Mi soha nem leszünk képesek a megfelelő tetteket véghez vinni, hacsak nem visszük a Teremtőt bele a közöttünk levő kapcsolatokba. Meg kell Tőle szerezzük az erőt és az intelligenciát a tettek végrehajtásához. Emellett a teljes folyamat alatt, elejétől a legvégéig állandóan a Teremtő felfedezését kell keressük. Ez a Kabbala tudományának a témája.

Báál HaSzulam írja a “Kabbala Todományának Lényege” című cikkében: “A Kabbala tudománya az Ő Istenségének felfedése a teremtmények számára ebben a világban.” A Teremtő az erő mely cselekszik, megadja nekünk az intelligenciát, érzéseket és vágyakat, és felkavarja anyagunkat, hogy az mozduljon. Ő kényszerít minket annak megértésére, kik vagyunk mi, és tol minket a fejlődés felé, tetteket véghez víve bennünk, vezetve minket a végső cél felé.

Az anyag önmagában csak az élvezet iránti vágy, az élettelen anyag. Mindez olyan mint egy fém számítógép, mely élettelen marad, hacsak azt nem csatolják rá az elektromos hálózatra, és amennyiben nincsen megtöltve egy operációs programmal, és adattal melyre szüksége van ahhoz, hogy azt feldolgozhassa, és eljusson végeredményéhez. Mi ugyanilyenek vagyunk: a “készülék” maga, az nem változik, ami változik az a belső töltés – a Teremtő ereje, mely beleöltözik a személybe. Mi magunk az élettelen “eszköz” vagyunk csupán, is minden a “fémanyagon” kívül – értelmünk, gondolataink, vágyaink és az összes változás ameddig a végső eredményt el nem értük – mindez a Teremtő maga, aki kitölt minket.

Ennél fogva az semmiképpen nem elég számunkra, hogy egységre lépjünk egymással mint egy mechanizmus alkotóelemei, hanem nagyon fontos, hogy a kezdetektől tudjuk: milyen program alapján és minek érdekében cselekszünk! A Teremtő nem csak a mi társunk, aki részt kap útunkban és annak eredményében. Ő igazából a teljes betljesülés, megtöltés. Mindössze annyit tehetünk, hogy kérjük Tőle, hogy fedje fel magát, Programját, tetteit és tulajdonságait mi bennünk.

hzs

Az összes erőfeszítésünk, hogy egyesítsük vágyainkat a Kabbalista csoporton belül, a Teremtő iránti vágyaink felé kell hogy forduljon. És minden erőfeszítésünket annak érdekében kell, hogy megtegyük, hogy felfedezzük a Teremtőt, és egységre lépjünk Vele. Akkor nem fogjuk megismételni azokat a hibákat, melyeket a szovjet kommunisták és az izraeli kibbuc lakók elkövettek, akik az egységet a világ proletárjai között érdemes célnak tekintették, és ennek érdekében változtatták meg társadalmukat, és ezt tekintették szükséges feltételnek a tökéletességhez.

Az emberek nem értik meg, hogy a világ, és magunk is annak érdekében lettünk teremtve, hogy felfedezzük a Teremtő tulajdonságait magunkon belül, annak érdekében, hogy elérjük az Ő létezési szintjét. Ezt a célt kell keressük minden egyes cselekedetünkben, mind szívünkben és elménkben. Például mi a baj, ha én csak egyszerűen a barátom érdekében, a környezetért, vagy a világért teszek valamit? Bár ezek a cselekedetek jónak tűnnek, a probléma az, hogy ezek a tettek nem tartalmazzák magukban a végső célt, a Teremtőt, és ezáltal nem érdemlik ki az Ő erejét. Ezáltal mindez nem egy korrekciós cselekedet, hanem ellenkezőleg, csak általános válságot von maga után – mely “fejlődésünk” eredménye.

Annak érdekében, hogy valamilyen cselekedet sikeres legyen, azt a megfelelő cél érdekében kell végezzük: annak magában kell foglalnia a Teremtőt, mint eredeti okot, és Ő neki kell lennie az oknak, ami által én magamat, a világot és az előttem álló helyzetet érzékelem. Figyelemben kell vegyük azt a tényt, hogy Ő határozza meg a cselekedetet elejétől fogva, a cselekedet szükségességétől kezdve annak kimeneteléig, mint ahogy az írva van: “Én vagyok az első, és Én vagyok az utolsó!” A személy csak az anyag, mely felett a cselekedetek végződnek. Azonban a személy nem a mester, vagy a tett végrehajtója.

