Dr. Michael Laitman

környezet

A Program és a Programozó

A Program és a Programozó

Van egy “virtuális nyomtató” bennem, amely “kinyomtatja” a három dimenziós a világ képét nekem. Más szóval, bennem fut egy program amely működtet engem és kinyomtatja nekem ezt a világot. Valójában ez nem létezik, minden belül van, az érzéseimben, de ez a program ad egy magasabb “hatást”.

Kérdés:

Mi történik, ha mi összekapcsolódunk, és úgy döntünk, hogy összpontosítjuk a gondolatainkat, és ezzel létrehozunk egy valóságot és a kölcsönös kapcsolatot?

Válasz:

Ezt is a program teszi, hogy megmutatja nekem az a csoportot, ahol dolgozom. Csak úgy tűnik nekem, hogy emberek között vagyok, és együtt döntéseket hozunk. A belső tulajdonságaink kivetítenek bizonyos ábrákat és árnyékokat különböző formákban, de valójában ezek nem léteznek.

Ugyanígy, a kollektív döntést is és a belső ellenállásomat is, a program határozza meg. Egyetlen lehetőség van, hogy kijavítsuk ezt a programot: az ha tudatában vagyunk annak, hogy ez egy vetített valóság, és mi együtt az összes kivetített valóságot egyesítjük, összekapcsoljuk. Ebben az esetben, felemelkedhetünk a programozó szintjére és megérthetjük, hogy miért rendezte el ezt a programot így nekünk.

Egyrészt, kezdem megismerni a programot, másrészt, felismerem hogy milyen képeket “rajzol” a képzeletemben. Szóval, mikor korrigálok a programon, akkor a képzeletem segítségével, megtöröm, majd egyesítem újra a programot. Így átmegyek a különböző romlottságokon és javításokon, és végül felfedezem a programozó elméjét, a Teremtés Tervét. Mert ez a mechanizmus kívánt eredménye: hogy magamba foglaljam a Teremtést.

Kérdés:

Ez azt jelenti, hogy a programozó azt akarja, hogy állandóan a két világban legyünk: egy képzeletbeli és egy valóságos világban?

Válasz:

Nagyon fontos, hogy felfedezzük a Teremtés célját. Miért? Hogy tisztelettel viszonyuljunk hozzá.

Végtére is, az egóm húz engem lefelé, alvást kínál nekem, és eltereli a figyelmem. Ha fel akarom ébreszteni magam, akkor csak egy lehetőség van: használnom kell ezt a programot a környezetemben és mindenben amivel kapcsolatban vagyok, de csak azzal a feltétellel, ha a programozót tiszteletben tartom. Ezt úgy nevezik Kabbalában, hogy elégedettséget okozok Neki (a Teremtőnek).

Kérdés:

Szóval, hogyan kell integrálni a két rendszert ezekkel a feltételekkel?

Válasz:

Egyszerűen. Együtt kell lennünk a barátokkal akik most idegennek tűnnek, akikre kívülről tekintek. Később magamban fogom ezt a képet fogom: ők bennem vannak, ők hozzám tartoznak, a szeretteim, kölcsönösen össze vagyok velük kapcsolódva, és ők belém vannak foglaltatva. Majd ebben a köztünk lévő kapcsolatban elkezdem felfedezni a forrást, a Teremtőt. Mindez olyan lesz, mint egy teljes egész.

2013.03.19, A napi Kabbala lecke, “Bevezetés a Zohár könyvébe”

ford: BS

lekt: KN

29 Már 2013

A Teremtő része mindig veled van

A Teremtő része mindig veled van

Kérdés:

Hogyan növelhetem a tudatosságomat, hogy “Nincs más Rajta kivül”, és ezzel együtt azt, hogy ne váljon a misztikussá?

Válasz:

Csak a környezeten keresztül! Ha az ember magába fordul, ő nem látja az igazi képet. Csak környezet képes beirányozni az embert, hogy a helyes érzékelésbe legyen, és lássa a minden egy felülről jövő jelenések jeleit, de nem mind a misztikusok, hogy csak jeleket látnak.

