Dr. Michael Laitman

Teremtő

Hinni vagy játszani

Hinni Vagy játszani

Kérdés:

Hogyan lehetséges meghatározni, hogy a Teremtő az aki elintézi a barátok közti problémákat, hogyha Ő el van rejtve és nem látjuk Őt?

Válasz:

“Nincsen senki más Rajta kívül”. Egyszerűen hinni kell és eszerint viselkedni ameddig fel nincsen fedve. Akkor fogjuk látni, hogy valóban így van.

Hogyan viselkedjek spirituális módon? Amikor a közelségen dolgozok. Úgy kell viselkednem, mintha a Teremtő előtt lennék. Hiszek ebben? Nem ebben?

Vallásos emberek azt hiszik, hogy a Teremtőhöz imádkoznak. Mi nem úgy viselkedünk. Mi adakozási cselekvéseket próbálunk végrehajtani mintha a Teremtő bennünk lenne. A Teremtő az adakozás tulajdonsága, és azt képzeljük el, hogy Ő bennünk van, és ezzel a módszerrel cselekszünk.

Így hívjuk meg magunkra a Teremtőnek a Körülvevő Fényét, ameddig tényleg ott terem, alakot szerez, és tevékenykedik ránk.

Így a mi cselekvéseink játékoknak vannak hívva, úgy játszuk mintha tényleg a Felső Világban lennénk, mint kisgyerekek akik felnőttként színlelnek, és így megszerezzük a Teremtő összes tulajdonságait. De ha egy gyermek nem játsza ezt el, akkr felnőtté fog válni, és idősebb lesz, de gyermek marad.

Szóval, más módszerekhez képest, nem csak látjuk magunkat a jövőbeli állapotunkban, hanem most azonnal akarjuk megvalósítani. Így nem lehet egy olyan helyzet ahol mellettem létezik egy másik csoport, és nem akarnék összekapcsolni velük. Hogyan tudnék elképzelni egy jövőbeli világot, a következő szintemet, hogyha ugyan akkor nem akarnék összekapcsolódni egy másik csoporttal? Ez a jövő?

2o12 November 11, Virtuális leckéből

DH

30 nov 2012

A Teremtő érzékelése

A Teremtő érzékelése

Kérdés:

Hogyan tudom jobban érzékelni a Teremtőt?

Válasz:

Ezt a féle példát már sokszor előrehoztam, hogy mi érzékenységet szerzünk egy különös jelenségnek, miután elkezdünk dolgozni vele, akkor is hogyha azelött nem voltunk annyira érzékenyek. Érzékenyebbé tudunk válni mindenre: kövekhez, fákhoz, más emberekhez. Először nem figyelünk egy emberre, és aztán elkezdünk ráérezni egyre jobban, és mindent felfedezünk róla. Ez az úgynevezett “Egy szokás természetessé válík”.

Szóval, a munkát amit a barátaimmal teszek a Teremtő iránt kell céloznom. Igyekszek felfedezni a barátaim tulajdonságait, amikre nincsen semmi szükségem, és egyáltalán nem érdekelnek, hogy felnöveljem az érzékenységemet hozzájuk. Nem a barátnak az anyagi természetét, hanem a Teremtő iránti hozzáállását. Akkor annál a pontnál ahol össze vagyok kapcsolva és akarok is összekapcsolódni vele, felfedezel egy érzékenységet a Teremtőhöz.

Magát a Teremtőt nem érzékeljük. Csak a kapcsolatainkon keresztül tudjuk felfedni. Szóval amikor megerősítjük az érzékenységeinket a barátok közti kapcsolatainkhoz, az valóban erősíti az érzékenységünket a Teremtőhöz.

2o12 November o6, A Grúziai Kongresszusból

DH

28 nov 2012

A valóságot cselekedetek alkotják

A valóságot cselekedetek alkotják

Báál HáSzulám, “A Kabbala Bölcsességének lényege”: Mivel egyáltalán nem érzékeljük a Teremtőt, lehetetlen, hogy elérjük bármely teremtményének lényegét, még a kézzelfogható tárgyakét sem, melyeket kezeinkkel érzünk.

A törvénynek megfelelően észleljük a Teremtőt: “Jöjj és láss”. Nem tudom, mi a Teremtő lényege, de “jöhetek és láthatom”. Hogy ezt megtegyem, meghatározott cselekedeteket viszek véghez, melyek által megismerem a Teremtőt, ahogy mondva van “A cselekedeteid által ismerünk meg Téged”. Az egész valóság, a Teremtő cselekedeteinek összessége, és ahogy Ő feltárul, az saját korrekciónk eredménye és annak, hogy érzéseinkben észleljük Őt. Azért érzékelek mindent az edényeimben, mert ott felfedezek egy másik jelenséget, beleértve a Teremtőt.

