Dr. Michael Laitman

lélek

A mozaik lelkem

A mozaik lelkem

A pillanatnyi valóságban érzékelem magam. Érzékelem a rokonokat, a csoportot, a többi csoportot, az egységet és a világot, amely kompatibilis az Aviuttal, a vágy “mélységének” öt szintjével, a gyökér szinttől a négy fázisig.

Általánosságban, ez a valóság a lélek, vagy más szavakkal a megszerzési vágy, de a kijavított formában. Most, darabokra tört, de a kapcsolatok korrekciója által én rekonstruálom egy szerkezetté, egy vággyá, a “Malchut az Eyn Szof”-á (∞). És akkor a “Eyn Szof Fénye”, vagy a Teremtő (NRNHY) (Néfés, Ruách, Nésámá, Hájá, Jéhidá) kitölti ezt a lelket.

A mozaik lelkem

Nincs ennél semmi több, és ez az egyetlen dolog, amiről a Kabbala beszél, a vágyak korrekciójáról, amelyek eltávolodva, tűnnek fel nekem, ilyen vagy olyan, mértékben. Így egy fiktív külső kép jött létre számomra, a csoport a barátaimmal, és én közelebb kell, hogy hozzam őket hozzám. Ez a mi munkánk.

Itt az én lelkemről van szó, az én örök spirituális edényemről, amelyben létezem. Vajon tovább akarom érezni ezt a fizikai létet, ahol most vagyok? Benne az “énem”- ben? Ha ki akarok törni, el kell kezdenem, a lelkem korrekcióját, hogy összekapcsolódjak vele, élni benne, akkor egyé kell összegyűjtenem ezeket a részeket Ezek a részek a mindegyikünkben, létezik. Így dolgozom, ez által leküzdöm, az egómat, azért hogy csatlakozzak a barátokkal, és a lelkem részeivel.

Én figyelmen kívül hagyom a külső formájukat, szóval, nem nézem az arcukat, hanem csak a lélek részeit. Az egész külső forma le van semlegesítve, azáltal, hogy dolgozom a szeretettel a gyűlölet helyett.

2013.07.25, Baal HaSulam, “Béke a világban”

Ford: B S
Szerk: Sz I

08 aug 2013

Új dolog

Új dolog

Báál HáSzulám cikke, “600 ezer lélek”:

“Mondva van, hogy 600 ezer lélek létezik, és minden lélek fel van osztva szikrákra. Meg kell érteni, hogyan lehet az, hogy a spiritualitásban feloszlik, mivel kezdetben nem teremtődött csak egyetlen lélek – az Ádám HáRishon lelke.

És az én véleményem szerint, hogy tényleg nincs több egy léleknél. És ugyanaz a lélek létezik Izrael minden fiában, mindenkiben teljes, ahogy Ádám HáRishon lelke. Mivel a spirituális az feloszthatatlan és szétvághatatlan, inkább a korporealitásról szól. Ahogy mondva van, hogy létezik 600 ezer Lélek és lélek szikrák, úgy tűnik, hogy a testek erejük szerint lennének felosztva. Szóval, kezdetben a test elválasztja és megakadályozza a Fény ragyogását a testtől, mindenre és mindenben. A Tóra erejével és a parancsolatokkal (Micvot) a test kitisztul, és a tisztulás mértékének megfelelően megvilágítja őt az általános lélek”.

A valóságban egy vágy létezik. A Fény teremtette a vágyat és Ő működik rajta: létre hozta benne a “cimcum-im” (összehúzodásokat), “maszach-im” (képernyőket), “parcuf-im” (arcokat), “olam-ot” (világokat). A vágy ugyanaz marad, és a “világ-ok” (vagyis “olam-ot”, amely jelentése héberül az “elrejtés” szóból ered) azt jelenti, hogy elrejtés a Fénytől az érzékelésben és érzésben. Ez pontosan olyan, mint amikor a világot szemüveg nélkül nézzük, a világ homályosnak látszik. Tehát, a spirituális “világok” is inkább egyértelmű és pontos képek, amelyek felfedeződnek a “spirituális szemüveg” által, amit kicserélek a magam korrekciója által, addig amíg elérem az Eyn Szof világát, azaz a teljes korrekciót.

Ezért a kérdés itt a személyes érzékelésben áll, nem magában a külső valóságban. A világ képe a személy elérésétől függ.