Valóban arról beszélünk, hogy ” Izrael, a Fény és a Teremtő Egy”, összekapcsoljuk egy pontba, és ily módon megadják a helyes irányt. Én összekapcsolok mindent eggyé, ahol össze akarok olvadni a Teremtővel, és hogy letisztázzak mindent ami belül és körülöttem, a fontosság mértékének megfelelően az összeolvadáshoz. Minden az összeolvadással fejeződik be, azaz, a Teremtővel.

A helyes vizsgálat egy – ha cselekvéseim révén átmegy a csoporthoz, és nagyobb kapcsolathoz vezet, amelyben remélem, hogy felfedezem a Teremtőt. Ez pontos és egyértelmű kell, hogy legyen, belefoglalva ebbe a rendszerbe, mint egy utolsó részt, amely hiányzik a pazelből, amely áll a helyén és átfordítja a képet teljessé és véglegessé.

Semmi más nincs a “Fény”- en és az “edény”- en kivül, a Teremtő a Fény. A Fény hozzánk érkezik egy szűrön keresztül, amely az egész világ, mindenféle fordított formákban. Bár ez a Teremtő cselekvése és befolyása.

Mindent, amit te mondasz nekem most én úgy látom, mint a Teremtő viszonya felém, ilyen módon akar felébreszteni engem, hozzáadni valamit felém. “Nincs más Rajta kívül”, azt mondja, hogy a Teremtő működik mindenkin keresztül, amely úgy tűnik hogy létezik ebben a világban, ezért én ebből a szemszögből kell viszonyuljak feléjük. Éppen ez az ok miatt érjük el a Teremtő szeretetét a teremtmények szeretetén keresztül.

De, a csoporton keresztül van egy másik számítás, az egész világhoz hasonlítva. Mivel a csoporton keresztül megmutatja neked a barátságos hozzáállását, és a világon keresztül általában egy negatív hozzáállást. Mindkét hatás a cél felé irányít, de a csoporton keresztül látod egy kedvezőbb módon, megkapod a támogatást és a megértést. Általa több energiát szerzel meg, a Teremtő mintha mindig veled volna.

A csoport a Teremtő része, ahol mindig együtt vannak! És a világ a Teremtő az a része, amely mintha ellened lenne. De a végén, minden egybe kell legyen foglalva, egy teljes eggyé.

2o12.12.3o, Reggeli leckéből, “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”

BS

04 jan 2013

Ki segít majd nekünk az egó fölé emelkedni?

Ki segít majd nekünk az ego fölé emelkedni?

Kérdés:

A spirituális munka során elérek egy állapotot, ahol képtelen vagyok az egóm fölé emelkedni, és ez feszültséget kelt bennem, dühöt. Hatalmában áll az embernek, hogy saját egója, fölé emelkedjen, vagy csak kérheti azt?

Válasz:

Egy ember soha nem emelkedhet saját egója fölé önmagától. Csak kérheti ezt a Teremtőtől.
Számos fizikai szokás ellen harcolhatsz, például leszokhatsz a dohányzásról, lefogyhatsz, stb., ezáltal az egyik egót helyettesíted egy másikkal, ami jobbat tesz neked.

De nem áll hatalmadban, hogy fölé emelkedj, mivel az egónak, önmagában nincs ilyen célja. Ehhez a felsőbb Fényből kell hozni, ami az egóval ellentétes tulajdonságú, az adakozás tulajdonsága, ami véghez viszi ezt a cselekedetet.

Miután az új szintre emelkedsz, kiegyenlítődsz, megalapozod magad, meglátod és megtanulod, hogy mit kell ezen a szinten tenni az új erő által, és aztán újra zuhansz, de most még mélyebbre, egy sötétebb helyre, szörnyű kétségbe érzelmileg és tudatilag is.

Néha úgy érzed magad mintha ittas lennél, néha mintha elveszett, akaraterő nélkül, teljesen tehetetlen, és néha mindezt egyszerre. Úgy tűnik számodra, hogy a gondok minden irányból feléd tornyosulnak, az élet sötét, és nincs fény előtted.