A “Teremtő” a legfelsőbb szint, melyet elérhetek. Az adakozás és a szeretet irányítja a teljes valóságot. Felfedezem a törvényt, hogy jót cselekedjem az Ő teremtményeivel, a Jó, amely Jót tesz; felfedezem a jelenséget, mely minden edényben benne rejlik, minden részemben, a lelkemben és vágyaimban; látom és érzékelem, hogy Ő az első, az eredeti. Kiderül, hogy még mielőtt elkezdtem megérteni, észlelni és érezni, volt valami, ami meghatározta gondolataimat, vágyaimat és tetteimet.

De hogy lehet az, hogy először észlelem ezt és aztán veszem tudomásul és ismerem be, hogy Ő létezett először. Lehetséges ez? Igen. A cselekedeten belül észlelem és felfedezem, hogy Ő volt először. Tehát minden csak a cselekedetből ered. A spiritualitásban én nem ismerhetek vagy azonosíthatok valamit, ami nem mozog és nem cselekszik.

2o12 November 19, Napi Kabbala leckék 4. részéből: “A Kabbala Bölcsességének lényege”

FG

27 nov 2012

Egy öntudatos törekvés a Teremtő felé

Egy öntudatos törekvés a Teremtő felé

A Teremtőhöz való megfontolt közeledés azt jelenti, hogy szervezünk egy csoportot, egy szellemi központot, amely összegyűjt minket. Törekvésünk célja az előrehaladás. A csoportban mindenki egyenlő és összefonódott állapotú. Kifejezett elvárásunk, hogy megtaláljuk a Teremtőt és hozzátapadjunk úgy, mintha az lenne az egyedüli esélyünk a megmenekülésre.

Ahogy egy kisgyermek ragaszkodik anyjához (akinek semmilyen ismerete sincs a világról), megragadja őt, érzi őt, felismeri az illatát, neki nincs szüksége semmi másra. Nekünk is hasonló állapotba kell kerülnünk, a Teremtőhöz kell ragaszkodnunk, ami csak a csoporton keresztül lehetséges. Ez a mi üdvösségünk! Konkrétabban, ebben az állapotban mi képesek vagyunk keresztül hatolni a Machszom-on (a határon, mely elválaszt minket a spirituális világtól), ez az első lépés a kapcsolódáshoz, a hozzátapadáshoz, a Teremtővel való kapcsolathoz.

Jól megírták azt, mely elmondja az Egyiptomból való kivonulás történetét, mikor már valaki nem tudja többé, hogy mi történik vele. Az emberek éjszaka menekülnek, futva rohannak, nem tudják hova jutnak, majd beugranak a Vörös tengerbe, mint egy szakadékba, de már ez nem számít – ami fontos nekik, hogy a Teremtőhöz törekednek úgy, hogy közben Hozzá vannak tapadva. Nem ismert, hogy mi fog ott történni velük, de ezt nem is szükséges tudniuk. Ha az ember ebben az állapotban találja magát, ez lesz az az állapot, ami átküldi a Machszom-on. Itt mi még csak óvatosan vagyunk ringatva (ebben az állapotunkban) úgymond egyik oldalból a másikba, majd ebből alakul ki a nagy felrázás.

Azután, hogy a személy átjutott a Machszomon, egyre jobban elkezd rázkódni. Ide-oda csapong egyik oldalból a másikba. Ekkor megtalálja egyrészt a Klipot-ot (a Héjak), másrészt az Istenséget, azaz a szennyező és Szentség erőit. Majd számos probléma veszi kezdetét, ami nem csillapodik a Gmár Tikkun-ig (végső korrekcióig). Az utazás megkezdődik alulról a a gúla tetejéig, és a mínusz és plusz (a két szélsőség) egyre hatalmasabb és hatalmasabb lesz. Ezért van egyre nagyobb szükség a Teremtőhöz való hozzátapadásra. A hozzátapadás fog segítséget nyújtani nekünk. Ezt hívják úgy, hogy “segíts ellene”.

Van-e másik lehetőség, hogy eljussunk Hozzá, úgy, hogy mi még egoisták, vele ellentétesek vagyunk? Nem, az nem lehetséges.

