Dr. Michael Laitman

lélek

A bűnös vágy egyfajta ajándék

A Zohár Könyve,  VaYera rész (És megjelent az Úr),” 167szakaszában írva van: Amikor a Teremtő szeret valakit, ajándékot küld a számára. De mi ez az ajándék? Szegénység, amellyel meg lesz ajándékozva.  

A világ, amelyben élünk, ellentétes a spirituális világgal. A jutalom, a felső világban mint büntetés jelenik meg a mi világunkban, és fordítva is igaz ez. Ezért az mondható a felső valósággal összefüggésben: „Egy fordított világot látok.”  

Egy ajándék fentről, egy felébresztés a vágyon keresztül. Mi mindannyian a kövületi szintről származunk, a „porból.” Más szavakkal az annyira alacsonyrendű vágyakból jövünk, ahol az ember nem érzi a spirituális létezését, vagy a vágyát a spiritualitásra, nem tudja, honnan jön, vagy miért, és nem ébredt rá az élet céljának fontosságára. Nem érez semmit. Ez a mi kiindulási pontunk.

Minden más, a vágy megerősödéséből és felemeléséből keletkezik. Mondva van ezzel kapcsolatban: „Én teremtettem a gonosz hajlamot.” Azonban az emberen múlik, hogy meg tudja különböztetni, illetve érezni ezt a gonoszt önmagán belül. Időről időre ez a gonosz szándék jobban felébred benne, és a személynek kell felismernie, hogy ez valóban gonosz.

A Teremtő felébreszti a vágyat, azonban az embernek kell észlelnie, hogy ez bűnös vágy, és megfordítania a kapni akarást adakozássá, a gonoszból, a Teremtővel való hasonlatossággá.  Ez teljes egészében az emberen múlik. Mondva van: Én vagyok a kezdet és Én vagyok a vég.” A Teremtő adja a vágyat az embernek, és az embernek kell levezényelnie egy elemzést és örülni a megkapott vágynak. Öröm megkapni a lehetőséget a gonosz felismerésére, a vágyon belül, a tanítón, a csoporton, és a könyveken keresztül. Az ember felismeri, hogy a bűnös vágy a Teremtőtől érkezett, az „Én teremtettem a gonosz hajlamot” elvvel egyezésben.

Ezután az ember kifejleszti a megfelelő hozzáállást a vágya irányába: meg akarja változtatni a jó, a Teremtővel való megfelelés, és az adakozásra törekvés irányába. Amikor valaki elérkezik ehhez a vágyhoz, elkezdi igényelni, hogy a Teremtő transzformálja a vágyát.

Ezek után az ember a teremtőhöz fordul ezzel az igényével. Ezt a cselekedetet fejezi ki,az alábbi mondás:„a fiaim legyőztek Engem.” A Teremtő ekkor támogatást nyújt, megerősítéssel, a szűrővel, amely transzformálja a gonosz szándékot a jóság irányába. Ez a jelentése annak a mondásnak, hogy: „Én vagyok vég.” Miután a teremtő adott egy vágyat az embernek, most megváltoztatja azt.

A közbenső állapotban, az ember független módon meghatározza, mit kapott, mit akar, és mit kér a Teremtőtől, és ennek a fejlődési állapotnak a jelentése által előrehalad a Teremtővel való teljes azonosság irányába.

Időről időre, az ember egyre több tudást, ráébredést, megértést, elérést és szeretetet gyújt össze a Teremtő irányába, aki a gonosz hajlamot adta neki, így mutatva meg neki a Tőle való különbözőség felismerési lehetőségével azt, hogy hogyan válhat hozzá hasonlóvá. Ennek köszönhetően, az ember kérheti a Teremtőt a transzformációra, és a közelebbi kapcsolatra is, megszerezheti a függetlenséget, teljességet, részvételt, és az összekapcsolódást Vele.

Az ember, aki megérti ezt a folyamatot, megérti a Teremtő indokait, amikor bűnös vágyakat kap Tőle. Ebben az esetben nem lát gonoszt benne, sokkal inkább egy ajándékot, amely az új valóságba vezeti őt. Megérti, hogy a teremtő szeretetből cselekszi ezt vele, annak érdekében, hogy független lehessen és hasonló hozzá. 

KN

09 feb 2011

A lélek az amit átadok

Amikor én kilépek az én érzékelésemből és megprobálok valaki másban létezni, én nem az Ő egoisztikus tulajdonságába lépek be, inkább én kapcsolatba lépek azzal amit Ő még el sem tud képzelni maga számára, az Ő lelkébe, az Ő spiritualis potencialjába kapcsolodok be. Én nem tőltőm meg az Ő egoizmusát, inkább magamat épitem bele, az én spirituális hasonloságomat, képemet benne.

