egoizmus

Az egység az egyetlen módja, hogy bármit is elérjünk. Mégis az országok továbbra is úgy viselkednek, mintha nem törődnének azzal, hogy mi történik a többiekkel, annak ellenére, hogy nyilvánvaló, hogy ugyanazok a problémák másnapra őket is elérik!

Nem tehetetlen, sebezhető egyénekről beszélünk, hanem egész országokról, sőt az egész emberiségről. Nem csak az egyének, hanem az egész közösség az, mely hirtelen elvesztette a felelősség és valóság érzetét. Mindez a Felső Fény módja, hogy a globális önzőséget bemutassa nekünk. Az egész világ belenyugodott abba, hogy a pillanatban éljen, szemét behunyva a jövőbeni következményekre nézve.

A Kabbala figyelmezteti az embereket, hogy a bármikor bekövetkező szenvedések miatt nagyon veszélyes úgy gondolkozni, hogy: “Együnk, igyunk, mulassunk, mert holnap úgyis meghalunk!”. A jelenlegi körülményeket a Természet szándékosan hozta létre annak érdekében, hogy minket egy új dimenzióba emeljen. Olvashatunk erről többet is a “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányához” című írásban.

Kérdés:

Sok olyan módszer van mely arra tanítja az embereket, hogyan hagyják egójukat maguk mögött. Hogyan tekint a Kabbala mindezekre a módszerekre?

Válaszom:

Mindezek a módszerek eltűnnek majd a közeljövőben, mivel nincs meg az erejük, hogy az embert kivezessék egoisztikus természetéből. Mindössze annyit képesek tenni, hogy lebénítják önző vágyainkat. De mivel vágyaink állandóan növekszenek, és ezek a módszerek mindezzel a növekedéssel ellenkező irányban működnek, ezzel eltávolítják az egyént a társadalomtól, és életétől. Ez azért van, mert a személynek teljes elszakadást javasolnak a problémáktól meditáláson, és más” trükkökön” keresztül.

Mindemellett ezek a módszerek képtelenek arra, hogy az emberek között kapcsolatokat hozzanak létre. Természetükből adódóan azok az emberek, akik ezeket a módszereket használják, egyre jobban eltávolodnak egymástól. A Természet ezzel szemben egység irányába kényszerít bennünket. Ezért van az, hogy ezek a módszerek hasztalannak bizonyulnak.

A Kabbala ezzel szemben megmarad két okból. Először is a Kabbala képes az ember hatalmas önzőségével dolgozni, mely önzőség az emberiség történelme alattt fejlődött ki, és melytől nem vagyunk képesek elmenekülni. Másod sorban a Kabbala módszere elmagyarázza hogyan használjuk ezt a hatalmas egoizmust, anélkül, hogy azt elnyomnánk, ehelyett annak alkalmazását megváltoztatva a saját magunk irányából a mások felé. Ez az a munka melyet önzőségünkkel végezhetünk anélkül, hogy megtagadnánk természetünket, és bármi mást világunkban, és anélkül, hogy megtagadnánk természetes adottságainkat. Végül is a Kabbala elmagyarázza nekünk, hogy szükséges az, hogy minden amink van azt fel kell használnunk.

Mindemellett a Kabbala tudományának segítségével hatásosan korrigálni tudjuk az emberek között található elszakadást. Az összes többi módszer csak beszél arról, hogy szeretnünk kellene egymást. Vegyük például az Indiában található helyzetet: az ott található kaszt rendszer, mely teljesen elválaszt embereket egymástól nem akadályozza meg őket abban, hogy a “mások iránti” szeretetről beszéljenek.

Kérdés:

A “mások iránti adakozás” vágya ugyancsak önző vágyat jelez, mivel magunk számára akarunk valamit megkapni, mivel “én akarok” adni. Szóval ez valódi adakozás?

