válság

Az utolsó csep méregig

Szerző: yanive | Kategória: csoport, egoizmus, reggeli lecke, válság

Kérdés:

Önző versengésünk lassan olyanná válik mint egy lavina, mely gurul lefelé a hegyoldalon. Nyilvánvaló hogy bármely pillanatban összetörhet, de senki nem képes megállítani annak mozgását.

Válaszom:

Ez így van. Az önzőség a mi egyetlen természetünk. Amennyiben rendelkeznénk egy másik, azzal ellentétes erővel, képesek lennénk megállni, Azonban nem rendelkezünk egy másik erővel.

Mindennek teljesen tisztává kell válnia számunkra: mi mindannyian nótórius egoisták vagyunk. A határtalan önszeretet készteti az embereket arra, hogy a fenekéig kiürítsék a méreggel teli kupát az utolsó cseppig. Még a halál előtti pillanatban sem vagyunk képesek megállni.

Lehetetlen bárkit is bármiről meggyőzni: mindenki megmarad saját gondolataival, és nem akarja meghallani a figyelmeztetést. Én akár beszédet mondhatok az egész világ előtt, eléjük tárhatom az összes adatot, leírhatom nekik az összes tényeket, meghívhatok vezető tudósokat és a legelismertebb hírneves embereket, és kiabálhatunk együttesen: “Barátaink! Testvéreink! A halálunkba rohanunk!” Válaszuk csak ennyi lenne: “Valóban? Miről beszélsz!?” És utána a publikum visszatér korábbi cselekedeteihez hogy mindent elégessen.

Mindenki önző, mindegyikőnk egy gépezet és nem képes másképpen cselekedni. Néhányan forognak, mások ugranak, néhányan előre hátra ingáznak. Mi ilyen módon vagyunk megteremtve és nem vagyunk képesek bármi másra. Az emberek nem képesek meghallani a hívást egy magasabb szintről, mely az emberi természet felett létezik.

Csakis oly módon, hogy mi egységre lépünk egymás között leszünk képesek segíteni őket a probléma felismerésében. Csakis akkor, azáltal hogy megértették a helyzetet, és felismerték az abban rejlő veszélyt lesznek majd képesek arra, hogy legalább egy kicsit meghalljanak minket. És azáltal hogy belsőleg egyesülünk velük, képesek leszünk majd átadni nekik a Reformáló Fényt.

Tovább >0

23 máj 2011

Rengeteg szenvedés, egyetlen ok

Szerző: yanive | Kategória: kongresszus, szenvedés, válság

Kérdés:

Orvosi egyetemen tanítok, és érzem a fájdalmat az emberekben körülöttem, Hogyan enyhíthetem fájdalmukat?

Válaszom:

Az összes fajta szenvedésünk csakis abból az okból származik, hogy nem vagyunk egyensúlyban a természet általános erejével, nem vagyunk a kölcsönös adakozás állapotában. Minden egyes személy a csapásokat lelke gyökerének megfelelően kapja, és azon helyének általános állapotából fakadóan, mely helyet a közös rendszeren belül elfoglal.

Néhány ember sem csapásokat, sem a válságot nem érzi. Úgy tűnik, hogy azok elkerülik őket. Mások állandó félelemben élnek.

Az emberek különbözőek: néhányan elérik a spirituális kapcsolatot és felemelik lelküket, míg mások a jelen pillanatában élnek, és nem gondolnak a jövőre. Minden személy fejlődési szintjének megfelelően él. Csak most történik meg, hogy az emberek nagy tömege kezd elérkezni a korrekcióhoz.

Egyetlen oka van a szenvedésnek: a formák különbözősége a természet mindent átható erejével. Ezért van az, hogy a megoldás az, hogy azonossá váljunk azzal. Csak egy törvény létezik: a formák azonosságának törvénye.

Tovább >0

29 ápr 2011

A Természet a logika felett áll

Szerző: yanive | Kategória: kongresszus, társadalom, válság, világ

Kapunk példát arról, hogyan képes a világ megváltozni. Egy fél millió ember összegyűlik a nemzet fővárosának főterén, és új kormányt követel. Tiltakozásuk a kormány összeomlását okozza. Hitt valaki is abban, hogy mindez megtörténhet? Végül is ez logikátlan!

