gyerekek

Kérdés:

Miért választottuk a Kabbala tudományát, miért nem valami mást?

Válaszom:

Az emberek sohasem fogják ezt megválaszolni. Csak a világ és a lelkek egész rendszerének feltárulása után fogják az emberek megérteni a szerepüket ebben a rendszerben, és látni, hogy a vágy  miért a Teremtő benne való felébredésével  valósul meg egy adott időben. Ez a felébredés maga a lélek.

De a jelentése ennek a dolognak akkor jön elő, ha az emberek megértik az egész képet. Ezért mondják a Kabbalisták, hogy ha egyszer felébredtél – légy is éber, és ha az adott pont keletkezett a szívedben, – valósítsd meg. És akkor megkapod a választ a kérdésedre.

Hasonló kérdéseket tehetünk fel  fizikai szituációkra, miért pont a mostani  szüleimnek születtem meg, miért pont ebben a testben születtem meg, és miért pont ebben az időben? Ebben az életünkben nincs válasz ezekre a kérdésekre, de a Kabbala tudománya lehetővé teszi, hogy a teljes rendszert átlássuk, és válaszokat találjunk ezekre a kérdésekre.

(A gyerek leckékből—Észak Amerikai Kongresszus)

Kérdés:

Miért fontos a Kabbala?

Válaszom:

Mindenki ezt kérdezi. Sok dolog van a mi életeinkben. Vannak fontosabbak, és vannak kevésbé fontosak. Minden másodpercben különböző dolgok válnak fontossá számunkra, olyasmik, mint alvás, játszás, evés, szaladgálás körbe körbe. Hogyan találjuk meg a legfontosabb dolgot az életben?

A fő dolog az életben, hogy érezzünk valami feltétel nélkülit, végtelent és mindenhatót, az egész világon határok nélkül nézzünk át, élet és halál között, és beteljesítve minden vágyunkat, azokat is, amelyek nem állnak közel hozzánk, azért , hogy hasonlóvá váljunk a Teremtővel..

Nincs magasabb szint, mint ez. Ez az igazi csúcs, ahova minden dolog vezet. Hát akkor hogyan érjük el? Hogyan érünk el abszolút sikert itt és most? Ezt egy módszerrel érhetjük el, amit úgy hívunk: a Kabbala tudománya

Ez az, amiért ez olyan fontos. Ezért minden dolgot aszerint értékelünk, hogy mennyi a hasznunk belőle. Ha a Kabbala segít, hogy megértsünk valamit, ez sokkal fontosabb, mint bármi más.

(A gyerek leckéből, Buffalóban)

Kérdés:

Miért van szükségünk a zavaró tényezőkte a Teremtő felé vezető úton?

Válaszom:

Mindenki jár iskolába. Minden nap a tanárok feladatokat, és különböző problémákat adnak nekünk mindenféle témában. Ezeknek a feladatoknak megfelelően haladok előre, mivel nem tanulok semmit, hacsak nem tanulom meg, hogyan oldjam meg ezeket a problémákat. Minden probléma egy zavaró tényező.

Sokan sportolnak, és annak érdekében, hogy sikereket érjenek el sportjukban arra van szükségük, hogy keményen edzenek naponta, és fejlesszék képességeiket. Ez a szabály mindenre vonatkozik, és a spirituális út sem kivétel. Azonban léteznek különbségek.

A mi világunkban én tisztán látom a célt. Például híres tudóssá akarok válni, vagy orvossá, zenésszé vagy sportolóvá. Más szóval valami különlegessé akarok válni. Azonban bár túl kell lépjek néhány nehézségen, tisztán látom a végeredményt, mely hírnév és az egész világ tisztelete. Ebben az esetben önzőségem megtölt energiával. Emberek egész életüket eltöltik azzal, hogy a társadalomban tiszteletre méltó pozíciókat akarnak betölteni, és kifejlesztik erejüket, hogy elérhessék céljukat.