Tehát, egyetlen lélek van, de mindenki  az ő felkészültségi szinte szerint érzékeli. Mi mindig ugyanazon a helyen vagyunk, ugyanabban a rendszerben, mindegyik kapcsolódik hozzá érzelmileg és elmileg, különböző elérésben és megértésben mindenkihez. Hasonlóképpen, amikor a baba megszületik ebbe a világba, alig vesz észre valamit, csak néhány hónappal később kezd látni néhány részletet a képből. Ő is egy állítólagos rejtettségben van, egy bizonyos rész rejtésben és egy bizonyos rész felfedezésben, és ezen kívül a kezdeti rejtettség sokkal nagyobb, mint a felfedezett, a baba esetében.

Ily módon, az előrehaladás, a fejlődés mértékének megfelelően, kiderül a személynek többet és többet a hely ahol található kezdettől fogva. Tehát nem beszélünk valami újat, hanem a felfedezésről, amely létezik a felfogásunkban. Szóval, minden fejlődés, annak érdekében történik, hogy felébressze és megépítse bennünk a felfogó edényt vagy “edényeket”, hogy érzékeljük a valóságot, amely örökkévaló és állandó.

És ez az első feltételezésünk, hogy a világban létezik csak egy állapot vagy egy lélek, a “Malchut de Eyn Szof” vágya. És mi kisebb vagy nagyobb mértékben elérjük ezt az állapotot, úgy mintha mindenféle “szemüvegen” keresztül néznénk, amely meghatározza a mi közeledési szintünket Hozzá.

2013.07.05, Előkészület a St. Petersburgi Kongresszusra

Ford: BS

Szerk: Sz I

14 Júl 2013

Híd, mely után az igazsághoz vezető út kezdődik

Híd, mely után az igazsághoz vezető út kezdődik

Rabash írásaiból, 16-os Levél: “Tudjuk, hogy a személy mindig ott van, ahol éppen hiszi magát. Hogy ezt jobban megértsük, egy rövid példát adok: Ismert, hogy minden két szint között létezik egy átmeneti állapot, melyben mintha mind a kettő jelen lenne, azaz, mindkét szintet magában foglalja. A kövületi és a növényi szint között van a Koráll, a növényi és állati szint között van a föld kutyája (földi kutya= vakond), amely egy olyan állat, aki a köldökén keresztül a földhöz van kötve és abból táplálkozik. Az állati és a beszélő szint között van az emberszabású majom.

Ezért felmerül a kérdés: Mi az átmeneti híd az igazság és a hamisság között? Mi az a pont, amely mindkét részt együtt tartalmazza? Mielőtt ezt tisztáznám, hozzáteszek még egy szabályt:

“Ismert, hogy lehetetlen észrevenni egy kisebb dolgot és sokkal könnyebb megpillantani egy nagyobb dolgot. Ezért, amikor az ember egy kicsiny hazugsággal foglalkozik, nem látja az igazságot, azt, hogy hamis úton jár. Továbbra is azt állítja, hogy az igazság útján jár, de nincs is nagyobb hazugság ennél. Ennek az az oka, hogy nem rendelkezik elég hazugsággal ahhoz, hogy megláthassa a valós állapotát.

Amikor az ember sok hazugsághoz jutott, akkor a hazugságok addig a szintig nőnek benne, hogy már azon belül kívánja meglátni az igazságot…

Azaz, az igazságot a lelkében látja, azt, hogy hogyan fordulhat vissza a helyes út felé. Ebből az következik, hogy ez a pont az igazság pontja, amikor még a hamis úton járunk, de már nyilvánvalóan látjuk is azt. Ez a híd az igazság és a hazugság között. Ez az a pont, ahol elkezdődik az igazság felé vezető út. (Már előbb fel kell készülni a nagy “Lo Lismá”-ra, amely után jön a “Lismá”)”.

A hazugság felismerése az a pont, ahonnan a személy elkezdheti a saját korrekcióját, mert látja, hogy hazugságban él, és nem tudja elviselni ezt a helyzetet. A hazugság az igazság ellen. Van az emberben egy olyan pont, amikor nem tudja elviselni a hazugságot: “Ölj meg, de én nem viselem el tovább ezt az állapotot”.

És ez az igazság pontja, az, ahol az igazság és hazugság együtt található. És ekkor a személy közepén áll, és nem ért egyet a hazugsággal. Ha ezen a ponton hazugságban van, akkor eltűnik, nem tartozik a valósághoz, mintha megsemmisült volna.

