A koronavírus világjárvány olyan komplikációkat okoz az egész emberiség számára, amelyekben mindenki osztozik: csüggedés a céltalanság, reményvesztettség és az erőfeszítés hiábavalósága miatt. Az ember tudat alatt érzi, hogy nincs miért élni, ezért apátiába süllyed, depresszióssá válik, reménytelenséget él át. Úgy tűnik, hogy az egész világ álomra hajtja a fejét.
Korábban mindannyian versengésben éltük ki játékosságunkat, építettünk és romboltunk, folyton tettünk-vettünk, mint a gyerekek. Mára szinte lehetetlenné vált folytatni ezeket a játékokat, az emberek nem értik, mit és milyen célból kell tenniük. Annyi korlátozás között kell élnünk. Ezért mindenkit hatalmába kerít az apátia és reménytelenség: nincs energia, nincs kitűzött cél, nincs erő, ami elősegítené a mozgást.
Előfordulhat, hogy a Teremtő meg akarja mutatni, hogy a korábbi életünk, ahol önmagunkért éltünk, értelmetlen? Sőt, ez igazi önáltatás volt, hiszen valójában senki sem önmagáért élt. Legfeljebb így tűnt az ember számára. Ha a reménytelenségünkből kiindulva gondolatainkat a másik tölti ki, egymás támogatói lehetünk ebben, és a Teremtő szintén a segítségünkre siet.
Így fogunk megbizonyosodni róla, hogy létezik élet az egoizmus halála után! Egy másik, örökérvényű, tökéletes és csodálatos élet, amely elhozza számunkra a kielégülést, komoly energiát és motivációt szolgáltat az élethez.
[272885]
Napi Reggeli lecke 2-ik rész 20/10/20, Baal HaSulam,Írásaiból “A Tíz Szfíra Tanulmányat”
Ebben a világban születtünk, minden világ legrosszabbikában. Semmi sem rosszabb ennél. Ezért megnyugodhatsz – máshol nem lesz rosszabb, mint itt. Az összes többi állapot ennél sokkal jobb. Ezért érdemes elgondolkodni azon, hogyan lehet kilépni, ezen világ érzékeléséből. Ehhez nem kell meghalni, csak meg kell változtatni az érzékelést, néha a kétségbeesés állapota hirtelen utat enged a boldogságnak és az örömnek.
Próbáljunk meg, jobb állapotba emelkedni. A Teremtő azt akarja, hogy örüljünk annak, hogy a kapcsolódás révén elérhetünk az abszolút jó világába, a Fénnyel teli Felső Világba, ahol még a gonosz emléke sem marad meg. Meg kell próbálnunk megalapozni ezt a szellemiséget a csoportban.
Ellenkező esetben a Teremtő nem kerül közel hozzánk. Ő csak oda jön, ahol megpróbálják megteremteni az örömöt és a boldogságot a csoportban, és a jó hozzáállást egymáshoz.
A világ nehéz időkbe lép be. Ez fokozatosan egyre lejjebb ereszkedik, nagyobb problémákba, konfliktusokba minden ember között. De ennek ellenére meg kell próbálnunk kapcsolatot kialakítani egymással, szerte a világon. Ez megvéd minket, magabiztosságot és örömet ad nekünk, és növeli immunitásunkat, a koronavírus és minden más betegség ellen.
Egyetlen hiba sem képes megközelíteni minket, mert minden a kapcsolatunkon múlik. Ha van köztünk Klipa, önző vágy, akkor a vírusok eljutnak oda. Ha van helye köztünk a szentségnek, a jó hozzáállásnak egymás irányába, akkor egyetlen káros vírus sem kerülhet oda. Ez ellentétes a Természet Törvényével.
Ha jó kapcsolatok vannak a nők között a csoportban, az az egész világot érinti, mert egy nő a világ alapja. A jó jövő érdekében, a családjaink, a gyermekeink érdekében próbáljunk jól bánni egymással. Legyen úgy, ahogyan tanítjuk a gyermekeinket, amikor meggyőzzük őket, hogy ne veszekedjenek, ne verekedjenek, hanem együtt játszanak. Ez mindenkit befolyásol, és a férfiak is tőlünk függenek.
