A Kabbala bölcsessége rejtve van az érzékeink és intellektusunk előtt. Ő egy másik dimenzióhoz tartozik, olyanhoz, amit nem vagyunk képesek közvetlenül felfogni és kifejezni.

Ellentétben az állatokkal, akik nem képesek megérteni azt a zenét, amit ember alkotott, nekünk van egy hatékony képzeletünk és egy alapvető tulajdonságunk , amit a szívben lévő pontnak hívunk, amelyik lehetővé teszi, hogy átalakítsuk  magunkat. Ennek az a vége, hogy tanulmányozzuk a Kabbalát, többnyire úgy, hogy karban tartjuk a kapcsolatunkat az örök bölcsességgel. Ez a legfontosabb dolgunk a világon..

Nem számít, hogy egy ember milyen messzire jut el a Kabbalában, és hogy mennyit ért belőle. Ha egyszerűen csak tanulmányozza a Kabbala örök bölcsességét, amelyik túl van ezen a világon, és tudattalan állapotunk felett van, akkor ő egy vágynak a kifejezője, ami ebből a világból jön, és ami magában is egy nagyszerű és időtlen kifejezés. Minden perc, amit a Kabbalával azért töltünk, hogy közelebb kerüljünk egy új valósághoz,  és kikerüljünk a tudattalanból  az egy olyan perc, amit jól töltöttünk el.

Írva van, hogy ha az ember teste meghal, a lélek két kérdést kap. „Tanulmányoztad-e a Torat?” „Vársz –e az üdvösségre?” Az a kérdés: Tanulmányoztad-e a Torat?”azt jelenti: Meg próbáltad-e vonzani a Fényt, amelyik visszatérít téged a Forráshoz?  A másik kérdés: „Vársz –e az üdvösségre?” azt jelenti: Elhiszed-e, hogy a Fény érted fog dogozni, és törekszel-e arra, hogy  átalakítsd magadat egy „adakozó” lénnyé?

Ha az ember csak a legkisebb figyelmet fordítja a Kabbala bölcseletére, és tanulmányozza azt, a lelkek egész csoportját viszi előre, amelyek közel vannak hozzá az általános rendszerben , amit „Ádámnak” hívunk.”

Törekednünk kell erős kapcsolatokra a Kabbala csoport tagjai között, hogy ezt a kapcsolatot „Teremtőnek” lehessen hívni. A Teremtő az a mértéke a közöttünk lévő kapcsolatoknak, amikor  másokat észlelünk, csakúgy , mint saját magunkat. Mindig kérdeznünk kell magunkat, hogy közelítünk-e ezekhez a kapcsolatokhoz vagy nem, és hogy közelebb vagyunk-e a Teremtőhöz

Lehetőséget adunk a Teremtőnek, hogy megszülessen, amikor összekötődünk egymással., mert azt mondjuk, hogy  a Teremtő az a mi kapcsolataink, fezsülségeink kötelezettségeink, és törekvéseink egymással szemben. Képzeld, hogy olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy egy körbe vagyunk beszorítva, amelynek belsejébe van valami , amit Borenak(jöjj és láss) hívunk.  Ez azt jelenti kerülj beljebb és lásd meg a Teremtőt.

Amit mi létrehozunk az valójában egy közös Kli , adakozási Sefirottal A közös Kli feltárul és feltöltődik, ha teljesítjük küldetésünk, hogy megtaláljuk a helyes kapcsolatot  egymással. Ahelyett, hogy fantáziálnánk magunkról és a Teremtőről, tudnunk kell, hogy az Ő megismerése a célunk.

Kérdés:

Báál HaSzulam azt írta, hogy Felülről engedélyt kapott arra, hogy felfedje a Kabbala tudományát. Mit jelent ez az “engedély felülről”?

Válaszom:

Amikor egy Kabbalista magas szintű megértést ér el, akkor az azt jelenti, hogy “engedélyt kapott felülről”. Elfogadja új küldetését, és kötelességének érzi, hogy azt elvégezze, és elkezd cselekedni. Mindez része annak a küldetésnek, melyet az összes nagy Kabbalista vállára helyeztek, kezdve Ábrahám idejétől. A legfényesebb példa Mózes, az összes ember spirituális vezetője.

