Szerző arhívuma: geocosmos

Tehát egyetlen feltételt szabott a teremtő: “Ha nem társultok egy emberként egy szívvel, akkor semmit nem kaptok! Igazán érezni fogjátok, hogy nincs is értelme az életnek…És olyan kegyetlen királyotok lesz, mint Hámán.”

Minden olyan tettben, amiben egyenlőtlenné tett, hogy gyűlöljünk, irigyeljünk, sértegessük egymást, felépülést kell keresnünk a teljes egyenlőség alapján /a közös vágy a felépülésre tesz ilyenné/. Akkor már nem fog izgatni, ki mennyit kap, s ha valaki semmit se kap, míg más végtelen mennyiséget, akkor is örülni fog, mert a másik sikerét magáénak érezheti majd.

Elég lesz valakinek, ha látja, hogy mindenki megkapja a beteljesülést és élvezetet, még ha ő semmit nem is kap, hisz nem is vágyik semmire. Ettől azonos alakú lesz a teremtővel, aki szintén csak ad és nem kér.

Ma már vannak a világban ilyen irányzatok. A teremtő most először szól így: “Eljutottatok a küszöbre, nincs több kapás. Nagy bajok jönnek, válság és egyéb gondok, amíg fel nem fogjátok, hogy az egyenlőség, ami megoldás, az nem azt jelenti, hogy “vedd és oszd meg”.

Elkezdhetjük számolnia családtagokat és beosztani, hogy egyformán jusson mindenkinek, de valójában mindenkinek más kell jusson a felépülésben. A szociális egalitarianizmus nem azonos az abszolút igazsággal.

A Teremtő azt akarja, hogy a társak szeretete miatt az ő igényeiket akarjuk kielégíteni /a felépülés közös vágyában/ a saját hátrányunkra szolgálva a társakat. De persze ehhez először a saját magunk felépülésén kell dolgoznunk, hisz anélkül nem kapunk beteljesülést.

A mai gazdasági javaslatok és teóriák nem oldanak meg semmit e belső felépülés, kijavítás nélkül. Sőt, a rossz még erősebb érzésére vezetnek, mert a tehetetlenségünket érezzük majd. Ezért kell a mai helyzetről szóló tudást az Elfogadás /kabbala/ tanai szerint minél szélesebb körben elterjesztenünk.

Abraham Széfer Jecirájából /Alkotás könyve/ ered a kabala /az elfogadás/ tana, ahol elmagyarázza a felső rendszer szerkezetét. Igen, ezt hívjuk “az egónál magasabb világnak”.Ehhez képest a mi világunk az egóé az “lenti”. Mivel a felső világ vezet, ismernünk kell a szerkezetét.

A felső vezetés kettéválik, magán és általános közös szintre. A magánszint, az egó mindünkben hat, a közös – a felépülés vágya – mindünkre együtt hat. Egy saját program szerint változó erő-rendszer hatása alatt állunk. Tőlük függ a sorsunk. de befolyásolni tudjuk őket és ezzel hatunk a sorsunkra.

A Kabbalah szerint a mi világunkban nincs hatalmunk. Hiszen magasabb erők hatására alakulnak a dolgok maguktól. De a mi reakciónk a hatásukat befolyásolja – a véleményünk más megvilágítást ad nekik s ez már kölcsönhatás.

HA megértjük e kölcsönhatás lényegét, akkor hatni tudunk arra, hogyan vezeti az egónál magasabb közös felépülés vágya az egoista lenti világunkat. Ez az elfogadás tana, a kabbala célja: azért van nagyobb szükségünk rá, mert ez a magasabb világ közelebb jött hozzánk.

Onnan érezzük ezt, hogy lehetetlenség egoistának maradni úgy, ahogy ez évezredekig ment. Nem maradt hatalmunk az evilág felett, mert nem tudunk hatni a magasabb közös világra.

Reméljük, hogy a közös foglalkozások, a tanulás majd segít ezen. Javul ettől az életünk, biztonságosabb lesz, s egy új elem lép be: nem csak kényelmesebb lesz az életünk, hanem beléphetünk e magasabb világ – az adni-akarás, a közösség, a felépülési vágy szolgálata – szintjére.

Kérdés

Vajon hogy lehet a legjobban felhasználni a közös felépülési vágy, a szolidaritás emelésére egy nagyobb gyűlést, mint amilyen most 18-án Torontóban az Elfogadás – Kabbala – Konvenció?

