Hogyan képes egy vágy, vagy egy szükséglet eltűnni válság miatt? A válság, ami egy erő felülről, mesterségesen tömöríti a vágyak forrását, és a vágy fokozatosan növekszik emiatt. Mi okozza a vágyam változását?
Dr. Laitman
Ön ellentmond magának a kérdése végén. A válság nem felülről származik, bennünk jelenik meg, mivel eleget játszottunk bizonyos játékokkal, és elfáradtunk ebben. Elkezdjük ezért ezeket a vágyakat lerázni magunkról. Ez az, ami történik.
Mi a természet szféráján belül létezünk. Addig játszunk valamit, ameddig az el nem kezd degenerálódni. Akkor jön a válság, többé nem tudok játszani, nem tudok ugyanazon a módon cselekedni, nem akarok másokkal ilyen kölcsönkapcsolatba kerülni. Mindez akaratlanul belőlünk jön, de nem ismerjük fel.
Ennek eredményeképpen kiderül, hogy valójában a kapcsolatunkban jutottunk el válsághoz.
Kérdés
De mit okoz, azaz mire van hatása, a vágy változásának?
Válasz
A meg nem felelésünk az abszolút, az adakozó, jó szférának, ami által ellentétesek vagyunk a Felső világgal.
Válasz: Az altruizmus az egoizmus ellentétes oldala. Az egoizmus az, amikor minden, felém irányul attól, akit szeretek, és az altruizmus, amikor minden tőlem a szeretteim felé irányul, rajtam kívülre, az egész emberiség felé. Az egoizmus befelé; az altruizmus kifelé irányul.
Kérdés: Hogyan tanulhatom ezt meg?
Válasz: Ezt nem lehet megtanulni. Ehhez speciális környezet, Kabbalista környezet szükséges. Ehhez tanulmányoznod kell a gyakorlati Kabbalát, amely bizonyos természeti erőket hív meg, amik, transzformálják az egoizmusodat altruizmussá. Az ellenkezőjébe fordítanak. Fordított gondolatokkal, vágyakkal, cselekedetekkel, szándékokkal és célokkal rendelkező létezővé válsz. Minden ellenkező irányba fordul.
Kérdés: Ha minden attól függ, hogy ez az erő megváltoztat minket, akkor mi múlik rajtam?
Válasz: Vágy. Semmi több. Más akarok lenni, mint ami eddig voltam. Meggyőződésem, hogy az egoista erők negatívak, károsak; engem és mindenki mást halálhoz vezetnek. Csak az altruista erők képesek újraéleszteni, megmenteni, új életet adni.
Milyen erő kényszerít bennünket arra, hogy választ találjunk az élet értelmét firtató kérdésünkre? Látszólag mindent képesek vagyunk élvezettel megélni, ebben a szeméthalomban, ahol éppen csak kint van a fejünk, és teljes életet tudunk élni itt és most. Mi az akkor, ami állandó kutatásra ösztönöz bennünket?
Válasz
Ez nem az emberen, sokkal inkább a lelke gyökerén múlik.
Az ember, a vágyai alapján élvezi ezt a világot, az életet, azaz, hogy jobb lehet, mint mások, erősebb, jobban elismert stb. Van azonban egy igazán belső, bár nem túlságosan nagy vágy bennünk, – ami az élet értelmének a megismerésére irányul. Végül is, ennek a megragadása és felfogása nélkül, minden más kicsinek, jelentéktelennek, ideiglenesnek és átmenetinek tűnik.
Az élet értelmének a megismerésére irányuló vágy meg akarja találni azt, hogy miért lehetséges, hogy az ember jónak születik, azonban ezt mégis az életén belül meg kell valósítania. Ehhez fölé kell emelkednie a saját életének, mivel az élet önmagában egyszerű létezés, minden értelem nélkül. Viszont ehhez a felemelkedéshez mesterévé kell válni, egy különleges technikának.
Kérdés
Mit jelent ebben az esetben a „magasabb kifejezés? Mit jelent az élet fölé emelkedés?
Válasz
Ez azt a gyökeret jelenti, amiből az ember élete elkezdődött, ahonnan ellenőrzés alatt van tartva, ahonnan minden, az életében neki szánt jel származik, amely belép aztán a világába. [267086] KabTV program „A Kabbala alapjai” 20/5/24
Michael Laitman, Quora:“Hogyan határozná meg a szeretetet?“
Szeretet az egy tulajdonság, egy erő és sóvárgás arra, hogy az ember mások vágyát kielégítse, mely az emberből kifelé árad.
