Dr. Michael Laitman

Teremtő

Kapaszkodás a Teremtőhöz a csoporton keresztül

Kapaszkodás a Teremtőhöz a csoporton keresztül

A történelem során, számos generáción keresztül materiális vágyaink megvalósításának időszakán mentünk keresztül, míg el nem elértünk a kérdéshez, az élet céljához. Kerestünk egy választ erre a kérdésre, hogy mi az élet célja, végül eljutottunk a csoport gondolatához.

A csoportban mi “kimossuk” magunkat, úgy mint a ruhákat egy mosógépben, nem tudva hol, mit és hogyan, mint a gyermekek akik nem tudják hol vannak. Mi ebben az állapotban maradunk néhány alkalommal, néha évekig, addig míg el nem kezdjük az emelkedéseket és süllyedéseket.

Aztán, összerázkódunk. Hirtelen elfelejtjük, hogy mi volt előző nap, mintha feledékennyé válnánk. Néha, örömmel töltődünk meg, majd hirtelen pedig a szomorúság által. A Teremtő elkezd minket a jobb és bal oldal között ráncigálni, egyik oldalról a másikba lökve. Mi ezt érzelmileg és szellemileg is érezzük.

Ez addig történik, míg a személy meg nem érti, hogy ő képes egyenesen is menni, de csak akkor, ha a Teremtőhöz tapad, a csoporton keresztül, mert a Teremtő mindig a csoport közepén van. Ebből a célból, A Teremtő rángat minket és rángatni fog sok sok alkalommal, mindaddig, míg ezt meg nem értjük. A kabbala tudománya elmagyarázza nekünk előre, hogy miért kapjuk ezeket az állapotokat, így nekünk tudatosan kell törekednünk a Teremtőhöz.

2o12 November o5, Grúz kongresszus, WS1

SzL

17 nov 2012

Egy nem tévedhet

Egy nem tévedhet

Kérdés:

A természet a “pozitív-negatív” elvére épült, és az tartja egyensúlyban. A Teremtő egy teljesen pozitív tulajdonság. Miután az egész emberiség eléri az egységet, a Teremtővel való összetapadás után, lehetségessé válik az is, hogy egy pozitív tulajdonsággal haladjunk. Mennyire lesz komoly ez a változás? Minek köszönhetően változnak a tulajdonságok? Helyreáll áll-e az egyensúly a természettel?

Válasz:

Semmit sem csinálunk mi magunk; semmi mást nem teszünk, csak egy dolgot: vágyakozunk, hogy a Fény tegyen meg nekünk mindent. Ezért nem lehetséges, hogy bármit elrontsunk, hogy bármiben tévedjünk, hogy ártsunk.

Vagy felgyorsítjuk fejlődésünk folyamatát és gyengédebbé tesszük, vagy az végbemegy a maga útján és az gonosz, rossz – valamelyik a kettő közül.

Minél inkább hatunk a Fényre, annál jobbak leszünk, annál hamarabb érjük el a jó állapotot. Minél kevésbe hatunk a Fényre, annál lassabban haladunk, és annál több gondunk lesz.

Minden a mi erőfeszítéseinktől függ, hogy vonzzuk a Fényt. És az megtesz mindent. Ezért lehetetlen itt hibát elkövetni.

2012 November 5, Grúziai kongresszus

FG

16 nov 2012

A Szeretet Tisztító Tűze

A Szeretet Tisztitó Tűze

A Teremtő nem fog békén hagyni minket mert eléggé erősekké kell válnunk, hogy az egész emberiséget vezessük. Képzeld el, hogy milyen készülődésen kell végig mennünk.

Főleg tűrni kell a jövendő csapásokat, fogcsikorgatással, annak ellenére, hogy a Teremtő majd próbálkozni fog különböző módon szétosztani minket, számos okot adva (ráadásul, olyan logikus, olyan racionális, hogy úgy tűnik muszáj máshogyan viselkedni), de, az egység elleni munkát azonnal utasítsd el.

Bármilyen terv ami valóságos és jónak tűnik, hogyha széttépi a csoportot, nem kellene nekünk észrevennünk, el kellene fordulnunk ettől. Nekünk,  csak az egység a fontos.