Azt akarjuk, hogy minden szív úgy érezzen mindenki mást, mint saját magát. Engedjük, hogy mindenki belépjen a szívünkbe, ez magában foglalhatja az egész világot. Akkor úgy érzhetjük, hogy a végtelen világában élünk.
A világ nehéz időszak előtt áll. A Teremtő a cél felé akar minket nyomni, és egyre erősebben nyom minket. Úgy tűnik számunkra, hogy minden körülöttünk történik; de valójában mindez bennünk van. Igyekezzünk a lehető legerősebb kapcsolatot tartani, és ez minden bizonnyal elősegíti, hogy gyorsan és egyszerűen haladjunk a cél felé. Minden rosszat és jót, amely feltárul előttünk, képesek vagyunk felhasználni a megfelelő fejlődéshez.
Baal HaSulam, Az utolsó generáció: „Sőt, mi több, egy megrögzött módon kommunista kormányzat teljességgel fenntarthatatlan, mivel a „szurony-függőségben” szenvedő vezetés nem lehet hosszú életű, a többség pedig végül felkel ellene és eltörli. Az idealista tíz százalék nem lesz képes örökké uralkodni az egoistákból és antikommunistákból álló kilencven százalék felett, ahogy azt látjuk a szovjet és kelet-európai országok esetében.”
Baal HaSulam a huszadik század 30-as éveiben írta ezt a cikket, amikor még léteztek idealisták. De mindebből nagyon gyorsan múltidő lett. Az oktatásnak itt alapvető szerep jut, hogy a társadalmat a Teremtő törvényeihez hasonló állapotba juttassa.
Kérdés: Az emberiségnek olyan társadalmi viszonyokat kell elérnie, ahol léteznek általános jogok: mindenki a képességeihez mérten dolgozik, és szükségleteinek megfelelően kap. Minden ember tudatos döntése kell, hogy legyen ez?
Válasz: Mindez az adakozás minőségéből származik. Ez az, amit az embernek védenie és fejlesztenie szükséges. Az egyén ilyen viszonyulása a másikhoz mindenkit a létezés új szintjére emel. Ezen a szinten kapcsolatainkban érezni kezdjük a Teremtőt, és a Tőle jövő Felső Fény kiárad és megtölti az embereket.
Szukkot ünnepe, a lélek megépítésének kezdetét szimbolizálja. A lélek a Teremtő minőségéből indul, Ábrahám minőségéből, melynek neve Hesed (Kegyelem), adakozás, nyitott szív, minden, ami a teremtett lények szeretete, oly módon, hogy ebből a szeretetből, a szeretett lény profitáljon.
Nyilvánvaló, hogy ebben a formában lehetetlen a Teremtés célját elérni, hiszen Ábrahám még nem rendelkezik a Teremtés minőségével, a megszerzés iránti vággyal, aminek a folyamat során mindvégig jelen kell lennie, hiszen ez az ok, amiért létre lett hozva.
Korrigálnunk kell önmagunkat, mivel a Teremtés célja nem más, mint hogy az embert a Teremtő szintjére juttassuk, összetapadásba és formaazonosságba Vele. Ábrahám minősége nem elégséges ehhez, muszáj, hogy hozzáadjuk a Teremtés anyagát, a megszerzési vágyat is.
Ábrahám minősége, a Hesed, betölti mindazt a teret, amit a Teremtő hozott létre. Az Úr minden teremtményt ott akar látni, mégpedig úgy, hogy a szeretet és az egység kötelékeivel kapcsolódnak Hozzá. Mindazonáltal, nincs még teremtmény, amely ebben a térben lenne. A teremtett világ csak Izsák születésével bukkan elő; ez az a megszerzés iránti vágy, amely csatlakozik az Ábrahám neve által fémjelzett adakozási minőséghez.
