Fény

Aki elrontott mindent, meg is fogja javítani

Szerző: Szorinn | Kategória: edény, Fény, lélek, Zohár

Kérdés:

Megértettem, hogy tilos sajnálni a múltat. De mit tehetek, hogyha a múlt “hibái” miatt, ma súlyos helyzetben találom magam? Nekem valóban nem kell, kijavítanom semmit? Hanem csak remélnem kell, a Teremtő segítségét?

Válasz:

Hát persze! A Teremtő rontott el mindent, így Ő is lesz az aki ki is javít mindent. Neked csak kérned kell, és meg is köszönnöd azt, hogy feltárul az ami eltört, köszönd meg azt hogy ma már olyan szinten vagy, hogy kérheted a kijavításodat. Elmondatott, hogy “minden Isten kezében van, kivéve az Isten félelmet”, tehát az Istenfélésen kívül, mindent a Teremtőre kell bíznunk.

S ha a helyzet még mindig nem javult meg, az azt jelenti, hogy nem kérted Tőle, vagy a kéréseid nem voltak helyesek. Vizsgáld meg őket újra!

Nem a tulajdonod a múltad vagy a jövőd! Te csak a jelennek, és a jelenpillanatnak vagy tulajdonosa, de annak is csak olyan mértékben, amennyire te képes vagy szétválasztani a “Tóra útját” és a “szenvedés útját”. Erre azért van szükség, hogy helyesen tudd kérni a Teremtőtől a korrekciót!

Azt a korrekciót kell, hogy kérd, ami összetapaszt a Felső Erővel az elméd és szíved, s a lelked összes részével, a tudatoddal, a csontjaiddal. Azért, hogy ne tűnj el az élet folyamatában, hanem minden érzéssel és az értelmeddel, minden erőddel, azonosítsd magad fejet hajtva annak, ami történik.

De ez nem jelenti, hogy hátradőlve várd, hogy a Fény elvégezze az egész munkát. Ahhoz, hogy ilyen komoly gondolatokhoz, érj el, sok szükséges cselekedetet kell elvégezned, felhasználva minden eszközt, amit kaptál ebben a világban. Fel kell építened ezt a világot, meg kell változtatnod a társadalmat, forradalmian újat kell létrehoznod az életedben, azaz el kell rendezned el az életedet, gyermekeket kell nevelned, ahhoz hogy fejlődj, dolgoznod kell, gondoskodnod kell a környezetedben lévő az idegenekről is, ez által fogsz közelíteni a Teremtő felé.

Ezen kívül, fel kell ébresztened a csoportod tagjait, gondoskodnod kell arról, hogy megfelelő körülményeket teremts – ahogy tőled telik – nekik a tanulásra, az összekapcsolódásra, a fejlődésükre, a közeledésükre. Sok mindent meg kell tenned értük fizikailag és spirituálisan is. Azért kell ezeket megtenned, hogy a jövő, és a múlt és a jelenlegi pillanatok, is egy és egyetlen Erőhöz, legyenek kötve. Ezeket a munkákat a “Teremtő munkája”-nak nevezünk. A Teremtő meg tesz mindent, és neked csak vissza kell igazolni Őt, minden cselekedeteddel, amit a lélek edényében teszel, és minden belső érzésben…

2013.10.07, Lecke a Zohár könyvéről, “Bevezető a Zohár könyvébe”

ford: B S

Tovább >0

23 okt 2013

A vonat nem vár!

Szerző: Szorinn | Kategória: Fény, Kabbalista, korrekció

Nyilvánvaló, hogy a törés korrekciója lehetséges,a mi összekapcsolódásunk által. A törés előtt egy általános lélek létezett, az általános edény, és egy Fény, amely kitöltötte ezt az edényt. De a lélek (az edény, az adakozás vágya) nem volt képes elviselni ezt az élvezetet, és elkezdte kapni az élvezetet a megszerzési vágy érdekében, vagyis magának, az adakozási vágy helyett. És akkor történt a “törés”.

Azért, mert ez a lélek, ez a spirituális edény, megváltoztatta a formáját, akkor a Fény eltávolodott tőle a formaazonosság törvénye szerint, azaz, az azonos tulajdonság hiánya miatt. Az eltérés miatt, a Fény eltávolodott a lélektől, és most mi végre kell, hogy hajtsunk néhány cselekedeteket, hogy vissza tudjuk térni és közeledjünk a Fényhez.

Abból a magasságból ahol voltunk, mi egyenesen a szakadékba estünk, a létra aljára, és még lentebb is. És most meg kell, próbálnunk elvégezni a cselekedeteket, amit adtak számunkra, azért, hogy összekapcsoljuk ezt a törött edényt, és elvégezzük a kapcsolat munkáját. És e-munka által mi vonzzuk a Reformáló Fényt, amely segíteni fog minket, hogy összekapcsolódjunk, és méltóvá váljunk arra, hogy a Fény beleöltözzön a mi közös edényünkbe és felfedeződjön benne.

