Komment: Az egységalkotás a kommunikáció egyik alapvető szabályszerűsége. Az embereket ráveszi a kapcsolódásra, ám ez mindig valaki ellenében történik.
Dr. Michael Laitman válasza: Természetesen, máskülönben az embernek nincs oka, hogy bárkivel is kapcsolatot építsen ki. Ez az egység hamis válfaja, ami már előre azon mesterkedik, hogyan pusztíthat el valakit azért, hogy felemelje önmagát.
Kérdés: Tapasztalatból tudom, hogy nagyon nehéz elmagyarázni a kapcsolat célját, ha az nem valaki ellen jön létre. Ha nem ezért, akkor mi célból létesítjük?
Válasz: Magáért a kapcsolatért, mivel az képviseli a legmagasabb rendű értéket. Maga a kapcsolat a legnagyobb érték.
Kérdés: Baal HaSulam a „A béke” című cikkében ezt írja: Nem kell különösen megvizsgálnunk a megszerzés Micváját (a Mitzvot egyes száma), mivel a büntetést azonnal végrehajtják, ami bármiféle hanyagságot megakadályoz.
Ez miről szól? Valójában a valóságban nem figyelünk azokra, akiket a természet megbüntet.
Válasz: Az a tény, hogy nem látunk büntetéseket és jutalmakat, még nem jelent semmit. A természetben minden úgy van létrehozva, hogy a büntetés és a jutalom is azonnal bekövetkezik, de egyszerűen nem tárul fel előttünk.
Kérdés: Azt akarod mondani, hogy azokat az embereket, akik többet kapnak, mint amennyit adnak és akik másokat felhasználnak, a természet megbünteti, de ezt nem látjuk. Akkor mi a büntetésük?
Válasz: A mi világunkban mindent fordítva látunk. „Az igazak szenvednek, a gonoszok boldogulnak” (Masechet Berakhot, 7a, 25) Azokat az embereket, akik durván felhasználják ezt a világot, és másokat kihasználnak, mindenki irigyli, mert nem látjuk a nagy képet. Itt nem tehetsz semmit.
Mindent a legvégső célhoz viszonyítva mérünk, amelyet még nem értünk, nem látunk és nem is helyeselünk, vagyis abszolút mindenki egyetlen rendszerbe való egyesülésének vonatkozásában. Pontosan ezt az állapotot veszítik el azok az emberek, akik mindent maguk számára használnak fel.
Kérdés: Minden kommunikáció, interakció az emberek között. Ezért legalább két félnek kell lennie: például a beszélőnek és a hallgatónak. Mondhatjuk-e, hogy minél több résztvevő vesz részt a kommunikációban, annál nagyobb a lehetőség a jó minőségű kommunikációra?
Válasz: Egy bizonyos szintig, mert tíznél több tulajdonságot nem tudunk befogadni annak érdekében, hogy helyesen dolgozzunk velük.
Megjegyzés: Mindig azt mondod, hogy pontosan tíz ember a minimum és az optimális a kommunikációhoz.
Megjegyzésem: Igen. De ha tovább mész, akkor szélesíteni és egyesíteni kell a benyomásokat és érzékeléseket, a munkádat, és el kell képzelned az egész rendszert, az embereket legfeljebb tíz fős csapatokba osztva, hogy mind a tízessel, mint egy egységgel dolgozzunk.
Kérdés: Kiderül, hogy elmélyítem a kapcsolatomat a tízesben a másik kilenc barátommal, ezzel jobbá téve azt, de szám szerint nem bővítem a csoportot?
Válasz: Nem tudod, vagy elveszíted szem elől az összes résztvevőt. De ha ezt a tízet egységként veszed és így dolgozol vele, akkor még kilenc további tízest is összeállíthatsz.
Kérdés: Akkor nem világos, miért van ennyi ember..
Válasz: Annak érdekében, hogy mindegyiküknek lehetőséget biztosítsunk a szabad akarat gyakorlására.
Kérdés: De olyan emberek milliárdjai vannak a világon, akiket vagy soha nem látok, vagy talán egyszer életemben. Hol van itt a kommunikáció? Miért történik ez?
