Dr. Michael Laitman

szívben lévő pont

Mindenki rendelkezik szívben található ponttal

Mindenki rendelkezik szívben található ponttal

Kérdés:

A “világ nemzetei” között van egy kategória, az AHP of Aliya (emelkedő) ami először csatlakozik Izraelhez. Kik azok az emberek akiknek ebbe a kategóriába tartoznak?

Válasz:

Néhányan csatlakoznak ehhez a folyamathoz a korrigálás rendje szerint, és mások pedig csak a végén vannak korrigálva. De valóban nem emberi lényekről szól ez, hanem edényekről. Nem hús kilogrammokban, sem állati tulajdonságokban van ennek jelentősége, mert azoknak nincs köze a lelkiséggel. Valami más is fontos, és az pedig hogy mennyire nagy valakinek az önzősége, és hogy szívben található pontja milyen mélyen van elásva.

Az ember csak egóval rendelkezik. Szóval hol rejtőzik benne a jövendő adakozás szikrája? Melyik rétegekben? Melyik szinten az öt vastagsági szintből (a vágy vastagságai)? Ezek alapján ébred fel a személy a korrekcióhoz.

Egyszerűen, mindenkinek van szívben található pontja. Az edények széttörései, és összekeverései, létezik annak kezdeti része a kőszíven belül, mert különben egyszerűen nem lehetne azt korrigálni. De hogyha a negyedik szint csak a végén van korrigálva, akkor mindegyik másik szint az AHP of Aliya-hoz tartozik.

2012 December 02, Reggeli lecke, “Száműzetés és megváltás”

DH

06 dec 2012

A világ belső szíve

A világ belső szíve

Akiknek megvan a Szívbeli pontjuk – amit az ősi Babilonban kaptak meg, és tömérdeknyi, reinkarnáción átmentek a mai napig, vagy akiknek most éled fel – valóban azok akiknek szabad akaratuk van. Ez azért van, mert két erő létezik bennük: a kapás és az adakozás ereje. Mindenki másban csak a kapás ereje létezik, a kapás vágya, ami teljesen uralja őket; az adakozás szikrája éppen alszik, és nem mutatja meg magát.

Nincs meg nekik ez a két erő, amik között lehetséges elbírálni önmagukat, és az egységet valamennyire. De ha az adakozás szikrája felébred az emberekben, akkor megtudják változtatni a sorsukat, még az egész világét is. Ezeket az embereket Yáshár-El (Egyenesen a Teremtőhöz)-nek, hívják, mert hiszen a tulajdonság amit megkaptak a Teremtőtől lehetővé teszi, hogy választani és megbírálni tudják magukat, és az egész világot a korrigálás mérlegén.

Nagyon különböznek másoktól, még az anyagi szinten is az adakozási szikrájuk miatt. Csakis azoknak akiknek fellobbant ez a szikrájuk van szabad akaratuk. Így ők a legbelsőbb részei a világnak, mert közel van a Fényhez, amely mindenütt létezik. Rajtuk keresztül a Fény el tudja érni az egész rendszert, mindegyik edényt, az összes többi embert, akit látunk ebben a világban.

Muszáj nekik végrehajtani a korrigálást, és rajtuk múlik, a világnak az állapota, ahogyan a világ halad az általános korrigálás felé. Ezért össze kell gyűjteni az összes embert, akiknek megjelent a szívben levő pontjuk, és megpróbálni egy erős, és egyesült csoportot alakítani belőlük. Ez az Unió belső centrumnak lesz nevezve, a világ szívének.

Az összecsatlakozás, és egónk megsemmisítésével közelebb érünk a Teremtőhöz, a Fényhez, az adakozás erejéhez. Így a Fénynek a hatása terjedni fog bennünk, és rajtunk keresztül az egész világ szerte. Ez mind a mi munkánk. Ez az összes törekvés arra van, hogy kielégülést hozzon a Felső erőhöz. Ezzel fedezzük fel a Felső erőt, és azonosulunk Vele, ami azt jelenti, hogy elérjük a teremtés célját.

A legfontosabb dolog az összekapcsolódás közöttünk, hogy megnöveljük az adakozás erejét, és fontosságát, hogy minél közelebb jussunk a Fényhez, a tulajdonságához, és a segítségével a haladáshoz.

2o12 November 29, A napi Kabbala leckéből

DH

03 dec 2012

Ki a korrekció felelőse?