Mindez azért történik, hogy megszervezd a helyes kapcsolatot a csoporttal, a helyes környezetet, ami támogat, és minden pillanattal azt mondja neked, hogy a Teremtőhöz kell fordulnod.

Látnod kell ezt tekintettel a barátaidra, akik meg kell, hogy mutassák ezt neked. Ha bármelyik barátod nem mutatja, hogy a Teremtőhöz fordul, könyörög Hozzá, és a legfontosabb dolog számára a cél fontossága, meg kell neki mutatnod, mivel minket a csoport befolyásol, a csoport könyörgései. Játszanod kell, színészkedni a barátokért, az mutatva, hogy te tényleg könyörögsz a haladásért. Lehet, hogy belül “halott” vagy; nem számít, de kifelé játszanod kell a barátaidért, ha így teszel nem fogsz zuhanni.

2012.12.19, A Novoszibirszki Kongresszus 6.leckéjéből

FG

03 jan 2013

Növekvő kölcsönös függőség

Növekvő kölcsönös függőség

Kérdés:

Ha nem igazodunk igazán az egységes társadalomhoz megfelelően a mostani állapotunkban, akkor a természet fog változni és korrigálni minket?

Válasz:

Ez fokozatosan fog végbemenni az önképzés által. Ez a tanulási folyamat hasonló, mint a gyermekeknél; ez teljesen ugyanaz a rendszer. Sőt, az emberiségben már most meg vannak ezek a fejlődések, különösen ha a Kabbala bölcsességéről beszélünk, ami teljes mértékben megmutatja, hogy hogyan kéne eljárnunk.

Hogyan kell egy személynek a környezetében elhelyezkednie? A helyes környezet hatása alá kell helyeznie magát. Miért van az embernek szabad választása különösen e tekintetben? Milyen értékeket szükséges elsőként kiemelni? Sőt, először mesterségesen kell azokat kiemelni, majd az ember felfogja azokat és látja, hogy azok valóban alapvetőek és szükségesek.

Aztán szükséges, hogy ennek a társadalomnak a részévé váljon, fokozatosan feloldódjon benne, de ezzel együtt az ember nem veszti el a személyiségét. Egyébként mi nem megyünk az egó ellen. Mi semmi esetre sem nyomjuk el az egót, sőt!

Mi semmit sem nyomunk el az emberben. Semmitől sem kell megszabadulnia, ami benne található. Nem számít ki vagy, hol tanultál mostanáig, milyen nézeteid vannak, milyen tulajdonságokkal születtél, vagy milyen értékeket és véleményeket kaptál az oktatásod során.

A csoport részévé kezdesz válni, ami egy mini társadalmat foglal magában, amellyel elkezdesz dolgozni ezen a kölcsönös hatáson. A lényeg az, hogy ez azt a célt szolgálja, hogy az ember a többiekkel való kapcsolat új edényét építse, egy kommunikációs rendszert, amelyben elkezdi meglátni, hogy teljes mértékben másoktól függ.

Kérdés:

Az ember már kezdi meglátni a függőségét, bár ez általában csak zavarja őt.

Válasz:

Így igaz. De sehová sem tud menekülni előle. Valamit kezdenünk kell vele, mivel egyébként egyszerűen eltűnünk! Most is beszélnek az eljövendő éhezésről, hidegről, szárazságról, szörnyű gondokról a gazdaságban és pénzügyekben. Az embereket majd az utcára teszik; a munkanélküliség növekedni fog. Ez azt jelenti, hogy minden a teljes összeomlás felé halad. Ez különösen ebbe az irányba mutat, és nekünk meg kell találnunk magunk közt az egyensúly helyes pontját.

2o12.12.26, A Kab.TV. “Egy egyesült Világ” című műsorából

FG

03 jan 2013

A tanár nem tudja elvégezni a munkát a diák helyett

A tanár nem tudja elvégezni a munkát a diák helyett

A valóságban nincsenek külön részek, és semmi nincs levágva, minden egy, de mi nem vagyunk képesek felfogni ezeket a dolgokat. Minden egyes rész integrálva van a környezettel, így erőket és támogatást kap a környezettől, hogy kitudja fejezni magát másokkal. Végül, a környezet ad neki erőket hogy csatlakozzon vele.