A megszerzési vágyamban csak egy pont létezik, amely a Teremtő adakozási vágyából származik és ez az “eredendő pont”. Abban a pillanatban, amikor eljutok a természetem végső vizsgálatához, érzem belül, hogy a saját vágyamban találom meg az Ő vágyát. Akkor már nem maradhatok meg a vágyamban és ez az abszolút hazugság. Mert látom, hogy ott van az élet forrása, ott van a Teremtő szikrája, amely el van rejtőzve a teremtményben. Ez a pont az úgynevezett: “Ember születésének kezdete”.

2013.06.11, Reggeli lecke, Rábásh írásaiból

Ford: BS
Szerk: SzI

19 jún 2013

Itt az ideje felébreszteni a világot

Itt az ideje felébreszteni a világot

Mindenki a lelke gyökere szerint működik, és a Reformáló a Fény hat rá a lelke a gyökerének megfelelően. Ezért, amikor egymásra tekintünk ebben a világban, nem értjük meg, hogy mi motiválja a tetteinket, nem látjuk a “Resimókat”, (Információs gének), és a “Fényeket”, amelyek átalakítanak bennünket. Nem tudjuk helyesen megítélni egymást, és ezért azt mondjuk, hogy minden esetben a barátot az érdemei szerint kell megítélni.

A önmagához való viszonyban, megadatott a személynek a szabad választás, és meg kell próbálnia építeni magának egy olyan környezetet, amely felébreszti őt maximálisan. A környezetének kell szentelnie magát, megadnia magát, és integrálódjon bele, amennyire csak lehetséges, ahogy meg van írva: “Mindent, amit a kezed által képes vagy megtenni, tedd meg”.

De ezzel együtt létezik a fejlődés általános terve. Mi egy folyamatban vagyunk, ahol az egész világ kezd felébredni. És ezért, a mi fejlődésünk az egész világ fejlődésétől függ. A puzzle részei egyre jobban és jobban felébrednek, amelyben mindenkinek be kell töltenie a saját különleges helyét. Ennélfogva, az egész világ fejlődik, és egész “Izrael” fejlődik a világon belül. Azok az emberek, akik keresik a Teremtőt, jobban fejlődnek. A mi előrehaladásunk által ébred fel az egész világ.

Ezért nem lehetséges a két komponenst elkülöníteni a jelenlegi munkában. Mindenki össze van kötve mindenkivel, és egy oszthatatlan formában egymástól függünk. Ez vonatkozik: a belső munkára, a “Resimonk”- ra (információs gének) és az egyéni Reformáló Fényre, valamint a csoportmunkára, Izrael nemzetére, Izrael földjére és az egész világra. Elérkezett az idő, amikor mindenkit szükséges felébreszteni. Minél több a belső erő, annál fontosabb az ébredés.

Meg kell érteni, hogy ha ő egyszer lezuhan és érzi az alantasságát, ez az ő javára történik, mert az megmutatja neki az igazi állapotát. Hálásaknak kell lenünk úgy a rossz hajlamnak mint a jónak, mert ezáltal letudjuk mérni a jót és a rosszat egymással kapcsolatban. Csak a Reformáló Fénytől függ, hogy milyen formában tárul fel a jó és a rossz. És mindig meg kell vizsgálnunk magunkat a közösségbe való integráció szerint: mennyire vagyunk képesek gondoskodni egymásról, mennyire látjuk a saját hajlamunkat, az egész csoportot és a világot, mint EGY lélek.

2013.03.20, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

30 Már 2013

Az egység osztott reflexiója

Az egység osztott reflexiója

Báál HáSzulám, “600.000 lélek”: Mondva van, hogy létezik 600.000 lélek, és minden lélek számos szikrára osztódik. Meg kell értenünk, hogyan lehetséges ez a spirituális osztódás, hiszen eredetileg csupán egy lélek lett teremtve, Ádám HáRishon lelke.

A spirituális világ olyan, mint egy holografikus kép, amiben az egyes részek magukba foglalják az egész képet, de kicsinyített formában. Olyan ez, mint valakit távolról vagy közelről szemlélni – ez a különbség a rész és az egész között.

Ez azt jelenti, hogy bár az általános lélek úgy tűnik, hogy számos lélekre van osztva, számos emberre, mindaz egy és mindenkiben létezik, csak egy másik “dimenzióban”.

A kérdés az, hogy miért lettek létrehozva ezek a dimenziók, ilyen eltérő felfogású emberek számára. Valójában te és én egyek vagyunk és ugyanolyanok. Mi csak egyszerűen az egyetlen lelket különböző távolságból látjuk. A spirituális kép nincs igazából megosztva: az csak távolibbnak vagy közelibbnek tűnik hozzánk képest. Ha például látom Assziya világát, valójában Ein Szof világát látom, de az Assziya világának dimenziójából. A különbség csupán az, hogy milyen mértékben tudom megkülönböztetni az Ein Szof világát az edényeimben, a jelenlegi vágyaimban.