Az “engedély felülről” magában foglalja a tudást az Univerzum szerkezetével kapcsolatban, a Teremtő felfedezésének módszerét, és az emberek oktatásának módszerét önkorrekciójukkal kapcsolatban, mind a mi időnkben, és bizonyos mértékben a jövőben. Az aki megkapja ezt az “engedélyt felülről”, egy olyan vezetékké, kapcsolattá válik, amelyen keresztül a magasabb tudás lefelé folyhat, azoknak az alacsonyabb szinten levőknek a képességének megfelelően, hogy ők mennyire képesek ezt a tudást magukba fogadni, és tanulni.

A “felülről származó engedély” magába foglalja azt a hatalmas rendszert, amely képes a Teremtőt és az emberiséget egymással harmóniába hozni. Az, hogy “engedélyt kapunk felülről” azt jelzi, hogy az adott emberi lény a Teremtő képviselőjévé vált, egy összekötővé a Teremtő és a teremtés között. Igazából amennyiben a személy nem kapott volna “engedélyt felülről”, akkor csak összezavarná a többieket. Akkor nem lenne képes megfelelően bemutatni a célt, annak fontosságát, a cél eléréséhez szükséges módszert vagy annak a módszernek a fontosságát.

A cél az, hogy eggyé váljunk a Teremtővel. A módszer ennek a célnak az eléréséhez magában foglalja az emberi vágyak korrekcióját a Fény segítségével, mely képes minket a Forráshoz visszajuttatni. Mindezt a Kabbala tanulása indíthatja be, és az, hogy arra aspirálunk, hogy korrigálódjunk, mely aspiráció a “szívben található pont”-ból ered. Ez cserében azt a vágyat ébreszti fel bennünk, hogy összekapcsolódjunk (“szeresd felebarátodat”) csoporttársaink “szívben található pont”-jaival.

Amennyiben a személy képes ezt a teljes rendszert feltárni, és azt képes megérteni, és azt lényébe beépíteni, az azt jelenti, hogy megkapta az “engedélyt felülről”.

hzs

A jövőben az emberiségnek csak 5%-a fog dolgozni annak érdekében, hogy az egész világnak a “létezéshez szükséges dolgokat” biztosítsa, míg mindenki más a spirituális cél hirdetésének érdekében dolgozik majd. Ennek alternatívája az, hogy 1OO%-ig mindenki a spirituális korrekcióban vesz majd részt, és emellet kb. napi egy órát dolgozik majd a “létezéshez szükséges dolgok” megteremtésén.

A lelkek között fejlődő spirituális kapcsolatokkal kapcsolatos munka az folytonos. A Teremtőt ebben a világban kell, hogy felfedezzük, ami azt jelenti, hogy e világ minden egyes emberének inspirációt kell éreznie a spiritualtás és annak fontossága irányában. Ennek eredményeképpen ők minket fognak inspirálni ugyanilyen módon az ő oldalukról. Amekkora mértékben mi inspiráljuk egymást, vágyni fogunk és képesek leszünk egymással kapcsolatra lépni.

Ma még csak kezdjük a Kabbala terjesztésével kapcsolatos munkát. A terjesztés nem csak arról szól, hogy tudást osztunk (mint könyvek, internet vagy TV), hanem az azt is jelenti, hogy minden ember és minden között kapcsolatot hozunk létre. Ez a kapcsolat gyakorlati megvalósítása.

Mindenkinek dolgoznia kell majd ezen, mivel mi mindannyian a kapcsolatok rendszerén belül vagyunk a közös edényen (Kli) belül, ahol a Teremtő, vagy a spirituális világ megjelenik. A terjesztés az minden embernek a lehetősége arra, hogy ráhangolja magát erre a korrigált rendszerre.

Ennél fogva meg kell értsük, hogy a Kabbala terjesztése nem egy feladat, hanem a maga a korrekció cselekedete. Ez a mi kapcsolatunk a világgal.

hzs

A vágyaink a testünkön kívül léteznek. A múltban azonban az emberek azt hitték, hogy a személy tulajdonságai a szívében rejtőznek, ami azt sejtette, hogy ha képesek lennénk a személy szívét kicserélni, azzal kicserélhetjük a teljes személyt. De az első szívátültetés bebizonyította, hogy ezek a várakozások hibásak voltak megmutatva, hogy a szívünk egyszerűen egy pumpa. Ugyanez igaz az agyunkra is: az igazság az, hogy azt még számítógépnek sem hívhatjuk.