Ábrahám és Izsák egymás ellentétei. Az, ami kombinációjuk eredményeképp létrejön, még mindig nem elég, hogy elérjük a Teremtés célját, és teljes összetapadásban legyünk a Teremtővel, ámde egy igen komoly lépés, ami közelebb visz minket a végállapothoz. Ez főképp Izsák feláldozása miatt van így, ami ezen, vagyis a megszerzés minőségén végrehajtott legfőbb beavatkozás. Ez utóbbinak szenteljük Szukkot második napját.
Az Ősapák, Ábrahám, Izsák, Jákob, Mózes, Áron, József és Dávid nem személyek, hanem a Teremtő által létrehozott rendszer fő spirituális minőségei. Rajtuk keresztül korrigálhatjuk lelkünket.
Azonban minden embernek saját bensőjében kell, hogy lefusson az összes említett változás. Először is önmagunk teljes lenullázása a Heszed tulajdonsága előtt, majd egy kissé a kritikai hozzáállás felébresztése, amivel azt is megengedjük, hogy a megszerzési vágy feltárja önmagát. Ezt követően kezdődhet meg Ábrahám (Hesed) és Izsák (Gevura minősége) értelem feletti hit segítségével történő vegyítése.
Ez annyit jelent, hogy megszerzési vágyunkat kizárólag annak érdekében használjuk, hogy felállítsuk felette az adakozó vágy uralmát. Csak ebben a formában engedhető meg, hogy egoizmusunkkal dolgozzunk. Amennyiben ilyen módon korrigáljuk magunkat, úgy Jákobot, a középső vonalat fogjuk megkapni.
Miképp győződünk meg róla, hogy a tízesben a bal vonal engedelmeskedik a jobbnak? Mindenki meghajtja a fejét, és engedi, hogy a többiek feljebb helyezkedjenek el nála. Abban versenyzünk egymással, hogy ki nullázza le magát a legjobban. Az nyeri a legtöbbet, az emelkedik a legmagasabbra, aki a legalacsonyabb pozíciót foglalja el. A verseny azért folyik, hogy kiderüljön, ki az, aki legerősebben használja fel megszerzési vágyát az adakozás érdekében.
Ábrahám sikerrel terjesztette a Teremtőről szóló tudást, és ennek a sikernek a titka a kegyelem (Heszed) minőségében áll. Az ok: a szeretet nyitja meg az embert, az egész világ felé.
Ábrahám sikerrel magyarázta el a babilóniai embereknek, hogy mit szükséges tenni, amitől felemelkedhetünk a Teremtő szintjére. Akik hallották, követték őt, de Ábrahám mindenki megmentője akart lenni. Hasonlóképpen kell tennünk nekünk is ma: folytatnunk kell Ábrahám munkáját.
Ábrahámhoz hasonlóan, mindenki felé meg kell nyitnunk magunkat. Mindenkinek beszélnünk kell az élet és a Teremtés céljáról, az emberi korrekció szükségességéről. Ábrahám tette meg a kezdeti lépést azon az úton, aminek végén minden ember, az egész világ korrekciója található. Ugyanebben az irányban kell tovább haladnunk.
Beköszönt a kegyelem, hiszen mindenkinek elmondjuk, hogy létezik egy lehetőség, ami örök életet, a tökéletesség elérését, egészséget és tudást jelent; ami mindazt magában foglalja, amire az ember vágyakozhat, és olyan állapotot takar, ahol minden lehetséges áldás kitölt minket.
Mindenkinek rá kell találnia, mi célból létezünk, milyen formát kell utunk végén felöltenünk, és hogyan ültethetnénk mindezt át a gyakorlatba, hogy mindazok a csapások, amik most érnek, elkerüljenek minket a jövőben.
Egy anya szíve az egész univerzum központi pontján helyezkedik el, mind a korporális, mind a spirituális. Végül is ettől a ponttól kezdődik a spirituális és testi születés. Nincs erősebb, mint egy anya szíve; ez az egész valóság legérzékenyebb, legfontosabb pontja. A Teremtő létrehozott egy vágyat, amely az anya szívének alapja.
Ezért, ha a nők legalább egy kicsit gondolkodni kezdenek az egységről, akkor már megérintik az egész világegyetemnek ezt a központi pontját, ahonnan az egész emberiség, a közös lélek születése megkezdődött. A világ csak egy nő által jut el a korrekcióra.
