válság

Megértés első próbálkozásra

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, reggeli lecke, válság

Kérdés:

Hogyan adhatjuk át a valóság további nézetét a személynek, hogy ő észre vehesse, valami más is létezik körülötte, az ő megszokott perspektíváján túl?

Válaszom:

Mindaddig amíg a személy ki nem fejlődött egy bizonyos szintig, és ki nem próbált mindenfajta filozófiát, és módszert, melyek veleszületett önzőségéből erednek, nem tudunk mit tenni. Hogy mindezt tisztázzuk először is el kell jussunk egy mély csalódottsághoz, és kiábrándultsághoz azzal a világgal kapcsolatban melyben élünk.

1. Először is fel kell fedeznem, hogy rosszul érzem magam. Ez egy elkerülhetetlen állapot.

2. Ezen túl tisztán éreznem kell, hogy a helyzet nem válik jobbá.

3. Legfontosabb az, hogy meg kell értsem, hogy minden gonosz oka az önzőségem.

4. Ennél fogva minden cselekedetem a helyzetet csak súlyosbítja számomra, ahogy az írva van: “Csak ülj, és ne tégy semmit – az is jobb”. Jobb ha szájunkat becsukjuk, és nem mozdulunk, mivel bármilyen mozdulatot teszünk, az önzőségünkben gyökeredzik, és csak még több gonoszhoz vezet a világban.

5. És akkor a személy elkezd megoldást keresni azzal kapcsolatban hogyan folytathatja életét. Az ilyen részletezésnek magába kell foglalnia az összes korábban kipróbált útat és tapasztalatokat, mint vallások, filozófia és tudomány. Végül is még a tudomány is önző módon fejlődött, és az nem segíthet minket abban, hogy kilépjünk a fizikai valóságból. Ezáltal mi megvizsgáljuk mindezt, és eljutunk ahhoz a következtetéshez, hogy semmi nem képes megoldani a helyzetet.

6. Legvégül talán végre elkezdjük meghallgatni a Kabbalisták tanácsát.

Ilyen hosszú az út, melynek mindenképpen szüksége van a Kabbala terjesztési rendszerére. Egyébként mi soha nem látjuk majd, hogy az emberiség keresztül menjen ezen az evolúciós úton, és valami pozitív eredményt érjen el. A személy gondolkodhat:

– Hányszor kell a személynek fájdalmat éreznie, mielőtt úgy dönt nem akar fájdalmat többé?

– Hányszor kell az embernek azt mondania hogy ő többé nem akar szenvedni, mielőtt végre beismeri hogy változtatnia kell valamin?

– Hány alkalommal kell a személynek megértenie, hogy valamit tennie kell ebben az irányban?

Ezáltal ahhoz, hogy valamilyen eredményt érjünk el, számtalan cselekedeten kell keresztül mennünk, melyek mind problémákhoz, fájdalomhoz és szenvedéshez vezetnek.

Tovább >0

14 feb 2011

A helyes szándék feltárja a világot

Szerző: mariotest | Kategória: adakozás, belső munka, közös lélek, rendszer, szándék, test és lélek, válság, világ

Kérdés:

Most mi a helyes megközelítést tesszük a Tabernákulumra, vagy a Teremtő rakja ezt össze darabonként? Ki az építész?

Válasz:

Természetesen nem értünk mindent a feladatunkból pont, mint egy két év körüli gyerek, aki a nélkül növekszik és fejlődik, hogy tudná, mivé kellene válnia, amikor három éves lesz. Ugyanezen a módon mi megcsináljuk a Menórát (a hétágú gyertyatartót) bedobva egy darab aranyat a tűzbe, majd az felbukkan önmaga által. De mit jelent az, hogy önmaga által?

Tény, hogy az ember semmit nem tud önmaga által tenni. Ha felkészíti a szándékát (nem a cselekedetet, a szándékát), ha kiépíti azt a középső vonalon, akkor a Fény a személy lényege, anyaga irányába fordul, és pontosan abban a formában, amire ennek a lényegnek szüksége van. Ez az anyag nem tud semmilyen más formát felvenni! Más szavakkal, már megvan ez a formája, csak a személynek fel kell ezt tárnia, a megszerzett szándék által, amely feltárja a képet benne erről a formáról.

