Dr. Michael Laitman

spiritualitás

Hogyan magyarázzuk el a kabbalát másoknak?

 Kérdés:

Amennyiben valaki a kabbala tanulása révén halad előre, akkor lassan megszerzi azt a képességet, hogy másoknak is el tudja magyarázni a kabbala alapgondolatait, hogy azok is megérthessék?

Válaszom:

Nem feltétlenül. A Zohár könyvében olvashatjuk, hogy Rabbi Simon nem volt képes maga megírni a könyvet, hanem Rabbi Abának mondta azt tollba. Ugyanígy azt is olvashattuk, hogy Mózes is képtelen volt az emberekkel történteket és azok okait nekik pontosan elmagyarázni, és testvérének, Áronnak a segítségére volt szüksége.

Miért van ez? Baal Haszulam azt írja, hogy néhány lélek a Belső Fényből, míg más lelkek a Külső Fényből származnak. Ez határozza meg azt a képességet, hogy az anyagot a hallgatók szintjén tudjuk elmagyarázni, és ezen magyarázatok színvonalát is meghatározza.

Kérdés:

Sok nehéz helyzetben levő emberrel találkoztam. Néhányan vallásosak, mások misztikus tanításokat követnek, és a többiek csak keresnek, kutatnak valami után. Úgy érzem, nagy lehetőség van arra, hogy a kabbala iránt vonzzuk ezeket a személyeket, azáltal, hogy elmagyarázzuk nekik, minden a Teremtőtől jön, és mindennek az a célja, hogy felébressze bennünk a kérdést: “Mi az életem célja?”.

Mit tegyek?

Válaszom:

A legjobb az, ha nem beszélünk ezeknek az embereknek a kabbaláról. Inkább egyszerűen tartson magánál kabbalisztikus anyagokat, mint például újságokat a fogadó/váróhelységében.

 

KA

29 nov 2008

A Körülvevő Fény hatása a Jövő Állapota irányában való igyekezetünktől függ (haladóknak)

 Kérdés:

Mikor befolyásol engem a Körülvevő Fény – csak a lecke alatt, vagy a kabbala terjesztése alkalmával is?  (Feltéve, hogy amikor azt teszem, a csoporttal való azonosuláson keresztül a Teremtő iránt vágyakozom).

Válaszom:

A Fény befolyásol minket tanulás, terjesztés, és bármilyen csoporttal történő aktivitás alatt, attól a  szándékunktól függően, hogy mennyire akarunk a többiekkel egybe kapcsolódni a Teremtő felfedezése érdekében – a szeretet és adakozás tulajdonságain keresztül. A Körülvevő Fény az a Fény, amely majd a feljebb levő szinten feltölt minket.

A tény az, hogy mi már eleve a jövő állapotában létezünk. Azonban nem érezzük még ezt. Saját magunknak kell ezeket az állapotokat felfedezzük. Azáltal, hogy vágyunk rájuk, a jövő állapot befolyását vonjuk magunkra, és az megváltoztat minket azzal, hogy magához hasonlóvá tesz bennünket. Minden csak a vágyunkon múlik, a jövő állapot iránti igyekezetünkön.

KA

26 nov 2008

Az élet értelme ezen a földön a Felső Cél elérése

Kérdés:

Azt olvastam, hogy amikor egy személy meghal anélkül, hogy megszerezte volna a hatodik érzékszervet (a lelket), mely a Felső Világ felfogására szolgál, akkor ő ismét visszatér egy újabb inkarnációban. Akkor miért siratjuk azokat, akik meghalnak? Attól a pillanattól kezdve, hogy erre gondolok, nem látom az élet értelmét. Mindenféle dolog történik körülöttem, de úgy érzem mindezek nem fontosak számomra.

Válaszom:

Ez csodálatos, mivel ez azt jelenti, hogy nagyon közel van ahhoz, hogy megértse, az egész életnek csak egy értelme van, a Felső Világ – a Teremtő elérése, és emellett semmilyen más értelme nincs a földi szintű létezésnek! Az itteni élet magasabb rendű célja az, hogy elérjük a Teremtőt, miközben még itt élünk!

