Dr. Michael Laitman

barát-barátok

Követjük a Bölcsességet vagy a Fényt?

Követjük a Bölcsességet vagy a Fényt?

Rábásh,”Slávei HáSzulám” (A lépcső fokozata) I. kötet, 12. cikk: “Mi a Tóra és a munka a Teremtő útján”:”Ebből az következik, hogy a személy mielőtt elkezd tanulni, meg kell próbálnia nagy erőfeszítéseket tenni, mivel a tanulás meghozza a gyümölcsét, és jó eredményeket, ez azt jelenti, hogy a tanulás hozza el a Tóra Fényét, mert ez által megvan a lehetősége, hogy visszatérjen a Fényhez”.

Először is ki kell fejlesszük magunkban a helyes vágyat, mert nélküle ez lehetetlen. A személy elérkezik a Kabbala Bölcseletéhez, csak a ” szívben lévő pont”- tal, amelynek nincs még iránya. Nem tudja, hogy hova érkezett, és hol van, hasonlóan a sperma csepphez az anyaméhben. Ebben az esetben a csoport tölti be az anyaméh szerepét, és meg kell “formázza” a személyt, adjon neki egy formát és adakozzon neki. Nem szabad várni amíg ő magától a helyes irányba cselekszik, hanem fordítva, vigyázni kell, hogy jó hangulata legyen, mivel a jó hangulat a csoporttól kell érkezzen.

Vannak akik teljes energiával jönnek, a megközelítő fellépéssel, és számukra ez valóban pozitív megközelítés, de nem a helyes irányba. És hova viszi őket? Az önző cselekedethez? A tény, hogy a személy még nem is fedezte fel magába a gonosz hajlamot, és még egy alacsonyabb szinten található az “élő” szintnél.

Így a csoportnak szükséges, hogy gyengéden ellenőrizze az új tanulót, hogy felvegye a helyes formáját a helyes irányba, mivel nincsen más választása. A csoportnak ellenőriznie kell mindenkit, és mindent.

A barátok meg kell keressék a gonoszt a kapcsolat hiányában. Mi sóvárgunk a kapcsolatra, megvizsgáljuk, ha az ő mennyiségi és minőségi paraméterei helyesek, ha megfelelő a mi kéréseinknek és biztosítást nyújt számunkra. Tehát, addig amíg fel nem fedezi a kapcsolatba a Teremtő formáját.

Mi átmegyünk a Nefes, Ruách, Nesámá, Hájá és Jehidá szint 125 fokozatán. A kapcsolat keresésében megtaláljuk a hiányt, és a tanulás által vonzzuk magunkra Reformáló Fényt. Ily módon, a tanulás lesz a cél, és minden pillanatban nem azt vizsgálom, hogy mennyit értettem vagy sem, hogy mennyire  érdekes  vagy sem. Nem ez a lényeg. Mert a tanulás ideje a gyógyulás ideje, a vizsgálat ideje, a Fény vonzása, és a korrekció ideje. Mindez a mi hiányunk, amelyet felfedezzük az előkészületi lecke idején. Mi felfedezzük a baráti találkozón a közös cselekedetekben, majd jövünk a leckére, és követeljük a Visszatéritő Fényt.

Ebben a kérésben van különbség a világ többi részétől, hogy mi követeljük a Fényt. Az emberek, akik igaznak érzik magukat, ők nem követelik a Visszatéritő Fényt, számukra elégséges amit tesznek, mivel ők egyáltalán nem is gondolnak erre. Mi állandóan kell mérjük magunkat a Fény hiányának az érzetéhez, és magához a Fényhez.