Az ember egy olyan világba lép be, amely tényleg időben előtte van még! Amikor feltárja a „gömböt és a virágot,” „a Menórát,””az asztalt,””az ónixot és többi követ,” azt tárja fel, ami már létezik. A személy az egyetlen, aki megújíthatja az érzékelését! Ő tárja fel; a saját maga számára és önmagában. Maga építi a saját látomását, érzékelését, megértését, és egyetértését. Az egyetértésnek megfelelően, nem külső formát lát, hanem mindent önmagán belül lát meg. A látomás belső lesz.

Most amit lát, az külsőnek tűnik az ember számára, a spiritualitásban azonban mindent belső módon fog látni. Akkor lesz az érzékelés valóságos. Többé nem illúziót érzékel, ahol úgy tűnik, minden rajta kívül létezik, és hogy van az ember és rajta kívül a világ. A spiritualitásban ez a hazugság nem létezik. Azt érzi, hogy minden a személyen belül van, a lelken belül, amellyel az ember azonosítja önmagát.

Tovább >0

09 feb 2011

Egyetlen hálózatba kötve

Szerző: mariotest | Kategória: adakozás, belső munka, reggeli lecke, rendszer, spiritualitás, történelem, tudomány, válság, világ

Előzőleg arra használtuk a teljes történelmünk során összegyűjtött tapasztalatunkat, hogy tanítsuk a gyermekeinket, és önmagunk is tanuljunk belőle. Azonban ma, minden ilyen tapasztalatunk hiábavaló. Napról napra, hónapról hónapra, több bizonyítékát látjuk ennek, és egy teljesen idegen világban találjuk magunkat.

Nem fogjuk megérteni mi is történt hirtelen ezzel a világgal, egyik napról és pillanatról a másikra. Végül is az új világ, egy összefüggő, analóg rendszerként bontakozik ki a számunkra, a felosztott, kétpólusú világ helyett. Többé nem elszigetelt részecskék halmaza, ahol mindegyiknek megvan egy bizonyos szabad cselekvése.

Az analóg rendszer minősége a teljes összekapcsoltság és kölcsönös függés, a kiindulási ponttól a végpontig, annak minden állapotában. Ez hasonló egy élő organizmushoz, ahol semmi nem változtatható meg, a többi rész működési zavara, vagy változása nélkül. Ha mi egy valóban ennyire alárendelt és kifinomult állapotban létezünk. és nem érezzük, milyen rendszerben is kell végezetül kapcsolódnunk, akkor kudarcot fogunk vallani. Ezért kell mindenkinek tanulnia a kabbala bölcsességét.

Előzőleg azt tanítottuk a gyermekeinknek, hogyan kell élni ebben az egoista világban. De ez nem segíti őket ma. Azt oda kell adni a gyermekeinknek, de a felnőtteknek is, mindenkinek, aki folytatni akarja a létezését ezen a földön, azt a tudást a világról, amely a mi fejünkre zuhant, vagyis a kabbala tudományát.

A múltban, a felső irányítás rendszere leereszkedett ránk, hogy odaadhassa nekünk a szabadság egy bizonyos fokát. Ma azonban az erők rendszere, amelyek leereszkednek mindenkire a saját helyén, nem engedi a szabad létezést. Ha egyvalaki ugyanis elmozdul, az érinti az egész rendszert.

Mindenki, aki kitér, megzavarja a teljes rendszer működését, és ezért annyira megjósolhatatlanok az események ma. Pontosan ez az, ami fel kell hogy táruljon a számunkra egyre jobban, a legborzasztóbb formájában.

Néhány nappal ezelőtt volt egy találkozom, az UNESCO főtitkárával, aki nagyon gyorsan megértette ezt, és azt kérdezte: “tehát az ön véleménye szerint, az oktatásnak is globálisnak kellene lennie, nem?” azaz, hogy az egész rendszert érintenie kell a megoldásnak. A megoldás ebben rejlik: Oktatnunk kell a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt, hogy milyen módon kell egy új világban élni, amelyben hirtelen találtuk magunkat.

Az emberek vagy nem értik, vagy nem érzik még; el kell fogadniuk a nehézségekkel együtt ezt. Bár a következmények teljesen világosak mindenki számára, az emberek nem látják, amit nem akarnak. A végén a fájdalom meg fogja őket győzni, hogy nyissák ki a szemüket. Azonban nekünk el kell terjeszteni ez a bölcsességet, mielőtt a csapások megérkeznek, hogy a minimumra csökkentsük a szenvedést.