Ezért nem kellene hallgatni nektek bármilyen másik javaslatokat, csak ellenőrizzétek,   hogy ez segít-e  a csoportnak egyesülni vagy nem. Harcoknak nem kellene létezniük. Minél nagyobb koncentrálás, minél nagyobb összetartozásnak kell, lenni, hogy ez az összetartozás égessen egy tüzet bennünk. Amikor meggyújtjuk  ezt a tűzet, mindegyik szívet egyesíti, mindegyik vágyat egy közös vágyba.

Ez az úgynevezett, szeretet tüze, ami az összes tisztátlanságot, hulladékot és méreganyagot elégeti. Csakis, ami a legtisztább, ami létezik mindenki szívében fog megmaradni. Nem is tudjuk hogy mi az, de csak az fog megmaradni a szeretet tüze után.

Ez a tűz szörnyű és nagyon durva. Hogyha átmész rajta, akkor eléred a szintet, amikor csak az egy vágy  van benned készen , és a csoportban feltárul a Teremtő.

2012 November 7, Grúziai Kongresszus

DH

16 nov 2012

A Teremtő megváltoztatása vagy saját magam megváltoztatása?

A Teremtő megváltoztatása vagy saját magam megváltoztatása?

Kérdés:

Ön számtalanszor említette, hogy a Kabbala egy tudomány. Akkor olyan koncepciók, hogy “az Isten személyes, vagy egyéni aspektusa”, valamint “az út a Kabbalán keresztül, az odaadáson keresztül történik” hogyan egyeztethetőek össze ezzel?

Válasz:

A magasztosabb erő a Kabbalában “természet”-nek van nevezve, vagy a “Teremtő”-nek. Hívhatjuk “Isten”-nek is. De ez a magasztosabb erő semmiben nem azonos, azzal ahogy azt a hívők gondolják. Mindez egy tiszta, fizikai, abszolút, jó hatóerő mindenre, ami csak létezik, mely erő állandó és változatlan. Ezért van az, hogy a hívők, függetlenül vallásuktól azt kérik, hogy az Isten változzon meg számukra, lényegében imáik erre irányulnak, míg azok akik Kabbalát tanulnak arra törekszenek, hogy magukat változtassák meg, mivel megértésük szerint az Isten abszolút és megváltoztathatatlan.

Amennyiben Ő abszolút mértékben jó, amennyiben Ő abszolút mértékben szerető, akkor én nem kérhetem Őt arra, hogy megváltozzon, hiszen Ő abszolút mértékben jó és szerető. Az abszolút koncepciója már önmagában azt jelenti, hogy nincs kitől mit kérnem. Például hogyan kérhetném édesanyámtól, aki már amúgy is a lehető legnagyobb mértékben szeret engem, hogy szeressen engem egy kicsit jobban?

Ennél fogva az összes aspirációnk, teljes munkánk arra szolgál. hogy magunkat változtassuk meg, hogy magunka felhúzzuk, hogy mi magunk olyanná váljunk mint Isten. Ezért van az emberi lény “Ádám”-nak nevezve, a “Dome”- hasonló szóból. A személynek el kell érnie ezt a szintet.

Ezáltal a Kabbala semmilyen módon nem kapcsolódik bármely valláshoz a világhoz való viszonyát tekintve, és ennél fogva tudománynak számít.

5 november 2o12, Grúziai kongresszus 1.lecke.

HZS

08 nov 2012

Szabadulás az ego minden feltételétől

Szabadulás az ego minden feltételétől

Meglehetősen sokat beszélünk a cél fontosságáról és a Teremtő nagyságáról, ami nélkül nem tudnánk dolgozni, mivel szükségünk van erőre. De a kérdés az, hogy miért van szükségem a Teremtő nagyságára? Ez egy olyan feltétel, aminek birtokában egyetértek az adományozással, vagy el akarom érni az adományozást és ehhez van szükségem a Teremtő nagyságára? Ez nagy különbség: az ésszerűség határain belül, illetve alatta dolgozom, vagy hittel dolgozom, amely meghaladja az ésszerűséget?