Minden egyes különálló rész meg kell kapja az összes többi részét, mint egy test, mert az egész valóság mint egy rendszer. Mivel létezik egy törvény: “Izrael, a Tóra és Teremtő, Egy”. A Teremtő nélkül nem tudná megkapni a valóságot egyként. Mert ha a Teremtő egy, akkor a valóságnak egy gyökere létezik, ami összeköt mindent egy teljessé, rajtam kívül.

Tehát, abban a mértékben hogy össze akarom kötni magam ezzel a valósággal, rajta keresztül erőt kapok a Teremtőtől és kapcsolatba lépek vele. Mindenkinek ebben a valóságban egy célja, és egy lehetősége van. Minden a személy megvalósításán múlik.

Ő végig kell menjen az összes állapotokon, és nem képes több felébredést kapni, mint amennyi erőfeszítést tesz a kapcsolat irányába. Máskülönben ez a felébredés nem válhat az övé, amelyet ő szerezett meg magának.

Ugyanez vonatkozik a tanulásra, és amennyit képes a tanár megmondani a diáknak. Minden a tanítvány edényétől függ, egyébként az jön ki, hogy a tanár elveszi a diáknak a szabad akaratát, és ellopja tőle a lehetőséget, hogy erőfeszítést tegyen. Ezt tilos tenni. Egyébként ez olyan mint egy kegyes anya aki megcsinálja a házi feladatot a gyermeke helyett. De ha ez a javára lesz? Végtére is, ő növekszik mint egy lyuk.

A spirituális munkába nem használhatjuk fel ezt a hazugságot, a hamis segítséget, mivel a személy erőfeszítésének megfelelően kapja meg a jutalmat. Az edény hozza el a Fényt, és az teszi a rejtett Fényt felfedetté.

2o12.12.23, Reggeli lecke, a “Bevezető a Tíz Szfira tanulmányába”

BS

24 dec 2012

A környezet, amelynek van irányító ereje

A környezet, amelynek van  irányító ereje

Kérdés:

Hogyan lehet felgyorsitani a kölcsönös függőség érzetét a csoportban?

Válasz:

Ez is a közösségen múlik. Ha a közösség meg tud győzni, hogyha én tőle függök, akkor meg vagyok győzve. Ha nem akkor nem vagyok meg meggyőzve. Ehhez kell legyen egy masszív propaganda, hogy meggyőzzük a személyt, hogy ő maga semmivel nem rendelkezik, és csak az integráció révén képes elérni a spirituálist.

Nekünk sok órán keresztül kell arra gondolnunk, hogy a spiritualitás érzete csak egyetlen teljes edényben létezik. Ez ismert, ahogy törés történt a világokban. Ugyanazt az anyagot, amelyet most érzünk, valójában nem létezik, ez csak képzeletbeli. Még a modern fizika is elérte már ezeket a következtetéseket. Csak a vágy létezik, amely az erő. És mi fel kell felfedezzük ezt az erőt mint egy, ahogy a Teremtő teremtette.

Törekednünk kell, hogy felfedezzük mint egy teljes, nem ahogy leírjuk magunknak a fizikai testek formájában, hanem a vágyak formájában, erőkben, egy közös általános vágyban, hogy megkapjuk az élvezetet. Nem számít, hogy ez az erő felfedeződik számunkra, mindenféle lehetséges módon, amely minden percben változik. Mindez az élvezet vágya, amelyeknek egyesülniük kell. Abban a pillanatban amikor összekapcsolódnak azonnal megkapunk egy beteljesülést.

Mivel a kapcsolat csak a megadás által lehetséges, ez a “tzim tzum Álef”, (első megszorítás)  az egónkra. És a lenullázás után jönnie kell a kapcsolatnak, ez a barátokkal való integráció a törés ellen működik, az adakozás ellen.

Nekem kapnom kell valamit, hogy adakozhassak.