Szóval, mi a szerepünk ebben? Az, hogy amikor ide-oda csapódunk, nekünk rá kell tapadunk a Teremtőre, mint egy kisdednek az anyjára, sírva, vágyakozva, ragaszkodva hozzá.

Kérdés:

Mit kell tennünk annak érdekében, hogy mi megragadjuk ezt a folyamatot és jóvá, tudatossá, méltóvá alakítsuk? Hogyan alakíthatjuk mindezt úgy, hogy részt vegyünk a folyamatban és nem csak egyik oldalból a másikba legyünk dobálva? Hogyan legyünk hozzátapadva olyan hosszan, ahogy az csak lehetséges? Hogyan lehetséges ezt az utazást elviselhetőbbé változtatni? Hogyan lehetséges felgyorsítani a haladásunkat?

Válasz:

Mi magunk résztvehetünk ebben a folyamatban, de csak abban az esetben, ha mi nagyon erősen összpontosítunk rá és elérjük a csoportban kapcsolódási pontot. Ezen a ponton keresztül vagyunk képesek a legerősebben a Teremtőhöz tapadni.

Folyamatosan így kell tennünk, miközben a Teremtő az egyik oldalból a másikba taszigál minket, egy magasztos kapcsolatba kerülünk Vele, függetlenül a rázkódás mértékétől, mi közelebb és közelebb kerülünk a Teremtőhöz. Olyan állapotban leszünk, amikor a kölcsönösség, az egység, a szeretet, és a kölcsönös segítségnyújtás jellemez minket, ekkor mi egy teljes egészt alkotunk, ez nagyon fontos számunkra. Nem menekülhetünk el a problémák elől, mindez nagyon fontos önmagában.

2o11 November o5, Grúziai kongresszusból

SzL

26 nov 2012

Miért ráncigál minket folyamatosan a Teremtő?

Miért ráncigál minket folyamatosan a Teremtő?

Mi folyamatosan a befolyása alatt vagyunk ennek az egyetlen és egyedüli erőnek, a Teremtőnek – “Nincsen más Rajta kívül”. Miért zavar minket össze állandóan? Mi alszunk, és aztán mi hirtelen felébredünk, ihletet kapunk, örvendezünk, és aztán újra nincs ötletünk, hogyan tovább. Mi azt érezzük, hogy közel akarunk lenni barátainkhoz, aztán pedig olyan távol szeretnénk tőlük lenni, ahogy az csak lehetséges, távol a csoporttól. Egyszer magas spirituális szinten vagyunk másszor pedig szomorúak vagyunk. Mit akar Ő velünk? Miért lökdös minket állandóan egyik oldalról a másikra? Miért nem ad pontos, konkrét utasításokat nekünk, hogy kell előre haladnunk?

A vallások ezt diktálják: “Tedd ezt és ezt, és minden jóra fordul. Ne tedd azt máskülönben bajba kerülsz”. Minden világosan szól. Ezzel a módszerrel tanítjuk gyermekeinket is: “Hagyd ezt abba, ez rossz dolog. Akkor leszel sikeres, ha azt teszed, amit én mondok neked”.

Minden, amit a világunkban teszünk többé kevésbé világos számunkra, kivéve a saját lelki munkánkat. Olyat csinálunk, ami egyszerűen megfoghatatlan. Állandó zavart érzünk. Mindaz, amit tegnap még tisztán értettünk, ma már teljesen homályos és nem tudjuk visszahozni azt. Miért változtat minket a Teremtő olyanokká, akik egyik állapotból a másikba csapongnak, ebből valamilyen következtetéseket vonhatnak le mások? Ha Ő az Egyedüli, az Egyedi és az Egységes, ha Ő az egyetlen erő, amely minket irányít, akkor hogyan származhatnak Tőle ezek a különböző állapotok? Miért tesz meg Ő mindent azért, hogy összezavarjon és megzavarjon minket, és olyan állapotba vigyen minket, ahol vágyaink és gondolataink már egyáltalán nem segítenek.

Kérdés:

Miért csinálja mindezt? Ha, mondjuk, ez az egyedüli erő taszigál minket egyik oldalból a másikba, akkor miért visz minket olyan állapotba, ahol minnél jobban haladunk, annál jobban kétségek és bajok között találjuk magunkat. Valóban azt akarja, hogy közelebb kerüljünk Hozzá? Miért nem akarja, hogy intelligensebbek és erősebbek legyünk? Csak egy cél létezik, egy módszer, és semmi más. Akkor miért éljünk át az ellenséges érzéseket és véleményeket? Mi történik itt általában? Miért van mindezekre szüksége?