Ki a korrekció felelőse?

Kérdés:

Amikor mi az Izrael népéről beszélünk, a zsidókról, akkor kikről is beszélünk valójában?

Válasz:

Ábrahámról és tanítványairól beszélünk, akik elhagyták Bábelt és “Izrael”-nek nevezték magukat, ennek jelentése “egyenesen a Teremtő felé – Yashar Kel”. Ők ezen kívül “zsidó – Yehuda”-nak is nevezték még magukat, amely a héber yehud (egység) szóból származik, ők az egységre törekednek. További nevük “Hebrews-Ivrim – עברים “, maavar – מעבר , azért mert ők egyik szintről a másikra lépdelnek. Minden nevük a hajlamukból és sóvárgásukból származó irányultságukból ered.

Összességében van egy vágy, ami a megkapásra irányul. Ennek egy kis részét hívjuk Bnei Baruchnak (BB). Egy másik részét, amely ettől egy kicsit már nagyobb “Izrael nemzet Izrael földjén” van nevezve. A harmadik még nagyobb részt “Izrael nemzet, mely szórványban van”. Végül a megmaradt részt pedig “a világ nemzetei”-nek nevezzük.

Azok, akiknek szívben lévő pontjuk van (•) a Bnei Baruch részhez tartoznak. Izrael nemzetének a másik részében azok vannak, akik időközben elvesztették a szívben lévő pontjukat, végül vannak azok, akiknek szintén nincsen szívben lévő pontjuk, őket a világ nemzeteinek nevezzük.

Azonban, akik az Izrael földjén vannak Reshimóval (Információs gének) rendelkeznek a szívben lévő pontról, amivel ezelőtt rendelkeztek, de most rejtve van előlük, rájuk most egy külső nyomás hat. A szórványban lévő Izraeli nemzetnek is van Resimójuk, és rájuk is különböző nyomás van kifejtve, úgymint például az antiszemitizmus.

A “világ nemzeteinek” is lehet szívben lévő pontjuk (úgy tűnik az integrációnak köszönhetően, amikor a adakozás szikrája belép a megkapás edényébe), azonban az nagyon mélyen el van rejtve. A megkapás vágyának utolsó része pedig úgy van nevezve “kőszívűek” (Lév HáEven), akiket már úgy hívunk, hogy “a káros károsa”.

Ez a fajta csoportosítás a fizikai szinten lehetséges.

Ki a korrekció felelőse?

Egy spirituális nézőpontból mindenki, akik szívben található ponttal rendelkeznek a Bnei Baruch-hoz tartozik, az nem számít, hogy milyen nemzethez tartozik a fizikai valóságban. Hasonlóképpen a Babiloni helyzethez, a személy belép egy csoportban, amennyiben vágyakozik a teremtés célja felé. Ez az ahogy kapcsolódik a valósághoz Babilon elvein keresztül.

Ennek megfelelően, a szívben lévő ponttal rendelkezők érzik, hogy nekik kell magukat és a világot korrigálni. Azok akik megtagadják a küldetésük felismerését, a bennük lévő Resimó darabkájuk ellenére, egy külső hatást éreznek majd, úgymint az antiszemitizmus vagy a túlélésükre ható fenyegetés.

Ma az emberek zsidónak vannak nevezve külső megjelenésük és etnikai hovatartozásuk miatt. Ezeknek az embereknek is meg kell érteniük, hogy teljesíteniük kell szerepüket. Mindazok, akik az “Izrael” kategóriába tartoznak, ők azoknak a leszármazottaik, akik elhagyták Babilont és számos reinkarnáción mentek keresztül a történelem során, ők felelősek a korrekcióért. Még ha a személy nem akarja magát kijavítani, ha nem érdeklődik semmiféle korrekció iránt, senki sem kéri ezt tőle. A Reshimó a génjeiben van, ami visszaemlékszik Babilonra, és neki a küldetését be kell teljesítenie. Ha nem teszi azt meg, az egész világ a korrekció hiányzó részét fogja tőle követelni.

Az emberek egyszerűen reagálnak majd a teljesítés hiányára. Őnekik azt rajta keresztül kell kapniuk és más egyáltalán nem számít, nem számít, hogy mennyire “viselkedik szépen” ebben a világban, az nem segíthet rajta. Semmiféle jó cselekedet nem adódik a “számlájához”, csak egy dolgot számít: Nem csinálja azt, amit meg kell tennie.