És amikor a Fény feltárul számunkra, akkor mi érezni fogjuk , hogy mi megfelelünk a Fény forrásnak, a Teremtőnek. Alapvetően ez a törés korrekciója, amit meg kell tennünk. Végül is, el kell érnünk ahhoz az állapothoz, amelyben csak egy lélek létezik, egy edény, hogy a részek összekapcsolódjanak teljes integrált módon. Ennek megfelelően, az edényben feltárul a Fény, és benne felfedeződik a forrása, a Teremtő. Mi élvezni fogjuk ezt, hogy megelégedést okozunk Neki, mint a vendég és a házigazda példájában, akik szeretik egymást.

A korrekció útja a “barátok szeretete” által építkezik, a barátok egysége és az ő közeledésük által a generáció kabbalistáihoz, akiknek a tanácsára elvégezzük a munkánkat. Néha olyan gondolatai jönnek az embernek, hogy elkülönülhet és elérheti a szándékot az adakozás érdekében, tanulhat egyedül, és “tisztán” tarthatja magát kívülről-belülről, mint a “szentek”. Ő nem érti meg, hogy minek kell, összemocskolnia magát másokkal, mindenféle fizikai tevékenységekkel. Jobb, neki, hogy belemélyedjen a belső “spiritualitás” munkájába”, és egyedül olvadjon össze a Teremtővel.

De valójában, az elszigeteltség és a egyéni belső “munka” nem eredményez semmilyen gyümölcsöt. Nem létezik hatékonyabb korrekció, mint a barátokkal lévő kapcsolata. Mindenféle munka által, amelyet együtt teszünk , és közeledünk egymáshoz, mi vonzzuk a Fényt, amely befolyásol minket, és közelebb visz az igazsághoz.

Sok ilyen panaszt hallottam az emberektől, hogy egyedül akarják csinálni ezt a munkát. De ez keserves tévedés. Végül az ember nem korrigál semmit, mert lekéste a vonatot, nem lesz elegendő ideje, hogy csatlakozzon ahhoz csoporthoz, amely már a fejlődési úton halad. Így nagyon nehéz lesz neki felszállnia erre az úton lévő vonatra, és elveszti az életciklusát. Ezért, kell meghallgatni a legnagyobb kabbalisták tanácsait és csak a barátok szeretetével foglalkozni.

2013.10.13, Felkészülés a reggeli leckéből

ford: B S

Sz I

f: הרכבת לא תחכה! 16.10.13

Tovább >0

22 okt 2013

Megszentesítjük az időt

Szerző: Szorinn | Kategória: Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból), Fény

Kérdés:

Ha megfelelő előkészítést teszünk, akkor miért van szükségünk keresztül menni a bajokon és a csapásokon? Végül is, mi felakarjuk gyorsítani az utat, hogy átmenjünk a rossz dolgokon belsőleg?

Válasz:

Hallani és érezni a bajokat ez két különböző dolog. Szükségünk van megvizsgálni minden szintet: a negatív mélységét és a pozitív magasságát. Lehetetlen elkerülni ezeket a helyzeteket, mi csak különböző sebességgel átmehetünk rajtuk. Ha felgyorsítjuk a sebességet, akkor másképp érezzük őket.

Itt nem arról a sebességről van szó, hogy milyen sebességgel hajtunk végre a cselekedeteket vagy valami más mozgást. Felgyorsítani az időt, azt jelenti, hogy nagyobb erővel nyomom magam a csoport segítségével, mint amennyire az előrehaladás ereje kötelez engem. Én, mint egy ló, amely megakarja előzni a lovast, magamtól akarok haladni a cél irányába.

De a cél, az a “Hászádim”. Van a “Hochma Fénye” (Bölcsesség Fény) és van a “megszerzési vágy” edénye. Ami hiányzik az a “Hászádim Fénye”, amely előkészíti az edényt, hogy megkapja benne a “Hochma Fénye”-t.

Szóval, honnan veszem a “Hochma Fénye”-t?” Mert ha én valóban akarom őt, a spirituális rendszer működni fog, megad minden szükségest a korrekicióhoz, minden tele lesz és a Teremtő feltárul számomra.

Tehát , beismerni a “Hochma Fény”-nek a fontosságát. Más szóval, a teremtés célját, az adakozást és a szeretetet, amelyek “Hasszadim” (Kegyelem), megkaphatom a környezettől. Nincs más lehetőség. Csak a megfelelő környezet lehet hatással rám, úgy hogy én akarjam ezt, bár én a természetem szerint nem akarok ilyesmit. A környezet képes meggyőzni engem a szégyen érzete, a vágy, a becsület, a féltékenység által és így tovább, mert “kiveszik az embert ebből a világból” a következő világba.

Fontos, állandóan a megfelelő környezetben lenni , kijavítani az integrációmat. Nincs semmi más eszköz.

A “környezet” az a tanár, a könyvek és a mi cselekedetünk, ebben a keretben. Akkor gyertek mindananyian intégrálodjunk bele “fülig”. Erről írtak a kabbalisták minden időkszakokban.

Kérdés: De én csak akkor tudom megtenni ezt, ha félek a súlyos csapástól, a nagy bajtól…

Válasz: A félelem motivál. Ő lesz az első szintje az igazi félelemnek.