Kérdés:

Lehetséges a lelket korrigálni két inkarnáció között, amikor a lélek nem egy fizikai testben lakozik?

Válaszom:

Nem. A korrekció csak az alatt történhet, amíg a földi világban létezünk.

KA

25 nov 2008

Zuhanás az emelkedés érdekében

Kérdés:

Meg tudja magyarázni a “zuhanás az emelkedés érdekében” kifejezést, és hogy az hogyan működik a gyakorlatban? Amikor valaki, aki egy éve már kabbalát tanul hirtelen mélyen az állati szintre zuhan, amikor olyanokat tesz, amit soha nem tett a kabbala előtt, ez megfelel a zuhanásnak az emelkedés előtt? Ez az észlelés helyes értelmezése? Hogyan hasznos mindez?

Válaszom:

Mindezt a belső munkáról írott könyvek elmagyarázzák:

– Először a személy önzősége megnövekszik,

– Megérti, hogy az önzőség gonosz,

– Vágyat érez, hogy kitörjön mindebből,

– Rájön, hogy ez nem lehetséges,

– Megérti, hogy mindezt csak a Teremtő képes elvégezni, amennyiben ő kéri ezt,

– Akkor hosszas erőfeszítéseket tesz, hogy a Teremtő segítségét kérje,

– És végül a Fény korrigálja őt a spirituális világ érzékelésének megadásával – a szeretet és adakozás segítségével.

23 nov 2008

Mindent a Fény irányít

1. A Fény a Teremtővel egyenlő. A Fény mindig mindennek az eredete! Az elején a Fény alkotta a teremtést, és így a teremtés teljesen a Fénytől függ. Amennyiben a Fény eltűnne, akkor a teremtés sem létezne. Minden mozzanat és változás mely a teremtésben történik, csakis a Fény hatása alatt történik.

A teremtés az élettelen és mozdulatlan amíg a Fény nem kezd el a lehető legkisebb erővel ráhatni. Amennyiben a Fény hatása erősebbé válik, abban a mértékben alapvető változás jön létre a teremtésen belül, mozdulatlanból vegetatívvá változtatva azt, mely szinten a teremtés elkezd érezni, és észlelni. És így tovább.

2. A Fény az irányító erő. A Fény mindig mindennek a forrása! Ezért van írva az: “Nincsen semmi Rajta kívül” és “A Teremtő a mi árnyékunk”. Állandóan meg kell “találjuk” a Teremtőt minden körülmények között, minden megállapításban, mivel Ő az, aki az aktuális állapotot létrehozta.

3. Én irányítom a Fényt!. Amikor erőfeszítéseket teszünk arra, hogy magunkban változást hozzunk létre, akkor magunkra vonjuk a Fényt, és az megváltoztat minket. A Fény képes arra, hogy megváltoztasson engem, és a resimót (emlékkép, spirituális DNS), és csak olyan módon változtat, hogy azzal közelebb vigyen a teremtés céljához. Más szóval az egyetlen dolog, amit én képes vagyok irányítani életemben, az a spirituális fejlődésem üteme. Ellenkező esetben a Fény rám vonatkozó hatására irányuló vágyam hiányában a Fény hiányát okozom, és akkor mindenféle szenvedést élek át – mivel a Fény egyenlő az élettel.

Azonban amennyiben vágyaim is a Fénytől származnak, akkor nem vagyok képes a Fényre viszonzásképen hatni a vágyaimmal. A célra irányuló vágyat egy külső, a Fényen kívüli forrásból kell, hogy megkapjam, és ebben az esetben képes leszek a vágyra hatni, és annak rám való hatását kiváltani, ezzel fejlődésemet felgyorsítani. Ezért kapom meg a helyes környezet, a csoportot, mely az egyetlen lehetőségem és segítségem arra, hogy a cél irányában történő utamat meggyorsítsam.

4. A nő szerepe. A csoportot nem fizikálisan, hanem a vágyon keresztül befolyásoljuk. Így az a nő, aki részt vesz a csoport munkájában (a virtuális tanulás, és a kabbala terjesztése révén), és vágyik arra, hogy a megfelelő behatást megkapja a csoporttól, megkapja és önkéntelenül is használja azt annak érdekében, hogy a Teremtő (Fény) felé forduljon. A fizikális, barátokkal való kommunikáció, és csoportos tanulás kivételével, minden másban amiben a férfiak részt vesznek és részesülnek a nők is részesednek, és ugyanazokon a szinteken mennek keresztül.

