Dr. Michael Laitman

tudomány

Nem varázslat, hanem precíz spirituális fizika

Kérdés:

Mi ez a “Reformáló Fény”, a csodálatos erő (Segula)?

Válaszom:

Az az erő melyet én el akarok érni, az most távolról befolyásol engem. Még nem értem azt el, de az már ragyog rám távolról akkora mértékben, amekkora mértékben én arra aspirálok.

Bennünk információs gének (Resimók) párjai találhatóak: egy a Fénytől (Resimó de Hitlabsut) és egy a vágyból (Resimó de Aviut), melyekből a Fényből származó Resimó mindig magasabb szinten van. Például én rendelkezhetem 0/1 Resimóval (Sores de Aviut és Alef de Hitlabsut) ahol az Alef de Hitalbsut az én következő szintem. Ez a Resimó okozza azt hogy én valamilyen aspirációt érzek ezen jövőbeni állapot iránt – én arra vágyok!

Alef de Hitlabsut az a Körbevevő Fény mely ragyog rám, amennyiben én felébresztem a vágyat magamon belül erre a Resimó de Alef de Hitlabsut-ra. Én már rendelkezem ennek a Fénynek valamilyen burkolatával (Hitlabsut) – valamivel a következő szintről! Mindez azért van, mivel a Fényből származó Resimó mindig magasabb szinten van mint a vágy: 0/1, 1/2, 2/3, és így tovább.

Az információs adat (Resimó) megmaradt bennünk amikor leereszkedtünk Felülről lefelé. Azok teljesen tapinthatóak és tudományos fogalmak és tulajdonságok, precízen kifejezve számokon keresztül és diszkréten változva annak megfelelően, amekkora mértékben én felemelkedem egyik szintről a másikra miközben megvalósítom a Resimót.

Azáltal, hogy jelenlegi Resimómmal dolgozom, én felébresztem a Fényt a magasabb szinten, mivel Resimóm rendelkezik a jövőben Fény egy részével. Mi egy olyan módon ereszkedtünk le Felülről, hogy mi megtartottuk a szintek közötti kapcsolatokat: a felső szint alsó fele, belemerült az alsó szint felső felébe. Ez egy teljesen precíz rendszer. Annak cselekedeteit “csodának” (Segula) hívjuk, mivel mi képtelenek jelenleg vagyunk leenerőrizni azt vágyainkon belül, vagy érzékelő műszereinken. Egyenlőre ezek a vágyak csak annak a Fénynek a segítségével növekszenek, amiket magukra vonzunk. De mindez precíz fizika, és nem valami fajta varázslat, vagy ima azzal kapcsolatban hogy mi történik, vagy nem történik.

Amennyiben mi aktivizáljuk ezt a rendszert pontosan úgy, ahogy a Kabbalisták azt nekünk elmagyarázzák, akkor beindítjuk annak mechanizmusát. Mi a rendszeren belül vagyunk, és mi indítjuk be a gépezetet hogy az elkezdjen dolgozni rajtunk. Ez az amit nekünk megtanítanak.

Nem kell elmennünk a legvégéig hogy meglássuk az eredményeket. Mi fokozatosan elkezdjük látni a bizonyítékokat amikről tanulunk. Még akkor is ha nem értük még el a spirituális érzékelést, már felfedezzük, hogy ezen az úton mi megnyitjuk saját belső világunkat, a mi érzékeny érzékelésünket, értelmünket és a valóságban jelenlevő kapcsolatrendszer ismeretét. Ezt elkezdjük felfedezni még a materiális világgal kapcsolatban is, és megértjük, hogy mennyire gyerekes a körülöttünk levő emberek viselkedése, és hogy ők mennyire meg vannak zavarodva.

hzs

07 feb 2011

A vonzás a forma azonosság négyzetén

Kérdés:

El tudná magyarázni, mi a Fénnyel való munka leghelyesebb módja?

