szenvedés

A Természet célja az, hogy elérje a globalizációt. Az emberiséggel együtt a Természet a globalizáció felé halad, az önszabályozás alapelve alapján, a fejlődés előzetesen meghatározott törvényének megfelelően. Ez ugyanúgy folyik, ahogy az embrió fejlődik az anyaméhben. Ahogy az embrió fejlődik, növekszik, egyre bonyolultabb rendszereket fejleszt ki, melyek egyre magasabb szintű, és egyre harmónikusabb kapcsolatokat építenek ki egymással.

A fejlődés törvénye szükségszerűvé teszi ezt a folyamatot, ahol a dolgok egyre összetettebbé válnak, egyre integráltabbá, és egymástól függővé. Legvégül a végeredmény az, hogy az összes alrendszer egységes egésszé áll össze. Azonban ezek a folyamatok fokozatosan kerülnek napfényre, és válnak idővel egyre tisztábbá.

A személy azonban saját, természetes önzősége alapján van befolyásolva, és ebből kifolyólag nem akar a folyamatban önkéntesen résztvenni. Ennek ellenére különböző hatások folytán, mint például a globális válság, a személy arra kényszerül majd, hogy részt vegyen, ameddig rá nem jön, hogy ahelyett, hogy erőltetés útján, inkább önkéntesen vegyen ő is részt a folyamatban. Annak folytán jön rá minderre, hogy meglátja a fejlődés törvényeinek elkerülhetetlenségét.

Így a globális válság által érkező szenvedés azt okozza majd, hogy önkéntesen rájövünk, hogy életünk globális. Először vonakodva egyezünk majd bele ebbe, de később megértjük majd, és elfogadjuk, hogy számunkra mindez a legjobb.

Így történik az, hogy ma a Természet elkezdi jövőbeni állapotunkat elénk tárni. A Kabbala azonban lehetővé teszi, hogy ezt már előzetesen megértsük, és ezzel lecsökkentsük a felénk érkező szenvedést. A Kabbala lehetővé teszi számunkra hogy megtanuljuk, és megértsük a csapások okait egy időszerű formában, mielőtt a csapások aktuálisan elérnének minket.

 Kérdés:

Az aki nem érez ürességet, soha nem lesz képes bármit is felfedezni. A felénk jövő csapások adják majd meg nekünk ezt az ürességet. Van másik út is?

Válaszom:

Természetesen van más út. Tudjuk azt, hogy az étvágy evés közben jön meg, vagy amikor másokat látunk enni.

Miért van ez? Először is a társadalom véleménye befolyásol minket. Másodsorban a Kabbala elmagyarázza, hogy a vágy vagy belülről jelenik meg (a resimókon, és az edény durvasága alapján), vagy külső hatás alapján (a környezetből, a Fény ereje folytán).

Amennyiben a vágyat a Fénytől (a reformáló Fény által) kapjuk, akkor érhetünk el a célhoz a legoptimálisabb úton.

Így, ha képesek vagyunk akár a világban tapasztalható legkisebb csapás igazi okát felfedezni, ennek az oknak a megértésével felfedezzük azt a Fényt, mely a már korrigált állapot felől érkezik hozzánk. Akkor meglátjuk, hogy ez a korrigált állapot mennyire csodálatos, és hatalmas a jelenlegi állapotunkhoz képest. Ez arra ösztökél minket, hogy tovább haladjunk a cél felé, és nem lesz szükségünk továbbá arra, hogy a szenvedés toljon minket hátulról!

Két út van: a Fény útja, és a szenvedés útja. Ezért szükséges az, hogy a világnak pontosan megmagyarázzuk a szenvedések okát!

 Kérdés:

Miért van szükségünk mindezekre a csapásokra, ha az egyátalán nem világos, hogy ezeknek köze van az emberek közötti kapcsolatokhoz, és a felebarát iránti szeretethez?

Válaszom:

Ez csak azoknak nem világos, akik még nem fedezték fel a mindenki között és a világ különböző elemei közötti kapcsolatokat. Egyenlőre csak az emberiség 0,1%-a mondja azt, hogy a jelenlegi válság célja az emberek közötti kapcsolatok felfedezése. Mindenki más még mindig nincsen tudatában, hogy az emberek közötti kapcsolatok befolyásolnak mindent, főként a gazdaságban, a járványok kitörésekor, a cunámik földrengések és a Természet más problémáinak esetében.

Azonban amennyiben a kapcsolataink és a válságok közötti kapcsolatok nyilvánvalóvá válnak, az embereknek nem lesz más választása, mint hogy eltaszítsák önző kapcsolataikat.