Válasz: Annak érdekében, hogy az egész integrál természetet bizonyos korlátozott részekre bontsuk, amelyek integritásukban korlátlan természetként mutathatók be. Vagyis az a probléma megoldása, amikor négyszögesítjük a kört, vagy úgy oldjuk meg az integrál problémát, hogy használjuk az egység módszerét.
Bár a természet integrál, globális, még is nem a részeit figyelembevéve tekint önmagára, hanem a minőségei alapján. De ahhoz, hogy az egyedi, kis formákat tulajdonságokká alakítsuk, ezen formák hatalmas számára van szükség.
Kérdés: Elvileg tíz ember elég nekem. Ha egész életemben több ezer emberrel találkozom, a többivel pedig soha, akkor nem kellene aggódnom emiatt? Ez nem a természet célja.
Válasz: Csak egy tucat embert választhatsz magad mellé saját magad által, és találhatod meg közöttük a természet minden törvényét és tulajdonságát.
Kérdés: Mindenkinek szüksége van arra, hogy képes legyen másokra figyelni. A szülőnek meg kell hallgatnia gyermekét. A gyerekeknek hallgatniuk kell tanáraikra, akik feladatokkal látják el őket. A vezetőnek meg kell tudnia hallgatni beosztottait, és így tovább.
A legtöbb ember nagyszerű hallgatóságnak tartja magát. Olvastam egy kutatásról, ami szerint csak 10%-unk rendelkezik mások meghallgatásának képességével. Mi ennek az oka? Miért gondolják az emberek, hogy meg tudnák egymást hallgatni, miközben ennek az ellenkezőjét látjuk.
Válasz: Mivel az ember hagyja, hogy az egója vezesse. Azt akarja, hogy mindenki lássa, milyen figyelmes, barátságos, érzékenyen reagáló emberrel állnak szemben. A helyzet azonban az, hogy az egyén csak magát hallja, csak magát látja, és kizárólag önmagát igazolja vissza. Éppen ezért igen nehéz jól kommunikálnunk egymással. Képtelenek vagyunk meghallani egymást.
Annak dacára, hogy manapság mindenféle video- és audió-összeköttetési módok állnak rendelkezésre, szükséges volna ellenőrizni, hogy valójában milyen mértékben kapcsolódunk egymáshoz. A társas készségünk semmivel nem vált fejlettebbé. Ülünk, és mindenféle műsort hallgatunk, amelyek azt lennének hivatottak elősegíteni, hogy kapcsolódjunk, de nem látunk, és nem hallunk senkit magunkon kívül.
Kérdés: Az interperszonális kapcsolatok egy alapvető szabálya szerint nem lehet tisztán kivenni a másiktól érkező üzenet jelentését. Élettani akadályai vannak, hogy megragadjuk a beérkező üzenetet.
Az általam olvasott kutatásban leírták, hogy hallási észlelésünk mindössze 25%-os hatékonyságú. Még az informális, barátok közötti beszélgetésben is az információ csupán 60-70%-a kerül feldolgozásra.
Mi az oka ennek a hibás működésnek? Talán léteznek olyan dolgok, amikre különösen befogadó az egó.
Válasz: Nem számít, hogy mire befogadó az egó, és mire nem. Mivel mindenkit beburkol a saját önszeretete, és csakis önmagát akarja érezni, bármi, ami elér hozzánk, helytelen módon kerül értelmezésre, és ezért feldolgozás helyett ott reked a két ember közötti térben.
Kérdés: Az emberi munkavégzés eredménye valamilyen termék, szolgáltatás vagy információ. Mielőtt a termék eljutna a felhasználóhoz, tucatnyi, sőt sokszor milliónyi kézen megy keresztül. Ahhoz például, hogy igyak egy csésze kávét, feltehetőleg emberek millióinak erőfeszítése kellett – a kávészemek összegyűjtésében és feldolgozásában. Tud ez minket valamilyen módon egybe kapcsolni?
Válasz: Nagyra becsüljük egymást, ha megértjük, mennyire a kapcsolatunk határozza meg, hogy egy többé-kevésbé normális, tolerálható, sőt, élvezetes létezésben legyen része mindenkinek. S ezt mindenki felé demonstrálni kell.
Kérdés: Korábban az emberek szerves egységben éltek a természettel birtokaikon, és azt fogyasztották, ami megtermett kertjeikben. Nem sokat érintkeztek másokkal.
