Kérdés:
A terjesztés célja, hogy biztosítsa az embereknek, amit akarnak. Mit adhatunk nekik, ha egy millió dollárt akarnak, vagy néhány ajándékot vagy valami mást?
Válasz:
A hozzáállásunk az emberekhez ebben a világban hasonló kell, hogy legyen ahhoz, ahogy a gyermekeinkhez viszonyulunk. Meg kell, hogy adjuk nekik, amire szükségük van, de nem azt, amit kérnek. Mert amit kérnek, az sokszor ártalmas lehet számukra, és nekünk igyekeznünk kell megvédeni őket, és távol tartani azoktól a dolgoktól, amik tudtukon kívül árthatnak nekik.
Ha kimegyünk a világba és azt mondjuk nekik: “Kérjetek, amit csak akartok, és mi mindent megadunk nektek”, így a kérdés indokolt. De mi megkérdezzük őket, hogy valóban akarják-e a pénzt, hatalmat, tiszteletet, tudást, a jólétet és a boldogságot, egészséget és a biztonságot? Aztán elmondjuk azt is, hogy mindez elérhető egy kis erőfeszítés és kapcsolat által. Tehát nem csak felajánljuk, hogy teljesülhet az amit akarnak, hanem létre is hozzuk a feltételeket, ahhoz, hogy ez az erőfeszítéseik által megtörténhessenek. Illetve megteremtjük a feltételeket , amely szükséges a kapcsolathoz.
Pontosan az ő erőfeszítésük ébreszti fel a “Körbevevő Fényt”, amely elérkezik hozzájuk rajtunk keresztül, és a Fény befolyásolása által a vágyak elkezdenek megváltozni, egyre jobban spirituálisabbá válnak. Természetesen, továbbra is ki fogják tölteni a hétköznapjukat szokásos dolgok, mint az élelmiszer, szex, normális család, különböző szórakozások utáni vágy, de ugyanakkor a vágyaik jelentősen változnak. Ezért mi a hozzájuk fordulásunkat nevezzük “integrál oktatás”-nak. amiben ők lassanként megtanulnak, ezeken kívül más kérdéseket is felvetni.
Alapvetően egyszerű cselekedeteket általi erőfeszítések lehetőségeit ajánlunk fel nekik, amelyek elfogadottak a világon. Mert mi már tudjuk, hogy ha az emberek összegyűlnek és tesznek valamit együtt, akkor sikeresek lesznek. Bár összegyűjtjük az embereket, de nem azért, hogy elvégezzék a munkát a terjesztés javára, hanem azért, mert a közös beszélgetésben, – amelyet a közös munka előtti egyeztetés közben végeznek – érezni fogják, hogy létrejön bennük egy új erő, egy új közösségi erő, a “málna szem”.
Végül elkezdik megérteni, hogy a kapcsolat, nem csak a megoldást hozza el nekik a mindennapi problémákra, hanem megadja a melegség érzését is, a felemelkedést az életben és mindehhez, még kapnak még energiát is a csoporttól. Nem tudják majd, hogy honnan jön, de érzik majd, hogy létezik.
Kerekasztalokat rendezünk, ezáltal összegyűjtjük a körülöttük élő embereket, akik gyűlölik egymást, arabokat és zsidókat, drúzokat és beduinokat. Azt tapasztaljuk, hogy egyik pillanatról a másikra, úgy 40-50 perc eltelte után készen állnak ölelkezni, és együtt énekelni. Az agresszió és az ellentétek hirtelen eltűnnek bennük, mert áthalad rajtuk a Felső Fény.
A Fény dolgozik rajtuk és hirtelen elkezdik megérteni, hogy az ellentétek fölé kell, hogy emelkedjenek, és pontosan a gyűlöletnek köszönhetően, érzik meg ilyen erősen a kontrasztot, a vonzást, sőt a kölcsönös szeretetet is.
Az egó azért jött létre, hogy fölé emelkedjünk és elérjük az annak, nyíl egyenesen ellenkező tulajdonságait. Ebből a megszerző tulajdonságból kiindulva, érjük el az adakozás tulajdonságát, azaz gyűlöletből érkezünk el a szeretethez. Így igazoljuk a Teremtőt, aki megteremtette az egót. Mondva van: “Én megteremtettem a gonosz hajlamot, és megteremtettem a Tórát, mint a fűszert”, vegyétek, korrigáljátok és fogadjátok el, azt a tulajdonságot, amely teljesen ellentétes a gonosszal, és fogadjátok magatokba a jót és a szeretetet.
Ezért az a kérdésed, hogy “Mit adunk nekik?” Ez egy helyes kérdés. Rajtunk keresztül átadjuk a Felső Fényt.
Amikor dolgozom a közönséggel, szükségem kezd lenni a Teremtőre. Mert én fektetek be, én ígérek, és ez által dolgozom az emberekkel. Ha semmi sem sikerül, akkor katasztrófa lesz. Olyan leszek a számukra, mint valami rabló vagy szélhámos, aki egy veszélyes helyzetbe helyezi magát, és várja a végeredményt. Ha nem sikerül, akkor én csapásokat kapok, vagy ennél rosszabbat, megszégyenítenek és megátkoznak.
Ezért kénytelen vagyok (és ez a legjobb helyzet) a Teremtőhöz fordulni, mert érzem szükségességét. Ez az első alkalom az életemben, hogy valóban szükségem van Rá. Mert érzem, hogy az egóm, a büszkeségem,a szörnyű szégyen, amit érezhetek ha nem sikerül az amit terveztem, egyszerűen éget engem. Ez a legrosszabb érzés. Ezért van az, hogy mi a barátokkal együtt készek vagyunk választás nélkül mindent megtenni, annak érdekében, hogy sikeresek legyünk.
Nagy szerencsénk van, hogy a mi korunkban megadatott számunkra ez a lehetőség. Különben nem építettük volna meg ezt a láncolatot, nem lettünk volna képesek a Teremtőhöz fordulni, mert a Felé fordulásunk önző lett volna.
Azért, mert elkezdtünk gondoskodni az átlagemberről, ezért vált Man-ná (imává) a Teremtőhöz való fordulásunk. Tulajdonképpen minden nagyon egyszerű. Csak el kell kezdenünk, és látni fogjátok, hogy a Teremtő elétek hozza a feltételeket, amelyek bevezetnek titeket ebbe a rendszerbe: alsó, felső és ti közepén.
Pontosan ti vagytok azok akik a középső vonalon vannak, mert felülről lefelé a Felső hat rátok, alulról felfelé az alsó hat rátok, és ti a magatok középen vagytok. Így bár nem tudatosan, de a magatok korrekcióját szolgáljátok. Ezért kiérdemlitek, hogy megkapjátok az anti – egoista részeket. Előbb nulláról indulva, majd lépésről lépésre haladva az első, második, harmadik szintre elkezditek, megérezni a spirituális világokat: Assya, Yetzira, Beria, és így tovább.
2013.08.30, Svéd Kongresszus 4. leckéjéből
ford: B S
szerk: SZ I
KA
Kérdés: Ha más emberek olyanok, mint az állatok a szükségleteiknek és érdekeiknek megfelelően, miért kell megpróbálnom közelebb kerülni hozzájuk? És hogyan lehet, hogy valami izgat engem, őket mégsem érdekli?