Ezáltal a mi egyetlen feladatunk annak tisztázása, hogyan viszonyuljunk mindahhoz, ami történik. Mégis azáltal, hogy ezt tesszük, mi valójában meghatározzuk milyen mértékben korrigálódnak vágyaink, és azáltal meghatározzuk a világunk és a spirituális világ érzékelését.

Amennyiben mi nem fogadjuk el a Teremtőt partnerunknak, nem leszünk sikeresek tetteinkben. Ehelyett még mélyebb rejtettségbe kerülünk, és letérünk az útról. Amikor ez történik az nagy erőfeszítésünkbe kerül és mély kétségbeesésbe esünk, annak érdekében, hogy elkezdjük megérteni miért is történik mindez velünk. És akkor megtaláljuk a szenvedés okát a szenvedésen belül.

A tény az, hogy a Felső Erő az minden! Az határoz meg minden helyzetet, az teremti a helyzetet, vesz részt benne, rendez el mindent azzal kapcsolatban, valósítja azt meg, és nyújtja a jutalmat és beteljesülést. Ennél fogva amennyiben mi nem koncentrálunk a Teremtőre, aki állandóan jelen van anyagunkban és minden tettünkben, és amennyiben mi nem tesszük Őt meg a tetteink főcéljának, akkor hatalmas hibát követünk el, melyért súlyos árakat kell fizetnünk.

hzs

A Zohár: Emeljük karjainkat iamként, mivel éppen felfedezzük az Acilut Világának sorrendjét: GAR de-Arih Anpin, melyet Keternek hívunk, Moha de-Avira (agyhártya), és Moha Stima (a rejtett agy), és azt is, hogyan emelkednek ezek fel a Végtelenség ismeretlen fejéhez, mely legmagasabban található, és rejtve van.

Ennél fogva imádkozzunk a Teremtőhöz, és üdvözöljük ezen titkok felfedezését általunk.

Mi a Végtelenségen belül létezünk. Függetlenül megértésünk szintjétől, az alsó szint képtelen a Magasabb Szintet érzékelni, nem képes azt érezni, és elméjével megragadni. A spirituális emelkedésünk bármelyik pontján, a következő szint az mindig végtelen, és határtalan az alsó szinthez képest.

Én limitálva vagyok érzékelésem mértékében. A Felső Szint az nagyobb nálam, és nem fér az én Kli-mbe (érzékelési edényembe). Szóval hogyan vagyok akkor képes Őt felfogni? Mindezt csakis azáltal tehetem, hogy azt kérem, hogy lelkem kitáguljon, hogy én hasonló tulajdonságokat kaphassak, mint az Ővé. Akkor képes leszek felfedezni Őt, és kapcsolatba lépni Vele. A teljes kapcsolat közöttünk és a Magasabb Szint között ezen a kérésen keresztül valósul meg.

Pontosan ez az, ahogy normális életünkben is haladunk előre: a kisgyerek mindig kér valamit a felnőttektől, és a felnőtteknek ezért a gyereknek azt kell nyújtania, amit ő hasznosnak tart a gyerek fejlődése érdekében. Azonban a kicsi azt sem tudja mi is hasznos saját maga számára fejlődése érdekében. Amennyiben ő csak saját okossága alapján cselekszik, a saját szintjén levő elméjét használva, akkor a szenvedés útján jut előre, azáltal, hogy hibákat követ el. És csak sok hibás, kudarcot vallott kísérlet után ér el annak megértéséhez, hogy csak a Felső Szinttől kell kérnie, és akkor Ő megadja neki, amire szüksége van.

Ennél fogva minden az ima erején keresztül kerül elérésre. Azonban az ima nem az, amit mi a világunkban elképzelünk! Az ima azt jelenti, hogy én arra vágyom, hogy adakozóbbá váljak, hogy kilépjek önzőségemből. Emellett ez kell, hogy ez a kizárólagos vágyam legyen, ez az egyetlen dolog, amit nekem a Felső Szinttől kérnem kell.

Azonban ez önző természetemmel ellentétes, és ennél fogva ha a Felső Szint nem készít fel engem arra, hogy az Ő szintjét elérjem, akkor azt én soha nem leszek képes a magam erejéből elérni! Az imáimon és gyakorlataimon keresztül egyre hasonlóbbá válok a Felső Szinthez. Mindez folytatódik mind a 125 szinten keresztül spirituális felemelkedésem alatt, ameddig el nem érem a teljes korrekciót, a Teremtővel való hasonlóságot.