Válaszom:

A helyes munka a Fénnyel nagyon egyszerű. A Kabbala és a vallások (és minden más módszer) közötti különbség abban rejlik, hogy míg a vallás a Teremtőt kéri arra hogy megváltozzon, és jobbá válljon, addig a Kabbala azt mondja: “A Teremtő az abszolút, és csak én vagyok képes megváltozni”.

A Teremtő az a Fény, azaz az Univerzum egyetlen ereje, amelyen belül mi létezünk. Ez az erő megváltoztathatatlan és abszolút. Ennél fogva az egyetlen módja a Teremtővel való munkának nagyon egyszerű: Minnél hasonlóbbá válunk ehhez az Erőhöz, annál inkább képes az befolyásolni minket, minnél kevésbé vagyunk Hozzá hasonlóak, annál kevésbé befolyásol az minket.

Ez egy nagyon egyszerű egyenlet alapján működik. Amennyiben tanultunk fizikát az iskolában tudnunk kell: Minden forrás hatása bármilyen objektumra, mely annak erőterébe lett helyezve, közvetlenül arányos a közöttük levő távolság négyzetével. Amikor én kétszer közelebb kerülök ahhoz a forráshoz mely befolyásol engem, akkor annak hatása rám négyszeresévé válik. Ez az ahogy a dolgok a fizikai világban működnek, és ez pontosan ugyanígy működik a spirituális világban is.

Ennél fogva amennyiben legalább egy kicsit is közelebb kerülünk hozzá, látjuk, hogy a Fény ránk gyakorolt hatása négyzetére nőtt. Ez az ahogy mi a Fénnyel dolgozunk.

hzs

03 feb 2011

Egy örökös vágy

A Tóra megszerzésének a feltétele, hogy egy emberré válunk egy szívvel, hogy belépjünk a kölcsönös garanciába. Mindez a spirituális edényről szól.

Ameddig meg nem értjük mindezt, az állapotok továbbra is uralkodnak majd felettünk, mivel mi nem használjuk fel a csoportot arra, hogy felgyorsítsuk azokat. Minden állapotnak vágyottnak kell lennie, mint felkészülésnek a következő állapot számára. Az összes állapotok szükségszerűek, és nem szabad az állapotokra magukra koncentrálnunk túlságosan, hanem csakis előre felé kell aspiráljunk.

A Kli vágya alapján van elbírálva, ahol a vágy az előre felé való aspiráció, és soha nem azért vagyunk értékelve amivel éppen rendelkezünk. A spirituális edény azáltal van értékelve, hogyan vonz az a következő állapot felé. Ahogy ez a húzóerő eltűnik, nem létezik edény.

Ezáltal a spirituális edény csak az előre felé való aspirációban létezik. Amennyiben a személy megáll, elveszíti ezen vektorát, ahhoz fordul amivel már rendelkezik, akkor a spirituális világ eltűnik számára. Mindez azért van, mert a spiritualitás nem az aktuális vágy által van létrehozva, hanem annak együtthatója által, nem a sebesség, hanem a gyorsulás által.

Ez ugyanazt mondja mint Einstein teóriája: egy olyan test mely állandó sebességgel halad, az olyan mintha teljes nyugalomban lenne. Csak a sebesség növelése van figyelembe véve, és érződik mint spirituális vágy.

Ez a vágy csak közös lehet mindenki számára, csak mindenki behatására érkezik el a személyhez. Ennél fogva el kell felejtsük a korábbi megközelítést, hogy: “Én létezem, Én megkapok magamon belül, Én érzek” és fel kell hogy fogjuk, hogy az “Énem” gyakorlatilag magamon kívül, vagy magamon felül létezik, a szűrő és Visszavert Fény alapelve alapján.

