Dr. Michael Laitman

szívben lévő pont

A Teremtő az egységünkön belül tárul fel

A Barátok Szeretete utáni szint az, hogy “Szeresd felebarátod, mint Önmagad.” Nem csak a szívben lévő ponttal kapcsolódunk össze, hanem mindenféle más értékek mentén, amelyek kiegészítik egymást, mint egy együtthangzásban működőd kórus. Majd elkezdem szeretni minden barátom összes minőségét, mivel ezek kiegészítenek engem, és így alkotunk egy teljes egységet.

A szívben lévő pontokat nem vagyunk képesek összekapcsolni annak érdekében, hogy formaegyezést érjünk el a Teremtővel. Ezt akkor fogjuk elérni, amikor minden minőségünk teljesen összekapcsolódik, kiegészítve egymást. Ezért mondjuk, hogy a “szeresd felebarátodat mint önmagad” a szint, ahol az egység, azaz a Teremtő felfedezhető.

Ettől kezdve világos, hogy mennyire fontos a barátom a számomra. A fontosságuk lényege, hogy nélkülük semmit nem tudok elérni. Mindannyian egyetlen teremtmény részei vagyunk csak törötten azt érzékeljük, hogy el vagyunk vágva egymástól. Mindenki egoista, csak önmagát érzékeli, a többieket csak annak a mértékében, amennyire a saját elképzeléseinek megfelelően segítik vagy bosszantják őt. Ez azt jelenti, hogy a barátok csak a kölcsönösségi munkában lehetnek fontosak, és csak akkor, ha folyamatosan lenullázom magam előttük, hogy össze tudjak kapcsolódni velük. Ebben ragadható meg a csoport fontossága.

A cél elérése az állandó sóvárgásunktól függ, a kezdeti, egoisztikus pontból kiindulva minden emberben, a csoporton át, a Teremtő feltárulásához kapcsolódva ezen belül. Ez jelenti az Egyedi, Egyesült, Egynek a minőségét.

A Teremtő pontosan egy minőség, nem valami személyiségében létező entitás. Semmit nem tudunk az elválasztottságban érzékelni, csak az anyagban való megnyilvánulást érezhetjük. Így, amikor egy bizonyos erőről van szó, arra gondolunk, hogy az milyen módon nyilvánítja meg önmagát.

Ennek megfelelően, amikor a Teremtőről beszélünk, akkor az egység, egyediség, szeretet, adakozás és a végtelen bőség, a teljesség minőségeire gondolunk, amely feltárul a számunkra. Különben nem tudunk beszélni Róla, mivel nem tudjuk, hogy érinthetne meg minket ez a minőség “kívülről.” Tehát a csoportnak el kell érnie az állapotot, amely demonstrálja a csoport tagjai számára a Teremtő minőségeit.

Ebből több következtetés levonható: “Hogy “csináljak” magamnak egy barátot?” Hogy viszonyuljak hozzá, ő nagyobb, vagy kissebb nálam? Mint egy tanuló, vagy mint egy Ravot kezeljem?

Kiderül, hogy mindegyik válasz helyes: Azonosak is vagyunk, egymást tanulóként és Ravként is kezelnünk kell. Első pillantásra, hogy lehetne számomra valaki egyenlő, ha minden természetében különbözik?! Egyetlen dologban lehet egyenlő velem, képtelen vagyok elérni a Teremtőt a barátom nélkül, ő pedig nélkülem. Azaz, láthatólag a hányattatás kezdetétől sorstársak vagyunk egymással.

Ezek után elkezdünk a következő módon működni, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy egy barátot kapjunk felülről, annak érdekében, hogy benyomást kapjak abból, ami ő, és megkapjam tőle a felismerését a cél fontosságának, és az egységre való sóvárgásnak. Ez a sóvárgás mindannyiunkból hiányzik, és mindig hiányozni is fog. Csak egymástól kaphatjuk meg.

Ezáltal a barátokkal együttműködök, mégpedig úgy, hogy egyszer a nagyságát látom, egyszer a kicsinységét, majd pedig azt, hogy egyenlőek vagyunk. Majd pedig megtörténik a valódi kapcsolat. A legfontosabb pontja a munkának, amit úgy nevezünk, “csinálj magadnak egy Ravot, és vásárolj magadnak egy barátot.”