Miután elértem Rábáshoz, két – három hónappal később megkérdeztem tőle: “Hol van a lényegi pont a könyvben? Hol van leírva a fő lényege a munkánknak és a lecke alatt? “. Azután megmutatta nekem a “Tesz bevezetője” 17. pontjában, amely azt mondja: ” Ennélfogva, a diák vállalja az elő tanulást, hogy megerősíti a hitét a Teremtőben, a jutalom és a büntetés gondviselését”. Ez a legfontosabb. Az egyetlen munkánk, a vágy felkészítése a változásra, amely a csoportban való erőfeszítésben tud megjelenni. Általában, mi felfedezzük, hogy nem vagyunk erre képesek, és csak ott tudjuk elvégezni a korrekciót. És ezzel a felismeréssel ismét eljövünk a tanuláshoz.

Ily módon, a tanulásnak kettős célja van: egyrészt feltárjuk a hiányt, másrészt, megkapjuk a korrekciót, a gyógyulást.

Ebből következik, “hogy a személy nagy erőfeszítést kell tegyen hogy eljöjjön tanulni.” És ha mi nem kapjuk meg a helyes eredményeket, akkor pontosan ezt kell leellenőrizni: hogy mi a helyes szándékkal jövünk tanulni? Mert ellenkező esetben azért tanul, hogy tudást szerezzen a könyvből, ahelyett, hogy húzza tőle ki a Fényt, ez a legfontosabb dolog, amelyet kérünk a Tórától.

Mivel van “Bölcselet” és van “Tóra”. Aki azt akarja megtudni csak, hogy mi van a könyvbe írva, akkor ő Bölcsességgel foglalkozik. És a “Tóra”-val aki foglalkozik, az az igazi módszerrel foglalkozik, aki keresi a korrekciót, aki meg akarja változtatni magát. Ebben van a különbség …

2o12 november 4, Előkészület a reggeli leckére

BS

07 nov 2012

Ki akarok menekülni a Felső Világba!

Ki akarok menekülni a Felső Világba!

Kérdés:

Olyan sok gyönyörű és okos ember, valamint gyönyörű és hasznos erő létezik a világban. A spiritualitásban azt halljuk, “Nincsen más Rajta kívül”,  száraz és egyszerű módon. Hogyan lehetek képes vonzódást érezni a spirituális világ iránt, és abból ízeket és élvezetet kapni, hogy én oda akarjak rohanni, abba bele akarjam vetni magam?

Válasz:

Hogyan érezhetjük a vonzódást a Felső Világ iránt? Amennyiben több vonzódást éreznél annál, mint, amit most érzel, akkor egód által hajtva rohannál oda, és akkor soha nem lennél képes egód fölé emelkedni, azt legyőzni, és csak részlegesen vetnéd magad bele. Ennél fogva a spiritualitás el van rejtve előlünk annak érdekében, hogy megkapjuk annak lehetőségét, hogy egónk fölé emelkedhessünk, és ne pedig saját érdekünkben siessünk oda.

Amennyiben a Felső Világba is egónkon keresztül lépnénk be, mi mindörökké saját önzőségünkön belül maradnánk, semmi esélyünk nem lenne egoisztikus burkunkból kiszabadulni, és mi abba élve el lennénk temetve. Soha nem lennénk képesek kilépni önző szféránkból.

Amennyiben a Felső Világ itt és most megjelenne számunkra, azonnal megértenénk, hogy ez a materiális valóság semmit sem ér! Tisztán látnánk, hogy az emberek valójában állatok, melyek csak azért léteznek, hogy magukat tömjék mindennel. Sajnálattal nézném ezt a Földi életet, mert semmi sem érné meg, hogy bármilyen erőfeszítést tegyek. Nem lenne értelme gyermeket nemzeni, hogy ők tovább folytassák ezt a szenvedést…igazából semmi sem számítana, semminek nem lenne értelme, és értéke sem! El tudod ezt képzelni?! Mi lenne akkor!?