Válasz:

A Teremtő folyamatosan összeráz minket azért, hogy megértesse velünk, hogy mi tehetetlenek vagyunk, továbbá hogy motiváljon minket, hogy felkeressük Őt. Hogy miért ráz minket állandóan, mintha egy mosógépben lennénk? Azért teszi mindezt – kiveszi a lábunk alól a talajt, amin állunk, – hogy belé tudjunk kapaszkodni …

2012 November 05, Grúziai kongresszusból

SzL

26 nov 2012

Hagyj fel az ódivatú forma gondolkodással

Hagyj fel az ódivatú forma gondolkodással

Kérdés:

Egy barátunk, aki ellátogatott a New York-i hurrikán után, a New York-i csoport a hangulata nem volt már ugyanaz, mint abban a nehéz időszakban, mint amikor a tanulásra és egy szoros kapcsolatra irányultunk.

Válasz:

Meg kell köszönni a Teremtőnek a hurrikánt!

A kérdés az, minek van szükség erre? Okos embernek elég egy kis szúrás, és ő készen van: “Én készen állok, jó leszek”. És a makacsok megkövetelnek egy komoly ütést, és ez az úgynevezett “Én keményítettem meg a Fáraó szívét”. Minden a személyen múlik.

Remélem, hogy a mi módszerünk segítségével, a kapcsolatok fejlesztése során, a mi kapcsolatunk az interneten a közönséggel, és mindazt amit elértünk mi is a mai napon, ami egy kis vért jelent, elmagyarázza az embereknek és magunknak, hogy ezek a csapások egyszerűen eltünnek, ha elkezdjük nézni őket, mint eszközt a felemelkedéshez.

Báál HáSzulám irja az egyik írásában, hogy mindez csak úgy tűnik a számodra. Csak nézd meg őket az oldalról, mivel az oka, kötelezzen téged a Teremtőhöz fordulni, és ők azonnal eltűnnek. Fordulj Hozzá, és nincs probléma.

Meg kell értenünk, hogy a mi világunkban,az ami megjelenik nekünk, abból nincs semmi ami valóban létezik. Mindez úgy tűnik nekünk, az érzékeinkben jelenik meg. Amint mi “megformáljuk” magunkat a Teremtővel, akkor minden eltűnik.

Tehát, gyertek cselekedjünk sokkal okosabban, hagyjunk fel a korábbi gondolatformákkal, azok már elavultak.

2012 November 11, A Kabbala kurzusból, “Szibéria egyesíti a világot”

BS

25 nov 2012

Sok probléma, de az oka egyetlen

Sok probléma, de az oka egyetlen

Zohár könyve, valamint az egész Tóra, csak a köztünk levő kapcsolatról beszél: hogyan kapcsolódni, és a mi kapcsolatunkban feltárul egy  új erő. Minden alkalommal, amikor erőfeszítéseket teszünk, az egymással való összekapcsolódás érdekében, mintha próbálnánk behatolni a kölcsönös kapcsolat középpontjába, néhány “kilogramok” erejével. Ha már létrehoztuk a szükséges feszültséget az összekapcsolódáshoz, akkor felfedezzünk egy speciális kapcsolatot, az úgynevezett “Ászia világa”. Ha  még nagyobb feszültséget, teremtünk, akkor feltárul számunkra az úgynevezett “Jecira világa”. És mi így emelkedünk minden spirituális szinten. Semmi ennél több.

Tehát, a Zohár olvasása közben mi folyamatosan vizsgáljuk, hogyan lehet csatlakozni erősebben egymáshoz, és letisztázzuk a köztünk levő kapcsolatot. Ebben a kapcsolatban, amelyet felfedezel, te megszerzed a kölcsönös adakozás mértékét, és a kölcsönös adakozás mértékének megfelelően te elkezdesz felfedezni egy különleges erőt, a Teremtőt. Ezt hívják “A teremtmények szeretetén keresztül a Teremtő szeretetéhez”.

Érdemes erre az állapotra gondolni, mert ezenkívül nem létezik semmi más. Minden szinten csak ez az állapot létezik, és a felfedezés. Amilyen mértékben te már képes vagy ebben az állapotban lenni, és még mindig nem vagy benne, te szenvedést érzel: rakétákat, pénzügyi problémákat, mindent lehetségest kivétel nélkül. Mindennek csak ez az oka: hogy te nem vagy eléggé összekapcsolódva a többiekkel.