Mindez nagyon jó példája annak mi történhet meg bármelyik kormánnyal. Hogyha az megtörtént Kelet Afrika vagy Ázsia valamelyik diktátorságában, akkor az simán megtörténhet Európában, vagy az USA-ban. Nekünk csak úgy tűnik, hogy ez nem történhet meg.

Jelenleg természetünk felfedi számunkra a társadalmi változások új eszközeit, és az nagy mértékű zavargásokhoz fog vezetni. Mi azt gondoljuk: Hogyan lennének az emberek képesek egy olyan önző fogyasztói társadalomból, mint ami az USA-ban van átváltani egy egyenlő elosztásra alapuló társadalomra? A kormány nem képes azt véghez vinni, mivel az meg van kötözve elkötelezettségei által mindenki irányában akik őt támogatták. Azoknak nyújtania kell a megígért életkörülményeket, ezáltal nem képes magát vagy életfilozófiáját megváltoztatni.

De amikor fél millió ember tüntetni megy, a kormány összeomlik. Az nem az erő hiányából adódik, mivel a diktátoroknak van elég erejük arra, hogy elpusztítsák a tüntetőket egy két bombával. Azonban képtelenek ezt megtenni, mivel a természet már megváltozott, a társadalom előrébb lépett, és más időket élünk. Vannak olyan dolgok melyeket a személy már nem tehet meg anélkül hogy pontosan tudná miért is nem.

Ez az ahogy a dolgok mennek, és hatalmas változások várnak ránk.

Tovább >0

07 ápr 2011

Uralkodás a természet felett

Szerző: yanive | Kategória: kongresszus, természet, válság

Kérdés:

Ön azt mondta, hogy azáltal hogy felemelkedünk a spirituális szintre, mi képesek leszünk uralkodni a természet négy szintje fölött: testünk, valamint az állati, növényi és kövületi szintek fölött?

Válaszom:

Amennyiben mi elérünk egy olyan állapotot ahol összekötjük szívben található pontjainkat, akkor uralkodunk mindenek felett. Akkor elérjük az Isteni erőt, a természet univerzális erejét, és korlátlan hatalomra teszünk szert. Röviden uralkodni kezdünk a természet felett.

Kérdés:

Akkor logikus lenne azt feltételezni, hogy amennyiben mi most az emberi szinten vagyunk, akkor képesnek kellene lennünk irányítani a természet másik három szintjét, az állati, növényi és kövületi szinteket, vagy mégsem?

Válaszom:

Nem, mi nem vagyunk képesek uralkodni felettük. Mi bizonyos mértékben irányítjuk azokat, de egy féktelen, gondatlan módon, mivel nem ismerjük a természet általános programját, célját, az Univerzum általános törvényét. Ezáltal mi elpusztítjuk a természetet, vandál módon pusztítva az összes alsóbb szinteken, az állati, növényi és kövületi szinteken.

Valójában ez egy nagyon mély kérdés. Két módja van az uralkodásnak:

1. Erő által, ahogy azt mi ma tesszük, elpusztítva a természetet mindenfajta együttérzés, megértés, vagy cél nélkül, anélkül hogy figyelembe vennénk mi történik velünk holnap, vagy a közeljövőben.

2, Értelem által, amikor azáltal, hogy tudatában vagyunk a fejlődés teljes képének, mi képesek vagyunk eldönteni mi a helyes cselekedet. Hogy megismerjük a rendszert egyik oldalától a másikig azt jelenti, hogy mi nem erő, hanem megértés, értelem által uralkodunk felette.

Tovább >0

05 ápr 2011

A bajok fölé emelkedni, azért hogy megforduljanak

Szerző: yanive | Kategória: szenvedés, válság

Az emberi szinten, a mi világunkban képesek vagyunk tanulni, tudást és ismereteket szerezni, és egy bizonyos mértékben ellenőrizni a természetben levő kövületeket, növényeket és állatokat. Nem a legtökéletesebben értjük, de mégis képesek vagyunk megértemi és valamenyire megváltoztatni.

De mi nem vagyunk képesek vezetni az emberiséget, és az emberi társadalmat. Ez a mi időnkben egyre jobban felfedezhető. Az ellenőrzés hiánya és a hatalom mindenhol felfedeződik, nem számit mit tesz az ember.

Nincs erőnk nevelni az új nemzedéket, a gyerekeinket. A múltban nem gondolkoztunk ezen, akkor hogyan találkozunk ma ezekkel a bajokkal? A fiatal generáció lekapcsolódott rólunk, és nem vagyunk képesek tenni vele semmit.

