. Például, ha a szeretet akarom elérni, akkor el kell, hogy elérjem a gyűlöletet, és minél több gyűlölet van bennem, annál inkább érzem a szeretetet, ami addig növekedik bennem amíg el nem érem a “szeretet lefedi az összes bűnt” állapotát, és akkor lesz teljes szeretet bennem.

Ugyan ez vonatkozik a megváltás és a száműzetés esetére is:
• Van-e lehetőség, elérni a megváltást, a száműzetés nélkül?
• Van-e lehetőség, feltárni a száműzetést a megváltásra való nélkül?

Mindezek az állapotok különböző módon jelennek meg, mindenféle formában, és amelyek lehetővé teszik az ember számára, hogy, pontosan megismerje az összes mozzanatát a száműzetésnek és összehasonlítsa a megváltással. Ez csak akkor lehetséges, hogyha a száműzetés és a megváltás képe szemben állnak egymással, akkor kettejük között megjelenik egy hatalmas új Kli (edény) azaz, egy égő vágy, és annak kitöltése is (beteljesedése) amely nem oltja ki a vágyat. Mert a spiritualitásban az ember az adakozás érdekében dolgozik azaz, azért hogy az edényét azzal a Fénnyel töltse ki ami a Teremtővel való összetapadásból jön létre.

Ennek megfelelően, a fizikai világunkban, a spirituális világ által meghatározott állapotokon megyünk keresztül. A fizikai világban a megváltás és a száműzetés fogalmát mindenki eltérően értelmezi, és gyakran függetlenül a helytől, az országtól, és az adott nemzettől.

Másrészt, lehetséges, hogy a megváltás a kapcsolatban rejlik, amelyben felfedezzük a jó és boldog életet, fizikai szinten, függetlenül a spiritualitástól. Ebben az esetben, a gyűlöletet, és a napi problémákat száműzetésnek nevezzük. Hasonlóan közelítjük meg, mint a megváltást, a spirituális gyökerek magyarázatának említése nélkül fordulunk az emberekhez.

2012 November 28, a Napi Kabbala lecke 4. része, “Száműzetés és megváltás”

Tovább >0

01 dec 2012

Gondoskodni a spirituális hiányról

Szerző: nandor | Kategória: edény, spirituális munka

Gondoskodni a spirituális hiányról

Kérdés:

Hogyan tarthatom magam a spirituális beteljesülés állandó hiányának állapotában?

Válasz:

Ez egy olyan gond, ami jön és megy, jön és megy, és ezt teszi állandóan és váltakozva.

Mit tehetek vele? Ez a barátokon múlik.

Ha ők a cél nagyszerűségét hangsúlyozzák, a Teremtő nagyszerűségét, a csoport nagyszerűségét, az önmaguk nagyszerűségét, ha hirtelen azt kezdem látni, hogy ők milyen sokat haladnak és én nem, felkavarom magam a büszkeséggel, irigységgel, stb., így új Kelim-et (edényeket) szerzek, új ürességeket. És akkor haladok. Nagyon fontos, hogy irigyek legyünk: “Miért nem én?” Fontos a haladáshoz. Ez vezeti az embert.

Ezért kell az, hogy a csoport szinte mindenkit ugrasson. Állandóan kacérkodnia kell az egyénnel, folyamatosan serkenteni benne a vágyat a továbblépésre.

Úgy kell látnia a barátait, mint akik fejlődnek: “Ők előttem járnak, ők szimpatikusabbak egymásnak, ők megértik egymást, sokkal közvetlenebbek egymással; nézd, hogyan kerülnek még közelebb. A spirituális anyag kezd felszínre kerülni közöttük, és én valahol a partvonalon állok; én képtelen vagyok, én nem olyan vagyok, mint ők.” Ezek az állapotok nagyon hasznosak egy személynek.