Kérdés:

Szóval akkor a Teremtő miért nem küldi ránk azonnal a végünket okozó szenvedéseket, csapásokat, hogy felismerjük tervét?

Válaszom:

Nincs kétség afelől, hogy ha a cunámik, földrengések, hurrikánok és a gazdasági rendszerek összeomlása nyilvánvalóan úgy jelennének meg előttünk, mint amik közvetlenül a viselkedésünktől függenek, akkor azonnal szükségszerűen megváltoznánk. De akkor is a változásunk nem akaratunk által, hanem erőltetve, szükségszerűen következne be. Annak érdekében tennénk meg as szükséges változásokat, hogy megmeneküljünk a csapásoktól, és nem azért, hogy rájöjjünk az adakozás és a felebarát iránti szeretet csodálatos voltára.

Mindez csak egy állati menekülés lenne a halál elől, ahelyett, hogy szabad választással döntenénk úgy, hogy veleszületett természetünk fölé akarunk emelkedni annak érdekében, hogy hasonlóvá váljunk a Teremtővel, még akkor is, ha a Teremtő már az elején ilyennek teremthetett volna minket.

Anak érdekében, hogy beválthassuk a Teremtő számunkra tervezett tervét, egy fokozatos fejlődésen kell keresztül mennünk, ami elvezet minket az adakozás és felebaráti szeretet nagyságának felfedezéséhez.

A személy mindig azt hiszi, hogy neki van igaza. Azt várja, hogy csak jó dolgok fognak vele történni, és semmi rossz. Manapság az egész emberiség igy tekint a világra. A világ egyik válságból a másikba zuhan, egyre több probléma ér minket, de senki nem áll meg, és gondol arra, hogy esetleg mindennek meg van a célja. Mindenki azt hiszi, hogy ezek az események véletlenszerűek.

Más szóval nem tanulunk tapasztalatainkból. Nem akarjuk megérteni, hogy mi magunk vagyunk ezen események okai.

Jelenlegi állapotunkban ez a probléma egyre akutabban jelentkezik: mostantól kezdve csak úgy vagyunk képesek előre haladni, hogyha egységre lépünk.

És mindez csak azáltal lehetséges, hogy a Felső Fényt – a Teremtőt magunkra vonzzuk. Ezért nagyon fontos hogy terjesszük annak a tudományát, hogyan is alkalmazzuk a Természet erejét. Csak akkor lesz a személy képes megtanulni, hogy abban, ami eleinte rossznak tűnik megtaláljuk a jót.

Az emberiség már több ezer éve létezik ezen a Földön, és az össze reinkarnáció amelyen keresztül mentünk szükséges volt ahhoz, hogy végre megértsünk egy dolgot – hogy az az önző vágy, melyet állandóan megpróbálunk kielégíteni, melyre rááldozzuk életünk minden pillanatát, újabb és újabb reinkarnációk során, soha sem elégíthető ki.

Az emberek egyre és egyre közelebb kerültek ehhez a felfedezéshez életük során, egyik generáció a másik után, csakhogy ismét csalódottak legyenek felimerve, hogy: “Minden egyes alkalommal amikor valamit akarok, és azt megszerzem, élvezhetem talán egy pár másodpercre, de utána az élvezet eloszlik”.  Ez at élmény egyre jobban felgyülemlik az emberben, és a mostani generációnk során elérkeztünk ahhoz a végkövetkeztetéshez, hogy nem maradt már semmi, amire tovább vágyhatnánk! Ezért van az, hogy az emberek depressziósak, és terrorizmussal, válásokal, és általános kiábrándultsággal találjuk magunkat szemben. Mindez az emberek képtelenségéből adódik, hogy kielégítsék magukat.

És ma mindemellett még valamit felfedezünk – hogy nem vagyok képesek kielégülni az egymással való kapcsolataink által. A közöttünk levő alkalmatlan kapcsolatok nem engedik, hogy kereskedelembe vagy üzletekbe bocsátkozhassunk. Igazából még azt is lehetetlenné teszik, hogy alapvető szükségleteinket kielégítsük. Manapság a probléma nem csak a kielégületlenség, hanem a túlélésünkhöz, életünkhöz szükséges kellékek hiánya. Ide jutattott minket fejlődésünk.

Mindez arra kényszerít minket, hogy nincs továbbá értelme önzőségünk érdekében dolgoznunk. Mindaz csak csalódáshoz vezeti az embert, annak érdekében, hogy az megkérdezze: “Mi életem értelme?” és amennyiben ez nem elég felébredésünkhöz, akkor nagyobb szenvedések, mint például éhezés majd rávesz minket arra, hogy elérkezzünk a megfelelő következtetéshez.

