A mi fő erőnk az egó. Az egón kívül csak egyetlen apró pont létezik mindenki szívében, és nekünk ezeket a pontokat kell összekötnünk. Amennyiben ezek egy nagy ponttá vagyunk képesek összekötni, akkor azon belül elkezdjük érezni a spirituális valóságot. És akkor minden összeáll: én, a csoport és a felső erő.
Másrészről az egó el akarja taszítani ezeket a pontokat egymástól. Igazából az egónak ez a szerepe hogy a kapcsolattal ellentétes irányba nyomjon, taszítson, és ezért van úgy nevezve: “segítség ellenében”.
Hogyan építhetünk egy olyan környezetet, mely segíthet minket a szívben található pontokat és az egoisztikus erőnket beteljesíteni egy olyan módon, hogy azok együttesen egyetlen csodálatos ponttá egyesüljenek? Az egó megszakításai, ellenállása ellenére, azáltal hogy azt felhasználjuk, mi szívben található pontjainkat egyetlen ponttá akarjuk összekapcsolni.
Hogyan használhatjuk fel az egót célunk elérésére?
A lényeg az, hogy nem tudom mi az a spirituális világ. Számomra ez egy kérdőjel, mely rejtve marad előttem. Hogyan lehetek képes azt felfedni? Hogyan fókuszálhatom magam megfelelő módon? A csoport segítségével, egómat ellentétes irányban kezdem el felhasználni, az “segítőtárssá” válik (Ezer Ke Negdo), és segít engem abban, hogy magamat precízen a spiritualitásra, a Termtőre fókuszáljam. Ez csakis a csoporton belül lehetséges amikor a szívben található ponttal dolgozom annak érdekében, hogy az egót az ellentétes irányba fordítsam (az alábbi rajzon a szaggatott zöld vonal). És akkor ahelyett, hogy az egó engem lefelé, visszafelé húzna, megfelelő módon előre irányít majd, hogy én beléphessek a spirituális világba.
Tehát csak az egó és a szívben található pont létezik a személyen belül, és a csoport segítségével képesek vagyunk az egót megváltoztatni és megtalálni annak módját hogy állandóan az ellentétes irányba haladjunk.
Valójában ez nem az ebben a világban található különböző dolgok megszerzésére irányuló egóról, megszerzés iránti vágyról szól. Mi itt egy különleges egóról beszélünk, amely csakis a kapcsolat ellenében működik, azon kollektív pont ellenében mellyel képes vagyok a spirituális világot felfedni.
Ezért van az, hogy én figyelmen kívül hagyok, és lenézek minden olyan vágyat és gondolatot, ami nem a kapcsolatra, a korrekcióra vonatkozik. Ehelyett a csoporton belül dolgozom, megpróbálva a többiekkel összekapcsolódni, és eközben fedezem fel mennyire ellenében vagyok mindennek: és valójában semmi hasonlót nem akarok, én gyűlölöm a barátokat, és még csak gondolni sem vagyok képes arra hogy velük összekapcsolódjak. Ez a taszítás a valódi egó, mely a kapcsolattal ellentétes. Bármi más nem számít egyáltalán.
A csoport kulcsszerepet játszik itt: Az növeli szememben az egység fontosságát, és állandóan serkent engem és kényszerít arra, hogy azt megtartsam. Csak a környezet (Sviva a felső rajzon) vezet el engem az ismeretlen felé, modellként szolgálva mely segít engem abban hogy alávessem magamat, és eközben belsőleg összekapcsolódjak. Valójában a környezet juttat el engem a kapcsolathoz.
Ezáltal mi felemelkedünk az első szintre (step 1 rajzon), a Mchszom (határvonal) fölé, amikor teljes egónkat, az összes taszítást, elutasítást a kapcsooattal és egységgel szemben ellentétes irányba forgatjuk – ezáltal azok a korábban negatív tulajdonságok, jelenségek a kapcsolat és egység erejévé válnak. Ez a jelentése a “segítség ellenében” kifejezésnek.
És akkor tovább lépünk a második szintre. Itt az egó ismét megjelenik, de ezennel már egy még nagyobb erővel, mivel az már a második szinthez tartozik (step 2 az alábbi rajzon) Itt meg van a választásom hogy az egységet választom a csoport segítségével, ahol az egó ismét elkezdi felfedni magát.
Amennyiben és nem vonzódom az egység felé, nem teszek erőfeszítést annak irányába akkor nem fedezem fel az egót, úgy tűnik minden rendben van.
Ezért van az, hogy az “idegenek” (akik nincsenek benne a csoportmunkában) nem értik milyen egóról is beszélünk. A lényeg az, hogy ez nem csak emberi viszonyokról szól, nem csak jó cselekedetekről vagy vitákról. Az emberek azt hiszik, hogy az, hogy rosszul bánok másokkal az jelenti az egót, míg ha jól viselkedem velük az altruizmus.
Mi mindent csakis az egység szempontjából vizsgálunk. Ennél fogva amikor felfedezem az első szintet, én tovább akarok lépni még jobban a csoporthoz kapcsolódva. És akkor felfedezem az egót a második szinten (Ego 2 a képen) és akkor az ellen dolgozom és annak segítségével felemelkedem a második szintre. Ilyen módon 125 szintet találunk az úton.
Előbb utóbb elérem a tökéletes egységet, az egész emberiséggel, mindannyian egyetlen pontba kapcsolódva mely az “egység pontja”-nak van nevezve.
Milyen fajta környezetnek kell léteznie annak érdekében hogy felfedezhessem egómat, hogy leválasszam az ezen világ állati egójáról, és hogy azt hajtóerővé változtassam? Hogyan kell a környezetnek engem befolyásolnia annak érdekében hogy elérhessem a célt?
Ezen túl, hogyan használhatjuk fel a Kongresszusokat, amikor mi kölcsönösen befolyásoljuk egymást, hogy ez az erőteljes kapcsolat lehetővé tegye számunkra, hogy felfedezzük az egység pontját: “Hol is van az? Mit tegyek annak érdekében hogy azt elérjem? Hogyan léphetek be a felső világba? Hogyan fedezhetem azt fel?”
Hogyan kell aggódnom mindenkiért annak érdekében, hogy lehetővé tegyem számukra ezen belső pont elérését (azaz a csoport központját), vagy “anyaméhünket” (Rechem)? Végül is mi úgy lépünk be a csoportba mintha az anyaméhbe hatolnánk ahol magzatként fejlődünk. Hogyan készíthetünk elő egy ilyen védelmező burkolatot mindannyiunk számára, melyben mindenki képes kifejlődni ebből a spirituális sperma cseppből?
2o12 szeptember 28., Olasz kongresszus 1.workshop
(HZS)
