Kérdés: A kerekasztal-beszélgetések általában körben zajlanak, jobbról balra haladva. Miért?
Válasz: Ez a sorrend: A jobb oldal a kezdet, a bal a végződés. A jobb oldalról indulva mindent elvezetünk a végéhez, és akkor a bal oldal egyenlővé válik a jobbal. A jobb oldal az tökéletesnek tekinthető, a bal oldal nem tökéletes.
Megjegyzés: Mennyire fontosak egy körben azok a minőségek, mint például az óra, az idő szabályozására, és egy tárgy, amely a beszéd jogát körbe adja?
Megjegyzésem: Ez nagyon fontos az emberek számára. Van néhány külső jel, amely emlékeztet minket arra a formára, amiben összegyűltünk. Például egy ceruza, amelyet körbe adnak, jelképezve az, hogy akinél éppen ott van a ceruza annak van joga beszélni.
Az időkorlát bevezetése azért is fontos, mert van, aki vég nélkül tud beszélni, és van, aki többnyire hallgat. Ezért szükséges, hogy legyen homokóra, és mindenkinek biztosítsunk, -például egy percet- a véleményének kifejtésére.
Nincs fontosabb cselekedet, mint a kölcsönös garancia gyakorlati kivitelezése. Ebből a szempontból kiindulva szükséges, hogy átgondoljuk az összes állapotot, az egész folyamatot, amin keresztül megyünk, a végső célállapottal együtt. Az élet minden pillanata egyetlen cél felé kell, hogy irányuljon: egyre inkább szükséges megközelítenünk a kölcsönös garancia koncepcióját.
Ha rendszerünket helyesen alakítjuk ki, azonnal látni fogjuk, hogy egész életünk teljesen más alakot ölt, minden egyes problémánk köddé válik, beleértve a koronavírus okozta krízist. Ha belegondolunk, a problémák csakis azzal a céllal köszöntenek be, hogy ráébresszenek minket a kölcsönös garancia szükségességére.
Mindebből következik, hogy mindenfajta összeomlást, legyen az kicsi vagy komolyabb, egyetlen módon lehet orvosolni: a köztünk lévő kölcsönös garancia megerősítésével. Minden nap ekörül kell, hogy gondolataink forogjanak, főként a legutóbbi kongresszust követően, ahol megkezdtük ennek a kölcsönös garanciának a kiépítését tagjaink és a világ összes lakója között, és ezen az úton fogunk tovább haladni.
A Teremtő csak akkor fog létezni, ha egységünkön és kölcsönös garanciánkon keresztül létre hozzuk Őt. A kkor felfedjük ezt az Erőt, és elkezd létezni köztünk.
A Teremtő alakít ki egységet köztünk. Ha a csoportot egyetlen egészként kezelem, ahol nincs különbség a résztvevők között, akkor ez lesz az a keret, amin belül elkezdhetem megérezni a Teremtőt. A Teremtő az egység létrehozásának ereje, amit akkor hívhatunk életre, ha egységre és egymás támogatására törekszünk. A Teremtőt létre kell hozni, csak így létezhet. Ez a hajtóerő az, amit egységünkkel szeretnénk megcélozni.
Már előre tudható, hogy létezik az az állapot, amelyben kölcsönös garancia alapján, egy emberként hozzuk létre az egységet. Imával fordulunk ehhez az állapothoz, hogy erőt gyűjtsünk belőle. Ez az állapot már létezik és él, mivel örökkévaló. Annyi csupán a dolgunk, hogy feltárjuk a gyakorlatban is.
Ez a különbség a még fejlődő és a közöttünk folyamatosan változó kölcsönös garancia, illetve azon forma között, amit teljes mértékű egységünk eredményeként kívánunk elérni.
A kölcsönös garancia a közöttünk lévő helyes kapcsolat általános törvénye. A Teremtő akkor mutatkozik meg, amikor valóban egy emberként csatlakozunk egymáshoz. Ha ez megtörténik, ebben az egységben megértjük a Teremtőnek nevezett, komplett és tökéletes egység ideális állapotát.
Nem érhetjük el egyetlen ugrással ezt a teljes kapcsolódást, 125 lépcső vezet el hozzá. A 125 szintet a Felső Fény alkotta meg, amikor fentről lefelé kiterjedt. Lehetőségünk van, hogy minden egyes lépcsőfoknál növeljük a kölcsönös garanciát közöttünk, és ennek az állapotnak a kiterjesztéseként, a Teremtővel is ennek megfelelően alakítsunk ki viszonyt.
