válság

A gyerekek az anti-anyag a világunkban

Szerző: yanive | Kategória: egoizmus, gyerekek, reggeli lecke, társadalom, válság

Az egyetlen dolog ami hiányzik számunkra az önzőség ellenes szűrő (Masach). A vágy maga nem változik. Az csak akkora mértékben jelenik meg a használatban, amekkora szintű szűrővel rendelkezik.

A szűrő határozza meg milyen vágyat használhatunk fel, mekkora mértékben, és milyen módon. Ennél fogva mi már mindennel rendelkezünk kivéve a szűrőt – ez az egyetlen dolog amire szükségünk!

A szűrő az erő mellyel felül emelkedhetünk önzőségünkön az önző vágy ellenében, azon dolgok ellenében amik vonzónak, édesnek, teljesen nyilvánvalónak és racionálisnak tűnnek, és melyeket teljes értelmem jóváhagy! Mégis én megyek és ellentétesen cselekszem!

És nem csak hogy ellentétesen cselekszem a minuszt plusszá változtatva. Az egyszerű lenne. Ehelyett én egyátalán nem saját vágyam, logikám vagy a saját számításom alapján cselekszem. Csak egy számítás létezik számomra: “Mindez a Felső Erő vágya!”.

Én egyátalán nem kapok ezért cserébe semmit, és nem is vágyok arra hogy bármit is megkapjak. Én csak egy dolgot akarok tudni: hogy mindez a felső erő vágya. Ezt hívjuk “szűrőnek” – annak az erőnek, mely lehetővé teszi számomra hogy így cselekedjek, a vágyam fölött, természetem fölött, önzőségem és saját számításaim fölött.

És egy hatalmas élvezet található mindebben. Ez nem mazochizmus azáltal hogy vágyamon taposok, hanem élvezet abból kifolyólag, hogy mindez hasonlóvá tesz engem a Felső Erőhöz valamilyen módon.

Mindez olyan mint egy gyermek aki felnőtté akar válni. Ez egy természetes ösztön a gyerekekben. Nekik hatalmas erőfeszítést kell tenniük ennek elérése érdekében, bár a természet segíti őket ebben.

A felső természet felruházta a gyermekeket ezzel a hatalmas ajándékkal, képessé téve őket a növekedésre. Megadta az élvezet iránti vágynak azt a hatalmas lökést, hogy az a vágyat nagyon kemény munkára ösztönözze, hogy soha ne álljon meg pihenni. Csak nézzük meg a kis gyerekeket cselekedni, hogy ronannak megállás nélkül, állandóan valamit cselekedve.

Ez a színtiszta felső erő, az adakozás ereje, a Teremtő ereje, mely jelen van a kis gyerekekben és bármely teremtményben mely növekedni kíván. Ők mindezt természetük ellenében teszik, mivel alaptermészetünk pihenésre vágyik! Mi láthatjuk mindezt a fizika összes törvénye alapján: minden egy pihenő, mozdulatlan és kiegyensúlyozott állapotra aspirál. Az entrópia és energia megőrzés mind erre irányulnak.

Mégis a gyerekek esetében mi láthatjuk hogy testük mennyire nem engedi hogy lepihenjenek. Egy kisgyerek állandóan rohangál, állandóan készen áll, hogy tegyen valamit, és lehetetlen őt megállítani. A mi időnkben ezt a jelenséget “hyperaktivitásnak” hívjuk, de igazából ez nem “hyper” aktivitás, hanem normális viselkedés a megnövekedett megszerzés iránti vágy számára, mely megjelenik az utolsó generációban. Egy ilyen kifejlett vágy számára, mindez nem túlzottság hanem a normális állapot.

Egy kész csoda a gyerekek cselekedetét figyelni, ők az anti-természet. Mi csak egyszerűen hozzászoktunk ahhoz a képhez, ahol a gyerekek nem ismerik a pihenést, és ezért van az hogy már nem lepődünk meg mindezen. De honnan veszi ez a test vagy vágy a mozgató erőt, azt okozva, hogy csak körbe körbe rohangáljon ilyen módon?