“Miért teszik tönkre a tudományos felfedezéseidet és orvosi áttöréseidet? Azért mert valami mást követelnek tőled: a fő dolgot”.

2o12 November 23, Napi Kabbala lecke, 4. rész, “Izrael Nemzetének szerepe”

SzL

28 nov 2012

A Teremtő az egységünkön belül tárul fel

A Barátok Szeretete utáni szint az, hogy “Szeresd felebarátod, mint Önmagad.” Nem csak a szívben lévő ponttal kapcsolódunk össze, hanem mindenféle más értékek mentén, amelyek kiegészítik egymást, mint egy együtthangzásban működőd kórus. Majd elkezdem szeretni minden barátom összes minőségét, mivel ezek kiegészítenek engem, és így alkotunk egy teljes egységet.

A szívben lévő pontokat nem vagyunk képesek összekapcsolni annak érdekében, hogy formaegyezést érjünk el a Teremtővel. Ezt akkor fogjuk elérni, amikor minden minőségünk teljesen összekapcsolódik, kiegészítve egymást. Ezért mondjuk, hogy a “szeresd felebarátodat mint önmagad” a szint, ahol az egység, azaz a Teremtő felfedezhető.

Ettől kezdve világos, hogy mennyire fontos a barátom a számomra. A fontosságuk lényege, hogy nélkülük semmit nem tudok elérni. Mindannyian egyetlen teremtmény részei vagyunk csak törötten azt érzékeljük, hogy el vagyunk vágva egymástól. Mindenki egoista, csak önmagát érzékeli, a többieket csak annak a mértékében, amennyire a saját elképzeléseinek megfelelően segítik vagy bosszantják őt. Ez azt jelenti, hogy a barátok csak a kölcsönösségi munkában lehetnek fontosak, és csak akkor, ha folyamatosan lenullázom magam előttük, hogy össze tudjak kapcsolódni velük. Ebben ragadható meg a csoport fontossága.

A cél elérése az állandó sóvárgásunktól függ, a kezdeti, egoisztikus pontból kiindulva minden emberben, a csoporton át, a Teremtő feltárulásához kapcsolódva ezen belül. Ez jelenti az Egyedi, Egyesült, Egynek a minőségét.

A Teremtő pontosan egy minőség, nem valami személyiségében létező entitás. Semmit nem tudunk az elválasztottságban érzékelni, csak az anyagban való megnyilvánulást érezhetjük. Így, amikor egy bizonyos erőről van szó, arra gondolunk, hogy az milyen módon nyilvánítja meg önmagát.

Ennek megfelelően, amikor a Teremtőről beszélünk, akkor az egység, egyediség, szeretet, adakozás és a végtelen bőség, a teljesség minőségeire gondolunk, amely feltárul a számunkra. Különben nem tudunk beszélni Róla, mivel nem tudjuk, hogy érinthetne meg minket ez a minőség “kívülről.” Tehát a csoportnak el kell érnie az állapotot, amely demonstrálja a csoport tagjai számára a Teremtő minőségeit.

Ebből több következtetés levonható: “Hogy “csináljak” magamnak egy barátot?” Hogy viszonyuljak hozzá, ő nagyobb, vagy kissebb nálam? Mint egy tanuló, vagy mint egy Ravot kezeljem?

Kiderül, hogy mindegyik válasz helyes: Azonosak is vagyunk, egymást tanulóként és Ravként is kezelnünk kell. Első pillantásra, hogy lehetne számomra valaki egyenlő, ha minden természetében különbözik?! Egyetlen dologban lehet egyenlő velem, képtelen vagyok elérni a Teremtőt a barátom nélkül, ő pedig nélkülem. Azaz, láthatólag a hányattatás kezdetétől sorstársak vagyunk egymással.

Ezek után elkezdünk a következő módon működni, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy egy barátot kapjunk felülről, annak érdekében, hogy benyomást kapjak abból, ami ő, és megkapjam tőle a felismerését a cél fontosságának, és az egységre való sóvárgásnak. Ez a sóvárgás mindannyiunkból hiányzik, és mindig hiányozni is fog. Csak egymástól kaphatjuk meg.

