Dr. Michael Laitman

barát-barátok

Ahol szeretet van, ott nincs helye kérdéseknek!

Ahol szeretet van, ott nincs helye kérdéseknek!

Dr. Michael Laitman kérdezi:

Miért fordítjuk teljes figyelmünket a terjesztési munkákra? Mikor fordítjuk figyelmünket a legfontosabb részre, a spirituális munkára?

Válasz:

Nekünk törődnünk kell a terjesztési tevékenységgel, mert tanulmányoznunk kell a “fogyasztókat”, hogy mi a legjobb számukra; mi a legjobb módja a terjesztésnek, hogyan szolgáltassuk azt neki, stb. Meg kell szervezni a kérdés áradatok számára a kommunikációs és terjesztési csatornákat, amikor elkezdnünk a külső világgal foglalkozni. De milyen kérdések lehetnek egy csoportban, ahol szeretnünk kell? Ha van szeretet, akkor nincs több kérdés. Szóval a probléma nem a szeretet. Érd el a szeretetet, és nem lesz semmiféle kérdés.

Végtére is, az egoizmusból származnak a kérdések. “Hogyan szervezhetjük meg mindezt? Talán egyénileg vagy talán együtt, összefogva? Van itt helye a nőknek vagy nincs? Amikor megértjük a célt, és azt együtt kell elérnünk, nem lesz több kérdés. Ezért emelkedhetünk az egoizmusunk fölé, és az összes kérdés természetesen el fog tűnni.

A Teremtő irányítását, vagy az egoizmus irányítását követed? Merre haladsz? Neked muszáj ezzel tisztában lenned, és ezután minden könnyűvé fog válni. Rengeteg problémám van a a Kabbala gyárral, reggeltől estig találkozók, és megbeszélések vannak, és így tovább. Véleményem szerint, amikor elérkezik valaki egy csoporthoz, nem szabad, hogy kérdése legyen. (megjegyzés: a szeretet miatt)

A barátok közötti kapcsolatnak a szeretet felé kell mutatniuk. Semmi másról nem akarok beszélgetni a barátommal, csak a közöttünk lévő szeretetről, és a Teremtő magasztalásáról, mert ebben a tekintetben a barátom Ő. Azonban, ha nem a barátom, nincs semmi amiről beszélgethetnénk. Próbálj meg különleges lenni. Ez a módja annak, hogy ne vesztegess időt, és energiát lényegtelen dolgokra, ekkor halad minden előre, és látni fogod ahogy te is haladsz előre.

Virtuális Lecke 2012-11-11

SzL

03 dec 2012

A Teremtő az egységünkön belül tárul fel

A Barátok Szeretete utáni szint az, hogy “Szeresd felebarátod, mint Önmagad.” Nem csak a szívben lévő ponttal kapcsolódunk össze, hanem mindenféle más értékek mentén, amelyek kiegészítik egymást, mint egy együtthangzásban működőd kórus. Majd elkezdem szeretni minden barátom összes minőségét, mivel ezek kiegészítenek engem, és így alkotunk egy teljes egységet.

A szívben lévő pontokat nem vagyunk képesek összekapcsolni annak érdekében, hogy formaegyezést érjünk el a Teremtővel. Ezt akkor fogjuk elérni, amikor minden minőségünk teljesen összekapcsolódik, kiegészítve egymást. Ezért mondjuk, hogy a “szeresd felebarátodat mint önmagad” a szint, ahol az egység, azaz a Teremtő felfedezhető.

Ettől kezdve világos, hogy mennyire fontos a barátom a számomra. A fontosságuk lényege, hogy nélkülük semmit nem tudok elérni. Mindannyian egyetlen teremtmény részei vagyunk csak törötten azt érzékeljük, hogy el vagyunk vágva egymástól. Mindenki egoista, csak önmagát érzékeli, a többieket csak annak a mértékében, amennyire a saját elképzeléseinek megfelelően segítik vagy bosszantják őt. Ez azt jelenti, hogy a barátok csak a kölcsönösségi munkában lehetnek fontosak, és csak akkor, ha folyamatosan lenullázom magam előttük, hogy össze tudjak kapcsolódni velük. Ebben ragadható meg a csoport fontossága.