Ó, hogy létezik a Felső Világ!? Nos először is, mivel a Végtelenben mindenfajta korlát nélkül létezik minden, képzeljük el hogy minden teljesen megnyílik számunkra: térben és időben való mozgás, információáramlás stb. Mert az idő többé nem létezik, az csak ebben a világban létezik, ahogy azt már fizikusok is állítják, kizárólag a fény sebessége alatt. Az információ a Felső Világban teljesen nyitottan mindenki számára elérhetővé válik. Az ember elkezdi magát végtelen térben létezve érzékelni. Az ember hozzájut az abszolút tudáshoz mindennel kapcsolatban, ami a világok teljes rendszerén belül történik, – azaz az egész Univerzumban- mivel az egész rendszer analóg. Nem létezik a rendszert működtető óramű, nincsenek pulzusok, lüktetések, mert minden az állandó folyamatos mozgásban van, és ugyanakkor abszolút nyugalomban pihen. Az ember ezen a ponton érzi, hogy a rendszeren belül létezik, de ugyanakkor tudja azt is, hogy a rendszer valahol saját magán belül létezik, azaz hogy az ember maga mindaz, ami csak létezik!

Amennyiben ennek a képnek akár legkisebb részét képesek lennénk meglátni, akár csak egy grammnyit, azonnal az érzés rabszolgájává válnánk. Baal HaSulam írja, hogyha a Felső Világok felfedezése megtörténne vágyaink összezsugorodása előtt (azaz mielőtt az ember képessé válik arra, hogy önzőségét magán belül tartsa és a fölé emelkedjen annak), akkor ezen elképesztő élvezet felfedezésének akár egyetlen cseppje is arra késztetné, hogy kezeit lábait akár naponta hétszer levágja annak érdekében hogy mindezt az érzést életében akár csak még egyszer átélhesse.

Képes vagy ezt megérteni? Mi teljesen rabszolgájává válnánk ennek az érzésnek, és semmi másra nem lennénk képesek, minthogy ezt az élvezetet kergessük. Hatalmas erőfeszítéseket tennénk a csoportban, és bárhol ahol csak lehet annak érdekében, hogy megint megkaphassuk ezt a fajta élvezetet. Más szóval arra önző módon aspirálnánk, és ezáltal, csak egyre távolabb kerülnénk annak megszerzésétől.

Kérdés:

Akkor milyen esélyünk lehet elérni egy ilyen állapotot, ha magunktól semmilyen erővel nem rendelkezünk hozzá?

Válasz:

Kérd a barátaidtól! Csak ők képesek jövődet biztosítani! Amennyiben ők megteszik ezt neked, akkor megkapod, ha nem akkor soha nem kapod meg.

17 augusztus 2o12, Harkov kongresszus, 1.lecke

ford: HZS

KA

03 nov 2012

Az igazság a barátok nagyságával kapcsolatban

Az igazság a barátok nagyságával kapcsolatban

Kérdés:

Mit emelek fel szememben azáltal hogy meghajtom fejemet a barátok előtt?

Válasz:

Semmit. Az önlealacsonyítás, és a Teremtő fontosságának felismerése két különböző de egymást kiegészítő dolog. Általában a Teremtővel való viszony vonatkozásában, mi a csoportról beszélünk, és a csoporttal való viszony vonatkozásában mi magunkról beszélünk, mivel a csoport található közöttem és a Teremtő között.

Kérdés:

Pontosan mi jelenik meg számomra, amikor a csoportot magasra emelem szememben?

Válasz:

Az egyetlen lélek korrigált rendszere, mely a végső korrekciókor jelenik majd meg. A rendszert ma saját hibáim prizmáján keresztül látom.

Ez a csoport nagysága, nem kevesebb, mivel ez az igazság. És bár ezt még nem vagyok képes tényként elfogadni, legvégül majd ezt teljességgel megértem.

2o12 október 28., Reggeli lecke 4.rész, Mátán Toráh

(HZS)

01 nov 2012

Mi ébreszt fel engem?

Mi ébreszt fel engem?