Azonban a spirituális munkában én nem érzem, hogy előre haladok, és nincs meg ahhoz az erőm, hogy előre haladjak. Ez azért van, mert az emberek körülöttem nem értékelik a spirituális célokat, és én magam sem látom ezeket az ideálokat. Szóval a probléma az nem igazán a zavaró tényezőkben van, hiszen nagyon sok ilyennel találkozom normális életem során is. A probléma az, hogy nem látom a célt, és nem kapok támogatást a társadalmi környezetemtől. Ezért van az, hogy abszolút módon szükségünk van a többiek segítségére.

Amennyiben én része vagyok egy csoportnak, mely állandóan magasra emeli a spirituális célt a szememben, akkor könnyebbé válik számomra hogy elérjem célomat. A nehézségek legyőzése nem lesz akkor a továbbiakban nehéz számomra, mivel megértem, hogy bármilyen cél azt követeli, hogy magamon kell dolgoznom. A legfontosabb az, hogy a csoport segítsen engem ebben.

(A Buffalói kongresszus gyerekleckéjéből)

hzs

Kérdés:

Miért adott egoizmust számunkra a Teremtő, ha egyesülnünk kell, és akkor úgyis kikerülünk belőle?

Válaszom:

Az emberek úgy tapasztalják meg a világot, he ellentétes dolgokat hasonlítanak össze, mint hideg és meleg, fekete és fehér, és így tovább. Az egyik dolgot csak a másik dolog hátterében érezhetjük. Ha minden csak fehér, vagy csak fekete lenne, semmit sem éreznénk. Nekünk mindig szükségünk van kontrasztra,  pl a különböző színek,  érzetek és helyek között. Amit mi érzünk, az a különbözőség a dolgok között, nem maga a dolog.

The Creator is the pure quality of bestowal. However, I cannot feel this quality of bestowal unless I am opposite to it. Then I will have two “inhabitants” living inside me: a monster named the Evil Inclination, and opposite to it – the beautiful Creator, the Good Inclination. The inner opposition between them will enable me to differentiate one from the other.

A Teremtő az adakozás tiszta minősége. Mindamellett, csak akkor érezhetem ennek az adakozásnak a tényét, ha az ellentétes oldalon vagyok. És akkor bennem két lakó fog lakni, egy szörnyeteg, amit az Ördögi Létnek  nevezünk, és ellenkezője a szépséges Teremtő, az Isteni Lét. Az hogy a bensőmben ellenkező oldalon vannak, teszi lehetővé nekem, hogy az egyiket megkülönböztessem a másiktól

Mielőtt felfedezem az ördögi létet magamban, ennek a világnak csak egy vékony szeletét érzem., ez a lehető legkisebb érzés. De feltárva ezt a létet, a Teremtőt is felfedezhetem, aki szemben áll az én egoizmusommal.

Ez az amiért szükségünk van az egoizmusra, hogy segítségünkre legyen a túlsó oldalról. Miután ő épp ellentettje a  Teremtőnek, segít abban, hogy figyeljük  és felfogjuk Őt

Kérdés:

Amikor az ön leckéit hallgatom semmit nem értek belőle. Hogyan vagyok képes azt szívemen belül érezni?

Válaszom:

Elmondok neked egy titkot – senki sem érti a leckéket, és mégis mindig hallgatják azt. Hallgatják de nem értik, megint hallgatják és megint nem értik, újra és újra. Fokozatosan azonban az értelem kezd kifejlődni, és egy érzés kezd kialakulni az emberben, ami képessé teszi arra, hogy elkezdje felismerni és érezni a dolgokat.

Az újszülötteknek ugyancsak nincs megértésük kezdetben, de minden nap növekszenek, elkezdenek utána sétálni, beszélni, és lassan olyan naggyá válnak, mint te, és még tovább érnek és növekszenek.