A cél elérése az állandó sóvárgásunktól függ, a kezdeti, egoisztikus pontból kiindulva minden emberben, a csoporton át, a Teremtő feltárulásához kapcsolódva ezen belül. Ez jelenti az Egyedi, Egyesült, Egynek a minőségét.

A Teremtő pontosan egy minőség, nem valami személyiségében létező entitás. Semmit nem tudunk az elválasztottságban érzékelni, csak az anyagban való megnyilvánulást érezhetjük. Így, amikor egy bizonyos erőről van szó, arra gondolunk, hogy az milyen módon nyilvánítja meg önmagát.

Ennek megfelelően, amikor a Teremtőről beszélünk, akkor az egység, egyediség, szeretet, adakozás és a végtelen bőség, a teljesség minőségeire gondolunk, amely feltárul a számunkra. Különben nem tudunk beszélni Róla, mivel nem tudjuk, hogy érinthetne meg minket ez a minőség “kívülről.” Tehát a csoportnak el kell érnie az állapotot, amely demonstrálja a csoport tagjai számára a Teremtő minőségeit.

Ebből több következtetés levonható: “Hogy “csináljak” magamnak egy barátot?” Hogy viszonyuljak hozzá, ő nagyobb, vagy kissebb nálam? Mint egy tanuló, vagy mint egy Ravot kezeljem?

Kiderül, hogy mindegyik válasz helyes: Azonosak is vagyunk, egymást tanulóként és Ravként is kezelnünk kell. Első pillantásra, hogy lehetne számomra valaki egyenlő, ha minden természetében különbözik?! Egyetlen dologban lehet egyenlő velem, képtelen vagyok elérni a Teremtőt a barátom nélkül, ő pedig nélkülem. Azaz, láthatólag a hányattatás kezdetétől sorstársak vagyunk egymással.

Ezek után elkezdünk a következő módon működni, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy egy barátot kapjunk felülről, annak érdekében, hogy benyomást kapjak abból, ami ő, és megkapjam tőle a felismerését a cél fontosságának, és az egységre való sóvárgásnak. Ez a sóvárgás mindannyiunkból hiányzik, és mindig hiányozni is fog. Csak egymástól kaphatjuk meg.

Ezáltal a barátokkal együttműködök, mégpedig úgy, hogy egyszer a nagyságát látom, egyszer a kicsinységét, majd pedig azt, hogy egyenlőek vagyunk. Majd pedig megtörténik a valódi kapcsolat. A legfontosabb pontja a munkának, amit úgy nevezünk, “csinálj magadnak egy Ravot, és vásárolj magadnak egy barátot.”

2012 November 6, A Grúziai Kongresszus 2. leckéjéből

KN

15 nov 2012

Mit értékelek egy barátban?

Mit értékelek egy barátban?

A Barátok Szeretete azt jelenti hogy valójában egyikőjüket sem szeretem. Természetemnél fogva uralkodni akarok mingegyikőjük felett, hogy ők engem szolgáljanak, és én azt tehessem amit csak akarok. Mire van nekem szükségem rájuk? Jobb lenne nekem ha ők nem is léteznének.

Ez az én “normális” attitűdöm a többiekkel szemben. A “Barátok Szeretete” azt jelenti hogy nem számít milyen tulajdonságaik vannak, akármilyen mentális akár fizikai problémáik, sikereik léteznek, az egyetlen ami számít az a szívben található pontjuk. Ezek a pontok azok amiket szeretek, és nekem nem kell a többit szeretnem.