Természetes, hogy én nem akarok semmi szörnyű tesztelést. De abban a pillanatban amikor elmozdulok egy magasabb “frekvenciára”, és rohanok előre a “bot” elöl, akkor a valóságom megváltozik. Ez nem csak egyszerő fejlődés felgyorsításáról szól. Mondva van: “Izrael megszentesíti az időket”. Figyeljétek meg, hogy a forrás “az idő megszentesítése”-ről szól és nem az “idő sebbessége”-ről.

A idő “megszentesítése” által én másképp érzem őt az “edény”- emben, amelyet megerősítek. Igaz, hogy magamon érzem a száműzetést a mélységében, de én mindig felkészítem magam a “Hásszádim Fénye” által, és én tiszteletben tartom az állapotokat, amelyen átmegyek, élvezem őket, mert már kezdenek világítani nekem a végső korrekcióból, már más a megértésem és az elismerésem. Először olyan voltam, mint egy elvert állat, és most ember vagyok, aki az operációra megy és megérti, hogy nélküle nem tud meggyógyulni. Más szavakkal, ahogy mondva van: “megelőzöm a csapást gyógyszer által”. Így vagy úgy, én beveszem a gyógyszert, de a attól függ, hogy mikor veszem be – azelőtt vagy azután.

Az emberiség folyamatosan beteg, de csak a sok rohamok után kezd el gondolkozni, hogy honnan szerezhetné meg a gyógyszert. És sok időbe telik, amíg az emberek egyetértenek elfogadni a gyógyszert, legalább egy kis mértékben.

Egyelőre, a gyógyszer magába foglaja az érzést, a megértést is, hogy át kell menjünk a betegség rohamán. És ennek eredményeként már kezdem kezelni a gyógyszert, mint “Heszed” (Kegyelem), és “üdvözlöm a gonoszt, mint a jót”. De csak amiután megkapom a gonoszt a “Hászádim Fényben”, csak akkor leszek képes ezt megtenni .

Ez pontosan olyan, mint ahogy Ábrahám üdvözölte az Istent, amikor megtudta hogy: “Leszármazottai lesznek idegenek országban, amely nem az övék”. Kellemes ilyen dolgokat hallani? Nem lehet átmenni ilyen dolgokon, hogyha hiányzik a megfelelő előkészítés a cél nagyságára, mert csak onnan világit a “Hászádim Fénye”. Ő világit éppen akkor, amikor vigyázunk a cél nagyságára.

Egyébként, én nem tudom legyőzni a bajt. Még Ábrahám sem “Superman” és nem a “csodagyerek”, mert itt minden a Felső támogatástól függ. Senkinek nincs speciális kiválósága. Éppen ellenkezőleg, az összesen “rongyok”, mindenki törött megszerzési vágy, és mindenkinek szükséges a támogatás.

És ha beszélünk a nagy emberekről, akkor ez csak azért, mert a Teremtő “ebben a sorrendben rendezte el őket” a mi számunkra, a nagytól a kisebbig…

2013.09.29, Baál HáSzulám cikkéből, “Egyetlen parancsolat”

ford: B S

szerk: SZ I

Tovább >0

15 okt 2013

Ez nem én voltam!

Szerző: Szorinn | Kategória: Fény, Reshimo, Zohár

Kérdés:

Hogyan lehetséges nem gondolni a múltra, amikor felmerülnek az emlékek és a víz tetején úsznak?

Válasz:

Megértem és tudom, hogy ez nagyon nehéz. De meg kell értened, hogy ez egy játék, ahol ellenőriznek téged, hogy mennyire társítod az egész életedet a Teremtőhöz vagy nem.

Ha te elfogadod legalább egy kicsit azt, hogy “Nincsen más Rajta kívül”, akkor ennek megfelelően el kell döntened: vajon te tettél meg mindent azért ami történt Veled, vagy a Teremtő tette ezt veled?

És ugyanúgy kell viszonyulni a jövőhöz: minden a feltárult “Resimók”-on (információs gének) múlik, és a “Fények”-en, amelyek megjelentek a “Resimók”- ra. És te egyelőre a közepén vagy, mint egy közvetítő, meg kell határozd, hogy milyen erősen és milyen módon fognak hatni a “Fények” a “Resimók”-ra. Nincs semmi a “Fény” és a “Resimó” kívül, és te összepárosíthatod, összekapcsolhatod őket.

De ez csak a jövő esetében lehetséges, mert a múltban már minden megtörtént az Isten keze által. Így kellett történjen, a kezdettől így volt tervezve. Egyáltalán nem arról van szó, hogy képes lettél volna-e másként tenni, vagy nem.

Egyelőre, te mondhatod ezt a jövőről, mert még nem létezel a két világban, és nem vagy képes összekapcsolni a két ellentétet egy helyben. De a múltról köteles vagy mondani, hogy nem te voltál, nem te cselekedtél, és nem te tettél semmit, hanem az Isten működött helyetted mindenben. Ehhez a gondolathoz kell ragaszkodnod, hogy teljes legyél a múlttal.