2o12 November 11., Virtuális leckéből

Tovább >0

29 nov 2012

Az élet, azt jelenti, hogy közeledni a szeretethez

Szerző: nandor | Kategória: Bevezetés a tíz szfira tanulmányába, spirituális munka

Az élet, azt jelenti, hogy közeledni a szeretethez

Báál HáSzulám, “Bevezető a Talmud Eszer Szfirot” c. könyvéből:” Ahogy a bölcseink mondják: A gonosz életében “halott” – nak van nevezve, azért mert az ő haláluk jobb, mint az életük, élnek szenvedésekben és csapásokban, hogy megszerezzék az élet létét, egy kis élvezettel, amelyet életnek éreznek”.

Ha nem haladunk az élet forrásának az elérésére, akkor az egész élet csak menekülés a szenvedéstől. Minden gondolataink csak hogy kerüljük el a rosszat, a kellemetlenséget. Mivel mi nem írjuk le magunknak a jót, mint beteljesülést, nem tudjuk kitölteni magunkat, hanem egyszerűen csak próbálunk megtalálni a rossz helyzetek között egy kis nyugalmat.

Ezért minden örömet csak egy pillanatig érezzük. Éppen ezért az életünk az úgynevezett “halott”, mert nem kapunk örömet, az eredeti valós forrástól, amelyre nyugszik az egész valóság, az egész teremtés.

Természetes, hogy mindenkinek megvan az ő számítása, hogy mennyire szenved, hogy mennyi erőfeszítést tesz, hogy fruszrtált, hasonlítva azokhoz a pillanatokhoz, amelyek megtöltik őt, amelyek boldogságot vagy élvezetet hoznak számára, és akkor igazán nem is érdemes élni. Mindez csak felkészülés a valódi felemelkedéshez, amikor elkezdünk felemelkedni a spiritualitás felé. De ha megvizsgáljuk a fizikai életet akkor nem jön ki belőle semmi jó.

Igaz ugyan, hogy megkaptuk a Tórát és a parancsolatokat, amely a lét, mi a valós életben vagyunk, boldogok, ahogy van írva: “Érezzétek és lássátok, hogy az Úr jó”. Így érezzük miután már elértük ezt. Ezután megjelenik a mi választásunk jó és rossz között. Miután megkapjuk a Tórát, az utat, a spirituális elveket, akkor majd elkezdünk dolgozni a két vonalon.

“És, ahogy írva a szöveg végén:” Válaszd az életet, te így élsz és látsz”. Vagyis: “Válaszd az életet, hogy élj”. De az élet szándéka a Tóra és a parancsolatok. Ekkor az élet valójában, mint ahogy írva van a “mert az élet a Tóra és a parancsolatok nélkül, nehéz halál”. Így a személy érzékeli a különbséget élet és halál között: az élet a spirituális előrehaladás, és a halál az előrehaladás hiánya. Lassan megértjük, hogy az előrehaladás képviseli a szeretethez való közeledést, az adakozást, a saját magam lenullázását, az egó fölé emelkedést. Csak ez az úgynevezett “élet”, semmi számítások nélkül amit mi érzünk az önző vágyunkban.

2o12 November 12, Reggeli lecke a “Talmud Eszer Szfirot (Bevezető a Tiz Szfira Tanulmányába)

Tovább >0

17 nov 2012

A látnoki képesség határai

Szerző: nandor | Kategória: kabbala bölcselete, spirituális munka

A látnoki képesség határai

Kérdés:

Mi alapján ismerhetünk fel egy Kabbalistát? Bár a spirituális munka rejtett, maga a tény, hogy valaki vágyaink korrekciójáról beszél jelölheti ezt?

Válasz:

Nem tudom. Talán olvasott pár Kabbala könyvet és leírta neked a tartalmukat. Nos, ehhez mit szóltok? Ez alapján kabbalista ő vagy sem? Vagy elég ha az áldásaitól remeg a tested?

És mi van ha mond valaki valamit, ami pár nap múlva valóra válik? Nagyon kevés ember van a világon, akik előre meg tudják mondani a jövőt, de egy látnok nem Kabbalista. Van aki megmondja neked, hogy mi fog veled történni ebbe a világban, de ennek semmi köze a Kabbalához és a spiritualitáshoz.

