Dr. Michael Laitman

barát-barátok

Az egyik szív beszél a másikhoz

Az egyik szív beszél a másikhoz

Amikor hallgatom a barátomat, aki beszél a workshop alatt, befoglalom magam a szavaiba, kétség vagy kritika nélkül. Úgy fogom fel amit mond, mint a számomra  legfontosabb véleményt, és bele akarom foglalni magam, össze akarok kapcsolódni vele, egy olyan módon, hogy az valóban az én véleményemmé váljon. Azt akarom, hogy a szavai megérintsék a szívemet, és úgy játszanak rajtam, mint a húrokon.

Ilyen módon viszonyulok mindenkihez, aki beszél. Nem kritizálom azt amit mond, semmilyen módon, hanem egyszerűen csak azt akarom, hogy ugyanabba a gondolatba foglaljam bele magam. Kinyílunk egymás felé, teljesen őszintén szívtől szívhez beszélünk. Mindenki megpróbálja teljesen lenullázni a kritikáit, azért hogy semmi ne blokkolja a barátok szavait, hogy azok közvetlenül beléphessenek a szívünkbe, mintha azokat a szavakat mi magunk mondanánk, olyan biztonsággal, hogy azok valóban helyesek.

2014.14, A Reggeli Lecke Workshopjából

ford: B.S

lekt: KN

forrás: One Heart Speaking To Another

Posted on January 20th, 2014 at 10:38 am

לב מדבר עם לב

פורסם: 15.01.14, 13:28 

26 jan 2014

A képességek nem segítenek

A képességek nem segítenek

A fejlődés a Kabbalista csoportban

meglepően gyors és csodálatos, mert nagyon rövid idő alatt megyünk keresztül olyan állapotokon és érzékelési részleteken, amelyek a barátok nélkül jó néhány fizikai inkarnációt követelnének meg a reshimók hosszú transzformációján keresztül.

Ezen az úton semmit sem lehet “átadni”, ” átlépni”, ” levenni a listáról”. A Reshimók megvalósításának folyamata eredetileg meghatározott, és végig kell mennem ezen az egész spirálon. De a fejlődés üteme tőlem függ, és az határozza meg, hogy mennyire integrálódom a csoportba.

Még ha érzelemmentesen ülök is az órákon, “mint egy fatuskó”, értetlenül, az sem számít. Mindenki átmegy ezen.

A csoport egy csodálatos rendszer, amelyben kiegészítjük, hozzáadunk egymáshoz. Egyesek a vágy új “vaskosságát” tárják fel, másokat átjár a spirituális impulzus, és együtt, egészként hatunk egymásra.
A lényeg az, hogy a lehető legmélyebben beleéljem magam a csoportba, és meghajoljak előtte mindenemmel, meghajoljak bármilyen állapot szerint: akkor is, amikor tele vagyok élettel, egységgel, és akkor is, amikor “halott” vagyok.

A tehetségek és képességek itt nem segítenek; nem az tanulja meg a spiritualitást, aki okosabb. Mindenekelőtt arra van szükségem, hogy átadjam magam.

2014.01.16, Baal HaSulam, “Bevezető a Zohár Könyvébe”

forrás: Talents Will Not Help

Posted on January 20th, 2014 at 10:51 am

הכישרונות לא יעזרו

פורסם: 19.01.14, 13:16  

26 jan 2014

Egy szendvics, ami szeretetettel készült

Egy szendvics ami szeretetettel készült

Kérdés: Hozzá tudok e tapadni a csoport középpontjához, ha semmilyen szakmai munkát nem végzek, az új épület építkezésénél, viszont egészen egyszerűen szendvicseket készítek a barátaimnak?

Válasz: Persze, miért ne? Szendvicseket készítesz azért, hogy örömet okozz a barátoknak.

Rabbash-nál a húsvétot  (Pészah, zsidó húsvét ) a szokásoknak, és Baal HaSulam szabályainak megfelelően szoktuk volt megünnepelni, melyeket nagyon kemény és nehéz volt betartani. Rabbash közel 10 csésze kávét ivott naponta. Ez megszokott dolog volt a Jeruzsálemi embereknél. Azért hogy legyen kávénk, amelyet használni tudunk húsvétkor, minden egyes szemet meg kellett vizsgálnunk, hogy biztosan legyünk benne, hogy nincs bennünk egyetlen féreg sem. Ilyen módon nekünk, 1 kilogramm kávébabot kellett leellenőriznünk.