Ez a megszokott kép mely minden teremtményben veleszületett: a felnőtt anyaállat, akár egy kutya, vagy egy nőstény oroszlán lusta, álmos, lefekszik, alszik, nyugodtan ül és pihenni akar. És körülötte a kölykök rohangálnak megállás nélkül. Ez az ellentétes természet. És az ember ugyanilyen módon viselkedik.

Ezt az aspirációt a gyerekek felülről kapják, a természet ellenében, annak érdekében, hogy fejlődjenek. Ugyanilyen módon nekünk is ezt az erőt kell magunkra kérnünk, hogy spirituálisan fejlődhessünk.

hzs

Tovább >0

25 jan 2011

Az új világ hajnala

Szerző: yanive | Kategória: válság

Az emberiség még nem értette meg eléggé mit is kell, hogy felfedezzen, megértsen. Mi meg vagyunk zavarodva, és nem értjük mi az a helyes cselekedet melyet meg kell tennünk. Azonban a Kabbala tudománya nem arra szolgál, hogy életünket kényelmesebbé tegye a korporeális világban. Épp ellenkezőleg, arról informál minket, hogy nekünk el kell kezdenünk felemelkedni ebből a világból a felső világba, amely fokozatosan megjelenik számunkra.

Ott az élet teljesen különböző: az nem magunkon belül van, hanem közöttünk. Az Univerzum elementáris részecskéi között található térben mi teljesen új jelenségeket kezdünk el érzékelni, és elkezdünk másképpen érzékelni: megértjük hogy integrált lények vagyunk, melyek globálisan össze vannak kapcsolódva, és együtt élnek egy egységes rendszeren belül. Ahelyett hogy én csak magamat érzékelem, én elkezdem érzékelni ezt a rendszert egy egységként. És akkor mi elveszítjük egyéni lényünk érzetét. A személy “énje” egy kollektívává válik, az egész világévá.

A Kabbala elmagyarázza azt hogy ennek az átmenetnek a mi időnkben kell megtörténnie. Ezért van az hogy mi egy globális válságot látunk mindenben amely evolúciónk több ezer éve alatt lett megteremtve. Nekünk tudatára kell ébrednünk aannak hogy nem létezhetünk tovább az előző paradigmában, és eljött az idő hogy kilépjünk egy másfajta attitűdbe magunkkal és a világgal kapcsolatban. El kell kezdjük felfedezni az “űrt”, “ürességet” egymás között, mely hatalmas erőkkel van megtöltve, mely erők valójában irányítanak minket.

Ennek eredményeképpen mi megtanuljuk majd, kik is vagyunk, minek érdekében vagyunk itt, és akkor képesek leszünk egy teljesen másfajta életet elérni. Egyrészről mi erre kényszerítve is vagyunk a fájdalom által, másrészről valamilyen belső erő, egy hívás által vagyunk előre vonzva. Minden egyes ember rendelkezik ezzel a “szívben található ponttal”, egy kezdeti ponttal az új világból, mely most megjelenik ezen az “űrön” belül.

A Kabbala teljes bölcsessége olyan módon van felépítve, hogy felfedje ezt az új világot, vagy extra dimenziót számunkra, ahol mi még nem létezünk, és hogy elmondja, elmagyarázza nekünk a módot és eszközöket melyek segíthetnek minket hogy kifejlesszük képességünket annak érzésére és tanulmányozására, valamint hogy képesek legyünk azzal kölcsönhatásba kerülni.

hzs

Tovább >0

18 jan 2011

A felnőtté válás megtanulása

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, reggeli lecke, válság

Kérdés:

Amennyiben a Fény a legmaximálisabb, legteljesebb élvezet, akkor én azt jobban meg akarom ismerni. Hogyan tehetem meg mindezt? Úgy tűnik hogy közelebb kerülök ahhoz de közben nem veszem észre…

Válaszom:

Nekünk kell eldöntenünk kit választunk: A Fényt, vagy az élvezetet amit az hoz? Amennyiben mi az élvezetet választjuk akkor az nem működik.

