szeretet

Meg kell értenünk, hogy minél jobban törekszünk arra, hogy közelebb kerüljünk, annál jobban felfedezzük, mennyire gyűlöljük a másikat. Természetesen, ha közelebb kerülök hozzád, akkor felfedezem, mennyire az ellentétem vagy. Minél közelebb kerülök, annál messzebb vagyok attól a helytől, ahol egyedül voltam.

Tegyük fel, hogy lépéseket teszek feléd, s egyre jobban ismerlek. Minél jobban ismerlek, annál több ellenérzés, gyűlölet terem bennem. Miért? mert egyre világosabb, mi mindenben vagyunk pont ellentétesek. Ez nagy akadálya a haladásnak.

A másik akadály, hogy ha közelebb kerülök hozzád, akkor messzebb kerülök saját magamtól. HA meg akarlak ismerni, el kell hagynom a  saját tulajdonságaimat, és el kell érnem a tieidet.

Mondjuk te kereskedő vagy és én vagyok a fogyasztó, a vevő. Mondasz egy árat, én is mondok egyet, tárgyalunk és aztán megegyezünk. De minél inkább a te irányodba megyek, annál messzebb kerülök saját javaslatomtól. Egyre nehezebb lesz nekem, mert hogy neked megfeleljek, elhagyom korábbi véleményem. Noha te is eltávolodsz a te véleményedtől, ez engem nem aggaszt. Csak magam miatt aggódom.

Tehát, ha közeledem hozzád, felfedezem, hogy 1) ellentétes vagy velem, 2) eltávolodom magamtól. Ahogy előrehaladunk és közelebb kerülünk a teremtő Adóhoz, a kijavításhoz, annál vaskosabb (növő Aviut-tal bíró) lesz a vágy és az elnehezülés, amit érzek, az is egyre nő.

Egyre nehezebb helyzetben vagyok, mert látom, hogy te szembenállsz velem, és el kell tőled távolodnom.

Ahogy haladunk, további Kelim-et (hordozókat) szerzünk, javítandó vágyakat, amik egyre nőnek. Felfedezzük, hogy egyes vágyaink erősebbek, mint korábban gondoltuk volna. És ez jó, mert a van mit javítanom, s több, mint korábban. Korábban azt hittem: ” “Kit izgat, alkig van 10 deka, amit ki kell javítanom.” Most kiderül, hogy nem tíz deka, hanem 50 kiló. De kijavítva 50 kiló Fény ad új megvilágítást.

Kérdés:

Szóval mikor történik a javítás?

Válasz:

A javítás akkor történik, amikor kijavítjuk a nagy gyűlöletet, amit érzünk, és elengeded az önmagadtól való elválást, mert ami a legfontosabb: hogy velem társulj. Ez mindkettőnk elutasítása. Akarsz a szeretetben élni? Hát akkor mutasd ki a szeretetedet! Elutasítva a gyűlöletet és nem törődve attól a részedtől, akit elhagysz így.  Az evilágban ez egyszerű: veszel egy gyűrűt a menyasszonyodnak. És ő a tiéd. De a szellemiségben ez az ön-elutasítás nagyon nehéz.

A Felső Irányítás nagyon komplex. Resimók (spirituális gének, emlékpontok) változnak állandóan. Azonban mi nem érezzük, hogy minden rajtunk belül változik és nem rajtunk kívül. Mi nem vagyunk tudatában mindennek, mi csak az állandóan változó világot érezzük, annak változó attitűdjét velünk szemben.

Természetesen mindez a Teremtő által lett számunkra így elrendezve a világ mindenfajta fedettségein, burkain keresztül. Azonban mi mindezt más emberek változó attitűdjének, vagy a Teremtőnek, vagy néha saját magunknak tulajdonítjuk, mindez az adott személy szintjétől függ. Amennyiben a személy a változásokat a Teremtőhöz köti, az már korrekciójának kezdete, ahogy az írva van: “Nincsen más Rajta kívül”, “A Jó mely csak Jót cselekszik”.