Ha az a feltételem, hogy érezni akarom a Teremtő nagyságát, különben nem tudok dolgozni, akkor ez a cselekedet az ésszerűség határain belül van. De ha azt mondom, hogy el kell érjem az adományozást, mivel számomra ez a legfontosabb a világon, és ehhez erőt kérek, amellyel jelenleg nem rendelkezem, ami képessé tesz engem az adakozásra, ez azt jelenti, hogy csak azért van szükségem a nagyságra, hogy az ésszerűséget meghaladó hittel dolgozzak.

Ez egy nagyon finom különbség, amit magamon belül kell tisztáznom. Lehetetlen szavakkal kifejezni, mivel a szavak csak összezavarnak minket.

Rábásh mondja: “Ha a személy nem érzi a Teremtő nagyságát, a test nem tudja magát teljesen lenullázni Ő előtte szívében és lelkében.” Ez egy törvény: a kapni akarás vágya csak a Teremtő nagysága előtt adja meg magát.

“De ha a személy csak akkor hajlandó a Teremtőnek dolgozni, ha látja a Teremtő fontosságát és nagyságát, már úgy tűnik, hogy kapni akar valamit a Teremtőtől.” Ez azt jelenti, hogy a személy egy olyan teher súlya alatt akar szenvedni, ami könnyű. Ha tudod, hogy egy táska egy nagyon fontos emberé, akkor azt nem nehéz cipelned. “Egyébként az ember nem akarna teljes szívvel dolgozni, mivel korlátozott és a leplezés által uralt, és nem mondhatja szabadon, hogy nem akar semmi mást csak adakozni”.

Ha egy személy a Teremtő nagyságát a munkája előfeltételeként állítja, akkor ez az állapot nem a Bina állapota, és nem szolgálhatja őt, mint egy “bárka“, melyen elmenekülhetne az összes kétség és gond elől, melyeket a bal vonal küld felé.

Így a Bina jellemzője a Hafetz Hesed, aminek semmit sem kell kapnia: ezáltal szabad. Csak azok, akik kapni akarnak valamit, korlátozottak a téma, és mások véleménye által. Ha valaki lehunyt szemmel dolgozik, nincs szüksége nagyságra vagy bármi másra, ezt hívják szabadságnak.

31 október 2o12, Napi Kabbala Lecke 1. rész, Rábásh írásai

FG

06 nov 2012

Lehetséges az Abszolút meggyőzése ?

Lehetséges az Abszolút meggyőzése ?

Kérdés:

Ha a Teremtő a végtelen szeretet és igazság, akkor, hogyan lehet összekapcsolódni az Ő frekvenciájával?

Válasz:

“A Tóra emberi nyelven beszélt”, és ezért a Teremtőhöz tartoznak ugyanazok a tulajdonságok amelyekkel mi rendelkezünk.

Tény, hogy mi a törvények világban élünk. Én a törvénnyel szemben valamilyen térben vagyok, amelyben egy erő működik, és én megtudom hívni az adakozását egy nagyobb vagy kisebb mértékben. Ilyen módon én változok, és nem az erő.

De a gondolatomban én változom, és ez zavartságot okoz. Azt akarom, hogy a Teremtő erősen szeressem engem, mert az Ő szeretete teljes. Azt akarom, hogy Ő többet adakozzon felém, mivel Ő száz százalékban adakozik felém. Én jót kívánok Tőle, könyörgök, hogy változtassa meg haragját a kegyelemre, de hogyan hivatkozhatok egy abszolút dologra? Milyen változásokat várhatók az erőtől, ha Ő jó és jóságos, a jóval és a rosszal egyaránt?

Akkor képzeld el magadnak, hogy a Teremtő nem hall, nem érez, hanem állandóan ad, állandóan adakozik.

Te egy olyan formába vagy felépítve, aki érzi az állapotát a megszerzés vágyában. A vágy érzi ami megtölti őt, és ez a felismerés meghívja benne ezeket az érzéseket vagy másokat. Mi az érzések tulajdonosai vagyunk, mivel mi mindig az érzelmi reakcióból beszélünk.