2012 November 6, A Grúziai Kongresszus 2. leckéjéből

KN

15 nov 2012

Az “A” pontból a “B” pontba a Kabbala Tudományával

A Kabbala egy Tudomány és egy rendszer is, a mely a Teremtő elérésének a megvalósítását szolgálja. A mi célunk az Ő feltárása, és ezért kijelenthetjük, hogy nincsen magasabb és fontosabb tudomány, mint a Kabbala. Végül is valamennyi bölcsesség a saját céljai által fejlődik. A Kabbala nagyon összetett, nem csak elmagyarázza az eljárást, hanem végig is kísér minket a megvalósítás folyamatán.

A „Kabbala tanítása és lényege” című cikkében Báál HáSzulám azt írja, hogy: Egészében a Kabbala bölcsessége az Istenség feltárulásával foglalkozik, elrendezve az ehhez vezető utat minden szempontból – tehát mindazon dolgokat, melyek a világokból emelkednek ki, és mindazokat, melyek sorszerűen feltárulnak, és mindenféle módokon megnyilvánulnak a világokban, az idők végezetéig. Továbbá Rámchal azt írja a„Bölcsesség 138 kapuja” című könyvében”: A Kabbala teljes bölcsessége arra irányul, tanulmányozója megismerje a mindent irányító Legfelsőbb Akaratot, amely által a Teremtő megteremtett az összes teremtményt, hogy mit akar a teremtményektől, és ami hordozza a végeredményét mindennek a világban.

Itt vannak Báál HáSzulám szavai a „Kabbala Bölcsességének lényege” cikkéből: ”Ez a bölcsesség nem több és nem kevesebb, mint egy sorrendje a gyökereknek, melyek leereszkedtek az ok, okozati összefüggéseknek, rögzített törvénynek, meghatározott szabályoknak megfelelően, hogy összefonódva egymással, egyetlen, magasztos célt szolgáljanak, melyet úgy írhatunk le, mint az Istenség feltárulása a teremtmények számára ebben a világban.

Valamilyen magasabb Forrásból, amit nem ismerek, minden dolgok alapzata, egy megfelelő sorrendben alászállt, és amely sorrend mentén Én, mint teremtmény elérhetem a Teremtő feltárulását. Először felülről lefelé, a Teremtő egyre jobban megszorítja magát, és az én megszerzési vágyam folyamatosan növekszik, ameddig a dolgok valamennyi, eredendő gyökere el nem tűnik, egyetlen, utolsó pontot hagyva a szívemben (•). Majd a visszafelé emelkedés útján, lépésenként feltárom a Teremtőt, időről, időre egyre jobban megismerem Őt, ameddig keresztül megyek a gyökerek 125 fokozatán.

Ílyen módon, maga a rendszer a Teremtőhöz kapcsol engem, és az út ösvénye is. A vezetés és az ösvény az A pontból a B pontba, maga a Kabbala Tudománya. Végül is ez a Teremtő feltárásának eszköze.

Van egy létra a Teremtő és a teremtmény között. Ez vezet a teremtmény minőségekből, a Teremtő minőségeihez, és az út során ezek a minőségek összekeverednek egymással, nulla és egy százalék közötti mértékben. Ez a Kabbala Tudománya: mert nem a Teremtő minőségeiről beszél, és nem a teremtmény minőségeiről, mivel ezek az eszenciák, lényegiségek önmagukban felfoghatatlanok valaki számára. Az ember csak a viszonyt tanulmányozhatja a két minőség között, azaz az anyagba öltözött formát. Ezt elérheti az ember, érezheti, megértheti és meg is érintheti. Nem tudjuk tehát, hogy ki az a Teremtő és mi az a teremtmény, amikor ezek el vannak választva egymástól – csak is az összeolvadásukban értelmezhetők a számunkra.

Ez a létra elegendő számomra, hogy igazolja, hogy „Én” hogy viszonyulok a teremtmény és a Teremtő viszonyának különböző kombinációihoz. Az „Énem” a középső vonal (a rajzon zölddel jelölve) ez nem is a teremtmény, de nem is a Teremtő. Végül is a teremtmény, az a megszerzési vágy, az igazi „Én” pedig az adakozás formájába öltözött megszerzési vágy, miközben  hasonló formába öntöm magam, mint a Teremtő. Úgy formálom ezt az adakozási mintát, mintha agyag lenne az anyaga, és a Teremtő életet lehelne ebbe a mintába, majd pedig a „bábú” életre kelne.