Ennek megfelelően, ha létezik hét milliárd ember a világban, ez azért van, mert így látjuk magunk előtt a lélek szétosztódását jelenleg. Mindegyikben van egy szilánk abból a lélekből, de az önmagában csak egy. A szikrák rejtve vannak, amíg el nem érkezik az idejük. Azok az egónkban vannak elmerülve, és fekete pontokként látszódnak. Ezek a lélek hátsó részei, embrió, ami “magára vette” a megkapás vágyát, azzal a céllal, hogy egy nap felébredjen.

Ma körülbelül egy millió ember kapcsolódik a világunkban ehhez a ébredéshez valamiféle módon. Az előző generációban még csak néhányan jöttek össze. Az a valóság struktúrája és ennek így is kell lennie. Mindenki visszatér az egyéni lelke gyökereihez, mindaddig, míg nem egyesítjük és töröljük a különbséget közöttünk.

Végül is, az egész testben minden sejt egyformán fontos – csakúgy mint egy holografikus rendszerben az egyek részek. Minden rész egyenlő a teljes egésszel, mivel nélküle az egész is eltűnne.

De a korrekció útjának végén minden piramis formában van megépítve; mindenki a “pásztort” követi; ez a lélek korrekciójának érdekében van. Ez is oly módon volt, mint ahogy a zsidó emberek voltak a spirituális szinten: Volt egy király, ő volt a legnagyobb pap, Szánhedrin …

Ma már ez egy kicsit másabb: Adakozásunk a kapcsolatok egy általános hálózatába folyik, ahol szétterül egy lélekbe és sietteti a világ fejlődését, egyelőre ennek tudta nélkül. Később, ahogy újabb bajok és problémák jönnek, amikor a zavarok növekednek, az emberek keresni fogják a megoldást, majd megértik, hogy a vallásoknak nincs erejük, és a a politikai hatalom sem lesz képes segíteni rajtuk.

Az emberiség farkas szemet fognak nézni az általános globális megsemmisüléssel és akkor kiáltani fog a segítségért. Ekkor fogják az emberek meghallani a kabbalisták üzenetét. De ezek nagyon komplikált szituációk lesznek és nekünk készen kell erre állnunk. Végtére is, enyhíthetjük ezeket a pillanatokat, úgy, hogy azok csak egy pillanatig jelennek meg, úgy mint a Vörös Tenger szétválása, és megoldhatjuk azokat azon nyomban.

2013.01.07, Napi kabbala lecke – első rész – “600.000 lélek”

SzL

14 jan 2013

Mi van a fal mögött?

Mi van a fal mögött?

A modern tudomány nézete közeledik ahhoz, amiről a Kabbala Bölcselete beszél a valóság érzékelésében. Száz évvel ezelőtt hihetetlenek tűnt. A fizikus Hugh Everett kezdett beszélni az új érzékelésről, ötven évvel ezelőtt. Ma ez az elmélet már “egyenlően jogusult”. A tudósok rájöttek, hogy a valóság sokkal bonyolultabb, mint amilyennek látszott azelőtt, és ez egyáltalán nem az, ahogy mi érzékeljük. A érzékelés relatív és nem tükrözi a valóságot. Ez a megfigyelőtől függ. Számunkra ez a valóság képe valódi, bár a teremtés másképp látszik.

És itt megjelenik a színpadon a Kabbala Bölcselete, amely a teremtés alapjával foglalkozik, és elmagyarázza a megszerzési vágyunkon túl, egy objektívabb módon, függetlenül bármely specifikus megfigyelőtől.

Tegyük fel, hogy jön egy földönkívüli, aki azt lát amit mi nem látunk az öt érzékszervünkkel. De a Kabbala nem beszél róluk, azonban bemutat egy általánosabb helyzetet, a teremtés fölé emelkedik, és csak a formákat vizsgálja, amelyek hasonlóak a Teremtőhöz. Ez valóban a “tiszta” tudomány, amely vizsgálja mindennek az alapját, ami nem változik a korrekció végéig.

Kabbala Bölcselete elmagyarázza, hogy a teremtés alapja a “Fények” és az “edények”, minden ebből van megalkotva. Az “edény” – ez az anyag, és a “Fény” a formája. Más szóval, a “edény” a megszerzési vágy, amely felöltözik különböző formákban, és a “Fény”, az a forma amely ráöltözik, az érzékelés amelyet érez amikor megtöltődik.

