Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból)

Két gyökérből egy fa növekszik

Szerző: nandor | Kategória: csoport, egó, Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból), vonalak

Két gyökérből egy fa növekszik

Az ember magába foglal két gyökeret, eddig volt egy egyszerű fizikai egó és most létrehozta a valódi gonoszt, és a spirituális szikrát, és ez már előkészület a két vonalhoz. Enélkül, nincsen benne még egy vonal sem, mert a “vonal” szimbolizálja, hogy van egy másik vonal.

Enélkül, csak egy megszerzési vágy, amely az állati szinthez tartozik. Az “emberi” szint azzal kezdődik, hogy az emberben elkezd növekedni két vonal, ahogy irva van: “A Teremtő egymással szemben hozta létre”. És akkor létrejön egy harmadik vonal, amely döntést hoz az első két vonal között, a Fény fentről jön és összeköti a bal és a jobb vonalat az ember munkája szerint és megépíti az ember formáját.

Ezért az emberben elkezd megjelenni két elem: a kapni akarás vágya, amely, ellentétes a spirituális szikrával. És a kapni akarás vágya, már nem csak a fizikai vágy az élethez, keresve, hogy hogyan lehessen kihasználni másokat és több hasznot hajtani a saját maga számára. Már megszületik az emberben a szikra, amely rávilágít, és megköveteli tőle, hogy feltegye a kérdést, hogy “mi az értelme az életemnek?”, és mit kell tegyen a szikrával. Azaz, a vágya már az igényre irányul, a Teremtőhöz a “bal vonal”- hoz.

Amikor a személy elkezdi kialakítani a két vonalat, ő eljön a csoportba. Eleinte ő maga sem érti, hogy miért van szüksége rá. Elkezdi tanulni és közben maga sem tudja, miért. De fejlődik a két vonalon.

Ő kezdetben átmegy mindenféle állapoton, emelkedésen és zuhanáson. Az első előkészítő szakasz amikor véget ér, ő megérti, hogy a cél fontossága minden egyéni állapot fölött kell legyen, abban, amit érez.

Mert lehetséges, hogy beleesett egy olyan kritikus állapotba, hogy az élete veszélyben van, de ő a helyzet fölött kell legyen. Ahogy írva van: “Akár egy éles kard van a torkára helyezve, akkor sem adja fel szánalmasan.” Azaz, mindig az érzés fölött kell legyen.

És ugyanaz vonatkozik a másik oldalra. Akármilyen növekvő állapot érkezik, ez adja meg , hogy felismerje a cél nagyságát, a jó humort, a barátok szeretetét, az eufóriát, ezzel együtt meg kell értenie, hogy ezek a dolgok azért történnek, mert fentről megvilágítanak, és mint egy kisgyermek, te a felső erő hatása alatt vagy.

Nem kell lenullázza, és elnyomja magában ezeket az állapotokat, mint a mi világunkban, ahol néha az ember elnyomja az örömét, hogy komolyabbnak tűnjön. Itt meg kell próbálnia, hogy növelje és elmélyítse maximálisan ezeket az állapotokat, a félelem és a hálaadást, az egója, és az adakozáshoz való hozzátapadást. De ő az ilyen érzések fölött kell legyen, azért, hogy az ő uralma alatt legyen.

2o12 október 18,Reggeli lecke, Rábásh irásai

(BS)

Tovább >0

21 okt 2012

A közepső vonal az egyenes út a Teremtőhöz

Szerző: nandor | Kategória: belső munka, Fény, ima, Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból), vonalak

A közepső vonal az egyenes út a Teremtőhöz

A belső munka azzal kezdődik, hogy próbáljuk megépíteni saját magunkat. Nekem le kell ellenőrizem magam, hogy mennyi időt töltsek a”jobb vonalon” és mennyi időt a “bal vonalon” (Báál HáSzulám írja hogy a”a jobb vonalon kell tölteni 23,5 órát egy nap, és a bal oldali vonalon a hátralevő 30 percet”).

Nekem kell irányítanom magam, hogy melyik vonalon legyek, és nem lehet hányódni egyik oldalról a másikra az állapotok által, amelyek hozzám jönnek. Nem lehetséges az, hogy jön egy jó hangulat és elvisz a “jobb oldal” – hoz, és majd egy másik hangulat elvisz a “bal vonal” – hoz. Meg kell próbálni, hogy “én ébresszem fel a hajnalt, és nem a hajnal ébresszen fel engem”!