Csak kezdetben van úgy, hogy a Fény az élvezet által vezet minket előre, hogy mi felnőhessünk és felnőtté vállhassunk. Ugyanígy neveljük a gyerekeket ebben az életben. A mi gyermekeink megkapnak, mindent természetesnek véve, és növekszenek ameddig egy bizonyos kort el nem érnek, és akkor azt mondjuk nekik: “Várj egy pillanatra, most már te felnőtt vagy”. És utána már sírhat, kiabálhat amennyit csak akar hogy ő gyermek akar maradni, és továbbra is cukorkát akar, az már nem működik. Amennyiben felnőttünk el kell végezzük feladatainkat, felelősségünket a hadseregben, munkánkban, úgy kell viselkedjünk mint egy felnőttnek.

Mit jelent az, hogy érettnek lenni? A felnőtt már nem rohangálhat az élvezet után, neki az adakozás felé kell haladnia! Mi egy társadalomban élünk, és adakoznunk kell mások számára: munkába kell menjünk, hozzá kell járulnunk a társadalomhoz, és akkor meg van a jogunk a létezéshez.

Ugyanígy van a spirituális világban is. A felnőtt nem egyszerűen csak élvez, ő arra vágyik, hogy egy magasztos és hatalmas célt érjen el életében. Érettnek lenni azt jelenti, hogy adakozáson belül létezni, hogy nem az élvezetért dolgozunk, hanem annak forrásáért.

Ez az a fajta lojalitás amit elvárnak tőlünk. Ez az amikor a Fénnyel magával hozunk létre kapcsolatot, nem csak azzal amit attól megkapunk.

Ezáltal mi jelenleg egy új érába lépünk be, amikor a Fény többé nem ad nekünk élvezetet. Az többé nem ígér nekünk kellemes dolgokat előre, és mi nem rohanunk előre azért mert új élvezeteket várunk a jövőtől. Semmi vonzót nem látunk magunk előtt.

Ezen a ponton nincs más választásunk, mint hogy egy új paradigmába lépjünk be: ahelyett hogy az élvezetet kergetjük, annak forrását kell megtaláljuk. És amennyiben mi ezt nem akarjuk, a helyzetünk rosszabbá válik. A Fény így is úgy is arra kényszerít majd minket hogy ezt megtegyük azáltal, hogy elzárja minden lehetőségünket az élvezetekre. És akkor elkezdhetjük kérdezni: “Mi is történik? MI az értelme életemnek? Miért tűnt el az élvezet? Mit tehetek?”

És akkor már nem az élvezetről kérdezünk, hanem annak forrásáról: “Hova mentek az élvezetek? Mi történt azok forrásával? Honnan is jött az korábban?” És így haladunk előre.

Mivel mindaddig amíg mi élvezeteket kapunk nem kérdezünk azzal kapcsolatban. De abban a pillanatban mi nem kapjuk meg a jelenben, és nem várható mindaz a jövőben akkor az már egy probléma. Akkor én elkezdem keresni, honnan is kellene annak érkeznie: “Miért nem jött mindaz? Mi történt itt?”

Ezen a ponton én elkezdem látni, hogyha én élvezetet akarok kapni, nekem közelebb kell kerülnöm annak forrásához. És hogy oda közelebb jussak azt jelenti, hogy ki kell cseréljem megszerzés iránti vágyamat az adakozás iránti vággyal.

hzs

Tovább >0

31 dec 2010

Mikor végre mindenben mázlink lesz

Szerző: yanive | Kategória: reggeli lecke, válság, világ

Tulajdonképp mára elértünk oda, hogy egy ország sem zárhatja magát be, elbújva a határok mögött. Ha kizárom magam, valami baj történik belül az országban.

Nem fogjuk érteni, miért. Azt hisszük, sikerült olyan társadalmat csinálni, ami eltartja magát, mint egy nagy kolhoz, amiben van elég zöldség, hal, tej, hús. Mind remélnénk, hogy lehetséges természetes gazdaság önállóan, függetlenül, de ez képtelenség.

Persze, elláthatja magát villannyal, vízzel, forrásai lehetnek. De a természet nem ilyen.Összeakadó fogaskerekek vagyunk, nem lehet kitörni ebből.

Nem érted, miért van annyi gondod. Hol a tej nem elég, hol nem lesz elég széna, hol elvész a termés. Nem tudod, honnan jönnek a bajok, de nincs mese, belső szinten a fogaskerekek egybe vannak kötve, az egész világban. És ezt mindenkinek el kell magyaráznunk ma!