Például, ha én megérintem a villany kábelt 100 V feszültséggel, akkor érezni fogom azt. A probléma nem a kábelbe van, és nem a vágyban, hanem a köztünk lévő érintkezésben. Ily módon az összes érzelmek bennünk születnek meg, és nem a Teremtőben, de mi mintha Ő hozzá csatolnánk az érzéseinket.

Ezért legjobb, ha nem úgy képzeljük el a Teremtőt mint valaki élő embert. Nekünk a törvénnyel van dolgunk, és a változások mértékének megfelelően újból felfedezzük az Ő adakozását. Itt minden csak az mi érzékenységünkön múlik, a felfogásunkon.

2 október 2o12, Reggeli lecke, a Zohár könyvéből

BS

06 nov 2012

A Teremtőhöz vezető út lerövidítése

Miután az ember minden erőfeszítést megtett, olyan állapotba kerül, ahol össze van zavarodva, úgy érzi, körbe-körbe topog, mindezek után megpihenve mégis megpróbál tenni valamit még a csoportban vagy egyedül a tanulásban, a külső terjesztésben, majd pedig mindezen kísérletek után, az összes felsorolt erőfeszítést egyetlen pontba koncentrálva imát – MAN – emel a Teremtő felé.

Ez a kérés, amely a  sürgető segítség kérés, teremti meg az első kapcsolatot az ember és a Teremtő között, mivel az összes erőfeszítés eredményeképpen mind tudatosan, mind tudattalanul az ember magára vonja a Fény befolyását. Mi mindent megtettünk a hiány, a vágy megszerzése érdekében, legyen az bármilyen, akár támogató akár ellentétes, negatív vagy pozitív, ez mindig egy vágy marad, amelyből kiindul minden cselekedetünk. Minden alkalommal egy új hiányt tárunk fel, egy új igényt a kielégülésre, és ezzel vonjuk magunkra a Fényt, mivel a vágyak és a Fények eredendően össze vannak kapcsolva. Először magunkra vonjuk a Fényt, majd pedig ez elkezd rajtunk működni.

Így a különböző cselekedetek által nekünk csak arra kell ügyelnünk, hogy lerövidíthessük az utat. Mit jelent a lerövidítés? Ha mi helyes szándékot emelünk fel, a változás sokkal gyorsabban jelennek meg bennünk, és növeljük a változás frekvenciáját. Nem ugorhatunk át ezer Reshimot (spirituális információs gének), kihagyva őket, majd pedig újabb ezret, ezáltal ugrálva az idő tengelye mentén. Képes vagyok azonban letapogatni az összes Reshimot, feldolgozni ezáltal őket, és ha célzatosan teszem ezt, együtt a környezetemmel, amely támogat, de ugyanakkor nyomás alá helyez engem, akkor sokkal gyorsabban feldolgozom ezen a módon a Reshimokat.

Végezetül elérünk a helyes hiányt, amely a saját intenzitásának és karakterének megfelelően vagy a “felöltözés Reshimoja“, vagy a “keménység Reshimoja.” A felöltözés Reshimoja nem belső, mivel mindig egy magasabb szinten van, azonban többé kevésbé mégis megértem, amit hordoz magában, elképzelve azt az állapotot, ahol el akarom érni a megfelelő keménységet. Ha a Reshimo többé vagy kevésbé hozzáidomul a kapcsolatunk állapotához, a Teremtővel való kapcsolathoz, akkor ez a felgyorsítás megtörténik.

A lehető leggyorsabb kitöltése a Reshimonak a forrásainkból való tanulás során lehetséges, ahogy azt annyi cikk leírja, a vágy az, ami a tanulást imába fordítja. Általában minden erőfeszítés az emberben tárul fel a tanulás alatt és a leghatékonyabb feltételek a Zohár Könyvének olvasása alatt állnak fenn erre.

Ha az ember a korrekcióra gondol, miközben a csoporthoz kapcsolódik hogy belefoglalja magát, elvesszen benne, hogy az általános vágyhoz fordulva feltárulhasson számára a Teremtő ezáltal elégedettséget is okozzon a Teremtőnek. A Zohár hatalmas segítség a Reshimo legirányozottabb és leggyorsabb kitöltésére.