Azaz, az út elején igyekeznünk kell, hogy ember legyünk, el kell kezdjük a saját magunkon való munkát, próbáljuk megkapni, hogyan legyünk a két vonal fölött, és tartsuk mindkét gyeplőt a kezünkben. Ebben a formában haladunk a helyes úton. A legfontosabb dolog az erőfeszítés, az igyekezet amit elvárnak tőlünk.

Mert ha mi ebben a formában dolgozunk mi elérkezünk ahhoz a felismeréshez, hogy nem vagyunk képesek fennmaradni az állapotok fölött, amelyek le és fel dobálnak minket, mint egy tehetetlen csecsemőt. Mi egyszer leesünk “bal vonal” – ra a Fáraóhoz, és máskor a “jobb vonal” – ra, a Teremtőhöz, de nem értünk egyet Vele, és függetlenek akarunk lenni, hogy a saját erőnkből legyünk hozzátapadva a Felső Erőhöz és olyanok legyünk, mint Ő.

Azaz, kell legyen bennünk a jelenlegi “bal vonal” és “jobb vonal”, hogy mind a kettőből alkossuk meg magunk képmását. Így jutunk el az imához, amikor látjuk, hogy mi magunktól nem vagyunk képesek létrehozni a “közepső vonalat”, ő nem születik meg csak egy egyszerű kapcsolat által a” bal vonal” és a “jobb vonal” köztött. Itt szükségünk van a Fényre, hogy jöjjön és mutassa meg nekünk, hogyan lehet összekötni a két vonalat, milyen módon lehet összekapcsolni őket.

Ez egyáltalán nem könnyű, szükségünk van egy nagyon különleges formára, egy sokoldalú és többrétegű kapcsolatra. Az edények össze kell legyenek kapcsolódva a Fényel minden sejtben, minden legkisebb részecskében.

“Jobb vonal”, a Fény, amely meghatározza, hogy a “bal vonal” hogyan kapcsolódjon össze. A “bal vonal” adja az anyagot, majd a “jobb vonal “adja a formát, és a kettőből születik egy nagyon bonyolult szerkezet.

A “bal vonal” anyaga ez a nyersanyag, hasonló őssejtekhez, amelyhez tartoznak a kövületi, vegetatív, élő és “emberi” szintek. És a Fény ami a “jobb vonal”- tól érkezik ez, az, ami tudja, hogyan alkossa meg ezekből a sejtekből a különböző formáit a kapcsolatnak.

Hasonló ahhoz, ahogy az anyag elemi részecskékből épül fel :elektronokból, protonokból, stb. De a kapcsolat köztük határozza meg az atomok gazdagságát: a 126 elem periódusos rendszerét, amelyből azután megépült az anyag, kövületi, növényi és az állati formája. És az ember már ezek fölött van, mivel magában foglalja az erők rendszerét.

Tehát mi meg kell értenünk már kezdetektől, hogy mennyire fontos a környezet hatása: a tanár, a csoport, a tanulás, ezeken a tényezőkön keresztül kapjuk meg a Visszatérő Fényt. És az egésznek az a célja, hogy a saját állapotunk fölé emelkedjünk.

Mivel minden tapasztalatunkban, a hangulatunk fölé kell emelkedjünk, végül is így jutunk el a kudarchoz, feladjuk erőinket, és megértjük, hogy szükségünk van mind a csoport támogatására és mind felső segítségére.

Nagyon fontos, hogy az állapotok fölé emelkedjünk, mint két vonal fölé, mert ez hozza rögtön a személyt az egyenes út kezdetéhez a Teremtő felé – a “középső vonal” – hoz.

2o12 október 18, Reggeli lecke, Rábásh írásai

(BS)

Tovább >0

20 okt 2012

Egy mechanikus módszer a Felső Fényhez

Szerző: nandor | Kategória: Fény, lenullázás, Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból)

Egy mechanikus módszer a Felső Fényhez

Kérdés:

Ha el kell játsszam a saját magam lenullázását, ez csak a külső szinten vagy a belső szinten történjen?