Tovább >0

08 feb 2011

Nem vagyunk képesek a múlt hibáiból tanulni

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, csoport, reggeli lecke, válság

Kérdés:

Ez az ami aggaszt engem: Lehetséges az, hogy azáltal hogy egyre magasabb spirituális szintekre emelkedünk mi olyan hatalmas gyűlöletet érzünk majd egymás iránt, hogy mi ismét visszazuhanunk a száműzetés állapotába, ahogy az a Templom pusztulásakor megtörtént? Úgy tűnik, hogy mi nem tanulunk a múltbéli hibákból, nem igaz?

Válaszom:

Mivel mi egyre nagyobb önzőségbe merülünk, nem vagyunk képesek a múltból tanulni. Ezt mindig tartsuk észben. Báál HaSzulam írja hogy akár még egy harmadik vagy negyedik világháborúra is van lehetőség.

Kérdés folytatva:

De hogyan tudjuk mindezt megakadályozni?

Válaszom:

Csakis a Kabbala tudományának terjesztésével, hogy mindenki azt szükségszerűen megtanulhassa. Csak akkor lesz bárki is képes a tragikus hibákat megakadályozni.

Kérdés folytatva:

Miért nem vagyunk képesek a múltbéli hibákból tanulni: Hiszen mi már belezuhantunk a száműzetésbe korábban?

Válaszom:

Az emberiség nem képes a múltból tanulni, mivel időről időre egyre hatalmasabb élvezet iránt vágy bomlik ki benne. Mi nem vagyunk képesek azokból az eseményekből tanulni melyek egy kisebb vágyban történtek meg, mint ahogy egy felnőtt sem képes egy gyermektől tanulni.

Amennyiben egy új szinten a hatalmasabb megszerzés iránti vággyal rendelkezünk, hatalmasabb önzőséggel, akkor képtelenek vagyunk a kisebb Egót figyelembe venni, azt amivel tegnap vagy tegnap előtt rendelkeztünk. Az nem szolgálhat modellként számunkra mely arra kötelezne minket, hogy az életünket annak megfelelően kezeljük. Egyszerűen ez nem lehetséges! Mindez azért van, mivel mi jelenlegi, jóval nagyobb önzőségünk azt mondja nekünk: “Szakítsd ezt a világot darabjaira! Tegyél vele amit csak akarsz!”

hzs

Tovább >0

08 feb 2011

Egy új dimenzióba való felébredés

Szerző: yanive | Kategória: egoizmus, evolúció, válság, világ

Az emberiség még mindig nem érti mi is történik. Lassan elkezdik látni a megnövekvő problémákat, de még mindig nem érzékelik mint egy másik szint problémáit, mely egy teljesen új megoldást követel.

Mi problémáinkat régi módszerekkel próbáljuk megoldani, melyeket korábban használtunk, még akkor is ha nem vagyunk velük sikeresek. Azonban még mindig nem is sejtjük hogy egy teljesen másfajta természet problémája jelent most meg. A Kabbala tudománya elmagyarázza hogy mi azért élünk át ilyen nehéz időket, mivel mindannyian önzőek vagyunk, és nem vagyunk képesek megérteni, hogy jelenleg megjelenő problémáink globálisak és integráltak. Mi ezeket a globális és integrált problémákat az előző módszerekkel próbáljuk megoldani – azáltal hogy egy diszkrét célt akarunk kiválasztani anélkül, hogy az egész rendszert egészében akarnánk korrigálni.

Ezért van az, hogy az átmenet az új világba, ahol nekünk egyetlen, globális, integrált rendszerként kell élnünk, az egyátalán nem egyszerű. Lehetséges, hogy még sok forradalmon, és akár világháborúkon is át kell mennünk, ameddig az emerek felfogják, hogy mi már most egy új világban élünk.

Ezért van az, hogy a Kabbala tudománya megjelenik a mi időnkben, mivel annak a célja az, hogy elmagyarázza számunkra, hogyan is éljünk ebben az új világban. Ez lehetővé teszi majd számunkra hogy felfedezzük, hogyan alakítsuk át oktatási rendszerünket, családi életünket, munkánkat, a világot, otthonunkat és egészségünket – azaz hogy teljességében korrigáljuk életünket ebben a világban.