Csak az Edényen belül lehetséges megítélni a Teremtőt, ami azt jelenti, hogy csakis a kölcsönös garancia keretein belül: a csoport a Teremtővel történő garancia elérésének helyszíne. Ez annyit tesz, hogy minden munka köztünk megy végbe.
A bizonyosság az élet folyásának feltétele a közönséges testben, ahol anyagcsere van, erők, fények, vágyak – az élet feltétele. Így hát nincs értelme kis vagy nagy méretű garanciáról beszélni.
A Természet egésze az univerzális kölcsönös garancia törvényének megfelelően működik, máskülönben nem volna képes létezni. Ehhez azonban tudattalan lépés vezet, amire a természetes ösztön kötelez. Az embernek azonban, akik a kövületi, növényi és állati szintek felett állnak, másképp kell megfelelnie a kölcsönös garancia törvényének. Az emberi szinten a választás, az erőfeszítés, ima és kölcsönös segítség eszközeivel szükséges élni.
Kérdés: A biológusok sok élő organizmusnál azt találták, hogy képesek kollektív döntést hozni. Néhány baktériumtörzs például az uniformitást egy specifikus kémiai anyag kibocsátásával éri el. Lehetséges, hogy az egymással történő kommunikáció ilyen formája a veszély jelzésére szolgál.
A halraj gyorsabb és pontosabb a ragadozó azonosításában, mint egyetlen hal. Különálló emberek, legyenek bármilyen intelligens és magas IQ-val rendelkező egyének, nem képesek olyan problémákat megoldani, amivel egy adott csoport sikerrel birkózik meg. Vagyis léteznek félreérthetetlen megnyilvánulásai a kollektív elmének.
Itt azonban szembesülünk egy paradoxonnal. Egyrészt az emberi történelem során a természet végig az individualitásunkat fejlesztette. Másfelől megfigyelhető, hogy nem a legerősebb éli túl, hanem az, aki inkább hajlandó az együttműködésre. Hogyan lehet feloldani ezt a paradoxont?
Válasz: Az individualitást nem szabad az integralitás, kölcsönösség, illetve egymással való helyes kapcsolódás ellentéteként felfogni.
Minden rendszerben léteznek különálló elemek. Ezek mindegyike nagyon fontos, és a maga módján tökéletes. De a köztük kialakuló interakciót olyanra kell hangolni, hogy érzéseik, befolyásuk és egymással történő kombinációik tekintetében azt éljék meg, hogy közös kölcsönkapcsolataik irányítják őket.
Egyfelől szeretnénk olyan csoportot, ami különleges és zseniális képességű emberekből áll. Ugyanakkor szükséges, hogy abszolút integráció, kapcsolat és interakció legyen közöttük. Különben semmit nem érnek ezek a nagyszerű egyének.
Kérdés: Vagyis a természetes kiválasztódás és az együttes evolúció egymás mellett léteznek?
Válasz: Ténykérdés, hogy az evolúciót a természettől kaptuk. De az evolúció mellett, vagy bizonyos értelemben, azzal ellentétes módon, a természet azt is megköveteli tőlünk, hogy egységesüljünk, és minden generációval kidolgozottabbak legyenek az egymás közti kapcsolataink. Sok nemzedék óta nem tettük ezt meg, ezért komoly szenvedések érnek minket.
[267879] KabTV “Koronavírus utáni korszak” 20/04/30
Láthatatlan kötelékek kapcsolnak minket össze. Érezhetem mások félelmét?
Válasz
Nincs semmi, ami nekünk idegen. Bármit is érez valaki ebben a világban, azt érzi, ami hozzá tartozik, ami benne kel életre.
Kérdés
Mit kezdhetek a rossz szokásaimmal, mint a dohányzás például? Hogy harcoljak velük, ha tudom, hogy meg is tudnak ölni? Képes leszek spirituális szintre elérni, ha megmaradnak?
Válasz
Nem tudom milyen mértékben ölnek meg valakit ezek a szokások. Ha bosszantanak ezek valakit, harcoljon meg velük, ha nem tud, akkor éljen velük. Ennek semmi köze a Kabbalához.
Kérdés
A világban megtalálható gonosz, a Teremtő eszköze, hogy megtaláljuk Őt?