Néha vannak olyan helyzetek, amikor a személy nem akar semmit. Semmi különösebb dolog nem húzza őt: sem a barátokkal való összeolvadás, nem érti a kabbala szöveget, nem valami fontos a  kapcsolat. Nem gondol a belső célokra, amelyeket kellene gyakorolnia a nap folyamán, a csoportban, a munkában. Ő “halott”. Ez nem olyan, hogy “halott” – nak, érzi magát, hanem egyáltalán nem érzi magát, alszik.

Ebben az esetben mit kérhet a személy?

Két dolgot kérhet:

1. Legyen egy kicsit közelebb a csoporthoz, hogy ezek a “folyamok” a barátokon keresztül eljussanak hozzá is, felrázza és felébressze őt.

2. Az alapvető vágya a Fény alá tegye őt, hogy hatással legyen rá.

Tehát, ha a személy nem rendelkezik egy követeléssel, amely meg van vizsgálva, és egy hiányosságból vagy egy sóvárgásból származik, akkor szüksége van a két tényezőre.
Az egyik az “edény”oldaláról “és másik a “Fény” oldaláról”.

Először is, én tartozom a barátaimhoz, mivel, ami rajtuk keresztül folyik az rám is folyik. A legfontosabb, hogy én azért jöttem, hogy üljek, és figyeljek, és csak hallgassam ami a spirituális szinten történik. Tehát, engedjem hogy ezek a spirituális áramlatok rajtam keresztül érjenek a csoporthoz.

2o12 október 23, Reggeli lecke, a Zohár könyvéből

(BS)

27 okt 2012

Képesek lehetünk mi megérteni a Tíz Szfira Tanulmányát?

Képesek lehetünk mi megérteni a Tíz Szfira Tanulmányát?

Kérdés:

Minek kell megtörténnie hogy végre képes legyek valamit megérteni a Tíz Szfira Tanulmányából?

Válasz:

Annak érdekében hogy megérthessük miről is szól a TESZ, éreznem kell ezeket a jelenségeket magamon belül. Azok nem valami más helyen, a holdon vagy a világűrben történnek. Mindez nem valami külső rendszerről szól. Az egész valóság magunkon belül létezik, saját magamon belül, és nekem magamon belül kell éreznem az egész valóságot. Amennyiben ezt így képzelem el magam számára, akkor arra gondolok hogyan érzékeljem azt, hogyan változtassam azt meg, és, hogy a felső erő hogyan érkezik, és hogyan változtat meg engem. Ezáltal én az egész valóságot magamra, és arra az erőre osztom fel, mely erő engem megteremtett, megtervezett, és mely erő engem befolyásol, azaz a valóságot felosztom magamra és a Teremtőre.

Bennem létezik a megszerzés iránti vágy, és Ő benne létezik az adakozás iránti vágy. Az Ő vágya adakozik az én vágyamra, és ezért cserébe képes az Ő vágyát kiváltani. Ezáltal mi elkezdünk partnerekként együtt működni.

Ezen túl semmi más nem létezik. Ebből az következik hogy a barátok is bennem vannak. Ezek azok a tulajdonságok melyek hozzám legközelebb állnak, a vágynak ahhoz a részéhez melyet saját magamként érzékelek. Ők alkotják a vágynak azt a részét bennem, melyből képes vagyok a Teremtőhöz fordulni és ezáltal sorsomat befolyásolni. Nekem a  többi vágyaimat is korrigálnom kell, és azokat is ehhez a részhez kell hozzácsatolnom, ameddig én teljesen beépülök a Teremtővel végzett kölcsönös munkába.

Ez akkor történik majd meg amikor megkapom ehhez a helyes vágyat, és azt akarom hogy mindannyian állandóan ezt érezzük. Én többé nem választom le magamat a világról, azt gondolva hogy a világ valahol rajtam kívül létezik, különböző országok, nemzetek és barátok formáiban, nekem állandóan úgy kell képzelnem, hogy minden saját magamon belül létezik a valóság helyes érzékelésének megfelelően. És akkor fokozatosan elkezdek közelebb kerülni ehhez az érzékeléshez.