Ismert, hogy mennyire türelmetlen vagyok, és egy kínzás volt a számomra, hogy ott üljek, és órákig vizsgáljam a kávébabokat. Több cigarettát szívtam el, mint amennyi kávébabot leellenőriztem. Ezért Rabbash azt mondta: “Gyere, megtanítlak, hogy hogyan kell csinálni ezt!” Ez volt az első év, amikor elkezdtem tanulni Rabbash-nál. Leült velem szemben az asztalnál, ahol egy nagy halom bab volt, vett egy babot, ránézett, és azt mondta: “Megvizsgálom a kávébabot, hogy a barátaimnak lehetőségük legyen egy csésze kávét inni. Ezt értük akarom megtenni”, majd félre tette a kávészemet. Aztán vett még egyet, és azt mondta: “Én megvizsgálom ezt a kávészemet, hogy a tanáromnak lehetősége legyen inni egy csésze kávét.! Ezt érte csinálom! ” és így ment ez kávészemről kávészemre…

Ha te szendvicseket készítesz, akkor biztosan megvan a lehetőséged arra, hogy sokszor mond ezeket a szavakat. Azt, hogy rendelkezel bizonyos szakmai készségekkel, vagy sem, ez nem rajtad múlik. Írva van: “Nem az a bölcs, aki tanul”. Tehát, lényegtelen, hogy mennyire vagy okos. Mindenkinek megadták az összes szükséges eszközt, amire neki szüksége van, és ezért senkinek nem kell sajnálkozni a képességei miatt. Az összes minőségét amivel az ember rendelkezik, korrigálnia kell, és ezért a képességei olyanok, amilyenek.  Különben az ember fizikai képességei és a környezet, nem fog megfelelni a lelke gyökerének.

2013.12.27, Reggeli lecke: Baal HaSulam,Shamati 72-es cikkéből:  „Az önbizalom, az a Fénybe való beöltözés”

ford: BS

lekt: KN

forrás: A Sandwich Made With Love

Posted on January 15th, 2014 at 8:58 am

סנדוויץ’ עם אהבה

פורסם: 30.12.13, 16:38

18 jan 2014

Óvakodj, egy további mínusztól a számládon

óvakodj

Az egyéni zuhanások és emelkedések nem befolyásolhatják a külső terjesztést. Mint szervezőknek, instruktoroknak, oktatóknak és tanároknak mindig következetes kell a külső közönséggel szemben. Az emberek nem érezhetik meg rajtunk, hogy éppen hullámvölgyeken megyünk keresztül. Fenn kell tartani a mindennapi kapcsolatot az emberekkel, biztosítva mindent, amire szükségük van, és a belső állapota, mindenkinek kizárólag a személyes ügye és nem több.

Célszerű ilyen kapcsolatot fenntartani a barátokkal is. A barátok mindig emelkedett hangulatban lássanak, a cél által inspiráltan, boldognak lássanak és érezzék a támogatást. Ezt néha, tényleg el kell játszani.

Legfeljebb arra lehet panaszkodni, hogy valaki egy kicsit fáradtabb ma, és találjunk néhány fizikai okot, de na hagyjuk, hogy azt érezze a másik, hogy a rossz hangulatnak belső oka van. Kívül jókedvet kell mutatni, csak előre törekedni, így példát mutatni mindenki számára.

Attól a pillanattól kezdve, hogy lehetőség lett volna jó példát mutatni másoknak, azonban ezt nem tettük meg, akkor a többiek negatív állapotai felkerülnek annak a számlájára, aki elmulasztotta a példamutatás lehetőségét. Olyan ez, mintha az edények (Kli) kommunikálnának egymással. Ha nem töltjük ki az edényeket, akkor ez történik – vége!! A vágyaik, amelyeket én nem akartam kitölteni átszállva, további teherként zuhannak rám. Nagyon fontos ennek tudatában lenni.