Válasz:

Persze, én játszom belsőleg saját magammal, és nem számít, hogy vannak még emberek körülöttem, vagy sem. A legfontosabb dolog az, hogy én egyelőre fel vagyok osztva a külső és belső részre a jelenlegi állapotomból és hogy hova haladok, én elrendezzem a jelenlegi tulajdonságaimat, az erőket egy belső hierarchiában, tehát én képes vagyok ezt eljátszani.

Ha eljátsszuk a lenullázást és az alantasságot, akkor ez a játék fokozatosan valósággá válik. A egész világunk és a mi állapotunk mechanika, kivéve azt, hogy mechanikus módon kérjük a “Reformáló Fény” – t, semmi más választásunk nincs másképp működni.

Ha egy kicsit értem, hogy mi történik a magasabb szinten, mi kell legyen a következő szint, akkor én eljátszom a felső szintet, hogy én alantas vagyok, hogy megpróbálok minden eszközzel hozzátapadni és csatlakozni a barátokhoz. Az nem számít, hogy nincs érzésem, nincs megértésem ehhez és tudásom sem. A mi világunk mechanikus, földi, és ha használom az összes eszközt, amelyet megkaptam, akkor én magam után vonzom a “Reformáló Fény” – t.

A “Körbevevő Fény” működik rajtam. A felső szinten elkezdjük érezni a “Körbevevő Fény” hatását, hogy része a mi állapotunknak, mert a mi edényünk fel van osztva egy külső és belső részre, amelyben mi működünk. De a jelenlegi állapotba rejtettségben történik.

A tulajdonság átváltása kell, hogy történjen. Még ha mi foglalkozunk valamilyen fordított szándékkal is, de mindent megteszünk amit csak lehet, hogy magunkra vonzzuk a Fényt. És ez a Fény az úgynevezett “Körbevevő Fény”.

2012 október 15, Reggeli lecke, Rábásh írásai

(BS)

Tovább >0

20 okt 2012

Az alázatosság mint szokás

Szerző: nandor | Kategória: barát-barátok, lenullázás, Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból), reformáló fény

Az alázatosság szokása

Kérdés:

Hogyan tudom a barátok előtt külsőleg kifejezésre juttatni saját magam lenullázását?

Válasz:

Én szándékosan is lenullázhatom magam a barátok előtt, egy el túlzott módon, hogy másoknak ezzel példát mutassak. vannak olyanok akik túl szégyenlősek ahhoz, hogy így viselkedjenek, ami azt jelenti hogy valójában egójuk nem engedi ezt meg nekik, egyébként hogyan jöhetne létre szégyenlősség?

Szóval ők nem képesek magukat barátaik előtt lenullázni, de ezáltal, hogy mások példát mutatnak nekik azáltal ez nekik is könnyebbé válhat. Nekem is könnyebbé válik a dolog ha megértem, hogy eltúlzott alázatosságommal példát mutathatok másoknak.
Az egónak szüksége van valamilyen kompenzációra, valami igazolásra. Most én eljátszom az alacsonyabb rendűt, mint egy színész a színpadon, de közben megnyugtatom magam, hogy ez nem igazán van így. Azonban még ilyen helyzetben is működik rajtam a Fény és korrigál engem.

Szóval fokozatosan bennem ez a szokás a második természetemmé válik. A szokás, a Fény benyomása cselekedeteim hatására, mely egy második természetet hoz létre bennem.

2o12 október 15., Reggeli lecke 1.rész, Rabash írásai

HZS

Tovább >0

19 okt 2012

Nem fogjuk kijavítani a bázisunkat, de kicseréljük egy újjal

Szerző: nandor | Kategória: egó, Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból)

Nem fogjuk kijavítani a bázisunkat, de kicseréljük egy újjal

Kérdés:

Ha a lenullázás, amit mi próbálunk csinálni, segít nekem, vagy csak úgy tűnik, hogy kicseréljük a kisebb önző vágyat egy nagyobb vággyal, a jelenlegi hasznot több jövőbeli haszonnal?

Válasz:

Egyelőre legyen így. Mi az elsők vagyunk a fejlődés szakaszában, és nem vesszük figyelembe, hogy a Reformáló Fény befolyásol minket. A tény, hogy a Fény állandóan működik, megváltoztatja az embert!

