Engedjük, hogy szívünk a Teremtő kapuján kopogtasson
Szerző: yanive | Kategória: belső munka, csoport, ima, reggeli lecke, szándék, Zohár
Kérdés:
Hogyan legyek képes a korrekcióra gondolni melyet a Zohár Könyve hoz el számunkra, amikor olyan negatív érzelmeket érzek, mint gyűlölet?
Válaszom:
Az ima az amit a szívünk éppen érez. Amennyiben gyűlölet van a szívemben jelenleg, akkor az az én imám, „Én sérteni akarom ellenségemet”.
Annak érdekében, hogy megfelelően használjuk fel azt az erőt, mely a Zohár Könyvébe van elrejtve, amikor azt a csoporttal együtt olvassuk, nekem először is fel kell készítenem szívement, hogy az ugyanarra vágyjon, amire a Teremtő vágyik. A valóságban a Teremtő megválaszol minden imát, azaz a vágyakat szíveinkben. Ezért van az, hogy világunk ennyire rossz!
Azonban más részről, írva van, hogy Ő csak arra az imára válaszol, mely keresztül ment a „Könnyek Kapuján”. Szóval akkor valóban megválaszol minden egyes vágyat, még akár a kisbaba nyöszörgését, és a gonosztevő kérelmeit is?
Igen, mondják a Kabbalisták, akik felfedték kapcsolataink rendszerét a Teremtővel. A tolvaj, aki tekintetét valamilyen tárgyra emeli, vagy a bűnöző aki áldozatára leselkedik, és készen áll a gyilkolásra ugyancsak sikeres akar lenni, és az ő imájuk is el van fogadva. Végül is, mi a Végtelen Világ Malchut-jának a vágyairól beszélünk, és minden az alatt, beleértve a mi világunkat is ahhoz tartozik.
Miért van akkor az, hogy mi azt mondjuk hogy a vágy képes a Malchut-hoz felemelkedni, vagy nem képes oda felemelkedni? A lényeg az, hogy mi egy felosztást hozunk létre két típusú vágyra:
– Néhányan ugyanabba az irányba aspirálnak mint a Teremtő akarata. Ők egyesülnek a Felső vággyal, és azt bőségként érzékelik Felülről.
– Néhányan nem egyeznek meg a Teremtő akaratával. Ők ugyanazt a választ váltják ki Felülről, mint a pozitív vágyak, de ezek a válaszok a negatív vágyak által negatívan vannak érzékelve, mint egy negatív reakció. Ez korrigálja a személyt, őt egy hosszú, nehéz úton végig vezetve, mely a szenvedés útja, a rövid könnyű út helyett ahol vágyai egybeesnek a Teremtő vágyaival.
Ezért a legjobb számunkra, ha felkészülünk a megfelelő imára, és azt használjuk amikor mi a Zohár Könyvéhez fordulunk. A személy nem képes a leckén vágyak nélkül ülni. Így vagy úgy, vágyik valamire, és hogyha vágya fel van készítve előre, és az a megfelelő irányba aspirál, akkor gyorsan és könnyedén halad előre amint a Zohárt olvassa.
Emellett emlékeznünk kell arra is, hogy mi egy csoportban vagyunk, amely segít minket abban, hogy megerősítsük imánkat. Ezáltal amennyiben a személy gondolatai nem a célra irányulnak, akkor ő egy ellentétes poziciót foglal el a csoporttal szemben, és amit érez az egy negatív reakciónak érződik Felülről, vagy még annál is rosszabb.
Ennél fogva a mi teljes munkánk a leckére való felkészülésből áll, azaz a Zohár és más Kabbalisztikus könyvek olvasására. Amikor mi már a leckén vagyunk, nagyon nehéz megváltoztatni bármit is, mivel a személy szíve már egy bizonyos vágyra van hangolva.
Ezért ilyen fontos hogy milyen gondolatokkal megyünk aludni, és hogyan készülünk fel a leckére reggel. Ezek a pillanatok döntő szerepet játszanak. És nem szabad elfeledkeznünk a fizikai felkészülésről sem, hogy testünk ne essen szendergésbe.
Rabash a következőket írja a 36. cikkében: Írva van, „Ő aki meghallja az imát”. Miért mondja, hogy „ima” egyes számban? Vajon a Teremtő nem hall meg minden imát? A lényeg az, hogy nekünk csak egy imát kell mondanunk: hogy felemeljük a Shechinát (Istenséget) a porból.
A Shechinának a porból való felemeléséért való ima a Teremtő felfedezése étdekében szóló vágyat jelenti, az adakozás, és felebarát szeretet iránti tulajdonságát magamon belül annak érdekében, hogy én hasonlóvá váljak a Teremtőhöz ebben a tekintetben. Amennyiben mi mindannyian egy irányba állítjuk erőfeszítéseinket, akkor mi azon a kapun kopogtatunk mely mindenképpen megnyílik majd.
hzs
08 dec 2010