Egészében még a személy neme sem számít, el kell felejtsük, és el kell vonatkoztatnunk bármi fajta külső megjelenítéstől, amekkora mértékben ez csak lehetséges. És akkor az összes többi faktor, tényező majd elkezdi kiegészíteni egymást.

Mivel mi nem egészítjük ki egymást szívben található pontjainkban, azokat összekapcsoljuk és utána ott értünk egyet a kapcsolatban. Abban a pillanatban amikor összekapcsoljuk a szívben található pontokat, hirtelen összes fizikai tulajdonságaink, melyek teljesen különbözőek, elkezdenek összekapcsolódni mint fogaskerekek. Ez az ahogy, például egy autóban a sebességváltó rendszerben a kuplung összeköti a fogaskerekeket, és az egész rendszer elkezd szinkronban együtt működni. Amennyiben mi összekapcsoljuk a szívben található pontokat, és minden más tulajdonság fölé emelkedünk, azokat figyelmen kívül hagyva, akkor képesek leszünk összekapcsolódni. Hogyan történhet meg mindez? Én a barátom egység utáni sóvárgását szeretem és tisztelem, és ahogy ő a Teremtő után sóvárog. Én úgy gondolom hogy ő jobb nálam, és magasabban áll nálam, és ő jobban sóvárog mint én magam. Ezáltal barátaimat úgy látom mint a “generációnk legnagyobbjait”. Amennyiben a barátom értékét a legfontosabb dolog szempontjából emelem fel, minden mást, mint korporeális tulajdonságait figyelmen kívül hagyva, én közelebb kerülök hozzá és magamat ő alá “helyezem”. Ez az ahogy összekapcsolódunk.

A “Barátok Szeretete” az egy egésszé való összekapcsolódás, a kapcsolatok pontján keresztül, “Mindenki segíti barátját” erre vonatkozik. Én képes vagyok különböző szolgálatokat nyújtani barátaimnak a csoportban, és segíthetek őket korporeális problémáik megoldásában, de csak akkor ha valóban egyetlen csoport részei vagyunk, pontjainkat megpróbálva összekötni. A Kabbala bölcselete nagyon szigorú az egyszerű kölcsönös segítséggel kapcsolatban. Miért? Mivel az a személytől a helyes szándékot követeli! Itt a dolgokat mélyen és precízen kell tisztáznom magam számára, miért is teszem én mindezt? Nem azért mert szomorkodom valami miatt, vagy kellemetlenül érzem magam valamiért, stb. Én egy másik állapotba hozom magam – hogy én azért tegyek valamit hogy mi az egységet elérjük, és kizárólag ezért teszem azt.

2o12 november 6., Grúz kongresszus 2.lecke

HZS

13 nov 2012

Követjük a Bölcsességet vagy a Fényt?

Követjük a Bölcsességet vagy a Fényt?

Rábásh,”Slávei HáSzulám” (A lépcső fokozata) I. kötet, 12. cikk: “Mi a Tóra és a munka a Teremtő útján”:”Ebből az következik, hogy a személy mielőtt elkezd tanulni, meg kell próbálnia nagy erőfeszítéseket tenni, mivel a tanulás meghozza a gyümölcsét, és jó eredményeket, ez azt jelenti, hogy a tanulás hozza el a Tóra Fényét, mert ez által megvan a lehetősége, hogy visszatérjen a Fényhez”.

Először is ki kell fejlesszük magunkban a helyes vágyat, mert nélküle ez lehetetlen. A személy elérkezik a Kabbala Bölcseletéhez, csak a ” szívben lévő pont”- tal, amelynek nincs még iránya. Nem tudja, hogy hova érkezett, és hol van, hasonlóan a sperma csepphez az anyaméhben. Ebben az esetben a csoport tölti be az anyaméh szerepét, és meg kell “formázza” a személyt, adjon neki egy formát és adakozzon neki. Nem szabad várni amíg ő magától a helyes irányba cselekszik, hanem fordítva, vigyázni kell, hogy jó hangulata legyen, mivel a jó hangulat a csoporttól kell érkezzen.