Mondjuk, én el vagyok ragadtatva amikor látok egy kedvenc személyt. Ennek megfelelően, van edény és a töltés – a vágy megtöltődik az érzéssel. Ki adta nekem ezt az érzést? Nem én, nem ő, az én viszonyom az ő irányába, ezt hívjuk “Fény” – nek. És ha és ilyen formában viszonyulok minden iránt, megtöltöm az edényeimet, a vágyaimat. Szóval, nekem szeretni kell mindent: élettelent, növényit, élőt, embert és a Teremtőt. Ezzel korrigálom az edényem, azaz dolgozom a vágyamon, majd kitöltöm magam, azaz, felfedezem benne a Fényt.

Ez a különbség a Kabbala Bölcselete és a hagyományos tudomány között, amely elmagyarázza, hogyan lehet jobban használni a megszerzési vágyat. Általánosságban, a tudomány nem szolgál az ember javára. Nem véletlen, hogy a kabbalisták és régi idők tudósai, mint Platón és Arisztotelész úgy gondolták, hogy tilos átadni a tudomány széleskörű használatát, mivel a gonosz hajlam kontrolálja a személy. Ez azt jelenti, hogy először meg kell javítani őt, különben a tudomány igényei szolgálják az egót pusztító célokra. És ez alapvetően ami történt a történelem során.

De a dolog nem is ebben van, hanem hogy a hagyományos tudomány nem pontos. Nem lehet mindenben megbízni. Ő valódi a fizikai világunk határai keretein belül, az egó határáig. De ha fölé emelkedünk, már nem kompatibilis a valósággal, nem vázolja le, hogy mi történik a lélekkel. Lélek szabályait kizárólag a Kabbala Bölcseleté kutatja, amely bemutatja az általános megközelítést, és ezért igaz minden esetben, még a mi világunkban is.

Vajon a világ jobb lenne, ha mindenkinek lenne egy olyan TV műszere, amely be lenne építve egy szemüvegbe, és a mobiltelefon beépítve a füledbe? Éppen ellenkezőleg, ma már végre megértjük, hogy a tudomány válságba van, és ez elkezdődött 30-40 évvel ezelőtt. A válság abban van, hogy régóta nincsenek nagy felfedezések, nincs mit felfedezni, megakadt. Ugyanez történik az oktatásban is, és más területeken: nincs hova menjünk. Bármit is teszünk, az nem fog működni, és a vágy már kiürült.

És itt fontos a felülvizsgálat, vizsgáljuk le újra az alapokat. Mi egy a falhoz értünk, és a Kabbala felkínálja nekünk megismerni ami a fal mögött van, segítséget nyújt, hogy átjussunk a falon túl. Így vagy úgy, meg kell ezt tennünk:

■ vagy a problémák nyomása alatt, akaratunk ellenére, lehetőség nélkül valahol meghalni, de nagyon nehéz lesz.
■ vagy egy jó és rövid úton.

Kérdés:

Akkor mi van a fal mögött?

Válasz:

Ott mi használjuk a mi természetünket, a megszerzési vágyat, az egót, egy ellenkező módon. Előszőr kifejlesztettünk mindent ami támogatja az egót, és megtöltötte. Tudomány, kultúra, gazdaság – az összes “fejlemény”, ami a mi önző vágyunkból eredt. Az egyetlen kivétellel az alapvető szükségleteik az ” élő ” szinten – a minimális szükséglet. Szinte mindent, amit látni az üzletekben és szupermarketekben, túl van ezen meghatározásokon . Az élelmiszer ipari termékek többségét kifejlesztették annak érdekében, hogy ne biztosítson egy racionális életet, egészségeset, hanem, hogy valaki profitáljon rajtunk. Ez egy példa, amelyet a tudomány használ a jó emberi törött
viszonyban.

A tudomány eredményeket ért el az elmúlt 200 évben szemüvegen át értékeli az egót, sőt, ártalmas számunkra. Mi csak a tudományt fejlesztettük ki, amely segített jobban meggazdagodni, és ellenőrizni egyik a másikat egy kifinomult módon. A személynek szükséges dolgoznia tíz órát egy nap, hogy beszerezzen valamit magának, és vásároljon mindenféle termékeket. És a mi tudományunk biztosítja ezt a rendszert.

De most itt az ideje, hogy hagyjanak fel ezzel, és kezdje kifejleszteni a Kabbala Bölcseletét. Végtére is, a vágy emberi része a lélekhez tartozik, de mi használtuk az az anyagi szükségleteink kielégítésére.