KA

22 nov 2008

Jutalmunk csakis az erőfeszítésünkön múlik

 Kérdés:

A szemünkben egy sejt jóval fontosabb, mint milliárd sejt az ujjunkon. Ennyivel fontosabb lehet egy szerv a többihez képest. A lelkek közötti különbség hasonló: abban a pillanatban, hogy kiléptek a közös lélekből, a lelkek nagyon egyenlőtlenek egymáshoz képest. És a mai világunkban hasonlóan létezünk, nincsen egyenlőség közöttünk. Azonban az önkorrekció folyamatában mindegyikünk kiteljesíti magát, hogy a Teremtő nagyságát elérje (ez egy idézet volt az egyik Oroszországban adott kabbala előadásból).

Mindez azt jelenti, hogy amennyiben az én lelkem eredete egy egyszerű kétkezi munkás, akkor én mindig “másodosztályú” maradok? Amennyiben a Teremtő így alkotott meg, akkor ez örökké való állapot, vagy csak időleges?

Válaszom:

Minden egyes személy, aki korrigálja magát olyan mértékben, hogy eléri a Teremtő szintjét, egyenlővé válik Vele. Olvassa el a: “A vágy és kielégülés ellenkező kapcsolata” című írást. Amikor valaki, aki a legalacsonyabb helyről származik, megszerzi “Szűrőjét” és a Visszavert Fényt, felemelkedik a Keter (korona) szintjére, mely a Teremtő szintjének felel meg, és így ugyanarra a szintre jut, mint az, aki magasabb eredeti szintről származik. A különbség a munkában rejlik, és a jutalom az erőfeszítéstől függ. Szóval haszontalan csak ülni és szenvedni, inkább dolgozni kell!

KA

20 nov 2008

Számít az, hogy a kabbalista mivel keresi a kenyerét?

 Kérdés:

A legtöbb kabbala tanulónak olyan állása van, ami nem illik bele a természet törvényei közé, és a nagy világ szintjén igazából hozzájárul a világméretű válság kialakulásához. Bármilyen jellegű munkákról beszélek a bányásztól az űrhajósig, hiszen mindegyik az emberi önzőséget hívatott szolgálni.

A kabbala azt tanítja, hogy a természettel egyensúlyban kell lennünk, és csak annyit elvennünk belőle, amire  abszolút szükségünk van. De a szén, olaj, a kozmosz, járművek és a többi ezer féle munkahely mind beleavatkozik a természet harmóniájába, és megrontja a kapcsolatokat.

Mit tegyenek az ezeken a munkahelyeken dolgozó emberek, ha ugyanakkor kabbalát is akarnak tanulni? Hogyan lehetünk képesek kabbalát tanulni, ha közben tudjuk, hogy az általunk végzett munkával károsítjuk a rendszert? Szükséges-e, hogy munkahelyeket változtassunk, és ha igen, akkor milyen jellegű munkát végezhetünk?

Válaszom:

Amennyiben munkája senkit sem károsít közvetlenül, akkor nyugodtan folytassa azt. Előbb utóbb a körülményei felülről kiindulva megváltoznak majd, annak megfelelően, hogyan halad spirituális fejlődésével, és a világcsoporthoz való kapcsolatában.

Kérdés:

Lehetséges-e, hogy az embert mindennapi professzionális tevékenysége segíti a Teremtő irányában való közeledésében? Hogyan változtassuk meg munkahelyünket (főként életünk delén), hogy az egy újabb, hatékony eszközzé váljon (a könyvek, a tanár és a csoport mellett) előrehaladásunk segítésében? Vagy lehet az, hogy az ember állása nem befolyásol minket ebben, és a Teremtő felé való haladásunk az független mindennapi munkatevékenységünktől?