És mi azt gondoljuk, hogy így is maradunk, mint amilyenek most vagyunk, csak egy kicsit jobbak leszünk. De nem történnek mennyiségi változások, hanem lényeges változások, amelyeket egyelőre nem tudunk most figyelembe venni, hogy felmérjük a változásokat. Úgy tűnik nekünk, jobbak leszünk, hogy fokozzák ezt vagy más funkciókat, amelyek már léteznek, de nem világos számunkra, hogy mi alapjában véve megváltozunk.

Tehát úgy tűnik számunkra, hogy csak kicseréljük a kis egót egy nagy egóval, de ez nem így van.

2012 október 15, Reggeli lecke, Rábásh irásai

(BS)

Tovább >0

17 okt 2012

A pont ahol a szívek összekapcsolódnak

Szerző: nandor | Kategória: barát-barátok, belső munka, Fény, Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból), reggeli lecke

A pont ahol a szívek összekapcsolódnak

Nagyon hosszú időbe telik ameddig a személy minden vágya és taszítása ellenére képes meggyőzni saját magát arról, hogy spirituális, az hogy egy kölcsönös viszonyt kiépítsen barátaival. Nagyon hosszú időbe telik ameddig mindezt tisztázza, és képes magát meggyőzni, számtalan emelkedés és zuhanás után.

Fokozatosan tanulva azokból az állapotokból és cselekedetekből, melyeken keresztül ment, azáltal hogy állandóan magát megvizsgálja, a személy elkezdi megérteni mi az, ami jó és mi az, ami rossz számára. Először azt gondolta, hogy az a jó, amikor új érzésekhez jut, amikor többet értett meg, amikor többet érzett, és azt gondolta hogy ő milyen tiszteletre méltó, és erőteljes. Most fokozatosan elkezdi megérteni, hogy mindezek a kellemes érzések egyáltalán nem jelzik az ő spirituális előrehaladását. Épp ellenkezőleg, ezek csak azt jelzik, hogy a személy egyre mélyebbre süllyed és belefullad egójába, megszerzés iránti vágyába, a teremtés alapanyagába.

Először a személy azt hiszi hogy előrehaladása a teória tanulásán múlik, hogy a tanult anyagot megismerje. Végig megy a könyveken megpróbálva azokat megérteni, abban bízva,hogy ezáltal képes lesz a célt elérni. Utána rohan, hogy elkezdje a tudását terjeszteni, abban reménykedve, hogy jutalmat kap erőfeszítéseiért. Megpróbál különböző irányból betörni a spirituális világba, a lényeg, a közbülső pont körött kőrözve: azaz a mások szeretete körül . Mindezt csak akkor éri el, amikor már nincs más választása, és teljesen kétségbeesik attól, hogy egyedül nem képes semmit sem elérni.

Mindezen cselekedetek eredményeképpen a Fény elkezd ráragyogni, és a személy elkezdi megérteni és érezni, hogy a spirituális világba vezető bejárat csak ott nyílik meg, ahol szíve összekapcsolódik a barátok szívével.

A kapcsolatnak ezen pontján keresztül, ahol a szívek kapcsolatba lépnek egymással, én kilépek saját szívemből és behatolok barátom szívébe, hogy barátom szívében felfedezzem saját spirituális világomat. Ez az amit mindegyikőnk megtesz barátai viszonylatában.

Ennek megcselekvése hosszú időbe telik, mivel ennek a szívben és nem az értelemben kell megtörténnie. Az értelem egy egyszerű külső eszközzé válik. Ezáltal a személy elkezd a helyes irányba haladni és felfedezi a világ összes állapotai közül a legtávolabbi és leggyűlöltebb állapotot.

Előzőleg el sem tudta képzelni hogy ez lenne az élet értelme. De pontosan ez az, amit el kell érnie, hogy az élet célja az legyen, hogy a világ összes embereinek szívei egyetlen szívvé kapcsolódjanak össze.Türelmesnek kell lennünk magunkkal szemben, és a barátokkal szemben akik különböző külső állapotokon mennek keresztül. Mindenkinek időre van szüksége a maga számára, és saját fejlődési formájára, ameddig végre felfedezi azt, hogy nem létezik más munka, kizárólag a barátok szeretete.