Manapság, ha végigtekintjük a háztartási cikkeket, az az érzésem, hogy a világ minden része, részt vett az előállításában. Van ennek valamilyen mélyebb jelentése?
Válasz: Ezen a példán is látjuk, hogy jobban kommunikálunk egymással, így hát könnyebben képesek vagyunk ellátni magunkat. A világ bizonyos régióiban előnyös a termelés, más helyeken az előállítás, egy harmadik helyszínen a feldolgozás, és így tovább. Vagyis minden a természetes feltételek függvénye.
Ahogy a Tórában írva van: „Menjetek, és szerezzetek egymás segítségével!”
Megjegyzés: 75 év telt el Hirosima és Nagasaki bombázása óta. Több százezer ember vesztette életét – gyermekek, idősek, teljesen ártatlan emberek, akik nem vettek részt a háborúban. Ez az emberiség nem tanul semmit. Nőtt a nukleáris fegyverekkel rendelkező országok száma. Ma már nem beszélnek leszerelésről. Korábban, a leszerelési szerződések időszaka volt. Ma már nincs így. Ma Kína fenyegeti Indiát, India fenyegeti Kínát, Amerika fenyegeti Kínát stb. Mindenki a fegyvereit csörgeti.
Megértem, amikor a katonák összefognak és harcolnak egymással, vagy a hadseregek harcolnak egymással: tank a tank ellen, repülőgép a repülőgép ellen. De van itt valami hitvány dolog is: a polgári lakosságot bombázni.
Megjegyzésem: Ez a háború törvénye. Betart valaki más törvényeket és szabályokat? Hány gáz és mérgező anyagot fejlesztettek ki ?! Ezt még nem is tudjuk. Mind a múltban és most is. Ez mindig is így volt! Csak többet, vagy kevesebbet beszélnek róla.
A gonosz uralja a világot. Isten mentsen bennünket, azonban azt láthatjuk mindenütt, hogy ez még mindig így van.
Kérdés: A tiltások nem segítenek? Nem segítenek a megállapodások?
Válasz: Semmi sem segít.
Kérdés: A nukleáris fegyverek megsemmisítése is lehetetlen, ahogy értem?
Válasz: Lehetetlen. Hogyan lehetne elpusztítani? Tudja egyáltalán, hogy kinek van ma a világon ilyen?
Kérdés: A világ tömegpusztító fegyverekkel van tele?
Válasz: Természetesen.
Kérdés: Még jobban felszerelkezünk velük?
Válasz: Senki sem tart vissza minket. Ki tudja ezt megvalósítani? Nem tartjuk vissza az egónkat, ezért ez a válasz. Itt komoly reményre van szükségünk egy magasabb hatalomtól, beleértve a koronavírust is, amely fokozatosan kijózanít minket.
Kérdés: Mit kellene mondania nekünk?
Válasz: Hogy nincs más út – csak eresszük le a karunkat és kezdjünk el jó kommunikációt folytatni egymással, teljesen új lehetőségek nyílnak meg, akkor az emberiség számára.
Abszolút lehetetlen követni az előző utakat. Sem a gondolatokat, sem az értelmet, sem az érzéseket, semmit! Minden, ami korábban volt, abszolút egoizmusra épült, és már nem tudjuk azt használni.
Már csak egy dolog maradt: Tekints az egóra ellenségként, a szomszédra pedig barátként.
Komment: A média a vagyonos emberek kezében van, így ők azok, akik változásra bírhatják a közvélekedést. Ma szolgáltatásokat és háztartási eszközöket árulnak, meglehet, hogy a jövőben viszont szociális természetű termékeket és szolgáltatásokat reklámoznak, de ugyanúgy a haszonszerzés érdekében.
Dr. Michael Laitman válasza: Miért kell hasznot húzniuk? Semmilyen kielégülést nem ad nekik. Milyen, valóban szükséges dolgot tudnak venni belőle?
Ha normális fejlődést biztosítunk nekik, nem fogják élvezni az ilyesfajta nyerészkedést. Tegyük fel, hogy valaki vásárol egy kastélyt. Mit csinál ott? Sétálgat, és szellemekre vadászik?
Minden az ember fejlődésén múlik. Ha a megfelelő nevelést kapja, nem lesznek ilyen szükségletei. Normális kommunikációt szeretne normális társadalomban. Semmi egyebet.