Vannak akik teljes energiával jönnek, a megközelítő fellépéssel, és számukra ez valóban pozitív megközelítés, de nem a helyes irányba. És hova viszi őket? Az önző cselekedethez? A tény, hogy a személy még nem is fedezte fel magába a gonosz hajlamot, és még egy alacsonyabb szinten található az “élő” szintnél.

Így a csoportnak szükséges, hogy gyengéden ellenőrizze az új tanulót, hogy felvegye a helyes formáját a helyes irányba, mivel nincsen más választása. A csoportnak ellenőriznie kell mindenkit, és mindent.

A barátok meg kell keressék a gonoszt a kapcsolat hiányában. Mi sóvárgunk a kapcsolatra, megvizsgáljuk, ha az ő mennyiségi és minőségi paraméterei helyesek, ha megfelelő a mi kéréseinknek és biztosítást nyújt számunkra. Tehát, addig amíg fel nem fedezi a kapcsolatba a Teremtő formáját.

Mi átmegyünk a Nefes, Ruách, Nesámá, Hájá és Jehidá szint 125 fokozatán. A kapcsolat keresésében megtaláljuk a hiányt, és a tanulás által vonzzuk magunkra Reformáló Fényt. Ily módon, a tanulás lesz a cél, és minden pillanatban nem azt vizsgálom, hogy mennyit értettem vagy sem, hogy mennyire  érdekes  vagy sem. Nem ez a lényeg. Mert a tanulás ideje a gyógyulás ideje, a vizsgálat ideje, a Fény vonzása, és a korrekció ideje. Mindez a mi hiányunk, amelyet felfedezzük az előkészületi lecke idején. Mi felfedezzük a baráti találkozón a közös cselekedetekben, majd jövünk a leckére, és követeljük a Visszatéritő Fényt.

Ebben a kérésben van különbség a világ többi részétől, hogy mi követeljük a Fényt. Az emberek, akik igaznak érzik magukat, ők nem követelik a Visszatéritő Fényt, számukra elégséges amit tesznek, mivel ők egyáltalán nem is gondolnak erre. Mi állandóan kell mérjük magunkat a Fény hiányának az érzetéhez, és magához a Fényhez.

Miután elértem Rábáshoz, két – három hónappal később megkérdeztem tőle: “Hol van a lényegi pont a könyvben? Hol van leírva a fő lényege a munkánknak és a lecke alatt? “. Azután megmutatta nekem a “Tesz bevezetője” 17. pontjában, amely azt mondja: ” Ennélfogva, a diák vállalja az elő tanulást, hogy megerősíti a hitét a Teremtőben, a jutalom és a büntetés gondviselését”. Ez a legfontosabb. Az egyetlen munkánk, a vágy felkészítése a változásra, amely a csoportban való erőfeszítésben tud megjelenni. Általában, mi felfedezzük, hogy nem vagyunk erre képesek, és csak ott tudjuk elvégezni a korrekciót. És ezzel a felismeréssel ismét eljövünk a tanuláshoz.

Ily módon, a tanulásnak kettős célja van: egyrészt feltárjuk a hiányt, másrészt, megkapjuk a korrekciót, a gyógyulást.

Ebből következik, “hogy a személy nagy erőfeszítést kell tegyen hogy eljöjjön tanulni.” És ha mi nem kapjuk meg a helyes eredményeket, akkor pontosan ezt kell leellenőrizni: hogy mi a helyes szándékkal jövünk tanulni? Mert ellenkező esetben azért tanul, hogy tudást szerezzen a könyvből, ahelyett, hogy húzza tőle ki a Fényt, ez a legfontosabb dolog, amelyet kérünk a Tórától.

