Amíg a gonoszt fel nem fedezem magamban, addig nincs mit kijavítanom Mindazonáltal a gonosz igazi hajlamának nincs köze a szokásos bűnökhöz, – a vágy, hogy lopjunk,  hazudjunk, öljünk, vagy amit még ki tudsz gondolni. Egyik sem tartozik a gonosz hajlamai közé.

Volt idő, amikor mi egy lélek voltunk, egységben „illeszkedő kerekek” de aztán darabokra törtünk és el lettünk különítve. Ez az elkülönülés, mások gyűlölete, ez az igazi gonosz. A gonosz hajlama bennem az , hogy nincs meg bennem a másokkal való egyesülés vágya a szívünkben, hogy nem akarom a felebarátomat úgy szeretni, mint magamat. Ez az a gonosz, akit fel kell fedezni és korrigálnunk kell. Nem egyszerű a gonosz korrigálása.!

A Fénnek, aki visszatér a Forráshoz,  már azelőtt bennem kell dolgoznia, mielőtt érzem magamban, a gonosznak azt a hajlamát, amiről a Kabbala beszél. Mindazonáltal amikor teljes kiterjedésében érezi fogom, azonnal korrekciót fogok kérni.

Amikor először leplezem le, és korrigálom a szakítást köztem és a csoport között, és addig a fokig, hogy kérnem kell az adakozás tulajdonságát, a szakadáson  a Teremtővel együtt jutunk túl  A barátaimmal  a szeretetre való törekvésem által, az abban lévő gonosz ellenére, felfedezem, hogy milyen mélyen elmerülök az önszeretetben. (az ő törekvésük a Teremtő felé, az ő pontjuk a szívben

Ha a problémára fény derül, akkor már nem nehéz azt megoldani, -kérem a fényt, és Ő korrigál.

A spirituális világ analóg módon, vagy egy analóg szerkezetre épül, és nem pedig egy diszkrét vagy digitális rendszerre. Mi mindazt, mint egy diszkrét rendszert képzeljük el, mivel agyunk képtelen elképzelni, és megérteni az analóg struktúrát. Elménkben soha nem leszünk képesek megérteni, hogyan működik egy analóg rendszer.

Még amikor az emberi testről tanulunk, egy olyan rendszerről ahol minden összeköttetésben van, ezt a szervezetet is egy diszkrét rendszerként képzeljük el, ahol minden rész önmagában működik, legyen az a szív, a vesék, vagy más testrészek. Amennyiben mi a testet, mint diszkrét rendszert tekintjük, akkor olyan méréseket végzünk, amit csak akkor végezhetünk, ha valami el van választva az egésztől. Csak a keleti orvostudományok használnak egy részleges és felületes megközelítést a testtel kapcsolatban, mint egységes, analóg rendszerrel kapcsolatban.

Ellentmondás van az “adakozó” Fény végtelen tulajdonságai, és véges “szűrő” tulajdonságai között, mely szűrőt önző vágyaink próbálnak korrigálni, hogy megegyezzen tulajdonságaiban a Fénnyel. Van egy ellentét a kerek végtelen adakozási világ, és a szögletes teremtett világ (a mi fizikai világunk) között.

Mi a Fény tulajdonságait a Kli-n keresztül elemezzük ki, mint ahogyan a különálló részek közötti kapcsolat és összeg integrálját számoljuk ki. A spiritualitásban minden egyes új állapot egy új világnak számít, és ennek következtében az elemei között új viszonyok jönnek létre.

A lelkek rendszerében, mindenki össze van kapcsolódva, és bármilyen változás amit én okozok, megváltoztatja a teljes redszer állapotát, és ez oda vissza érvényes. Lehetetlen a spirituális valóságot érzékelni egy diszkrét intellektussal, mi automatikusan limitálva vagyunk azáltal a képtelenségünk által, hogy nem vagyunk képesek a diszkét különálló részeken túl bármit is méricskélni.