Minél inkább erre a folyamatra szánjuk időnket és türelmesek vagyunk annál sikeresebbé válunk. Azok az emberek akik azt hiszik, hogy azonnal elkezdhetik ezt a munkát hamar kiégnek. Ez a felismerés adaptációs időszakot kíván meg, egy olyan időszakot amely során az összes másfajta munka “kiszárad”, hogy a személy összes korábbi tapasztalata és erőfeszítése eredményeképpen elkezdjen kétségbeesést érezni. És akkor a Reformáló Fény segítségével a személy megérti majd, hogy semmi más nem segíthet rajta csak a kapcsolat. Ez az amikor munkáját a megfelelő helyen kezdi el végezni.

Miután mi egyetlen általános hálózatban vagyunk összekapcsolódva a világ összes emberével, mi ezeket az érzéseket és megértéseket átadjuk mindenkinek. Ezáltal maga a világ is elkezd az emberek közötti erősebb kapcsolat szükségességéről beszélni, mely képes az emberiséget megmenteni. Minél inkább mi dolgozunk saját magunkon, és minél nagyobb erőfeszítést teszünk, annál több Fényt vonzunk magunkra a formaazonosság törvényének megfelelően, mely a külső edényekbe is beleömlik, az egész emberiség felé, hogy ez az ideál, ötlet mindenkihez elérjen.

2o12 október 11., Reggeli lecke 1.rész, Rabash írásaiból

(HZS)

Tovább >0

14 okt 2012

Hagyd az egódat a Machszom túl oldalán

Szerző: nandor | Kategória: határvonal, Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból)

Hagyd az egódat a Machszom túl oldalán

A személy a Kabbalához egy nagyon személyes kérdéssel érkezik élete értelméről gondolkodva. Meg akarja ismerni saját magát, azt hogy miért is él, mi történik a világban körülötte, és mit kell tennie annak érdekében, hogy megérthesse mi is történik és, hogy saját sorsát kezébe vehesse. Nagyon nehéz a személynek ezekre a kérdésekre érkező válaszokat, melyek annyira személyesek, intimek, melyek legbelsőbb pontjából származnak, összekötnie másokkal.

Úgy tűnik számára, hogy a két dolog összeütközésben van egymással: Egyrészt létezik egy belső pont melyben fel akarom fedezni az életem titkát, másrészt pedig itt van körülöttem egy különleges környezet és azon túl az egész emberiség.

Én azt az ötletet képes vagyok elfogadni hogy össze kell kapcsolódnom a természettel, de azt a tényt nagyon nehéz elfogadnom, annak érdekében, hogy ez lehetséges legyen, nekem emberek csoportjával kell összekapcsolódnom, erősen össze kell kapcsolódnom velük, egy olyan kapcsolatban ami számomra elviselhetetlen, hogy úgy érezzem, hogy ők a legdrágábbak, legközelebb állók, legszeretettebb emberek számomra az egész világból.

Nekem az érzéseim és értelmem felett kell ezzel az ötlettel dolgoznom, összes korábbi mintám, és képem felett. Természetesen ez nagyon távolinak tűnik számomra, de meg kell hogy értsem, hogy pontosan ennek köszönhetően lesz a spirituális világhoz vezető bejárat felfedve számomra – pontosan azon a mások szeretetén keresztül mely annyira távolinak, gyűlöltnek és ellentétesnek tűnik számomra, szemben mindazzal, amit én magam akarok.

Számomra semmi kellemetlenebb és visszataszítóbb nem létezik mint annak szüksége, hogy másokkal saját vágyam felett összekapcsolódjak, hogy őket szolgáljam, és ugyanakkor tudjam azt, hogy a jutalom mindezért ugyancsak hozzájuk kerül majd és nem magam számára, hogy ők azok akik mindent megkapnak. És még a szívem is velük lesz! Itt, ahol most vagyok, csak üres egóm marad meg.

Nagyon nehéz mindezt megérteni, de azáltal, hogy tanulunk, és magunkon dolgozunk, fokozatosan elkezdjük megérteni, érzékelni ezt az alapelvet. Létezik egy belső logika, mely el van rejtve abban a dologban, ami a leggyűlöltebb, legtávolibb, és legértelmetlenebb számunkra ebben a világban, de ugyanakkor ez reprezentálja számunkra a spirituális világot. Ezen keresztül, azon a nyíláson keresztül mely hirtelen a falon megjelenik, képesek vagyunk áthaladni a Machszom-on (határon) mely a spirituális világot ettől a világtól elválasztja.