Egy híres jós, Wolf Messing pontosan látta, hogy mi fog történni a jövőben, beleértve a világháborúkat és az emberek sorsát. Még saját halálának napját és pontos óráját is előre látta. A kubai krízis alatt pontosan felfedett minden lapot, leírva a két oldal aggodalmait, és bármilyen mozzanat következményeit. Ennek eredményeként a két oldal egyezségre jutott, és ezzel megszűnt a háború fenyegetése.

Egy ember érezheti, hogy mi fog történni a világban, mivel már minden létezik, de el van rejtve az érzékelésünk elől. Számunkra ez titok, de valójában nincs idő, és az egymás után feltáruló szintek, bizonyos emberek számára láthatóvá teszik ezt a rendszert.

Tegyük fel, hogy rövidlátó vagyok és öt percbe telik, hogy olyan közel menjek hozzád, hogy felismerjelek. Másrészt, ha felveszem a szemüvegem”közelebb” leszek, anélkül, hogy meg kéne várni azt az öt percet, és azonnal felismerlek. Az idő és a távolság ugyanaz a dolog, ugyanaz az eszencia, minden a “szemüvegen” múlik …

Így vagy úgy az ilyen képességeknek semmi köze a kabbalához. A különböző titkos ügynökségek használnak hasonló technikákat, de a Kabbalisták nem látnokok.

Kabbalista az, aki forma egyezésre törekszik a Teremtővel és már a spirituális létrán van. Sőt, egy olyan ember, aki már az adakozás érdekében történő megszerzést gyakorolja az első Szfira harmadik szintjén.

2012 november 12, Napi Kabbalah lecke 4. részéből “A Kabbalah bölcsességének eszenciája”

Tovább >0

16 nov 2012

Az özönvíz a munkában

Szerző: nandor | Kategória: spirituális munka, vonalak

Az özönviz a munkában

Rabash cikk: “Mi az özönvíz a munkában”: A Zohárban írva van a Noé (Noah) szakaszban, hogy: “És én hozom rátok, a Földre az özönvizet” … tudjuk, hogy amikor az ember elkezd dolgozni az adakozás érdekében, akkor a test ellenáll, és így szól: “Mért olyan fontos ez a munka számodra? Milyen logika található ebben a munkában?”abban, hogy te nem akarsz a saját érdekeidért dolgozni. Hiszen neked arról kellene gondoskodnod, hogy élvezd az életed. Az adakozás azt jelenti, hogy te nem a magad számára dolgozol! Ez ellentétes még a természetünkkel is!”.. ez a (héberül: Mi) ki? kérdése.

De van egy másik fázisa is annak, amikor a test ellenáll a Teremtőben való munkának, miszerint amikor az ember azt mondja a testnek, hogy nekünk igen is hinni kell a Teremtőnek, hogy Ő mindent lát és mindenható és mindenek fölött valóan irányít, mint Jó és Jótevő. Ekkor a test szembeszegül, és megszólal belőle a fáraó: “Ugyan ki az az Örökkévaló, hogy nekem meg kellene hallanom Őt?”, azaz feltárul, hogy nehéz a számomra az hogy higgyek a Teremtőben. Ezzel azt vallja meg (az egó), hogy nem tud a Teremtő érdekében dolgozni, de tudjuk, hogy ha érezné a Teremtő nagyságát, akkor már megértené, hogy érdemes Őt szolgálni, de ere csak is a szívben lévő pont képes”…ez a (héberül Ma) mi? kérdése..

Ez a két kérdés: “Ki?”(Mi) és “Mi?(Ma)”,kérdéséből lesz a “Maim” (azaz a Víz szó), ennek fel kell tárulnia minden egyes ember előtt a spirituális út során, és tudnia kell az embernek , hogy hogyan birkózzon meg ezzel, és hogyan értse meg ezen kérdések mélységét. A “Ki” és a “Mi” kérdése nagyon fontos, hatalmas erőfeszítések eredményeként jutunk el a feltárásához, annak alapján amit az ember befektet a csoportba, a tanulásba, és mikor próbál mindent megtenni a cél érdekében.