Mivel van “Bölcselet” és van “Tóra”. Aki azt akarja megtudni csak, hogy mi van a könyvbe írva, akkor ő Bölcsességgel foglalkozik. És a “Tóra”-val aki foglalkozik, az az igazi módszerrel foglalkozik, aki keresi a korrekciót, aki meg akarja változtatni magát. Ebben van a különbség …

2o12 november 4, Előkészület a reggeli leckére

BS

07 nov 2012

Ki akarok menekülni a Felső Világba!

Ki akarok menekülni a Felső Világba!

Kérdés:

Olyan sok gyönyörű és okos ember, valamint gyönyörű és hasznos erő létezik a világban. A spiritualitásban azt halljuk, “Nincsen más Rajta kívül”,  száraz és egyszerű módon. Hogyan lehetek képes vonzódást érezni a spirituális világ iránt, és abból ízeket és élvezetet kapni, hogy én oda akarjak rohanni, abba bele akarjam vetni magam?

Válasz:

Hogyan érezhetjük a vonzódást a Felső Világ iránt? Amennyiben több vonzódást éreznél annál, mint, amit most érzel, akkor egód által hajtva rohannál oda, és akkor soha nem lennél képes egód fölé emelkedni, azt legyőzni, és csak részlegesen vetnéd magad bele. Ennél fogva a spiritualitás el van rejtve előlünk annak érdekében, hogy megkapjuk annak lehetőségét, hogy egónk fölé emelkedhessünk, és ne pedig saját érdekünkben siessünk oda.

Amennyiben a Felső Világba is egónkon keresztül lépnénk be, mi mindörökké saját önzőségünkön belül maradnánk, semmi esélyünk nem lenne egoisztikus burkunkból kiszabadulni, és mi abba élve el lennénk temetve. Soha nem lennénk képesek kilépni önző szféránkból.

Amennyiben a Felső Világ itt és most megjelenne számunkra, azonnal megértenénk, hogy ez a materiális valóság semmit sem ér! Tisztán látnánk, hogy az emberek valójában állatok, melyek csak azért léteznek, hogy magukat tömjék mindennel. Sajnálattal nézném ezt a Földi életet, mert semmi sem érné meg, hogy bármilyen erőfeszítést tegyek. Nem lenne értelme gyermeket nemzeni, hogy ők tovább folytassák ezt a szenvedést…igazából semmi sem számítana, semminek nem lenne értelme, és értéke sem! El tudod ezt képzelni?! Mi lenne akkor!?

Ó, hogy létezik a Felső Világ!? Nos először is, mivel a Végtelenben mindenfajta korlát nélkül létezik minden, képzeljük el hogy minden teljesen megnyílik számunkra: térben és időben való mozgás, információáramlás stb. Mert az idő többé nem létezik, az csak ebben a világban létezik, ahogy azt már fizikusok is állítják, kizárólag a fény sebessége alatt. Az információ a Felső Világban teljesen nyitottan mindenki számára elérhetővé válik. Az ember elkezdi magát végtelen térben létezve érzékelni. Az ember hozzájut az abszolút tudáshoz mindennel kapcsolatban, ami a világok teljes rendszerén belül történik, – azaz az egész Univerzumban- mivel az egész rendszer analóg. Nem létezik a rendszert működtető óramű, nincsenek pulzusok, lüktetések, mert minden az állandó folyamatos mozgásban van, és ugyanakkor abszolút nyugalomban pihen. Az ember ezen a ponton érzi, hogy a rendszeren belül létezik, de ugyanakkor tudja azt is, hogy a rendszer valahol saját magán belül létezik, azaz hogy az ember maga mindaz, ami csak létezik!