Kérdés: De mielőtt eljutunk a megfelelő oktatás stádiumába, valakinek el kell kezdenie, gyakorlatba átültetni a nevelési elveket. Ki lesz ez?
Válasz: Mi, Kabbalisták.
Komment: Egyelőre azonban minden pénzügyi csap a tehetős emberek kezében van. Nem hiszem, hogy leszámoltak azzal a vágyukkal, hogy gazdagok legyenek.
Dr. Michael Laitman válasza: Semmi gond, szép lassan majd az is eljön. Elkerülhetetlenül be fog következni. Ez a természet törvénye. A természet terve, hogy eljussunk abba az állapotba, hogy tökéletes összhangban legyünk vele. Vagyis, létre kell hoznunk az integrál társadalmat.
Kérdés: Mit jelent a társadalmi relatív egyenlőség, és hogyan kerüljük el az erőszakos egyenlősítési kísérleteket?
Válasz: Nem szabad, hogy olyan egyenlőséget honosítsunk meg a társadalomban, mint amilyen a Szovjetuniót jellemezte, ahol ostorral akartak mindenkit boldoggá tenni.
Kérdés: Így igaz, mindenkinek megvannak a maga szükségletei. Hogyan lehet ezt befolyásolni?
Válasz: Meg kell adni az embernek, amire szüksége van. Aztán majd redukálja igényeit a szükséges szintre, annak az oktatásnak a következtében, amelyben részesül.
Kérdés: A biológusok sok élő organizmusnál azt találták, hogy képesek kollektív döntést hozni. Néhány baktériumtörzs például az uniformitást egy specifikus kémiai anyag kibocsátásával éri el. Lehetséges, hogy az egymással történő kommunikáció ilyen formája a veszély jelzésére szolgál.
A halraj gyorsabb és pontosabb a ragadozó azonosításában, mint egyetlen hal. Különálló emberek, legyenek bármilyen intelligens és magas IQ-val rendelkező egyének, nem képesek olyan problémákat megoldani, amivel egy adott csoport sikerrel birkózik meg. Vagyis léteznek félreérthetetlen megnyilvánulásai a kollektív elmének.
Itt azonban szembesülünk egy paradoxonnal. Egyrészt az emberi történelem során a természet végig az individualitásunkat fejlesztette. Másfelől megfigyelhető, hogy nem a legerősebb éli túl, hanem az, aki inkább hajlandó az együttműködésre. Hogyan lehet feloldani ezt a paradoxont?
Válasz: Az individualitást nem szabad az integralitás, kölcsönösség, illetve egymással való helyes kapcsolódás ellentéteként felfogni.
Minden rendszerben léteznek különálló elemek. Ezek mindegyike nagyon fontos, és a maga módján tökéletes. De a köztük kialakuló interakciót olyanra kell hangolni, hogy érzéseik, befolyásuk és egymással történő kombinációik tekintetében azt éljék meg, hogy közös kölcsönkapcsolataik irányítják őket.
Egyfelől szeretnénk olyan csoportot, ami különleges és zseniális képességű emberekből áll. Ugyanakkor szükséges, hogy abszolút integráció, kapcsolat és interakció legyen közöttük. Különben semmit nem érnek ezek a nagyszerű egyének.
Kérdés: Vagyis a természetes kiválasztódás és az együttes evolúció egymás mellett léteznek?
Válasz: Ténykérdés, hogy az evolúciót a természettől kaptuk. De az evolúció mellett, vagy bizonyos értelemben, azzal ellentétes módon, a természet azt is megköveteli tőlünk, hogy egységesüljünk, és minden generációval kidolgozottabbak legyenek az egymás közti kapcsolataink. Sok nemzedék óta nem tettük ezt meg, ezért komoly szenvedések érnek minket.
[267879] KabTV “Koronavírus utáni korszak” 20/04/30
Egy új korszakban élünk és a régi korszak megoldásai nem fognak visszatérni. Ezért értelmetlen lerogyni és siratni a megszokott életünket, mint egy öregember, aki a fiatal éveire emlékezik könnyekkel a szemében. Az időszak elmúlt, meghaladtuk. Ki lettünk lökve az előző állapotunkból, az ajtó bezárult mögöttünk, nincs visszaút.