És egy pillanattal később, miután eldöntöd, hogy teljességben vagy a múlttal, újra jönnek a nehéz gondolatok, és a lelkifurdalások, hogy miért nem csináltál valamit így vagy úgy, miért viselkedtél rosszul valaki iránt, miért itt vesztettél és ott jó lehetőségek voltak az életben, mindenféle dolgok amiért sajnálkozni lehet. Szándékosan nyitják fel nekünk ezt a sebet, és természetes, hogy nem azért, hogy kavarjad a múltadat, hanem azért, hogy teljesítsed a viszonyodat a felső erőhöz, az egyetlen erőhöz, amely működik a valóságban.

2013.10.07, “Bevezető a Zohár könyvébe” leckéből

ford: B S

szerk: Sz I

Tovább >0

14 okt 2013

Egy millió dollár, vagy a Felső Fény?

Szerző: Szorinn | Kategória: Fény, spirituális fejlődés, spirituális munka, terjesztés, világ

Kérdés:

A terjesztés célja, hogy biztosítsa az embereknek, amit akarnak. Mit adhatunk nekik, ha egy millió dollárt akarnak, vagy néhány ajándékot vagy valami mást?

Válasz:

A hozzáállásunk az emberekhez ebben a világban hasonló kell, hogy legyen ahhoz, ahogy a gyermekeinkhez viszonyulunk. Meg kell, hogy adjuk nekik, amire szükségük van, de nem azt, amit kérnek. Mert amit kérnek, az sokszor ártalmas lehet számukra, és nekünk igyekeznünk kell megvédeni őket, és távol tartani azoktól a dolgoktól, amik tudtukon kívül árthatnak nekik.

Ha kimegyünk a világba és azt mondjuk nekik: “Kérjetek, amit csak akartok, és mi mindent megadunk nektek”, így a kérdés indokolt. De mi megkérdezzük őket, hogy valóban akarják-e a pénzt, hatalmat, tiszteletet, tudást, a jólétet és a boldogságot, egészséget és a biztonságot? Aztán elmondjuk azt is, hogy mindez elérhető egy kis erőfeszítés és kapcsolat által. Tehát nem csak felajánljuk, hogy teljesülhet az amit akarnak, hanem létre is hozzuk a feltételeket, ahhoz, hogy ez az erőfeszítéseik által megtörténhessenek. Illetve megteremtjük a feltételeket , amely szükséges a kapcsolathoz.

Pontosan az ő erőfeszítésük ébreszti fel a “Körbevevő Fényt”, amely elérkezik hozzájuk rajtunk keresztül, és a Fény befolyásolása által a vágyak elkezdenek megváltozni, egyre jobban spirituálisabbá válnak. Természetesen, továbbra is ki fogják tölteni a hétköznapjukat szokásos dolgok, mint az élelmiszer, szex, normális család, különböző szórakozások utáni vágy, de ugyanakkor a vágyaik jelentősen változnak. Ezért mi a hozzájuk fordulásunkat nevezzük “integrál oktatás”-nak. amiben ők lassanként megtanulnak, ezeken kívül más kérdéseket is felvetni.

Alapvetően egyszerű cselekedeteket általi erőfeszítések lehetőségeit ajánlunk fel nekik, amelyek elfogadottak a világon. Mert mi már tudjuk, hogy ha az emberek összegyűlnek és tesznek valamit együtt, akkor sikeresek lesznek. Bár összegyűjtjük az embereket, de nem azért, hogy elvégezzék a munkát a terjesztés javára, hanem azért, mert a közös beszélgetésben, – amelyet a közös munka előtti egyeztetés közben végeznek – érezni fogják, hogy létrejön bennük egy új erő, egy új közösségi erő, a “málna szem”.

Végül elkezdik megérteni, hogy a kapcsolat, nem csak a megoldást hozza el nekik a mindennapi problémákra, hanem megadja a melegség érzését is, a felemelkedést az életben és mindehhez, még kapnak még energiát is a csoporttól. Nem tudják majd, hogy honnan jön, de érzik majd, hogy létezik.

Kerekasztalokat rendezünk, ezáltal összegyűjtjük a körülöttük élő embereket, akik gyűlölik egymást, arabokat és zsidókat, drúzokat és beduinokat. Azt tapasztaljuk, hogy egyik pillanatról a másikra, úgy 40-50 perc eltelte után készen állnak ölelkezni, és együtt énekelni. Az agresszió és az ellentétek hirtelen eltűnnek bennük, mert áthalad rajtuk a Felső Fény.

A Fény dolgozik rajtuk és hirtelen elkezdik megérteni, hogy az ellentétek fölé kell, hogy emelkedjenek, és pontosan a gyűlöletnek köszönhetően, érzik meg ilyen erősen a kontrasztot, a vonzást, sőt a kölcsönös szeretetet is.

Az egó azért jött létre, hogy fölé emelkedjünk és elérjük az annak, nyíl egyenesen ellenkező tulajdonságait. Ebből a megszerző tulajdonságból kiindulva, érjük el az adakozás tulajdonságát, azaz gyűlöletből érkezünk el a szeretethez. Így igazoljuk a Teremtőt, aki megteremtette az egót. Mondva van: “Én megteremtettem a gonosz hajlamot, és megteremtettem a Tórát, mint a fűszert”, vegyétek, korrigáljátok és fogadjátok el, azt a tulajdonságot, amely teljesen ellentétes a gonosszal, és fogadjátok magatokba a jót és a szeretetet.