Válasz

Igazán remélem, hogy ilyenkor felfedezünk együtt dolgokat tanulás közben, lesznek megosztások, s a társakkal szerte a világban a neten találkozva képesek leszünk az üzenet eljuttatásában magasabb szintre emelkedni.

Abban is reménykedem, hogy az amerikai földrészen lakó társak eljönnek a konvencióra. Meg fogjuk érteni, hogy a felépülés jövője közeleg és mi akár fel is gyorsíthatjuk az időt azzal, hogy össszegyűlünk.

Talán úgy lehet mondani, hogy a “jó szem” és a “rossz szem” közt, az áldás és az átok közt az a különbség, hogy az utóbbi esetben a feltárulás önmagától történik, előzetes erőfeszítésem nélkül s ezért nincs meg a megfelelő vágy-hordozó. Alternativa, hogy előbb felépítem a hordozót, a vágyat és aztán minden történés a feltárulás maga. De mindkét esetben ugyanaz tárul fel.

Ha a feltárulás az előre elkészített hordozó – a csoport közös felépülési vágya – nélkül történik, akkor rejtettséget, sötétséget érzek. Ha a vágyam tárul fel előbb a felépülésre akkor az ellenkezője történik: megvilágító Fény tárul fel. Nincs különbség kívülről az átok és az áldás közt, csak ez.

A közgazdászok, politikusok, s elemzők válságnak nevezik,m de ez nem az. Talán azt lehet válságnak nevezni, amikor valaki egy választ keres, ami nélkül meghal. Az elfogadás bölcsei azt mondják, hogy ez a helyzet hozza létre a kényszert a kölcsönös szolidaritásra s ennek a világ számára a feltárása Izráél népe feladata.

Ezért épp a zsidókat tartják a népek felelősnek ezért. Ezért kell a zsidóknak elérni először a kölcsönös szolidaritásra , s hogy enélkül nem megoldható a gondunk. A racionalitás nem elég, fölé kell emelkedni, ez a természet fölötti szolidaritás- ide kényszerít a helyzet.

Ezért tiltakoznak a tömegek. Igazságot, magasabb béreket, s egyéb előnyöket követelnek, de valójában a lényeg, hogy egy belső kárpótlást igényelnek, nem pénzt. A bizottság is úgy érzi, a nép egység- és szeretet-hiányban szenved.

Ez a helyzet. A természet törvényei mutatják, mit kell tenni. Integrális krízis ez és globális. Felfedezzük az összekötöttségünket, a sok-sok közös kapcsolódási pontot, ami összeköt, totális szinten.

Össze vagyunk kötve, de a gyűlöletet érezzük ebből, a bizonytalanságot e hétmilliárdos tömegben, akik egymástól mindenfélét követelnek kegyetlenül. De a természet egyre jobban összenyom, s nincs hová mennünk, mint a házasok, akik megutálták egymást s nincs hová menniük. Ezt érezzük ma. Az elfogadás tana szerint ez szerencsés állapot, mert vége evidens lesz, hogy kell egy megoldás. A természet egység felé nyom. Ezért menekülnünk kell ebből, ahogy Ízráél menekült Egyiptomból annak idején. Ez folyik ma is, legbelül, bennünk.

Szeptember 4, 2011 2:10 pm

Sajtóhírek (From France24.com): “Ausztrál kutatók szerint a klíma változás a lelki egészségre is hat. Tony McMichael az Ausztrál Nemzeti Egyetemről azt állítja, hogy a drog- és alkohol visszaélések, családi zavarok, öngyilkosságok statisztikája e tendenciák növekedését mutatja Nyolc százalékos növekedést mutat az önpusztító viselkedések aránya, amikor 300 milliméterrel az átlag alatt marad az esőzés. Ian Hickie, az agyi Kutató Intézetből azt mondja, hogy a “hosszútávú fenyegetéssel” való élés okozza ezt, s nem az egyedi katasztrófák. A klíma változása a meglévő konfliktusokat a források elosztását – pl. a vízét – még több stresszel teszi nehezebbé.”

Kommentárom: Bizony, az emberi viselkedés, hogy nem akar a természet – a csak adó szint – harmóniájából, ez okozza a természet ingatagságát. A természet csak visszavág. A természet négy részből áll: ásvány, növény, állat, ember. Az ember a legmagasabb szint, nem az állati test miatt, hanem vágya és esze miatt.