Bárhogy is, az az üresség, amit az ember az élvezetek iránt való vágyában érez, adja a kezdőpontot, ahonnan spirituális feklődésünket elindíthatjuk.

 Híradás: a CloudWatcher fordítása által):

Az elmúlt évtizedek alatt, nem sokakat érdekelt a TV-n olyan programok nézése, melyek szolidaritásról, kölcsönös segítségről szóltak. A média csak glamúrt, vért és erőszakot akart mutatni. Azonban manapság, a válság és annak következményei miatt, a legkeresettebb sürgős témák nem mások, mint a kölcsönös segítség, és önfeláldozás.

Kommentárom:

A válság megtisztítja az embereket. Ahogy az egyik kabbalisztikus írás mondja: “a húst a só tisztítja meg, míg az emberek vágyait a szenvedés”. Azonban a szenvedésnek két útja van:

– Az önkéntelen szenvedés, amely hosszú ideig tart, az embereket saját akaratuk ellenére téve bölcsebbé. De az emberek lassan megértik szenvedésük okát, és annak célját.

– Az önkéntes szenvedés, amely akkor történik, amikor az emberek a Felső Világok tulajdonságairól tanulnak a kabbala által, és magukat ezekhez a tulajdonságokhoz hasonlítják. Ezek után azért szenvednek, mivel rájönnek, higy mennyire különböznek ezektől a tulajdonságoktól. És amint az ilyen típusú szenvedést érzik, azonnal korrigálódnak, és megtelnek jósággal.

 Híradás (a The Independent által):

“Az éhség éve: 1 milliárd ember lesz érintve” Egy milliárd ember fog éhezni világszerte a jövő évben..annak ellenére, hogy másodszor sorozatban ismét rekodméretű betakarítás volt idén…A legfontosabb ok a magas ételár volt, mely kiszorította a szegényeket az ételpiacról.

Kommentárom:

Mint ahogy azt láthatjuk, a probléma nem az étel hiánya, hanem képtelenségünk, hogy mindazt megfelelően elosszuk. Mindez önzőségünk eredménye, mely minket irányít, és nem engedi, hogy magunkon kívül másokat is figyelembe vegyünk. Hasonlóan mai időnk minden problémája azt mutatja meg majd nekünk, hogy nem lehet őket megoldani amennyiben nem korrigáljuk önzőségünket.

Két módja van önzőségünk korrekciójának:

– olyan szörnyű szenvedések által, hogy végül hajlandóak leszünk abbahagyni, hogy csak magunkra gondolunk, mivel az csak további szenvedést hoz, vagy

– azáltal, hogy másokhoz kapcsolódunk a szeretet által, önzőségünk felett, és így felfedezve az önzőség korrekciója alapján kapott boldog kielégülést.

 Egy email, melyet 2oo8. december 18-án kaptam:

Azért írok Önnek, mert kétségbe vagyok esve, annak ellenére, hogy bűnösnek érzem magam, amiért vesztegetem az idejét. Hosszú ideje depressziósnak érzem már magam és az egyetlen dolog amit ezen kívül érzek, az az élet iránti vágy hiánya, és az üresség. Nem érzek semmi mást.

Minden nap hallgatom a leckéket, de akkor is, ha hirtelen hallok valamit amit megértek, azonnal eltűnik az érzés, és többé nem emlékszem semmire, még az érzésére sem. Részt veszek a Bnej Baruh terjesztési programjaiban, de nem kapok tőle erőt. Egyre gyorsabban zuhanok. Mindenki a válságra gondol, és arra koncentrál, hogy jöhetünk ki belőle, de én még a saját gödrömből sem vagyok képes kimászni. Csak elviselhetetlen fájdalmat és elutasítást érzek. Nem tudom mit tegyek. Legyen szíves válaszoljon nekem a blogon keresztül!

Válaszom:

A teremtésben csakis két erő hat, a Fény és a vágy, minden amit érzékelünk az ebből a két összetevőből áll össze. Olyan módon kapcsolódnak egymással, hogy néha a Fény dominál, máskor pedig a vágy. Ezt a váltakozást mi úgy észleljük, mint a boldogság/kielégültség és a keserűség/üresség ellentétét.

Mivel ön nem képes depressziójából kiemelkedni, azt tanácsolom, hogy merüljön bele még erősebben, művileg nyomja le magát még mélyebb önmarcangolásba, dühbe, elutasításba és a bűnösség érzetébe. Ily módon, azáltal, hogy minden erejével letaszítja magát, átveszi az irányítást depressziója felett, és akkor majd felfedezi mennyire valótlanok érzései, és hogy minden mennyire a saját szubjektív nézőpontjától függ. És akkor a zuhanás legalacsonyabb fokáról elkezdi majd a boldogságot és a Fényt érzékelni!

