Minden a vágyamon belül létezik. Itt van az ahol a Végtelen Világ teljes Fényét felfedezem, csakúgy mint a többi világot is. Minden ami létezik azt a vágyamon belül érzékelem. Az összes kép csak bennem létezik.

Azáltal, hogy vágyaimon belül új rétegeket fedezek fel, elkezdek új világokat érzékelni, melyek korábban rejtve voltak előttem. A legkönnyebb és legmegbízhatóbb módja annak, hogy új vágyakat fedezzünk fel az a csoport, ahol a közös aspirációnkon, és a közöttünk levő kapcsolaton keresztül, az összes vágyat összegyűjtjük annak érdekében, hogy rejtett belső rétegeket és világokat fedezzünk fel.

Mi már most a Végtelen Világban létezünk, és mindazt saját magunkon belül kell, hogy felfedezzük, mint ahogy írva van: “Én felfedeztem, és ezáltal megteltem valamivel, ami az idők kezdete óta létezett!”.

hzs

A spiritualitásban a döntések úgy történnek, mintha a jelenlegi pillanat lenne az egyetlen létező pillanat. Amikor én döntést hozok a spirituális utamon, hogy egy előttem álló helyzetet megoldjak, azt a döntés úgy kell meghozzam, mintha az lenne életem utolsó pillanata. Mindez azért van, mert a problémák gyors és helyes megoldása vezet spirituális utam következő állomásához.

A materiális világban mi kapcsolódunk ehhez a világhoz, és önzőségünk megnyújtja az eseményeket és helyzeteket, ezáltal az idő érzetét keltve. A spiritualitásban azonban minden egyes pillanat magában, saját különlegességében létezik.

Ezért van az, hogy a Parcuf szűrője, a Belső és Külső Fény összeütközésének hatására meggyengíti a Fényt, és úgy dönt, hogy azt visszautasítja. Amikor a szűrő visszautasítja a Fényt, a Parcuf nem tudja mi fog vele történni, és milyen új állapot következik utána. Az egyetlen dolog amit a Parcuf tud az, hogy nem maradhat meg e jelenlegi helyzetében egy pillanatra sem, mivel elveszetette kapcsolatát a Teremtővel. A Parcuf nem maradhat meg ebben az új helyzetben, és nem képes arra gondolni mi is történik a következő pillanatban. Ez okozza azt, hogy döntése, és állapota a spirituális világban valóságos, őszinte.

Néha látunk videókat a Szeptember 11.-i katasztrófáról, ahol láthatjuk azt, hogyan ugrottak ki emberek a 1OO. emeletről a lángoló toronyházból. Hogyan képes egy személy ezt megtenni, amikor tudja azt, hogy menthetetlenül meghal amikor lezuhan? Abban a pillanatban amikor ugrik, csak arra gondol, hogy a tűztől meg akar menekülni. A következő pillanat, melyet a levegőben tölt jobb, mint a lángban égés, így inkább kiugrik! Az, hogy mi történik vele a következő pillanatban nem számít számára.

Ugyanez történik a Parcuf-fal, amikor az felfedezi, hogy elvesztette kapcsolatát a Teremtővel. Ennél semmi rosszabb nem történhet! Képes meglenni a Fény nélkül, de nem képes a Teremtővel való kapcsolat nélkül létezni. És ezáltal elutasítja a Fényt.

hzs

Kérdés:

A barátomra tekinthetek több módon is: néha mint tanítványa, néha mint tanára, és néha mint egyenlő?

Válaszom:

Ezt a három viszonyt megtalálhatjuk minden helyzetben állapotban:

1. Amennyiben én egységre akarok lépni barátommal, akkor nagyon fontos hogy emberként lássam őt, mivel csak akkor érem azt a vágyat, hogy egységre akarok lépni vele. Ezért kell úgy látnom őt, mint a világ legfontosabb, legnagyobb személye, aki lehetővé teszi számomra, hogy a Teremtőhöz kapcsolódhassak. Olyan fontosnak kell lennie számomra, mint a Teremtő maga. Amennyiben a csoport megadja nekem a lehetőséget, és az erőt arra, hogy a Felső Célt elérjem, akkor annak tagjait, mint nagy embereket látom, akiktől sorsom függ. Késezn állok arra, hogy bármit megadjak azért, hogy ők elfogadjanak engem. Készen állok arra, hogy lealacsonyítsam magam annak érdekében, hogy összekapcsolódhassunk.