2012 November 22, Reggeli lecke , a “Zohár könyve” – ből

BS

24 nov 2012

Az Örökkévalóság Fénye

Az Örökkévalóság Fénye

Kérdés:

Mi a Teremtő definíciója?

Válasz:

A Teremtő egy olyan erő a személyen belül, mely adakozik. Ha a személy úgy érzi, hogy a kapcsolathoz és adakozáshoz tartozik, akkor a Teremtő már él benne. A személy valami újat érez, olyat ami nem az övé, valami felsőbbét és azt akarja, hogy ez a felsőbb benne legye, amivel ő valami jobbat szerez meg még ebben a korporeális világban.

Kérdés:

A végén kiderül, hogy egyetemesen öntudatunkon kívül érjük el a Teremtő kinyilatkoztatását?

Válasz:

Ez így van, amíg ez AHP és nem GE, “Csak a tetteid által ismerhetlek meg, hogy ki vagy”.

Az egyetemes, hogy tettei által egy jobb életet érez a személy működő kapcsolataiban. Képzeld el, hogy hirtelen minden jól megy, te és a családodnak mindene megvan, gyermekeidről gondoskodnak, egészséges vagy és biztonságban vagy… mindez a boldogságból származik? Mindez a közöttünk lévő kapcsolatból ered, általános kollektív érzetet ad ez számunkra, olyanok vagyunk, mint a testvérek. Egyfajta egység, szeretet, és egyfajta megállapodás az, hogy a Teremtő a teremtményekbe öltözött, kapcsolatainkba.

Mind emellett, egyfajta örök áramlást érzünk ezekben. Ez egy speciális megvilágítása az egységnek, ami elmondja a személynek:”Te élsz, és élni fogsz”.

Én ezt a kiegészítést másokkal való kapcsolataim és velük való együttéléssel kapom. Az életem meg van osztva mindenkivel; én teljesen bennük élek és ezért érzem az örök életet, az örök létezést. Az élet és halál illúziója eltűnik, amíg azt éreztem az csak az elválasztott és korlátozott egómban volt. Most, bár, amikor az egóm szétterjed közöttünk, amikor én mindenkitől függök és mindenki tőlem függ, soha többé nem érzem azt, hogy meghaltam, közöttetek élek mindörökké.

Mindez csupán pszichológia, egy belső érzés. Mindezt így érzi egy átlag ember, amikor is ő lépéseket tesz a kapcsolat felé. A spiritualitás egy kiegészítését érzi az élete minden területén. Ez “spirituális”, mert kitolja magát mások elé és az adakozás ereje hat rá. Még ha tettei mindezt elfújják, és nem fogja fel pontosan a tényleges okokat, hogy miért történik mindez, még akkor is, ha mindentől meg van óvva, ez normális. Mi így működünk, a Kabbalista Bölcsek szerint.

Habár az egyetemes hangsúly a tetteken van és nem a belső tisztaságon, ők felfedezhetik a Teremtőt és megtapasztalhatják a spirituális érzést. Mindenki, aki részt vesz az adományozásban úgy van nevezve:“ember”, még akkor is, ha ő a teljesen mechanikus szinten van. Nincs különbség köztük, ők is az egyetemes egész része.

2012 November 14, Napi Kabbala lecke 4. részéből, “A Kabbala Bölcseletének lényege”

SzL

23 nov 2012

A kölcsönös garancia ereje: próbáld ki és meglátod

A kölcsönös garancia ereje: próbáld ki és meglátod

Minden száműzetés, amelyen eddig Izrael népe keresztülment, a kölcsönös garanciából való száműzetés volt. És minden alkalommal a szenvedés oly mértéket öltött, hogy Ábrahám csoportja újra összekapcsolódott. De egyszer a megszerzés iránti vágy akkorára nőtt, hogy a testvéri szeretet alaptalan gyűlöletté alakult. A Templomot lerombolták, a kölcsönös garancia megtört, és az emberek a legutóbbi száműzetésben találták magukat, mely napjainkig is tart.

Ma, ahogy Báál HáSzulám mondja nekünk, Izrael népe olyan, mint egy zsák mogyoró, ami csak a külső körülmények hatására van együtt. Más nemzetek gyűlölete arra kényszeríti őket, hogy bizonyos mértékben kapcsolódjanak, de ez a kapcsolat nem létezik a belső kapcsolatban, vagy a természetes kapcsolatokban, amelyek más nemzeteknél jellemzőek. Izrael népe között csak a kölcsönös garancia kapcsolata létezett, mikor felismeréseik és megértéseik, és erőfeszítéseik azt célozták, hogy együtt legyenek.