Ha sikerülne, tennénk velük valami hasznosat, valami jót,- de mi nem tudjuk, hogy mit jelent ez, – hogy legalább a gyerekeink, élhessenek jobb körülmények közt. Minden kórosztály azt remélte, érdemes nehezebb életet vállalni a gyerekeink sikereinek érdekében. De ma eljőtt az átmeneti időszak. Átmentünk a másik végletbe, a elvárások tetőfokára és már nem reménykedünk abban, hogy a jövő generáció élete jobb lesz mint a miénk. Ezért az emberiséget nem érdekli már a családalapítás és a gyermekvállalás.

A mi problémánk az,- hogy a legegyszerübb anyagi szinten,- egy normalis életet akarunk épiteni 7 miliárd embernek, ezért nekünk a legmagasabb spirituális szintet kell elérnünk.

Mivel én az emberi fokozaton vagyok ( 4) ,én tudom irányitani az alacsonyabb rendű állapotokat: kövületi ( 1), nővényi (2), és elő (3). De ahhoz, hogy megtudjam őrizni és vezetni a sajat állapotomat, egy magassabbra spirituális fokozatra kell emelkedjek (5). Akkor képes leszek vezetni az én emberi állapotomat.

A bajok fölé emelkedni, hogy megforduljanak.

A következtetés egyszerű.Ahhoz, hogy elrendeződjenek körülöttünk a dolgaink: az oktatás, a család, az emberek közti a kölcsönös kapcsolat, hogy az űzleti, az ökológiai, gazdasági akadályokat leküzdhessük, azért, hogy legyőzzük a betegségeket és az új virusokat, szükséges tudnunk, honnan jön ez az egész, hol találhatok azok az erők, amelyek vezetik az emberi szintet. Ezek nem itt találhatok. Ez azt jelenti, hogy én egy nekem magamnak egy felsőbb szintre kell emelkednem.

Ezért Báál HáSzulám boldog volt azért a lehetőségért amelyet kapott, hogy az egész világnak felfedezze a Kabbala Bölcseletét, és nem csak magának vagy egy maroknyi érdeklődőknek. Bár mára ez a “maroknyi” érdeklődő száma egy pár millióra duzzadt, akik nap mint nap nézik a leckéinket, olvassák az anyagokat, mi nem csak hozzájuk, hanem minden emberhez beszélünka a világban.

Rövidesen olyan állapothoz érünk, amelyet még el sem tudunk képzelni.Az ember a társadalomban semmilyen területen nem fog tudni sikereket elérni, ha nincsen minimális ismerete, a formáról, amelybe vezet világunk az ötödik fokozatról. A programjaink, amelyet kezdeményezünk a család, az ország és a világ javára, megakadnak és le vannak állítva.

A Kabbala Bölcselete nem csak azért szükséges, hogy a spirituális realitásba lépjünk. A váltságok összeadódnak egy multiszisztémás váltsággá, ami nyomja a világot növekedés felé, egy új fokozatra.

Mi ebben a világban abban különbözünk másoktól, hogy megkaptuk a negyedik fokozatot a “szivben levő pontot”, azt a vágyat , hogy felemelkedjünk az ötödik fokozatra. Minket a belső jo nyomás vonz előre. A világ többi részét a “nagy szenvedések” tolják, amelyek hátulrol jönnek. Minket csábitnak “cukorkával”, a jóra való sóvargással, de a többiek nem találják a kiútat “a bot alatt”. Ők úgy viselkednek, mint az állatok, melyek nem tudják merre forduljanak, hogy küzdjék le a katasztrofákat, amelyek megjelennek mindenhol. És ez csak a kezdet.

A bajok fölé emelkedni, hogy megforduljanak.

2011.04.01, New Jersey Kongresszusból

Tovább >0

05 ápr 2011

Az emberi terület

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, reggeli lecke, válság

Két ellentétes erő létezik a természetben, de arra vannak késztetve, hogy kölcsönös egyensúlyt érjenek el minden szinten. Minden egyensúlyra törekszik.

Az egyetlen kivétel az emberi szint. Valami furcsa oknál fogva a természet meghagyott nekünk egy “szabad területet”, az emberi társadalmat. Ahogy az fejlődik, az nem tér vissza az egyensúly állapotába, hanem épp ellenkezőleg, féktelenné válik, elszabadul: az emberek csak a többiek elpusztítására törekszenek.