2. Azonban amikor arra gondolok, hogyan tegyem a csoportot erősebbé, akkor úgy tekintek rájuk, mintha felülről nézném őket, és arra gondolok hogyan vagyok képes őket inspirálni, és segíteni. Akkor őket kisebbnek látom mint magamat. Befolyásolni akarom őket, és még több energiát akarok adni nekik.

3. Amikor a csoporton belüli egységről beszélünk, akkor mindenki egyenlő. Van amikor őket nagyobbra tartom magamnál, és van amikor én voltam magasabb náluk, de egyenlővé kell válnunk, és egységre kell lépnünk egymással. Ezért hívjuk magunkat barátoknak.

Ugyanez a viszony létezik közöttünk és a Teremtő között is: Ő nagyobb nálam, kisebb nálam, és egyenlő velem.

1. Ő nagy, mivel Ő adja nekem az erőt, és meghatározza vágyaimat és gondolataimat.

2. Ő kisebb nálam, mivel Ő tőlem függ. Adhatok neki, én képes vagyok Neki jó érzést adni, és ilyen szempontból Ő függ tőlem. Tehát ebből az következik, hogy Ő kisebb nálam. Ez a függőség hasonló ahhoz, ahogy a szülő függ gyermekétől.

3. Ő egyenlő velem, mivel csak egyenlők képesek összeolvadni – egymással egységre lépni annak érdekében, hogy kapjanak egymástól és adakozzanak egymásnak.

Ennél fogva a személy hozzáállásában ezek az állapotok nem változnak a csoporttal vagy a Teremtővel kapcsolatban. Az egyetlen dolog ami változik az annak a módja, ahogy én őket látom: az személy lehet nagy, kicsi, vagy egyenlő, mind a csoporttal mind a Teremtővel kapcsolatban. A személynek állandóan le kell ellenőroznie hogyan képes mindezt a három hozzáállást kiegészíteni annak érdekében, hogy még tovább léphessen – a barátaival és a Teremtővel kapcsolatos nagyobb egység felé.

hzs

Amikor a Felső Rendszer szerkezetéről olvasunk a „Zohar könyvéből”,   a legfontosabb dolog az, hogy mindig arra gondoljunk, hogy ez a rendszer hol található. Ezek mindannyian bennünk vannak, és fel kel tárnunk őket.

Amikor halljuk a neveket, Partzufim, Sefirot és a különböző akciókat (úgy mint Atik, Arich Anpin, Parsa elválasztva egyiket a másiktól, emelkedés, süllyedés, egyesítés, felosztás)csak egy dologra kell várnunk, hogy megtörténjen,:”Mikor fogom azt érezni, hogy minden bennem történik!? Hol vannak ezek a minőségek és akciók bennem, az érzelmeimben? Oh itt van Atik és ott van Arich Anpin, és ott a középen van Parsa És a Parsa az, aki nem hagyja, hogy érezzük őt. „

Mindennek bennünk kell feltárulnia,  mert a spiritualitás is bennünk van. Azt gondoljuk, hogy a spirituális világ valahol messze van, valamilyen más tartományban. Mindazonáltal, amikor a valóság érzékeléséről tanulunk, megtanuljuk, hogy a valóság bennünk észlelhető, és a spiritualitást, mint a bennünk lévő legmélyebb, legbensőbb réteget foghatjuk fel.

Ezért van az, hogy mindnyájunknak egy sebészhez kell hasonlítania, aki halad befelé, hogy felfedezze a Zohar által leírt Felső Rendszert.  Megpróbáljuk megtalálni őt a érzelmünk legmélyebb részén.  Ezért, amikor olyan szövegeket olvasunk, mint “a Felső Terv” “RADLA,” “Atik,” “Arich Anpin,” és  “emelkedés a Keterhez,” képesek leszünk arra, hogy megérezzük, hogy mi minden történik bennünk.  Vágyakoznod kell minden szóra, ami a Zoharban van leírva, hogy kiváltson egy választ és egy érzést benned. Ha állandóan dolgozol ezen, az azt jelenti, hogy te tényleg megpróbálod felfedni a spiritualitást. Soha nem szabad elfelejtenünk ezt!