Semmit nem lehet a mai világban, az előző rendszerek segítségével irányítani. Ami maradt, az csak arra mutat rá, hogy nem működtethetőek. A következő hat hónapba, egy évben, látni fogjuk a felépített rendszereink nagy részének összeomlását, pénzügy, ipari és oktatási rendszereket melyek a szemünk előtt omlanak össze, mint kártyavárak.
Akkor, hogy létezhetünk tovább? Adjuk fel az elmúlt száz évben felépített rendszereinket, cégeket, bankokat, ipart, kereskedelmet, egészségügyi rendszereket és oktatási intézményeket – és lépjünk be új rendszerekbe. Nyugodtan, barátságban, pánik és idegesség nélkül. Fel kell nőnünk annak érdekében, hogy tudatosan egy új állapotba léphessünk, és a kezünkbe vehessük az irányítást.
Minden, amit az egónk irányított egy egyszerű program alapján, hogy még nagyobb legyen az egó nyeresége, sikere, az többé nem működik. A természet új programot vezetett be. Nem lehet nyereséget csinálni a megszokott módon többé, drága dolgokkal etetve egónkat. A korona vírus szándékosan akadályozza meg a régi rendszerhez való visszatérést.
Már az új rendszerben vagyunk, de még nem tudjuk használni. Az új rendszer a tízesek a Kabbalista csoportok világa. Ehhez nélkülözhetetlen egy új emberiség, új emberi viszonyrendszer kiépítése szívtől szívig. Az új, belső önzéstől mentes viszonyoknak megfelelően világossá válik, hogy kell az üzleti kapcsolatokat is kiépíteni. Egyezésben a szívtől szívig mutató emberi viszonyokkal.
Egy új vágy új kommunikációs módszert követel meg az üzleti világban. Az előző megoldások leomlanak, de egy másfajta érték előállítás fog megjelenni ezt megelőzően, az adakozás és a kölcsönös részvételen alapulva. Az elveknek kell másoknak lenni, mindenki hasznára és senkinek kárt nem okozva kell értéket előállítani. Senki nem nyerhet többet, mint a másik, főleg nem másnak a kárára, minden egy jobb kapcsolatért történik.
Akkor az üzletek a szemünk előtt kezdenek növekedni, ahogy mondva van: „A hajtások kinőnek a földből,” új magok keletkeznek, új aratás következik, újra és újra. Ezt nevezzük „a Teremtő áldott mezőjének.” A kapcsolat elvei pedig a tízesektől lesznek átvéve, a köztünk lévő kapcsolatok által.
[268899] Napi Kabbala Lecke 20/08/05, „Felkészülés az ’Új Világ’ Virtuális Kongresszusra
Kérdés: Ön úgy beszél a Természetről, mint ami az én saját minőségeim eredője. Mint valami, ami láthatólag rajtam múlik. Vannak abszolút értelemben vett, kőbe vésett törvények, erők, amik az észlelésemtől függetlenül működnek?
Válasz: Hogyne lennének. De a te célod, hogy megértsd a természet integrál jellegét. Mivel csak az érzékszerveiden keresztül érzékeled a világot, ezért szükséges ezeket az érzékszerveket, leváltani a helyes valóságérzékelés miatt.
Kérdés: Vagyis nekem, a természet részecskéjének, az integrál képet kellene éreznem?
Válasz: Igen, ezért beszél kizárólag erről a Kabbala. Hogy megértsük, a természet egészét, el kell lazulnunk, és ahogy fogalmaznak, az egoizmusunk fölé kell emelkednünk. Akkor majd megérezzük Természetet, de nem az egoizmusunkon keresztül, hanem rajtunk kívül létező rendszerként.
Megérezhetjük, hogy nem egyénként létezünk, hanem egy tökéletes, örök-életű egész részeként. Nem önmagunkat érezzük, hanem a nagy képet, mint egészet, a működését ennek a rendszernek, amelyben minden egy kölcsönös mozgásban van kiegészítve egymást, kommunikálva egymással, abszolút integrációban.
Ekkor értjük meg, hogy miben szenvedünk hiányt. Hogy mit kell még hozzátennünk, ehhez az örök-életű, tökéletes, integrál összképet. Amint ez keresztülhalad a szubjektivitásunkon, egoizmusunkon, a valóság torzított képét tárja elénk.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