Ma a régi megközelítés összeesik. Remélhetőleg, hogy maradtak nekünk szükséges források, és megépíthetünk egy csodálatos rendszert a spirituális élethez.

A régi módszer befejeződött, felismerve a gonosz hajlamot benne. Ez fog történni hamarosan. Már ma az emberek kezdik felismerni, hogy nem lehet termelni és növelni a fogyasztást örökké. Elérkezett a fogyasztói társadalom összeomlása – részben a belső ellentmondások és a külső okok miatt. A vágyunk kitöltődött és egy új formát kap, “hajlítottat”. Nem érdekli a luxus. Hamarosan az emberek érezni fogják ezt, amikor bemennek az üzletbe, és nem akarnak választani kétszáz különböző típusú sajt közül. Elég lesz az egyszerű sajt, egyszerű joghurt, néhány fajta közül választhat.

Ez az igazi válság – amikor a belső vágy megváltozik. Napjainkban, a hirdetés költsége az árak költségére kerül, de az új vágy megtöri a rendszert. A tudomány és ipar amit építettünk meg kell szűnjön a jelenlegi formájában, és kapjon egy integrált formát. Még a szükségleti vásárlások is integráltak  lesznek – az ember javára.

Képzeljük el, hogy milyen csődöt fog tapasztalni a világ. Világos, ha mi nem kezdjük el a belső változást, kétségkívül világháború fog kitörni. Hiszen ez az egyetlen remény a a hatalmon levőknek, hogy megtartsák a tőkéjüket. Ennélfogva a megoldás az integrált oktatás. Az emberek kevesebbet fognak dolgozni, és az idejüket fordítani fogják a legfontosabb dologra – a lelke fejlődésére, és a Teremtő egységéhez. Nincsen semmi értelme elkezdeni egy újabb fordulót a technológia “anarchia”…

2o12.12.13, Reggeli lecke, “A Kabbala Bölcselete és a Filozófia” cimű cikkéből

BS

23 dec 2012

Nevelés a Fény által

Kérdés

Ön azt mondta, hogy a közös lélek altruista, azaz hogy olyan minőségű, amely csak kevés ember számára érhető el. Amikor a korrekcióval beteljesítjük, és az egész világot magunkkal emeljük, megosztjuk a világgal a közös lelket, amely mi magunk megszereztünk, vagy mi magunk neveljük ki a világlelket a korrekció Fényének segítségével, amely leereszkedik ránk?

Válasz

Semmi újat nem teremtünk. Egy nagyon kicsiny, állatias, önző vágyunk van, és ott van a Fény, amelyet manipulálni tudunk, ha hasonlóvá válunk vele. Magunkra vonjuk a Fény befolyását, majd a Fény egy még hatalmasabb egoista vágyat generál az egoista vágyon belül, amelyet aztán minden alkalommal mi magunk korrigálunk.

Mondjuk hogy a megszerzési vágy olyan kicsi, mint egy pont, minimális kapacitással, amely egységnyi értékű. A Fény, az adakozás minősége, belép ebbe a vágyba.

Upbringing By The Light

Az adakozás minősége elkezdi felpumpálni ezt a pontot, a saját adni akarásán keresztül, melegséggel, szeretettel, hűséggel, gyengédséggel. A kicsiny pont elkezd dagadni, és egyre hatalmasabb vágy feszíti belülről. Majd a Malchut ereje ezáltal ezerszeresre növekszik. Miért kapja meg ezt a hatalmas megszerzési vágyat? Azért, mert a Fény ezen a módon tölti ki.

Úgy mondjuk, hogy van a vágyon egy  Aviut (keménysége a vágynak) ami a Fénnyel szembeni ellenállásában mérhető. Mit jelent ez? Kínálok egy süteményt, egy cukorkát, adok egy párnát, vagy javaslok valami meleget valakinek. Közben pedig felpumpálom  a viszonyomat ehhez az emberhez, akinek adni akarok valamit, hogy ő ezáltal egyre jobban vágyjon arra, amit adni akarok. Az én megfelelő hozzáállásom vággyá változik, mégpedig annyira, hogy az adott ember szenved, ha nem kapja meg. Így én magam nevelem valakiben a vágyat. Ez ugyanaz, amit a Fény velünk tesz, vagy amit mi teszünk egy elkényeztetett gyermekkel. Ezáltal épít fel bennünket a zuhanás alatt felülről lefelé.