A testről szólva, az csak egy kép, amit mi létezőnek képzelünk. Azonban a mi valós “énünk” – a spirituális “én” – az túl van ezen a képen.

Ez az egész világ kizárólagosan csak a vágyainkon belül, bennünk jelenik meg. Az a 3 dimenziós képernyő, melyen azt nézzük nem igazán a körülöttünk levő világot jeleníti meg, hanem a bennünk levő erőket. Mi nem látunk semmi mást ezen kívül, ezért van az, hogy azt hisszük, hogy egy élő világgal vagyunk körbevéve.

Ami igazából körbevesz minket az egy panorámikus képernyő. Mi csak azt tudjuk, amit érzékelünk, és mi csak azt érzékeljük amit éppen nekünk ebben a pillanatban megmutatnak. Csak amikor a spirituális kép megjelenik számunkra akkor értjük meg, hogy mindeddig mi csak egy mozifilmet néztünk.

A Kabbala tudománya az egy olyan módszer, mely segít nekünk ebben az új érzékelésbe való átmenetben. És pontosan ez az amit el kell várnunk tőle. Nem szabad, hogy üres elméleti tudást várjunk a Kabbala könyvekből, hanem egy másik, magasabb világ látképét kell várjuk – saját magunk és a Teremtő színtiszta képét.

hzs

Kérdés:

Miért nem szükséges a Körbevevő Fény a szokványos tudományokhoz, de abszolút szükséges a Kabbala tudományának tanulásához? Mi a különbség a Kabbala és a többi tudományok között?

Válaszom:

A szokványos tudományokat önző vágyainkkal tanulmányozzuk, és a kutatótól nem várják el, hogy ezen a világon túl bármit is tegyen. A szokványos tudományok nem mennek túl az önző alapanyag tanulmányozásánál, mely a mi élvezetek megszerzésére irányuló vágyunk. Ez az a vágy az mely elhiteti velünk, hogy egy hatalmas világ van körülöttünk, melyet mi tanulmányozunk. De az igazság az, hogy mi saját belső vágyunkat tanulmányozzuk a kövületi, növényi, állati és emberi szinteken, melyek mind bennünk léteznek.

Az összes állat, növényzet és élettelen tárgy, és általában szólva az összes olyan dolog, melyeket a szokványos tudományok segítségével megismerünk, aktuálisan számunkra az élvezet megszerzésére irányuló vágyunkon belül jelennek meg. Ezért van az, hogy a végén mi csak saját vágyunkat fedezzük fel. Ez az amit az összes tudomány, mint biológia, kémia, fizika, csillagászat, és mások tesznek. Mindez csak bennünk létezik.

Akkor mit mondhatunk a Kabbala tudományáról? Az is bennünk található. Az egyetlen különbség az, hogy a szokványos tudományok az önző vágyakat eredeti formájukban kutatják, ahogy azok eredetileg lettek nekünk adva, míg a Kabala tudománya vágyainkat egy “felújítás” után vizsgálja – miután azok megszerezték az adakozás szándékát. Azonban először szükségünk van erre a szándékra, annak érdekében, hogy elvégezhessük a kutatást, vizsgálatokat.

Ezért van az, hogy a korporeális élvezeteket megszerezni akaró vágyainkat vizsgáló kutatónak nem kell megváltoznia. A jelenségek, amiket tanulmányoz azok olyanok, melyek megjelenhetnek saját önző vágyain belül. Az egyetlen dolog amire a kutatáshoz szüksége van, az értelem és logika.

Azonban annak a személynek – a Kabbalistának, aki azt akarja megvizsgálni, hogy mi történik az élvezetek megszerzése iránti vágyban, mely rendelkezik az adakozás szándékával, először is meg kell szereznie az adakozás szándékát, mivel az a kutatási műszere.

hzs

Azért jöttünk erre a világra, ennek a valóságnak az érzékelésére, hogy innen emelkedjünk a Felső Világ igazi valóságába. A mi küldetésünk az életben, hogy tudatosságot nyerjünk  tudatlan állapotunkból, és hogy megtapasztaljuk az igazi valóságot.