2013.11.18, Rabash írásaiból

ford: B.S

lekt: BT;KN

forrás: Beware Of An Additional Minus In The Account

Posted on November 21st, 2013 at 10:47 am

תפחד ממינוס נוסף בחשבון

20.11.13, 14:51

30 nov 2013

Könnyebb együtt dolgozni, mert egyedül nehezebben telik az idő

Kérdés:

Hogyan lehet leküzdeni azt a vágyat, amikor azt érezzük, hogy mindent holnapra akarunk halasztani: a következő leckére, a következő kongresszusra? Ez az az  érzés, hogy ráérünk még,  van még idő , és megvár a dolog.

Válasz:

Ez az egó illúziója, amelyet az ember egymaga nem képes legyőzni. Ha te otthon ülsz  egyedül, akkor biztos, hogy mindenféle haszontalan dologgal való foglalatosság felé fordulsz, és haszontalanul csinálod a dolgokat egyiket a másik után, és ebből semmi jó nem fog kisülni. Ez csak időpocsékolás, ma és holnap is , és eljön a másnap, és még egy év, aztán két év. Így nem fogod tudni  hatékonyan használni az időt, mert egyedül vagy. “Vagy a barátság, vagy a halál”.

Mindenki valamilyen felelősséget kell, hogy vállaljon, amelyet nem lehet halogatni vagy elmenekülni tőle. Fontos, hogy ezek a kötelezettségek összekössenek a barátokkal és fontos, hogy  együtt dolgozzatok közösen.

Neked állandóan kötelezettségeket kell vállalnod, különböző módokon az előrehaladásért:

1.Elkötelezettség a munka iránt

2. A barátok iránt

3. Fontos a  szégyen érzet, hogy nem fejezted be a munkádat, és ezt mindenki fogja tudni és látni.

A szégyen olyan erős kell hogy legyen, mint a halálfélelem. Ha a barátok között vagy, csak ez fog megmenteni, akkor megfelelően hasznosítod az időt. Ha egyedül vagy és korlátlan az idő ami rendelkezésre áll, akkor biztos lehetsz benne, hogy megtéveszt. Az idő a “héj” (klipa), ez egy nagyon erős egoista erő. Az idő húz bele téged, különböző komolytalan elfoglaltságokba.

De amikor együtt dolgozunk, hirtelen azt érezzük, hogy könnyedén, dolgozunk,  boldogan és kellemesen!

2013.10.10. Bevezető a Zohár könyvébe

ford: B S

lekt: KN

23 okt 2013

Ha beteg vagyok, a barátokhoz fordulok

Ha beteg vagyok, a barátokhoz fordulok

Rabbash cikkéből, “Készíts magadnak egy Ravot és vásárolj magadnak egy barátot”: “Ahogy a Tórában írva van: Az ember nem képes benyomást kapni, felvenni a közösségből, semmilyen dologról, hacsak nem tekinti a közösséget saját magánál magasabb rendűnek Ezért az embernek úgy kell éreznie, hogy ő a legkisebb a csoportban lévő valamennyi ember között, hiszen aki nagy, az nem képes attól kapni, aki kisebb nála, és sokkal kevésbé képes a (kisebb) szavai által benyomást kapni. Mivel csak a kisebb az, aki képes benyomást kapni attól, azaz az az ember, aki magasabbra értékeli magánál a másikat”.

Ez az egyik tanács, hogy az embernek hogyan kell elrendeznie a gondolatait, vágyait és attitűdjét, hogy elérje a célt. Természetesen a végső cél az, hogy ” A végső cselekedet benne van a kezdeti gondolatban”, de hogy elérje azt az állapotot, az embernek meg kell építenie az egész utat a végső állapotból a kezdeti állapotig.

Az útmutatás ugyan lehet általános és egyéni. Az általános útmutatás a rendszer alapja az egyéni útmutatás számára, és az ember kötelessége, hogy állandóan az általános útmutatás szellemiségében létezzen. Az egyéni útmutatás egyéni gondolatból ered, amely átmenet nélkül érkezik az emberhez ezért instabil lehet, de a rendszer útmutatása stabil így mindenki számára elérhető és biztonságot ad. .