Ez történik valamennyi fokozaton. Ez az adott fokozathoz tartozó „bűnösség” megértése, amely maga a teremtmény minősége, miközben a Teremtő feltárásának adott fokozatára emelkedik. Más szavakkal viszont, ez a Teremtő minőségeinek feltárása a teremtmény számára, amely a Kabbala Tudományának lényege.

Ezért világos, hogy nem áll semmi más a rendelkezésünkre, hogy kezdjünk valamit az életünkkel, mint hogy megelégedjünk az alapvető szükségleteink kielégítésével, és az életünk minden további erőfeszítését ennek a tudománynak szenteljük.

Az élet maga, azaz a válság világossá fogja ezt tenni a számunkra néhány éven belül – ha nem előbb. Akkor a kétségbeesett világ számára feltárul, hogy jó néhány ezer évig, egy rossz elképzelés mentén fejlődött, és hogy itt az ideje a változásnak.

Természetesen ez a több ezer éves nem helyes irány, nem egy hiba következménye volt, hanem felkészülés a fejlődés következő fokozatára, illetve az előző fokozat beteljesítésére, amik megfeleltethetők az ásványi, növényi és állati szinteknek, majd végül ezek komplex módon vezettek el a Kabbala Tudományához, az Emberré válás szintjének módszeréhez.

2o12Nnovember 12, A Napi Kabbala Lecke 4.részéből, Báál HáSzulám írásaiból

KN

15 nov 2012

Most nem a tömegek miatt kell aggódni, hanem magunkon kell dolgozni

Kérdés

A csoportunk három éve működik. Ezt megelőzően emberek jöttek, mentek, ameddig a csoport végül is kialakult. Most elértünk egy ponthoz, ahol nincs több, nincs új megerősítési befolyás a csoportban. Lehetséges, hogy ennek az oka az, hogy annyira megszoktuk egymást, hogy úgy érzékeljük, és érezzük egymást, mint egy családnak a tagjai, és annyira jól érezzük magunkat együtt, hogy nem akarunk magunk közé engedni senki mást?

Válasz

Ez megtörténhet. Egyáltalán nem látom át a helyzetet annyira, hogy pontos választ adhassak. Azonban mindennek megvan a maga ideje, nem kell aggódni. Használjátok ki ezt az időt arra, hogy tanultok, és megerősítitek magatokat. Nem hiszem, hogy most van itt az ideje, a széles terjesztésnek. Amennyire érzem, a helyzet a ti esetetekben egészen letargikus. A legjobb ilyenkor várni. Addig is nektek a velünk való kapcsolaton kell dolgozni, meg kell próbálni többet dolgozni az anyagainkon, könyveket kell fordítani, és egyáltalán, adoptálni az anyagokat a helyi emberek számára. Talán írjatok cikkeket az Internetre, vagy egy helyi újságba. Talán képesek lesztek a helyi emberek nyelvén megtenni ezt. Nem hiszem, hogy ebben az időszakban túl sok ember csatlakozna hozzátok. Végül is a szívben lévő pont csak akkor ébred fel valakiben, ha elér egy bizonyos szinthez az egoista fejlődésében, és ez még sok ember esetében nálatok ez nem történt meg. Ezért kell nektek még többet önmagatokon dolgozni.

2012 november 5, Grúz Kongresszus, 2 lecke

KN

12 nov 2012

Egy játszótér

Egy játszótér

Egy másolat merül fel bennünk a legutóbbi összetört spirituális szintről, mint a testi világ, amelyet az öt érzékünkkel tapasztalunk meg. Ugyanakkor a tények és az érzékek képzeletbeliek, kivetítik a spirituális körvonalakat, mint egy képet a falon. Ez a kép régi, de nem valós. A valóság a fal mögött van és a falon csak egy kivetülés.

Az emberek filmeket néznek és különböző érzéseket élnek át, ezek valósak vagy sem? Ezek csak reakciók és benyomások. Olyan mintha egy filmben élnénk, amit nekünk vetítenek.

De a film mellett nem látok semmit, nem tudok semmit. Az egész életem a filmben játszódik, azon keresztül folyik, és az összes érzésem ezt a filmet tükrözi. Amit látok, amit hallok, amit tapintok, a szagok mind ebben a filmben tükröződnek.

