kongresszus

Kérdés:

Mi a különbség csoporton belüli egységünk, és az egész emberiséggel valamint a természettel létrehozott egységünk között?

Válaszom:

A tény az, hogy bárki aki elkezdi magát a spirituális munkába elkötelezni egyre individualistább lesz. A csoport ugyancsak durvábbá, önmagában tisztábban meghatározottabbá válik, minden összekeveredik és forr belül. A csoport nehéznek érzik az összekapcsolódást egymással.

Amikor ez a keverék elkezd összekapcsolódni, különösen kongresszusok alkalmával, az hatalmas spirituális erőt ad ki, mivel hirtelen, néhány nap leforgása alatt, mindenki összeolvad ugyanabban az anyagban, egyetlen robbanással, ugyanazokban a dalokban, ugyanabban a napi programban. Ez befolyásol mindenkit ls hatalmas mennyiségű spirituális erőt képes kiadni. Ezért van az, hogy a kongresszusok olyan erős benyomást tesznek.

Más szóval minnél inkább ellentétesek vagyunk egymással, minnél önzőbbek vagyunk – mindenki egyénileg és a csoportok összességében – annál nagyobb spirituális potenciált ad át egységünk a világnak. Ez a hihetetlenül erős potenciál valóban mindenkit felráz.

Mi el sem tudjuk képzelni, hogy egységünk egy ilyen erős felélesztő infúziót injektál a világba, és a világ előre lódul anélkül hogy tudná hol és hogyan. Ez az infúzió a világnak erőteljes energiát ad a következő állapotig. Ennek megfelelően mi magunk is előre haladunk, mivel mi magunk nem vagyunk képesek gyorsabban haladni mint a világ.

A múltban a Kabbalisták képesek voltak elérni a végtelen világot, és a mi világunk csak forgott tovább mint addig. De mi már a globális korrekció időszakában vagyunk, és nekünk meg kell valósítanunk ezt a korrekciót. Tehát a mi magunk mozgása csakis a világ mozgásához igazodhat! És ennek okán nekünk ezt a tényt figyelembe kell vennünk kongresszusunk idején, és amennyire csak lehet gondolnunk kell mindenkire, nem csak barátainkra mindenhol, hanem az egész világra.

A világ elkezdte érzékelni a létező problémákat, és azt hogy ezek a problémák megoldhatatlanok. Egyre nagyobb nyugtalanság ragadja meg a világot, és az emberiség egyre inkább tudatában van annak, hogy egyenlőre csak megpróbálja figyelmét elterelni, nehogy pánikba essen, vagy megőrüljön az aggodalomtól. Mi tudjuk mindez hogyan történik: jobb fájdalomcsillapítokat adni a halálos betegnek azért hogy ne érezzen fájdalmat, és nyugalomban hagyja el a világot. A világ erre az állapotra készül, és szinte kívánja már mindazt. Amannyiben az emberek rendelkeznének egy olyan tablettával, aminek bevétele után már nem kellene felébredniük holnap, akkor úgy tűnik az üdvözülés lenne számukra…de mindez nem ilyen egysezrű.

Meg kell hogy értsük, hogy egységünk szükséges a világ számára. Egy hatalmas felelősség került a vállunkra. Ezáltal mi nem azért gyűlünk össze, hogy egyszerűen jól érezzük magunkat. Nagyon komoly céljaink vannak. Még csak nem is érzékeljük, hogy mennyire globálisak és univerzálisak ezek a célok, és hogy azok hogyan találnak válaszra az összes világokban.

Kérdés:

Hogyan készíti fel magát Rav a magyarázatok adására leckék és kongresszusi előadások előtt?

Válaszom:

Az igazságot megmondva leginkább csak felülnék a színpadra, ülnék csendesen másfél órát és ennyi. Mindeközben ti dolgozhatnátok azon, hogy építitek a szándékot és egyesülhetnétek egyetlen aspirációvá, hogy felfedezzétek egymás között az adakozás és szeretet tulajdonságát, a Teremtőt. Abban a pillanatban hogy egységre léptek, kiérdemlitek a felfedezést, a Reformáló Fényt, és az általános megjelenítést.

Miért kell nekem össze vissza beszélnem másfél óra hosszat? Lehet, hogy ezáltal én megzavarlak titeket abban, hogy felépíthessétek a megfelelő szándékot a Fény irányában? A beszédnek csak az a szerepe, hogy titeket még jobban összekössön, hogy hozzádjaon még egy két felébresztő szót.

A kulcs az egység, amelyen belül ti megkaptok minden mást. Amennyiben az megjelenik, már nem lesz szükségetek a leckékre. A lelkek akkor már egy másfajta kapcsolatban működnek majd…