Ezért szükséges és fontos, hogy a csoport nagy és erős legyen, ami azt jelenti, nagy legyen mennyiségben és minőségben. Mivel az ember az maga a megszerzési vágy. Az egység az egóval kezdődik, amelyet korrigálni kell. Ezért meg kell gondolni, hogy mi az, és ki az, ami és aki a legerősebben befolyásolja az egómat, a megszerzési vágyamat, Tehát milyen emberekkel kel hogy körülvegyem magamat a csoportból és hogy milyen munkát kell vállalnom ami a leginkább lenulláz engem.

Valaki befolyásolhat, és valaki nem. Olyanná kell válnom, (saját magam számára) mint egy objektív orvosnak, aki kezeli ezt a beteget bennem, a megszerzési vágyamat, amelyet meg kell gyógyítanom. Szóval meg kell látnom, hogy milyen közösségre van szükségem, milyen cselekedeteken keresztül tudok benyomást kapni, mi az, amit a barátoktól kérhetek. Amikor beteg voltam, segítséget kértem a barátaimtól, mivel mondva van: “az embernek segítenie kell barátját”.

És amikor összegyűlünk, akkor dicsérjük állandóan a közösség nagyságát és beszéljük meg a szükséges lépéseket, amelyek segítségével elérjük a barátok szeretetét, és a barátok szeretetétől eljutunk a Teremtő szeretetéhez. Így tudok tanácsot adni nekik, és kérjek tőlük olyan tetteket, amelyek a leghatékonyabban befolyásolják a megszerzési vágyamat.

Reménykednünk kell, várnunk, látnunk és sóvárognunk, hogy vajon növekednek-e az érzéseink a barátok szeretete felé, és nő-e a folyamatos közeledés köztünk, és vajon képesek vagyunk-e érezni a segítséget felülről a Reformáló Fény hatására. Állandóan tesztelnünk kell magunkat: milyen változások következtek be egyik napról a másikra, hétről hétre, érezzük a közelgő változásokat a barátok iránt, növeljük a fontosságát, szükségességét a kapcsolatunk megerősítésére. Ezen kritériumok szerint vizsgáljuk meg a felemelkedést és a zuhanást, és nem a hangulatunk szerint. És így haladunk előre

2013.05.23, Felkészülés a reggeli leckéhez

KN

27 máj 2013

Köszönet a szövetségnek és a kölcsönös segítségnyújtásnak

Köszönet a szövetségnek és a kölcsönös segítségnyújtásnak

Kérdés:

Mit jelent az “alsó felemelkedése a Felsőhöz”?

Válasz:

A felemelkedés a Felsőhöz attól függ, hogy a Felső szerint milyen mértékben képes a személy lenullázni magát. Természetesen minden a Reformáló Fény által történik és a nem a belső manipuláción keresztül. Csak egyetlen kötél van. A Teremtő elhozza őt a megfelelő környezethez, a jó sorshoz, és azt mondja: “Vedd magadhoz”. Ha sikerül megragadnia a kötelet és elkezd dolgozni ezzel a ponttal, akkor sikeres lesz.

A felemelkedés attól függ, mit tekintünk felemelkedésnek. Ha te, legalább egyszer egy nap jót gondoltál valamelyik barátodról, mint ahogy korábban nem gondoltál, akkor ez már nagy öröm, mert ez megmutatja a belső változást. Szívből kell aggódnod, hogy a tízes csoportban minden barát törekedjen a felemelkedésre, és ez maga a kölcsönös támogatás és a garancia. Ha aggódsz, hogy a barátok ugyanazt érezzék és aggódjanak egymásért, akkor az aggodalmat átadod a másiknak.

A barátok egy részének könnyű megtenni ezt, de néhányuknak nehezebb, ezért összegyűlünk, s a kapcsolatban kiegészítjük egymást. Azok, akiknek ez nehéz az ego súlya miatt, hozzáadják a csoporthoz (a tízes) az aviut erejét. És azok, akik érzik, hogy ma felemelkedtek, azaz érzékelik a Fény hatását, hozzáadják ezt a Fényt a csoporthoz.