Manapság 3 dimenziós filmeket nézhetünk, amelyek sokkal valóságosabbnak tűnnek. Nem titok, hogy ha egy személyt egy meghatározott gömbbe helyeznek és azt bemutatják neki, mint az életét, ha kellőképpen hozzászokik az apró világhoz nehéz lenne bebizonyítani neki, hogy létezik egy külső valóság. “Itt vannak az emberek, és itt a föld, és itt vannak a csillagok, minden a helyén. …” Nem hagyja el ennek a gömbnek a határait a saját érzékei által vezérelve.
Számára nem létezik semmi sem a jelenlegi érzéseinek határain túl. Nem érzi a hiányát valami extra érzéknek, vagy hogy a valósága alárendelt.

Ma, én is, az öt érzékemet használom, csak azt érzékelem ami a gömbön belül van. Hol van az extra érzék, egy edény, amit nem tölthet meg semmi, ami itt található, akármilyen keményen is próbálkozol? Az extra hiányt a “szívben lévő pont”-nak hívják (•) és azt célozza, ami a mi világunkon kívül van. Amikor valaki érzi ezt a vágyat, nem találja a helyét, elkezd keresni és egyszer majd megtalál minket. A mi célunk, hogy összekössük őt a külső világgal. Ki kell törnie a “ketrecből” és meg kell szabadulnia attól.

Egy játszótér

A lényeg, hogy a mi gömbünk úgy van felépítve, mint a felsőbb világ másolata, a kettő ugyan olyan. Csak azt kell használnunk ami pontosan itt van. Veszem a szikrám, a szívben lévő pontot, és beillesztem a barátokkal kölcsönös kapcsolatba, mintha szeretni akarnám őket. Majd látom, hogy ténylegesen nem azt akarom, de a hiány már létrejött, és a szikrának már irányultsága van és én kérhetem a korrekciót.

A lényeg, hogy behelyezzem a szikrám a “játszótérbe” és kényszerítsem magam, hogy játsszak a szabályok szerint. Ezzel a játékkal elérem a valós elmét és a megfelelő hiányt. Így a bemutató modellből, egy párhuzamos hasonló formából, továbbléphetek a való világba.

Ez a világ egy teljesen képzeletbeli játszótér, csak a szikrám valódi. Ez az apró “pont a szívben” az Isteni rész Fentről, és ha megfelelően használom a játékban, sikeres leszek és növekszem.

4 november 2o12, Reggeli lecke, a Tíz Szfira tanulmánya

FG

07 nov 2012

Támadás a belső ellenség ellen

Támadás a belső ellenség ellen

Az önző elme a csoportot idegen erőnek tekinti. Azonban egy személy képes ezt az erőt felhasználni, azt magához közelebb húzni, és ebben az esetben az segítségére lesz. Ez a módja annak hogy a személy elkezdje megérteni, hogy ez a hatalmas világ körülötte összes köreivel, melyek őt körbeveszik és nyomást helyeznek rá, célirányosan lett megteremtve.

Nem várhat segítséget a kövületi, növényi és állati szintektől. Azok képtelenek a személyt segíteni, mivel nincs szándékukban saját természetük fölé emelkedni. Csak a csoport és a barátok aspirálnak arra, hogy saját természetük fölé emelkedjenek. Az nem számít, hogy vajon felismerik-e már ezt a tényt vagy sem. A Teremtő megadta nekik a szívben található pontot, egy speciális vágyat hogy a Teremtőt keressék és Őt felfedjék. Ez az egyetlen vágy melyre a személynek szüksége van ahhoz hogy barátait érzékelje.

Számtalan spirituális szikra található barátainkban, amennyiben azokat összegyűjtjük az éppen elégséges lesz arra hogy felfedjük a spirituális edényt. és akkor mi elkezdjük érzékelni a spiritualitást és azt a felső erőt mely az egész valóságot kitölti.

Ez megmagyarázza miért is olyan fontos hogy összegyűljünk, hogy összekapcsolódjunk, és hogy inspiráljuk egymást. Bár a legfontosabb dolog a barátok igazolása, teljesen függetlenül attól milyen rossznak is tűnnek elkényeztetett szemeinkben. Az lett mondva, “Mindenki saját hibáin keresztül bírál”.