Válaszom:

Amennyiben munkája az nem károsít másokat (például tolvajlás, vagy hasonló) akkor nem számít, hogy hol dolgozik. Az ember csak az alapján lesz elbírálva, hogy mit tesz szabad idejében – abban az idejében, mely munkája, és a hasonló felelősségei után fennmarad. Abban a mértékben kerül elbírálásra, hogy milyen hatékonyan használja szabadidejét spirituális fejlődésére.

KA

20 nov 2008

Próbáljuk megválaszolni saját kérdéseinket

 Kérdés:

Gondolkozzak egy kérdésen, és mérlegeljem, hogy egyátalán feltegyem-e, mielőtt mindenki előtt megkérdezem? Kérdésem mindenit különböző képpen befolyásolhat, pozitívan vagy negatívan. Természetesen mindegyik kérdés legfontosabb része az Ön válasza, de azért elmagyarázná ezt?

Válaszom:

Meg kell, hogy próbálja a saját kérdését megválaszolni. Még akkor is, ha látja, hogy nem helyes, vagy nem tud pontos választ találni, tanulmányai, és a csoport tovább fogja vezetni. A Felső Fény megszerzése nem múlik azon, mennyit tudunk, hanem attól függ mennyire befolyásol minket a Fény.

Kérdés:

Lehetséges, hogy valaki aki már öt éve tanulja a kabbalát nem rendelkezik a szívben levő ponttal? Vagy mindenkinek, aki kabbalát tanul van ilyen pontja?

Válaszom:

Ha valaki azért tanul, hogy megtalálja a választ arra a kérdésre, hogy mi az élete célja, akkor ez a kérdés a Teremtő megismerésére irányuló vágyából – a szívben levő pontból – származik.

KA

19 nov 2008

Az “igaz” és a “bűnös” ugyanazon személy két spirituális állapotát jelentik

 Kérdés:

Az egyik reggeli leckén azt magyarázta, hogy a “szent ember”(Cadik) az, aki igazat ad a Teremtőnek azon a spirituális szinten, ahol éppen van, és az, hogy igazat ad nem azt jelenti, hogy beszél róla, hanem, hogy felfedezi magának a Teremtő tulajdonságát, annak minőségét és eredményét. Szóval a “szentség” azt jelenti, hogy megegyezik formájában a Teremtővel. De milyen különbséget jelent az, hogy valaki hányszor tesz kísérletet erre, ha a “szentség” csak az eredmény alapján mérendő, az alapján hogy valaki hogyan azonosul a Teremtővel?

Válaszom:

Ez azért van, mert ahhoz, hogy valaki elérje az “igaz ember” szintjét, hogy felfedezze, és igazat adjon a Teremtő tetteinek, minden személynek ugyanannyi erőfeszítést kell tennie, bár ezek az erőfeszítések specifikusak minden egyén számára, és az egyén saját képességének, és erejének megfelelően vannak megszabva.

 

Kérdés:

A 86-os Shamati cikkben, melynek címe “És Raktár Városokat Építettek”, azt olvassuk: Ebből az adódik, hogy az igaz ember erőt kap ahhoz, hogy egyre erősebbé váljon a bűnösön keresztül, és a bűnös az út porává vált az igaz lába alatt, és az igazak e felett a bűnös réteg felett járnak.

Így visszapillantva ez a munka különösen fontos. És nem azért mert ez kötelező, mint azt először gondoltuk, amíg létezett a gonosz kísértés. Most láthatják, hogy a bűnös kísértés nélkül is érdemes adakozásban, és hitben dolgozni.”

Ebben a kivonatban mit jelent az “igaz” és a “bűnös”?

Válaszom:

A bűnös és az igaz a múltbeli és jelenkori szinteket jelenti ugyanabban az egyénben.

KA

16 nov 2008

A spirituális forradalom elkerülhetetlen

 Kérdés:

Ön komolynak, és bölcsnek tűnik, azonban ötletei, és javaslatai az emberiség számára utópisztikusnak tűnnek. Valóban hisz abban, hogy mindez megvalósítható, hogy bármi esélye is van egy spirituális forradalomnak az emberiség számára?