Az “edények törése” lehetővé teszi számunkra az ilyen képességet. Én most nem vagyok képes a törött helyzetben vonzani a Fényt, képtelen vagyok szembeállni a Fénnyel, nincs kapcsolat köztünk. Ekkor egy egységbe kapcsolódom a barátokkal, ahol egyik adja az egoista vágy vastag erejét, a másik pedig hozzáadja a spirituális felemelkedést.

Az egyik húz felfelé, a másik lefelé, de mi ezt összekötjük. Aki felfelé vonzódik, azt befolyásolja a Reformáló Fény, s annak köszönhetően, hogy egy rendszerbe kapcsolódtunk hatással van rám is. Hogyan lehetséges ez? – A helyzet az, hogy áttörtük a köztünk lévő “Mahszom”- ot , a kapcsolatunkban elvégeztük a munkát , befektettünk erőfeszítést, azért hogy megszüntessük a köztünk levő szakadékot. Ez hasonló ahhoz, hogy a “Mászách”-ot egymás közé helyeztük, s akkor a Fény képes befolyásolni minket.

A Fény hatással van azokra, akik megérdemlik, mivel egyikünk jelenleg felemelkedésben van, rajta keresztül eljut hozzám is. És ha még most nem is vagyunk olyan viszonyban, ahogy régebben voltunk, és nem kötődünk még egybe, de szövetséget kötöttünk, és beleegyeztünk, hogy minden erőnkkel megtartjuk a kapcsolatot és áttörjük a közöttünk lévő falat.

Ezért a törés egy ajándék felülről, ez egy olyan bot, amellyel állandóan ütnek minket, de állandóan meg kell, hogy csókoljuk azt. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy állandóan kapcsolatban legyünk a többiekkel, és még a legrosszabb helyzetben is kapcsolatban legyünk a Fénnyel. És ha elveszítjük a kapcsolatot a többiekkel, akkor van egy szövetség közöttünk, amelyet elfogadtunk, s mivel a másik egy felemelkedett állapotban van, én is képes vagyok a Fényhez kapcsolódni rajtuk keresztül.

Ily módon működik együtt mindenki a többiekkel. Ez a speciális kapcsolat a törött vágyak között, az úgynevezett “az evilág”. Ez nem az, amit érzünk és magunk előtt látunk, nem az állatias egónk, hanem egy rendszer, különleges feltételekkel, amely lehetővé teszi számunkra, hogy összekapcsolódjuk a Felsővel. Bár a saját állapotomban nem érdemlek meg semmit, de össze vagyok kapcsolódva: vagy a barátok közötti szövetség feltétele által, vagy a kapcsolatnak köszönhetően, vagy a kölcsönös támogatás következtében.

Vagy összekapcsolódunk a vágy erejének hiánya miatt, s én hozzáadom nekik a zuhanásomat, vagy ők segítenek nekem átvinni a hiányomat és megerősítenek, mint ahogy az egészségesek kezelik a betegeket. Ez a kölcsönös segítség, amelyet egymásnak nyújtunk éppen ebben a törött állapotban, ez minden feltétel, ez az úgynevezett “e világ”, amelynek köszönhetően elérjük az érintkezést a Reformáló Fénnyel.

Tehát a kabbalisták összes tanácsa és útmutatása egy pont köré sűrűsödik – Hogyan lehet egy teljesen leszakadt állapotban összekapcsolódni a Fénnyel.

2013.05.20, “Bevezető a Zohár könyvébe”

Lektorálta:PI
Ford.:BS

24 máj 2013

Az érzékenység, amely kifolyik az evilág határain túl

Az érzékenység, amely kifolyik az evilág határain túl

Kérdés:

Hogyan lehet kifejleszteni a érzékenységet, hogyha én az Integrált rendszer összetevője vagyok?

Válasz:

Az érzékenységet csak, azáltal lehet kifejleszteni, ha a személy megpróbál nagyobb figyelmet helyezni a kapcsolatra a csoporttal. Ő ellenőrzi magát, ha a barátok úgy tűnnek számára mint az ő saját szeretett gyermekei, ha állandóan rájuk gondol, ha akarja érezni a szenvedésüket, mintha az ő fájdalma lenne, korporeálisan, a testében.