Úgy tűnik számomra hogy én magasabban vagyok mindenki másnál, és hogy többet érzek és értek mint a többiek. nem számít hogy barátaim nem érték még el a teljes felfedezést, a legfontosabb az, hogy létezik a szikra bennük. A Teremtő mindegyikőnkbe beleültetett egy apró részecskét a felső világból, mintha csipeszt használt volna hogy a felső valóság egy részét belénk helyezze.

A mi csoporttársaink szikrái valójában az igazi “barátaim”. Nekünk csak a barátaink szívében található szikrákkal kell foglalkoznunk. Csakis a szívben található szikrákra kell gondolnunk – a felső világ bennünk levő részecskéire. Nekünk azokat kell összekapcsolnunk, és soha semmi másra nem szabad odafigyelnünk ezeken túl, se a fizikai testekre, se magukra a szívekre, vágyakra. Minden más vágyat figyelmen kívül kell hagynunk. Egyátalán nem szabad hogy azokra gondoljunk, a legfontosabb az a szikra.

Meg kell értsük azt, hogy mi nem egy külső ellenséggel harcolunk. Azokkal a belső akadályokkal kell megkűzdenünk melyek megakadályozzák kapcsolatunkat barátaink szívével. Ez az első lépés az igazság felé.

2o12 október 2o., Ünnepi Vacsora a Rabash tiszteletére

(HZS)

24 okt 2012

A féltékenység akkor hasznos amikor a bölcsességet növeli

A féltékenység akkor hasznos amikor a bölcsességet növeli

Minden azon múlik, hogy a személy hogyan tekint az életre, és mit akar abból elérni. Amennyiben a spirituális célt akarja elérni, és ez életében legfontosabb célja, akkor az összes eszköz mely segíti őt célja elérésében az jó. Ebből az következik, hogy azok ugyanazon a magasztos spirituális szinten vannak, mint maga a cél, mivel a személy azokon keresztül építi meg végső állapotát és teljesíti be célját.

Ezáltal mi a mindennapi életünkben az önző világban élünk, ahol a személy általában gyűlöli azokat, akik irigylik őt, és néha azt a tulajdonságot is gyűlöli mely ő benne vált ki irigységet. Azonban a spirituális munka szintjén mi azt keressük hogyan lehetünk képesek magunkban felébreszteni az irigységet. Ahogy azt mondja, “A szerzők irigysége növeli a bölcsességet”.

Szerzők (Szofrim héberül) azokra utal, akik meg akarják számlálni eléréseiket, és akik azáltal haladnak előre, hogy mások elérését irigylik. Egy ilyen személy ennél fogva tiszteli és magasra értékeli a barátokat és szereti azokat, szereti azt a környezetet, amely lehetővé teszi számára, hogy állandóan irigyelje mások sikereit.

Minél nagyobbnak tűnnek számára a többiek, és ő maga minél inkább szerényebbé teszi magát előttük, annál jobban képes azt látni, hogy a többiek mennyire a célhoz tapadnak, vonzódnak, hogy a többiek mennyire odaadóan dolgoznak, és megpróbálnak minden akadály fölé kerekedni, mennyivel nagyobb mértékben kapcsolódnak egymáshoz, mint ahogy ő kapcsolódik hozzájuk. Az ő egész barátokkal kapcsolatos perspektívája nem arra irányul, hogy őket lenullázza, visszahúzza, hanem, hogy valójában még magasabbra értékelje, és magasabbra emelje őket.

Ezáltal a személy új erőhöz jut és új tulajdonságokat fejleszt ki. Ez természetesen már kezdetektől létezett magában, mivel minden benne van foglaltatva a szívben található pontban, mely a személy lelkének eredete, és mely minden vele kapcsolatos információt magában tartalmaz, mint egy sperma csepp, Resimók (spirituális gén,emlékképek) alapján.

A személynek azonban magának kell ezt a pontot kifejlesztenie. Tehát amikor irigyli barátait és látja azok kitartását és lojalitását, azt az erőt amit továbbra is kifejtenek fáradtságuk ellenére, azt látja, hogy nem engedik meg magunknak, hogy vesztegessék idejüket, azt hogy nagyon korán kelnek fel hogy eljussanak a leckére – mindez képes a személyt új erőkkel megtölteni, és számára új tulajdonságokat kifejleszteni, azáltal lehetővé téve az ő előre haladását.

Nekünk hatalmas irigységet kell elérnünk. Ahogy mondja, “Az irigység, epekedés és tisztelet képes a személyt kiemelni ebből a világból”, a felső világba. Reménykedjünk, hogy sikeresek leszünk abban, hogy ezt a hatalmas irigységet elérjük.

