szeretet

A 600,000 lélek része az egyetlen léleknek, amit a Teremtő teremtett. Ez az egyetlen teremtett létező lett részekre osztva, “600,000″ léleknek nevezünk.. Azonban ez a szám, nem mennyiséget jelent, sokkal inkább minőséget, amely a közöttük meglévő kapcsolatra irányul.

Amikor a Teremtő felemelést ad az élvezetek megszerzésére irányuló vágynak, minden egyetlen egységet képez; a Teremtő, az edény és a Fény, mintha azonos lenne. Azonban ebben az állapotban egyik sem, tehát sem a Fény, sem a vágy nem érzékel sem szeparációt, sem kapcsolatot; nem érzik azt sem, hogy a teremtmény létezik egyáltalán, vagy sem. Mindenfajta megnyilvánulás teljes hiányáról beszélhetünk a teremtményben, csak azt a különbséget tudja felismerni, ami önmaga, és az érzései között fennáll.

Ezért szükséges különbséget tenni a Fény és az edény között, és érezni a teljes szembenállásukat és kapcsolatukat. Azonban amikor az edény és a Fény kapcsolódik, a különbségük nem tűnik el, mivel a szeretet a gyűlölet fölé emeli.

Mindkét minőséget emelni kell. A távolság a gyűlölet és a szeretet, a sötétség és a világosság (a gyűlölet, mint sötétség tárul fel, a szeretet pedig, mint világosság) között egy érzékelést nyújt a teremtmény számára, és annak a megértését, hol létezik, és kivel kapcsolódik. Ez az oka annak, hogy a Végtelen Világ nem elegendő, hogy körvonalazza a teremtményt, és függetlenné tegye.

Csak miután a teremtmény keresztülmegy az egész fejlődési folyamaton, értelmezhető, az első állapot elkezdődése, leereszkedés a második állapothoz, aztán visszaemelkedés a harmadikhoz, hogy érthetővé válhasson, mi is volt az első állapot valójában. A teremtmény elkezd függetlenné válni, és hasonlítani a Teremtőhöz. Ezért nevezik Ádámnak.

Kezdetben (1. állapot), a teremtmény csak egy sperma csepp volt. Aztán, feltárásra kerül a törés felbukkanása, és korrekciója. Ezáltal a teremtmény eléri a teljeséget. Nem azonosítható egy spermacseppel többé, sokkal inkább a 600 000 lélek erejével, ami egyetlen, önálló lelket reprezentál.

A “hatszázezer” a Zeir Ampin hat Sefirotjából áll, multiplikálva tíz Sefirottal mindegyikben majd multiplikálva tízezerrel, ami a Zeir Anpin emelkedésének az ereje az Arich Anpinhez amely irányít minden korrekciót.. 60 x 10,000 = 600,000. Ezzel, a közös lélek (az általános, végső, korrigált állapot) neve 600,000 lélek lesz.

kn

Kérdés:

Mi motivál engem, hogy megtartsam a Teremtővel kötött szövetséget?

Válasz:

Semmi! Tegyük fel, hogy szerelmes lettem egy lányba. Egy hónap múlva már nem kívánom őt. Mit kéne ekkor tennem? Az emberek azt mondják: egy életen át vele kell maradnod. De miért is kellene? Ez hazugság lenne, nem a szívem valódi vágya. Ha most már gyűlölöm őt, hogy tudnám leélni vele az egész életemet? Hogyan kötelezhetjük el így magunka házasságra? Kiderül számunkra, hogy nem lennénk képesek folyamatosan fenntartani ugyanazt a lelkesedést az életünk folyamán és az egész hazugsággá válna.

A házasságnak felsőbb eredete van: a Teremtő és a teremtett lény egyesülése a felsőbb cél elérésének érdekében, nem pedig a korporeális szerelem. A szeretet definiciója a kölcsönös támogatás, segítségnyújtás a cél elérésének érdekében.

Ha én megértem ezt az elvet, fel tudok emelkedni az élvezet megkapásának a vágya fölé és az életem útját az adományozás irányítja. Nem írok alá ígéretet, hogy az egész életemben csak az adományozás felé fordulok, ez lehetetlen, ezért még ne is beszéljünk erről. Ezért inkább írjuk alá azt a kijelentést, hogy a Teremtő nagyszerű, és én szeretném elérni őt azon keresztül, hogy szövetségre lépek Vele. Ezért írják így: „férj és feleség, és a Teremtő közöttük”.  Egyébként nem lenne házasság.