Hogyan lehetséges egy másik ember vágyait betölteni?
Ez csak akkor lehetséges, hogy ha megértjük az ő vágyaikat.
Hogy ha megosztunk egymással szokásokat, gondolatokat, véleményeket akkor megtanuljuk hogyan teljesítsük be azokat, és fejezzük ki szeretetünket mások felé.
Hogyha nem vagyunk képesek megérteni mások vágyát, akkor arra kell aspirálunk, hogy legyen olyan vágyunk, mely hasonló azok vágyához akiket szeretünk, hogy egy olyan belső modellt építsünk magunkban, mely azonos az ő vágyaikkal.
Azáltal, hogy építünk egy ilyen belső modellt, amelyen keresztül képesek vagyunk megérteni mások vágyait, az megadja nekünk azt a képességet, hogy beteljesülést adjunk nekik.
Akkor képesek leszünk, megérteni saját érzéseinket is, amikor hasonló beteljesülést kapunk, így tudhatjuk, hogyan kell ezt másokban is betölteni.
A Kabbala bölcseletében ezt az állapotot hívjuk úgy, hogy „formaazonosság“. Azaz, azáltal, hogy azonossá tesszük adottságainkat másokéval, elérjük az egyesülés állapotát, és a szeretet az ennek az egyesülésnek érzete.
Kérdés:Természetünk lényege az egoizmus. Az emberiség fejlődésének során vágyunk, azaz egoizmusunk, folyamatosan nőtt.
Elég felidézni Puskin aranyhalról szóló tündérmeséjét – ami „A halász és a felesége” című Grimm mese rokona – ami a vágyak növekedését illusztrálja, és hogy a vágyak kitöltés után azonnal kiürülnek. Mi az oka, hogy a természet állandóan ebbe az állapotba juttat minket?
Válasz: Azt a célt szolgálja, hogy ki akarjuk fogni az aranyhalat, és ezer százalékig hasznot húzzunk belőle, mivel ez az a mód, ahogy az egoizmus fejlődik bennünk.
A természet rejtett ereje, az egoizmust, az ásványi, növényi, állati, de főleg az emberi szinteket a maximális kitöltés irányába hajtja. Amit elvileg persze lehetetlen elérni.
Kérdés: Tehát a kitöltés, és a vágyak, ezután bekövetkező kiürülése okozza vágyaink növekedését? Van a vágyaknak valamilyen felső korlátja?
Válasz: A vágyak határtalanok. Miért rendelkeznének korláttal? Ha valamilyen örömből tíz grammnyit akarok, és megkapom, a korlátlanság és végtelenség állapotába jutok.
Kérdés: A sok erőfeszítést igénylő vágyak kitöltése mindössze rövid ideig tart, utána eltűnnek. Főként, ha az alapvető igényekre (például: étel, szex vagy család) gondolunk. Mi a jelenség oka?
Válasz: Azt célozza, hogy tovább menjünk, és még többet érjünk el. Vágyaink megállás nélkül fejlődnek. Itt nem csak ugyanazon vágyak ismétléséről van szó. Egy kicsit mindig átalakulnak. Mindig nagyobb és nagyobb vágyat érzünk, aztán nagyobb ürességet. Ezt egy még masszívabb öröm iránti vágy, majd egy még intenzívebb ürességérzet követi.
Kérdés: Annál tovább tart ki az öröm, minél minőségibb a természete. Mondjuk egy étkezés öröme viszonylag rövid ideig tart. A hírnév okozta öröm, amit egy verseny megnyerése vagy egy koncertfellépés okoz, már akár több hétig is eltarthat. Milyen kifutása lehet ennek a növekvő tendenciának?
Válasz: Az, hogy sokat akarunk, majd végül belátjuk, hogy a vágy önmagában nem hoz kitöltöttséget, mivel a vágyat betöltő örömérzet azonnal távozik, és ürességet hagy maga után.
Kérdés: Mégis, egy jó beszélgetés a barátokkal komolyabb kitöltést eredményez, mint egy jó étkezés, vagy vásárlás. Másfelől, rengeteg magányos embert látni manapság. Miért nem ülnek le az emberek egymással, hogy csoportban beszélgessenek?