Csakis ezen a teljesen összekapcsolódott hálózaton belül vagyok képes a Felső Világot felfedezni. Annak mind a 125 szintje a közös edény részei egységének és kapcsolatainak a bizonyos mértéke, a közös tér nyomása, amely meghatározza az edény erejét.

hzs

26 jan 2011

A részecskéhez hozzáadni az univerzumot

A kabbalista módszer, a csoport munkára épül, a köztünk lévő kapcsolatra, mindannyiunk közös törekvésére, hogy együtt legyünk, összegyűjtsünk minden erőt, hogy a kölcsönös erőfeszítésekkel segítsünk mindenkinek, hogy ki tudjon szabadulni önmagából, saját börtönéből, és csatlakozzon a többiekhez. Valójában az eljárás nagyon egyszerű és realista. A Felső Világ érzékelése érdekében, nem szabad figyelmet fordítani a testünket felépítő „atomokra,” hanem az atomok közötti üres területre kell összpontosítanunk. Ezt egy emberi csoportban tehetjük meg, ami biztosítja a számunkra saját megváltoztatásunkat.

Össze kell kapcsolódnunk, kölcsönösen segítenünk egymást, és átváltanunk a figyelmünket saját magunkról arra, ami közöttünk van. Ez a feladat kényelmetlen, nem teljesen érthető, és kicsit természetellenes a számunkra. De pont ezért írták számunkra a kabbalisták azt a rengeteg anyagot. A kabbalista módszert alkalmazva önmagunkon, hozzáadjuk magunkat ehhez, kiegészítjük, és tulajdonképpen megvalósítjuk azt. Elkezdjük elfogadni és érezni ezt, belül. Mint egészet alkalmazzuk magunkon, valós időben, és magában a személyben, a jelenben kerül megvalósításra.

Ezért megvalósítjuk mindezt, és kutatjuk is, miközben fejlesztjük a teljes természet gyakorlatilag megvalósuló fázisait. Ma, ez a módszer alkalmazásra kerül rajtunk, azokon akik, akiknek a vágynak arra, hogy kiegészítsék az univerzum érzékelését egy hozzáadott, külső lehetőséggel. Sőt, ez nem csak egy hozzáadott lehetőség, hanem talán a legfontosabb része az érzékelésnek. Elkezdünk erőket érezni, jelenségeket, és megnyilvánulásokat az atomok közötti üres térben, és ez fogja az érzékelhető valóság 99%-át jelenteni. Elsősorban és mindenekelőtt ez a hatalmas terület gondolatokkal, tervekkel van kitöltve, és ezek kölcsönös egymásra hatásával, és mindez hogyan aktivál bennünket, akik csak kicsiny, mikroszkopikus részecskék vagyunk.

A gyökereknek ez az elérése kivezet bennünket az idő hatása alól, a víziók hiányából, és ráadásul a nem-lét állapotának lényegéből, a tisztaság, a végtelenség és a teljesség állapotába vezet át. Ez az, amit a Kabbala Tudományának helyes megvalósítása biztosít a számunkra.

Mindez a csoporton belül valósul meg, ahol elkezdjük érezni, hogyan kerülhetünk kívülre, a többiek érzékeléséhez. A „világ bennem” érzékelésétől, a „világ a világban” érzékeléséhez jutunk el. Ha milliárd lélek van rajtam kívül, akkor ha magamból kilépek, elkezdem érzékelni az erőket, amik közöttünk cselekszenek, és minden lelket egyetlen lékekként érzek, mint egyetlen zárt rendszer.

Ma, még az anyagi szinten is, azt súgja valami, hogy a világ egyetlen globális és egyesített rendszer, és ebben minden össze van kapcsolva és függ egymástól.

Így elkezdek érzékelni mindent önmagamon kívül, oly módon, mintha én lennék. Ezáltal megszerzem a hatalmas vágyat, erőt, és kitöltést, amely a megszabadítóm. Mindezek majd azzá válnak, amit úgy hívok: „Én.” Többé nincsenek emberek, csak erők, amelyek ebben a formában működnek. Ez az, ahogy valaki elkezdi feltárni a valódi méreteit, és látomását a világnak.

kn

20 jan 2011

A végtelen mennyiségű elérése az ürességnek

A földi létezésünk gyakorlatilag kimerítette önmagát. Amit valaha értékesnek láttunk, elvesztette az igézetét.  Az összes megkülönböztethető élvezet, amely az étellel, szexualitással, családdal, egészséggel, családdal, hatalommal kapcsolatos, többé nem tölt el élvezettel és megelégedéssel bennünket, és nem szolgálnak célként a számunkra már. Még ha ki be is teljesítjük őket, folyamatos ürességet érzünk belül.