Majd a vágy emelkedése során, amikor az alulról felfelé halad, a Fény pont az ellenkezőjét teszi, de nagyon hasonlóan. Ez hat az egoizmusunkra, irritálja azt, mintha szétzúzná. A Fény befolyása alatt az egó egyre nagyobbra dagad. Valójában ez által növekszünk.

Az egoista és altruista komponens párhuzamosan növekszik, és minden állapotban, valamennyi világban ezek ellentétesek és kiegészítik egymást, ameddig el nem érjük a végtelen szintjét.

Upbringing By The Light

A Fény tesz mindent, növeli a végső vágyat bennünk. Amikor elkezd valaki tanulni, a vágya kicsiny. Másnap elkezdi utálni a többieket, aztán majd minden mást, stb. Ugyanez történik a Teremtővel, ma valaki fél ellene szólni bármit, holnap elkezdi utálni, holnapután már veszekszik vele. Aztán eljön a felnőttség ideje,  és az ember megérti, hogy ez így működik.

A Novoszibirszki kongresszus 2. leckéje 2012/12/07

12 dec 2012

Az Egység elérése

Az Egység elérése

Az egyetlen dolog mely befolyásol minket az a Fény. Ez ad nekünk energiát, és egyrészt szolgálhat mint egy “perpetum mobile” motor számunkra, vagy másrészt eltávoldhat tőlünk, mely esetben mi lezuhanunk és gyengévé válunk, egészen addig az állapotig hogy állati, biológiai testünk létezése megszűnik. Mindezt a Fény teszi velünk. Az összes esemény mely bennünk történik, mind a pozitív mind a negatív események, csak a Fény hatására történnek.

Ennél fogva mi nem vagyunk képesek kibeszélni magunkat semmiből, sem pszichológiai, sem másfajta problémából. Mindent csakis a Fényre kell irányoznunk. Amennyiben az közelebb van a dolgok jobbá válnak, és amennyiben az távolabb van – a dolgok rosszabbodnak. És ez így történik abszolút mindennel. Minden ami bennünk történik, mint egy edényben, csakis a Fény hatására történik.

A Fény az egy, az egyszerűen az adakozás iránti vágy, a beteljesülést adni akaró vágy, a szeretetet adni akaró vágy. És mi minél inkább megkülönböztetjük és analizáljuk, hogy az “egy” mit jelent, és hogyan válhatunk ahhoz hasonlóvá, annál gyorsabban érjük el célunkat.

Ok, én emlékszem hogy a Fény teszi mindezt velem, hogy az helyez mindenfajta akadályokat elém. És akkor mi van ezután? Ezután ki kell elemeznünk ez egységet: hogyan vagyunk képesek azt elérni, amikor egyesülünk összes “kemény, éles szögleteink” ellenére?

Én tanulmányozom a teremtő hogyan játszik velem, nekem mindenfajta gondolatot, vágyakat, lehetőségeket és véletlenszerű eseményeket adva. És amikor én megpróbálom Őt megtalálni mindezek mögött, elkezdem látni, hogy Ő hogyan befolyásol engem. Ez már a lélek analízise a személyiség helyett. Végül is minden, ami a Teremtő felettem való befolyására vonatkozik, valamint az én Ő rá való befolyásomra, az a lelkemet formázza meg bennem, azt a felszínre hozva. És vica versa minden, ami egyszerűen csak összekapcsolódik másokkal de nem tartalmazza a Teremtő Fényét, az a spirituális kövületi vagy állati szinthez tartozik.

2012 augusztus 17, Harkov 2.lecke

(HZS)

17 Sze 2012

Mi fog hozni engem a lelkem gyökeréhez.

Kérdés:

Hogyan  lehetséges felgyorsitani a lelkem gyökerének a felfedezését?

Válasz:

Mikor az ember összevegyül a csoporttal, felébreszti őt  a Fény és megmutatja  neki menyire  ellenáll az összekőttetésnek, távol van másoktol, semmibe veszi őket, utálja és eltaszitja magátol.

Akkor, mi a lelkem győkere? -Ez, az én  helyem  az általános vágyamnak a rendszerben, amelyet a Teremtő teremtett. Én fedezhetem a Teremtőt, amit az  összekapcsolodás eredményez, mivel megtöltöm az ősszes többi lelkeket. Csak ezek után érthetem meg, hogy mi a szerepem az általános testben, rendszerben.

Az én korrekciom az, hogy felébresszem az összeköttetés Fényét az egész rendszerben.