Mi használjuk a szavakat az e világból a kapcsolathoz, de alapvetően ezek a kabbalista kifejezések a vágy korrekciójára. Ne úgy nézzük az embereket, mint körülöttünk lévő fizikai testeket. Ez egy tér, tele diszkrét irányított erőkkel, amelyek meg kell találják, hogyan lehet csatlakozni egymáshoz. És a közöttük fennálló kapcsolat létezik, csak fel kell fedezzük!

Az a kapcsolat felfedezése által, felfedik a tendenciát a maguk részéről, önálló megszerzést: “Keményen dolgoztam és találtam.” De ha nem fedezed fel ezt a kapcsolatot, így rejtve marad tőled. Mindent, amit a Teremtő teremtett, egyelőre rejtve van előlünk. Amit elvárnak tőlünk, hogy mi magunk fedezzük föl ezt a valóságot az erőfeszítéseinken keresztül.

Bár a Teremtő teremtett egy kezdeti vágyat és kifejlesztette egy teljes valósággá. De azután elrejtette ezt a valóságot, így már csak egy pont maradt. Most ki kell hogy fejlesszed magadban ezt a vágyat a munka által a csoportban és újra fel kell fedezzed ugyanazt a valóságot, amelyet a Teremtő teremtett. Tehát, te mintha megteremtenéd magadban ugyanazon a vágy által, amelyet megkapsz a környezettől.

2o12.12.2 o, Reggeli lecke, “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányába”

BS

23 dec 2012

A ma környezete holnap az enyém lesz

A ma környezete holnap az enyém lesz

Kérdés:

Ha teljesen a környezetemtől függök, hogyan tudok hatással lenni arra?

Válasz:

Ha jobban megnézed, látni fogod, hogy tényleg minden, ami a jövőben létezni fog teljes mértékben a környezet által van meghatározva. Ez azt jelenti, hogy olyan vagy, mint egy mesterember kezében az agyag, olyan, mint a környezet, amit a Felsőbb Fény formáz meg egy absztrakt formára. A környezet stabilizál téged, majd a Felsőbb Fény keresztülhatol azon és befolyással van rád, ezek után képes leszel valahogy elképzelni, hogy milyen is a környezet, ami körülötted van. Mindaddig, amíg ez a te jövőd, ezt a jövőt akarod keresni a környezetedben és eképpen akarsz viszonyulni hozzá. Majd hirtelen elkezded felfedezni, hogy a jövőbeli tulajdonságaid és az egész világ tulajdonságai mind belül vannak, mivel az egyén egyenlő az egyetemessel, és még ha egészen az egyénig le is ásol, akkor is az egész világot fogod benne látni, mindez a korrekció végét jelenit.

Tehát, amikor eképpen nézel a környezetedre, azt akarod, hogy elkezdj tőle függeni, majd elkezded felfedezni, hogy minden barátodban a korrigált jövőbeni állapot van, habár ők még nem fedezték azt fel magukban. Így tanította a nagy kabbalista, Rabbi Yossi Ben Kisma az új diákjainak, ahogy az írva van, “Mindent tanítványaimtól tanultam.”

Ezzel a módszerrel képes lehetsz a környezetedhez viszonyulni, hiszen ez ugyanaz a dolog, ami rád is hat. Minél jobban el tudod képzelni a korrigált állapotot, az annál jobban hatással lesz rád. Ennek nincs formája önmagában, minden attól függ, hogyan nézed azt.

Talán megkérdezed, miért mondják azt, hogy “Boldog az, aki nem jár a gonosszal egy cipőben, vagy nem áll a bűnösök útjába, vagy nem ül csúfolódók társaságában.” (Psalms 1) A személyeknek akkor jó, ha nem ül gonoszok között, hanem az igazak között ül.

Persze, gonoszokra célozgatunk és igazakra, a jobb és jó környezetben, spirituális előrehaladásunkhoz. De a lényeg az, hogy a személy maga alakítja a környezetét. Apropó, ő határozza meg a “gonosz környezet” és az “igazak környezetét”. Ő határozza meg, hogy milyen hatással lesz ez a környezet saját magára.