Ebben a politikusok, G8 vagy G20 nem segíthetnek. Ha mindenki elhatározza, hogy kibékül egy földi célért, az csak még nagyobb bajt okozhat. Egyik percben fogják egymás kezét, másik percben kitör a háború. Rosszabb lesz, mint az orosz kísérlet.

Tehát fel kell tárnunk, hogy nemcsak a természet köt egybe, hanem nekünk a vágyunkat társulás felé kell irányítanunk, s ezt fel kell tárnunk, hogy akarjuk a helyes irányt a többi fogaskerékkel együtt. Ezt csak a felső megvilágítás Fénye a Javítás Fénye adja meg nekünk. És ez csak az elfogadás (kabbala) tanának tanulása közben jön el.

El kell kezdeni az embereknek megtanítani a feltételeket a Jövő tökéletes társulásához, hogy az Elfogadás (kabbala) tana legyen a kezében ehhez a kulcs, majd ha eljön. Fokozatosan megérti a közös vágy, közös lélek társult voltát, s megérti, hol van ebben a szabadsága.

Le kell szűkíteni a kérdést egyetlen eldöntetlen kérdésre: csak akkor adhatunk neki választ, amit el is fogad.

Ezért kell a terjesztést fokozatosan csinálni mindenkivel, előbb bemutatva, hogy a Kabbala nem Judaizmus, nem vallás, nem misztika, nem közhelysorozat. Hanem tudás arról, hogy lehet a világban harmonikusan élni.

A Kababla (elfogadás) tana, elmondja, mi módon működik a világ és az emberi lélek belseje egy szerkezetben. Tehát megtudod, ki is vagy, és mi a dolgod ebben a világban.

kgy

Tovább >0

29 dec 2010

Nincs hova elrejtőzni

Szerző: yanive | Kategória: disszemináció, reggeli lecke, válság

Kérdés:

Mire van szükségünk ahhoz, hogy képesek legyünk a világnak elmagyarázni a fogaskerék alapelvet?

Válaszom:

Mi mindannyian egymástól függünk 1OO%-ig. Különböző területeken, mindez különböző mértékben válik nyilvánvalóvá, azonban bármely százalék mely nem 1OO% az hazugság. Még ha csak 1%-ot is látunk csak, a többi 99% bizonyosan el van rejtve valahol belül.

Így vagy úgy a mi egymástól való függőségünk az abszolút, még ha az nem is tűnik így egyenlőre. Bárhová is tekintünk, mi a kölcsönös kapcsolatok vasláncaival vagyunk összekötve, és nincs hova elmenekülnünk mindettől.

Minnél tisztábban ez megjelenik, annál hangosabban sír majd az emberiség. Valójában mindez azt jelenti, hogy riválisainkon, ellenségeinken függünk, mindegyikőjükün, és mindenki máson, és mi nem tudjuk mit is kezdjünk mindezzel.

Mint amikor egy családon belül a férj és feleség gyűlöletet fedez fel egymás között, és ugyanakkor felfedezik totális egymásra uraltságukat. Mi elválaszthatatlanok vagyunk, nincs hova mennünk. Itt vagyunk kicsiny lakásunkban, gyermekeinkkel, a fridzsiderrel és összes vagyonunkkal. És mindennek tetejében mi a végsőkig gyűlöljük egymást, és még csak meghalni sem vagyunk képesek.

Egy ilyen elviselhetetlen állapotot valahogy meg kell édesítsünk, valahogy phítanunk kell. Végül is ez az amit mi az új világban való megszületésnek nevezünk, a szülési görcsöknek a Messiás megérkezte előtt.