Azok, akik elkezdik a magasabb világot érezni, elkezdenek új eszközökhöz jutni, hogy abban az új rendszerben élhessenek. Elkezdik megérteni, és érezni mindenki adakozását mint egy egységes egész részét, és képesek a kört a kocka fölé vetíteni – az analógot a diszkrét fölé. Csak azáltal, hogy mindkét erő rendelkezésükre áll – a megszerzés és adakozás, képesek ezt a két rendszert egyesíteni.

hzs

A Kabbalista által írott könyv a spirituális világ része. Ez még akkor is így van, ha a szerző sok szinttel lecsökkenti írásának a stílusát és erejét annak érdekében, hogy tisztává tehesse témáját az olvasó számára. Ez olyan, mint a Zivug Arkanat Rosh, ahol a Felső Szint az alacsonyabb szintre ereszkedik, mint az anya aki lehajol gyermekéhez.

Ennél fogva az átadás alacsonyabb szintje ellenére a munka maga az tökéletes és spirituális, és nekünk el kell fogadnunk a magasabb igazságot. Nem egyezhetünk bele egyik részébe, míg elutasítjuk a másikat. Amennyiben ezt tesszük, ez csak a mi tökéletlenségünknek a jele, azoknak a tulajdonságoknak a hiánya bennünk, ami ahhoz szükséges, hogy elfogadjuk és megfelelő módon feldolgozzuk az információt.

hzs

Az érzés az a vágyban jelentkező benyomás, mely vágy a teremtés anyaga. Mi azt hisszük, hogy az érzékelés csak érzéseket jelent, mint szeretet vagy gyűlölet. De valójában az érzékelés a valóságot magát jelenti!

Vladimir Lenin az anyag saját, személyes defínícióját ily módon írta le: “Az anyag az objektív valóság, melyet érzékszerveinkkel érzékelünk, és mely független tudatunktól.” Nem is lehetett volna messzebb az igazságtól az anyag objektivitásával, és annak tudatosságunkon kívül való létezésével kapcsolatban.

Minden tárgy, objektum csak hozzán viszonyítva létezik, és csakis tudatunkon belül, abban a mértékben, amekkora mértékben azt a tudatunkon belül érzékeljük. Az anyag nem más, mint a megszerzés iránti vágy (hogy az Fénnyel teljen meg), melyet a Teremtő (a Fény, az adakozás tulajdonsága) teremtett meg.

Különböző szinteken az anyag a beteljesülés különböző formáira aspirál. Például a kövületi szint meg akarja őrizni formáját, a növényi szint már vonzani akarja a hasznosat, és ellökni a károsat, és így tovább.

A Fény nem teremtett mást azon a vágyon kívül mely önmagát érzékeli.

hzs

Két kérdést kaptam az egoizmus növekedéséről.

Kérdés:

Én tanulmányozom a Kabbalát majdnem két éve, és van valami ami zavar engem Úgy tűnik mennél többet megtudok a természetemről , annál jobban  utálom azt. Úgy érzem, hogy még zavarodottab vagyok, mint azelőtt voltam.Egyszerűen nem tudok a célokra és azok szépségére fókuszálni, ha annyira utálom a természetemet, és mindenkiét körülöttem. Mit csináljak?

Válaszom:

Örülnöd kell, hogy az egoizmus feltárult benned. Ez a Felső Fény feltárulása, és a Teremtőhöz kell fordulnod, anélkül, hogy mélyebbre süllyednél a egoizmusba. Felül kell emelkedj rajta, hálásnak kell lenned érte, hogy ez egyre nő, és a lélek felhasználja azt a fejlődéséhez.

Kérdés:

Legyen szíves adjon tanácsot, hogyan találjuk meg az erőt ahhoz, hogy erőteszítéseket tegyünk a kapcsolat irányában, amikor az egonk olyan  erős,  hogy úgy érezzük, hogy csak Rá hagyhatjuk, és nem teszük meg magunk azokat az erőfeszítéseket, amit muszáj megtennünk.

Néha úgy érezzük, mi tudjuk, hogy ezt meg kell tennünk, de nem akarjuk, és csak arra van erőnk, hogy ne tegyük meg. Ezek frusztráló pillanatok, és úgy tűnik, hogy a mi egonknak van a legnagyobb hatalma a létezők között.

Válaszom:

Ez azért van, mert nem folyamodsz a Teremtő hatalmához.  A Teremtő az egyetlen aki kiáll a fáraóval, míg nekünk olyannak kell lennünk, mint Mózes, középen kell állnunk, és hagynunk, hogy harcoljanak.