Amennyiben ennek a képnek akár legkisebb részét képesek lennénk meglátni, akár csak egy grammnyit, azonnal az érzés rabszolgájává válnánk. Baal HaSulam írja, hogyha a Felső Világok felfedezése megtörténne vágyaink összezsugorodása előtt (azaz mielőtt az ember képessé válik arra, hogy önzőségét magán belül tartsa és a fölé emelkedjen annak), akkor ezen elképesztő élvezet felfedezésének akár egyetlen cseppje is arra késztetné, hogy kezeit lábait akár naponta hétszer levágja annak érdekében hogy mindezt az érzést életében akár csak még egyszer átélhesse.

Képes vagy ezt megérteni? Mi teljesen rabszolgájává válnánk ennek az érzésnek, és semmi másra nem lennénk képesek, minthogy ezt az élvezetet kergessük. Hatalmas erőfeszítéseket tennénk a csoportban, és bárhol ahol csak lehet annak érdekében, hogy megint megkaphassuk ezt a fajta élvezetet. Más szóval arra önző módon aspirálnánk, és ezáltal, csak egyre távolabb kerülnénk annak megszerzésétől.

Kérdés:

Akkor milyen esélyünk lehet elérni egy ilyen állapotot, ha magunktól semmilyen erővel nem rendelkezünk hozzá?

Válasz:

Kérd a barátaidtól! Csak ők képesek jövődet biztosítani! Amennyiben ők megteszik ezt neked, akkor megkapod, ha nem akkor soha nem kapod meg.

17 augusztus 2o12, Harkov kongresszus, 1.lecke

ford: HZS

KA

03 nov 2012

Az igazság a barátok nagyságával kapcsolatban

Az igazság a barátok nagyságával kapcsolatban

Kérdés:

Mit emelek fel szememben azáltal hogy meghajtom fejemet a barátok előtt?

Válasz:

Semmit. Az önlealacsonyítás, és a Teremtő fontosságának felismerése két különböző de egymást kiegészítő dolog. Általában a Teremtővel való viszony vonatkozásában, mi a csoportról beszélünk, és a csoporttal való viszony vonatkozásában mi magunkról beszélünk, mivel a csoport található közöttem és a Teremtő között.

Kérdés:

Pontosan mi jelenik meg számomra, amikor a csoportot magasra emelem szememben?

Válasz:

Az egyetlen lélek korrigált rendszere, mely a végső korrekciókor jelenik majd meg. A rendszert ma saját hibáim prizmáján keresztül látom.

Ez a csoport nagysága, nem kevesebb, mivel ez az igazság. És bár ezt még nem vagyok képes tényként elfogadni, legvégül majd ezt teljességgel megértem.

2o12 október 28., Reggeli lecke 4.rész, Mátán Toráh

(HZS)

01 nov 2012

Mi ébreszt fel engem?

Mi ébreszt fel engem?

Néha vannak olyan helyzetek, amikor a személy nem akar semmit. Semmi különösebb dolog nem húzza őt: sem a barátokkal való összeolvadás, nem érti a kabbala szöveget, nem valami fontos a  kapcsolat. Nem gondol a belső célokra, amelyeket kellene gyakorolnia a nap folyamán, a csoportban, a munkában. Ő “halott”. Ez nem olyan, hogy “halott” – nak, érzi magát, hanem egyáltalán nem érzi magát, alszik.

Ebben az esetben mit kérhet a személy?

Két dolgot kérhet:

1. Legyen egy kicsit közelebb a csoporthoz, hogy ezek a “folyamok” a barátokon keresztül eljussanak hozzá is, felrázza és felébressze őt.

2. Az alapvető vágya a Fény alá tegye őt, hogy hatással legyen rá.

Tehát, ha a személy nem rendelkezik egy követeléssel, amely meg van vizsgálva, és egy hiányosságból vagy egy sóvárgásból származik, akkor szüksége van a két tényezőre.
Az egyik az “edény”oldaláról “és másik a “Fény” oldaláról”.