31 október 2012, Napi Kabbala lecke 2-dik részéből, A Zohár

KN

04 nov 2012

Megállapodás a Teremtővel

Megállapodás a Teremtővel

Kérdés:

Azt mondod, hogy míg a Zohár könyvét olvassuk hiányzik az egység szándékainkban, mit jelent ez?

Válasz:

Mi a korrekcióval foglalkozunk, a korrekció az az erő, mely által lettünk mi is megteremtve; ezt az erőt hívjuk Reformáló Fénynek. Az az erő, mely létrehozott, összetört és elrontott mindent annak érdekében tette mindezt, hogy ebből a különleges romlottságból, ahol mi találjuk magunkat képesek legyünk megérteni és elérni a teljességet.

Azonban annak érdekében, hogy képesek legyünk a romlottságunkból felemelkedni kérnünk kell ezt az erőt, hogy dolgozzon rajtunk. Ez csak akkor következik be, ha mi először korrigálódni akarunk, ha hiány érzetünk keletkezik. Ezután teljes összhangban működik a mi hiány érzetünk minőségben és mennyiségben.

Ez azt jelenti, hogy tudnunk kell, hogy a javításokat az erő fogja végrehajtani. Azonban ha mi nem tudjuk, hogy milyen korrekciókra van szükség, hogyan tudnánk azt kérni? Ezért kaptunk egy úgynevezett játékot, melyben mi eljátsszuk a kapcsolódást, egységet és egymáshoz közeledést a találkozókon, mintha mi már korrigáltak lennénk, mintha mi akarnánk a korrekciót, mintha kapcsolódnánk egymáshoz … stb.

Ha azt állítjuk a játék során – nem többet annál, – hogy szükség van ránk, ha eleget teszünk legalább néhány kapcsolódásra a korrekció által, a Fény elkezd rajtunk dolgozni és befolyásol minket. Ez egyfajta megállapodás: Én azt teszem “mintha” és te pedig azt, hogy “ez igazi”. Az alsónak szükséges sírnia a Felsőhöz, és válaszul meghozza a korrekciót. Ez a rend szintje minden szinten.

Tehát, ha ez a helyzet, akkor mit tehetünk? Minden imánknak a közöttünk lévő kapcsolódásra kell vonatkoznia, mert ez a széttöredezettség korrekciója. A kapcsolat, amelyet megpróbálok elérni azt jelenti, hogy én tudom, hogy én nem vagyok képes megtenni, és csak van a Felső erő tudja mindezt megtenni.

Így egyrészt, én kapcsolódni akarok, másrészt tudom, hogy nem tudom ezt elérni a felső erő nélkül. Ezután a Fény jön és elkezd dolgozni rajtam. Ez az egész művelet sorrendje.

Ezt azt jelenti, hogy a korrekció folyamatában egy hiány keletkezik, mely előkészíti a Tóra fogadását. A Tóra maga egy módszer a kapcsolódásra, és a Felső Fény az az erő, mely elvezet a kapcsolódáshoz. Nincs semmi más, csak ez.

28 október 2o12, Napi kabbala lecke II. rész

SzL

02 nov 2012

Helyezzél imát a szándékba!

Helyezzél imát a szándékba!

Azt mondja, hogy a Teremtő imát helyez a személy szájába, ahogy megtölti a személyt a helyes szándékkal. A Fény elrendezi hiányosságainkat, és akkor mi képesek vagyunk felkiáltani a helyes hiányosság felfedezésével, amiért meg is kapjuk a korrekciót és a beteljesülést. Minden a Fénytől származik. Semmi nem létezik, ami ne annak segítségével történne.

Tehát, amikor mi a Fény forrása előtt állunk, mely a Zohár Könyve, akkor követelnünk, kérnünk kell, azt kell akarjuk, hogy a Fény elrendezze, megformázza, a helyes imát, a hiányosságot, a szükségességet, hogy mi kétséget kizárólag az adakozás tulajdonsága felé haladjunk, lépjünk tovább. Ez a tulajdonság segít majd minket olyan felfedezéseket elérni, melyek csakis annak érdekében lesznek, hogy mi elégedettséget adhassunk a Teremtőnek, nem pedig saját magunknak. Engedjük hogy a Fény elvégezhesse munkáját.