Válaszom:

Az adakozás vágya nem hasonló, és nem kapcsolódik más vágyainkhoz. Azonban a “másoknak adás” ahogy azt a legtöbb ember manapság gondolja, egyátalán nem az adakozás iránti vágy, mivel az ugyanaz az élvezet iránti önző vágy, amely egyszerűen úgy jelenik meg, mintha a mások érdekében használnánk azt fel.

Ezért van az, hogy a másik személy iránti közvetlen adakozás iránti vágy nem létezik a Természetben. Mindez lehetetlen, mivel ez egyenértékű lenne azzal, hogy kilépünk saját magunkból.

Szóval mit tehetünk? Meg kell próbáljunk “kilépni magunkból”. Amennyiben a személy megpróbálja ezt, elérkezik annak megértéséhez, hogy mindezt csakis a Teremtő képes megtenni számára. És ezzel felfedezzük a Teremtőt!

 Kérdés:

Az önzőségem nem nagyon kifejlett még. Nem akarok gazdag lenni, és nem akarok nagy karriert. Nincsenek ambícióim, és mindeféle munkákat végzek az alapbérért. Azonban arra érzek indítékot, hogy kilépjek ebből a körforgásból. Ahhoz, hogy a Kabbalát tanulhassam ki kell jobban fejlesszem az önzőségemet, vagy anélkül is elkezdhetem a tanulást?

Válaszom:

Az egyetlen amire koncentrálnunk kell az az, hogy a meglevő önzőségünket korrigáljuk. Akkor aztán meglátjuk majd, hogy majd szédurranunk az önzőségtől! Ez azért van, mivel a Teremtőhöz vezető útunk az önzőségünk növekedésvel, és annak korrekciójával jár.

Kérdés:

A 2009-es Nemzetközi Kabbala Kongresszus utolsó napja alatt beállítottam az órám ébresztőjét, hogy figyelmeztessen engem minden nap, hogy egy percig arra koncentráljak, hogy a Föld összes embere egy lélekbe, befogadóedénybe tartozik. Emellett igen erősen szeretnék egy csoporthoz csatlakozni, de önzőségem visszatart. Rá kell-e vegyem magamat arra, hogy csatlakozzak egy csoporthoz, vagy várjak arra, hogy ez természetesen történjen meg, hogy a Fény toljon engem egy csoport kötelékébe?

Válaszom:

Ha a személy beteg, és csak ül, és vár, hogy a vágy megérkezzen és arra késztesse, hogy bevegye a keserű gyógyszert, elfogadja az injekciót vagy a műtétet, akkor helyesen cselekszik?

 Kérdés:

Lehetetlen, hogy egyensúlyban legyek a Természettel, ha az élethez való hozzáállásom továbbra is önző. Hogyan érhetek el egyensúlyt a Természettel?

Válaszom:

Ma rákényszerülünk arra, hogy szembenézzünk az igazsággal. Éhség, járványok, természeti katasztrófák és hasonló problémák fenyegetésének árnyékában élünk, és természetes fejlődésünk vezett minket ide.

A tudományokra alapozva vártuk életünk javulását, de mit kaptunk tőlük? Használatuk nem vezetett semmi jóhoz! Épp az ellenkezője, leromboltuk bolygónkat, életünket, összegabalyodtunk, letértünk a helyes útról, és zsákutcába jutottunk. Az emberiség alapzatát rossz alapelvekre építettük, mely évezredeken keresztül rossz irányba fejleszetett mknket – az önzőség irányába.

Ezért kell azonnal megváltoztatnunk az alapzatunkhoz vezető alapelveinket, és egy új úton elindulnunk! A Kabbala tudománya, és nem pedig a földi tudományok fognak minket a megfelelő fejlődési úton másfajta módon tovább vinni. És akkor alkalmazhatjuk majd a tudományos előrelépéseket nem az emberiség kárára, hanem a közös jó érdekében. Az összes tudományos fejlődés alapérdekének a többiek számára nyújtandó jónak kell lennie, és nem pedig a tudás, a hatalom és az erő saját célra való felhasználásának.