Az előbb felsorolt munkák eredményeként, jelennek meg ezek a kérdések az ember számára, azaz a “Ki?” és a “Mi?” kérdése ami valóban stabilizálja az embert, és segít neki megkülönböztetni az erőket, amelyből képes megépíteni a spirituális edényét.

Mindannyiunk edényébe felépül két ellentétes vonal, amelyek felett az ember megépíti a “középső vonalat”. Minden jellemvonás és mozzanat részlet fölött az embernek meg kell határoznia a közös nevezőt, amely a “középső vonal”.

Tehát, először is az embernek meg kell vizsgálnia ezen két kérdés mibenlétét: “Ki?” és a “Mi?”, amely jelentése, a víz (ma-im), azaz özönvíz. Ahogy Rabash írja: “.. ha az ember boldogul ezzel a két kérdéssel, akkor az értelme fölött halad, azaz akkor megmentetett az özönvíztől”.

2012 November 1, Reggeli lecke 2.kötet, Rabash cikkéből: “Mi az özönvíz a munkában”

Tovább >0

01 nov 2012

Valahogy nincs kedvem semmihez

Szerző: nandor | Kategória: korrekció, spirituális munka

Valahogy nincs kedvem semmire

Báál HáSzulám “Mátán Tóra” (a Tóra átadása), 8. pont: “Ez a dolog olyan, mint egy gazdag ember, aki a piacról magához vette a barátját, megetette őt, aranyat és ezüstöt adott neki, és minden vágyott dolgot átadott neki. És minden egyes nap, elöntötte a barátját még több ajándékkal, többel mint az előző nap. Végül, a gazdag ember megkérdezte: Mondd meg nekem, hogy vajon kielégítettem minden kívánságodat?”

És ő így válaszolt: “Nem minden kívánságomat elégítetted ki, mert milyen jó és milyen kellemes lenne, ha mind ezek a vagyonok és értékes dolgok az én saját munkám által jutottak volna el hozzám, ahogy hozzád eljutottak, és én nem kapnék csak egy adományt általad”

A gazdag ember azt mondta neki:” Ebben az esetben, még soha nem született olyan személy, aki képes lenne kielégíteni a kívánságodat”.

Lehetetlen teljesen megszabadulni a szégyen érzetétől valamilyen külső cselekedet által. Az egyetlen módja az, hogy megszerezzünk az adakozás szándékával.

Kérdés: A “Háfétz Heszed” (a Kegyelem) állapota nem semlegesíti a szégyen érzetét? Elvégre mit kell szégyellni, ha én csak adakozni akarok?

Válasz: Tegyük fel, hogy hozol nekem egy ajándékot, és én azt mondom:

– “Tudod, nekem ez egyáltalán nem kell. Én nem szeretem. És miért adtad nekem mert nekem nem kell semmi? Nem akarom az ajándékodat”.

– “De én próbáltam, én kerestem olyan sokáig, hogy tegyek neked valamit, és kifejezzem a szeretetemet …”

– “De nem kell semmi, akkor miért jöttél ide”.
Nos, ez egy helyes állapot vagy nem? Hogyha én egy megszerzés iránti vágyból készültem, akkor milyen állapotba tudok igy viselkedni?

Én vagy vissza utasítom a személyt, én gyűlölöm őt, vagy nincs kapcsolat köztünk, és semmi hajlamom nincsen a korrekció irányába. Ez jelenti, hogy ez nem a “Háfétz Heszed” állapota.

A “Háfétz Heszed” állapota az én vágyamra vonatkózik, és nem a körülöttem levő emberek szeretetének a jelére. Amikor én a “Háfétz Heszed” állapotban vagyok, azaz, én csak adakozni akarok, megkapjam az egész világot. Hozd el nekem az egész világot megvannak nekem a megfelelő edényeim hozzá. Én boldogan kapok mindent szeretettel és végtelen élvezettel, és ugyanakkor “Háfetz Hészéd”- be maradok.