Egy nőnek hatalmas ereje van, amely életet ad, fejlődik és szervez. Illetve fordítva, ha egy nő nem vesz részt ebben a korrekcióban, akkor a viták okává, az elidegenedés és a gonosz helyévé válik. Ezért nagyon remélem, hogy a nők egyesülnek, és békét, nyugalmat és egységet hoznak az emberiségnek.
[270082]
A Női leckéből 20/08/29, “Bnei Baruch Szabályait az Emberiségnek át kell adni”
Hogyan érhetnénk el, hogy ez az új év más legyen, mint az összes többi? Hogyan tehetnénk egy nagy lépést a spirituális szint meghódítása felé? Itt nem akármilyen spirituális szintre gondolok, hanem arra, amelyik összhangban van az utolsó generációval.
Nagy a különbség ezen célkitűzés, és a múltbeli eredmények között, amiket néhány kiválasztott Kabbalista ért el. Ez egy teljességgel eltérő érzés, egy eltérő feltárulás – ez a Teremtő igaz feltárulása a teremtményei előtt.
Ez az új év abban különbözik az előzőektől, hogy a Teremtő egyetlen egységként kezd viszonyulni a világhoz. Nekünk is ugyanilyen módon kell viszonyulnunk Hozzá. Úgy kell Hozzá fordulnunk, hogy Ő az egész világ, és ez az a Teremtő által meghatározott cél, ami felé az egész világot húznunk kell.
Ez az új év a valóság egy új állapotát fedi fel számunkra. Csak most, az emberi fejlődés sok ezer éve után vált képessé az emberiség arra, hogy teljes egészében felemelkedjen a spiritualitás első szintjére. A folyamat már megkezdődött: az első tízesek nyitják az ajtót, belépnek, és az egész világot húzzák maguk után. Készen kell állnunk erre, éreznünk kell az erőt, az önbizalmat, a kölcsönös garanciát és a felelősségünket.
Nincs fontosabb cselekedet, mint a kölcsönös garancia gyakorlati kivitelezése. Ebből a szempontból kiindulva szükséges, hogy átgondoljuk az összes állapotot, az egész folyamatot, amin keresztül megyünk, a végső célállapottal együtt. Az élet minden pillanata egyetlen cél felé kell, hogy irányuljon: egyre inkább szükséges megközelítenünk a kölcsönös garancia koncepcióját.
Ha rendszerünket helyesen alakítjuk ki, azonnal látni fogjuk, hogy egész életünk teljesen más alakot ölt, minden egyes problémánk köddé válik, beleértve a koronavírus okozta krízist. Ha belegondolunk, a problémák csakis azzal a céllal köszöntenek be, hogy ráébresszenek minket a kölcsönös garancia szükségességére.
Mindebből következik, hogy mindenfajta összeomlást, legyen az kicsi vagy komolyabb, egyetlen módon lehet orvosolni: a köztünk lévő kölcsönös garancia megerősítésével. Minden nap ekörül kell, hogy gondolataink forogjanak, főként a legutóbbi kongresszust követően, ahol megkezdtük ennek a kölcsönös garanciának a kiépítését tagjaink és a világ összes lakója között, és ezen az úton fogunk tovább haladni.
A Teremtő csak akkor fog létezni, ha egységünkön és kölcsönös garanciánkon keresztül létre hozzuk Őt. A kkor felfedjük ezt az Erőt, és elkezd létezni köztünk.
A Teremtő alakít ki egységet köztünk. Ha a csoportot egyetlen egészként kezelem, ahol nincs különbség a résztvevők között, akkor ez lesz az a keret, amin belül elkezdhetem megérezni a Teremtőt. A Teremtő az egység létrehozásának ereje, amit akkor hívhatunk életre, ha egységre és egymás támogatására törekszünk. A Teremtőt létre kell hozni, csak így létezhet. Ez a hajtóerő az, amit egységünkkel szeretnénk megcélozni.