2o12 október 15., Reggeli lecke felkészülése

(HZS)

18 okt 2012

A szívben található pont felébredése

A szívben található pont felébredése

Amennyiben az ember szívben található pontja még nem ébredt fel, maga soha nem lenne képes felébredni, és megmaradna a kövületi, növényi, állati szintjein a természetnek. Ezáltal láthatjuk milyen fontos azok számára, akikben a szívben található pont már ki lett váltva, hogy beteljesíthessék ezt a sóvárgást minden lehetséges módon, és hogy ne rejtegessék azt mindenfajta más tevékenységek mögé.

Segítenünk kell azokat, akik fel lettek ébresztve, mivel ők valóban különlegesek, kiválasztottak ebben a világban. Segítségükkel lehetséges eltörölni azt a falat mely az emberiséget elválasztja a Teremtőtől. Mindenki más majd csatlakozik hozzájuk, és segíti majd őket abban a mértékben, amekkora mértékben az ő készenlétük nyilvánvalóvá válik mások számára.

Ez is szent munka. Amekkora mértékben mi lenullázzuk a falat, annak ereje megváltozik majd az ellenállás, taszítás erejéről a kapcsolatot segítő erővé. Mindez olyan, mint egy elektromos hálózatban, ahol minden egyes komponens egy ellenállással rendelkezik, és amennyiben ez a hálózat egy generátorhoz lenne kapcsolva, a részecske elkezdene az ellenállásának megfelelően működni, ami azt jelenti hogy ellenállásának mértékében hasznos résszé válna. Minél nagyobb az ellenállás, annál nagyobb munkát képes végezni és válik hasznosabbá a rendszer számára.

Ugyanez történik a gonosz hajlammal. Ennek köszönhető az, hogy mi felemelkedünk a 125 fokon keresztül, amikor az a jó hajlammá változik. Mi 620-szoros erővel kapcsolódunk össze ahhoz képest, ahogy az korábban történt. Először is az Ein Sof (Végtelenség) Világában fogalmunk nem volt arról, hogy mi szét voltunk-e választva vagy össze voltunk-e kapcsolódva. Úgy léteztünk, mint egy embrió édesanyja anyaméhében, mely ily módon lett megteremtve, és semmi másról nem tud.

Azonban a törés és szétválás után, mi felfedezzük a szeretet és kapcsolat teljes mélységét azáltal, hogy felfedezzük a szétválást egyik oldalról, majd azt lenullázzuk és korrigáljuk a jobb oldalon, és aztán mindazt felhasználjuk a “középső vonal”-on a kapcsolat érdekében. Ezáltal a gonosz jóra változik, és a “halál angyal”-a a “szent angyal”-lá válik. Nekünk az egót valóban angyalnak kell tekintenünk, azaz egy speciális erőnek mely felemel minket az emberi szintre. Erre a teljes szétválásra azért volt szükség, hogy mi felfedezhessük a kapcsolat mélységét, hogy mindazt megérthessük, és érezzük azt a legmélyebb pontjáig.

Mi nem passzívan létezünk majd abban, mint egy embrió édesanyja anyaméhében, mely semmi sem tud, semmit sem ért. Ehelyett mi majd úgy működünk együtt azon belül mint a “két hatalmas Fény”, mint egyelőek, mint két szerető, kölcsönösen egy egységgé összeolvadva. Csak akkor válunk valóban képessé arra hogy valóban boldoggá tegyük egymást. Tehát annak a testrésznek a testhez való visszavarrása, mely korábban le lett arról szakítva nem egy egyszerű visszacsatolás. Az megengedi számukra, hogy valóban egy egységgé válhassanak, a közöttük levő vonzás és hajlam segítségével. Ennél fogva akkor nevezhető mindez “egybeolvadás”-nak.

2o12 szeptember 13., Reggeli lecke, 1.rész, Beszéd a Zohár befejezéséhez (Baal HaSulam)

ford: HZS

lekt:KN

20 Sze 2012

Együttesen a világgal

Együttesen a világgal

Báál HáSzulám, “Világbéke” c.cikke: “Mivel, a világ béke és az állam béke kölcsönösen függenek egymástól. Ezért, még ugyanaz a része az államnak, amely még egyelőre elégedett az életével, akik okos és intelligens emberek – még azoknak is aggódniuk kell életük biztonságáért a feszültség miatt, azokkal akik meg akarják dönteni a jelenlegi uralmat.