De a legfontosabb dolog melyet a Kabbalának tennie kell, hogy elmagyarázza számunkra, hogy ennek az új módszernek és a most megjelenő új világnak a segítségével mi a létezés egy másfajta szintjére emelkedünk fel. Mi már nem egy olyan világban élünk, ahol minden egyes személy azt teszi amit akar, hanem mi egy új szintre emelkedünk, és belépünk egy új dimenzióba.

hzs

Tovább >0

08 feb 2011

A szív átváltozása: csapás, csapás után

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, kongresszus, válság

Kérdés:

Mi történik az Európai Unióval? Egy hónapja úgy tűnt az összeomlás elkerülhetetlen, most meg minden normálisnak tűnik?

Válaszom:

Ez valóban így van, és ez majd megismétli magát egyre több alkalommal. Lesz egy olyan benyomás, hogy az összeomlás bármikor bekövetkezhet, és utána úgy tűnik majd, hogy minden rendben lesz. Csakis ilyen fokozatos, lépcsőzetes fejlődés által leszünk tudatában, hogy meg kell változzunk.

Általában szükséges megérteni hogy a természetnek nem az a célja, hogy elpusztítson minket. Az összeomlásnak belül kell megtörténnie. Annak tudatunkban kell megtörténnie, azon tudatunkban, hogy milyen rosszul kezeljük a világot és magunkat. Ez nem abban a tényben található, hogy én egy hurrikán, cunámi, földrengés, vulkán kitörés, vagy fagyos időjárás által kaptam csapást.

Mindez csakis annak érdekében szükséges, hogy kihúzzon minket saját mocsarunkból, kiemeljen minket, és arra kényszerítsen minket, hogy elkezdjünk gondolkozni. Az igazság az, hogy ezek a különösen kitartó cselekedetek – egy hirtelen csapás, és annak visszavonulása, ameddig a következő csapás megjelenik, aztán az újabb csapás, majd visszavonulás – fokozatosan kihúzzák a személyt saját magából.

Mindegyik új lépéssel mi azt gondoljuk hogy mindig ugyanaz történik, de ez nem így van. Minden egyes újabb alkalommal, mi egy újabb típusú önzőséget dolgozunk fel, annak nagyobb részét. Egy csapás az egónak, a második, majd a harmadik, de mi nem érezzük a különbséget, és nem fogjuk fel, hogy minden egyes alkalommal önzőségünk teljesen új szinteket dolgoz fel.

Az önzőség az sokarcú, és ameddig el nem éri utolsó stádiumát, semmi nem változik meg. Ezért van az, hogy keresztül kell mennünk ennyi sok kicsi csapáson.

Mi már átéltük sokukat korábban, miközben leereszkedtünk a Végtelen Világból saját világunkba a 125 spirituális lépcsőn keresztül. Ezek a lépcsők milliárdnyi különböző cselekedeteket és eseményeket tartalmaznak, melyeken keresztül kell élnünk világunkban. És nekünk meg kell oldanunk mindezeket inkarnációink alatt, ezen életciklusok alkalmával.

Semmi véletlenszerű nem létezik, semmi nem történhet csak úgy magától, vagy azáltal, hogy átugrunk a spirituális lépcsők felett, átugorva spirituális állapotokat. Le kell nyeljünk minden egyes spirituális tablettát, mely az egyetlen módja a tanulásnak. Nincs más lehetőség.

hzs

Tovább >0

02 feb 2011

Hétmillárd ember közös gondja

Szerző: yanive | Kategória: válság, világ

Azt képzeljük, mindenkinek megvan a saját gondja, saját ügye. Igen, szeretném elérni a szellemiséget, de nem érdekel a világ többi része. Néha eszembe jutnak, de lényegében mit számít? Hol van a világ és hol vagyok én?

Evidens, ez egy normális egoista reakció. De mit is tehetünk? Csak egy választásunk van: Komolyan gondoljunk bele, mennyire egymáshoz vagyunk kapcsolva. A Kabbala szerint minden ember függ a többitől. Már értjük és egyre inkább a tudatában leszünk.

Sajnos nincsenek még eredmények. Még látható, hogy se a kormányok, se az egyének – bármily okosak – nem képesek az egyéni individualista kérgükből, kagylójukból előbújni. De a gond csak akkor oldható meg, ha társulunk.