A folyamat letisztázása, az hogy, milyen az én hozzaállásom a többi lelkekhez, ami egy fokozatos és vonzó folyamat. Miután az ember felfedezi az igazi helyét és a szerepét az általános rendszerben, eljut a megszerzés állapotába és egyesül a többiekkel. Mivel az adakozás ereje benne van, elkezdi meghatározni a vágya formáját, mert az adakozás vágya jóval nagyobb mint a kapni akarás vágya.

Ez azért történik, mert a Fény szüntelenul hatással van rá.

Hadd, hogy a Fény befoljásoljon téged és egyezz bele fogadni az adakozás tulajdonságát!

bs

24 feb 2011

Megízlelni az összes világot

Mi vágyak vagyunk, cselekedetek, és van egy erő, amely teremtett és befolyásol bennünket. (“Az Egyetlen Cselekvő.”) Mi ennek a következményei vagyunk, Az megtapasztalt érzéseink és tulajdonságaink azokkal azonosak, amelyeket ez az erő teremtett meg és tölt ki.  

Mi még csak az a végterméke sem vagyunk a folyamatnak, amely érezheti ezt az erőt, és a közvetlen hatását, mind a négy állomásában a vágy fejlődésének. Még mindig távol vagyunk, ettől a teljes feltárulástól. Azonban soha nem tudunk egy lépéssel túllépni az érzékeink kötelékein, mivel mi egy vágy vagyunk, és csak azt ismerhetjük, ami ezen belül található, és kibomlik a számunkra.

Ezért, nem ismerhetjük a dolgok lényegét, nem csak spirituális értelemben, hanem még fizikailag sem, legyen az például, elektromosság, vagy a kenyér, víz, vagy a felső Partzuf, vagy a spirituális Fény. Ezek mindegyike csupán azon az érzékelésen belül ismerhető meg, amelyet a vágyon belül megtapasztalhatok. Ez egy olyan hatásból származik, amely felemelte és kitöltötte a vágyamat: és ezt, egy valamilyen tulajdonságokat képviselő erő, bizonyos akciójának eredményeképpen érzem.

Ez azt jelenti, hogy én magam is, egy bizonyos következmény vagyok, erőknek egy bizonyos kombinációjának a következménye, amelyekről semmit nem tudok. Mindez azelőtt létezett, hogy engem megteremtett volna, és ismeretlen a számomra. Csak azt tudom. hogy már létezem, és valamilyen módon érzékelem önmagam, mint egy ásványi alapú test, amely teret tölt ki az univerzumban.  

Mindazonáltal, mindezek pusztán az én, saját magam általi megtapasztalásomban léteznek, a Teremtő által, számomra adott minőségeknek megfelelően. Azonban ki vagyok, valójában? Lehetséges, hogy van valamilyen egyéb formám is azon kívül, amit látok éppen most? Nem tudom, és soha nem is fogom megtudni. Én egy élvezetekre irányuló vágy vagyok, amely ezen a módon érzékeli magát, és csak az anyagot, illetve azokat a formákat vagyok képes érzékelni, amelyek ebben az anyagba vannak bezárva, hogy azt megtapasztalják, mint élvezetet, vagy fájdalmat.

Az absztrakt formákat, és az eszenciákat (lényegeket) nem érhetjük fel, és nem kell sanyargatnunk magunkat ezért, mert ezek nem is manifesztálódnak, jelennek meg az anyagban. Még a hozzánk legközelebb álló dolgok eszenciáját, lényegét sem ismerhetjük. Mi is az a kenyér, vagy cukor például? Csak azt tudjuk, milyen ízűek. Lenyelem, az erőt, amely most úgy néz ki, mint egy darab kenyér a számomra, és képvisel egy bizonyos mennyiségű dolgot a számomra, amely egy bizonyos érzetet kelt bennem. Ez az erő, kitölt egy üres területet bennem, és én azt hiszem, ez valódi anyag, mivel az anyag is egy vágy, amely beteljesedést szerez meg.  

Hasonló módon, később, mi felfedezzük a spirituális valóságot, az megfelelő „ízeivel” amely nevet ad ezeknek. A Teremtőt, a cselekedetei által fogjuk fel, és kezdjük el érezni az ízeit a Sefirotoknak és a Partzufoknak: a Zeir Anpin egy íz, miközben a Malchut egy másik. Így, fokozatosan elérjük az összes ízt, ameddig megtudjuk, hogy a teremtő mennyire „ízletes.” A Végtelen Fény ízének ismerete azt jelenti, hogy azt, az adakozás érdekében szereztük meg, hogy élvezzük a hozzá kapcsolódást, a kitöltést és a szeretetet.

KN

09 feb 2011

71 queries in 0,187 seconds.