Válaszom:

Mivel értem az emberi természetet, tudom, hogy minden vágyunk és tettünk az önzőség által van diktálva, és ennek így kell lennie. Azonban mivel ugyanakkor megértem a Felső Fény természetét is, tökéletesen biztos vagyok benne – és ezt személyes tapasztalatból is tudom – hogy az a Fény amely önzőségünket teremtette, képes annak altruizmusra való változtatására egyetlen pillanat alatt. Azonban mindezt csak akkor fogja tenni, ha mi azt akarjuk.

Mi kifejleszthetjük ezt a vágyat, ha megértjük, hogy önzőségünk káros számunkra, azáltal, hogy látjuk, mennyi szenvedést okoz. A kérdés csak az, hogy mennyi szenvedésre van szükség arra, hogy ezt felfogjuk. Megtehetjük, hogy tanulmányozunk egy kisebb válságot, mint a jelenlegi pénzügyi válság, és megértjük belőle, hogy az egymás iránt való hozzáállásunk ellentétes az emberiség “globális falujában” való élettel. Ezt megérthetjük olyan mélységben, hogy elkezdünk haladni a “Szeresd felebarátodat, mint saját magad” alapelv alapján a Természettel vagy Teremtővel való azonosulásunk felé.

Például kialakíthatunk egy globális oktatási rendszert, amely mindenkinek megtanítja, hogy egy olyan világban élünk, ahol mindenki mindenkivel összekapcsolódik, és mindannyian függünk a többieken. Emellett ezt a tömegtájékoztatási, oktatási intézmények világszerte terjeszthetik óvodáktól az egyetemekig.

Bármilyen erőfeszítést teszünk ebben az irányban – még a legkisebb első lépések is – azonnal megváltoztatná szembenállásunkat a természettel szemben, mivel ezekkel a tettekkel elkezdjük megérteni a természetet (Teremtőt), és közelebb kerülünk hozzá. Amennyiben az alapvető vágyunk, akaratunk megváltozik, akkor minden rendben lesz, mivel a Teremtő mindössze erre vár.

A Természet megy tovább az alaptervvel így vagy úgy, és ez a terv már amúgy is készen és tökéletesen áll a spirituális világban. Ennek ellenére jobb lenne elkerülni a katasztrófákat, akár szociális, katonai, biológiai vagy más tragédiákról beszélünk, melyek majd ráerőltetnek minket önzőségünk elhagyására. Létezik a kellemesebb útvonal a természet célja felé, és ezért kaptuk meg a kabbala tudományát. Legalább meg kell tegyük azt a minimumot amit mi magunk megtehetünk, de a spirituális forradalom megtörténik mindenképpen.

Egy példatörténet:

Egy férfi a tengerparton sétált, és azt látta, hogy egy kisfiú valamit felszed a homokból, és azt a tengerbe dobja. A férfi közelebb ment, és látta, hogy a kisfiú tengeri csillagokat szedeget, és teljesen körbe van véve velük. Úgy tűnt, hogy milliónyi tengeri csillag volt a homokban, a tengerpart gyakorlatilag meg volt töltve velük mérföldeken keresztül.

Miért dobod a tengeri csillagokat a vízbe?- kérdezte az ember, amint közelebb ért a fiúhoz.

Ha a reggeli apályig nem jutnak vissza a tengerbe, mind meghalnak – válaszolta a kisfiú, anélkül, hogy abbahagyta volna, amit csinált.

Dehát ez butaság – kiáltotta a férfi – nézz magad köré! Milliónyi tengeri csillag van a homokban, az egész tengerpart tele van velük. Ami te csinálsz nem változtathat meg semmit!

A fiú felkapta a következő tengeri csillagot, elgondolkozott egy pillanatig, aztán bedobta azt a tengerbe, és azt mondta: Nem igaz, amit teszek minden megváltoztat … ennek a tengeri csillagnak a számára.

Erre a férfi is felkapott egy tengeri csillagot és ő is bedobta a tengerbe, és aztán még egyet. Mire a reggel eljött nagyon sok ember volt a tengerparton, és mindegyikük szedegette és a tengerbe dobta a tengeri csillagokat. Mire a nap feljött a tengerpart üres volt, – egyetlen lélek nem marad mentés nélkül.

KA

15 nov 2008

67 queries in 0,169 seconds.