Meg kell próbáljunk növelni az érzékenységet, és kapcsolatot. hogy dekódoljuk a “mint magadat” fogalmát. Ez nem könnyű, mert abban a pillanatban, amikor a személynek sikerült megtennie ezt, a következő pillanatban kizuhan ebből az érzésből, mert az egója nem akar szenvedni az egész világért. De így haladunk előre.

A “Masách” (Szűrő) amit megszerzünk, segít együtt szenvednünk mindenkivel, valamint igazolja a Teremtőt, hogy boldogok legyünk. A spirituális “Mászách” ebben a formában működik, amely megadja a személynek a fájdalom erejét, anélkül, hogy lecsökkentené a fájdalom érzékenységet. Hála ennek, hogy megtapasztalhatjuk a mély érzéseket mind a nagyon jókat, és a rosszakat.

A mi világunkban mi megédesítjük vagy elhomályosítjuk a szenvedéseket az értelmünk által, a gondolatok által, hogy sokan ugyanattól a dologtól szenvednek, és ez nem fáj a saját egyénemnek. Mint például, a háború alatt, amikor sok embert megölnek és így könnyen megtapasztaljuk a veszteséget. Nem véletlenül van mondva: “A sokaság problémája fél vigasz”.

Így történik a mi világunkban, de a spiritualitásban lehetetlen ezen a módon lecsökkenteni az aggodalmat, mert ott úgy érzi az egyén, mintha saját maga lenne.

De a “Mászách” közelebb visz a Teremtőhöz, anélkül, hogy azonosítanám magam a Teremtővel lehetetlen tovább lépni, mivel az érzékelés érzékenyebbé válik. Az érzések mélysége a jó és a rossz a lélekben olyanok, hogy nem lehet elviselni őket ennek a világnak a határán túl.

Bár még ebben a világban vannak olyan szörnyű szenvedések, amikor az ember megőrülhet tőlük. A mi “edényeink” -ben” nem vagyunk képesek elviselni. Tehát csak a Teremtővel kapcsolatban, az adakozás Fényében vagyunk képesek megkapni olyan  benyomásokat, amelyek nagyobbak, mint a korporeális világban. Ez a kapcsolat feltétele a spirituális felfedezésnek.

2013.04.08, Báál HáSzulám írásaiból, 1-es Levél

BS

22 ápr 2013

“A személynek el kell adnia a háza gerendáit”

“A személynek el kell adnia a háza gerendáit”

“A személynek el kell adnia a háza gerendáit és cipőt vásárolni a lábára” (Babiloni Talmudból).

Kérdés:

Mit jelent az, hogy “A személynek el kell adnia a háza gerendáit” spirituális értelemben?

Válasz:

“A háza gerendái”, azok az összes gondolatok, vágyak és az összes megközelítések az élethez, amelyek arra köteleznek hogy aggódjak magáért, ahelyett hogy egyesüljek a barátokkal és megépítsünk egy általános képet, egy rendszert. A “ház”, amely oly kedves nekem el kell adjam.

De ez nem elég. A pénzt amit kapok “cipőt a lábára” kell vásároljak, ami azt jelenti, hogy szükségem van egy védő erőre, amely megtartson belülről. Nem elég, hogy csak lenullázzam a véleményemet és lehajtsam a fejem a csoport előtt, amely azt jelenti, hogy “eladja a háza gerendáit”. Én meg kell kapjam az erőt, amely lehetővé teszi számomra, hogy az összes gondolatok fölött, amelyek felébrednek bennem, állandóan összetapadva maradjak a barátokkal.

Szóval, nem elég hogy lenullázzam magam, hanem szükségem van erőre, amely a csoporthoz kössön. Ezt hívják “szövetség”- nek vagy “cipő a lábán”, hogy ne “kémkedjek” az egó számára.