Ezért az a kérdésed, hogy “Mit adunk nekik?” Ez egy helyes kérdés. Rajtunk keresztül átadjuk a Felső Fényt.

Amikor dolgozom a közönséggel, szükségem kezd lenni a Teremtőre. Mert én fektetek be, én ígérek, és ez által dolgozom az emberekkel. Ha semmi sem sikerül, akkor katasztrófa lesz. Olyan leszek a számukra, mint valami rabló vagy szélhámos, aki egy veszélyes helyzetbe helyezi magát, és várja a végeredményt. Ha nem sikerül, akkor én csapásokat kapok, vagy ennél rosszabbat, megszégyenítenek és megátkoznak.

Ezért kénytelen vagyok (és ez a legjobb helyzet) a Teremtőhöz fordulni, mert érzem szükségességét. Ez az első alkalom az életemben, hogy valóban szükségem van Rá. Mert érzem, hogy az egóm, a büszkeségem,a szörnyű szégyen, amit érezhetek ha nem sikerül az amit terveztem, egyszerűen éget engem. Ez a legrosszabb érzés. Ezért van az, hogy mi a barátokkal együtt készek vagyunk választás nélkül mindent megtenni, annak érdekében, hogy sikeresek legyünk.

Nagy szerencsénk van, hogy a mi korunkban megadatott számunkra ez a lehetőség. Különben nem építettük volna meg ezt a láncolatot, nem lettünk volna képesek a Teremtőhöz fordulni, mert a Felé fordulásunk önző lett volna.

Azért, mert elkezdtünk gondoskodni az átlagemberről, ezért vált Man-ná (imává) a Teremtőhöz való fordulásunk. Tulajdonképpen minden nagyon egyszerű. Csak el kell kezdenünk, és látni fogjátok, hogy a Teremtő elétek hozza a feltételeket, amelyek bevezetnek titeket ebbe a rendszerbe: alsó, felső és ti közepén.

Pontosan ti vagytok azok akik a középső vonalon vannak, mert felülről lefelé a Felső hat rátok, alulról felfelé az alsó hat rátok, és ti a magatok középen vagytok. Így bár nem tudatosan, de a magatok korrekcióját szolgáljátok. Ezért kiérdemlitek, hogy megkapjátok az anti – egoista részeket. Előbb nulláról indulva, majd lépésről lépésre haladva az első, második, harmadik szintre elkezditek, megérezni a spirituális világokat: Assya, Yetzira, Beria, és így tovább.

2013.08.30, Svéd Kongresszus 4. leckéjéből

ford: B S

szerk: SZ I

Tovább >0

05 okt 2013

A bátor búvár a Fény hullámában

Szerző: Szorinn | Kategória: Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból), Fény, Shamati

Ha én felemelkedek és elérek egy bizonyos kapcsolatot a Fénnyel, akkor mintha felemelkedtem volna a víz fölé. És akkor ugyanaz a Fény kezd dolgozni rajtam, és lenyom a víz alá, azért, hogy megvizsgáljam a részeimet, az új korrupt vágyaimat.

Ismét erőfeszítést teszek, felemelem magam a felszínre, és a Fény újra lenyom mélyebbre. Ez addig folytatódik, amíg be nem fejeztem az egész korrekciómat. Szóval, nem kell arra gondolni, hogy lehet valami más cselekedet: a mi munkánk, hogy állandóan próbáljunk felemelkedni a víz felszínére, és a Fény munkája, hogy állandóan nyomjon vissza le. Ugyanaz a Fény, amelyet elérünk az emelkedés során, Ő okozza a következő zuhanásunkat.

Tehát, időnként váltakoznak a fény és a sötétség, ez lehetővé teszi számunkra a munkánkat. Ezért, minden munkánk csak azért, hogy erőfeszítéseket tegyünk és sóvárogjunk felemelkedni, ússzunk víz a tetején. És természetesen, mi nem fogunk kapni semmit a zuhanásokon kívül, és így fog tovább folytatódni a korrekció végéig, amikor elérjük azt a napot amelyik tele van fénnyel . Szóval, felemeljük magunkat, és a Fény már nem szükséges, hogy lenyomjon és befullasszon, hanem csak töltse ki a vágyainkat. Így mi összeolvadunk a Fénnyel a végső korrekció állapotával.

Fontos emlékeznünk, hogy minden cselekedet az egyetlen erőtől származik, hogy “nincs semmi más Rajta kívül, és csak a Fény működik. És még az erőfeszítéseink is, amelyet adunk, hogy felemeljük magunkat, csak a Fény által lehetséges. A felemelkedés azt jelenti, hogy egyre közelebb kerülünk a Felső erőhöz, amely a Jó és Jót Tevő, és megértsük, hogy minden egy erőtől ered.

Minden, amit most látunk, ez a Teremtő öltözete az “edény”-ünkben, de csak a törött “edény”-eink miatt nem tudjuk felfedezni és érezni Őt. Meg kell próbálnunk felfedezni Őt, mert ez ad Neki örömet.