Válasz
Természetesen. A világ minden gonoszsága az önzésben található. Az önzést, az egót a Teremtő teremtette.
Kérdés
Mi a különbség a felelősség, és a félelem között?
Válasz
Ezek különböző dolgok. Kérdezzétek meg a pszichológusokat, ők elmagyarázzák a két definíció különbségét.
Kérdés
Megváltozik valakinek a valóságérzékelése egy magasabb szintre emelkedéskor a spirituális fejlődés által? Ha igen, hogyan? Le tudjuk írni az érzékelésünket, beleértve a vizuális, audió és egyéb érzékeléseket?
Válasz
Amikor valaki felemelkedik a magasabb szintekre, akkor beszélhetünk erről annak érdekében, hogy iránymutatást adjunk.
Kérdés
Ha hosszú ideje gondolkodom, hogy a Teremtő ábrázolja bennem a világot és mindent ő irányít, és az illuzórikus világnak a természete bennem ébred fel, akkor a félelmeim elgyengülnek. Ez egy Kabbalisztikus eszköz vagy pszichológia?
Válasz
Mi a különbség? Ez mind egy és ugyanaz az érzékelés, ugyanaz a tudomány. Nem kell minden tudományt feltételek mentén felosztani. Ez egy általános tudomány a mindenségről, a valóság érzékelésről, és arról, hogy fedezhetjük fel a közös gyökereket.
Kérdés
Létezik valójában büntetés? Jelen van ez a Teremtőben?
Válasz
Nincs büntetés, egyszerűen olyan feltételek vannak, amelyekben az ember nem nagyon tud eligazodni. Ezért úgy tűnhet, hogy az embert megbüntették. Valójában azonban egyszerűen csak irányba rakták.
[266499] KabTV program: A Kabbala alapjai 20/04/26
A Minneapolis Városi Tanácsnak a rendõrség feloszlatásáról szóló döntése és a NYPD költségvetésének csökkentésére vonatkozó döntés, különösen a zavargások után, ellentmond a józan észnek. Nem kétséges, hogy a rendõrség soraiban rossz példák is vannak, ugyanúgy, mint mindenhol, találhatunk ilyeneket. Végül is azok a lázongók, akik épületeket égettek, üzleteket fosztogattak, és rendőrökre és civilekre lőttek, nem épp az elnöki állampolgári érdemérem jelöltjei.
Ha olyan társadalmat akarunk felépíteni, amely nem igényel rendőrséget, akkor teljesen új értékeket kell bevezetnünk a társadalomba.
Az ókorban az állam volt az az infrastruktúra, amely lehetővé tette a kultúra, a technológia, a tudomány és az oktatás fejlődését. Ez biztosította a szükséges feltételeket az emberi civilizáció fejlődéséhez. A rendőrség az állam szerves részét képezi, és ellenőrzés alatt tartja az ember fegyelmezetlen, énközpontú természetét, és biztosítja, hogy az emberek fejleszthessék képességeiket, és ezáltal hozzájáruljanak a közjóhoz. Szétoszlatják a rendőrséget, és szétesik a civilizáció.
Ha olyan társadalmat akarunk felépíteni, amely nem igényel rendőrséget, akkor teljesen új értékeket kell bevezetnünk a társadalomba. A társadalmi felelősségvállalást minden egyénnel el kell fogadtatnunk, hogy az emberek maguk is a saját rendőrei legyenek. A társadalom, még közel sem került ehhez az állapothoz. Ez egy mélyreható oktatás olyan folyamata, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy megtapasztalják, – ne megtanulják – hanem valódi tapasztalatot szerezzenek, az összekapcsolódás és a kölcsönös függőség érzéséről. Ebben az állapotban, amikor az emberek egyetlen létezőbe olvadva, egyetlen organizmusnak érzik magukat, nem lesz szükségük rendőrségre; ösztönösen cselekszenek az egész társadalom érdekében, amelyet önmaguk részeként fognak érzékelni.
Baal HaSzulam, „Az Isten és az ember szeretete”: „Kétségkívül igaz, hogy amennyiben 600 000 ember semmi mással nem törődik az életben, mint hogy résen legyen, és megtegyen mindent, hogy barátai szükségét kielégítse; és ráadásul ezt még igaz szeretettel is teszik, teljes lelkükkel és minden erejükkel – nos, akkor semmilyen mértékben nem kell kételkednünk abban, hogy a nemzet egyetlen emberének sem kell aggódnia önmaga jól tartásán, hiszen 600 000 szerető és hűséges ember fogja figyelni azt, hogy egyetlen szükség se maradjon betöltetlen.”