Évezredeken át csiszolta a természet az emberi vágyat és az észt. Ahogy ez kifejlődött, a természet nem akadályozott. De a múlt század végén az egyes ember egyéni kifejlődése véget ért. Azóta a vágy és a lélek elkezd egyesülni a természettel egy közös hálózatban. A világ globális lett és integrális. A köztünk lévő hálózat egybefon.

De a vágyaink egoisták maradtak s szemben állnak a hálózatisággal, s ezért egyre nagyobb gyűlölet és válság bukkan elő: egoisták nem bírják a közösséget. S mivel az emberi vágyak a legmagasabb szint, a leghatékonyabbak is, tehát a természeti kapcsolat zavarai miatt az ember szenved a legtöbbet.

Itt az ideje, hogy mindenki maga vonjon le következtetéseket ebből, hisz a természet kényszerít minket. Jobb volna, ha megváltoztatnánk a legbelső természetünket, az egoizmust.

[53233]

Tényleg felfelé fordulni egy kéréssel (felemelve a MAN-t a női vizeket) nem olyasmi, amit érzünk. Itt inkább sok-sok tett és munka és terjesztési erőfeszítés és csoport-szolgálat és belső leltár eredőjéről van szó. Ez gyűlik, amíg túlcsordul.

Talán ez az oka, hogy nem tudjuk, mikor érünk ide el. Belerakjuk az erőfeszítést, a felkészülést, s végül ennek a felkészülésnek az eredménye ez a tett. Akkor már tudunk róla beszélni is.

Azonban igazából ezek a tettek rajtunk kívül gyűlnek s nem magunk érezzük a felkészülést. Ezért van írva: Minden fillért összeírnak a számlán”. Ez a nagy közös számla indítja be ezt a felső szerkezetet s tettre indítja. Mindeme tettek a formaekvivalencia elvén, az alaki azonosságon alapulnak az Adóval, s ezért van, hogy mikor a lenti kérés formája megfelel a felsőnek, akkor indul el a válasz.

MAN itt ima, kérés, vágy Felfelé s másra nem is vagyok képes. Ha kérem a Felsőt, nem tudom, helyesen teszem-e. Nem tudom, megtettem-e vagy sem, mert az ima az a “szív munkája” s ezért mi nem érezzük a felemelkedését, s a törés utáni szikrák nyomait, resimóit sem érezzük.
Nem tudjuk, mi zajlik a szívünk mélyén, s a következményt csak akkor látjuk, mikor ez az ima meghallgatásra talál. A választ érezzük. Új dimenziókat, új belátásokat tapasztalunk, olyan megértést, ami azelőtt nem létezett bennünk. A szív nagyobb lesz és végre kilépünk az önközpontúságból s egyre több tárul fel. Előbb csak részeket, társakat, de később az egész világot az adó-szintekkel együtt, másképp látjuk.

[52428]
From the 1st part of the Daily Kabbalah Lesson 8/24/2011, Shamati #81

Kérdés

A kreàtor nincs odakint, bent tàrul fel – akkor mi az àtkaroló, kinti Fény?

Vàlasz

Ténylegesen minden a Végtelen vilàgànak Malkuthja. Nincs rajta kivul semmi. Valaha tele volt a Végtelen Fénnyel. Aztàn megszoritàst kapott s elhagyta a Végtelen Fény, màs formàja lett. Aztàn ugyanez a Malkut részekben jelent meg, vilàgokat és lelkeket formàzva. Egyesek kinti, màsok benti pàlyàkon futnak

Ezért a mi vilàgunk àsvànyi, novényi, àllati szinten, hisz ezek jelentik az externàlis részt /kint/ s az emberi vagy beszélni képes szint a benti szintet. Ez a lényeg a szellemi /adni képes/ szinten: az ember feladata az adàs szàndéka s a tetteket a természet kinti része végzi el. Igy jut el a Mqlkut végtelenje a teljes reparàcioig. Sokféle àllapot van, de mind az egyetlen Vàgy s az egyetlen Fény hatàsa alatt. Mi az ami vàltozik akkor? A tudatossàg, a vàgy feletti irànyulàs. Csak a teremtménynek a kreàtor – azaz az adàs Fénye, megvilàgitàsa – irànti viszonyulàsa vàltozik.Semmi nem vàltozik, csak a viszonyom, a felfogàsom – az, amit képzelek a vilàg kapcsàn.