Ezáltal a barátokkal együttműködök, mégpedig úgy, hogy egyszer a nagyságát látom, egyszer a kicsinységét, majd pedig azt, hogy egyenlőek vagyunk. Majd pedig megtörténik a valódi kapcsolat. A legfontosabb pontja a munkának, amit úgy nevezünk, “csinálj magadnak egy Ravot, és vásárolj magadnak egy barátot.”

2012 November 6, A Grúziai Kongresszus 2. leckéjéből

KN

15 nov 2012

Az “A” pontból a “B” pontba a Kabbala Tudományával

A Kabbala egy Tudomány és egy rendszer is, a mely a Teremtő elérésének a megvalósítását szolgálja. A mi célunk az Ő feltárása, és ezért kijelenthetjük, hogy nincsen magasabb és fontosabb tudomány, mint a Kabbala. Végül is valamennyi bölcsesség a saját céljai által fejlődik. A Kabbala nagyon összetett, nem csak elmagyarázza az eljárást, hanem végig is kísér minket a megvalósítás folyamatán.

A „Kabbala tanítása és lényege” című cikkében Báál HáSzulám azt írja, hogy: Egészében a Kabbala bölcsessége az Istenség feltárulásával foglalkozik, elrendezve az ehhez vezető utat minden szempontból – tehát mindazon dolgokat, melyek a világokból emelkednek ki, és mindazokat, melyek sorszerűen feltárulnak, és mindenféle módokon megnyilvánulnak a világokban, az idők végezetéig. Továbbá Rámchal azt írja a„Bölcsesség 138 kapuja” című könyvében”: A Kabbala teljes bölcsessége arra irányul, tanulmányozója megismerje a mindent irányító Legfelsőbb Akaratot, amely által a Teremtő megteremtett az összes teremtményt, hogy mit akar a teremtményektől, és ami hordozza a végeredményét mindennek a világban.

Itt vannak Báál HáSzulám szavai a „Kabbala Bölcsességének lényege” cikkéből: ”Ez a bölcsesség nem több és nem kevesebb, mint egy sorrendje a gyökereknek, melyek leereszkedtek az ok, okozati összefüggéseknek, rögzített törvénynek, meghatározott szabályoknak megfelelően, hogy összefonódva egymással, egyetlen, magasztos célt szolgáljanak, melyet úgy írhatunk le, mint az Istenség feltárulása a teremtmények számára ebben a világban.

Valamilyen magasabb Forrásból, amit nem ismerek, minden dolgok alapzata, egy megfelelő sorrendben alászállt, és amely sorrend mentén Én, mint teremtmény elérhetem a Teremtő feltárulását. Először felülről lefelé, a Teremtő egyre jobban megszorítja magát, és az én megszerzési vágyam folyamatosan növekszik, ameddig a dolgok valamennyi, eredendő gyökere el nem tűnik, egyetlen, utolsó pontot hagyva a szívemben (•). Majd a visszafelé emelkedés útján, lépésenként feltárom a Teremtőt, időről, időre egyre jobban megismerem Őt, ameddig keresztül megyek a gyökerek 125 fokozatán.

Ílyen módon, maga a rendszer a Teremtőhöz kapcsol engem, és az út ösvénye is. A vezetés és az ösvény az A pontból a B pontba, maga a Kabbala Tudománya. Végül is ez a Teremtő feltárásának eszköze.

Van egy létra a Teremtő és a teremtmény között. Ez vezet a teremtmény minőségekből, a Teremtő minőségeihez, és az út során ezek a minőségek összekeverednek egymással, nulla és egy százalék közötti mértékben. Ez a Kabbala Tudománya: mert nem a Teremtő minőségeiről beszél, és nem a teremtmény minőségeiről, mivel ezek az eszenciák, lényegiségek önmagukban felfoghatatlanok valaki számára. Az ember csak a viszonyt tanulmányozhatja a két minőség között, azaz az anyagba öltözött formát. Ezt elérheti az ember, érezheti, megértheti és meg is érintheti. Nem tudjuk tehát, hogy ki az a Teremtő és mi az a teremtmény, amikor ezek el vannak választva egymástól – csak is az összeolvadásukban értelmezhetők a számunkra.

Ez a létra elegendő számomra, hogy igazolja, hogy „Én” hogy viszonyulok a teremtmény és a Teremtő viszonyának különböző kombinációihoz. Az „Énem” a középső vonal (a rajzon zölddel jelölve) ez nem is a teremtmény, de nem is a Teremtő. Végül is a teremtmény, az a megszerzési vágy, az igazi „Én” pedig az adakozás formájába öltözött megszerzési vágy, miközben  hasonló formába öntöm magam, mint a Teremtő. Úgy formálom ezt az adakozási mintát, mintha agyag lenne az anyaga, és a Teremtő életet lehelne ebbe a mintába, majd pedig a „bábú” életre kelne.