Kérdés: Itt valamiféle emberi közösségről, társadalomról beszélünk, mivel egy ember nem képes ennek eleget tenni, igaz? Szükséges, hogy a személy lásson erre vonatkozó példákat, és nem csak példákat, hanem ilyen jellegű kapcsolatot az emberek között?
Válasz: Ez természetes. A kölcsönös garancia, amikor mindenki jót áll a másikért, kölcsönös garanciát biztosítva egymásnak avval, hogy az egyén önmaga helyett a másikra gondol. Ebben áll a kölcsönös garancia törvénye.
Kérdés: Baal HaSzulam később azt írja, hogy egy bizonyos számú ember szükséges a kölcsönös garancia törvényének megvalósításához. Mi ennek az oka?
Válasz: Ez azért van így, mert egy ember képtelen megadni magának mindazt, amire szüksége van. Azonban ha egy meghatározott számú ember gondoskodik róla – ami erősen függ attól a kortól, amelyben élünk, életstílusunktól, és hasonló tényezőktől –, akkor nincs mitől tartanunk. Csak akkor nincs okunk aggódni, ha törődünk másokkal.
Megjegyzés: Baal HaSzulam mindazonáltal arra is kitér, hogy ha akár csak egyetlen ember is az egoizmus bűnébe esik, és elkezd csak magára gondolni, akkor mindenki másnál is megszűnik az egymásról gondoskodás.
Rav kommentje: Itt egy tökéletes rendszerről beszélünk, hiszen Baal HaSzulam abszolút törvényeket ír le. Ez az, ahogy általánosságban véve a dolgoknak lennie kéne.
Felkészülés az Integrál Kongresszusra: Integrál Oktatók
Felfedezzük, hogy a sorsunk nem az, hogy fenntartsuk és tápláljuk a kapcsolatunkat a Teremtővel, és hogy nem azért van szükségünk a széles tömegekre, hogy ez által jobban fenntarthassuk a „málnaszem” érzést, hanem sokkal inkább nekünk azért kell egy málnaszemmé összeállni, hogy ez által, szolgálhassuk a tömegeket. Pontosan ezen a felfedezésen keresztül közelítjük meg a korrekció végét.
Ez teszi lehetővé az integráltság az Arvut (kölcsönös garancia) és a kapcsolat megértését a természetünkben. Elkezdjük meghatározni a viszonyunkat a széles tömegekkel: hogy mennyire szükségünk van rájuk, mert nélkülük nem tudunk megelégedettséget okozni a Teremtőnek, és hogy a Teremtő mennyire a tömegekre irányul és nem ránk.
Ez az, ahogy beteljesedik a sorsunk és „eltűnünk”. A „főpapok nemzettségévé” válunk, ahol már nem is létezünk. A széles tömegeket szolgálja mindenki közülünk, az egész emberiséget és a Teremtőt. Ebben kell látnia mindenkinek a saját névtelen szerepét. Senkinek nincs része vagy öröksége semmiben, összességében mindannyian csak egy kapcsolati pont vagyunk, az átvitelnek egy komponense a tömegek és a Teremtő között. Ez jó, mivel ez által tudunk mi igazán közelebb kerülni a Teremtő természetéhez.
Nekünk be kell mutatni és például kell szolgálni a világ számára, és ezen a példán keresztül adjuk át azokat a spirituális feltételeket, amiket mi elértünk. Még ha közben ez az ellentétes oldala is a spirituális állapotnak, ha mi magunk felé tudjuk fordítani a világ arcát akkor, tudjuk a saját arcunkat a Teremtő felé fordítani. Az által, hogy szeretettel fordulunk a világ felé, az által leszünk képesek szeretettel fordulni a Teremtő felé. Erről van mondva, hogy: „ A teremtmények szeretetétől lehet eljutni a Teremtő szeretetéig”.
Annak érdekében, hogy a világ arca felénk forduljon, az kell, hogy ráébresszük az embereket az egymás iránti szolidaritásra. Ehhez az szükséges, hogy át tudjuk adni a szavak belső erejét. A szavaknak, világosnak és mélynek kell lenniük. Csak ezen a módon tudunk integrálódni a külső körökben, hogy valóban összekapcsolódjunk velük. Akkor, megkapjuk a szükséges kiegészítést, amely segít nekünk a magasabb szintre emelkedéshez.