Az az igazsag, az én lelkem az minden, amivel én kielégitem a másikat.

A léleknek nem a személyen belül létezik. A “lélek” az vágy, és a vágy nem anyag, nem lehet lemérni. Ez egy tér, erő, az akarat ereje amit én szándékozom a másik felé, miközben az összekapcsolódik velük, és bennük marad, mint egy lenyomat, mint információ arról amit én beléjük helyezek, amelyel én akartam beteljesiteni őket.

Az Én vágyam megoszlik a tőbbi lelek kőzőtt, az emberek saját  es általános vágyai között. Az elején még nem vagyok tudatában ezeknek, csak később, miután egy magasabb szinten vagyok, egy felsöbb lépcsőn, akkor kezdem én aktivan őket beteljesiteni. Ezáltal egy ilyen tendencia, epekedés kifele, az ami megformálja  az emberi lelket.

A test meghal, mivel az egy állat, nincsen benne semmi. Az számit, mennyit sikerült az életemben atadni másoknak magamból, nem a fizikai cselekedetekkel, nem kell pénzt és erőket adva, hanem csak vágyakat átadva. Végül is a vágy a legerosebb erö a világban.

Egy szemely hatása a másikra a vágyban van, ez teszi lehetővé hogy valahogy belépjünk másokba.

Tehat a barát szerepe a csoportban a másokba való befektetése által van meghatározva. Akarom vagy nem akarom, az amit a többiek belém helyeznek az kezd dolgozni, befolyásolni bennem. A globális válság felfedi ezt az önző összefüggőséget közőttünk, ugyanilyen módon összevagyuk fonódva lélekben is.

A lélek általánosságban szólva valami közös dolog. Csak egy lélek létezik, egy ember, egy Ádam. És mi, az ő részei, még nem értjuk, hogy menyire függünk egymástol, mint egy spirituális organizmus, egy spiritualis rendszer részei.

Ennél fogva mindenkinek a másokra való behatása közvetlen, természetes, felfedett, egyiktől közvetlenül a másikig.

Ha mi képesek vagyunk létezni ezzel az alapelvel, mi egy fantasztikus lehetőséget kapnánk arra hogy válogatott módon befolyásoljuk az embereket és egymást: húzzunk, nyomjunk, felemeljünk és segítsünk mindenkit. Amennyiben alkalmaznánk ezt az alapelvet, minden bizonnyal egy hatalmas ugrást tennénk előre.

Ha  minden barát a csoportba, nő vagy férfi, megérti ezeket, fel tudnánk emelni mindenkit ezzel a belső sovárgással itt és most. Ez csakis a mi belső vágyainktol függ, vagyis inkább a szándéktol. A szándék az egy beteljesületlen vágy, mely még nem vált valóvá. Ez a legerősebb erő az Univerzumban.

A mi világunkban látjuk a példákból, hogy minnél nagyobb a fizikai erő, annál kevésbé érezhető, tapintható. Ki tudja érzékelni az atomok interakciójának erejét?  Ennek ellenére képes egy hatalmas erejű robbanást okozni egy kilónyi anyagból. És a gondolat ereje, a vágy ereje a legerősebb mindenek felett.

Ezért van az, hogy útunkon a kulcs a szándék: mennyirehelyesen tudjuk azokat megformálni és összekapcsolni egymással. Ez azt jelenti, hogy mindegyikőnk igyekszik a másikban álni, hogy kilépjen magábol, a testéből, és belépjen a lélek érzekelésébe.

Ez egy gyönyőrü érzés, amikor az ember nem kapcsolja magát a fizikai testéhez, mivelhogy kilépett belőle, ugy viselkedik vele mint egy “állati társsal” : lóval, szamárral, tehénnel, stb. A személy gondoskodik testéről, de abszolút módon érzi, mintha nem függne a fizikai testétől, az “állattol”. Már kezdi érzni, hogy az élete ragyog a testén kivül, a Felső Elme hatalmas erőterében.

bs


01 feb 2011

A lélek nem olyan, mint gondoltad

A csoportnak minden társsal dolgoznia kell és a társnak is a csoporttal. Tehát ez elvárás mindegyikünk felé. Ha helyesen rendezzük el a dolgokat, gyorsítjuk vele az időt és érezni fogjuk a fejlődést.

De ha nem ezt tesszük, lassú lesz a haladásunk. Elveszítjük a  cél tudatát, nem érezzük az út szakaszait, minden belső erő nélkül megy, ami nélkül nem lehet haladni.

Ezért kell odafigyelni az állapotainkra, fokozatainkra, amiken áthaladunk.  A vágyunk tőlünk függ, de nem az egyéntől, hanem a környezettől, a társaktól.