Ez történik valamennyi fokozaton. Ez az adott fokozathoz tartozó „bűnösség” megértése, amely maga a teremtmény minősége, miközben a Teremtő feltárásának adott fokozatára emelkedik. Más szavakkal viszont, ez a Teremtő minőségeinek feltárása a teremtmény számára, amely a Kabbala Tudományának lényege.

Ezért világos, hogy nem áll semmi más a rendelkezésünkre, hogy kezdjünk valamit az életünkkel, mint hogy megelégedjünk az alapvető szükségleteink kielégítésével, és az életünk minden további erőfeszítését ennek a tudománynak szenteljük.

Az élet maga, azaz a válság világossá fogja ezt tenni a számunkra néhány éven belül – ha nem előbb. Akkor a kétségbeesett világ számára feltárul, hogy jó néhány ezer évig, egy rossz elképzelés mentén fejlődött, és hogy itt az ideje a változásnak.

Természetesen ez a több ezer éves nem helyes irány, nem egy hiba következménye volt, hanem felkészülés a fejlődés következő fokozatára, illetve az előző fokozat beteljesítésére, amik megfeleltethetők az ásványi, növényi és állati szinteknek, majd végül ezek komplex módon vezettek el a Kabbala Tudományához, az Emberré válás szintjének módszeréhez.

2o12Nnovember 12, A Napi Kabbala Lecke 4.részéből, Báál HáSzulám írásaiból

KN

15 nov 2012

Most nem a tömegek miatt kell aggódni, hanem magunkon kell dolgozni

Kérdés

A csoportunk három éve működik. Ezt megelőzően emberek jöttek, mentek, ameddig a csoport végül is kialakult. Most elértünk egy ponthoz, ahol nincs több, nincs új megerősítési befolyás a csoportban. Lehetséges, hogy ennek az oka az, hogy annyira megszoktuk egymást, hogy úgy érzékeljük, és érezzük egymást, mint egy családnak a tagjai, és annyira jól érezzük magunkat együtt, hogy nem akarunk magunk közé engedni senki mást?

Válasz

Ez megtörténhet. Egyáltalán nem látom át a helyzetet annyira, hogy pontos választ adhassak. Azonban mindennek megvan a maga ideje, nem kell aggódni. Használjátok ki ezt az időt arra, hogy tanultok, és megerősítitek magatokat. Nem hiszem, hogy most van itt az ideje, a széles terjesztésnek. Amennyire érzem, a helyzet a ti esetetekben egészen letargikus. A legjobb ilyenkor várni. Addig is nektek a velünk való kapcsolaton kell dolgozni, meg kell próbálni többet dolgozni az anyagainkon, könyveket kell fordítani, és egyáltalán, adoptálni az anyagokat a helyi emberek számára. Talán írjatok cikkeket az Internetre, vagy egy helyi újságba. Talán képesek lesztek a helyi emberek nyelvén megtenni ezt. Nem hiszem, hogy ebben az időszakban túl sok ember csatlakozna hozzátok. Végül is a szívben lévő pont csak akkor ébred fel valakiben, ha elér egy bizonyos szinthez az egoista fejlődésében, és ez még sok ember esetében nálatok ez nem történt meg. Ezért kell nektek még többet önmagatokon dolgozni.

2012 november 5, Grúz Kongresszus, 2 lecke

KN

12 nov 2012

Egy játszótér

Egy játszótér

Egy másolat merül fel bennünk a legutóbbi összetört spirituális szintről, mint a testi világ, amelyet az öt érzékünkkel tapasztalunk meg. Ugyanakkor a tények és az érzékek képzeletbeliek, kivetítik a spirituális körvonalakat, mint egy képet a falon. Ez a kép régi, de nem valós. A valóság a fal mögött van és a falon csak egy kivetülés.

Az emberek filmeket néznek és különböző érzéseket élnek át, ezek valósak vagy sem? Ezek csak reakciók és benyomások. Olyan mintha egy filmben élnénk, amit nekünk vetítenek.