A helyes integrált oktatás a spirituális előrehaladás érdekében fel kell, hogy ébressze a belső fejlődést a tanulóban. Ha mi elérjük az emberek szívét, akkor pontosan azok a megtapasztalások és benyomások, melyek a széles tömegekben megjelennek, biztosítják a számunkra, hogy a málnaszem növekedjen, kiterjedjen és megerősítse a Teremtővel való összekapcsolódási pontot, és hogy érezhessük Őt.
Mondva van: „Minden tanítványomtól tanultam.” Most már megérthetjük, hogy miért tud valaki többet tanulni a tanulótársaival való kapcsolatain keresztül, mint a tanítóktól.
Kérdés: Hozzá tudok e tapadni a csoport középpontjához, ha semmilyen szakmai munkát nem végzek, az új épület építkezésénél, viszont egészen egyszerűen szendvicseket készítek a barátaimnak?
Válasz: Persze, miért ne? Szendvicseket készítesz azért, hogy örömet okozz a barátoknak.
Rabbash-nál a húsvétot (Pészah, zsidó húsvét ) a szokásoknak, és Baal HaSulam szabályainak megfelelően szoktuk volt megünnepelni, melyeket nagyon kemény és nehéz volt betartani. Rabbash közel 10 csésze kávét ivott naponta. Ez megszokott dolog volt a Jeruzsálemi embereknél. Azért hogy legyen kávénk, amelyet használni tudunk húsvétkor, minden egyes szemet meg kellett vizsgálnunk, hogy biztosan legyünk benne, hogy nincs bennünk egyetlen féreg sem. Ilyen módon nekünk, 1 kilogramm kávébabot kellett leellenőriznünk.
Ismert, hogy mennyire türelmetlen vagyok, és egy kínzás volt a számomra, hogy ott üljek, és órákig vizsgáljam a kávébabokat. Több cigarettát szívtam el, mint amennyi kávébabot leellenőriztem. Ezért Rabbash azt mondta: “Gyere, megtanítlak, hogy hogyan kell csinálni ezt!” Ez volt az első év, amikor elkezdtem tanulni Rabbash-nál. Leült velem szemben az asztalnál, ahol egy nagy halom bab volt, vett egy babot, ránézett, és azt mondta: “Megvizsgálom a kávébabot, hogy a barátaimnak lehetőségük legyen egy csésze kávét inni. Ezt értük akarom megtenni”, majd félre tette a kávészemet. Aztán vett még egyet, és azt mondta: “Én megvizsgálom ezt a kávészemet, hogy a tanáromnak lehetősége legyen inni egy csésze kávét.! Ezt érte csinálom! ” és így ment ez kávészemről kávészemre…
Ha te szendvicseket készítesz, akkor biztosan megvan a lehetőséged arra, hogy sokszor mond ezeket a szavakat. Azt, hogy rendelkezel bizonyos szakmai készségekkel, vagy sem, ez nem rajtad múlik. Írva van: “Nem az a bölcs, aki tanul”. Tehát, lényegtelen, hogy mennyire vagy okos. Mindenkinek megadták az összes szükséges eszközt, amire neki szüksége van, és ezért senkinek nem kell sajnálkozni a képességei miatt. Az összes minőségét amivel az ember rendelkezik, korrigálnia kell, és ezért a képességei olyanok, amilyenek. Különben az ember fizikai képességei és a környezet, nem fog megfelelni a lelke gyökerének.
2013.12.27, Reggeli lecke: Baal HaSulam,Shamati 72-es cikkéből: „Az önbizalom, az a Fénybe való beöltözés”
Az egyéni zuhanások és emelkedések nem befolyásolhatják a külső terjesztést. Mint szervezőknek, instruktoroknak, oktatóknak és tanároknak mindig következetes kell a külső közönséggel szemben. Az emberek nem érezhetik meg rajtunk, hogy éppen hullámvölgyeken megyünk keresztül. Fenn kell tartani a mindennapi kapcsolatot az emberekkel, biztosítva mindent, amire szükségük van, és a belső állapota, mindenkinek kizárólag a személyes ügye és nem több.