Manapság hatalmas kihívások elé nézünk. Mi össze vagyunk forrasztva, függünk egymástól, és ezáltal mindenki képes egy olyan katasztrófális egyensúly vesztést beindítani, mely az egész emberiséget veszélybe sodorhatja.

De szemben a fejlődés korábbi szintjeivel, ma képesek vagyunk egyensúlyt létre hozni saját erőfeszítésünkkel. Mi itt megkapjuk a “labdát a kezünkbe”, hogy mi elérhessük az egyensúlyt a természettel “saját területünkön”, függetlenül. A Természet meghagyja nekünk a lehetőséget hogy szabaddá, ételmessé, érzékennyé váljunk, függetlenné a természetes emberi lénytől. Amennyiben továbbra is azt akarjuk, hogy a természet határozzon meg minket, akkor állatként maradunk meg.

Választhatunk: vagy a természet uralkodik fölöttünk, vagy magunk dolgozunk és kitöltjük az űrt. Pontosan ez az, ahol a személynek be kell teljesítenie sorsát, és egy olyan egyensúlyt kell létrehoznia, mely beteljesíti, kiegészíti az összes egyenlőtlenségeket.

Tovább >0

31 Már 2011

Egy mókus a ketrecben, vagy egy Emberi lény?

Szerző: yanive | Kategória: depresszió, egoizmus, reggeli lecke, válság

Mi csak az élvezetek és vágyak mennyiségét vesszük figyelemben nem a minőségüket. Egy az élvezetek iránti véget nem érő kergetésben az ember előbb utóbb szemben találja magát a kérdéssel: “Miért van nekem erre szükségem? Mi az életem értelme?”

A múltban senki nem gondolt ilyesmire, talán egy két filozófust kivéve, de manapság egyre többen kérdezik: “Miért vagyok itt? Mi az értelme ennek a világnak? Mi van ebben a világban?”.

Ez már egy minőségileg különböző kérdés, egy esszenciális kérdés. Ma az élvezet iránti örökös kergetőzés az embert arra készteti, hogy az ember már egy magasabb szinen lezdjen el elmélkedni: meg akarja tudni mi élete értelme.

Az élvezetek megtartásának sikertelensége, és az új élvezetek iránti vágyakozás által körbe körbe rohangálok, mint egy mókus a ketrecben. Az élvezetek lehet hogy mindig meg lesznek körülöttünk, mégis ennek ellenére én felemelkedem az állati szintről az emberire és kérdezem magamtól: “Mi az értelme mindennek?”

Mi magunk nem vesszük észre ezeket a minőségi változásokat a vágyon belül. Úgy tűnhet, hogy miért kellene nekem rosszul éreznem magamat, amikor minden nap újabb lehetőségem támad újabb élvezetek hajtására. Azonban egy bizonyos tendencia van belül elrejtve, és ezért van az hogy az új kor úgy van elnevezve: a depresszió kora.

Tovább >0

23 Már 2011

Tekintsük meg a dolgok gyökerét, amennyiben meg akarjuk oldani a világ problémáit

Szerző: yanive | Kategória: egység, kongresszus, reggeli lecke, szenvedés, válság, világ

Reménykedjünk abban, hogy erőfeszítéseink eredményeképpen képesek leszünk a Gevurot, azaz a kíméletlen események, történések megédesítésére, melyek arra késztetnek minket, hogy föléjük emelkedjünk, mely események egyre gyakrabban jelennek meg világunkban manapság. Erre kell gondolnunk és tovább kell dolgoznunk.

Egy hatalmas kongresszus kezdődik Észak Amerikában hamarosan, ahol mi megpróbálink majd pozitív hatást gyakorolni a világra erőteljes egységünkön keresztül. A megfelelő megközelítés nagyon fontos itt. A “pozitív behatás” nem azt jelenti, hogy mi megakadályozzuk a negatív eseményeket. Mi nem vagyunk képesek azok eltörlésére, vagy korrekciójára. Ehelyett arról kell gondoskodnunk, hogy biztosítsuk, hogy az emberek a kölcsönös adakozás, egymáshoz kapcsolódás irányában haladnak. Akkor annak az egymáshoz kapcsolódásnak következtében a világ, a bolygónk ugyancsak lecsillapodik majd, az összes problémák, forradalmak ugyancsak megoldódnak, és így tovább.