Először is, én tartozom a barátaimhoz, mivel, ami rajtuk keresztül folyik az rám is folyik. A legfontosabb, hogy én azért jöttem, hogy üljek, és figyeljek, és csak hallgassam ami a spirituális szinten történik. Tehát, engedjem hogy ezek a spirituális áramlatok rajtam keresztül érjenek a csoporthoz.

2o12 október 23, Reggeli lecke, a Zohár könyvéből

(BS)

27 okt 2012

Képesek lehetünk mi megérteni a Tíz Szfira Tanulmányát?

Képesek lehetünk mi megérteni a Tíz Szfira Tanulmányát?

Kérdés:

Minek kell megtörténnie hogy végre képes legyek valamit megérteni a Tíz Szfira Tanulmányából?

Válasz:

Annak érdekében hogy megérthessük miről is szól a TESZ, éreznem kell ezeket a jelenségeket magamon belül. Azok nem valami más helyen, a holdon vagy a világűrben történnek. Mindez nem valami külső rendszerről szól. Az egész valóság magunkon belül létezik, saját magamon belül, és nekem magamon belül kell éreznem az egész valóságot. Amennyiben ezt így képzelem el magam számára, akkor arra gondolok hogyan érzékeljem azt, hogyan változtassam azt meg, és, hogy a felső erő hogyan érkezik, és hogyan változtat meg engem. Ezáltal én az egész valóságot magamra, és arra az erőre osztom fel, mely erő engem megteremtett, megtervezett, és mely erő engem befolyásol, azaz a valóságot felosztom magamra és a Teremtőre.

Bennem létezik a megszerzés iránti vágy, és Ő benne létezik az adakozás iránti vágy. Az Ő vágya adakozik az én vágyamra, és ezért cserébe képes az Ő vágyát kiváltani. Ezáltal mi elkezdünk partnerekként együtt működni.

Ezen túl semmi más nem létezik. Ebből az következik hogy a barátok is bennem vannak. Ezek azok a tulajdonságok melyek hozzám legközelebb állnak, a vágynak ahhoz a részéhez melyet saját magamként érzékelek. Ők alkotják a vágynak azt a részét bennem, melyből képes vagyok a Teremtőhöz fordulni és ezáltal sorsomat befolyásolni. Nekem a  többi vágyaimat is korrigálnom kell, és azokat is ehhez a részhez kell hozzácsatolnom, ameddig én teljesen beépülök a Teremtővel végzett kölcsönös munkába.

Ez akkor történik majd meg amikor megkapom ehhez a helyes vágyat, és azt akarom hogy mindannyian állandóan ezt érezzük. Én többé nem választom le magamat a világról, azt gondolva hogy a világ valahol rajtam kívül létezik, különböző országok, nemzetek és barátok formáiban, nekem állandóan úgy kell képzelnem, hogy minden saját magamon belül létezik a valóság helyes érzékelésének megfelelően. És akkor fokozatosan elkezdek közelebb kerülni ehhez az érzékeléshez.

Kezdetben a világ megmarad számomra dualitásban, és én azt magamon kívül látom, de ugyanakkor megpróbálom azt belül elképzelni. Azonban fokozatosan, a Reformáló Fénynek köszönhetően és elkezdem ezt a kettős megközelítést egyetlen képbe összekötni. Az többé nem lesz olyan mint valami kettészakadás, mint skizofrénia. Én elkezdem majd érezni a jóságot, és a kép láthatatlan egységét. A személy fokozatosan éri el ezt a valóság érzékelést a középső vonal megszerzésével.

2o12 október 22., Reggeli lecke 3.rész TESz

(HZS)

25 okt 2012

Születésénél fogva különböző, azonban céljában azonos

Születésénél fogva különböző, azonban céljában azonos

Kérdés:

Mire kell aspirálnom, a barátok nagyságára vagy a velük való egyenlőségre? Mi a valódi kapcsolat?