Ezért szembesülünk a Természet komoly kihívásával, amely megmutatja nekünk, hogy mi egyáltalán nem értjük hol vagyunk, Végül is az egész univerzum nagysága itt van, az orrunk előtt, de csak egy mikroszkopikus részét vagyunk képesek felfogni belőle.

Valójában az összes anyag üres. Az anyag atomokból áll, az pedig nukleonokból és elektronokból. Azonban ha nagyítva benézünk az atomba, ahol a nukleonok olyanok, mint számunkra a pénzérmék, akkor a nagyságrendi eltérés közte és az elektronok között olyan, mintha egy egész kilométer lenne! Az atom olyan, mint a naprendszer, ahol a bolygók (elektronok) keringenek a nukleonok körül, mint napok körül, és ezen kívül minden üres! Sőt, ez nem csak kozmikus üresség, amely végső soron nem tartalmaz részecskéket, hanem egy mindent átfogó üresség!

Így, a teljes velünk való viszonylatában, az anyagon belül hatalmas üresség tátong. Azonban nézhetjük ezt fordítva is: ez nem üres, hanem kitöltött terület, csak nem tudjuk ezt a kitöltést érzékelni és érezni!  Azonban ennek a rejtett kitöltésnek az érzése, a legfontosabb dolog a számunkra. Ha van egy láthatatlan kitöltés, az elektron és a nukleon között, akkor ugyanez van köztünk is. Nem az anyagi része a fontos ennek, hanem ami azon túl van.

Csak akkor leszünk képesek ezt érezni, ha a körülöttünk lévő természetet, más módon fogjuk elkezdeni érzékelni, nem úgy, mint egoisztikus megszerezni vágyást, hanem egy ellenkező minőségben, mint adakozást.

A természet két minőséget tartalmaz: kapni akarást és adakozást. Minden mást, a kettő egyensúlya tart fent. Azonban mi, mindannyian együtt, és mindannyian külön-külön, megszerezzük az összetevőket, amelyek a mi kielégítésünkre irányulnak. Csak öt érzékszervünk van, vagy kicsiny „tározónk,” a kapni akarási vágy, amely miatt csak egy kicsiny mértékét érzékeljük, egy nagyon behatárolt darabját a létező világnak, minőségi oldalát tekintve.

Ez az, ahová a Kabbala Tudománya a megszerzés tudománya, a valódi állapot érzékelése megérkezik, megmentési célból. A lényege ennek a tudománynak, hogy kifejlesszen a kezdeti természetével ellentétes minőséget az emberben, ami az adakozás maga. Akkor az ember kilép önmagából, a belső, zárt mennyiségéből, és a világot innen kívülről kezdi el érezni, az önmagától való függés teljes kiiktatásával.

Az előzőleg érzett ürességekben, a végtelen ürességeken belül, ahol az anyagnak csak egy minimális eloszlása van, hirtelen felfedezi az ember, hogy azokat mindig egy bizonyos mennyiségű adakozás töltötte ki – egy másik, külső világ, és ez is tartja egyben.. Ez tehát teljesen kapcsolódik a mi világunkhoz, kiegészíti azt, sőt annak gyökér világa és forrása.

Ez az, ahogy elkezdjük megérteni, miért létezünk, honnan származik minden, és hogyan működik.  A haszontalan morzsák vég nélküli szedegetése helyett, egy általános, zárt képet kapunk a teljes univerzumról, és ez megmutatja nekünk, az, okokat és a célokat, és hogy valójában mi is történik velünk.

kn

20 jan 2011

Kabbala és más tudományok, filozófia és vallás

A kulcsfontosságú különbség, a filozófia és a Kabbala között, hogy a filozófia absztrakt, elvonatkoztatott dolgokkal foglalkozik, amíg a Kabbala kizárólag olyan formákkal, amelyek a fizikai anyagba öltöznek. Ezért, a filozófia nem érinti meg a valóságot, miközben a Kabbala kapcsolódik a valósághoz, úgy, ahogy annyi más tudomány is.