Ne próbáljunk közvetlenül fellépni a természet ellen, megpróbálva közvetlenül megakadályozni a katasztrófákat. Ez egy helytelen ima, és semmi jó nem származhat ebből ilyen módon. Ehelyett a problémák okához kell fordulnunk, a természetes események forrásához. A probléma magunkon belül található, és ennél fogva saját állapotunkat kell korrigálnunk. Ez mindaz amit tehetünk.

Amennyire csak lehetséges egységre kell lépnünk, és arra kell vágynunk, hogy az egység legyen az eszköz ahhoz, hogy az egész világ ugyanazon cél irányába haladjon. Akkor minden azonnal lenyugszik majd, beleértve azokat az eseményeket is melyek most történnek, valamint azokat az eseményeket, melyek a jövőben várnak ránk, mind annak érdekében, hogy minket korrekciónk elérésére késztessenek.

Tovább >0

22 Már 2011

Nincs többé agyvérzés

Szerző: yanive | Kategória: reggeli lecke, szeretet, válság

Kérdés:

Mi arra lettünk teremtve, hogy jót, élvezetet akarjunk szerezni magunknak. Akkor miért kell éreznünk mások fájdalmát? Végül is ha nekem el kell viselnem az egész emberiség fájdalmát akkor agyvérzést kapok.

Válaszom:

Nem gondolod, hogy egy anya meg akarja ismerni gyermeke fájdalmát annak érdekében, hogy megtudja mi a baj vele? A szeretete okozza azt, hogy érezni akarja gyermekének mire van szüksége.

És bármilyen szükség fájdalomnak számít végül is. Én érezhetek fájdalmat ha nincsen életem, vagy lehet, hogy azért érzek fájdalmat mert cukorkákra vágyom. Így vagy úgy amennyiben szeretsz, akkor érezni akarod mi hiányzik annak akit szeretsz, hogy megadhassad neki amire szüksége van, és ez élvezettel tölt el.

Nyilvánvalóan mi nem katasztrófákról beszélünk, amelyek valós együttérzése valóban agyvérzést okozna. Képzeljük csak el, több ezernyi gyermeked veszette életét, és több százezren közülük szenvednek. Nem lennénk képesek mindezt elviselni. És mégis, egy ilyen fajta empátia jelenik meg számunkra folyamatosan, fokozatosan.

Valójában, bár mindezt lehetetlen elmagyarázni ebben a pillanatban, amennyiben valóban képesek lennénk őket szeretni jelenleg, akkor látnánk azt, hogy ők mind jól vannak. Azáltal, hogy megtaláltuk a szeretetet, képesek leszünk reformálni valóság érzékelésünket új spirituális vágyunknak megfelelően.

Tovább >0

21 Már 2011

Az önzőség célirányos kifejlődése

Szerző: yanive | Kategória: egoizmus, evolúció, reggeli lecke, válság

A valódi önzőség akkor fejlődik ki bennünk, amikor mi egységre akarunk lépni. Az a “megszokott” önzőség után, felett fejlődik ki. Mi természetes módon utáljuk a többieket, és alig várjuk hogy kihasználjuk őket, és állandóan föléjük akarunk emelkedni. Mindez nem létezik az állati szinten, mivel ez csak a beszélő szintre jellemző: nekünk kell felsőbbrendűnek éreznünk magunkat másoknál, legalábbis bizonyos mértékben.

De amikor a személy ennek ellenére eggyé akar válni a többiekkel önzősége felett, akkor a visszautasítást, ellenállást egy addig el sem képzelt mértékben fedezi fel. Kiderül, hogy az az erő, mely ellen áll az egységre lépésnek az alaptermészetébe lett belehelyezve, és ezáltal, még akkor is ha már hajlandó lenne az egységre, a személy egyszerűen képtelen azt elérni. A saját megszerzés iránti vágya csak magára gondol, és arról gondoskodik, miközben utálja, és elutasítja a többieket.

Minden erőfeszítésem ellenére, hogy egységre lépjek másokkal, én felfedezem ezt az erőt, azt a mélységes önzőséget, melyet mi célirányosnak definiálunk. Ez nem csak egyszerűen bántja a többieket, de az a tulajdonság mely ellenáll az egységnek. Csak ez a fajta önzőség vezet el engem az átváltozáshoz. Érzem, hogy pontosan ez az amit reformálnom kell. Ez egy bizonyos hozzáadás a végső negyedik fázishoz a vágy fejlődésében.

Tovább >0

21 Már 2011