Válasz:

A barátokkal való egységre kell aspiráljál, mint egy ember egy szívvel. Te feléjük emelkedsz annak érdekében hogy benyomást tegyél rájuk a cél fontosságának üzenetével, és ugyanakkor meghajtod fejedet előttük annak érdekében hogy megkaphassad tőlük a cél fontosságának üzenetét.

Egyébként olyan lenne mintha egyenlőek lennétek, mintha semlegesítenétek egymást, azaz ez azt jelentené hogy semmilyen benyomást nem tesztek egymásra. Könnyebb “egyenlő”-nek lenni egymáshoz, egymásnak hátunkat mutatva, “Ez a tiéd, ez meg az enyém”, és akkor nem hasonlítom össze azt amivel én rendelkezem azzal amivel te rendelkezel. Még akkor is ha csak úgy teszünk mintha egyenlőek lennénk, már nyugodtan élek, és nincs panaszom.

De a valódi egyenlőség azt jelenti hogy mi össze akarunk kapcsolódni, benyomást adva egymásnak a Teremtő hatalmasságával amennyire ez csak lehetséges. Annak érdekében hogy ez megtörténjen lenullázzuk magunkat, és a közösséget pedig olyan magasra értékeljük amennyire ez csak lehetséges. Tehát mindannyian, akik ilyen egymástól különbözően lettünk megteremtve, valóban egyenlővé válhatunk, egyenlőek a cél vonatkozásában.

Amennyiben mi arra sóvárgunk hogy adakozhassunk egymásnak, amennyiben sóvárgunk hogy megadhassuk magunkat egymás előtt, amennyiben arra sóvárgunk hogy felemelkedhessünk és a Teremtőt nagyobbnak láthassuk, amennyiben csak az Ő irányában sóvárgunk, amennyiben össze akarunk kapcsolódni, magunkat megszorítani, magunkat lenullázni és a Teremtőhöz olvasztani, akkor ezáltal egyenlővé válunk. Végül is a célunk kapcsol minket Ő hozzá. Azáltal, hogy beépülünk a Teremtőbe, mi mindannyian egyenlővé válunk még akkor is ha születésünktől kapott tulajdonságainkban különbözünk egymástól. A Teremtő az. aki különbözőnek teremtett meg minket, hogy azáltal hogy Ő belé mindannyian beépülünk, a különbségeink eltűnjenek.

2o12 október 18., Reggeli lecke, 1.rész, Rabash írásai

(HZS)

22 okt 2012

Az alázatosság mint szokás

Az alázatosság szokása

Kérdés:

Hogyan tudom a barátok előtt külsőleg kifejezésre juttatni saját magam lenullázását?

Válasz:

Én szándékosan is lenullázhatom magam a barátok előtt, egy el túlzott módon, hogy másoknak ezzel példát mutassak. vannak olyanok akik túl szégyenlősek ahhoz, hogy így viselkedjenek, ami azt jelenti hogy valójában egójuk nem engedi ezt meg nekik, egyébként hogyan jöhetne létre szégyenlősség?

Szóval ők nem képesek magukat barátaik előtt lenullázni, de ezáltal, hogy mások  példát mutatnak nekik azáltal ez nekik is könnyebbé válhat. Nekem is könnyebbé válik a dolog ha megértem, hogy eltúlzott alázatosságommal példát mutathatok másoknak.
Az egónak szüksége van valamilyen kompenzációra, valami igazolásra. Most én eljátszom az alacsonyabb rendűt, mint egy színész a színpadon, de közben megnyugtatom magam, hogy ez nem igazán van így. Azonban még ilyen helyzetben is működik rajtam a Fény és korrigál engem.

Szóval fokozatosan bennem ez a szokás a második természetemmé válik.  A szokás, a Fény benyomása cselekedeteim hatására, mely egy második természetet hoz létre bennem.

2o12 október 15., Reggeli lecke 1.rész, Rabash írásai

HZS

KA

19 okt 2012

67 queries in 0,172 seconds.