Kérdés

Igazán érdekel, hogy ha a kapást megszorítjuk, miért nem szégyelljük magunkat, ha imában kérjük a Mayin Nukvin-t /MAN- női vizek/ a felemelkedésre?

Válasz

Azért enm szégyelljük magunkat, mert segítséget kérünk aza dáshoz, nem magunknak kérünk. Nincs miért szégyenkezni.

Mondhatnánk, “hiszen az egész felépülés a Végtelen Malkuth-ja előtti szégyenből ered! ” Igen, de mégsem érzek szégyent, mert nem magamnak kérem, magamnak elég a létminimum, hogy a többit mind másnak adjam!

Nincs ebben mit szégyellni. Ellenkezőleg, ebben dicsőség van nekünk, mert adhatok másoknak, – segítséget a közös felépülés vágyának fontosságának elképzelésében – amit más nem tud megtenni! Mindenkinek annyira egyedi képességei vannak, hogy amit az egyik megtehet, azt más nem teheti meg. Mert a közös lélekben mindenkinek saját személyes gyökere is.

Tehát ha az adáshoz szükségünk van tudásra, egészségre és életerőre, akkor ezeket lehet kérni emiatt. Pont ezt jelenti az igazság világában az “élet” szó.

Ilyen az életem: annyiban élet, amennyiben adni tudok. A tetteim már csak adásból állnak majd. És ennek szelleme tartja fenn a létem, ezt hívják szellemi – nem-fizikai – állapotnak.

Jelenleg egy újfajta kormányzás tárul fel a világban – a cirkuláris, körkörös vonulat. De az egyenes vonalú kormányzás sem tűnik el. Meg kell értenünk, hogyan lehet az egyenes vonalakkal feltölteni a köröket, vagyis hogyan lehet kombinálni az egyéniséget a társadalommal, s kapcsolatuk milyen legyen.
Meg kell maradnom. Én vagyok, aki vezet, dönt, megért, elér, aki egyenesen török célokra – de mindezt a közös, vagyis körkörös célokért: mint az adás, a szeretet, az ego lenullázása.
Itt az ellentmondás, ahogy írva van: “Az él, aki megöli magát”, vagy ahogy a teremtő parancsolja Ábrahámnak, hogy fiát Izsákot áldozza föl, miközben megígéri, hogy utódai származnak fiától. Nem értjük, ez hogy lehet, de így jelenik meg a túloldalon a körkörös vezetés. Ezért találjuk magunkat ilyen bonyolult állapotokban – megtörten és homályosan. De ha elkezdjük a leltárt, ellenőrzést és összezavarodunk, ezzel mégis bevonzzuk a nem-fizikait, a spiritualitást.
Igen, ez a két alakja van a szellemi érzelmek világának. Mostanáig csak az egyikben léteztünk, az egyenes vonalúban s emiatt van, hogy az a törvényünk, hogy az erősebb a nyerő. Ha néha látunk más viszonyokat, mint az anya és gyermeke közt, azok is az egyenes vonal módjára működnek.
De a körkörös vezetés most feltárul a világban s ez tehetetlen érzést ad. Ha haladni akarunk értenünk kell ezt kicsit. Ehhez szükség van a szeretetre, ami az észre áll rá, s meghaladja az egyenes-vonalú kormányzást.
Ez az új mód is az egyenes vonalon át töltődik fel, de az új kvalitások az öröm-kapni-akarás felett léteznek. Amikor elérjük az adás vágyát, amely egy szűrés révén öltözik bele az öröm-vágyba, akkor benne maradunk az egyenes vonalba, de mégis hasonlatosak leszünk a körhöz.
A kör a teremtő tulajdonsága, a vonal pedig a teremtményeké. De ha az észre álló hittel dolgozunk s vágunk a körkörösségre, akkor ezzel betöltjük a köröket. Mintha a teremtő visszahúzódna s nekünk adja a teremtés feladatát. De nem a követeléseinkkel töltjük be ezt a helyet, hanem az Ő helyében az Ő munkáját végezzük. Megteremtjük a szeretet a semmiből, ok nélkül akár. Ezt jelenti az egyenes vonal körré alakítása.