Ebből kifolyólag, mi nem tudjuk, hogy ki a gonosz és ki az igaz. Eleinte az emberek vágynak a spiritualitásra – ez az amit feltárunk a testi érzékszerveinkkel (látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás). Látom az agyamban és szívemben, hogy mindenki többé – kevésbé a spiritualitásra vágyik. Ebből a nézőpontból, ahogy most látom őket, minden tőlem függ. A különböző minőségek – magasztosabb és tiszteletre méltóbbaknak tulajdonítok – hatással lesznek rám.

Én építem a környezetemet, mindez ez hatással van rám. Aztán nem csak ez határozza meg, hanem a Teremtő alakja. Ez azért van, mert a Teremtőnek nincs alakja. A kapcsolat egymás közöttünk és a környezet stabilizálja a Teremtő alakját nekem, és amíg neki nincs alakja én egyszerűen elképzelem őt ezzel a módszerrel.

Később ez a környezet egy külső edénnyé válik számomra, melyben a körülölelő Fény van, és a folyamat a korrekció végéig folytatódik, amíg ez az edény egységben nem lesz velem, és az edényemmé nem válik, az egész énemmé, hogy az ki legyen töltve a Belső Fénnyel.

2012 November 29, Napi Kabbala lecke, A Zóhár könyve

SzL

04 dec 2012

Az árvíz mely segít kilépni saját magamból

Az árvíz mely segít kilépni saját magamból

Nagyon sok munkára van szükség ahhoz hogy a személy elérje a Bina tulajdonságát, mely a szabadság elérését jelenti. Ezért a személynek nagy és erős támogatásra van szüksége a környezetétől annak érdekében, hogy állandóan érezhesse a cél nagyságát és fontosságát.

A Teremtő képes a Fáraó szívét megkeményíteni a bal oldalon, és olyan kérdéseket küldeni, hogy “Ki ez az Úr, hogy én meghallgassam Őt?” és “Mi ez a munka amit te végezni akarsz?” annak megfelelően hogy milyen mértékben erősíti fel ezt a támogatást. Mindezek a kérdések, kétségek és problémák egyre erősebben hatalmukba veszik a személyt, ameddig az “árvíz vizei”-vé válnak, melyek majdnem megfullasztják őt.

És akkor neki menedéket kell keresnie, és félelmétől vezérelve és a környezet segítségével végre eléri azt a következtetést, hogy csak a bárka mentheti őt meg. A bárka a feltétel nélküli adakozást jelenti, mely az egyetlen hely ahol képes az árvíztől elrejtőzni.

“A személy képes állandó teljességet érezni mivel elégedett sorsával”. De nem azért rejtőzik el a bárkán belül mivel elégedettséget, békét akar érezni vagy mivel megelégszik kevesebbel is. Számításai saját egója felett történnek most, megszerzés iránti vágya felett. Nem veszi már figyelembe mi történik egójával, mi történik saját vágyaival, életével. Összes számítása már e fölött történik, csakis arról szólnak hogyan képes kapcsolódni, egyesülni, mely azt jelenti hogy minden számítása saját bőrén kívül történik, önző érdekén kívül.

De mindez akkor történik amennyiben a személy kitartóan halad előre és előbb utóbb eléri azt a következtetést hogy szüksége van a bárkára, hogy neki önző számításai fölé kell emelkednie. Az árvíz vízei, a “Kicsoda?” és “Micsoda?” kérdései mind annak érdekében jönnek hogy segítsék őt saját egóján belül történő számításairól leválasztani, és hogy képes legyen a csoport belső pontjával egy kapcsolatot létrehozni.

Annak érdekében, hogy erre képes legyen szüksége van a Teremtő segítségére, akihez egy imával fordul azért hogy tovább léphessen, és képes legyen még erősebben a csoporthoz kötődni. “Sok-sok fillér egy nagy summává gyűlik össze” minden cselekedetével, az “éhínség hét éve” során. De mindez csak akkor történik amennyiben a személy összegyűjti azokat oly módon hogy az összes akadályt és teljes erőfeszítését mind a célhoz kapcsolja, állandóan megpróbálva megfelelően teljesíteni a feltételeket melyek megjelennek számára. Akkor lehetséges csak azt mondani hogy ő halad előre.