2o12 október 11., Reggeli lecke 1.rész, Rabash írásaiból

(HZS)

Tovább >0

13 okt 2012

Az adakozás előérzete

Szerző: nandor | Kategória: adakozás, Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból), reggeli lecke, többség imája

Az adakozás előérzete

Mi kölcsönös adakozó cselekedeteket próbálunk végrehajtani és a közöttünk levő szeretetről beszélünk bár valójában az még nem létezik ott. Mégis mi adakozásról beszélünk, a Teremtő szeretetéről, az Ő vele való összeolvadásról, a közöttünk levő összeolvadásról, a kapcsolatról és egységről, röviden már a korrigált edényről beszélünk. Az edények törése után mi annak korrekciójáról beszélünk. Egyszer csak egyetlen lélek létezett és mi az egyéni lelkek ismételten megtörtént eggyé való összekapcsolódásáról beszélünk.

Ezek a beszélgetések lehetővé teszik számunkra, hogy mind mennyiségileg mind minőségileg benyomást tegyünk egymásra, és fokozatosan az összes cselekedeteink egyetlen egésszé álljanak össze. Előbb utóbb egy olyan állapotot teremtünk melyből már képesek leszünk felkiáltani, ami azt jelenti, hogy egy kollektív imát emelünk fel. Amikor emberek összegyűlnek, még akkor is ha kevesen vannak, számtalan edénnyel és részletekkel, vizsgálatokkal rendelkeznek, és ezáltal képesek a “többség imáját” emelni.

De ezt az imát a Forráshoz kell intézni, egyetlen célra, hogy eggyé váljunk. Azok akik ezt az imát mondják meg akarják szerezni a kölcsönös adakozás tulajdonságát, melyet ők felbecsülhetetlen értékűnek képzelnek el, saját környezetük részeként. Ez a tulajdonság, az erő mely mindennek életet ad és feléleszt, van Teremtőnek nevezve, és ők azt akarják hogy mindez felfedje magát közöttük az általuk végzett erőfeszítések következtében.

Az adakozás tulajdonsága az nem valahol kívül található. Tehát amennyiben a barátok próbálkoznak, az belül, közöttük jelenik majd meg. Ez olyan mintha két irányból érkezne: egyrészt még nem létezik az edény, másrészt még nem létezik Fény, de amikor a barátok megpróbálnak amennyire csak lehetséges együtt lenni, egy bizonyos ponton mind az edény mind a Fény szimultán módon kerül megteremtésre. Azok külön külön nem létezhetnek.

Mi azáltal dolgozunk hogy kérünk, egy közös imán keresztül, és így közelítjük meg a felfedezést, az adakozás és szeretet tulajdonságának, a Teremtőnek a felfedezését magunk között.

Itt fontos arra emlékezni, hogy a felkészülési időszakban mi magát az aktuális adakozási tulajdonságot nem fedezzük fel, csak az arra mutató szükséget. Mi előre nem tudjuk mi is ez az adakozás. Ez olyan mintha mi azt meg akarnánk kaparintani, de amikor az végre megjelenik akkor az egy valós meglepetésként jelenik meg, távol attól amit mi magunk elképzeltünk. Mindez azért van, hiszen az adakozás az nem része eredeti természetünknek.

Nekünk csak a szükségességét kell megszerezzük, hogy mi már várjuk azt, és legyen valamilyen előérzetünk vele kapcsolatban. Még akkor is ha ez az érzés nem fedi a későbbi aktuális valóságot, a személynek mégis meg kell próbálnia azt elképzelnie ebben a játékban.

2o12 október 5., Reggeli lecke, 1.rész Rabash írásai

(HZS)

Tovább >0

12 okt 2012

Az általános rendszer titka

Szerző: nandor | Kategória: Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból), reggeli lecke

Az általános rendszer titka

Meg kell vizsgálnunk, milyen feltételeknek, szabályoknak, milyen típusú kapcsolatoknak kell léteznie közöttünk, hogy mi általánosságban kölcsönös kapcsolatainkat mint a spirituális rendszert érezzük. Ebben a rendszerben mindenki lenullázza magát és a többiekhez kapcsolódik az által, hogy azok vágyaiba és benyomásaiba épül bele, a többiek gondolataiba és céljaiba, mintha azok sajátjai lennének.

