Kérdés: Mindig azt gondoltam, hogy a saját életem irányítása az én kezemben van, de Ön azt állítja, hogy minden a Teremtőtől jön. Hogyan győződhetünk meg erről?
Válasz: Ha körültekintően megvizsgáljuk az életünket, látni fogjuk, hogy semmit nem irányítunk. Még ha azt is hisszük, hogy bizonyos cselekedeteket hajtunk végre, és elvégzünk meghatározott dolgokat, mindez csak látszat. Folyamatos kétségek gyötörnek minket.
Egyetlen módon ellenőrizhetjük, hogy a Teremtő a kizárólagos erő, ami mindenkit mozgat: ha megvalósítjuk az Ő elérésének módszerét. Ekkor tárul fel számunkra.
De az a rendszer, amiről tanulunk, a Teremtő egyediségének és hitelességének ellenében kerül felfedésre. Ezt úgy fogod megérezni, mint amikor a sötét háttér előtt megmutatkozik a fény. Fokozatosan érik meg benned a következtetés, hogy valóban egyetlen erő irányít minket.
Az igazság kibontakozása a saját ellentétéből, az alapköve a Kabbala bölcsességének. Ha meg akarunk érteni valamit, szükséges, hogy magával a jelenséggel és ellentétes állapotával is tisztába legyünk. Máskülönben semmit nem fogunk átélni.
Ha csak sötétség, vagy csak fény létezne, nem tudnánk megkülönböztetni őket. Amikor van köztük kapcsolat, akkor érezzük a sötétséget és a fényt is. Minden mással is ugyanez a helyzet. A legfontosabb dolog, hogy van egy képességünk, hogy élesen érzünk ellentétes jelenségeket és ennek eredménye képpen érzeteket építünk, amelyekkel állandóan finomítjuk, az ellentétes jelenségek mögötti dolgok definícióját. Az számít szakértőnek, aki sok ellentmondó információval, érzéssel és minőséggel rendelkezik, képes ezeket integrálni, és különféle dolgokat ellentét párba állítva tanulni.
Kérdés: Vagyis nem kell félnem a sötétségtől?
Válasz: Persze, hogy nem. Képtelenek vagyunk sötétség nélkül, a fény meghatározására. Ez az oka annak, hogy bennünket sötétségben teremtettek meg, az egónkban. Mivel csak is az egónknak köszönhetően tudunk csak növekedni, hogy feltáruljon bennünk az ellenállás és az ellentétesség a Teremtővel, majd pedig a Hozzá való hasonlatosságvágya.
Megjegyzés: A kabbala bölcsessége szerint, minden ellentétet képez. Annak megfelelően amit Ön mond, az embernek hatalmas egoistává kell válnia, márpedig ezt a legtöbb ember elítéli.
Dr. Michael Laitman válasza: Írva van: „Aki nagyobb a barátjánál, annak a vágya is nagyobb.” Mindent az egoista vágy méretéhez viszonyítunk, és ez alapján mérjük a Felső Fény ránk gyakorolt hatását, a bekövetkezett változásokat, sőt, még magát a Teremtőt is.
Kérdés: Akkor ez azt jelenti, hogy az egó továbbra is növekszik, és ez ellen nem tehetünk semmit?
Válasz: Nem is kell tennünk ellene semmit. Ellenkezőleg, csak hagyjuk, hadd nőjön. Ezért hívják ezt a bölcsességet a Kabbala Bölcsességének, ami annyit jelent, hogy hogyan szerezzünk meg magunknak mindent, amit tudunk, azzal a szándékkal, hogy adakozzunk. Ebben van a paradoxon. Fokozatosan eljutunk majd erre a szintre.
Kérdés: Miért mondják az eredeti források, hogy az ember egyetlen bűne az, amikor nem kéri a Teremtő segítségét?