Ha ők megértik a béke az értékét, akkor boldogan elfogadnák az élet vezetését az utolsó nemzedéktől, mivel az ember mindent hajlandó megadni az életéért “.

Az élet feltétele az utolsó generációnak nagyon egyszerű. A feltétel az, hogy megismerjük, hogy minden globálisan összekapcsolódik egymással az egész Föld felszínén, az egész emberiség összekapcsolódott. Senki nem zárható ki ebből az integrált számításból. Mindenki kapcsolódik egymással  különböző módokon, a kapcsolat minden egyes módján, amely ismert és ami ismeretlen, ami feltárult és ami rejtve van. A gondolaton és vágyon keresztül, össze vagyunk szőve több millió fonallal köztünk és mindenki más között. Ha ezeket még nem fedeztem fel, nem jelenti azt, hogy nem léteznek ezek a kapcsolatok, csak még nem vettem észre.Természetesen léteznek, és minden nap egyre több és több fedeződik fel.

Az egyetlen út számomra, hogy elérjem a megértést, mivel csak a megértés nem elég. El kell érnünk a megfelelő érzést, hogy valóban felhasználhassam egy helyes módon, hogy ez korlátozzon, és ne végezzem a rossz dolgokat, és előmozdítson a helyes mód irányában az általános rendszernek megfelelően, ahol mindannyian össze vagyunk kapcsolódva egymással.

És ha nem érezzük, akkor elveszítjük a lehetőséget: elkezdünk mondani egy dolgot, és valami mást teszünk. Ez ami történik ma, beszélnek de nem érzik.

Nos, először is magam kell, hogy megértsem, és elmagyarázzam a környezetnek. Bár, ez a rendszer fel kell, hogy fedeződjön előttünk, hogy tényleg lássuk a szemünk előtt és a belső látásban, annak érdekében, hogy érezzük a jeleket, amelyek szívtől szívhez, értelemtől értelemhez érkeznek.

Akkor senki sem tud gondolni saját magára, hanem mindenki csatlakozik a gondolataiban a világgal. Más szóval, szükségünk van egy szívre és mindenki számára.

Maga az élet megköveteli az egységet. Haladunk ebben az irányban, és minden esetben eljutunk ide, ha nem most, akkor később. Tehát, hogyan hajtsuk végre ezt a gyakorlatban? Lesz néhány globális kormányzat vagy néhány globális rendőrség, amely segít nekünk? Mit tehetünk?

Itt szükségünk van egy speciális eszközre, amely megmutatja nekünk a kapcsolatot mindenki között érzelmileg és kognitív módon, hogy nem csak nézzük oldalról, hanem valójában találjuk magunkat benne.

És akkor én automatikusan aggódom másokért: ha én már gondolok, akkor már mindenkire gondolok, ha döntést hozok, akkor én számításba veszek mindenkit , hogy összekapcsolódjon hozzám minden különböző köteléken keresztül. E nélkül nincsen semmi esélyünk a sikerre.

Kérdés:

Úgy tűnik, hogy ez az állapot, amelyet el kell érnünk a végén?

Válasz:

Igen. Már most is képesek vagyunk használni a logikus értelemet, és elképzeljük magunknak, hogy milyennek is kell lennie. Ha már felfedeződik az általános rendszer, mire kötelez minket a jelenlegi állapotban? Később felfedeződnek egyéb feltételek, jóval nehezebbek és idegenek számunkra.

Még egy objektív módon kell gondolkozzak a jelen tekintetében: “Léteznek meghatározott elemek, amelyek össze vannak kapcsolódva köztünk egy különleges módon”.

Akkor, hogyan építsük meg ezeket a viszonyokat, azzal a feltétellel, hogy mindenki érezze saját magát, a másikat és számításba tudjon venni mindenkit?.

Mindenki ismeri a másiknak az alaptermészetét, és korlátlanul csatlakozik különböző kapcsolatokhoz. Rendelkezik egy nagy elmével, azaz képes számításba venni mindenkit, azonnal megtervezve minden lépést mindenki számára, és azonnal megvalósítva mindent. Ezáltal elvégzi a legoptimálisabb, a lehető legjobb dolgot, esetleg másfajta szinteken, de mégis mindenki a lehető legjobb dolgot végzi el a saját szempontjából.