Célszerű ilyen kapcsolatot fenntartani a barátokkal is. A barátok mindig emelkedett hangulatban lássanak, a cél által inspiráltan, boldognak lássanak és érezzék a támogatást. Ezt néha, tényleg el kell játszani.
Legfeljebb arra lehet panaszkodni, hogy valaki egy kicsit fáradtabb ma, és találjunk néhány fizikai okot, de na hagyjuk, hogy azt érezze a másik, hogy a rossz hangulatnak belső oka van. Kívül jókedvet kell mutatni, csak előre törekedni, így példát mutatni mindenki számára.
Attól a pillanattól kezdve, hogy lehetőség lett volna jó példát mutatni másoknak, azonban ezt nem tettük meg, akkor a többiek negatív állapotai felkerülnek annak a számlájára, aki elmulasztotta a példamutatás lehetőségét. Olyan ez, mintha az edények (Kli) kommunikálnának egymással. Ha nem töltjük ki az edényeket, akkor ez történik – vége!! A vágyaik, amelyeket én nem akartam kitölteni átszállva, további teherként zuhannak rám. Nagyon fontos ennek tudatában lenni.
Kérdés: Ma elkezdődik az egyesített amerikai integrál kongresszus. Több mint 500 új tanuló vesz részt ezen, diákok a Tanuló Centrumokból, akik különböző csoportokhoz kapcsolódnak Észak-Amerikától Dél-Amerikáig. Sokaknak ez lesz az első találkozásuk a helyes környezettel, hogyan kell őket helyesen befogadnunk?
Válasz: .Fölül kell emelkednünk az evilági különbségeken, figyelmen kívül kell hagyni ezeket. Egy spirituális pontunk van, amit el kellene érnünk, és pontosan erre van szükségünk, hogy ettől függjünk, szóval ugorjunk a mi világunk fölé, hagyjuk hátra és felejtsük el a mindennapi tevékenységeinket, a számítgatásainkat, és egyáltalán minden egymás közötti különbséget az elkövetkező néhány nap során. Ne beszéljünk és ne is gondoljunk semmiféle fizikai problémára, mintha a kongresszus egy másik bolygón lenne.
El kell választanunk magunkat mindentől, ami felesleges és hátra kell, hogy hagyjuk az összes számításunkat. Nem áll szándékomban tisztázni, hogy a kongresszus alatt mi történik a szokásos evilági, és a mindennapos spirituális életemben. Olyan, mintha kicserélték volna a felhasználói felületemet, kitörlök mindent, ami eddig volt és belépek egy új bolygóközi térbe. Ez az egyetlen hely, ahol lenni akarok az elkövetkező három napban vagy legalább a kongresszus ideje alatt.
Kapcsolódom, mintha nem lenne holnap. A múlt egészen a tegnapi napig kitörlődött. Másképpen állandóan zavart érzek köztem és mások között, a tegnap és a ma között, és nem fogok semmit sem megérteni.
Szükséges, hogy létrehozzuk a létezés következő szintjét, ami teljesen új, és aminek semmi kapcsolata azzal, ami nekünk azelőtt volt, sem személyesen, sem csoportszinten. Nem kell emlékeznünk semmire. Most mindenkit kizárólag egy spirituális szinten látunk, ennyi az egész.
A nyelvek, illetve a kultúrák közötti különbségek nem érdekesek. Az emberek összegyűltek egyetlen lángoló vágyban, hogy kapcsolódjanak, és ez által feltárják a Teremtőt. Ez minden. Semmi mást nem akarok tudni róluk, mert a vágy és a belső ösztönzés, hogy másokkal kapcsolódjak és felfedjem a Teremtőt egy olyan vágy, ami nem tesz semmit az ennek a világnak a szintjén meglévő különbségekkel. Egyszerűen csak arra van szükségünk, hogy leválasszuk magunkat és elérjünk valami újat, olyan új kapcsolatokat, amik egy új bolygón léteznek. A régi világ elmarad messze mögöttünk és lassan eltűnik, és már egy új helyen vagyunk, új érzelmekben, új gondolatokban és a hátra tekintés és mindentől való elválasztás csak a tegnapé. Itt nincsen tegnap. Teljesen kizártunk mindent.
Ezek szerint az embernek minden nap újként kell tekintenie saját magára, szóval tegyük ezt meg végre.
[120560]
A 2013. 11. 15, Reggeli Lecke negyedik részéből. Beszélgetés az Amerikai Kongresszusról.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