A személy soha nem érti ma azt meg amit holnap már tudni fog. A személy éli életét, növekszik és figyel, és ezek után lassan egy lehetőség nyílik meg a szívében, és ezáltal többet képes érezni és megérteni. Az érzések egy teljes skálája jelenik meg a szívében, és ezáltal sok új ötlet, gondolat születik elméjében. Ezáltal válik világunk egyre nagyobbá.

De a mi mostani világunknak van egy határa, és mi most túl akarunk lépni ezen a határon. Mi már ezen a határon állunk, és ki akarunk törni “buborékunkból”. Annak érdekében, hogy szabaddá válhassunk egyre többet kell odafigyeljünk, és meg kell próbálnunk érezni: egy hatalmas belső nyomást kell felépítenünk a láthatatlan fal ellenében. Egyre többet, és egyre erősebben nyomulunk a fal ellenében, ameddig az megreped, és mi pedig végre kitörünk a nagy, külső világba.

Álljon itt egy kis kitérő magyarázat a felnőtteknek. A mi világunkban az élet azzal kezdődik, hogy a férfi magja behatol a nő ováriumába, mely azt jelképezi, hogy az adakozás egy kis szikrája behatol a megszerzés szférájába. És ezáltal egy új élet kezd kialakulni.

Ma azonban el kell hagyjuk ezt a burkot, buborékot, mely fejlődésünk során egyre nagyobbra nőtt. Itt az idő, hogy ismét kilépjünk a “valóságba”.

hzs

Kérdés:

Mi az élet értelme és miért vagyunk itt?

Válaszom:

Képzeld el, hogy minden, ami most történik, az egy álomban történik, hogy te mindezt álmodod, hogy most egy kongresszuson vagy, és én beszélek hozzád. De hamarosan felébredsz, és észreveszed, hogy otthon vagy.

Ez az, amihez a mi egész életünk hasonlít, egy hosszú álom, amelyet a felébredés követ. De amíg alszunk, úgy érezzük, hogy az álmunk a valóság.

Az élet értelme, hogy felfogjuk ő egy álom, amiből amilyen hamar csak lehet fel akarunk ébredni. Ha arra várunk hogy az álom magától befejeződjön, soha nem fogunk felébredni.. neked magadtól kell felébredni, és ez csak akkor lehet, ha a barátaid és a Fény belülről felkelt téged az alvásból

Ha egyszer felébredtünk, egy határok nélküli gyönyörű világban találjuk magunkat, és ez egy nagy, csodálatos kaland. Az életünk értelme, hogy felébredjünk erre az új világra.

( Az Észak Amerikai Kongresszus gyerek leckéiből.)

ft

lekt: KN

Kérdés:

Miért vagyunk mi mindannyian összekötve?

Válaszom:

A Teremtő megteremtett egy magában álló vágyat, és azután darabokra tőrte.

Valójában mi belül össze vagyunk kötve, csak mi éreezük úgy, hogy szét vagyunk választva.

Valójában úgy érzem, hogy a többiek el vannak tőlem választva. Hazudok nekik, lopok tőlük, megütöm őket, és gyűlölöm őket, mert nem érzem , hogy ők is én vagyok. Az egész világ az mind én vagyok.

A Teremtő szándékosan zavart össze engem. A tény, hogy a többiek is én vagyok,  feltárul előttem, akkor meg kell kérdeznem magamtól :„ Hogyan kezelhetem magamat ezen a módon?”A dolgokat a saját egomból veszem, megütöttem magam, loptam magamtól, oly sok jó dolgot eltávolítottam magamtól.

Állandóan megsértem magamat, saját egészségemet, saját kényelmemet és saját békémet.. Rossz dolgokat csinálok magamnak.  Mire gondoltam? Hogy hogy nem láttam a nyilvánvalót?

Ez csak az egoizmusban eltorzított tükör, azért hogy más részeim idegennek látszanak a számomra, még akkor is, ha az elmémmel felfogom, hogy mi egy egész vagyunk.