Azonban, miközben a hétköznapi tudományok a valóságot, az egoisztikus vágyak alapján állva tanulmányozzák, a Kabbala egy olyan módon fedezi fel a valóságot, amely az altruisztikus vágyak alapján való érzékelésen alapul. Az első esetben, ugyanazokban, a nagyon hasonló vágyakban érzékelt valóság, amely vágyak, az élvezet megszerzésére irányulnak, a saját érdekükben, miközben a második esetben, az érzékelés alapjait jelentő vágyak, az élvezet megszerzését, nem magukra irányítják, hanem az adakozás érdekében.

Ebben a kapni akarásra irányuló vágyban, kétféle formája van a létezésnek. Azokat a tudományokat, melyek azoknak a vágyaknak a viselkedését tanulmányozzák, amelyek elnyelni és megszerezni igyekszenek mindent, anyagi, vagy természettudományoknak nevezzük. Az anyagi azt jelenti, hogy egoisztikus szándék alapján cselekszik.

Az a tudomány, amelyik az élvezet megszerzésére irányuló vágyat, az adni akarásra való törekvés szándékával tanulmányozza, Kabbalának nevezzük. Ez a létezési formája az anyagnak hiányzik a mi világunkból, csak a magasabb világokban található meg.

Ezért teljesen érthető, hogy a Kabbala Bölcsessége ellentétes az anyagi tudományokkal, mert az anyag ellentétes viselkedését karja feltárni, amely minden törvényét és alapvető állítását kardinálisan különböző irányba viszi. Még is, mindkét fajta tudomány (a Kabbala és a természettudományok) ugyanazt a tudományos megközelítést alkalmazzák a magától értetődő tények kifejtésére.

Egyezésben azzal, ahogy a természettudományok az egoisztikus szinten működnek, amely a mi világunkban működik, a Kabbala ugyanazt a realisztikus, tudományos megközelítést alkalmazza, a spirituális anyag vizsgálatára, az ásványi, növényi, állati és emberi szintjein a természetnek, amely spirituális anyag a spirituális világban működik, az adakozás világában.

Azonban a tanulmányozás módszere lehet vagy tudományos, vagy vallási alapú, amely a hiten alapszik. Amennyiben ez vallási alapú, akkor ez nem tudomány, hanem vallás.

Ez alapján azonban, amikor ez a tiszta hiten alapuló, nem tudományos megközelítés, mégis alkalmazásra kerül a mi világunkban, akkor filozófiába fordul. 

Összefoglalva a lényeget, a dolog működhet vagy

1) a saját érdekében, saját magára irányulva, vagy

2) mások érdekében, másokra irányulva.

Mindkét esetben (vagy a felső világokba vagy a mi világunkban) a a tudományos módszer alkalmazható, ez olyan módszert jelent, ami tapasztalatokon, értelmen, okok elemzésén, tényeken alapul, és ahol a tanulmányozandó formák anyagba öltözöttek. Továbbá van két másik megközelítés, amely mindkét esetben használatos, és amely elvont, absztrakt formákat tanulmányos: filozófia és vallás.

kn

17 jan 2011

A Kabbalista az egy kutató, aki a Felső Természetet kutatja

A szokványos tudomány az anyagot tanulmányozza és fedezi fel, azaz a megszerzés iránti vágyat. Mi tanulmányozzuk a kövületi, növényi és állati szintjeit a vágynak azáltal, hogy annak viselkedését figyeljük, tesztelve reakcióikat különböző stimulusokra, ezen megfigyeléseket összegyűjtve, egy tudományt létrehozva.

Mi tanulmányozhatjuk saját anyagunkat is, a megszerzés iránti vágyat az emberi szinten, azt próbára téve tesztelve, és abból is alakíthatunk egy tudományt. Ez a módja annak, ahogy a Kabbala bölcsessége kialakult.

