szeretet

A szeretet nem a mi világunkhoz tartozik. Ha valaki szeretettel kapcsolódik valaki valakihez, ez azt jelenti, hogy a lélek elkezdett valóban működni benne. Azonban az emberek többsége csak egy törött pontja ennek a léleknek. Ha ebből a pontból valaki elkezdi felépíteni a valódi szereteten alapuló hozzáállását a másikhoz, és megteremti a szándéknak a helyes „vektorát”, és az összes törekvést, amelynek a megnyilvánulása a valódi szeretet, akkor ez lesz majd a lelkének az alapja.

Ez továbbra is az ember élvezetére irányuló vágyára épül, amely azonban korrigálódott, „az adakozásra irányultsággal.” Ezt hívjuk szeretetnek.

Ha valaki megszerzi ezt a szándékot, akkor válik spirituális emberré. Ezen a viselkedésen belül feltárja a NaRaNHY Fényét, amely a Felső Világ, ami minden, ami egyáltalán létezhet két ember között.

Ez fog folytatódni addig, ameddig az ember teljes egészében olyan módon érzi a másikat, ahogy önmagát, ami annak a megtapasztalása, hogy ketten, tulajdonképpen egyek. Ez azt jelenti, hogy az ember ez által a szeretet által eléri a Végtelen Világot, mivel ott nincsenek határok, és semmilyen korlát nem marad. Ez azonban a spirituális világ maga.

Mindennel, ami történik, a szeretet alapján kell viszonyulnom. Azonban ha valaki késsel támad rám, mit kell tennem? Fegyvert kell fognom, és megvédenem magam, de mindezt szeretettel, mert ez a törvény. Ha az adószedő jön hozzám, és azt mondja, fizetnem kell neki, akkor fizetni fogok. A szívemben zokoghatok, az üres zsebem miatt, de a lelkem ezt el kell, hogy utasítsa, mert ez is csak ego.

Meg kell értenünk, hogy a velünk élőkkel kapcsolatos viselkedésünk, az élvezet megszerzésére irányuló vágy alapján működik, és hogy ennek a korrekciója azt jelenti, hogy minden az adakozás érdekében történik! Ha egy másik ember összes, valódi ember létre irányuló vágyát magamra veszem, és kitöltöm, ezt jelenti, hogy szeretem.

Azonban, ha csupán megszorítom a vágyamat annak érdekében, hogy ne okozzak kárt valakinek, ami azt jelenti, hogy „az adakozás állapotában vagyok, az adakozás érdekében,” (Hafetz Hesed), de nem szeretetben. Írva van, “ne tedd a másikkal azt, amit magaddal sem tennél.” Ez a tesztellése annak, hogyan kell viszonyulnom máshoz. Ha nem tennék valamit magammal, akkor mással sem szabad megtenni.

Azonban talán mégis van valami, amit a másik szeretne? Nem tudhatom, mert én csak a saját vágyaimat érzem. Ez a materialista pszichológia.

A szeretet nem tud túlmutatni a materialista pszichológián. Mégis, abban az esetben, ha érzem a másiknak a vágyait, akkor érezhetem a másik embert magát is. Ezért fogom, és mindazzal kitöltöm a másikat, amivel gyakorlatilag anélkül kitölthetem, hogy a saját vágyaimat használnám.

Ha szeretem a körülöttem élő embert, és elnyelem a vágyait, akkor felemelhetem az ő kérését (MAN) a legmagasabb Felső Világhoz! Ő nem teheti ezt meg, mert az egoisztikus lenne, de én megtehetem!

A spiritualitásban, senki nem vehet egy falatot, és tehet a saját szájába közvetlenül. Csak akkor ehetünk, ha én adok neked, és ta adsz nekem. Ez csak azzal a feltétellel történhet meg, ha pontosan tudom, mit szeretnél te, és te tudod, mit szeretné én! Akkor te képes leszel a falatot az én számba rakni, és én képes leszek a tiédbe. Ez az, ahogy össze vagyunk kötve, és senki nem tudja önmagát kielégíteni.

Mindez itt történik, ebben a világban! A Végtelen Világ Fénye kiterjed, és ahogy írva van, „az Ő lábai az Olivák hegyén állnak.” A spirituális kapcsolat akkor kezdődik, amikor az ember nem tud másképpen cselekedni az anyagi világban sem.

kn

Nekünk meg kell értenünk természetünket, beleértve a bűnöket és hibákat, mivel egyébként nem leszünk képesek azok fölé emelkedni, és elérni a Fáraót magunkon belül annak érdekében, hogy megértsük mennyire az útunkban áll. Rajta keresztül vagyunk csak képesek elérni a Teremtő szolgálatához.