A szellem csak a vágy-hordozókban (a Kelimben) létezik, s ez az emberek “között” jelenik meg a kapcsolatokban. Képzeljünk el egy szűrőt, ami által  meglátjuk az emberek vágyait.Egy másik szűrő meg a személyes vágyaik helyett a köztük lévő közös vágyakat mutatná meg. Ez a közös vágy, ez a szellemi hordozó, a Kli.

A vágyak nem tudnak az egyénekben külön létezni, csak közös tettekben, a kölcsönös biztosíték által, a “ne tedd másnak, mit magadnak nem akarsz” és a “szeresd a társad” elvei alapján. Az az a “fele-út”, ami a teremtmény feladata.

És ez sem konkrét vágyakra utal. Ha a csoportra nézünk, senkin sem látjuk a szellemi cél iránti vágyat. De a közös imával felébreszthetjük és ez behívja a megvilágító Fényt, ami alakítja a Kli-t.

És akkor, a vágy mértékében  a Kli igényelni fogja a közösségi, csoportos alakot, és ez hoz létre egy lelket (Nesámát). A lélek az nem a személyes egyéni érzésünk,hanem a köztünk lévő közös vágy a Cél irányában.

A testi világban azt hisszük, külön birtokolunk egy Kli-t. De a szellem szintjén ez fordítva van. A Kli (a vágy hordozója, a kehely) az, ami közös. A testiség az a kapó-edény  (Kli), ami magába szív mindent, de a szellem az adó-edény, ami kifelé ad, teremt.

Az evilági  méréseket mindig “kint” végezzük, s ezért nem érzékeljük a szellem világát – képtelenek vagyunk elérni, észlelni, feltárni. Azért mert ott mindent csak a közös erő szerint lehet  értékelni, mérni.

kgy

28 jan 2011

Ha te nem ébredsz fel, holnap mindenki aludni fog

Kezdetben a személy úgy növekszik, mint egy embrió anyja anyaméhén belül, azaz mindeddig a “kövületi” szinten, egyszerűen lenullázva magát. És utána kisgyermekké válik aki a felnőtt mellett létezik, és ez már a “növényi” szint. Ezek után a személy egy felnőtté válik, mely az “állati” szintnek felel meg.

Mindezek a szintek a természet erői által vannak létrehozva, azaz nekünk nem kell erőfeszítést tennünk annak érdekében, hogy fejlődjünk, mivel a Természet kapcsolja be azokat az erőket, és a vágyat a növekedésre számunkra magunkon belül. Más szóval az emeli fel a kérelmet a fejlődés érdekében, a MAN-t (Mayin Nukvin – női vízek) a mi nevünkben, az saját maga által ébred fel bennünk.

A Teremtő (Természet) két irányból hat ránk. Belülről az embrió fejlődni igyekszik, és lenullázza magát anyjához viszonyítva, és kívülről az anya szervezete táplálja az embriót, és nem kezeli azt idegen testként. Mindkét hatás alapvető ösztön által van irányítva, a kölcsönös szeretet által egymás iránt, a felnőttől a gyermek iránt, és a gyermektől a felnőtt felé.

Az állati szinten az érettebb korban nekünk továbbra is le kell nullázzuk magunkat a többiekkel szemben annak érdekében, hogy tanulhassunk másoktól. Mégis ismételten ezt is ösztönök irányítják.

A lélek fejlődésével kapcsolatban a beszélő szinten, az embernek, az Ádámnak (Adam vagy Dommeh, azaz hasonló héberül) magának kell beindítania a MAN emelését, a korrekció iránti kérelmet. Más szóval léteznie kell egy vágynak mely az emberből magából származik.

Mi kapunk egy kezdeti kiinduló pontot ebből az első vágyból, mint a Teremtő részét, Felülről, mely a mi “szívben található pont”-unk melyet Felről kaptunk, az összes többi szükséges eszközzel, melyek a Kabbala írásai, a tanár és a csoport. Ezen eszközök helyes használatával nekünk kell elérnünk azt a vágyat, hogy el akarjuk érni a Teremtővel való azonosságot (az első erő a Teremtőtől származik, a második erőnek tőlünk kell érkeznie).

Én rendelkezem egy fejlődés iránti vággyal, de képtelen vagyok arra, és nem értem mit is hogyan kellene cselekednem. Minden el van rejtve tőlem, de mégis, hogy ezt a rejtélyt megoldjam megkaptam a csoportot, a környezetet. Ennek érdekében tört össze a kollektív lélek.

Ezeket (a többi pontot) nekünk szívben található pontunkhoz kell hozzákapcsolnunk, és akkor megkapjuk a szükséges erőt a cselekedethez. Az én szívben található pontom támogatva lesz a csoport által, és amennyiben megkapom a segítséget attól, akkor képessé válok MAN-t emelni a Teremtőhöz. Nem számít hol dolgozom egész nap, csak az számít hol vannak gondolataim, mivel ez az ahol én valójában vagyok.