Válasz: Ha teljesen a Teremtőben vagyunk, teljes mértékben hozzá vagyunk kötve, kivétel nélkül, tőle kapunk, függetlenül attól, hogy milyen vágyakkal és szándékokkal rendelkezünk, még a legnyersebb és legdurvább szándékokkal is, mégis minden megmarad a számunkra, hogy állandóan és céltudatosan tudjuk a Teremtő felé fordulni. akkor csak nekünk kell állandóan, céltudatosnak maradni. Hozzá kell fordulnunk, hogy megváltoztasson minket, és közelebb hozzon Önmagához, és feltárja, mit kell tennünk Őérte
Vagyis a bűn nem abban rejlik, hogy tettem valamit egy másik emberrel, vagy a Teremtővel, hanem abban, hogy nem kértem a Teremtőt, hogy adjon erőt arra, hogy tudatosan forduljak Hozzá, tudatosan érzékeljem amit Tőle kapok.
Kérdés: Tehát amíg öntudatlanul élek, akkor elvileg nincs mit tőlem követelni? Mert semmit sem lehet megkérdezni egyetlen állattól sem…
Nehéz elképzelni, hogy mi is a Végtelen világ, mivel mi az edény oldaláról nézzük, és végtelen vágyként érzékeljük a végtelenséget.
Azonban a spiritualitásban, – ellentétben a korporalitással – a végtelenséget egyfajta kitöltésnek tekintjük, amely semmilyen módon sincs korlátozva. Ha az üveg tele van töltve, egészen a karimáig, akkor azt jelenti, hogy benne van a végtelen, még akkor is, ha az csak 200 gramm.
Az edény nem korlátozza a Fény megszerzését; vagyis nem jelzi, hogy milyen mértékű megszerzésbe egyezne bele és nem többet annál. Ennél fogva mind a kicsiny, mind a nagy edények végtelen kitöltést tartalmazhatnak, habár nem korlátozzák a Fényt, mégis mindent meg tudnak szerezni, amennyit magukba tudnak illeszteni.
Lehet, hogy egy kis edény a végtelenség állapotában van, míg a másik, a több mint egymilliószor nagyobb edény korlátozott lesz. Végtére is mindent az edényekhez viszonyítva értékelünk, ezért ha az nem korlátozza a Fény megszerzését, akkor korlátlan.
Lehet, hogy csak tíz gramm vágy van benned, de nem korlátozod a kitöltést. Ezért a Végtelenben vagy, és az érzéseid korlátlanok. Vagy esetleg tíz gramm helyett a vágyad tíz tonna, de nem tudsz többet megszerezni, mint a fele. Kiderül, hogy a tíz gramm a végtelen kitöltés, és az öt tonna korlátozott. Mindent az elérni kívánó ember szempontjából értékelünk.
A napi Kabbala lecke (2018-04-03) második részéből, Tíz Szfira Tanulmánya
A vért nevezzük, a legnagyobb, leghatalmasabb izzásnak, amely kitölti a vágyat – maga a Hochma Fénye, a legmagasabb szinten. Mi képtelen vagyunk ezt a Fényt birtokolni egészen a végső korrekció pillanatáig, és erről szól a Tóra allegorikus utalása, hogy „legyetek erősek és ne egyetek vért.”
A vér a negyedik fázisát nyilvánítja ki a mi megszerzésre épülő világunknak, azaz a negyedik, legnagyobb fokozata a megszerzési vágy vaskosságának, amelyet nem is vagyunk képesek adakozásra használni, mivel a vágynak ezen a szintjén képtelenek vagyunk érezni, hogy a Teremtő felé való adakozás érdekében szerzünk meg, miközben a legerősebb Fény tölti ki ezt az óriási vágyat. Mindez túl van a vágyaink kezelhetőségén. A vér ugyanis az adott teremtmény kollektív lelkét testesíti meg, a vér bizonyos értelemben maga a lélek.