Válasz:Ugyanaz a kitöltöttség, nem okozhat mindig örömet. Nem. Az öröm természetét kizárólag a vágy, és a kitöltöttségkor fellépő érzet közötti különbség határozza meg.
Ebből az következik, hogy a vágyat, muszáj folyamatosan megújítani, és ennek megfelelően lesz a kitöltése is újszerű. Csak akkor érzünk örömöt, hogy ha a vágy, a kitöltöttség, illetve -állandóan egymást kiegészítő természetük is- dinamikus fejlődésen megy keresztül.
Mind a vágy, mind pedig a kitöltése puszta mechanikus információ. Igazából a változásukban, amikor az ember a határán van annak amit akar, és amilyen kitöltést kap, ez adja meg az öröm érzetét.
Kérdés: Tehát olyan a felépítésünk, hogy mindössze néhány pillanat erejéig örülünk bárminek?
Kérdés: A természet, befolyásolja a vágyainkat a szenvedésen és az örömön keresztül?
Válasz: Igen. A természet, a szenvedésen és az örömön keresztül irányat bennünket. Mi nem reagálunk semmi másra. Az igazság és hazugság, nagyon csekély változtatási erővel bír az emberen belül. A jutalom és büntetés, öröm és fájdalom, azonban komoly ösztönzők.
Kérdés: A vágyaink intenzitásának növekedésével, mi is sebezhetőbbé válunk?
Válasz: Természetesen. Amikor valaki sebezhetőbb, érzékenyebb, könnyebb őt befolyásolni.
Kérdés: Ha megnézzük a száz évvel ezelőtt élt őseink szenvedéseit, azt látjuk, hogy sokkal komolyabb problémákkal kellett szembe nézniük, mint nekünk. Akkoriban például a járványok emberek százmillióival végeztek. Manapság egy apró nehézség, akár még az otthonmaradás kötelezettsége is katasztrófának tűnik.
Mi az oka, hogy a természet egyre sebezhetőbb lényekké fejleszt minket?
Válasz: Az oka az, hogy érzékenyebbé váljunk, világosabban megértsük ami történik, és a természet finom útmutatásait is megérezzük.
Kérdés: Mit gondol arról, hogy az emberek különböző módszereket dolgoztak ki, hogy semlegesíteni tudják vágyaikat, aminek következtében az emberek kevesebbet szenvednek. Ha a keleti iskolákat nézzük, azt találjuk, hogy az összes erre az elvre épül. Valóban segítenek, mert a kisebb vágy, kevesebb szenvedést eredményez.
Válasz: Viszont, ezekkel a technikákkal lefokozod magad az állati, növényi, sőt akár kövületi szintre.
Az egyén vágyait nem ő irányítja, hanem a közösség határozza meg. Ha összehasonlítjuk a bennszülött pápuaiakat, a modern emberrel, tisztán látszik, hogy a vágyak és örömforrások az ember fejlődési szintjének függvényei.
Kérdés: Miért van az embenek az az rillúziója, hogy a vágyai az övéi?
Válasz: Mert semmi mást nem ismer. Ebben lett megteremtve, ezekben fejlődött, és ezért sajátjának érzi őket. Mit jelent az, hogy „saját”? Valójában az ember egy báb, amit bizonyos vágyak töltenek ki, és kisebb programok futnak benne. Ez létezésének módja.
Kérdés: Fontos annak belátása, hogy a társadalom diktálja az összes sajátomnak érzett vágyamat?
Válasz: Mindenkinek tisztában kell lennie vele, hogy nem rendelkezik saját vágyakkal. Azokat a környezete, azaz a társadalmi közeg határozza meg. Ha változik a környezet, a vágyak is megváltoznak.
[265789] KabTV’s “A korona vírus utáni idószak.” 20/04/23
Kérdés: Valami az emberekben megakadályozza, hogy beismerjék, mennyire függnek egymástól. Ezt nevezzük egoizmusnak. Ön, mint Kabbalista, mit tekint egoizmusnak?
Válasz: Az egoizmus önmagam szeretete, ami ellentétes azzal a szeretettel, ami minden másra irányul: a természet kövületi, növényi, állati és emberi elemeire.
Kérdés: Ennek a felfogásnak az egyik definíciója így hangzik: „Az egoizmus az a viselkedés, amit teljes mértékben meghatároz a személy saját hasznára, előnyszerzésére irányuló vágya.” Egyet ért ezzel a meghatározással?