De a film mellett nem látok semmit, nem tudok semmit. Az egész életem a filmben játszódik, azon keresztül folyik, és az összes érzésem ezt a filmet tükrözi. Amit látok, amit hallok, amit tapintok, a szagok mind ebben a filmben tükröződnek.

Manapság 3 dimenziós filmeket nézhetünk, amelyek sokkal valóságosabbnak tűnnek. Nem titok, hogy ha egy személyt egy meghatározott gömbbe helyeznek és azt bemutatják neki, mint az életét, ha kellőképpen hozzászokik az apró világhoz nehéz lenne bebizonyítani neki, hogy létezik egy külső valóság. “Itt vannak az emberek, és itt a föld, és itt vannak a csillagok, minden a helyén. …” Nem hagyja el ennek a gömbnek a határait a saját érzékei által vezérelve.
Számára nem létezik semmi sem a jelenlegi érzéseinek határain túl. Nem érzi a hiányát valami extra érzéknek, vagy hogy a valósága alárendelt.

Ma, én is, az öt érzékemet használom, csak azt érzékelem ami a gömbön belül van. Hol van az extra érzék, egy edény, amit nem tölthet meg semmi, ami itt található, akármilyen keményen is próbálkozol? Az extra hiányt a “szívben lévő pont”-nak hívják (•) és azt célozza, ami a mi világunkon kívül van. Amikor valaki érzi ezt a vágyat, nem találja a helyét, elkezd keresni és egyszer majd megtalál minket. A mi célunk, hogy összekössük őt a külső világgal. Ki kell törnie a “ketrecből” és meg kell szabadulnia attól.

Egy játszótér

A lényeg, hogy a mi gömbünk úgy van felépítve, mint a felsőbb világ másolata, a kettő ugyan olyan. Csak azt kell használnunk ami pontosan itt van. Veszem a szikrám, a szívben lévő pontot, és beillesztem a barátokkal kölcsönös kapcsolatba, mintha szeretni akarnám őket. Majd látom, hogy ténylegesen nem azt akarom, de a hiány már létrejött, és a szikrának már irányultsága van és én kérhetem a korrekciót.

A lényeg, hogy behelyezzem a szikrám a “játszótérbe” és kényszerítsem magam, hogy játsszak a szabályok szerint. Ezzel a játékkal elérem a valós elmét és a megfelelő hiányt. Így a bemutató modellből, egy párhuzamos hasonló formából, továbbléphetek a való világba.

Ez a világ egy teljesen képzeletbeli játszótér, csak a szikrám valódi. Ez az apró “pont a szívben” az Isteni rész Fentről, és ha megfelelően használom a játékban, sikeres leszek és növekszem.

4 november 2o12, Reggeli lecke, a Tíz Szfira tanulmánya

FG

07 nov 2012

Támadás a belső ellenség ellen

Támadás a belső ellenség ellen

Az önző elme a csoportot idegen erőnek tekinti. Azonban egy személy képes ezt az erőt felhasználni, azt magához közelebb húzni, és ebben az esetben az segítségére lesz. Ez a módja annak hogy a személy elkezdje megérteni, hogy ez a hatalmas világ körülötte összes köreivel, melyek őt körbeveszik és nyomást helyeznek rá, célirányosan lett megteremtve.

Nem várhat segítséget a kövületi, növényi és állati szintektől. Azok képtelenek a személyt segíteni, mivel nincs szándékukban saját természetük fölé emelkedni. Csak a csoport és a barátok aspirálnak arra, hogy saját természetük fölé emelkedjenek. Az nem számít, hogy vajon felismerik-e már ezt a tényt vagy sem. A Teremtő megadta nekik a szívben található pontot, egy speciális vágyat hogy a Teremtőt keressék és Őt felfedjék. Ez az egyetlen vágy melyre a személynek szüksége van ahhoz hogy barátait érzékelje.

Számtalan spirituális szikra található barátainkban, amennyiben azokat összegyűjtjük az éppen elégséges lesz arra hogy felfedjük a spirituális edényt. és akkor mi elkezdjük érzékelni a spiritualitást és azt a felső erőt mely az egész valóságot kitölti.

Ez megmagyarázza miért is olyan fontos hogy összegyűljünk, hogy összekapcsolódjunk, és hogy inspiráljuk egymást. Bár a legfontosabb dolog a barátok igazolása, teljesen függetlenül attól milyen rossznak is tűnnek elkényeztetett szemeinkben. Az lett mondva, “Mindenki saját hibáin keresztül bírál”.