Minden lecke és minden szemelvény előtt olvassuk a Zohar könyvében, hogy vissza kell térnünk a valódi késztetéshez, és emlékeznünk kell arra, hogy a Tora belső részét tanulmányozzuk, a Tora belsejét, ami egy személy belsejében tárul fel. Különböző gondolataink, vágyaink, tulajdonságaink vannak, és spirituális vágyunk, amelyről a Zohar könyvében olvasunk, és ami legnagyobb mélységében tárul fel. Ezért fókuszálódik minden figyelmünk és elvárásunk arra, ami feltárul bennünk. Ennek kell elsőrendűnek lenni, mindig ezen kell gondolkoznunk, meg kell próbálnunk megkülönböztetni a belső mozgásokat és reakciókat a szavaktól, amiket olvasunk Ha csak elképzeled magadnak, nem számít, a legfontosabb dolog, hogy megpróbáld érezni ezeket a belső mozgásokat magadon belül.

A törekvés magadon belül és kívül az már  egy ima. Először megkell szoknunk, hogy a szöveget ezen a módon kezeljük, később ehhez a szokáshoz hozzá fogunk adni egy kapcsolatod közöttünk.  Végül is a Zohar könyvet is azért írták,hogy kapcsolatot teremtsen közöttünk. De ez a kapcsolat nem a testek között jön létre, ez mindnyájunk belsejében alakul ki  a lelkek pontjai között, amelyek szintén bennem vannak.  Ezt a kapcsolatot a”benső képemben” kell építenem, és ” mindenki más képében”. Ezen kapcsolaton belül, amin beleül én teremtek, felépítem percepcióm spirituális edényét  (Kli), és ebben feltárom a spiritualitást.

ft

Kérdés:

Úgy tűnik,  a legtöbb ember nem a testéről és a lelkéről gondolkodik, sem arról, hogy ők kik és mik

Válaszom:

Ez nem igaz. Mindenki azt gondolja: „ Én meg fogok halni, de a lelkem tovább fog élni.” Tudat alatt mindannyian tudjuk, hogy örökkévalók vagyunk, és erősen foglalkoztat az a gondolat: mi fog történni a lelkemmel?

Senki  sem gondol úgy magára, mint csak egy fizikai testre. Még a legprimitívebb materialisták is függetlenül a meggyőződésüktől tudattalanul és tudat alatt azt gondolják, hogy örökkévalók. Ez a gondolat alapvetően beépült, és össze van kapcsolva azzal az anyaggal, amiből vagyunk. Ez vágyaink nagyon mélyén fekszik, amit a Fény teremtett, és ami fölött az embernek nincs hatalma..

A kielégítendő vágyunk öt rétegből  áll., amiből az egyik, hogy szükségünk van arra, hogy összeköttessünk a Teremtővel. Az edények összetörésének eredményeképp,  mindegyikünk kapcsolatba került a spiritiszta tartománnyal.  Ezért nagyon mélyen, a tények tudatos figyelembevétele nélkül,  úgy érezzük, hogy örökkévalók vagyunk, és hogy az életünk nem fog befejeződni természetes halálunk idején. Ha ez a gondolat nem lenne, nem lenne energiánk az élethez.

Néhány ember azt gondolja, hogy az életünk folytatódik a gyerekeinkben, vagy hogy életünket országunk és társadalmunk  szolgálatára szenteljük  De ez nem így van.  Ha világos tudásunk lenne arról, hogy amikor ez az élet befejeződik, ez a vége a létezésünknek, és továbbá a föld megszűnik forogni egy pillanatra, vagy más szavakkal, csak ráeszmélnék, hogy nem vagyunk örökkévalók, nem lenne energiánk az élethez..

Mi azzal a tudatalatti tudással születtünk, hogy örökkévalók vagyunk. Mi a Teremtőtől eredünk, és birtokoljuk egy részét, ami örökké tart. Egyrészt mi a „halandó állatokhoz” vagyunk hasonlóak,  de képesek vagyunk arra, hogy a felette lévő szintre, egy magasabb szintre, az „emberi” („beszélő”) szintre jussunk. Mert meg van bennünk az örökkévalóság érzése.  Enélkül az érzés nélkül, soha nem jutnánk magasabbra az állatok szintjénél, akik négy lábon mászkálnak.