Itt a “Háfétz Heszed” pontosan az edényeimre vonatkozik, és nem a kapcsolat felfedezésére másokkal. Nem kell nekem az ajándékod, vagy én igazán akarom ezt, de én magam fölé emelem és elfogadom nem azért, mert én akarom. Én felemelkedek “Háfétz Heszed” szintjére sőt még többet, megkapom az adakozás edényébe, azért hogy adjak élvezetet cserébe.

Mi mindig a megszerzés vágyban vagyunk, mi vagy élvezünk, vagy szenvedünk. Ezért a “Háfétz Heszed” mint egy élettelen fal. Ez a szint a megszerzés vágyam fölötti korrekció, és nem tiltja meg, hogy megkapjak amit akarok.

Kérdés: De én teljesen a teremtés céljához szentelem magamat …

Válasz: Igen, ebben az állapotban nem kell semmi, és te megkapod az ajándékot, és folytatsz lenni Hasszadim. Az állapot megmarad, és emellett te dolgozol újjabb vágyakkal, és folyamatosan új vágyak vannak hozzá adva.

Ez a spirituális munka változatos, és többrétegű.

2012 október 24, Reggeli lecke, “Mátán Torá” (A Tóra átadása) 5. pont

(BS)

Tovább >0

31 okt 2012

Érezd magad szívesen látott vendégként

Szerző: nandor | Kategória: reggeli lecke, Shamati, spirituális fejlődés, spirituális munka, Tóra

Érezd magadat szívesen látott vendégként

Nem mindenki képes keresztül menni a spirituális út felkészülésének első periódusán, és abban megmaradni. Sokan elhagyják a csoportot, a spirituális utat, és saját maguk megváltoztatásának folyamatát. Visszamennek a külső világba és visszatérnek a “háziúr” életébe azáltal, hogy abbahagyják szívben található pontjuk fejlesztését, mely a Teremtő – az Univerzum Királyának vendégévé tehetné őket.

Mint tudjuk “a Tóra véleménye ellentétes a háziúr véleményével”. Amennyiben a személy megtartja a Tóra véleményét, akkor vendégként érzi magát, és a Teremtő az ő vendéglátója. Ennél fogva meg akarja változtatni magát, hogy hasonlóvá váljon a házigazdához.

Ez van a Tóra véleményének nevezve, azaz hogy azt a célt helyezi maga elé hogy az adakozás szándékával rendelkezzen, és ennek alapján határozza meg állapotait.

Az első állapotok, azok az emelkedések és zuhanások melyeken a személy keresztül megy, le vannak választva megszokott értelmünkről és érzéseinkről. A személy azt látja, hogy teljesen megváltozik. Először életében úgy érzi, hogy valami idegen erő irányítja őt. Ez a különlegesség tipikus azokra a változásokra, melyeket érzékelünk belső spirituális fejlődésünk folyamán.

Hirtelen a személy úgy érzi, hogy egy furcsa idegen erő hatása alatt áll. Előtte megszokott életében soha nem érzett ehhez foghatót. Mindig tisztán látta előre ki az, aki uralkodni akart felette, ami azt jelenti hogy azok külső erők voltak. Itt azonban, életében először úgy érzi, hogy valamilyen erő ereszkedik alá, és átveszi felette az uralmat, hozzákötődik belülről és elkezdi őt irányítani.

Ez egy nagyon különleges érzés. Emlékszem arra a döbbenetes csodára amikor először éreztem mindezt. Ez egy nagyon kellemetlen és felfoghatatlan érzés ameddig a személy el nem kezd hozzászokni, és elismerni azt, hogy ez a cselekedet a Teremtő munkája rajta. Akkor már a személy készen áll arra, hogy eldöntse, elismerje hogy ez valóban így van, és hogy ebbe beleegyezzen. Akkor már saját maga próbálja meg ezt az érzést kiváltani, és úgy várni azt mint egy találkozót, vagy kapcsolatot valakivel akit a személy szeret.