Úgy tűnik számomra hogy én magasabban vagyok mindenki másnál, és hogy többet érzek és értek mint a többiek. nem számít hogy barátaim nem érték még el a teljes felfedezést, a legfontosabb az, hogy létezik a szikra bennük. A Teremtő mindegyikőnkbe beleültetett egy apró részecskét a felső világból, mintha csipeszt használt volna hogy a felső valóság egy részét belénk helyezze.

A mi csoporttársaink szikrái valójában az igazi “barátaim”. Nekünk csak a barátaink szívében található szikrákkal kell foglalkoznunk. Csakis a szívben található szikrákra kell gondolnunk – a felső világ bennünk levő részecskéire. Nekünk azokat kell összekapcsolnunk, és soha semmi másra nem szabad odafigyelnünk ezeken túl, se a fizikai testekre, se magukra a szívekre, vágyakra. Minden más vágyat figyelmen kívül kell hagynunk. Egyátalán nem szabad hogy azokra gondoljunk, a legfontosabb az a szikra.

Meg kell értsük azt, hogy mi nem egy külső ellenséggel harcolunk. Azokkal a belső akadályokkal kell megkűzdenünk melyek megakadályozzák kapcsolatunkat barátaink szívével. Ez az első lépés az igazság felé.

2o12 október 2o., Ünnepi Vacsora a Rabash tiszteletére

(HZS)

24 okt 2012

A féltékenység akkor hasznos amikor a bölcsességet növeli

A féltékenység akkor hasznos amikor a bölcsességet növeli

Minden azon múlik, hogy a személy hogyan tekint az életre, és mit akar abból elérni. Amennyiben a spirituális célt akarja elérni, és ez életében legfontosabb célja, akkor az összes eszköz mely segíti őt célja elérésében az jó. Ebből az következik, hogy azok ugyanazon a magasztos spirituális szinten vannak, mint maga a cél, mivel a személy azokon keresztül építi meg végső állapotát és teljesíti be célját.

Ezáltal mi a mindennapi életünkben az önző világban élünk, ahol a személy általában gyűlöli azokat, akik irigylik őt, és néha azt a tulajdonságot is gyűlöli mely ő benne vált ki irigységet. Azonban a spirituális munka szintjén mi azt keressük hogyan lehetünk képesek magunkban felébreszteni az irigységet. Ahogy azt mondja, “A szerzők irigysége növeli a bölcsességet”.

Szerzők (Szofrim héberül) azokra utal, akik meg akarják számlálni eléréseiket, és akik azáltal haladnak előre, hogy mások elérését irigylik. Egy ilyen személy ennél fogva tiszteli és magasra értékeli a barátokat és szereti azokat, szereti azt a környezetet, amely lehetővé teszi számára, hogy állandóan irigyelje mások sikereit.

Minél nagyobbnak tűnnek számára a többiek, és ő maga minél inkább szerényebbé teszi magát előttük, annál jobban képes azt látni, hogy a többiek mennyire a célhoz tapadnak, vonzódnak, hogy a többiek mennyire odaadóan dolgoznak, és megpróbálnak minden akadály fölé kerekedni, mennyivel nagyobb mértékben kapcsolódnak egymáshoz, mint ahogy ő kapcsolódik hozzájuk. Az ő egész barátokkal kapcsolatos perspektívája nem arra irányul, hogy őket lenullázza, visszahúzza, hanem, hogy valójában még magasabbra értékelje, és magasabbra emelje őket.

Ezáltal a személy új erőhöz jut és új tulajdonságokat fejleszt ki. Ez természetesen már kezdetektől létezett magában, mivel minden benne van foglaltatva a szívben található pontban, mely a személy lelkének eredete, és mely minden vele kapcsolatos információt magában tartalmaz, mint egy sperma csepp, Resimók (spirituális gén,emlékképek) alapján.

A személynek azonban magának kell ezt a pontot kifejlesztenie. Tehát amikor irigyli barátait és látja azok kitartását és lojalitását, azt az erőt amit továbbra is kifejtenek fáradtságuk ellenére, azt látja, hogy nem engedik meg magunknak, hogy vesztegessék idejüket, azt hogy nagyon korán kelnek fel hogy eljussanak a leckére – mindez képes a személyt új erőkkel megtölteni, és számára új tulajdonságokat kifejleszteni, azáltal lehetővé téve az ő előre haladását.