KA

Részletek a reggeli leckéből:

A személynek fel kell emelkednie a legalacsonyabb szintről, melyet a “mi világunknak” hívunk, ahol minden rejtve van, a legmagasabb szintre, melynek “Végtelen világ” a neve, ahol minden fel van fedve. A felemelkedés szintjeit hívjuk a “világoknak”, és a vágyaink korrigáltságának mértékét jelképezik.

Nincsen feltöltődés anélkül, hogy előtte ne érezzünk ürességet. Amennyiben mindannyian korrigáljuk egyéni vágyainkat (ürességünket), alakot adunk a Felső Erőnek, felfedve azt a korrigáltságunk mértékének megfelelően. Ezért van az, hogy ezt az Erőt arra kérjük, hogy korrigáljon minket, ahelyett, hogy azt kérnénk, hogy mindent egyenesen fedjen fel nekünk.

A vágy kielégítése nem a megszerzésen keresztül történik, hanem az adakozáson keresztül. Egyébként lehetetlen feltöltődni. Pontosabban mindez lehetséges, de a kielégülés korlátozott lesz, és csak mai világunkban, és mai életünkben jelentkezik majd. Ennél több egyszerűen lehetetlen. Ez azért történik így, hogy lehetőséget adjon nekünk, hogy a kielégülés egy másik formájához érkezhessünk – az adakozáshoz.

Akkor a személy a felebarátja iránt érzett szeretete által elégül majd ki, az adakozás által, ahelyett, hogy valami kívülről érkező dolog által történjen mindez. A szenvedés a korrigálatlan vágyak érzete. Szenvedésként éljük meg őket, mivel különböznek a Teremtőtől.

A kabbala tanulása során jövőbeni állapotainkat tanulmányozzuk, és ez teszi lehetővé fejlődésünket. A lelkünk fejlődése hasonló egy gyermek fejlődéséhez: azáltal, hogy arra vágyunk, hogy felnőttek legyünk, a korrekció erejét vonjuk magunkra.

A problémákat és a szenvedést úgy kell felfogjuk, mint egy esélyt arra, hogy előreléphessünk legyőzésükkel. Minden az előrelépésünk segítése érdekében történik. Amennyiben valaki jól készíti fel magát, akkor fájdalom és szenvedés érzete helyett csak annak irányát érzi, és együtt mozog vele. Ebben az esetben a szenvedés érzése helyett az utat érezzük.

KA

Baal Haszulam, “Bevezetés a Zohár Könyvéhez”, 19-es pont:

Amikor minden egyes ember beleegyezik abba, hogy megszünteti az önmaga számára történő megszerzés önző vágyát, és nem lesz más vágya mint a másiknak adakozni, a világ minden gondja és szenvedése megszűnik majd. És egy egészséges, teljes és biztonságos élet biztos reményében élhetünk majd, mivel mindegyikünk számára egy egész világ áll majd rendelkezésre, hogy minden szükségletünket kielégítse.

Azonban amikor mindenki csak a saját maga számára való megszerzés vágyával rendelkezik, ebből erednek a fájdalmak, háborúk és mészárlások, melyekből nincs menekvés. Mindezek mindenfajta betegségekkel, és sebekkel gyengítik testeinket.

Baal Haszulam, “A Vallás Lényege és Célja”:

A gonosz nem más, mint az önimádat, melyet egoizmusnak hívunk, és ami pontosan ellentétes a Teremtővel, akiben nyoma sincsen az Önmaga iránti megszerzés vágyának, hanem csak az adakozásnak.

Baal Haszulam, “Béke a Világban”:

A világ népességének megegyező tulajdonsága az, hogy mindegyikünk készen áll arra, hogy a másikat minden lehetséges eszközzel kihasználja, meggyötörje a saját javára, nem törődve azzal, hogy saját gyarapodását a barátja kárán keresztül éri el. És nem számít, hogy mindegyikünk milyen mentséget talál ki maga számára cselekedetei magyarázatára.

Baal Haszulam, “Az Istenség Felfedése (A Tóra adása)”:

Az egy természetes törvény minden ember számára, hogy mindent ami testén kívül található, valótlannak és nem létezőnek tekint. És minden lépés, melyet abban az irányban tesz, hogy embertársát szeresse, nem tekinthető a “felebarát iránti szeretetnek”, mivel azt a végső cél alapján bíráljuk el, amely a saját érdekében végzett tett. Nincs benne az ember alaptermészetében, hogy akármit is szeretet alapján tegyen felebarátjáért, anélkül, hogy nem várna valami jutalmat érte, és ebből kifolyólag ilyen fajta tett egyszerűen elképzelhetetlen.

KA