Bármely más nemzet természetes ösztönös erő által egyesül, míg Izrael népének dolgoznia kell kapcsolódásán, máskülönben ezt a munkát a körülöttük lévők gyűlölete végzi el, nem hagyva más esélyt. Ilyen esetben Izrael népe a mozdulatlan természet szintjén kapcsolódik össze; így nem fejlődik és száműzetésben marad, mivel nem saját magától, saját önszántából halad a kapcsolódás felé; nem igyekszik, hogy felfedezze az adakozás és a szeretet minőségét , ami “a Világ Bajnoka” (אלוף); a héber Aleph betű (א) a különbség a száműzetés (גלות – Galut) és a visszafizetés (גאולה – Geula) között.

Izrael gyermekei otthagyják a száműzetést, mikor igyekeznek, hogy felfedezzék az adakozást és a szeretetet a közöttük lévő kapcsolatban. Így hát még ma is száműzetésben élnek, és nem alkotnak még egy nemzetet. Csak a bajok sorozata tartja őket össze, ezért nem szóródnak szét, így képesek betölteni szerepüket és tovább tudják adni az üzenetet az egész világnak, és egyszer majd megelégedést hoznak a Teremtőnek.

Ez a jelenlegi helyzet. Ez azt jelenti, hogy Izrael gyermekeinek, minden erejüket abba kell fektetniük, hogy a külső nyomástól a belső nyomás felé mozduljanak. Ha belső nyomás már erősebben kötelezi őket a kapcsolódásra, mint a rakéták vagy az általános gyűlölet más megnyilvánulása, akkor a külső nyomás leáll. Izrael népének folyamatosan köteleznie kell magát, hogy kapcsolódjon felülemelkedve a külső tényezők nyomásán.

De ma a népek készek kapcsolatról beszélni és ez egyszerűen szégyen. Rossz az a helyzet, melyet a Teremtőt azért idéz elő, hogy összekapcsolja őket a világ nemzetei között lévő ellenségeik által. Ez nem Izrael népének valódi hivatása, és erre nem is lehet büszke. Az emberek nem alakítanak ki jó és kívánatos kapcsolatokat egymás között, a külső erők végzik el ezt a munkát. Mindeközben, nekünk belső erőnket kell fejlesztenünk, azáltal, hogy a kapcsolódásba fektetjük be azt, és akkor a külső nyomás leáll. Egyszerűen eltűnik majd.

Ezt nagyon egyszerű letesztelni, mivel a belső kölcsönös kapcsolódás nem kerül semmibe, nem igényel semmit, csak vágyat és elhatározást. Tehát próbáljuk ki és lássuk milyen hozománya van. Semmi kétség, hogy meggyógyítja a társadalmat, segítségére lesz az országnak és hasznára válik mindenkinek. Az autóbalesetek és a bűncselekmények száma csökkenni fog. Ugyanakkor, folytatjuk majd, hogy lássuk ez segít-e megerősíteni biztonságérzetünket, és hogy hatással van-e ellenségeinkre. Amondó vagyok: teszteljük!

2012 November 16, A Napi Kabbala Lecke 4. részéből, Báál HáSzulám írásai

FG.

21 nov 2012

A lelki háromszög

A lelki háromszög

Kérdés:

Hogyan tudunk elérni egy szabad akaratot az egoizmusunktól a mi emberek közti kapcsolatunkkal? Hogyan tudok öntudatosan szabad lenni és szabadon fejlődni, és nem pedig egy bottal lökve a boldogság felé miközben egy cukorka csalogat engem ugyanahhoz a boldogsághoz?

Akarok tudatában lenni, érteni, és észre venni magamat és a szabad akaratomat, függetlenül ezektől az indítékoktól. Ez hogyan lehetséges implementálni a csoportban és milyen körülmények között? Hiszen ez a probléma létezik még a Machsom után is amikor már tudok és értek mindent.

Válasz:

Egy ember eléri a függetlenséget a Teremtőtől amikor megkéri a Teremtőt a csoportért és megkéri a csoportot a Teremtőért. Hogyha szemtől szembe csak a csoportra koncentrál vagy a Teremtőre akkor ez nem lesz megvalósítva. Ez egy háromszög.

2o12 November 5, Geogiai kongresszus 1 lecke

DH

19 nov 2012

67 queries in 0,164 seconds.