Ez egy kellemetlen érzés, de a jó dolog ebben az, hogy ez vezet a korrekcióhoz. Az összekapcsolódás felé  lök minket, és motivál minket, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. ( Az Észak Amerikai Kongresszus gyerek leckéiből.)

Kérdés:

Hol van a szívben a pont?

Válaszom:

Van a szívünkben egy pont, ami annak a reménye, hogy nem hagy el bennünket a Teremtő betegen, éhesen,  szegényen, halandón ezen a pici világon.

Ha kitartunk ezen a ponton, akkor feljuthatunk  a  Felső Világba, amelyik  becsületes és jó.

A pont a szívben olyan mint a mentőkötél vége, azok számára, akik úgy érzik, hogy fojtogatják őket ezen a világon, és azt akarják, hogy mentsék meg őket.

Használd a mentőkötelet, hogy kihúzd magad ebből a világból az Őrök Felső Világba,  – hidd el, meg tudod csinálni!

Akár kicsi vagy, akár nagy, a pont a szívedben az esélyed, hogy úgy érezhesd, hogy egy nagy és becsületes világban élsz, itt és most.

Ezért kell örülni, ha a szívben lévő pont felébred bennünk, mert ez annak a jele, hogy megkezdődhet egy csodálatos kaland, ami egy utazás egy csodálatos föld felé.

2009 egy Izraeli Gyermekleckéből

ft

lekt: KN

A gyerekek a vágyak óceánjai. A gyerekek egyszerűen kérdeznek, de van ennek az egyszerűségnek egy mélysége, ami összevisszaságot hozhat létre.

Ez azért van, mert a valóságban nincs válasz a kérdéseikre. Minden válasz a Machsom másik oldalán túl van, ahol az emberek magukért látnak és éreznek.

Ezért van , hogy a gyerekeknek tündér meséket és más történeteket mesélünk, a legmélyeket lehet ábrázolni így.

A felnöttek nem igénylik ezt a többszintű réteget. Ők jobban össze vannak zavarodva, és a lelkük lesüllyedt a világ sötét fedele alá, amíg ez még nem történt meg a gyerekekkel.

Kérdés: Miért kell egyesülnünk?

Válaszom:Csak egy ellenségem van, az egoizmusom, és nem vagyok képes egyedül harcolni ellene.

Az egoizmusom olyan, mint egy nagy és erős fiú az iskolából, aki elől folyton futnom kell, mert meg akar verni.

Segítséget kérek, hogy legyőzzem az egoizmusomat,és ezt a barátaim között találom meg. Nekik ugyanaz a problémájuk, az ördögi kezdeményezés, az egoizmus nem hagyja élni őket.

Így együtt mi elhatározzuk, hogy egy nagy csapást mérünk rá, hogy távol tatsuk magunktól. Barátokká kell válnunk, hogy kiüssük ezt „rossz fiút”, és hogy arra késztessük őt, hogy soha többé ne akarjunk foglalkozni velünk.

Ez az amiért egyesülünk,hogy védekezzünk a közös ellenség ellen.. Az élet egyszerűen nagy szerű lesz, ha túl jutunk rajta.

ft

Híradás (a University of Washington által):

“A gyermekkori depresszió iránti szűrővizsgálatokat akár másodikos korban kezdhetik”. Új kutatások azt sugallják, hogy szűrővizsgálatokat a gyermekkor depresszió (az Egyesült Államok leggyakoribb mentális betegsége) tünetei irányában az eddigieknél hamarabb is elkezdhetnék, akár már második osztályos korban.

Kommentárom:

És a depressziós emberek száma még magasabbra szökik majd, mivel önzőségük növekszik, de a beteljesítés lehetősége egyre csökken. A fő kérdés “Miért?” az ami depresszióhoz vezet.

Egyre nehezebbé válik az emberek számára, hogy valami izgalmasat, vonzót találjanak gyermekeik számára a mai világban. Így ők lassan “eltűnnek” saját világukban…