Reménykednünk kell abban, hogy azáltal, hogy megértjük mi is történik, a világ tudni fogja hogyan is cselekedjünk. Az “Utolsó Generáció Írásaiban” Báál HaSzulam azt írja, hogy az emberek ezt soha nem lesznek képesek megérteni, és ellenség soha nem lesz képes ellenséggel megegyezni. Ezáltal láthatjuk a Kabbala terjesztésének a szükségességét, és a mi saját egységünket, mint egy modellt az egséz emberiség számára.

hzs

Tovább >0

27 dec 2010

1+1=3 (A Teremtő közöttünk)

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, reggeli lecke, válság

Hozzá kell szokjunk ahhoz a tényhez, hogy amennyiben bármit is elkezdünk megvizsgálni, mi állandóan két elletétes tulajdonságot találunk azon belül, melyek mindennek ellenére egységben vannak. Ez egy bizonyos fajta “splitting” (egy bizonyos pszichológiai jelenség, kettős személyiség, két ellentétes dolog együtt tartásának nehézsége).

Amennyiben mi az önző vággyal dolgozunk, akkor minden szépen megoldódik, 1+1 egyenlő kettővel. De ha mi kombináljuk a megszerzés iránti vágyat, az adakozás iránti vággyal, akkor e két ellentét nem képes egységre lépni. Más szóval 1+1 3-at ad ki! A harmadik nem más, mint a Teremtő. Hozzá kell szokjunk ehhez a paradox-hoz, és azt természetesként kell elfogadjuk, ez a norma számunkra.

Mi láthatunk hasonló paradox-okat az emberi társadalomban is. Egyrészről mindenki minden lehetséges dolgot elkövet, hogy leválassza magát a többiekről, másrészt az emberek keresik az egymással való kapcsolatot.

Mindez mára egy mániává vált. Volt olyan eset is amikor egy teljes mobil kommunkációs rendszer összeomlott, az emberek nem voltak képesek mobil telefonjaikat használni, és egyszerűen elkezdtek megőrülni. Hogyan lehetséges az, hogy mindenki egyedül akar maradni, de ugyanakkor nem képesek a többiekkel való kommunikáció nélkül meglenni?

A tény az, hogy a személy szeretne egyedül maradni egy rövid időre, hogy senki ne avatkozzon életébe. De mindezzel együtt az emberek általában együtt élnek, nagy városokban, egyetlen tömeg kultúrában. Általában másolják egymást, és mindent ugyanúgy tesznek mint mások. Ennél fogva az egyik nem zárja ki a másikat.

A személynek szüksége van a kis sarkára ahol elrejtőzhet, mint egy méh saját sejtjében. De ahogy megkap egy ilyen jellegű “függetlenséget” éreznie kell, hogy valakikkel együtt létezik.

hzs

Tovább >0

26 dec 2010

A Teremtő megőrzi majd mind az embert mind az állatot

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, reggeli lecke, természet, válság

A Természet nem lesz megmenthető a mi kísérleteinkkel, hogy megóvjuk, és javítsuk környezetünket. Csak a Reformáló Fény képes segíteni, mivel ez az az erő amely hiányzik ahhoz hogy kiegyensúlyozza az emberi lényt bennünk, és hogy azt ismét harmóniába helyezze a Természettel, mely Természetet úgy hívjuk, hogy Elokim, a Teremtő.

Ugyanaz az erő mely képes minket egyenlővé tenni a Teremtővel képes egyensúlyt létrehozni a kövületi, növényi és állati részek számára is bennünk. Mi akkor elkezdjük majd a természetet egy korrekt módon felhasználni, csakis abban a mértékben ami szükséges, mivel érezni fogjuk, hogy nincs szükségünk annál többre.

Az én állati testem úgy érzi majd magát, ahogy egy állatnak éreznie kell, és az ember bennem úgy érez majd ahogy az embernek kell éreznie. A bölcsek azt mondják: “Az embert és állatot, Te megörzöd ó Uram”. Ő menti meg mindkettőt nem én magam.

Én nem tudom milyen materiális cselekedetek jönnek később. Lehet hogy még több fát égetünk majd el, ki tudja? Nekünk csak engednünk kell, hogy a Reformáló Fény dolgozhasson, hogy azt eszközként felhasználjuk. Végül is az a Felső Szintről jön, és az hozhat egyensúlyt a természet összes rétege számára, azokat saját hasonlóságára elrendezve.