Kezdetben a világ megmarad számomra dualitásban, és én azt magamon kívül látom, de ugyanakkor megpróbálom azt belül elképzelni. Azonban fokozatosan, a Reformáló Fénynek köszönhetően és elkezdem ezt a kettős megközelítést egyetlen képbe összekötni. Az többé nem lesz olyan mint valami kettészakadás, mint skizofrénia. Én elkezdem majd érezni a jóságot, és a kép láthatatlan egységét. A személy fokozatosan éri el ezt a valóság érzékelést a középső vonal megszerzésével.

2o12 október 22., Reggeli lecke 3.rész TESz

(HZS)

25 okt 2012

Születésénél fogva különböző, azonban céljában azonos

Születésénél fogva különböző, azonban céljában azonos

Kérdés:

Mire kell aspirálnom, a barátok nagyságára vagy a velük való egyenlőségre? Mi a valódi kapcsolat?

Válasz:

A barátokkal való egységre kell aspiráljál, mint egy ember egy szívvel. Te feléjük emelkedsz annak érdekében hogy benyomást tegyél rájuk a cél fontosságának üzenetével, és ugyanakkor meghajtod fejedet előttük annak érdekében hogy megkaphassad tőlük a cél fontosságának üzenetét.

Egyébként olyan lenne mintha egyenlőek lennétek, mintha semlegesítenétek egymást, azaz ez azt jelentené hogy semmilyen benyomást nem tesztek egymásra. Könnyebb “egyenlő”-nek lenni egymáshoz, egymásnak hátunkat mutatva, “Ez a tiéd, ez meg az enyém”, és akkor nem hasonlítom össze azt amivel én rendelkezem azzal amivel te rendelkezel. Még akkor is ha csak úgy teszünk mintha egyenlőek lennénk, már nyugodtan élek, és nincs panaszom.

De a valódi egyenlőség azt jelenti hogy mi össze akarunk kapcsolódni, benyomást adva egymásnak a Teremtő hatalmasságával amennyire ez csak lehetséges. Annak érdekében hogy ez megtörténjen lenullázzuk magunkat, és a közösséget pedig olyan magasra értékeljük amennyire ez csak lehetséges. Tehát mindannyian, akik ilyen egymástól különbözően lettünk megteremtve, valóban egyenlővé válhatunk, egyenlőek a cél vonatkozásában.

Amennyiben mi arra sóvárgunk hogy adakozhassunk egymásnak, amennyiben sóvárgunk hogy megadhassuk magunkat egymás előtt, amennyiben arra sóvárgunk hogy felemelkedhessünk és a Teremtőt nagyobbnak láthassuk, amennyiben csak az Ő irányában sóvárgunk, amennyiben össze akarunk kapcsolódni, magunkat megszorítani, magunkat lenullázni és a Teremtőhöz olvasztani, akkor ezáltal egyenlővé válunk. Végül is a célunk kapcsol minket Ő hozzá. Azáltal, hogy beépülünk a Teremtőbe, mi mindannyian egyenlővé válunk még akkor is ha születésünktől kapott tulajdonságainkban különbözünk egymástól. A Teremtő az. aki különbözőnek teremtett meg minket, hogy azáltal hogy Ő belé mindannyian beépülünk, a különbségeink eltűnjenek.

2o12 október 18., Reggeli lecke, 1.rész, Rabash írásai

(HZS)

22 okt 2012

Az alázatosság mint szokás

Az alázatosság szokása

Kérdés:

Hogyan tudom a barátok előtt külsőleg kifejezésre juttatni saját magam lenullázását?

Válasz:

Én szándékosan is lenullázhatom magam a barátok előtt, egy el túlzott módon, hogy másoknak ezzel példát mutassak. vannak olyanok akik túl szégyenlősek ahhoz, hogy így viselkedjenek, ami azt jelenti hogy valójában egójuk nem engedi ezt meg nekik, egyébként hogyan jöhetne létre szégyenlősség?