Mivel önző vágyunk folyamatosan fejlődik, a világot is egyre fejlettebbnek fogjuk fel, mivel a világ belső, szubjektív érzékelésünk. Ahogy vágyunk növekszik, úgy érezzük egyre fejlettebbé válunk, de ugyanakkor egyre üresebbnek is érezzük magunkat.

Ahogy mindegyik egyéni vágy (személy) fejlődik, elkezdi érezni függőségét a többi vágytól (többi embertől). Ugyanakkor azokat mint idegeneket érzékeli és furcsának érzi őket. Ez a fajta érzékelés célirányosan lett bennünk képezve, hogy begyűjthessük ezek a “külső” vágyakat, és magunkévá tehessük őket.

Ahhoz, hogy mindezt megtehessük, mindannyian függve érezzük magunkat környzetünktől, akár országról, városról, a világról, vagy az emberiségről beszélünk. Később rájövünk, hogy a világhoz való kapcsolatunk nem csak, hogy az ebben a világban való létezésünkhöz szükséges, hanem ahhoz is, hogy a Felső Világot, és jövőbeni létezésünket megalkossuk.

Ezért van az, hogy egy új törvény jelenik meg előttünk most a világban: a kölcsönös résztvétel, vagy a kölcsönös garancia, altruizmus és egység törvénye.

 Kérdés:

Miért mondja Ön azt, hogy nem tudjuk, vagy nem értjük mit jelent a “mások iránti szeretet”?

Válaszom:

Az emberek általában azt hiszik, hogy a “szeretet-szerelem” olyasmikre vonatkozik, mint szex, a gyermekünk nevelése, és a betegek és rászorulók segítése. Itt az ideje, hogy valójában megértsük ezt a kifejezést, és ez az oka a válság kirobbanásának. A válság azért érkezett, hogy megértesse velünk mi is a szeretet, és mit jelent annak hiánya. Igazából ez az egész válság lényege.

Mindennek ami a gazdaságban, iparban és más területeken történik az egyetlen célja az, hogy megmutassa nekünk mi is az igazi szeretet. És akkor képesek leszünk mindent, ehhez a gondolathoz hasonlítani, és hogy rájöjjünk, hogy jelenleg az egyetlen tulajdonság amivel rendelkezünk az önzőség.

Az embereknek át kell menniük ezen a folyamaton, melyet úgy hívunk, hogy a “gonosz felismerése”. Meg kell, hogy lássák, hogy jelenlegi megértésük a szeretettel kapcsolatban hibás, mint az a hitük is, hogy már most képesek szeretni. Ezután az emberek megértik majd, hogy ha továbbra is a mai módon viselkednek egymással, akkor mindenki rosszul érzi majd magát, mind egyénileg, mind kollektívan. Lehet, hogy személy szerint jól érzem magam, de ha nem szeretem a többieket, akkor továbbra is a hibás állapotban vagyok.

Pontosan ki kell fejezzük, mit is jelent a “mások szeretete”, és, hogy mi ennek az ellentéte – a gyűlölet, mivel a “Fénynek előnye van a sötétséggel szemben”. Ameddig nem valljuk be magunknak, hogy magunkon kívül mindenki mást gyűlölünk, nem leszünk képesek a szeretetre áttérni. Ez az első állomás, és az emberiség most kezdi el ezt megközelíteni.

Egyenlőre az emberek csak bólogatnak, arra gondolva “Igen, lehetséges, hogy nem szeretjük egymást eléggé”. Azonban még nem kezdték el igazán felfogni a köztünk levő valódi gyűlölet mértékét.

Az önzőség elérte maximális erősségét az egyéni szinten, és az individuális önzőségek elkezdtek kapcsolatra lépni egymással. Ezért van az, hogy az emberek elkezdték felfedezni összekapcsoltságukat és egymásra utaltságukat. Álljon itt egy lecke mindenkinek, akinek valaha balszerencséje volt: ha vágyainkat és gondolatainkat a közös jó érdekébe állítjuk, akkor bármit is teszünk sikeresek leszünk.