Már előre tudható, hogy létezik az az állapot, amelyben kölcsönös garancia alapján, egy emberként hozzuk létre az egységet. Imával fordulunk ehhez az állapothoz, hogy erőt gyűjtsünk belőle. Ez az állapot már létezik és él, mivel örökkévaló. Annyi csupán a dolgunk, hogy feltárjuk a gyakorlatban is.
Ez a különbség a még fejlődő és a közöttünk folyamatosan változó kölcsönös garancia, illetve azon forma között, amit teljes mértékű egységünk eredményeként kívánunk elérni.
A kölcsönös garancia a közöttünk lévő helyes kapcsolat általános törvénye. A Teremtő akkor mutatkozik meg, amikor valóban egy emberként csatlakozunk egymáshoz. Ha ez megtörténik, ebben az egységben megértjük a Teremtőnek nevezett, komplett és tökéletes egység ideális állapotát.
Nem érhetjük el egyetlen ugrással ezt a teljes kapcsolódást, 125 lépcső vezet el hozzá. A 125 szintet a Felső Fény alkotta meg, amikor fentről lefelé kiterjedt. Lehetőségünk van, hogy minden egyes lépcsőfoknál növeljük a kölcsönös garanciát közöttünk, és ennek az állapotnak a kiterjesztéseként, a Teremtővel is ennek megfelelően alakítsunk ki viszonyt.
Csak az Edényen belül lehetséges megítélni a Teremtőt, ami azt jelenti, hogy csakis a kölcsönös garancia keretein belül: a csoport a Teremtővel történő garancia elérésének helyszíne. Ez annyit tesz, hogy minden munka köztünk megy végbe.
A bizonyosság az élet folyásának feltétele a közönséges testben, ahol anyagcsere van, erők, fények, vágyak – az élet feltétele. Így hát nincs értelme kis vagy nagy méretű garanciáról beszélni.
A Természet egésze az univerzális kölcsönös garancia törvényének megfelelően működik, máskülönben nem volna képes létezni. Ehhez azonban tudattalan lépés vezet, amire a természetes ösztön kötelez. Az embernek azonban, akik a kövületi, növényi és állati szintek felett állnak, másképp kell megfelelnie a kölcsönös garancia törvényének. Az emberi szinten a választás, az erőfeszítés, ima és kölcsönös segítség eszközeivel szükséges élni.
A legnehezebb egy olyan szeretet elképzelése, amely mindig a gyűlöletre épül, és mind a kettő támogatja egymást, erősítik és csak ennek köszönhetően léteznek.
Így tér el a spirituális az anyagi világtól, ahol az egyik eltörli a másikat. Megszoktuk a világunkat, ahol csak akkor szerethetünk, ha elfelejtjük a gyűlöletet. Aztán a gyűlölet újra felgyullad, és elfelejtjük a szeretetet, és készek vagyunk megölni egymást.
Ez nem történik meg a spirituális világban; egyszerre létezik a gyűlölet és a szeretet is. Mindkettő a Teremtőtől származik, és a gyűlölet által, amely e világ alapja, fel tudunk emelkedni a szeretetbe, a Felső Világ természetébe. Ebben a szendvicsben létezünk, mind gyűlöletben, mind szeretetben, és ez a két vonal, jobb és bal, egyenlő feltételek mellett létezik. Az egyik nem lehet nagyobb, mint a másik.
Ekkor érezhetjük, hogy a középső vonal feltárult. Még nem lehet felfedni, mert különben a két vonal egyikét eltöröljük. Csak akkor, ha két vonal létezik, és megértjük, hogy egyikük sem lehet a másik nélkül, mindkettő megőrzésének szándéka révén hozzuk létre a középső vonalat.
Végezd el az alábbi gyakorlatot: Ha látom az egoizmusomat a barátaimmal szemben, megpróbálom eltávolítani, kiirtani. Kivágom, mintha késsel vágnám, és megőrzőm a maradék helyet, és meg akarom tölteni a Teremtővel. Azt akarom, hogy a Teremtő feltáruljon benne, különben nem fog megjelenni. Ha szeretném feltárni a Teremtőt, akkor csak azokban a helyeken és tulajdonságokban lehetséges, ahol teret adtam Neki.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