Ezért jelent meg mindez egy fizikai formában, nevezetesen, hogy mindent meg kell tisztítanunk a vértől, mielőtt megehetnénk. Ezért a Kosher szabályok szigorúan előírják az étkezésre szánt állatok levágásának rituáléját, és ezért kell a húsból eltávolítani az összes vért.
A Kabbala rámutat, hogy a spirituális világ minden létező objektuma csak akkor kap Fényt, ha adakozásban van a Teremtő irányába. A spirituális világok felső szintjei teljesek és tökéletesek, egyetlen dologra várnak, hogy az alsó szint kérjen tőlük, azaz, hogy az alsó szinteken megjelenjen az ima. Az embernek ez a spirituális feladata, hogy összekapcsolódva másokkal imát emeljen a spirituális világok magasabb szintjeinek irányába, és ennek az imának arra kell irányulnia, hogy az ember is képessé váljon a Fény segítségével a Teremtő felé való adakozásra. A tökéletesség titka tehát, a Teremtővel való teljes minőségi formaegyezés elérése.
Az egész létezés nagyon egyszerűen van elrendezve. Pusztán két eleme van, a megteremtett vágy és a Teremtő Fény. Az összes bonyolult jelenség, amit létezésnek gondolunk, ennek a két elemnek az egymásra hatása, ami benyomást hoz létre a teremtett vágyban. Amikor tehát az ember eljut a teljességhez és a megváltáshoz, a dolgok bonyolultsága eltűnik, az ember a vágy teljességével azonosul, és hatalmas feltárulásként szembesül azzal, hogy minden, amit eddig önmagán kivül élt meg, valójában benne van, és hogy az egyetlen dolog, ami valójában az emberen kívül van, maga a Teremtő.
Világunkban az egó uralmának fejlődése a végére ért. Az emberi evolúció új szakaszához érkezett, a spirituális fejlődés elkerülhetetlen. A kapni akarás minden határon túli terjeszkedése látható módon kataszttrófába taszítja a világot, amely egyre nagyobb sötétség formájában ma már minden ember számára érzékelhető. A Kabbala Mesterei azonban meghagyták nekünk a módszert, amelynek segítségével feltárulhatnak az emberi lelkek közötti kapcsolatok, és a kapcsolaton keresztül pedig a spirituális evolúció következő fázisa érhető el, amely az emberi teremtőképességet egy felfoghatatlan módon elkezdi kiterjeszteni. Erre az útra hívunk minden embert, ez a mi csodálatos örökségünk, amely az igazság és a Fény útja.
Valójában nem tudjuk mi a Fény. Ezt a fogalmat, a vágyainkban – melyeket a Kabbala edényeknek nevez – megnyilvánuló jelenségek forrásának leírására használjuk. A Fényről magáról tehát nem kapunk semmilyen információt, csak a hatásai alapján vagyunk képesek fogalmat alkotni Róla. Valójában kijelenthetjük, hogy semmit nem tudunk arról, ami nem kelt valamilyen benyomást a vágyainkban, azaz bennünk. Így érthető, miért mondják a Kabbalisták, hogy kizárólag az edényünk érzékelési képességein múlik, hogy milyen a világ, amelyben élünk, mert abban élünk, ami bennünk él.
Eljött az idő. Nincs tovább mire várni! Ha kell, hívjátok be az embereket az utcáról, hogy csatlakozzanak hozzánk a kongresszusokon! Adjátok át mindenkinek az évezredek óta őrzött üzenetet, hogy az ember a világmindenség célja és megváltója, és hogy egységre lépve felfedezheti a magasabb rendű, spirituális világokat, amelyek a teremtés részei közötti kapcsolatban ragyoghatnak fel, amennyiben a kapcsolat eléri az ehhez megfelelő minőséget. Világunk korrekciója felgyorsul, az emberiség egyre gyorsuló válsággal, és ezzel párhuzamosan, egyre hatalmasabb Fénnyel szembesül. Öleljétek át egymást, itt és most, és valósítsuk meg azt az egységet, amely példa lehet az egész világ számára!
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