Mindenki megváltoztatja és lenullázza saját vágyát, az formátlanná válik. “Személyesen, semmire sincs szükségem. Én a ti vágyaitokat akarom megkapni, és azokat akarom beteljesíteni számotokra.” Ez azt jelenti, hogy én beleöltöztem az adakozás formájába mint egy új ruhába. Saját vágyaim nyers anyaggá válnak, egy formátlan masszává. Az rendelkezik erővel és potenciállal, de most ti irányítotok engem hova akartok vezetni, és, hogy mi az ami számotokra jó.

Ezt jelenti az hogy “Az Isten szolgája”, egy személy aki az adakozás szolgálatába állítja, annak dedikálja magát. Ez lehetővé teszi számunkra azt, hogy kölcsönösen összekapcsolódjunk egymással a spirituális hálózatban ahol mindenki csak a másik vágyát teljesíti be.

És akkor felfedezem majd hogy ezek egyátalán nem idegen vágyak. Ezáltal elkezdek kilépni önmagamból, és azonnal érzem hogy csak egyetlen, általános, kollektív vágy létezik.

Ebből az következik hogy a rendszer harmónikus, és ez a speciális vágy nem típikus a “karra”, vagy a ‘lábra”, vagy bármely általam elképzelt testrészre, hanem az egészet jelképezi. Felfedezem hogy rendszer rendelkezik egy elmével, egy belső résszel. Én azt felfedezem és megkapon tőle az utasításokat az egész rendszeren keresztül, és én ahhoz kapcsolódom egy ellenkező irányú kapcsolatban.

Ez az én kapcsolatom a Teremtővel, de ez már azután történik hogy elkezdem érzékelni az általános “testet”, a kölcsönös adakozás általános harmóniáját.

2o12 október 5., Reggeli lecke 1.rész, Rabash írásai

(HZS)

Tovább >0

11 okt 2012

Az Új Év csodálatos kezdete

Szerző: nandor | Kategória: korrekció, Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból), Rosh HaSana

Az Új Év csodálatos kezdete

A törött edények korrekciója lépésről lépésre történik, a Felső Anya (Ima Ilaa), az Acilut világának Bina-ja cselekedeteinek köszönhetően. Egy nagyon bonyolult rendszer működik itt, és az lehetővé teszi, hogy a befolyás előbb utóbb elérje a lelkeket. Azonban mindezen cselekedetek mögött, a Bina Fényébe öltözött Hochma (Bölcsesség) Fénye cselekszik, mely korrigálja az edényeket, a széttöredezett lelkeket.

Amikor mi imádkozunk, kinyúlva, kéréssel fordulva az AB-SzAG Fénye felé, azaz a Bina Fényébe öltözött Hochma Fénye felé, mi dicsőítjük annak gyönyörűségét (“gyönyörűség” arámiul “Shufra”). Ezért van az hogy létezik a Sófár, a különleges kürt megfújásának tradíciója az Új Évi ünnepségek alkalmával.

Ennek megcselekdtével mi áldjuk és elismerjük a Teremtő irányítását, azaz annak az erőnek a felsőbbségét, mely irányít és vezet minket, mely a Bina Fényébe öltözött Hochma Fénye, mely gyönyörűnek van nevezve. A Hochma (Bölcsesség, gyönyörűség) Fénye azon aspirációnkon belül mutatja meg magát, amekkora mértékben mi el akarjuk érni az adakozás tulajdonságát (Bina). Ez van az ember (Adam) kezdetének, születésének tekintve, azaz egy olyan teremtmény mely hasonlóvá (Dome) akar válni a Teremtőhöz.

Ez megmagyarázza miért a Sófár szimbolizálja az Új Évet: az a felső erő uralkodását dicsőíti, ez a kérésünk az AB-SzAg Fénye felé hogy az jöjjön el, korrigáljon minket, töltsön meg minket és emeljen fel minket a korrekció létráján a felső Király felé. Az összes olyan korrekció, melynek megtörténtére várunk az Új Év alkalmával, egyetlen napra gyűlnek össze, mely az “Év Feje”-nak, Ros HaSana-nak van nevezve, mivel potenciálisan ez már magában tartalmazza azt a tendenciát, irányt melyet mi az elkövetkező évben már a gyakorlatba akarunk helyezni.

2o12 szeptember 16., Reggeli lecke 1.rész, Rabash írásai

(HZS(

Tovább >0

07 okt 2012