Ellenkező esetben, ha mindenki továbbra is folytatja a saját személyes számláját, akkor minden szét fog esni, mint egy autó, amelynek részei minden irányba repülnek, ha baleset történik.

Ennek érdekében egy egységes képet kell látnunk, mint szükségszerű: mindenki rendelkezik a másik elméjével, mindenki érez mindenki mást. Hogyan lehetséges ez?. Ez a kérdés önmagában. De most azt látjuk, hogy a természet bemutatja nekünk ezt állapotot, hogy ez egy probléma…

2012 szeptember 13., reggeli lecke “Béke a világban”

(BS)

19 Sze 2012

A belső hálózat: A belépés a vágyon keresztül történik

A belső hálózat: A belépés a vágyon keresztül történik

Kérdés:

Hogyan érhetjük el azon emberek szívét, akik nem állnak még készen arra, hogy meghallgassanak minket?

Válasz:

Nem jelent problémát egy másik ember szívének elérése. Végül is az összes fonál mely kölcsönösen összekapcsol minket kiterjedt mindannyiunk között, és azok mind rendelkezésünkre állnak, csak kezdjünk bele, befolyásoljuk a rendszert belülről. A világon csak azok rendelkeznek egy erőteljes hozzáférhetőséggel az embereket összekötő belső hálózathoz akik rendelkeznek a szívben található ponttal.

Mi mindannyian kölcsönösen össze vagyunk kapcsolódva egymással, az egész világ a kollektív érzésekben és gondolatokban barangol, de egyenlőre az “állati” szinten. Azokra az erőkre vonatkoztatva melyek képesek a valóságot megváltoztatni, a hét milliárd emberből egy sem képes azokat elérni, mindannyian felügyelet alatt állnak.

Mi képesek vagyunk a mindenki összekötő belső hálózatot befolyásolni, amennyiben azt megfelelő módon akarjuk tenni, segíteni a rendszert az előrelépésben, és, hogy az felfedésre kerüljön az emberek számára. Akkor képesek vagyunk magunk a rendszerhez kapcsolódni, és hozzáadhatjuk vágyunkat, imánkat. Szóval kezdjél bele, meg van erre a lehetőséged, végül is megkaptad a szívben található pontodat, mint összes többi barátod a világ minden részén.

Mi mindannyian hozzá vagyunk kapcsolódva ehhez a belső hálózathoz, és azon keresztül képesek vagyunk a hálózat pozitív fejlődését segíteni. Mi képesek vagyunk erősebben a világot magunk után vonzani, hogy az ne a negatív késztetések által haladjon előre. Amennyiben segítjük azt a természetes erőt, mely “Teremtő”-nek, van nevezve, hogy az segítse előre a világot, akkor mi a negatív pulzálást, lökéseket pozitívvá változtathatjuk, mely képes a világot előre húzni. A Kabbalisták, ezt úgy hívják, hogy “magát és a világot az érdemek irányába ítéli”. Előbb utóbb a fájdalmas hátba szúrások átváltoznak egy kellemes kalanddá ahogy előre haladunk.

Kérdés:

Mindez azt jelenti, hogy mindez nem azokról a szavakról szól, amiket másnak mondunk. Akkor ez akkor is működik ha a személy látszólag nem figyel oda, de nem megfelelőek a szándékaim?

Válasz:

Természetesen. Nem kell a fülünkkel semmit meghallanunk. Nekünk fel kell ébresztenünk egymást és az embereket külső eszközök segítségével, de a valódi és legerőteljesebb terjesztés kétségtelenül a belső hálózaton keresztül történik. Amennyiben mi megtartanánk a belső kapcsolatot egymás között, a világ megváltozna.

A kérdés az: milyen erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy megnöveljük belső kapcsolatunkat, és milyen erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy megnöveljük külső kapcsolatunkat.

Amennyiben mi már valóban képesek lennénk minden erőnket a belső kapcsolatba fektetni, akkor azt kellene tennünk. De egyenlőre még nem vagyunk erre képesek és dolgoznunk kell a külső kapcsolatokon is, hogy az segítsen minket egyesülni, és képesek legyünk kölcsönösen működni.

2012 szeptember 13, Reggel lecke, 4.rész, Béke a Világban (Báál HáSzulám)

(HZS)

16 Sze 2012

67 queries in 0,231 seconds.