Az kizárólag empírikus következtetésekre alapul, melyeket a személy a magán végzett kísérletek által szerez. Nem létezik olyan könyv mely az égből pottyant volna elénk, ahogy nem létezik olyan hang mely csak Felülről érkezett volna hozzánk.

A Kabbalista egy olyan személy, aki a természetet tanulmányozza, és felfedezi annak mindent összefogó erejét. Ez az erő hozza létre azt az energiát, mely az egész Univerzumot létrehozta. Ezt az erőt mi a Teremtőnek tekintjük, és azt tanulmányozzuk hogyan tudjuk mi azt befolyásolni, és az hogyan reagál a mi cselekedeteinkre. Ez az amit mi a Kabbala bölcsességének nevezünk.

Mi látjuk azt hogy az összes természettudomány mely a korporeális világot tanulmányozza, a kövületi, növényi és állati szinteket, valamint a Kabbala tudománya is az egyetlen globális erő ismeretéből ered, mely a vágy alapanyagának összes szintjét befolyásolja. Ezáltal a Kabbala tudománya, mely a mindent egységbe foglaló erőt és annak az általa teremtett anyagra irányuló hatásait tanulmányozza, a legáltalánosabb tudomány. És az összes többi tudomány benne foglaltatik.

hzs

20 dec 2010

Egy élet tele ismeretlennel

A személy ebben a világban élve nem tudja mi történik vele a következő pillanatban. Nem érti meg hogy azok a dolgok melyek tegnap történtek vele miért is történtek, és hogy gondolatai és vágyai honnan is származnak. Úgy érzi, hogy ő kiszámítathatlan erők által van irányítva, mintha ő a levegőben függene múltjávan, jelenével és jövőjével kapcsolatban. És ő próbál valamilyen fajta támogatást találni, magyarázatot keres az Univerzumra a logikus gondolkodás és hipotézisek segítségével.

Az önzősége növekszik és egyre több és több kérdést kérdez életével kapcsolatban, és arról mi vár rá halála után. Minnél több erőt nyerünk technológiai fejlődésünk által, mely ellentétes a természettel, annál erőteljesebben csap vissza ellenünkben a természet, arra kényszerítve minket hogy választ találjunk arra, hogyan is vagyunk irányítva, és mi az életünk értelme. Ennek eredményeképpen mi úgy érezzük, mintha légüres térben léteznénk.

Amikor az ember barlangokban élt és mammutokat kergetett, úgy gondolta mindent tudott saját életéről. Sokkal inkább érezte és megértette a világot mint mi magunk. Mi más részről elégedetlenek vagyunk bármely létező elmélettel kapcsolatban. Egy tiszta érthető válaszra van szükségünk, mivel képtelenek vagyunk megfelelően elrendezni még egyszerű mindennapi életünket is. Olyan sok kérdés jelenik meg előttünk, hogy képtelenek vagyunk megbirkózni velük.

Ez olyan mint a matematika: annak érdekében hogy megtaláljunk egy ismeretlent, elégséges egy egyenlet. Hogy két ismeretlen megtaláljunk két egyenletre van szükségünk. Azonban a mi életünkben számtalan ismeretlennel találjuk magunkat szemben, miközben egyre kevesebb adat vagy tény áll rendelkezésünkre melyekkel egy formulát, egyenletet építhetnénk.

A múlt filozófiai és vallásos magyarázatai többé nem működnek számunkra, nem vagyunk képesek azokra támaszkodni. Mi már tényeket és bizonyítékokat követelünk, azaz elérést, megértést. Amennyiben megértenénk hogy nincsen semmilyen szabad választásunk, akkor egy teljesen más fajta társadalmat építenénk abban más fajta viszonyokkal, és egy teljesen más jellegű igazságügyi és büntetési rendszerrel. A probléma melyre a Kabbala megoldást ajánl az nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlati: hogy meghatározzuk hol és hogyan vagyunk képesek befolyásolni, és megvalósítani ezt a lehetőséget.

hzs

29 nov 2010

Egy szűrő a vágy fekete kozmoszán

Mi a Fény óceánjában vagyunk, csak egy edényre van szükségünk (Kli-re) annak érdekében hogy felfedezzük azt (a Fényt). Ez olyan mint a kozmikus űr, mely abszolút sötétnek tűnik nekünk. Én belépek az űrbe és ott semmi sincs mely a napfényt leblokkolná számomra. Akkor miért nem érzem a fényt, miért látok mindent teljesen feketének magam körül?