Mindenesetre létezik az általános Fény, mely mint Körbevevő Fény tevékenykedik, és léteznek az egyéni Fények, mely az egyes edényeket (Kelim) kavarják fel, bátorítva azokat a fejlődésre. Amennyiben mi nem haladunk előre magunk által, akkor a Fény jön el hozzánk kíméletlen, zavaró erőkkel (Gvurot, vitézség, erő) mely minket kemény, durva módon tol előre. Azonban meg kell hogy értsük, hogy mi magunk vagyunk az okai annak, hogy a Fény ilyen módon dolgozik.

A Fény egy állandó formában érkezik. Annak az állandó célja az, hogy nekünk segítsen, hogy minket a tulajdonságok hasonlóságához juttasson a Teremtővel. Végül is azok (a Fények) a mi végső, tökéletes állapotunkból származnak, a Végtelen Világból.

Azonban a Kli mely fejlődik bennünk a Fény hatása alatt, a fejlődés különböző stádiumain megy keresztül. Ezért van az, hogy mi úgy érezzük, hogy egy hosszú, fokozatos fejlődésen megyünk keresztül, de ugyanakkor létezik egy gyors, ugrás szerű fejlődés, amikor mi megegyezünk a Fénnyel, ahelyett hogy azzal szemben állnánk, azaz ennek megfelelően érzünk jót vagy rosszat.

hzs

Küldve:

Sok újonnan érkező említi, hogy a második napon, nincs erejük, vagy nincs vágyuk a Konvencióra újra eljönni. Azonban amikor megérkeznek, azt érzik, hogy a szeretet meleg hulláma hirtelen elborítja őket. Mi történik velük?

Válasz:

Ez az, úgynevezett „megédesítés” ami akkor is felbukkan, ha nem értük még el a telesség állapotát. Tény, hogy mindegyik vonal három vonalat tartalmaz. Habár csak a balvonalat fedezzük fel, ennek van jobb, bal, és középső vonala is. Ez az, ami végig söpör rajtuk. Más szavakkal, a második napján a Konvenciónak láthatjuk a jobb oldal feltárását, a balvonalban.

Kérdés:

Néhány ember azt mondta nekem, hogy valami különlegeset éreztek, a Konvenció harmadik napján. Nem tudják, mi az, de teljesen megváltoztatta az esemény belső érzékelését bennünk.

Válasz:

Így van. Habár a középső vonal a balvonalhoz tartozik, annak a ténynek az ellenére, hogy még nincs beteljesedett feltátásunk, ez a vonal elhozott nekünk, egy bizonyos illuminációt Felülről. Ezért érezte ezt több ember.

Azonban nem szabad túlbecsülni, ami történt; ez mindössze egy nagyon kicsi illumináció volt. Együtt, a mi belső csoportunkkal, a rengeteg új emberrel, akik részt vettek a Konvención, ez egy kicsit nehéz volt. Mindazonáltal, elértünk egy nagyon szignifikáns változást a fejlődési utunkban. Ez mellesleg, egy pillanatnyi belépés volt “Jacob létrájához,” bár csak annak bal oldalára..

Mindezek után el kell érkeznünk a gonosz felismeréséhez, fel kell ismernünk, hogy képtelenek vagyunk elérni a spiritualitást a saját, magunkra irányuló vágyunkban, ami ellene van a természetünknek, és mostantól képesek vagyunk egy teljesen más koncepciót alkalmazni.

kn

Kérdés:

Mi a különbség aközött, hogy „úgy szeretni másokat, mint önmagamat,” és hogy „úgy törődni másokkal, ahogy magammal törődöm?”

Válasz:

“Úgy törődni másokkal, ahogy magammal törődöm” az aggodalom és gondoskodás szintje, amíg a szeretni „felebarátaimat mint magamat” egy beteljesítés szintje. Amikor a korábbi szinten vagyok, ez az „adakozás az adakozás érdekében” alapján történik, amikor nincs semmim, amit adhatnék.

Amikor felemelkedünk a spirituális korrekció szintjére, akkor a felkészülési időszakból átlépünk, a félelem (aggodalom vagy gond) időszakába, amelyben a személy megtanulja a másokkal törődést. Nem tudja kitölteni, beteljesíteni őket még, csak aggódik értük. A terület, az vágy a törődésre, elkezd megvalósulni. Aztán a szeretet fokozata követi, és ott már teljesen érthető lesz, hogy töltsünk ki, teljesítsünk be másokat.