A vendéglátó a fontos számomra, nem az ő asztala teli remek bánásmóddal amely közöttünk áll. A bánásmód az első kapcsolat közöttünk, amíg képessé válok magasabbrendű kapcsolat kiépítésére a vendéglátóval a magasabbrendű kapcsolat elérésének érdekében. Más szavakkal, a szövetség amelyet a vendéglátóval kötünk, nem  a közöttünk levő szerelmen alapszik, vagy mert jól bánik velem – mint például a fiatal férfi és nő esetében akiket az állatias ösztönök késztetnek házasságra. Ellenkezőleg, mi értékeljük egymást, mert a kapcsolat amely közöttünk van lehetővé teszi a felsőbb eredet elérését, az emelkedett spirituális célt.

Ilyenkor megjelenik a kérdés: hogyan tudok megmaradni a felsőbb célra való irányultságombn? Ezért van szükségünk a csoportra. Az az a hely, ahol megvan számomra a garancia, és megkaphatom a hit erejét ami „üzemanyagként” szolgál számomra. Ezt nem tudjuk egyedül elérni. Még a Teremtő sem tart bennünket a magasban, ha nem teszünk erőfeszítést.

Kérdés:

Mi motivál engem, hogy megtartsam a szövetséget, amit kötöttem a Teremtővel?

Válasz:

Semmi sem! Tegyük fel, hogy szerelmes lettem egy lányba. Egy hónap múlva, már egyáltalán nem akarom őt többé. Mit kell tennem? Az emberek azt mondják: „Vele kell maradnod, egész életére.” De miért kéne? Ez egy hazugság lenne, nem a szívem vágya. Ha utálom most őt, hogy lennék képes vele leélni az egész életemet? Akkor hogy bízhatnánk, egy házasságban? Felismerjük, hogy nem tudunk ugyanabban a rajongásban élni örökké, és a házasság egy hazugság lesz.

A házasságnak van egy felső gyökere: a Teremtő és a teremtmény egyesülése, egy magasabb cél elérésének megalapozása, nem testi szerelem. A szerelem úgy definiálható, mint közös támogatás és közreműködés ennek a célnak az elérésében.

Ha megértem ezt az elvet, felülemelkedhetek az élvezetek megszerzésére irányuló vágyaimon, és elindulhatok az életem ösvényén, az adakozás útja által. Nem írok alá egy ígéretet, hogy szeretni fogom az adakozást egész életemben; ez lehetetlen és ezért nem is beszélhetünk erről. Sokkal inkább, aláírtam egy ígéretet, hogy mindig úgy fogom a Teremtőt, mint a legnagyobbat, és el akarom érni őt, a vele kötött szövetség által. Ezért írva van: „Férj és feleség és köztük a Teremtő.” Különben nem lesznek házasok.

Van egy házigazda, aki számít nekem, nem az Ő asztala van tele, ízletes élvezetekkel, amik köztünk állnak. Az „élvezetek” felszolgálásra kerülnek, ahogy az első kapcsolat megtörténik köztünk, addig, ameddig képes vagyok egy magasabb kapcsolatot felépíteni a házigazdához, annak érdekében, hogy ez a magasabb kapcsolat létrejöjjön. Más szavakkal a házigazdával kötött szövetség nem a köztünk lévő szeretet szintjén történik, vagy mert Ő élvezeteket kínál nekem, úgy, ahogy abban az esetben történik,egy fiatal férfi és nő, akik összeházasodnak, a köztük lévő állati szintű szeretet miatt. Ellenkezőleg, mi értékeljük egymást, mert a köztünk levő kapcsolat biztosítja a számunkra a Felső Gyökér, az emelkedett spirituális cél elérését.

Most felbukkan egy kérdés: Hogy maradhat ez az emelkedett cél, a fókuszpontomban? Ezért van szükségünk a csoportra. Ez a hely, ahol a személy megtalálja a garanciát, ez megadja a hit erejét, amely mindig „üzemanyagként” fog szolgálni. Ezt senki nem tudja egyedül elérni. Még a Teremtő sem tart fent senkit, ha nem tesz erőfeszítéseket.

Kérdés:

Hogyan fejezhetjük ki, az egységre irányuló vágyunkat együttesen, még erőteljesebben: gondolatban, vagy megnyilvánulásban?