A fejlődés hosszú útján kell először átjutnunk, átszelve az élettelen, növényi, állati szinteket, a szívünkben felbukkanó pontig, egy vágy, hogy belépjünk az igazi valóságba. Ha végre kitisztul, hogy a mi igaz állapotunk mit jelent (adakozás, a lelkünk gyökere, és a Teremtő), megértjük, hogy át kell hangolódnunk néhány  olyan rendszerbe, amelyek segíteni fognak ennek elérésében.

Mostanáig nem voltak meg hozzá a rekvizítumok, azaz a megkívánt korrekt  erő, vágyak, gondolatok,  és megértések. Szóval hol van bennünk ez az adapter vagy közbenső lépés  amely képessé tesz minket az adakozás elérésére? Mik azok az eszközök, amelyek lehetővé teszik, hogy előre menjünk?

Írva van, hogy három eszköz van, amelyek segítségével haladhatunk, a tanító, a csoport, és a könyvek. Mindazonáltal először reményt kell vesztenünk teljesen, hogy meg akarjuk érteni, hogy ezek az egyetlen eszközök, és akkor el kezdjük használni őket.

Ez az, amikor a z előkészítő periódus háromtól öt évének számítása elkezdődik  (lás 23. fejezet a “Bevezetés  a Talmud Eser Sefirot-ba”). Minden pillanatben le kell ellenőrizni magunkat, hogy mi valóban ebben a háromtól öt évig periódusban vagyuk, és ha nem, akkor változások után kell kutatnunk , amelyek elvezetnek minket a feltétel nélküli adakozáshoz.

Mindenek felett, ha felébredtünk, és a Teremtő adott nekünk egy vágyat, nekünk egész bíztosan végre kell hajtanunk a spirituális küldetésünket. Ha ellenkezőleg , ha felébresztenek bennünket felülről és mi ezt negligáljuk, visszautasítva a Teremtő hívását, hogy menjünk hozzá, ez lenne a legnagyobb szégyen, amit csak elképzelni lehet.

Ezért, olyan nagy erőket kell kifejtenünk, amilyet csak lehetséges,hogy kerítéseket építsünk magunk számára, és”őrzőket” helyezzünk el mindenütt, akik  nem fogják megengedni, hogy elszaladjunk a nehéz időkben. Őrizni kell minket, amikor olyan állapotban vagyunk, hogy nincs uralmunk magunk felett, olyanokat, amikor mi súlyos gondolatok és megítélések közt  hánykolódunk, amelyek arra kényszrítenek, hogy elfeledkezzünk spirituális utunktól és célunktól.

Minden koncepciót korrekten és teljesen meg kell határoznunk. Mi az az adakozás, mik a feltételek és eszközök hogy elérjük azt, és válaszul milyen vágy készteti a Korrekció Fényét arra, hogy jöjjön? Világosan el kell képzelnünk minden áthaladó állapotot , annak érdekében, hogy megértsük, hogy mi a háromtól öt éves úton vagyunk-e, vagy eltávolodtunk tőle.

Lehetetlen magasabb fokra jutni a Felső Lény segítsége nélkül. Ez hasonló ahhoz, hogy egy gyerek is csak úgy tud felnőni, ha egy felnőtt felneveli, aki tudja, hogy mit kell kapnia az évek során. Hogy mennyit kap meg belőle, attól függ, hogy mennyit vesz ki  magából előtte. A világunkban a Természet viseli gondját ennek.

Eközben, az agyát használva, egy személy mindenkit a saját szintjén ítél meg, és sohasem hagyja el az értelem határait.. Ezért a csoport alkalmat ad arra, hogy megértsük a „hit a tudás felett” hasonlóságát,  amely csak a spiritualitásban tárul fel. A csoport átadja nekünk a véleményét, és ez a vélemény elkezd irányítani bennünk Szóval az idők végezetéig ezt  „hit a tudás felett”-nek hívjuk.

Ezen kívül van egy koncepció- „egy darab kenyér, elrakva a jövő számára” (Pat be Salo kenyér a hátizsákban)  Ha egy ember tudja, hogy van a hátizsákjában kenyér, nem szenved annyira az éhségtől, mint az, akinek nincs egyáltalán kenyere. Úgy tűnik ez tisztán egy pszichológiai folyamat. Mi különbséget tesz ki az, hogy félreteszünk egy szendvicset vagy nem? De van különbség! Nem érzünk éhséget, ha van egy szendvicsünk a jövőre nézve.