Szóval ők nem képesek magukat barátaik előtt lenullázni, de ezáltal, hogy mások  példát mutatnak nekik azáltal ez nekik is könnyebbé válhat. Nekem is könnyebbé válik a dolog ha megértem, hogy eltúlzott alázatosságommal példát mutathatok másoknak.
Az egónak szüksége van valamilyen kompenzációra, valami igazolásra. Most én eljátszom az alacsonyabb rendűt, mint egy színész a színpadon, de közben megnyugtatom magam, hogy ez nem igazán van így. Azonban még ilyen helyzetben is működik rajtam a Fény és korrigál engem.

Szóval fokozatosan bennem ez a szokás a második természetemmé válik.  A szokás, a Fény benyomása cselekedeteim hatására, mely egy második természetet hoz létre bennem.

2o12 október 15., Reggeli lecke 1.rész, Rabash írásai

HZS

KA

19 okt 2012

A pont ahol a szívek összekapcsolódnak

A pont ahol a szívek összekapcsolódnak

Nagyon hosszú időbe telik ameddig a személy minden vágya és taszítása ellenére képes meggyőzni saját magát arról, hogy spirituális, az hogy egy kölcsönös viszonyt kiépítsen barátaival. Nagyon hosszú időbe telik ameddig mindezt tisztázza, és képes magát meggyőzni, számtalan emelkedés és zuhanás után.

Fokozatosan tanulva azokból az állapotokból és cselekedetekből, melyeken keresztül ment, azáltal hogy állandóan magát megvizsgálja, a személy elkezdi megérteni mi az, ami jó és mi az, ami rossz számára. Először azt gondolta, hogy az a jó, amikor új érzésekhez jut, amikor többet értett meg, amikor többet érzett, és azt gondolta hogy ő milyen tiszteletre méltó, és erőteljes. Most fokozatosan elkezdi megérteni, hogy mindezek a kellemes érzések egyáltalán nem jelzik az ő spirituális előrehaladását. Épp ellenkezőleg, ezek csak azt jelzik, hogy a személy egyre mélyebbre süllyed és belefullad egójába, megszerzés iránti vágyába, a teremtés alapanyagába.

Először a személy azt hiszi hogy előrehaladása a teória tanulásán múlik, hogy a tanult anyagot megismerje. Végig  megy a könyveken megpróbálva azokat megérteni, abban bízva,hogy ezáltal képes lesz a célt elérni. Utána rohan, hogy elkezdje a  tudását terjeszteni, abban reménykedve, hogy jutalmat kap erőfeszítéseiért. Megpróbál különböző irányból betörni a spirituális világba, a lényeg, a közbülső pont körött kőrözve: azaz a mások szeretete körül . Mindezt csak akkor éri el, amikor már nincs más választása, és teljesen kétségbeesik attól, hogy egyedül nem képes semmit sem elérni.

Mindezen cselekedetek eredményeképpen a Fény elkezd ráragyogni, és a személy elkezdi megérteni és érezni, hogy a spirituális világba vezető bejárat csak ott nyílik meg, ahol szíve összekapcsolódik a barátok szívével.

A kapcsolatnak ezen pontján keresztül, ahol a szívek kapcsolatba lépnek egymással, én kilépek saját szívemből és behatolok barátom szívébe, hogy barátom szívében felfedezzem saját spirituális világomat. Ez az amit mindegyikőnk megtesz barátai viszonylatában.

Ennek megcselekvése hosszú időbe telik, mivel ennek a szívben és nem az értelemben kell megtörténnie. Az értelem egy egyszerű külső eszközzé válik. Ezáltal a személy elkezd a helyes irányba haladni és felfedezi a világ összes állapotai közül a legtávolabbi és leggyűlöltebb állapotot.