Tehát mindannyian együttesen ezért a hiányosságért könyörgünk, egyfajta hiányosságért a Teremtő érdekében. Lehet hogy maga ez a hiányosság kérelmünk a Teremtőhöz, teljesít majd be minket, és nekünk semmi másra nem lesz szükségünk csak erre. Ez már az imára adott válasznak számít. A sóvárgás és hiányosság lehet aktuálisan maga a beteljesülés.

2o12 október 29., Reggeli lecke 2.rész, Zohár

(HZS)

01 nov 2012

A Teremtőhöz való kapcsolódás, az Ő benne való beolvadás nélkül

A Teremtőhöz való kapcsolódás, az Ő benne való beolvadás nélkül

A Teremtő a természet leguniverzálisabb, és legáltalánosabb törvénye. Ő van úgy nevezve, hogy “A Jó aki Jót cselekszik”.

A természet törvénye számtalan részből áll: a kövületi, növényi, állati és beszélő szintekből. Általában mindez a megszerzés iránti vágyról szól, melynek kielégítésére törekszik a Teremtő. Ő azt akarja hogy mindezen szintek a legmaximálisabb jóság érzetében létezzenek.

Mi képes őket beteljesíteni? Semmi más nem elégítheti ki őket mint az, hogy ugyanabban az állapotban létezzenek, melyben a Teremtő maga található. Bármi ami ennél alacsonyabb szint nem tekinthető úgy, hogy “A JÓ aki Jót cselekszik”, mivel ez azt jelentené hogy valami hiányzik.

Tehát a teremtés célja nem az, hogy a személy “beolvadjon”, vagy feloldódjon a Teremtőben. Épp ellenkezőleg: a teremtésnek meg kell őriznie egyéniségét, és ugyanakkor hasonlóvá kell válnia a Teremtőhöz.

A maximális, legmagasztosabb jóság amit a teremtés megkap: “Nagyszerű! Te minden Tőled telhetőt nekem adtál, most én nem adom meg magam Neked semmiben – sem abban a formában hogyan fejezem ki magamat, sem működési formámban, sem azokban az állapotokban melyeken keresztül megyek”. Ez az állapot melyet nekünk el kellene érnünk.

A teremtés számára csak akkor lehetséges a tökéletesség érzékelése, ha megmarad mint teremtés, azaz valami, ami szemben áll a Teremtővel. Ugyanakkor a teremtésnek hasonlóvá kell válnia Ő vele anélkül hogy feladná “függetlenségét”.

Ennek érdekében a teremtésnek át kell élnie azt az állapotot, amikor ellentétes a Teremtővel, meg kell maradnia ebben az állapotban, azaz belsőleg meg kell tartania a gonosz hajlamot, meg kell tartania az ellentétes vágyakat, és egy jó szándékú attitűdöt kell építeni ezek felett. Csakis amennyiben a teremtés képes megtartani mindkét pólust, akkor maradhat meg teremtésnek, de ugyanakkor mindeközben hasonlóvá válik a Teremtőhöz.

Ezt a folyamatot a csoporton belül kell végrehajtani, azaz a vágyaknak azon kicsiny részében, melyek a beszélő szinthez tartoznak, mely rész “Izrael”-nek van nevezve. Ez a csoport az melynek be kell indítania a folyamatot, hogy keresztül menjen a hibákon, és azok felett korrekciót végezzen. Miután ez a munka teljessé vált, a csoportnak a munka eredményét át kell irányítania az egész emberiség számára, és cserébe, az önkorrekción keresztül az emberi szint megváltoztatja majd az állati, növényi és kövületi szinteket. Ez az elkövetkezendő események szekvenciája.

A Teremtőhöz való kapcsolódás, az Ő benne való beolvadás nélkül

2o12 október 21., Reggeli lecke, 4.rész, “Mátán Torá” (A Tóra átadása)

(HZS)

31 okt 2012

67 queries in 0,712 seconds.