2013.09.20, Baal HáSzulám, 127. “Shámáti” cikkéből

fordította: Suzi Burian

szerkesztette: Szondi Ildikó

Tovább >0

28 Sze 2013

Álmodozónak lenni az adakozás rabszolgája

Szerző: Szorinn | Kategória: Fény, ima, reggeli lecke

Mondva van: “Az áldás kupája tele kell legyen.” Azért, hogy kötelezzem a Fényt, hogy dolgozzon rajtam, nekem kell kérjem ezt Tőle, az én “edényeimből, amelyeket a Fénynek kell korrigálnia.

Nem tudom, mik ezek az “edények” és melyik részemért kérem, de a kérésemnek teljesnek kell, hogy legyen. Nem tudom, hogy történik ez, és hogyha a helyes irányba megyek, hogy letisztázzam és rendezzem a helyes “edények”-et. Nekem állandóan dolgoznom kell azon, hogy átadjam magam a gondolatoknak, vágyaknak és az adakozási cselekedeteknek, amennyire csak lehetséges, beintegrálódni és elveszteni magam a csoportban, ameddig a helyes kiáltáshoz érek, amelyet a Teremtő készít nekem.

Az igazi ima, a Fény adakozásának az eredménye is. Mert mi magunk nem teszünk semmit, a felkészülésen kívül. Az ima a sok előző cselekedetek és felkészülések eredménye, ima az ima előtt.

És a Fény lassan-lassan hat ránk kis szakaszokban, a sötétségben, a tehetetlenség és kimerültség állapotaiban. Amíg a tehetetlenség állapota egy olyan stádiumba ér, amikor az ember készen áll mindenre, csak azért, hogy az adakozási tulajdonságnak legyen a szolgája, amely kezdi uralni és feltölteni a gondolatait (elme) és a szívét.

2013.09.16., Felkészülés a reggeli leckére

ford: B S

szerk: Sz I

Tovább >0

22 Sze 2013

Nem személyes hiba, amit érzünk, a fény, amely érkezik, elhoz egy ilyen érzést.

Szerző: Szorinn | Kategória: Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból), Fény, Végtelenség: Ein Szof

Mi csak a zuhanásoknak köszönhetően haladunk előre, a csalódásoknak, a rossz helyzeteknek felderítése által, amelyeket a mi megszerzési vágyunkban érzünk. Eleinte minden rossz helyzetet az e-világi erőkhöz tulajdonítunk, majd a Teremtőhöz.

Minden attól függ, milyen szinten található az ember, milyen felfedezésben. Lehet, hogy rejtettségben van, elvesztette a Teremtőben lévő hitet, hibásnak tartja a világot, mert az emberek különböző problémát okoznak belsőleg és külsőleg neki. Minden probléma az anyagi világ háttérében fedeződik fel, azaz, megsértik a szükségét: az élelmiszer, szex, család, pénz, tisztelet és a tudás.

Később a személy felemelkedik. Ha kapcsolódik a csoporthoz, így felemelkedik az “Áchishená útján” (a felgyorsítás útján), és ha nem tud beintegrálódni, akkor legalább részt kell vennie mechanikusan a tanulásban és mindenféle tevékenységekben. Ő új csapásokat kap a tiszteletben és az ellenőrzésben, majd elkezdi összekapcsolni ezt egy kicsit a viszonyához, elkezdi hibáztatni magát. Először hibáztatja csak a többieket, és látja bennük az állapota okát. De ha halad előre, akkor ő elkezdi hibáztatni magát, magához köt mindent ami történik.

Ő “eszi” magát, nagy nyomást és a stresszt érez, és ez a helyzet hosszú ideig tarthat. Minden a személy a részvétele mértékén múlik a környezetben. Ha nem vesz részt a környezettel és a csoporttal, akkor ő lehet, hogy küzdelmeken megy át, és nem tanul belőlük. De ha sikerül elérni egy erős kapcsolatot a környezettel, akkor rajta keresztül megkapja a Reformáló Fényt, és az összes cselekedeteket a Teremtőnek tulajdonítja. Az érkező Fény elhoz neki egy ilyen érzést.

Aztán rájön, hogy az összes csapás, probléma, ezek az akadályok, a belső “edényei”-nek és tulajdonságainak a feltárulása. És a kegyetlen világ nem volt hibás és még az ő gonosz természete sem, egyszerűen vannak “edények”, amelyeket korrigálni kell. Az igaz, hogy hozzá tartóznak, de megadták a lehetőséget az ő munkájára.

Meg kellett, hogy értse, a gonosz feltárulása nem az ő számlájára van írva, hanem csak megadja, mint anyagot a munkához. És ha mi nem akarunk beleegyezni, azonosulni a rosszal és a töréssel, hanem sóvárgunk egyesülésre “Iszráél, Oráitá, Kodsé Brich Hu, Chád Hu” (Izrael, a Fény és az Áldott Szentség, az Egy), akkor segítséget kérünk, hogy felemelkedjünk ezeken az állapotokon. Ily módon felemeljük a hiányunkat a “Szűrő” és a ” Visszavert Fény” által, hogy beöltözhessen az “Egyenes Fény”.