Akkor a személy már elkezdi értékelni a Teremtő rajta végzett munkáját, azt várja hogy az bármely pillanatban megtörténjen. A Teremtő aktuális cselekedeteit várja és elismeri azokat, nem azt elemezve, hogy azok milyen minőségűek, és hogy azok milyen érzést keltenek az ö önző érzésein belül, mely önző érzések még nincsenek korrigálva. Ez azt jelenti, hogy a személyt nem érdekli milyen állapotokon megy keresztül, az egyetlen dolog, ami fontos számára az, hogy a Teremtő irányítsa, befolyásolja őt amennyire ez csak lehetséges.

Ez az amiért imát mond. Azt kéri hogy annyi változáson menjen keresztül amennyin csak lehetséges a Teremtő akaratának megfelelően, mivel mindazt, amit a Teremtő tesz az csakis a jót szolgálja. Ezáltal az ő önfeláldozása abban a mértékben van lemérve, amekkora mértékben azonosítja magát a Teremtő cselekedeteivel és amekkora mértékben azokat várja, mekkora mértékben válik a Teremtő önkéntes rabszolgájává, és ebben mérhető imája ereje.

Egyenlőre ezek csak az első lépések a spirituális munkában. Utána kezdődik a precízebb, kontrolláltabb kölcsönös munka a Teremtővel, a kölcsönös adakozás. A személy akkor már tudja, hogy kapja meg az erőt ehhez, és, hogyan dolgozzon később azokkal, hogyan kezdje meg párbeszédét a Teremtővel. És akkor már megszerzés iránti vágyával is képes elkezdeni dolgozni, azáltal, hogy ugyanazon ízeket érzi, mint a házigazda, és azáltal, hogy érzi a Teremtő, hogyan érzékeli a frissítőket és, hogy maga is hogyan ízleli azokat.

Ez az egész út a kezdeti emelkedésekkel és zuhanásokkal kezdődik, melyeken keresztül a személy hozzászokik az idegen erő felette levő uralmához.

2o12 október 4., Reggeli lecke 1.rész, Shamati 21.

(HZS)

Tovább >0

09 okt 2012

Általános mozgósítás

Szerző: nandor | Kategória: spirituális munka, spiritualitás

Általános mozgósítás

Csak kitartás, abban,hogy érezzük a szükséget a kapcsolatra, az menthet meg minket. Elég volt játszani más dolgokkal körülöttünk, és reméljük, hogy idővel valami meg fog változni. Elég volt, hogy valami mással foglalkozzunk. Minden kísérő cselekedet csak abban szükséges, hogy támogassa a legfontosabb dolgot, megismerve a kapcsolat szükségességét.

Ehhez szükséges egy állandó közös erőfeszítés, amíg sikerül. Tilos elmenekülni, és eltérni bármi más felé. Mindent amit teszünk, csak arra volt tervezve, hogy megerősítsük az erőfeszítéseinket a kapcsolatra. Azért szükséges a szívből szívhez eredő aggódás, addig ameddig sikerül kapcsolódni.

Nincsenek ismert engedmények és feltételek: a “resimó” (információs gének) állandó megvalósítása, amelynek alap elve – “erőfeszítést tettem és megtaláltam”. Hogyha megtudjuk tenni, akkor győzünk, és ha nem, akkor nem. Ez mind egy világos cél kell legyen előttünk, és mindannyiunknak meg kell mozgósítanunk a missziót.

Vannak új tanulok, akik még nem nagyon értenek, és nem estek kétségbe, és vannak régi tanulok, akik meggyengültek és a megszokott fogságában találták magukat. Végül is, meg kell erősítenünk egymást.

Az ima csak a kapcsolatra lehet, máskülönben nem hallható meg. Ha mi nem sóvárgunk a kapcsolathoz, a kölcsönös adakozáshoz, a Teremtőhöz, akkor az összes többi a “halál mérge”- vé válik. Szükség van arra, hogy ezt letisztázzuk magunkban.