2013.04.07, A napi Kabbala lecke, Rábásh írásaiból

BS

14 ápr 2013

A szeretet háborúja

A szeretet háborúja

Rabash írásaiból: “Meg kell, hogy növeljétek magatokon belül a barátok szeretetét, mivel lehetetlen elérni az örökkévaló szeretetet, csak az egymáshoz kapcsolódás által. Ez azt jelenti, hogy meg kell növelnünk az egységünket azzal, hogy egymással eggyé olvadunk. De ez csak akkor történhet meg, ha megpróbáljuk lehámozni magunkról azt a “ruházatot”, amelybe a belső lélek van beleöltözve, ez a ruházat az önszeretet…

Amikor “háborúban” vagyunk, akkor mindenki tudja és érzi is, hogy szüksége van a barátja segítségére, mivel nélküle a saját ereje meggyengülne. Ennél fogva, amikor átérezzük azt, hogy meg kell mentenünk a barátunk életét az érkező golyótól, ezen a ponton mindannyian elfelejtkezünk a saját testünk védelméről, amely felől egyébként aggódnánk.  Mindannyian össze vagyunk kapcsolva egyetlen edényben, ezen keresztül kell átéreznünk a barátok szeretetét.

A barátok szeretetét elérjük a “háború” által. De lehetetlen elérni a barátokkal való  összeolvadáshoz, amely szimbolizálja az állandó szeretetet, anélkül, hogy megpróbálnánk kilépni a gonosz hajlamunk öltözetéből, amelybe a lélek bele van öltözve. Az önszeretet öltözetéből csak akkor lehetséges kilépni, ha helyettesítjük a mások szeretetével, a “Masach” (szűrő) védelmével és segítségével a Körülölelő Fény – re.

El kell ezt érnünk. Mikor elkezdjünk keresni, ennek a megvalósítási módját, csak akkor kezdjük el érezni, hogy minden a másokkal való viszonyon múlik.  A fizikai világban az emberek egymáshoz való viszonyát a törvények határozzák meg, melyeket  az egyén jogainak védelmére hoztak, és ezt még demokráciának is hívják. De amikor a “Körbevevő Fény” hatása által meglátjuk az igazságot, akkor megértjük, hogy pontosan a másokkal való kapcsolaton keresztül vagyunk csak képesek a teremtés célját megvalósítani együtt, és ehhez nem a törvények kellenek.

Mert a barát és a Teremtő, Egy. Nincs különbség köztük. Ha az ember maga fölé akar emelkedni, és eljut a Teremtőhöz, akkor megérti, hogy szüksége van a barátja segítségére. Amíg minden barátnak nem tudok a segítségére lenni, addig, mekkora mértékben lennék képes magam nekik átadni? Addig amíg nem tudom átadni nekik, nem tehetek semmit.

Egy kölcsönös segítségre van szükség, amelyben mindannyian függünk egymástól, segítjük egymást. Amekkora mértékben képes átadni, odaadni magát az ember másoknak, annyira képes a többieket segíteni. Így mikor az ő segítségére jönnek a barátok, akkor az ember  már nem gondol magára, és akarata nélkül, képes saját maga fölé emelkedni.

De a barátok csak akkor jöhetnek a segítségünkre, amikor lenullázzuk magunkat a többiek előtt, és egy ilyen módon inspiráljuk a többieket, hogy gondoskodjanak rólunk. Tehát itt minden csakis azon múlik, hogy az ember hogyan dolgozik egyénileg a környezetével szemben. Amennyire lenullázza magát a többiek előtt, és amennyire készen áll arra, hogy összeolvadjon a többiekkel, azaz a környezetével, a tanárral, a terjesztéssel, azaz minden eszközzel a cél elérése érdekében, mint egy gyerek az édesanya karjában, és amennyire lekicsinyli magát a barátok nagyságával szemben, annál közelebb kerül a spirituális eléréshez.

Az embernek a nullától kell, hogy elkezdje a spirituális felemelkedést. Az ember minél közelebb jut a nullához gondolataiban, a vágyaiban és tetteiben is, abban a mértékben olvad össze a csoporttal, és inspirálja őket arra, hogy gondoskodjanak róla. Ezen a ponton az ember elkezdi megkapni a helyes benyomást a csoport belsejétől, és  nem számít, hogy milyen szinten van jelenleg. Ez a behatás lehetővé teszi számára, hogy lekapcsolja magát az önszeretetről, lekapcsolja magát az önző “klipa”– tól(kemény héj -tól) , a gonosz hajlamtól, és akkor képes elkezdeni a spirituális munkát.

2013.04.07, Felkészülés a reggeli leckéhez

KA

09 ápr 2013

75 queries in 0,164 seconds.