Egy tehetős ember, akinek mindenféle étel a rendelkezésére áll, nem érez vágyat, hogy egyen, de az a személy, akinek semmilye sincs, annak hatalmas étvágya van. Ezt úgy hívjuk, hogy. „egy darab kenyér, elrakva a jövő számára” még akkor is, ha nem vágyódunk utána.

Fel kell használnunk az összes lehetséges trükköt, hogy felébresszük a veszély és a félelem egy belső érzését annak érdekében, hogy exponáljuk a helyet, ahol a  törés megtörténik. Világosnak kell lennie, hogy nem vagyunk abban az állapotban, amikor elégedettek lehetünk. Mi tanulmányozunk és végrehajtunk terjesztési feladatokat, de ez nem elég, hogy megnyugodjunk.  Biztosak kell lennünk abban, hogy egyre jobban figyelmeztetve érezzük magunkat a korrigálásunk szempontjából minden múló pillanatban.

Biztosítani kell, hogy egy új  vágyat akarunk, felépítve számunkra a Felső Lény képét és hűségesek leszünk hozzá , szóval ez a  törekvés egy új hipotetikus fokra, feljebb visz minket.

Minden a Direkt Fény négy állapotának kiterjesztésében történt, a kezdeti HaVaYaH –ban , ahogy írva van, „Én nem változtattam meg a HaVaYaH-ot”  Ez a modell tartalmaz minden erőt, vágyat és Fényt és innen számítva fejlődnek a létra fokai,  a világok, rejtélyek, Partzufim, and Sefirot,  az összes élettelen, növényi, állati és emberi szinten

Az egész HaVaYaH reveláció a teremtett lény belsejének érzéseiben jelentkezik saját maga megvalósításában. A HaVaYaH fejlődésének és revelációjának minden foka, az ego folyamatosan növekvő percepciója,  a következő részletekkel rendelkezik, mint a kezdeti  HaVaYaH a végtelenség  Malchutjában..

A különbség a szintek között csak a dolgok  „durvaságában” van, amelyek egyre kevésbé lesznek spirituálisak, és lesüllyednek. Mindazonáltal ugyanaddig a kiterjedésig  egyre magától értetődőbbek

A szintek egyre távolodnak a  Fénytől,  mivel az élvezet utáni vágy egyre inkább feltárul, amíg a legalsó szintet, a mi világunkat el nem éri. Mindazonáltal  az egész világ, minden foka a végtelenség Malchutjának felel meg a mi világunkban, Mind ugyanazokat a részleteket tartalmazza kivétel nélkül. amelyek össze vannak kötve egymással és egyik a másik alatt létezik Ezért van alkalmunk arra, hogy az állapotunkból egy magasabba emelkedjünk.

Az alsó szint képtelen hogy a Felső Szintet megértse, egész addig, amíg el nem érjük ezt a szintet.( Éppenséggel ezért nem kell megítélnünk mást, amíg nem ugyanabban a cipőben járunk, minden személy a másikat a saját egoizmusának megfelelően ítéli meg.). Mindazonáltal, ha arra törekszünk , hogy hasonlóak legyünk a Felső Lénnyel, és el tudjuk képzelni magunknak, Olyanok vagyunk, mint a gyerekek, akik felnőttek akarnak lenni. És az, hogy hogyan buzdítjuk  Ohr Makif –ot( A korrigáló Fényt), hogy feltáruljon a Felső Fény nekünk.

Ezért, amikor magunkat jobban adakozónak képzeljük, mint amilyenek most vagyunk, akkor aztán buzdítjuk a Fényt egy magasabb szintre. Elérjük, hogy a magasabb szint  közelebb kerül hozzánk,és a  magasabb szintre emelkedik.

Minden szint párhuzamosan és egy időben létezik, és a természetük csak abban különbözik ami azt illeti, hogy mekkora az adakozási szándék. Ezért mindig van alkalmunk arra, hogy magasabb szintre emelkedjünk. Ez a Teremtő feltárulásának teljes  módszere, a Kabbala tudománya.

ft