Annak érdekében, hogy kifejlődjünk, mint „emberi lények”, és elérjük a „beszélő” szintet, úgy kell felfognunk magunkat, mint halhatatlan lények. A  Teremtő nyújtja nekünk ezt az érzést, és ez teszi mássá az embert az állatoknál.

Egy személy belső élete a Teremtővel való tudatalatti kapcsolatával és az örök élet érzésével kezdődik. Embernek –Ádámnak lenni, azt jelenti „hasonlónak lenni a Teremtőhöz”(héberül „Adam” azt jelenti „hasonló”). Ezért van, hogy elhatározásunk, törekvésünk, stratégiánk, és még  kísérleteink is az öngyilkosságra, örökkévaló állapotunkban lévő belső hitünkből származik.

ft

A pszichológusok egyetértenek abban, hogy a mi viselkedésünk olyan modellektől, és karakterektől függ, melyeknek gyeremekkorunk és életünk későbbi része alatt vagyunk kitéve reklámok, mozifilmek és más média források alapján. A tanáraink formálják pszichénket azáltal, hogy bizonyos viselkedési sztereotípiákat, és véleményeket erősítenek fel előttünk, melyeket mi tényekként elfogadunk. Ezek a szereotípiák mélyen a tudatunk alatt fekszenek, és meghatározzák azt, hogyan tekintünk az életre.

Az életet én ezeken a formákon, modelleken keresztül nézem: ők az én értékrendszerem alapjai, és én ezeket használom annak érdekében, hogy mindent ami életemben velem történik megvizsgáljam.

Az egész világ az én belső értékrendszeremnek a külső tükröződése. Mi nem látjuk a valós világot, hanem ehelyett a világot egy automatikusan generált szereotípiák prizmáján keresztül nézzük, melyet a társadalom ültetett belénk. Ennél fogva mi képtelenek vagyunk megszabadulni ezektól a szereotípiáktól, és ennek eredményeképpen nem vagyunk képesek elszabadulni attól, hogy az életet ilyen ránk erőltetett módon szemléljük.

Azonban a Kabbala tanulása által kifejlesztünk egy extra, újabb érzékszervet, és ezáltal képesek vagyunk új viselkedési modelleket kialakítani, melyek adakozó természetűek. Amikor mi a világot ezen az új érzékszerven keresztül érzékeljük, akkor szabaddá válunk a világ véleményétől, és megszerezzük személyes szabadságunkat!

hzs

Kérdés:

Mi az, hogy “tény”?

Válaszom:

A tény számomra az, amit érzek (látok, hallok, szagolok, ízlelek és tapintok) az öt érzékszervemen keresztül. Ez valami olyasmi, amit képes vagyok valami máshoz hasonlítani, megmérni, képes vagyok arra emlékezni. Azonban mindez csak számomra tény, ez egy teljesen szubjektív információ, mely bennem jelenik meg, az agyamban és érzékszerveimben.

Egy másik teremtmény ugyanazt a “tényt” valószínűleg másképp értékelné, és számára az én személyes benyomásom ugyanarról a dologról nem lenne “tény”. Általában mi csak akkor vagyunk képesek visszaigazolást kapni a mi “tényeinkkel” kapcsolatban, ha olyanokkal hasonlítjuk azokat össze, akik hasonlóak hozzánk.

Kérdés (folytatva):

De ha az én belső állapotom állandóan változik, akkor mi történik azokkal a tényekkel, amiket én korábban kiértékeltem?

Válaszom:

Mi úgy beszélünk belső benyomásainkról, mintha azok tények lennének. Amikor mi változunk azonban, akkor új tényeket kezdünk el felfedezni. Lehetséges, hogy új és régi tények ellentmondásban vannak egymással, mivel azok mindig szubjektívak, és függenek a megfigyelőtől.