Ne próbáljuk mindezt elménkkel megítélni. Csak engedjük, hogy hogy a Felső Fény végezhesse munkáját, hívjuk azt magunkra, és kívánjuk hogy az működjön. Végül is honnan is tudnánk mi magunk hogyank kell a korrigált világnak kinéznie?

hzs

Tovább >0

24 dec 2010

Itt az ideje, hogy megépítsük a bárkát

Szerző: yanive | Kategória: belső munka, reggeli lecke, válság

Kérdés:

Hogyan menekülhetünk meg az előttünk álló, bármikor bekövetkezhető természeti katasztrófáktól? Mit tehetünk?

Válaszom:

Valószínűleg egy olyan bárkát kell építsünk, mint amilyet Noé épített, és abba kell elrejtőzzünk. “Noé bárkája” a Bina, azaz az adakozás tulajdonsága. A személy belép abba, és az megmenti őt, körbevéve a személyt minden oldalról, mint édeasnyja anyaméhe.

A Bina magába öleli a Malchut-ot, megvédve azt a kíméletlen Fényektől, Gevurot-tól (bátorság, erő), mint tájfúnok és pusztító tűzek. Az összes katasztrófa a Hasszadim (Kegyelem) Fényének öltözete nélkül megjelenő Hochma (Bölcsesség) Fényének a manifesztációja.

Egy csapás azáltal történik, hogy a Fény ereje közvetlen módon érkezik, anélkül, hogy az kíséretet kapna a szeretet és kegyelem (Hasszadim) Fényétől. Ennél fogva ahelyett, hogy az megölelne minket, az lecsap ránk. Ugyanaz a Hochma Fénye, amennyiben az beleöltözik a Hasszadim Fényébe, megölel, de anélkül az csapásokat mér ránk. Ezáltal a teljes korrekciónk abból áll, hogy magunkra vonjuk a Hasszadim Fényét, azaz a Bina erejét.

hzs

Tovább >0

23 dec 2010

Egy új típusú emberiség mindössze 15 éven belül

Szerző: yanive | Kategória: gyerekek, oktatás, reggeli lecke, társadalom, válság

Amennyiben a világ megfelelő nevelést nyújtana a ma felnövő generációnak, akkor 15-2O éven belül új emberek között, egy új emberiségen belül élnénk. Nem kellene aggódnunk azzal kapcsolatban mit tegyünk a felnőttekkel. 3-4 éves kortól kezdve módszeres módon oktatnánk a gyermekeket hogy új érzékeléshez jussanak, és az adakozásra aspiráljanak.

Egészen az Első Templom lerombolásáig, Izrael teljes népe ezen az alapon lett felnevelve, és ez által élték életüket. Írva van, hogy egészen Dan-tól északon Beer Sheba-ig délen, azaz az egész országon keresztül nem létezett egyetlen gyermek sem, aki ne tudta volna mi jelent a “megszerzés érdekében” és “adakozás érdekében”. Azokban az időkben ők az Ábrahámtól kapott módszert követték, melyet ő Babilonból való távozása után vezetett be.

Nekünk ugyanezt kell elérnünk idővel, de a lehetőség már most előttünk áll. Végül mi megtanítjuk majd gyermekeinket, hogyan boldoguljanak egymással, hogyan hozzanak létre kapcsolatokat, hogyan váljanak barátokká, viselkedjenek egymással, szeressék egymást.

A jelenlegi körülmények között nagyon nehéz mindez, mivel gyermekeink a modern oktatási rendszernek, és annak összes problémáinak vannak kitéve. Mégis mi megpróbáljuk elmagyarázni gyermekeinknek hogy a “szeresd a másikat mint saját magadat” a természet univerzális törvénye. Nincs módunk ettől elmenekülni. Ellenállhatunk, vagy kűzdhetünk ez ellen amennyire csak akarunk, de végül csak magunkat károsítjuk. A történelem bemutatja nekünk hogyan dőltek meg birodalmak, és győzedelmes nemzetek, melyek minden hódításuk ellenére a csatornában találták magukat.

A szemellenzős önzőségünk azt gondolja, hogy a versengésekben szerzett siker profitot, trófeákat és erőt hoz: “Nézd hogyan válok hőssé!”. Azonban a messziségbe, vagy akár közelebb is tekintve az derül ki, hogy ez az attitűd nem kifizetődő. Mi kötve vagyunk a természet által, és nekünk erre kölcsönösen reagálnunk kell.