Pont úgy mint Noé történetében, aki nem éri el az üdvözülést azonnal, egy alkalommal. Története egy hosszú történet arról hogyan építi meg a bárkát, hogy jut el ahhoz a döntéshez hogy meg kell építse a bárkát ahová be kell gyűjtse az összes tulajdonságokat, vágyának összes szintjeit, és csak amikor összes vágya és a bárka el van rendezve, akkor képes a személy abban elrejtőzni.

2o12 október 31., Reggeli lecke, 1.rész Rábásh írásai

HZS

06 nov 2012

Az egység bárkája az élet viharos tengerén

Ahogy a Zohár Könyve mondja: “Látta, hogy a Halál Angyala az özönvízen át közelít, és elrejtőzött a bárkában.” Azaz megértette, hogy követelőzés a Teremtő felé, és a követelőzés a spirituális munkában, megfosztja őt a spirituális élettől, és ezért érkezik el az ember az értelem feletti hithez, a Binah minőségéhez. A vágyhoz, hogy csak adakozásban lehessen, és semmit ne akarjon magának megszerezni, azaz mindent, ami önmagára irányul, képes legyen visszautasítani, és csak azt fogadja be, ami önmagában úgy tekinthető, mint a Teremtő dicsőséges szolgálata.

Az ember feladata megszervezni azt a környezetet, a csoportot, amely folyamatosan a cél és a fontosság felemelésének irányába vezeti őt. Gondoskodnia kell ennek a környezetnek a megteremtéséről, olyan mértékben amennyire csak lehetséges, és ezt a feladatot fontossá kell tennie önmaga számára. Azonban ezzel ellentétben megjelenik egy ellenállás az emberben, amely eltávolítja attól, hogy ezt megtegye, és ez egy kérdésként jelenik meg az emberben: “Ki az a Teremtő, akinek engedelmeskednem kell? Mit kapok ebből, ha megteszem ezt?”

Az ember elkezd problémázni azon, miért kellene belső munkát végeznie, és mi is az értelme ennek. Mindenféle zavarok jelennek meg ebben a munkában, melyek a család oldaláról, vagy életének más területeiről érik el az embert. Csak a környezet segíthet itt az úton maradni, nincs semmilyen más tényező. Az embernek meg kell értenie, hogy önmagában semmihez nincs ereje.

Két erő között dúl a harc: a jobb oldal a környezet, a közösség, amely az egység erejét és a cél fontosságát sugározza ki magából. Ezzel szemben a bal oldalon olyan egoisztikus kérdéseket küld a Teremtő, hogy “Ki?” vagy “Mi?”, amely kérdések idővel egy örvénylő özönvízzé válnak.

Minden Fentről van elrendezve, ugyanabból a forrásból. Mindemellett, ha az ember, mindent megtesz egy erős környezet megalapozásáért, amely a jobb oldalról támogatja őt, akkor ezáltal megvalósítja a számára elérhető egyetlen területét a szabad akaratnak. S akkor a Teremtő elrendezi, elsimítja a zavarokat.

A két ellentétes erő között vergődve az ember megzavarodik teljesen, nem érzi, hogy segíthetne neki bárki, felsír, és amilyen mértékeben vágyat érez, vagy elmenekül vagy reménykedni kezd a csodában.

Majd ebben a reménytelen feltételrendszerben, amikor az ember majdnem  belefullad a Teremtővel szembeni hűtlenség kérdéseibe, mert úgy érzi nem képes kikerülni belőlük, hirtelen felbukkan benne a bárka ideája. Megérti, hogy csak a Bina, az adakozás, és a Hafetz Hesed (a kegyelmi öröm állapotának) tulajdonsága mentheti meg, melyek magasabb szintűek, mint az összes vágya.

Ezek a kérdések megragadnak, az ember nem tud teljesen megszabadulni tőlük, mert ez tőle és hozzáálásától független. De pontosan ezeknek a problémáknak az ellenére lép be a bárkába, a csoportba, egy határozott döntést hozva, hogy a zavaros áradás, az összes probléma és baj ellenére – melyek függetlenek tőle – akár mi is lesz, meg fog menekülni.