Mit jelent az, hogy : “Engedd el népemet!”? KI enged el minket? Azt mondja az írás, hogy a Fáraó még el is kíséri Izrael népét az Egyiptomi kivonulás alkalmával. Mindez azt jelenti, hogy nekünk keresztül kell mennünk különböző részleteken, vizsgálatokon annak érdekében, hogy készen álljunk az Exodusra, és akkor végre kijövünk! A Fáraó csak addig tart minket vissza, amíg meg nem szerezzük az erőket és készen nem állunk.

Amikor mi áttörünk a spirituális világ határvonalán, és áthaladunk a Machsom-on az azt jelenti, hogy mi rendelkezünk az ahhoz szükséges vággyal és erővel, de amennyiben nem rendelkezünk a vággyal még, akkor nem vagyunk képesek áthaladni. Ennél fogva a Fáraó csak segít minket ellenállásával!

Ez az ahogy mi az összes akadályok fölé emelkedünk, és ennek segítségével mi megszerezzük az adakozás erejét, az önzőséggel való szembenállást, a szűrő keménységét, a vágyat. Mi megnöveljük vágyunkat, és aspirációnkat a spiritualitás irányában. Az öszes “anti-erő”, az összes zavarások és szenvedés csak azért jelenik meg, hogy erősítsen és tanítson minket.

Ez az ahogy minden egyes helyzetre amelyen találjuk magunkat tekintenünk kell, bármilyen gondolatra vagy érzékelésre mely felénk jön, tudván hogy pontosan ez munkánk helye. Semmi olyant nem tartalmazunk magunkon belül, amit úgy hagyhatnánk, korrigálatlanul.

Először mi felfedjük a Hafetz Heszed (csakis adakozásra vágyva) szintjét, önző gondolataink és vágyaink fölé emelkedve, és elismerve hogy azok bűnök és hibák, mi felfedezzük, hogy minden a Felső Erőtől, az adakozásból származik. És utána megszerezzük a szeretet kötelékeit, megszerzés cselekedeteit végrehajtva az adakozás érdekében, és azokon keresztül mi elkezdjük megérteni mit is hívunk szeretetnek.

Legvégül mi felemelkedünk a Keter állapotába, mely nem tartozik az anyaghoz, vagy bármihez ami maga alatt képződik. Mindaz csakis az eredendő okát tartalmazza mindannak ami alatta történik. Minden ami a Keter alatt történik egészen a Malchut-ig magáig csakis annak érdekében történik, hogy megadja a Malchut-nak a lehetőséget hogy vissza emelkedhessen és hasonlóvá válhasson a Keter-hez.

Ennél fogva legvégül ugyanazt az attitűdöt vagyunk képesek felállítani a Teremtővel szemben, mely attitűddel Ő rendelkezik irányunkban, a mi alapanyagunk, és minden bennünk végbemenő dolog fölött. És akkor nem tartunk meg semmilyen kapcsolatot bármivel amin keresztül mentünk, bármivel amit átéltünk, eldöntöttünk, megcselekedtünk vagy felfedtünk, sem az Ő irányából, sem magunk irányából.

Mindez teljes mértékben el lesz törölve, és csakis az Ő kezdeti, alapvető velünk iránti attitűdje, és a mi Ő iránti attitűdünk lesz felfedve. Ez azt jelenti, hogy amikor mi mindent csakis a Keter-en belül fedezünk fel, a szeretet Fényében, amikor semmi érdekünk, érdeklődésünk nincs már bármilyen cselekedettel, vagy ajándékkal kapcsolatban, hogy vajon mi megkapunk-e az adakozás érdekében, vagy adakozunk az adakozás érdekében. Az összes különbség eltűnik, és minden az egység elérésébe olvad bele.

Az anyag és a megszerzés formája többé nem létezik, mivel azok kezdetben a Teremtő által csak azért lettek megteremtve, hogy képessé tegyenek minket az eredeti primordiális pont elérésére amellyel a Teremtő a teremtést elkezdte.

hzs

Kérdés:

Vannak mozgalmak, amelyek kétezer embert összegyűjtenek a találkozóikra, hogy ezeken ők is felhívásokat intézzenek az egységre, és a szeretetre, anélkül, hogy egy szót említenének a kabbaláról. Az ilyenfajta egyesülés lehetséges a források igénybevétele nélkül?

Válasz:

Nem látható mennyire nem értek el semmit? Talán két, vagy háromezer lehet összesen az ilyenek száma. A hatalmas katasztrófák szintén az egyesülés irányába nyomják az embereket. De igazi egyesülés kizárólag a Felső Fény, vagyis egy olyan erő segítségével lehetséges, amivel mi nem rendelkezünk. Vagy mi talán megtesszük, ha ez számunkra hatalmas egoisztikus haszonnal kecsegtet, például egy megszállástól való félelem, vagy egy elképesztő méretű nyereség.