Mindez azért van, mivel a fénynek semmi nem áll a rendelkezésére melybe beleütközhetne, semmilyen korlátozással nem találja szemben magát. Léteznie kell valaminek, ami ellen áll, és akkor érezni fogjuk azt. Amennyiben egy korlátot teszünk megunk mellé a külső térben, világűrben, akkor a fény beleütközik, és akkor mi hirtelen meglátjuk, hogy az ott van!

Amennyiben elvesszük a korlátozást, akkor a fény ismét eltűnik majd. Ezért van a fényt nem vagyunk képesek önmagában érezni, még a materiális fényt sem! Ha nem létezne a föld körüli atmoszféra, a levegő összes részecskéivel, nem lennénk képesek a fényt látni. Akkor sötétséggel lennénk körülvéve, mint a hold mivel semmi sem lenne, mely megállíthatná a fotonokat, a fény részecskéit.

Ennél fogva az egyetlen dolog amire szükségünk van az a Kli (edény) a Fény felfogására. Először annak ellentétesnek kell lennie a Fénnyel, azaz annak a megszerzés iránti vágynak kell lennie, mivel a Fény természete az adakozás iránti vágy. Emellett az edénynek egyeznie kell a Fénnyel a cselekedete szempontjából – annak is az “adakozás érdekében” kell léteznie.

Amikor a mi megszerzés iránti vágyunk megszerzi az “adakozás érdekében” szándékát, az a Felső Fény felfogására szolgáló edénnyé válik.

hzs

25 nov 2010

Kvantumfizika és Kabbala

Küldve:

Hol van a kapcsolat a kvantumfizika és a kabbala között, amelyre oly sokszor utal a Rav?

Válasz:

A kvantumfizikának, amit ma már többszörös kísérleti eredmények igazolnak, bele kellett foglalnia a megfigyelőt a kutatás eredményeibe, annak a ténynek az ismeretében, hogy minden, ami történik, nem csak a megfigyeléstől magától, hanem a megfigyelőtől is függ.  Ez nem automatikusan történik, hanem éppen hogy attól függ, ki a megfigyelő, vagy, hogy egyáltalán van-e bárki, aki megfigyeli ez eseményt.

A megfigyelő egy aktív és lényeges része minden folyamatnak. Soha nem látjuk a világot, a jelenlétünk befolyása nélkül. A világ csak a megfigyelő érzékelésén belül működik.

A kabbala közel áll ehhez a törvényhez, és több ezer évvel ezelőtt leírta ezt. Elmagyarázza, hogy minden feltárul, kutatható, és leírható, de csak a megfigyelő figyelembe vételével, és nem mondhatjuk, hogy a világ a megfigyelőn kívül létezik (lásd Baal HaSulam írását, a” Zohár Könyvének bemutatása”).

Egy másik törvénye a kvantum világnak (a mi világunk Fényének világa): Egyetlen részecske két helyen is lehet egy időben. Ez nem úgy történik, hogy egyik helyről a másikra mozog állandóan, hanem egyszerre van jelen mindkét helyen.

A kabbala megállapítja, hogy a „hely”, mint olyan nem létezik; az objektum, amit mi lát, csak a megfigyelő érzékelésében létezik, és önmagát ebben a határoltságban (megszorításban) érzékeli, amit időnek, térnek, mozgásnak, nevez, ami azonban nem is létezik rajta kívül.

kn

05 nov 2010

67 queries in 0,188 seconds.