Az egész úton, ettől a világtól egészen az Eyn Szof-ig, (a Végtelen Világig), folyamatosan felfedezzük a törést és a rossz dolgokat. A mi feladatunk, a munkánk által, átváltoztatni a gonoszt, azokra az “edények”-re, ahol felfedeződik a Fény. Azok a rossz dolgok és hiányok, amelyek felfedeződnek a Fény által, ahhoz hozzá kell adjuk a helyes hozzáállásunkat, az erőfeszítésünket és akkor bennük felfedezzük a jó dolgokat.

2013.09.13, Baal HáSzulám, 33. “Shámáti”

ford: B S

szerk: Sz I

Tovább >0

20 Sze 2013

Megnyitni egy nyilást a Fény beáramlásához

Szerző: nandor | Kategória: Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból), Fény, teremtmény, Teremtő

Megnyitni egy nyilást a Fény beáramlásához

A felfedezés útja, ugyanazzal a feltétellel van adva minden alkalommal, fokozatról fokozatra addig, amíg felfedezzük a végtelent, a teljes összetapadást. Minden fokozat hasonló az előzőhöz, a különbség csak a számokban és az egyéni minőségében van, amelyek benne találhatók, és emiatt érzékeljük úgy minden alkalommal, mint egy új világot.

A szabály “Iszráél, Oráitá, Kodsé Brich Hu, Chád Hu” (Izrael, a Fény és az Áldott Szentség, az Egy), kezdettől fogva abból ered, hogy mi a végtelen világban vagyunk, teljes összetapadásban a Teremtő erővel, a Fény erejével. Ott nincs különbség az “edény” és a “Fény” között, és ezért nincs Izrael – nincs, aki sóvárogjon a Teremtőhöz. A teremtmény átváltozik Izrael–re, amikor elkülönül a Teremtőtől, és ezzel együtt, sóvárog azért, hogy hozzá tapadjon, de nem szünteti meg a függetlenségét.

Két ellentétes feltételnek kell, teljesülnie: egyrészt, különbözőnek lenni a Teremtőtől, és másrészt, hozzá tapadni. Azaz, a teremtménynek meg kell őriznie a függetlenségét – ez a teremtés jelentése.

“Iszráél, Oráitá, Kodsé Brichu, Chád Hu”, állandóan egyesülve kell, hogy legyenek bennünk, a végső állapot formájában – amennyire képesek vagyunk magunkban most elképzelni. A teremtmény egyenlő a Teremtővel, abban a mértékben, amelyben eltudja, képzelni magának a Teremtő képét, a tulajdonságait, amelyek már beleöltöztek. Mi úgy képzeljük, el magunkat mintha az út végén lennénk, vagyis a jelenlegi szint végén, mert nem tudjuk felfogni, hogy mi létezik a mi szintünkön túl.

De legalább is erre sóvárgunk. Szóval sóvárgunk “Izrael” lenni, hogy elérjük a teljes összeolvadást a szeretet erejével és az adakozással a gonoszoknak és az igazaknak, a gyűlölőknek és a szeretetnek – szóval, hogy elérjük a végső korrekciót. De ez csak a jelenlegi szintünk, vagyis, minden, amit képesek vagyunk elképzelni magunknak, az egész teremtést az elejétől a végéig – ez az egész a mi határunkban létezik -, a kis körben, amely eddig fedeződött fel nekünk. De, mi el kell, hogy képzeljük magunknak, hogy szeretnénk felfedezni mindent, korrigálni mindent, és összetapadni a Teremtővel mindenben, úgy, hogy az egész világ az én lelkemmé váljon, és minden tulajdonság irányítva legyen az adakozásra és a szeretetre.

Mi korrigálva képzeljük magunkat, ezért sóvárgunk, ezért tanulunk és végezzük a összes cselekedetet, hogy elérjünk a végső állapothoz: ” Iszráél, Oráitá, Kodsé Brich Hu, Chád Hu”. De a cél elérése érdekében el kell végeznünk a Teremtő parancsolatait, azaz, hogy megtanuljuk az adakozás lehetséges módjait, ahogy mi a csoportban tesszük. A lényeg – a barátok szeretete, amely által letisztulnak a fogalmak.

A barátok szeretetének az “edény”- eiből, amelyeket megkaptunk (ez a “Gálgáltá vé Eináim”) megjavítjuk a megszerzési vágyat (az ÁHÁP edényt ugyanazon a szinten), azaz, mindenkihel, aki a csoport keretén kívül található, egyenlően viszonyulunk. Továbbra is a csoportban a belső munka marad ez az erő forrása. De az igazi munka az AHP, azaz, az egész világ.

“Gálgáltá vé Eináim” azért jött létre, hogy gondoskodjon az ÁHÁP-ról. Ezért volt a törés, és az adakozási szikrák a “Gálgáltá vé Eináim”-ból behatoltak az ÁHÁP-ba. Így jött létre a korrekció feltétele az ÁHÁP-ban, enélkül az ÁHÁP-nak nincs reménye a korrekcióra.

Ezért, nekünk állandóan fel kell, hogy készítsük magunkat a “Gálgáltá vé Eináim”-unkban, a csoportban, a tanulásban, a kapcsolatban, a workshop-okban, és majd így kilépünk dolgozni az ÁHÁP vágyakkal. Az igazi beteljesülés az ÁHÁP-ban van, és a felkészülés a “Gálgáltá vé Eináim”-ban.