A kabbala tudománya szerint sokféle kapcsolattal vagyunk összeszőve. Ez egy hatalmas, bonyolult, sokarcú rendszer hétmilliárd összekötött egységgel.

Ebben a rendszerben érezhetem magamat belül s érzékelem a mi világunkat. Vagy érezhetem, ami kívül van rajtam: a többi egységet és a kötelékeket, a többiek és én köztem. Ez esetben észlelem majd a rajtam kívüli felső világot.

Felsőnek tekinthető, mert engem az vezet, ami a többiektől rám hat. Minden azért történik bennem, mert egybe vagyok fonva a többi hétmilliárd emberrel.

Tehát hogy oldjuk meg a természet által ránk küldött gondokat? Úgy tűnik, törekednünk kell megteremteni egy jóakaratú egymásra figyelést, mert az integrált rendszer küldi nekünk a zavaros jeleket.

Fontos, hogy kilépjünk magunkból és kezdjük el érezni a körülöttünk lévő teret. Rajtam kívül csak a Végtelen világa van. Ki kell lépni mindenkinek és megtapasztalni a köztünk lévő erőmezőket. Ezt nem lehet magunkon belül érezni.

kgy

Tovább >0

01 feb 2011

A fejlődés olyan, mint egy diplomáciai megegyezés önzőségünkkel

Szerző: yanive | Kategória: egoizmus, kongresszus, válság

Az emberiség teljes fejlődése a több ezer év lezajlása alatt károsítja a természetet és magunkat is. Ez szándékosan lett úgy “felhúzva”, hogy az eljuttasson minket saját gonoszunk felsimeréséhez. Azáltal, hogy állandóan mindent magunkon belül koncentrálunk, mi eljutottunk ahhoz a felismeréshez, hogy mindez nem helyes, és mindez nem működik amikor kilépünk kívülre.

Akkor miért van szükségünk erre a teljes történelmi fejlődésre? Miért kell visszajönnöm erre a világra hogy szenvedjek generációról generációra több ezer éven keresztül? Végül is már mindannyian ittt jártunk ebben a világban rengeteg alkalommal, már leéltük ezt az életet számtalanszor. Minek az érdekében? Annak érdekében hogy megértsük ezt a végső állapotot? Ez az egyetlen módja hogy eljussunk a csalódáshoz? Vagy van valami más lehetőség?

Igazából nem ez a lényeg. Minden amit átéltünk, és amin keresztül mentünk a több ezernyi életcikluson keresztül ebben a világban az szükségszerű volt. Csak most kezdünk felemelkedni, és kilépni magunkból és önzőségünkből, önzőségünk keserű alapmunkájának tapasztalataiból. Szükségünk van az önzőség egy hatalmas “fekete lyukára”. Annak meg kellett jelennie összes problémánkkal együtt.

Rengeteg munkát és erőfeszítést fektettünk önzőségünk megtöltésébe, de holnap az eltűnhet, és ismét el kell kezdjük életünket kergetni, annak kielégüléseit, a különböző értékeket, és így tovább. Azonban összes cselekedeteink el vannak raktározva egy hihetetlenül nagy egoisztikus raktárban, memóriában, amelyet mi csak később kezdünk el fokozatosan kibontani ellenkező irányban. Akkor mindazon erőfeszítések, melyeket magunk megtöltésére használtunk vissza fordulnak, és segítenek minket magunkon kívül látszólag kibontani teljes történelmünket, melyen addig keresztül mentünk.

Lehetetlen egyszerűen elkezdeni egy különböző, kifelé irányuló altruisztikus fejlődést az önző fejlődésből. Lehetetlen elkezdeni érzékelni a spirituális világot felkészülés nélkül. Mindez csak akkor valósulhat meg, miután a személy teljesen átéli teljes önző létezését, teljesen felfedezi saját magát, teljesen megérti, hogy ő önző természetén belül létezik, hogy minden őmagán belül van, és hogy ő mindent magán belül gyűjt össze.