Válasz: Itt még érdemes hozzá tenni szabályként, hogy ez a fajta törekvés ellentétes mindenki más érdekével és hasznával. Tehát nem csak kitöltöm saját magam, hanem ezt másokat felhasználva teszem.
Megjegyzés: Illetve annyival súlyosabb még, hogy a kitöltés pusztulást idéz elő.
Válasz: Persze, hiszen amikor az embert kitölti valami, azonnal megszállja az üresség érzése, amit a kitöltöttséget célzó, még nagyobb vágy követ.
Megjegyzés: Sőt, egoizmusunk irányítása nem a mi, hanem az értékeinket meghatározó közösség kezében van.
Válasz: Az egoista törekvéseket vagy egyszerűen a külvilágtól kapjuk, például, amikor vagyonunkat felebarátunkéval hasonlítjuk össze. A másik esetben felülről jön, nem tudni pontosan, honnan. Minden pillanatban felbukkannak bennünk egoista impulzusok, az ego tovább hízik, és mi azzal az általános vággyal lettünk megteremtve, hogy azt mindig kielégítsük.
Kérdés: Honnan ered az a vágy, hogy meglássuk a „jó, és jót cselekvől”-t (Teremtő)?
Válasz: A Teremtő keresése, akkor bukkan fel bennünk, amikor szeretnénk megérezni életünk célját. Miért élek? Miért kaptam ezt az egészet? Mi ennek a világnak a célja? Az ember századokon át fejlődik, hogy végül pontosan ezeket a kérdéseket tegye fel magának.
Azonban a világ nem válaszol. Éppen ellenkezőleg: megmutatja íaz élenek a céltalanságát, és értelmetlenségét. Az ember nem is tudja, mihez kezdjen, mígnem eléri azt az állapotot, amikor eldobja magától az életet, kábítószerekhez, vagy hasonló eszközökhöz nyúl, mivel nem találja élete értelmét.
A mi generációnk az, ahol a Kabbala bölcsessége felfedésre került. Ez a bölcselet elmagyarázza az embernek, mi ad az életének értelmet.
Ha megvizsgáljuk az Ein Sof (Végtelen Világ) koncepcióját, láthatjuk, hogy ez valójában számunkra nem létezik. Csak azokban a vágyainkban nyilvánul meg, amelyek még nem stabilizálódtak elérhető módon, a számunkra.
Az Ein Sof – a Végtelen, vagy határtalanság- elvével arra az állapotra irányulunk, amelyben a Fény megszorítás (Tzimtzum) nélkül ragyog, és teljesen nyitottak vagyunk a befolyására. Általánosságban erre azt a példát szoktuk említeni, ha egy poharat teljes egészében megtöltünk, a pohár az Ein Sof állapotában van, mivel a pohár állapotát a kitöltés mértéke nem befolyásolja egyáltalán. Ez pontosan azt jelenti, hogy az Ein Sof határtalan állapot, korlátozás nélkül. El kell érnünk az edényeinkben ezt az állapotot, és ki kell nyílnunk a Teremtő hatásának érzékelésére minden határon felül.
Hogyan érzékelhetjük a Teremtőt önmagunkon belül? Mindent képesek vagyunk elnevezni, amit a saját határainkon belül, teljes minőségében elérünk, annak érdekében, hogy érzékeljük és megértsük azt. Ez az oka annak, hogy a Teremtő, Aki egy világos és pontos módon kitölt minket, annak a mértéknek, értéknek, súlynak megfelelően, amennyire ezt a vágyunk, – amelyben érzékelünk – ezt lehetővé teszi. Ezen a módon haladunk előre.
A Teremtőt betűkkel leírva ábrázoljuk, amely annak megfelelően történik, amilyen módon érzékeljük Őt a saját minőségeinken beül, és nem annak megfelelően, ami Ő igaz valójában. Ennek az oka az, hogy a Teremtőnek nincs olyan minősége önmagában(amelyet érzékelünk), de csak azt érzékeljük, amivel van formaegyezésünk. Azt mondjuk Róla, hogy Ő jóságos és jócselekvő, és hogy kitölt és gyógyít, azaz minden, amit belül érzünk Tőle érkezik, de azt, ami az ő lényegisége, képtelenek vagyunk elérni.
[257961]
KabTV program: „A Kabbala alapjai” 20/06/12
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