Bár úgy tűnik nekünk, hogy korrigáljuk magunkat a csoport munkában, de ez valójában csak a felkészítés a munkához.

A mi munkánk jelenti az “Isten munkáját”. Nem mi működünk, hanem a Fény működik. És minden alkalommal meg kell nyitnunk a helyet a Fénynek, hogy működjön, ahogy írva van: “Kinyitottak egy nyílást a tű fokán”. A mi hiányunk felemelkedik a MAN által, kinyit egy nyílást a Fénynek hogy behatoljon és elkezdjen működni. A Teremtő végzi ezt az egész munkát és mi meg kell, hogy nyissuk neki a rést. Ezt nevezzük felfedezésnek, és így minden alkalommal, belépünk egy új világba.

2013.09.11, Felkészülés a reggeli leckéhez, Baál HaSzulám 17-es Leveléből

Ford: B S
Szerk: Sz I

Tovább >0

16 Sze 2013

A forradalom tanulságai

Szerző: nandor | Kategória: Baal HaSulam (továbbiakban Baal HaSulam írásaiból), Fény, korrekció

A forradalom tanulságai

A “Béke” cikkében, Baál HáSzulám elemzi a történelmi “kísérletet”, amelyen az orosz nép átment a múlt században. A történelmi “kísérlet” miatt rengetegen estek áldozatul. Értsük meg az okokat, hogy miért működött ez így. Persze, mindennek így kellett történnie, ez nyilvánvaló.

Miért nem sikerült? Nem tudott sikerülni, mert nem hiányzott nekik semmi a legfontosabb dolgon kívül – ami a Teremtővel való kapcsolat. Alábecsülték a kapcsolatot, nem tudták megérteni, megtartani, megérezni a szükségét, így a várakozás nem teljesült be.

Ma mindenki megérti, hogy lehetetlen rendezkedni a Reformáló Fény nélkül, és a személy képtelen magát helyesen irányítani a Fény hatása nélkül. De Oroszországban nem volt így, milliárdokat fektettek be az oktatásba, de nem, hozott gyümölcsöt. A hatóságok nem hagytak ki semmit, az embereket különböző módon kezelték: a sajtó, a rádió és a televízión keresztül. Az ország határait lezárták, hogy megvédje az országot a külső behatásoktól. Agymosást kezdtek az óvodától és folytatták az iskolákban, de mindhiába.

Végtére is, az emberi egó ugyanazon a szinten maradt, bár ők fokozatosan megszokták a felületi külső jelzéseket, mert, mint tudjuk, hogy a szokás az ember második természetévé válik. Igen, voltak nagyon szép dalok és más értékek, de az igazi támogatás nem volt elég.

Az állam nem volt gazdaságilag, társadalmilag és politikailag sikeres. Sokan azt hitték, hogy Oroszország mintaként szolgál, és más országokat fog vonzani, de a világ többsége gyűlölettel és a félelemmel viszonyult, és nem szeretettel.

Másrészt, az 1917-es forradalom előtt virágzó ország volt, és eladta termékeit Európába. Mindaddig, amíg a csábítás és a megszerzési vágy kitöltése megfelelő volt, az ország szépen fejlődött. Ha így folytatta volna, Oroszország túlhaladta volna az Egyesült Államokat.

Ugyanakkor a forradalom átváltoztatta a fejlődést egy nem egoista pályára és megkövetelte a személytől, hogy a társaság javára dolgozzon, mert a társaság nagy és a legfontosabb dolog. Ennek eredményeként a “üzemanyag” eltűnt és csökkenni kezdett.

Mi tudja támogatni az altruista társadalmi változásokat? Csak a kapcsolat a Teremtővel. Végül is, az embernek szüksége van a bérre a munkájáért. És a jutalma a Teremtővel való összetapadás. Ehhez dolgozni kell, habár a Reformáló Fény átfordítja az egoista nyereményt valami másra, de ez a nyeremény. Mi még nem értjük meg milyen változásokat okoz ez a megközelítés: a személy mintha dolgozna egy dologért és valami mást kap meg.

Ennek eredményeként, az orosz forradalmárok levágták magukat a Fény forrásától – az életerőtől, az ember korrekciójától, amely a célhoz vezeti. Más szavakkal, levágták magukat az egyetlen erőtől, amely a teremtésben működik – és rövid idő alatt világossá vált, hogy az elvárásaik nem valósultak meg.

Ennek eredményeként, a pozitív erő helyett, amely fentről jön, és amely megadja az embereknek az “üzemanyag”-ot, és összekapcsolja őket, ők negatív erőt, használnak, amely felébreszti az embereket lentről, a félelem és a szenvedés által.

Ezért nekünk figyelembe kell vennünk minden egyes alkalommal, és a mi közösségünk, minden barátunk, csak a Felső erő használatával jutott el idáig, és semmilyen módon nem nyilvánulhat meg. Tilos kicserélni, amit a Fény kell, hogy adjon, a társadalmi nyomásban. A társadalmi nyomásnak csak azért kell megjelennie, hogy elrendezze a személyt a Fény hatása alatt.

2013.09.10, Baál HáSzulám, “Béke” cimű cikkéből

Ford: B S
Szerk: Sz I

Tovább >0

15 Sze 2013