Kitől és mitől menekül azonban meg? Ezt meg kell értenie az embernek, ennek fel kell tárulnia az összes kérdés után, (Ki? és Mi? amelyek héberül Mi és Ma egyben olvasva jobbról balra: maim azaz víz  jelentésűek)melyek a vízözön vizét jelképezik), mivel egy nagyon is kézzel fogható megoldást kínál fel ezzel a Teremtő. A bárkával, a csoporttal az ember valóban belép az egység állapotába, a Teremtővel való összetapadás állapotába, amellyel egyazon célhoz tapad, mint a többiek. Így képes lesz előrehaladni, és elkerülni az özönvizet.

A Napi Kabbala Leckéből 12/10/31 Rabash írásaiból.

KN

03 nov 2012

Drótos és drót nélküli kapcsolat a csoporttal

Drótos és drót nélküli kapcsolat a csoporttal

Kérdés:

Amikor elhagyom a csoportot és a külvilágba lépek, nehéznek találom, hogy megfelelően rendezzem el a  munkámat annak érdekében, hogy a helyes egyensúlyt megtartsam. Hogyan dolgozzak magammal amikor a külső környezetben vagyok?

Válasz:

Mi egy hatalmas külső emberi környezet szörnyű hatása alatt állunk. Azon belül található kicsiny belső környezetünk, a csoport, melyben mi megpróbáljuk közömbösíteni a külső behatást. Ez olyan mintha Noé bárkáját építenénk fel magunk számára, és azzal biztonságban tartjuk magunkat az özönvíztől.

Másrészről amikor elhagyjuk a csoport hatását, mi a külső szenvedélyek nyomása alatt találjuk magunkat. Hogyan védhetjük meg magunkat: Hogyan maradhatunk meg a csoportban, akkor is amikor nem látjuk, halljuk egymást?

Annak érdekében, hogy ezt megtehessük, felhasználjuk a modern technika újításait, mobil telefonokat például, annak érdekében hogy egymással kommunikáljunk, emellett a csoport rendelkezik egy hatalmas “antennával”, mely lehetővé teszi számunkra hogy ahhoz virtuális módon kapcsolódjunk, és mindenfajta anyagokat kapjunk tőle. Felhasználhatjuk az mp3 lejátszónkat hogy emlékeztessen minket arra mi is valóban fontos, és írhatunk jegyzeteket naplónkba nap közben. Röviden rengeteg lehetőségünk és módszerünk van arra hogy egymással kommunikáljunk, és hogy ne veszítsük el a kapcsolatot.

De ami a legfontosabb az, hogy egy közvetlen kapcsolatot hozzunk létre a csoport “értelmétől” saját értelmünkhöz, amennyiben akarjuk azt, beleegyezünk és ragaszkodunk ehhez az egységhez.

Drótos és drót nélküli kapcsolat a csoporttal

Valójában velem állandóan játszanak: nincsen valójában “kívül”, vagy “belül”, nincsen ez a világ és következő világ, a színfalak egyszerűen állandóan változnak mint egy színházban és nekem minden egyes alkalommal “egy másik életbe” kell átlépnem, és “szerepet kell játszanom”, és a körülményeknek megfelelően kell cselekednem.

Mindez nem egyszerű, de a személy soha nem kap többet tányérjára, mint amivel képes megbirkózni. A spiritualitás törvényei alapján mi a szentségben állandóan növekszünk, emelkedünk, soha nem lépünk vissza vagy csökkenünk. Az lehet hogy nekünk azt mutatják meg Felülről hogy nem készítettük fel magunkat elégségesen, és mi leszakadtunk a csoportról. Ebből a példából tanulva megtanulhatjuk hogyan készítsük fel magunkat jobban hogy legközelebb erősebb kapcsolatot építsünk ki a csoporttal.

2o12 október 26., Reggeli lecke 3.rész, Shamati 3.

(HZS)

30 okt 2012

66 queries in 0,818 seconds.