A legfontosabb az általános aggodalom. Hogyha az aggodalom nem él a szívemben, még akkor is nekem meg kell mutassam másoknak hogy szívből aggódom.

Még hogyha most még nem is nagy a lelkesedésem a teremtés gondolata felé, akkor is nekem el kell játszanom a többiek előtt. Egyébként passzív vagyok a csoportban.

Ez egy fő feltétel kell legyen: a személy, annak érdekében van a csoportban, hogy megerősítése a barátok szívét a cél útján, a cél jelentőségét és nagyságát. Ha ő nem teszi ezt, akkor nincs itt a helye.

Jobb, ha néhány ember érkezik a cél irányába, másképp mi haszna a körülöttünk levő millióknak, ha nem szereznek meg semmit, mi haszna hogyha a fizikai síkon nem fog vezetni a spirituális erő?

Ezért a csoportnak meg kell követelnie mindenkitől: “Te vagy teljesíted a kötelességed, és megerősíted a barátaidat a cél növekedésének az irányában, vagy gondolkozz itt van-e a helyed.” Pontosan így.

Ami a kezdőket illeti, nekik is tisztázni kell ezt a feladatot, abban a mértékben amennyire képesek megérteni és felfogni. Mert enélkül nincs nekünk semmi.

Sok év múlik el, mielőtt valaki elkezdi hallani bizonyos mértékig, és érzékelni az üzenetet. De mi már felhalmoztunk elég tapasztalatokat, tudás forrásokat és erőfeszítéseket, hogy ezt beteljesítsük. Emellett, a külső valóság ezt megköveteli tőlünk.

2012 Oktober 5, Felkészülés a reggeli leckére

(BS)

Tovább >0

08 okt 2012

Lehetséges a spirituális gyógyítás?

Szerző: nandor | Kategória: spirituális munka, Teremtő

Lehetséges a spirituális gyógyítás?

Kérdés:

Amikor a Teremtő felfedeződik az orvosnak, mit fog ő felfedezni?

Válasz:

Más szavakkal, ha az orvos akar segíteni az embereknek, a Kabbala Tudománya segít neki megtalálni a betegségek okát a gyógyításhoz, a betegségek megelőzéséhez, és ad e új lehetőségeket a gyógyulásra?

Nem. Az orvos jobban megérti a problémák kapcsolatát és azok összetettségét, de általában, nem mondhatom, hogy különösebb sikert fog elérni. Éppen ellenkezőleg, ő ugyanolyan, mint a többi orvos.

A Teremtő nem változtatja meg a teremtés cselekedetét. Sok kabbalista foglalkozott az orvostudománnyal, legalább részben vagy a szakmai szinten, mint például Rámbám (Máimonidész), aki orvos volt, gyógyító. A kabbalisták tudták a dolgok általános rendjét. De ők nem “láttak keresztül” a betegen és nem állítottak elő “csoda gyógyszert”.

Van egy probléma: ha a kabbalista látja a világot, amelyben az emberek szenvednek a betegség miatt, ő képes meggyógyítani őket, vagy azt kérnie kell a Teremtőtől? Lehetséges, hogy neki kell inspirálnia őket, hogy kérjenek gyógyulást vagy megérteni a betegség gyökerének az okát, és imádkozni a korrekcióért, amely meggyógyítja, beleértve a korporeális betegséget is?

Te keresel egy különleges spirituális gyógyászatot, amely lehetővé teszi, hogy az orvos mindenkit meggyógyítson, és így “kijátszod” a Teremtőt, mintha Ő küldené a gonoszt, és Te hoznál jót. Azonban itt bonyolultabb kapcsolatok vannak elrejtve, és egy másik munka fedeződik fel. A végén, az orvos marad orvos, és a spirituális megvalósulás nem befolyásolja a szakmáját.

2012 Oktober 4, Reggeli lecke”A Teremtő arcának és rejtettségének a felfedése”

(BS)

Tovább >0

08 okt 2012