Ezért van az hogy nekünk a modern professzionális oktatáshoz hozzá kell adjuk a “szeresd felebarátodat, mint magadat” szabályát. Hogy mindezt elérhessük, mi különböző formákat használhatunk fel ennek bemutatására, mint játékokat, dalokat, előadásokat, vitákat és beszélgetéseket annak érdekében, hogy gyermekeinket a valóság újfajta érzékeléséhez vezessük.

Mi utazásunk legelején találjuk magunkat. Reménykedjünk, hogy ebben az évben mi képesek leszünk egy nemzetközö oktatási hálózatot szervezni, amely magába foglalja a világ minden részén található csoportjainkat. Mi filmeket, könyveket és oktatási füzetkéket produkálunk majd, együtt dolgozunk majd pszichológusokkal, és más szakértőkkel, és akkor egy-két éven belül megláthatjuk hogyan nyernek mindebből gyermekeink.

Ma egyszerűen alapvetően szükséges az egészséges nevelés kifejlesztése, és kibővítése, hogy gyermekeink nem a dzsungel törvényei szerint nőjenek fel, és ne váljanak embergyűlölővé mint jelenleg. Miközben felnőnek gyermekeink sikeresek lesznek minden területen, mint a tudományokban, professzionális felkészülésben, viselkedésben és a társadalommal és a világgal szembeni attitűdjükben.

Mindez azért történik majd meg, mert belsőleg azonossá válnak a Teremtővel.

hzs

Tovább >0

21 dec 2010

Egy új programnak megfelelő működés megtanulása

Szerző: yanive | Kategória: önzőség, reggeli lecke, válság

Mindeddig képesek voltunk fejlődni a természet általános programjának megfelelően. Egyre tovább fejlesztettük önzőségünket az emberiség történelme folyamán. Most mi befejeztük ezt a fejlődést és egy új fajta fejlődésbe kell belekezdenünk.

Azelőtt a természet tolt minket előre ahogy az “A” programnak megfelelően fejlődjünk, de most úgy tűnik egy új “orbit”-ról kezd el minket befolyásolni, és elindítja a “B” program szerinti fejlődést. Ezért van az, hogy egy teljesen új módon kell elkezdenünk fejlődni.

Amennyiben az “A” program kifejlesztette vágyunkat és értelmünket, a “B” program egy másfajta módon működik. Az arra igyekszik, hogy minket a természet tulajdonságaival és harmóniájával hozzon azonosságba. Ezért van az, hogy a természet most megmutatja nekünk, hogy mi össze vagyunk kapcsolódva, mi egységesek vagyunk, és mi egy globális, integrált világban élünk függetlenül attól, hogy azt akarjuk-e vagy sem.

A Természet egy új formát fed fel számunkra, mely forma korábban nem létezett, és nekünk azzal egyensúlyba kell hozzuk magunkat, más szóval egységre kell lépjünk, és létre kell hozzuk a kölcsönös adakozást. El kell kezdjük megszervezni magunkat és a világ teljes lakosságát a természet törvényeinek megfelelően, amelyeket mi most felfedezünk a társadalmon belül, ahogy felfedezzük, hogy mindenki össze van kapcsolódva és mindenki mindenkitől függ.

Amikor mi nem tesszük meg mindezt, akkor ellentétessé válunk a természettel, és a “delta”, a hasadék, az egyezés hiánya megjelenik közöttünk, és mindez veszélyes. Amikor mi korábban az “A” programnak megfelelően működtünk, akkor nem voltunk ellentétesek a Természettel. Mi egyszerűen a “kövületi” szinten léteztünk. A Természet tolt minket előre hogy kifejlesszük önző vágyunkat, és a beteljesülést keressük, és pontosan ez az amit tettünk.

A szenvedés tolt minket hátulról. Az mindig segített minket ha nem fejlődtünk elég gyorsan, de én mindig egy normális önző irányba fejlődtem. Ezért van az, hogy mindazok akik keményen próbálkoztak mindig sikerrel jártak.

De ez ma többé nem működik, mivel a Természet Felülről minket egy másik formában kezdett befolyásolni, és nekünk ennek megfelelően meg kell változnunk.

hzs

Tovább >0

20 dec 2010