Még is, ez a fajta egység ideiglenes. Amint a kiváltó ok megszűnik, a kapcsolat azonnal szétesik. Ezért az igazi egység nem érhető el.

Mindig vannak különböző „altruista” szervezetek. Baal HaSulam írja, hogy körülbelül 10% úgynevezett természetes altruista, akik megpróbálnak egyesülni, de teljesen egoisztikus módon. Ha belülről tanulmányozzuk, láthatjuk, hogy minden mögött, ami egységről beszél, tiszta, stabil egoizmus van. Sok példát láthatunk erre: A kommunista Oroszország, ahogy most közelít a fasizmus felé, és az Izraeli Kibucok.

Minden az egység megteremtésére irányuló kísérlet, a Reformáló Fény igénybevétele nélkül el fog bukni. Valódi választás nélkül, ezek kikényszerítik a diktatúrát és a az erőszak erőit; különben az ilyen rendszerek képtelenek lennének fennmaradni.

Folyamatosan szembesülünk egy dilemmával: vagy megváltoztatjuk az emberi természetet, vagy kényszerítjük arra, hogy egyesüljön erőnek erejével. Minden erőltetett egyetértés, a náci rezsim, elkerülhetetlenül háborúhoz vezet. Baal HaSulam még akkor írt erről, amikor életben volt. Oroszországnak nincs választása, csak az, hogy a már ismert forgatókönyv alapján fejlődjön. A korrekció csak egy feltétel mellett lehetséges: Ha az emberek alkalmazzák a kabbala tudományát.

Ha nem reformáljuk meg önmagunkat, és nem egyesülünk a Fény útja által, akkor egy ettől különböző módon egyesülünk. A világot egy fasiszta rezsim fogja átvenni. Végül is a nácizmus, egy másik formája az egységnek, bár ez egy csoport egysége, egy másik ellen.

Az emberek érezni fogják, hogy egyesülniük kell, hogy az egység elvezet a megváltáshoz és az emelkedéshez, és hogy ez helyes. De nem lesznek képesek emelkedni és megmenteni magukat egy külső erő nélkül, amely valami másnak lesz a gyűlölete. Különben nem lesz okuk az egységre! Ehhez szükség van, egy látható, gyűlölhető ellenségre, aki ellen egyesülhetnek!

Ez az, ahogy az ego működik, vagy amikor nem érzi az egység szükségességét. Ezért a társadalmak hajlanak a nácizmus és a fasizmus irányába. Ha a világ vezetői nem fogadják el, a korrekció eljárását a Fény és a forrás feltárása által, nem irányítják polgáraikat a tanuló asztalhoz, akkor nagyon gyorsan alkut fognak kötni a náci rezsimmal, amely aztán gyorsan háborúhoz vezet.

kn

Kérdés:

Ha nem töltöm élvezettel a vágyamat, vagy nem teljesen töltöm ki, szenvedést érzek. Ön azt mondta, hogy az adakozás vágyában, szintén érezni fogom a hiányát a kitöltésnek, azonban ez nem okoz szenvedést bennem; hanem ez hozza létre az élet érzékelését. Miért szenvedek az élvezetre megszerzésére irányuló vágyaimban, és miért nem az adakozásra irányulókban?

Válasz:

Feltételezhetően, szeretek valakit. Együtt akarok lenni, egyesülni vele, és közösen eltölteni időt, mivel szeretem őt, és mindent, amit szeretünk, közelebb akarunk húzni magunkhoz. De pillanatnyilag távol van tőlem, és én is csak távolság vagyok a számára. Minden esetre, ez még így is, egy örömteli érzés, szeretet önti el az embert, és tölti ki a lelkét. De ezzel egyidőben, szenvedést is érzünk, mert még nem önthettük valóságba a szeretetünket, és nem egyesülhettünk azzal, amit szeretünk.

A spiritualitásban, az adakozás szeretetet jelent, mivel mi annak adunk, akit szeretünk. Ha szeretünk valakit, ki akarjuk tölteni, és érezni akarjuk őt, és ezt hívjuk adakozásnak. De mivel ez a szereteten alapul, az adakozás, öröm!

Ezért a spiritualitásban, még ha valaki hiányt is érez az adakozásban, és ezért a kielégülésben is, ami szenvedést okoz, ez a szeretet szenvedése. Ez is édes, mivel a szeretetből ered, és a szeretet személyekhez való kapcsolódásból.

Mivel az adakozásban nincs megszorítás, ez azt jelenti, hogy szükségszerűen el kell érni az adakozást a szeretet személyek számára, mert ez csak tőlünk függ. Ezért a szeretet szenvedése mindenképpen eljut a beteljesedésig.

kn