Ugyanakkor ez meghatározza terjesztésünk feltételeit. Mi nem erőszakoljuk a Kabbalát senkire, mi csak azoknak ajánljuk azt fel, akik már érzik: “Ennyi, ez a vég, el kell érkezzek a következő szintre.” Ez az egyetlen módja mindennek. Amennyiben a személy még nem áll erre készen, a Kabbala nem képes neki semmit adni. Ebben az esetben neki továbbra is léteznie kell ebben a világban egy kicsit tovább, annak érdekében, hogy teljessé tegye saját teljes önző “csomagját”.

hzs

Tovább >0

01 feb 2011

A végső határ

Szerző: yanive | Kategória: kongresszus, önzőség, válság

Nem vagyunk képesek önző módon tovább fejlődni. Önzőségünk hirtelen ellenségünkké vált. Csodálkozhatunk: “Hogyan lehetséges mindez? Folytassuk tovább fejlődésünket a technológiában, kultúrában és tudományban, utazzunk más bolygókra. A végső határok keresése végtelenül lehetséges”.

A probléma az, hogy a végcél, a szándék, a Teremtés alapgondolata az valami más. A Természet úgy működik, hogy azok után hogy elértük végső egoisztikus állapotunkat, mi elkezdünk kimondhatatlan módon szenvedni önzőségünktől, és nem akarjuk azt már tovább fejleszteni többé.

Más szóval mi eljutottunk egy bizonyos válsághoz, mely azt mondja nekünk, hogy az önzőség az véges. Ez a mi végünk, semmi mást nem tehetünk. Nem leszünk képesek tovább fejlődni azon belül, és nem leszünk képesek kielégíteni magunkat többé, nem leszünk képesek azon keresztül egy kényelmes állapotot elérni. Csak üresnek, végesnek és átmenetinek érezzük magunkat.

Ez egy kihívás annak érdekében, hogy felemelkedjünk a következő szintre – a Teremtő szintjére, a Felső Természet szintjére. Ez az a küszöb melyet a világ elért mára, az összes Kabbalisták korábbi jóslatainak megfelelően. Akár tetszik ez nekünk vagy sem, önzőségünk demonstrálja majd nekünk saját jelentéktelenségét, és képtelenségét, hogy nekünk beteljesülést adjon, az válik a “segítséggé magunk ellen”. Nem adja majd az meg nekünk amit akarunk sem a munkánkban, vagy otthon, sem egészséget sem biztonságot nem biztosít majd. Legfontosabb az, hogy nem segít minket a legnyomasztóbb kérdésünk megválaszolásában: “Mi az értelme életünknek?”

Ezzel a kérdéssel szemben állva, a mi teljes “énünk” el lesz söpörve. Ez a legfontosabb, legdrámaibb kérdés, mely lenullázza az ember “énjét”, büszkeségét, létezését, és esszenciáját: “Mi vagyok én, minek érdekében létezem?” Egy apró rovar, vagy állat nem foglalkozik mindezzel, azok csak élnek, beteljesítik magukat, elvégezve azt a programot ami bennük van. Mi nem vagyunk minderre képesek, mi sokkal rosszabbul, szerencsétlenebbül érezzük magunkat náluk.

Ha nem létezne a fejlődés felső programja, folytatnánk létezésünket ahogy azelőtt. Az Egyesült Államok fogyasztói társadalma, és Hollywood végtelen lehetőségei tökéletesen természetesnek tűntek, az emberiség azt hitte hogy ez a mi jövőnk, és semmi sem korlátoz minket. Kiderült, hogy a vég nagyon gyorsan, és meghatározó módon érkezett el.

Ez az a tény melyre rá kell ébredjünk, melyet nem hagyhatunk többé figyelmen kívül: mi egy globális válságban vagyunk, a mi saját attitűdünk válságában magunkkal és a Természettel szemben. Ez nem átmeneti, nincsenek alternatívák. Mi korábban forradalmakat bújtottunk, szociális reformokat végeztünk: megpróbáltunk valamit kezdeni magunkkal vagy a környezettel, hogy valamit jobbra változtassunk. De most már nincs hová fordulnunk. Mi érezzük, hogy már vágyunk sincs arra, hogy bármit is megváltoztassunk.

Igazából erről szól a válság. Másrészről, azonban ez az a szint, ahonnan mi elkezdünk felemelkedni a felső világba. Az Emberiség, egyik szociális réteg a másik után elérkezik majd ehhez a felfedezéshez, elkezdi majd ezt érezni, és apránként megközelíti majd a felismerést, és a következő állapotba való átlépést.

