Kérdés:
Hogyan tudunk túljutni, az elnehezülés és a fáradság állapotán, amiben találjuk magunkat, és amely később azt okozza, hogy elalszunk a leckék során? Hogyan tudjuk felébreszteni egymást, és hogyan tudunk kikerülni ebből az állapotból, mint egy egységes világcsoport támogatva egymást?
Válasz:
Ez az Egyiptomból való kivonulás (Exodus) pontja, amiről már annyit beszéltem. A Tóra megkapásának pontja, ez a fordulópont, a születés ideje. Tudjuk, hogy a szülést a vajúdás fájdalmai kísérik, és ez egy veszélyes állapot. A születés pillanatában megérezzük magának a „kígyónak a harapását”, felfedezzük a kőszívet, mivel nincs más mód arra, hogy megszülessünk.
Az Egyiptomból való kivonulást (Exodust) nevezzük a „spirituális” születésnek. Ez idő alatt fel kell, hogy táruljon a „gonosz hajlam”. Ez egy nagyon veszélyes állapot, nagy nyomás alatt tartanak minket, de ez elkerülhetetlen, mert különben nem lennénk képesek elmenekülni Egyiptomból.
Az emberben ezek az állapotok még nem annyira világosak. Képzeld el, hogy ez a legjobb állapot, amelyből be tudsz törni a spirituális világba, a Felső Világba. Ebből az állapotból emelkedünk fel, és születünk meg a Machsom-on (a határvonal a jelenlegi (anyagi) világunk és a spirituális világ között) túli Felső Világba. Ez egy nagyon feszült, zaklatott helyzet, a legveszélyesebb állapot az ember életében. Ez az „EMBER” születésének pillanata.
Mi mindig úgy tekintünk a születésre, mint egy csodára. De az utolsó pillanatig nem vagyunk biztosak abban, hogy simán, zökkenőmentesen fog lezajlani, annak ellenére sem, hogy ismerjük a folyamatot, és megvannak a modern orvosi felszereléseink hozzá. Tehát mindennek dacára sosem tudhatjuk, hogy mi is fog történni, ez mindig egy nagyon kritiku pont az életben.
A különlegessége a születésnek, ennek a pontnak az, hogy az ember rettenetes nyomás alatt van, és rettenetesen fél. Mert minden korábbi élete véget ért, vagy hamarosan véget fog érni. A jövőbeni életet még nem látja, nem érti még, nem világos számára mit jelképez, hiszen annak érdekében, hogy megérkezzen, létre kell hoznia egy kijáratot az új világhoz.
Az ember nem érti a létezését, ő a kezdetek óta „kinyitja ami zárva van, és bezárja ami nyitva van”, pont úgy ahogy a testi születésnél történik.
Ha vágyunk a spirituális születésre, akkor el kell képzelnünk ezt az állapotot egy nagyon realisztikus módon, amennyire csak lehetséges a legközelebb kell hoznunk a megértésünkhöz és az érzésünkhöz. Amilyen mértékben (nagyságban, terjedelemben) vagyunk képesek elképzelni ezt az állapotot, olyan mértékben vagyunk készek megközelíteni, és felkészülni rá.
Minél jobban felkészülünk rá, annál inkább haladunk az irányába. Ez azt jelenti, hogy nekünk erősnek kell lennünk fejben és testben egyaránt, és jól meg kell szervezni a működésünket. Hogy mindez lehetővé tegye számunkra, hogy átmenjünk életünk legnehezebb helyzetén, ami egyáltalán csak lehetséges.. Minden visszaút zárva van, és nem tudunk tovább menni előre. Akárcsak az Egyiptomból való kimeneküléskor, amikor előttünk a Vörös-tenger zárja el az utat, hátulról pedig a Fáraó serege, és nincs hová elmenekülni.
A spirituális születés állapotáról találhatunk mindenféle allegorikus leírást, ezek mind felfokozott, éles, nehéz és fenyegető állapotokat mutatnak be. Mi magunknak kell ezek felé haladni, és nem azt várni, hogy valaki vagy valami nyomjon vagy húzzon ebben az irányba. Egyébként mi elkényelmesedünk, és csak azt keressük, hogyan lehet a legjobban megbirkózni az elakadás állapotával. De nekünk magunkat kell elvinni ezekhez a látszólag veszélyes állapotokhoz.
De ha megértem, és tudatában vagyok annak hogy mit kell tennem, akkor megértem hogy a veszély, csak az ego számára létezik. Ha felidézzük, és tudatosan közelítjük meg ezt a feszült és kellemetlen állapotot, és magunktól hívjuk a vajúdás, szenvedéssel teli érzését, akkor jön el majd a fordulópont, amikor rájövünk, hogy ez egy másik fajta fájdalom, ez egy édes fájdalom.
2o12 október 19, Reggeli lecke, Rabash írásaiból
ford: BT
KA