Nekünk hatalmas irigységet kell elérnünk. Ahogy mondja, “Az irigység, epekedés és tisztelet képes a személyt kiemelni ebből a világból”, a felső világba. Reménykedjünk, hogy sikeresek leszünk abban, hogy ezt a hatalmas irigységet elérjük.

2o12 október 15., Reggeli lecke felkészülése

(HZS)

18 okt 2012

A szívben található pont felébredése

A szívben található pont felébredése

Amennyiben az ember szívben található pontja még nem ébredt fel, maga soha nem lenne képes felébredni, és megmaradna a kövületi, növényi, állati szintjein a természetnek. Ezáltal láthatjuk milyen fontos azok számára, akikben a szívben található pont már ki lett váltva, hogy beteljesíthessék ezt a sóvárgást minden lehetséges módon, és hogy ne rejtegessék azt mindenfajta más tevékenységek mögé.

Segítenünk kell azokat, akik fel lettek ébresztve, mivel ők valóban különlegesek, kiválasztottak ebben a világban. Segítségükkel lehetséges eltörölni azt a falat mely az emberiséget elválasztja a Teremtőtől. Mindenki más majd csatlakozik hozzájuk, és segíti majd őket abban a mértékben, amekkora mértékben az ő készenlétük nyilvánvalóvá válik mások számára.

Ez is szent munka. Amekkora mértékben mi lenullázzuk a falat, annak ereje megváltozik majd az ellenállás, taszítás erejéről a kapcsolatot segítő erővé. Mindez olyan, mint egy elektromos hálózatban, ahol minden egyes komponens egy ellenállással rendelkezik, és amennyiben ez a hálózat egy generátorhoz lenne kapcsolva, a részecske elkezdene az ellenállásának megfelelően működni, ami azt jelenti hogy ellenállásának mértékében hasznos résszé válna. Minél nagyobb az ellenállás, annál nagyobb munkát képes végezni és válik hasznosabbá a rendszer számára.

Ugyanez történik a gonosz hajlammal. Ennek köszönhető az, hogy mi felemelkedünk a 125 fokon keresztül, amikor az a jó hajlammá változik. Mi 620-szoros erővel kapcsolódunk össze ahhoz képest, ahogy az korábban történt. Először is az Ein Sof (Végtelenség) Világában fogalmunk nem volt arról, hogy mi szét voltunk-e választva vagy össze voltunk-e kapcsolódva. Úgy léteztünk, mint egy embrió édesanyja anyaméhében, mely ily módon lett megteremtve, és semmi másról nem tud.

Azonban a törés és szétválás után, mi felfedezzük a szeretet és kapcsolat teljes mélységét azáltal, hogy felfedezzük a szétválást egyik oldalról, majd azt lenullázzuk és korrigáljuk a jobb oldalon, és aztán mindazt felhasználjuk a “középső vonal”-on a kapcsolat érdekében. Ezáltal a gonosz jóra változik, és a “halál angyal”-a a “szent angyal”-lá válik. Nekünk az egót valóban angyalnak kell tekintenünk, azaz egy speciális erőnek mely felemel minket az emberi szintre. Erre a teljes szétválásra azért volt szükség, hogy mi felfedezhessük a kapcsolat mélységét, hogy mindazt megérthessük, és érezzük azt a legmélyebb pontjáig.

Mi nem passzívan létezünk majd abban, mint egy embrió édesanyja anyaméhében, mely semmi sem tud, semmit sem ért. Ehelyett mi majd úgy működünk együtt azon belül mint a “két hatalmas Fény”, mint egyelőek, mint két szerető, kölcsönösen egy egységgé összeolvadva. Csak akkor válunk valóban képessé arra hogy valóban boldoggá tegyük egymást. Tehát annak a testrésznek a testhez való visszavarrása, mely korábban le lett arról szakítva nem egy egyszerű visszacsatolás. Az megengedi számukra, hogy valóban egy egységgé válhassanak, a közöttük levő vonzás és hajlam segítségével. Ennél fogva akkor nevezhető mindez “egybeolvadás”-nak.

2o12 szeptember 13., Reggeli lecke, 1.rész, Beszéd a Zohár befejezéséhez (Baal HaSulam)

ford: HZS

lekt:KN

20 Sze 2012

67 queries in 0,729 seconds.