kölcsönös garancia

Egyik ember erőfeszítésének szükséges mértékét sem lehet kiszámítani, sem azt, hogy mennyit fektessen be annak érdekében, hogy tovább léphessen a következő szintre. Egy normális földi életet élő átlagembernek sem lehet megmondani, hogy mennyi korrekcióra van szüksége, annak érdekében, hogy megnyíljon a szívbeli pontja, a “spirituális szikra”- ja. Azt sem lehet megmondani, hogy mennyit kell dolgoznia ezzel a szikrájával, hogy elérje az első felfedezést, azaz, hogy összekapcsolja őt más szikrákkal.

Az első lépésnél mi kombináljuk a szenvedésünket, és amekkora mértékben ezek a szenvedések megjelenek bennünk, abban a mértékben felfedeződik a spiritualitás szikrája, és feltárul bennünk a kérdés: “Mi az élet értelme?” Ez a szikra irányít a cél felé, válaszol a kérdésre, hogy “Mi az élet értelme?”.

Aztán elkezd új erőfeszítéseket tenni a csoportba, amely megváltoztatja őt, mivel ő egyedül nem képes megváltoztatni magát. A személy a környezet befolyása alatt változik. Így az előkészítő szakaszban, a gyors előrehaladás érdekében megpróbálja a legelőnyösebb módon a környezet befolyásolása alá helyezni magát, hogy átmenjen a szenvedés útjáról a Fény útjára, a Tóra, a Kabbala útjára.

Ezzel befejezi az előkészítő szakaszt, felkészül a szövetségre, a saját maga lenullázására, a kölcsönös garanciára, felülemelkedik a kétségeken és a zavarokon, annak érdekében, hogy elérje a kapcsolatot a szikrák között.

Ez a munka azon múlik, hogy milyen befolyása van a környeznek az emberre. Ezért nem lehet kiszámítani előre az ember szükséges erőfeszítését, és a pontos állapotokat, amelyen keresztül kell mennie, hogy ő elérje a Teremtő felfedését. Ez a felfedés a helyzettől függ. Ez nem véletlenszerű, ennek kiszámításához, ismernünk kell, és figyelembe kell vennünk az egész rendszert. Ez lehetetlen a mi szintünkről, akik alulról megyünk felfelé lépcsőről lépcsőre.

Egy magasabb szintről lehetséges már többet látni, de itt már van egy másik feltétel. Mert minden egyes szint tartalmaz magában négy vetületet, a teljes “HáVáJáH”-t, és hogy felemelkedjünk a tiszta számításokba, fel kell emelkedjünk a teljes “HáVáJáH” – ba. Azaz, csak a Jecira világán keresztül lehet megmondani mi fog történni az Ásszia világában. Csak egy magasabb szintről lehet kiszámítani, hogy egy alacsonyabb szinten mit tesznek. Ha valamilyen felsőbb szinten vagyunk az Ásszia világában, akkor lehetséges kiszámítani, mi fog történni az alacsonyabb szintű világban, mert a korrekciók ebben a világban (“Nefes Fénye” – ben) még nincsenek meghatározva.

De a hála, hogy a személy megerősíti kapcsolatát a környezettel, ezáltal halad előre. Végül a rejtettség eltűnik, és eléri a felfedést.

Báál HáSzulám írja a “TESZ bevezetőben”: ”Valóban, miután a Teremtő látta, hogy a személy befejezte a saját erőfeszítésének mértékét, és befejezett mindent, amit be kellett fejeznie, és megerősíti a saját választását a Teremtőben vett hitében”, azaz, ő bebizonyította, hogy sóvárog az adakozás tulajdonságára, amit úgy nevezünk, hogy “hit”, “akkor a Teremtő segít neki, és akkor a személy eléri a nyitott felfedést, és az arcnak a felfedését”. A Teremtő segítsége nem jöhet el, mielőtt a személy nem tesz teljes mértékű erőfeszítést. Ezt nem szabad elfelejtenünk, és ne kérdezzünk erről. Ez akkor jön el, abban a pillanatban, amikor az ember nem képes már több erőfeszítést tenni. Azaz, nekünk éreznünk és kérnünk kell, hogy beteljesíthessük a saját erőfeszítésünket, és ne kérjük a felfedést.

Az erőfeszítésünk eredménye a felfedés. A spirituális világ felfedése csak a korrigált edényben érzékelhető. A felfedés nem az emberen kívülről jön valahonnan, mert ez lehetővé tenné a teljes korrupciót a korrekció felé. Amikor véget ér a korrekció, ugyanabban a mértékben, amelyben egy perccel ezelőtt korrupció volt, hirtelen érezzük majd a korrigált állapotot, az úgynevezett “megváltást”.

2o12.12.o3, “A Tíz Szfira Tanulmányából”

BS