Azonban a gondolataimat csakis a környezet segítségével tudom definiálni. Szóval egyezzünk meg, hogy mindannyian megteszünk amit csak tudunk, hogy senki ne feledkezzen meg erről, akár csak egy pillanatra sem, hogy nekünk állandóan kapcsolatban kell maradnunk, ezáltal állandóan felébresztve egymást.

Tegyük meg ezt a kívánságot, és akkor együtt a világ minden táján található barátainkkal együtt vonjuk a Felső Erőt, a Teremtőt ehhez a vágyhoz. Vegyük Őt rá arra, hogy segítsen minket abban, hogy csakis az egységre gondoljunk, csakis a kölcsönös garanciánkra az Arvutra.

Amennyiben mi nem kelünk fel, a többiek sem fognak felébredni, és ha a többiek sem ébrednek fel, akkor holnap magam sem leszek képes ébren maradni a lecke közben. Semmi kiút nincsen ebből, hacsak nem vesszük magunkra a felelősséget hogy egy alapvető vágyat nyújtsunk, amit a csoporttól visszakaptunk, és azzal aztán képesek vagyunk a Teremtőhöz fordulni kérelmünkkel.

Mindaz amit a Természet az embrióval, a gyermekkel, vagy bármilyen ebben a világban élő teremtménnyel cselekszik annak érdekében hogy azokat növekedésre késztesse, nekünk azt a szabad választásunk által kell elvégeznünk és tudatosan kell megkezdenünk saját evolúciónkat.

hzs

26 nov 2010

Hol van a lelkem?

Az anyagi világban mindenkinek van egy teste, annak saját megvalósulásaival. El vagyunk különülve minden más biológiai testtől, és pszichológiailag mindannyian egy individuális személyiségnek érzékeljük magunkat.

A spiritualitásban minden folytonosan változik, egyik állapotból a másikba; a Fény és az edény mindig különböző. Mi „beleöltözünk” egy bizonyos állapotba, és elnevezzük magunkat megegyezően az állapottal, mint egy színész, aki az új szerepnek megfelelően jelmezeket vált. Mintha egy fantasztikus filmben lennénk, ahol különböző karaktereket alakítunk.

Valójában nincsenek azok a dolgok, amiket olyan fogalmakkal illetünk, mint „saját, állandó lélek” ami önállóan létezik, mászik felfelé a létrán, és megőrzi az individualitását. Nehéz a számunkra megérteni, hogyan „tűnik el” az énünk. Például, azt mondja a “600,000 lélek” című cikk, hogy mindenki, aki korrigálj a lelkét, kitakarja a Malchutot és David Királynak neveztetik.

kn

01 okt 2010

Miért vagyok itt?

miért vagyok itt

Baal HaSulam a következő szavakkal kezdi “Bevezetés a Tíz Szfíra Tanulmányozásához” című alapvető kabbalisztikus írását:

1. Írásom kezdetén nagy szükségét érzem, hogy leromboljak egy vasfalat, mely mindeddig elválasztott minket a kabbalától…

2. Valóban, ha szívünk mélyén elhatározzuk, hogy megpróbálunk választ találni egy általános, közismert kérdésre, biztos vagyok abban, hogy minden, a kabbala tanulásával kapcsolatos kérdés és kétség eltűnik a horizontról. Ezt a szüntelenül felbukkanó kérdést az egész világ felteszi, nevezetesen: “Mi az életem értelme?” Életünk hosszú évei csak keserűséget, számtalan kínt és fájdalmat okoznak, melyektől szenvedünk. Ki lenne az, aki élvezi ezeket?

Valóban igaz, hogy történészek egyre jobban belefáradtak ennek a kérdésnek a fontolgatásába, különösen a mi generációnkban. Még olyan sem nagyon akad, aki csak foglalkozna is ezzel. Ennek ellenére a kérdés továbbra is érvényes, keserűbben, és erőteljesebben, mint valaha. Néha váratlanul szembesülünk vele, nyugtalanítva elménket és porig alázva minket, mielőtt a jól bevált trükköt bevetjük, és tovább sodródunk mindennapi életünk hullámain, mint azelőtt…

Annak érdekében, hogy felfedjük a választ erre a kérdésre, most végre a Kabbala feltárult! A kérdés megválaszolásával válunk emberré, ameddig azonban ez továbbra is csak misztikum marad, még nem értünk fel erre a szintre!

forrás: Why Am I Here?

ford: KN

KA

26 nov 2008

72 queries in 0,670 seconds.