Mi mindent a mi materiális “énünkön” keresztül értünk meg, mely vágyaink összessége. A vágyaink folyamatosan változnak, és új tények jelennek meg bennük. A tények ugyancsak fejlődhetnek tovább, ahogy valamivel kapcsolatban nagyobb megértéshez jutunk, hasonlóan, ahogy Einsten elmélete Newton teóriájából fejlődött ki. Newton régi tényei, törvényei máig érvényesek, de azok csak bizonyos körülmények között érvényesülnek (a fény sebessége alatt, kis vagy nagy energiákon belül, vagy vica versa, az atomok közötti kis és nagy távolságok esetén, és így tovább).

Mi mindent vágyainkon keresztül szemlélünk, és a tényeket a vágyaink Aviut-jának (vastagságának) különböző fokain keresztül méricskéljük. Ennek eredményeképpen ugyanazokat az eseményeket a vágyaink különböző fokú rétegein, intenzitásán keresztül érzékeljük. Ezek a rétegek nem ellentétesek, és létezhetnek egyidejűleg, ugyanannak az eseménynek különböző interpretálásait eredményezve.

Például amikor a spiritualitás megjelenik a személy számára, az nem oltja ki a materiális világot. Ellenkezőleg, azt egy magasabb szinten jeleníti meg, felfedve az okokat és azok hatásait, melyek materiális létezésünket irányítják.

Összességében a tény addig marad tény, ameddig mi ugyanazon a szinten maradunk.

hzs

Kérdés:

Ki adja a neveket a spirituális objektumoknak, mint Moha Stima (rejtett elme), Moha de-Avira (agyhártya), az Arih Anpin feje, Atik, és a Végtelenség megismerhetetlen feje? Hogyan érkeztünk el ezekhez a nevekhez?

Válaszom:

Amikor a Kabbalisták megszerzik, megértik ezeket a dolgokat, akkor természetes, ösztönös módon adják nekik ezeket a neveket. Azonban bárki aki új spirituális dolgokat, vagy jelenségeket fedez fel, ugyancsak felfedezi azok neveit is magán belül. Ez kissé olyan, mint egy természetfeletti képességekkel megáldott személy, aki ránéz egy ismeretlen személyre, és korrekt módon kitalálja annak nevét.

Kérdés (folytatva):

Szóval miért írják azt, hogy egy Parcuf az rejtett, vagy ismeretlen?

Válaszom:

Azért mert amikor mi megismerünk valamit, akkor képesek vagyunk megállapítani, hogy az ismeretlen számunkra. Ez ugyanolyan, mint amikor egy tudós a mi világunkban megvizsgál egy ismeretlen jelenséget, és egy bizonyos ponton képes megállapítani azt, hogy hol van a határa annak, ahol számára az ismeretlen kezdődik.

Kérdés (folytatva):

Akkor hogyan vagyunk képesek megismerni a Felső Rendszert, mely minket irányít, ha nem vagyunk azt képesek megérteni?

Válaszom:

Pontosan a tudás hiányának az érzete az ami előre nyom minket a fejlődés és haladás irányában, arra késztetve minket, hogy egy különleges kapcsolatot építsünk a Felső Szinttel. Ezért van az, hogy a Felső Rendszer, melyet Aba ve Ima, Arih Anpin és Atik néven nevezünk, nincs számunkra teljesen felfedve. A rendszer precíz ismeretének hiányában, mi megismerjük annak bizonyos részeit, és közben tovább vonzódunk a fejlődés irányában, amig el nem érjük a teljes megértést.

Ez olyan, mint egy flört a Felső Szint és az alsó szint között, annak az alapelvnek megfelelően, hogy: “Egy részt felfedve, kettőt elfedve”. Mindez annak érdekében történik, hogy az alsó szint egy erősebb vágyat fejlesszen ki a következő felfedezés irányában.

hzs

1. A Tanár, vagy instruktor, aki a cél felé irányít minket, és elmagyarázza a megértéshez vezető állapotokat.

2. A Könyvek (hiteles források) melyek a Körbevevő Fény forrásai, mely képes minket korrigálni, és kisebb mértékben tudás és példa forrásaként szolgálnak.

3. A Csoport, vagy környezet, mely kihasználja az én irigy (Kinat Sofrim), és féltékeny érzéseimet annak érdekében, hogy felébressze aspirációmat az adakozás tulajdonságának megszerzése érdekében, az engem domináló önző megszerzési vágy ellenére.

hzs