A siker titka az, hogy bármit is teszünk, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy mások iránt adakozzunk. Ez azt jelenti, hogy csak annyit tartsunk meg magunknak, ami a normális életünkhöz szükséges. Egy üzleti válllakozás számára a “másoknak való adakozás” azt jelenti, hogy csak annyi bevételt képzünk, mely költségeinket fedezi. Így kellene az embereknek az eladási árakat megszabniuk termékeik és szolgáltatásaik eladásakor. Senkinek sem szabadna olyan profitot termelnie, mely csak a bankszámlán “hever”.

Ez a megközelítés általánosságban ellenkezik a mai gyakorlattal. Azonban a válság végére mindenki az új rendszerre vált majd át. Egyetlen üzleti vállalkozás sem lesz képes más módon üzemelni.

Ez azért van, mivel minden amit a szükségletünk felett kapunk meg, az a természet egyensúlyának megsértése. Ahhoz, hogy egyensúlyban legyünk, a személynek csak annyit kell fogyasztania amennyire létezéséhez szüksége van, hasonlóan bármilyen más állathoz. Az emberek által észlelt szenvedés, és a Kabbala magyarázata a szenvedéssel kapcsolatban segíti az embereket majd abban, hogy megértsék, létezésük legmagasabb, és legmegfelelőbb módja az, hogy másokat szolgáljunk, hasonlóan a sejtekhez, testrészekhez és szervekhez.

Így, vagy úgy a Természet (a Teremtő) győzedelmeskedni fog. Mindez történhet erőszakosan – a mi részünkről szenvedés által, vagy önkéntesen, megértés révén, mivel az emberek felfogják majd, hogy követniük kell a Természetet és annak harmóniáját.

Abban a pillanatban, hogy elkezdünk a Természettel együttműködni, az azonnal másképp kezd majd el minket kezelni, és körülményeink változni fognak. Hirtelen lesz elég vízünk, élelmünk és minden más, amire szükségünk van.

A közöttünk levő kapcsolatainkat önzőségünk irányítja – maga a Fáraó. Le kell taszítsuk őt a trónról, el kell vegyük hatalmát. Hogyan?

Ezt csak a Teremtő erejével vagyunk képesek megtenni, aki magát a Fáraót, a bennünk levő gonoszt is teremtette. A Teremtő mindezt célirányosan tette, hogy rájöjjünk, hogy szükségünk van Rá, és, hogy csak Vele együtt vagyunk képesek a Fáraót trónjáról letaszítani. Ily módon, együttműködésünk közben egyre közelebb kerülünk a Teremtőhöz.

Annak érdekében, hogy az “emberi” szintre érkezhessünk, az állati szint felleti szintre, el kell érjük a mások iránti adakozás és szeretet tulajdonságát. Ezt hívjuk a “józan ész feletti hit”-nek – a megszerzés feletti adakozásnak. És lehetővé teszi a személy számára, hogy kiléphessen magából és önző természetéből.

A tudomány válságon megy keresztül amint az önző szinten fejlődik. Mindeközben az emberiség magasabb sznitre jutott, ahol mindenki egymáshoz kapcsolódott egy testként. Mostantól kezdve az egyetlen módja annak, hogy megértsük és felfedezzük a természetet az, hogy eggyé váljunk. Azáltal, hogy tudatunkban létrehozzuk ezt a változást, felfedezünk egy mélyebb szintet, új kapcsolatokat és a világban körülöttünk levő erőket és függőségeket.

De ameddig megváltoztatjuk önző érzékelésünket egy altruisztikusra, érzéseink, vágyaink és gondolataink nem engedik meg azt, hogy felül emelkedjünk tudásunk korlátain, amiben elmerültünk. Szóval szükségszerű, hogy felül emelkedjünk önző “józan eszünkön” egy altruisztikushoz. Ki kell lépjünk magunkból, egy olyan érzésbe, mely jelenleg irracionálisnak tűnik nekünk. Ezért volt a PhD tézisem címe: “A Kabbala – a Világ megismerésének irracionális módszere”