Válasz:

A nagyobb egységre irányuló vágy, az én vágyam által, egy közös megnyilvánulássá válik, ahol nem lesz különbség, köztem” és a többiek között, ehelyett valami köztünk megosztott dologról beszélhetünk. Azonban én nem tudom, ez mi. Nem akarom érezni „önmagam”; a „minket” akarom érezni,  ahol nincs olyan felosztás, hogy én magam, és a többiek. Ez egy új valóság, amit mi állítunk elő.

A magasabb szinten, amit mi hozunk létre, az erőfeszítéseink által, a vágy nem megosztott (összehasonlítva a jelenlegi szinttel).  Ez olyan, mint amikor sok kicsi vízcsepp együtt képez, egy nagyobb vízcseppet. Akkor nincs mód az előző állapotunkról külön beszélni, ahol mindannyian el voltunk választva egymástól.

Lehetetlen ezt az akkurátusságot, a mi nyelvünkön kifejezni, ez olyan, mintha magamat veszíteném el. Eltűnik az „én”, belőlem. A következő szinten, ez átvált, a „mi” fogalmába. Bár még a magasabb szinttel kapcsolatosan a megosztottságunk fokozatosan újra feltárul.

A magasabb szint elérése után, ahol egyesülünk, egyetlen cseppbe, új vágyak, és új rétege az egoizmusnak tárul fel a számunkra. Honnan tárulnak ezek fel? A Felső Szint AHP-jából, amely illuminálja ezeket. Akkor elkezdem felfedezni, hogy jelenleg nem kapcsolódom senkihez, egyedül vagyok, és ők is egyedül vannak. Ez történik a mindennapi életünkben, amikor valaki egyesülni akar, valaki mással, az egész szívével és lelkével, de egy pillanattal később már elkezd olyan számításokat megtapasztalni, amely elválasztja egymástól a kapcsolódni akarókat.

Ugyanez történik a spiritualitásban, de itt ez azért történik, mert a Felső elkezd fényt sugározni a személy hiányosságára, ebben az állapotban. A személy gondolhatja azt, hogy elérte az egységet, azonban a létezése mutatja, hogy ez nem igaz. Még egyszer leválasztásra kerül a többiektől, az egoisztikus számítások által, és gyűlölni fogják, még akkor is, ha azt gondolja, csak a szeretet működik körülötte.

Ugyanez történik, a mi világunkban: Azt gondoljuk, hogy mindig mi cseréljük le a szeretetet gyűlöletre, vagy fordítva, azonban ez nem így van. A tény, hogy ezek különböző szinteken vannak. A nagyobb ego folyamatosan lelepleződik számunkra, és ezért minden gonosz szint a jó felé fordul, és a jó a gonosz felé, ez az, ahogy mi előre haladunk.

Kérdés:

A Zohár olyan sok sötétséget okoz, a gonoszt leleplezi. Hogy kérjen a személy szeretetet, amikor úgy tűnik, minden gonosz? Hogyan kérje a jót, a gonosz gyűlölködése közepette?

Válasz:

Azt gondoljuk, hogy nagy távolság van, a gyűlölet és a szeretet között, de ez nem így van. Mindenekelőtt, ezek ugyanazok a dolgok, mivel ugyanabban a vágyban tűnnek fel. Amikor valaki eljut az egyiktől, a másikig, valójában semmilyen térben nem mozog. Sokkal inkább a Fény hoz létre egy változást bennünk, létrehozva az egyik szélsőségből való átmozdulásunkat a másikba egyetlen pillanat alatt.

Amikor a dolgokat Fény nélkül vizsgálja valaki, nem képes minden részletet látni, és minden a sötétségen át mutatkozik meg, negatív érzésekkel, gyűlölettel. Azonban abban a pillanatban, ahogy a Fény megjelenik, felfedi a jóságot, a szeretetet, és harmóniát. Nincs ebben semmilyen hosszú, elnyúló történés. A személy „bekapcsolja” a Fényt, és az azonnal mindent megváltoztat. A valóság teljes képe azonnal megváltozik.

Jelenleg sötétségben vagyunk. Ezért nem hisszük, hogy a Fény felbukkanhat egyetlen pillanat alatt. Azonban amikor felbukkan, minden esetben nagyon hirtelen történik, úgy, ahogy az Egyiptomi kivonulás idején.