Előzőleg el sem tudta képzelni hogy ez lenne az élet értelme. De pontosan ez az, amit el kell érnie, hogy az élet célja az legyen, hogy a világ összes embereinek szívei egyetlen szívvé kapcsolódjanak össze.Türelmesnek kell lennünk magunkkal szemben, és a barátokkal szemben akik különböző külső állapotokon mennek keresztül. Mindenkinek időre van szüksége a  maga számára, és saját fejlődési formájára, ameddig végre felfedezi azt, hogy nem létezik más munka, kizárólag a barátok szeretete.

Minél inkább erre a folyamatra szánjuk időnket és türelmesek vagyunk annál sikeresebbé válunk. Azok az emberek akik azt hiszik, hogy azonnal elkezdhetik ezt a munkát hamar kiégnek. Ez a felismerés adaptációs időszakot kíván meg, egy olyan időszakot amely során az összes másfajta munka “kiszárad”, hogy a személy összes korábbi tapasztalata és erőfeszítése eredményeképpen elkezdjen kétségbeesést érezni. És akkor a Reformáló Fény segítségével a személy megérti majd, hogy semmi más nem segíthet rajta csak a kapcsolat. Ez az amikor munkáját a megfelelő helyen kezdi el végezni.

Miután mi egyetlen általános hálózatban vagyunk összekapcsolódva a világ összes emberével, mi ezeket az érzéseket és megértéseket átadjuk mindenkinek. Ezáltal maga a világ is elkezd az emberek közötti erősebb kapcsolat szükségességéről beszélni, mely képes az emberiséget megmenteni. Minél inkább mi dolgozunk saját magunkon, és minél nagyobb erőfeszítést teszünk, annál több Fényt vonzunk magunkra a formaazonosság törvényének megfelelően, mely a külső edényekbe is beleömlik, az egész emberiség felé, hogy ez az ideál, ötlet mindenkihez elérjen.

2o12 október 11., Reggeli lecke 1.rész, Rabash írásaiból

(HZS)

14 okt 2012

A cél, amiért mi összegyűlünk

A cél, amiért mi összegyűlünk

A társaság célja, hogy felemelkedjen az “emberi” (Ádám) szintre. Ez csak a Teremtő nagysága által lehetséges, amelyet nem láthatunk a mi sötétségünk által. De pontosan ebből a sötétségből építhetjük meg köztünk az új értékeket, ahol  az egónak nincsen semmi alapja.

Mi tudjuk, hogy ezeknek az értékeknek nincsen alapjuk, mert különben ők a mi egónkból erednek. De a spiritualitás alapja az egó fölött van, mivel a Jeszod Szfirája az a “Malchut” fölött van. Tehát, minden attól függ, milyen alapra építjük magunkat: a földi porra, ami nem képes semmire az életbe, vagy a föld fölötti -re, ami már megkapta a felső hasonlóságát, mint ember aki hasonló a Teremtőhöz.

Minden attól függ, hogy hova helyezzük a fontosságot. Mi elkezdünk játszani a Teremtő, a tanár, a csoport, a tanulás a cél fontosságát, és ez  fontos kell, hogy legyen, és komoly játék a mi csoportunkban. Mert a mi egónkból, a mi vágyunkból látjuk a sötétséget. És a mi egónk folyamatosan növekszik, e mellett a sötétség is jobban növekszik. De ha mi pontosan a sötétség tetején, kifejlesztjük a közös cél fontosságát, akkor mindenki kap a csoportban hajtóerőt és energiát az előrehaladásra, pontosan ebben a sötétségben.

Ezt hívjuk úgy, hogy ahelyett hogy mi a hátulról való csapások által haladnánk, mi választjuk, hogy vonzódjunk a Teremtő fontossága után, az adakozás tulajdonságának a fontossága után, külcsönös segitség, a kapcsolat és a szeretet irányába, minden felső értékéhez után, az azaz a Teremtő természetének a tulajdonságához tartozik.