Igazából mi vagyunk az elsők akik átlépnek ebbe az új állapotba. Mások követnek majd minket, és láthatjuk, hogy minden egyes nappal egyre több ember kezdi el legalábbis megérteni célunkat, és ha nem is fogadják azt el, legalább elgondolkoznak azon.

A világ problémája és megoldásunk egyre közelebb kerül egymáshoz, és ez a megoldást egyre érthetőbbé teszi, az emberek már hajlandóak azt meghallgatni. És bár a változás egy hatalmas belső forradalmat kíván meg a személy szívében és értelmében, hogy az emberiséget egy új állapotba hozhassa, a folyamat nagyon gyorsan fejlődött tovább az elmúlt évek alatt.

A Emberiség soha nem élt át olyan éles változásokat mint most. A Kabbala csak egy évtizede lépett be a köztudatba, és nézzük meg mi történt. Az események őrült sebességgel fejlődnek tovább.

Mégis, még egy pár évnek el kell telnie ameddig úgy leszünk képesek a világhoz fordulni, hogy az elkezdjen odafigyelni ránk.

hzs

Tovább >0

01 feb 2011

Környezeti műveltség

Szerző: yanive | Kategória: kongresszus, természet, válság

Amikor mi a környezettel kapcsolatos híreket hallgatjuk a TV-n, vagy a rádión keresztül, meg kell, hogy értsük, hogy az emberek összekeverik az okokat és következményeket, és nem látják a célt. Az ő fő céljuk az, hogy azért hozzanak létre egyensúlyt a környezetben, hogy mindent visszatérítsenek a kényelmes korábbi állapotba. De a Kabbala ezzel kapcsolatos perspektívája teljesen más.

Amikor mi arról beszélünk, hogy visszatéritjük a világot a jó állapotba, mi nem ugyanazt a végcélt keressük, mint a világ többi része. Mi megértjük, hogy a Természet külső ereje célirányosan teremtette meg a jelenlegi helyzetet egy bizonyos programnak megfelelően. A Kabbalisták mindezt előre megjósolták, nagyon precíz időrendi keretek megadva nekünk, még az események megtörténésének aktuális évét is megadva. A Zohár megemlít dolgokat 18OO évvel aktuális megtörténtük előtt.

A probléma nem a környezet szennyeződésében rejlik. Hogyan rendelkezhettek a Kabbalisták ilyen pontos tudással minderről? A Természet programjának a célja nem arról szól, hogy beszennyezzünk, vagy megtisztítsunk bármit is. És ezért nem segíthet hogy pénzünket légszennyeződés elleni intézkedésekbe öljük. És ugyanez a helyzet mindenféle tolvajlás, vagy kábítószer használat elleni törvény esetében is. Mi tudjuk, hogy mindez nem segít. Azáltal, hogy börtönbe zárunk embereket, csak leválasztjuk őket a társadalomról, de semmit nem vagyunk képesek nekik megtanítani ezáltal.

És ezért nem tartjuk mi a természetes eseményeket morális figyelmeztetéseknek, hanem csak okoknak annak érdekében, hogy megváltozzunk a többiekkel való viszonyainkon belül. Mi soha nem leszünk képesek semmi jót tenni magunknak, vagy a környezetnek a légszennyezés megállításával. Kezdettől fogva minden így lett létrehozva annak érdekében, hogy felemeljen minket a következő világba, ahelyett, hogy jó egoistákká váljunk ebben a világban.

Itt van a nagyon komoly különbség a mi attitűdünkben az események irányában, a világ többi részének attitűdjéhez hasonlítva. Még akkor is amikor a világ felismeri az előttünk álló katasztrófát, ők csak vissza akarnak majd lépni, a “természet piszkának” eltörlésével. De mi mindezt mint egy okot érzékeljük, egy üzenetet arra, hogy korrigáljuk magunkat, hogy felemelkedjünk, és hogy egyensúlyt teremtsünk magunk között az emberi szinten, ahelyett hogy a környezettel akarnánk egyensúlyt teremteni.

És ezért van az, hogy egy kis időre van szükség, amíg az emberek megértik miről is beszél a Kabbala. Mindezt mi nem leszünk képesek az embereknek egy gyors és könnyű módon elmagyarázni.

hzs

Tovább >0

31 jan 2011