Ezzel a céllal lett létrehozva a kabbalista csoport, és ily módon fenn kell tartania magát, és állandóan meg kell vizsgálnia pontosabban a küldetését, az alapját. Kabbalista csoport egy hős, nem mennyiségbe hanem minőségbe. És erre csak azok az emberek lépjenek, akik valóban képesek haladni ezen a módon. Ebben van a mi erőnk, mivel nekünk azonosulnunk kell a lehető legnagyobb mértékben a Fényhez, magasságban kell növekedjünk és nem szélességben.

Rábásh “A közösség célja” című cikkében írva van, hogy:

“Tehát mi itt összegyűltünk, hogy létrehozzunk egy közösséget azok számára, akik az “adakozás” szellemét akarják követni. Annak érdekében hogy a Teremtőnek adakozhassunk, először is az embernek kell adakozzunk, amely jelentése a “mások szeretete”, a “barátok szeretete”.

2012 október 9, Reggeli lecke, “A közösség célja”

(BS)

12 okt 2012

Hajónknak szüksége van hajtóerőre

Hajónknak szüksége van hajtóerőre

Kérdés:

Mit tehetek amennyiben nem csak, hogy nincs arra erőm, hogy a barátokkal való kapcsolatért könyörögjek, hanem ennek épp az ellenkezője igaz?

Válasz:

Ez annak a jele hogy nem készítetted fel magadat. Először is le kell csökkentsd büszkeségedet, alá kell vesd magadat a környezetnek, és el kell kezdened úgy érezni, hogy a barátok hatalmas emberek akik már előre nyomultak. Míg te magad valahol hátul maradtál, teljesen egyedül, mint egy alvó kisgyerek akit otthon felejtettek bölcsőjében.

Mindenki már messzire előre haladt, és te, a  büszkeséged miatt azt hiszed, hogy te olyan különleges vagy hogy te képes vagy egyedül előre jutni. Azonban ez nem így van. Ők azok akik már előre mentek, és te maradtál vissza hátul. Először is ez az amit el kell ismerjél. A környezettel való kapcsolatról való leszakadás az elsődleges oka a kudarcoknak.

A probléma az, hogy nem rendelkezel a hiányossággal, nem érzed a nyomást. Mindez azért van mert nem tisztázod mi is az, ami fontos. Állandóan ilyen erőfeszítéseket kellene tennünk. Amennyiben állandóan valamire gondolok, akkor az válik számomra a legfontosabbá, és nem feledkezem el arról tanulás közben.

Emellett a csoportoknak ezen kellene dolgozniuk annak érdekében, hogy felébresszék mindenkiben a spirituális cél fontosságát. Ezt nevezzük “kölcsönös garancia”-nak – amikor egymást arra inspiráljuk, hogy mindenki úgy érezze az adakozásnál nincsen semmi fontosabb. Azonban ha mindenki bizonyos általános érzéstelenítés hatása alatt van, a személy nem képes a teljes csoport ereje ellenében haladni, és így ő maga is elalszik.

A probléma az, hogy hozzá vagytok szokva ahhoz, hogy valaki másnak a hajtóereje által haladtok előre, ahelyett hogy ti nógatnátok, löknétek egymást előre, és utána egymástól még sokkal nagyobb hajtóerőt kapjatok mint amit ti befektettetek. A csoportnak egy erősítő módján kellene dolgoznia, minden egyéni vágy egyéni szenvedélyének felerősítésére.

Azonban én úgy látom, hogy mindenki rám vár, hogy én kötelezzem a hajót a haladásra kiabálásom, és nyomásom által. Enélkül a hajó csak a hullámokon ringatózik, arra várva, hogy valaki meglökje. Abban a pillanatban ahogy abbahagyom a nyomást, mindenki rám néz, hogy azt nézze miért mentem el. Lehetetlen ilyen módon előre haladni.

2o12 szeptember 11., Reggeli lecke, 2.rész, Zohár

(HZS)

19 Sze 2012

68 queries in 0,572 seconds.