Most már megérthetjük azt mit is ír a Zohár könyve: Amennyiben a lélek nem kapja meg a tudást a követlező világgal kapcsolatban, akkor a személy nem képes abba belépni, és abban létezni. Végül is enélkül az adakozás tulajdonságával kapcsolatos tudás nélkül, és hogy azt hogyan valósítsuk meg, soha nem leszünk képesek ott élni.

hzs

A Zohar: A lélek mondja a Teremtőnek: ”Engedj be a Felső Bölcsesség titkaiba. Mondd el nekem, mit látsz, hogyan irányítod a Felső Világot? Tanítsd meg a titkos bölcsességet, amit soha nem ismerten és sohasem tanultamam meg, akkor nem fogom szégyelni magam, amikor  a Felső Szinten megyek.”

Az a mondat, hogy A lélek mondja a Teremtőnek azt indikálja, hogy a személy már létesített kapcsolatot a Felső erővel, ezért tudja hogy a Teremtő hogyan működik, és hogyan ébreszti fel őt. Engedj be a Felső Bölcsesség titkaiba annak igénye, hogy hogyan érhetem el a Fényt, aki korrigál engem, szóval képes leszek az egész Felső Rendszert feltárni.

Mindent feltárunk a vágyunkon belül.  Semmi sem lett teremtve, és ezért az az a hely,ahol minden feltárul,  belleértve ezt a világot, ás azt is, ami majd jön., a Teremtőt, a teremtést,  a világot minden spirituális szintjével együtt. Minden a vágyon belül történik, és mi csak felemelkedhetünk hozzá, azáltal, ha korrigáljuk..

Mit látsz, és hogyan írányítod a Felső Világot?  Ennél a pontnál azon csodálkozhatunk, hogy miért olyan kiváncsi a lélek? Ez azért van, mert a Teremtőt ismerni és adakozni neki, az ugyanaz, ahogy írva van: „Ismerd a Teremtőt és dolgozz neki”. Az a szándékunk, hogy  megismerjük az egész univerzumot  a  teremtő szintjén és minden módon egyenlővé válni Vele.

Ezért kéri a lélek, Tanítsd meg a titkos bölcsességet, amit soha nem ismerten és sohasem tanultam meg! Felemelkedünk a magasabb szintekre, a Fény segítségével, aki újjáalakít, és minden a személynek fel kell fedeznie egy  új belső vágyat a titkos tudásra, – a tudást, hogy használtd az összes tulajdonságodat, annak érdekében, hogy adakozz felebarátodnak

ft

A Zohar: Minden ember, aki anélkül jön erre a világra, hogy elérte volna a Tora titkát, még ha sok jót is cselekedett, el lesz szakítva a Felső Világ kapuitól.

„ Ez a világ” amit pont most érzünk, és „ az eljövő világ” (Olam HaBa), ami a következő állapotunk. Minden az ember vágyai mentén tárul fel. Az ember vágya vagy természetesen változhat meg, a Reshimot használatával, amelyik egoistává teszi őt, vagy megváltozhat a csoportban végzett munka és a körülölelő Fény segítségével.

Ha nem korrigálom magamat, akkor a spirituális érzelem összes kapuja zárva marad előttem. Nem érezhetem meg a spirituális világot anélkül, hogy a vágyaimat és a Kelimot felkészíteném rá, anélkül hogy korrigálnánk az adakozásra vonatkozó egoizmusomat. Ez az, ahogy kinyithatom a kapukat .

Minden ember, aki anélkül jön erre a világra, hogy elérte volna a Tora titkát, (ami úgy lehetséges, csak , ha tanulmányozza a Kabbalát, annak érdekében, hogy a Fényt a korrigált vágyaiba kapja meg.)még ha sok jót is cselekedett, (ahogy azt az emberek ezen a világon ezt gondolják) el lesz szakítva a Felső Világ kapuitól. (ez azt jelenti, hogy a személynek nincs alkalma rá, hogy érezze és hogy belépjen az örökkévalóság világába)

A spirituális felé menve, ez a út minden lépésénél megtörténik, amikor egyik állapotból a másikba megyünk. Csak úgy tudsz előre menni, ha felfeded azokat a titkokat, amik most épp el vannak rejtve előled.  Minden a te vágyaidon belül történik. A jelen vágyaidat és érzelmeidet úgy hívjuk, „ez a világ”, és a korrigált vágy és érzelem „ a világ, ami jön”

A  Zohar: A bölcsesség, amit egy személynek(kivétel nélkül minden személynek) tudnia kell, és látnia a Teremtő titkait, megtudni, hogy ő ki, hogyan született, honnan jön, hova megy, hogyan korrigálja saját magát, és mire számít, amikor megjelenik a világ uralkodójának udvarában.

Mi az ismeretet úgy kell megszerezzük, ahogy az írva van. “És Ádám ismerte Havat ”  A Kabbalát akkor érted el, ha egyesülsz a Teremtővel, azaz csak ennek a két létező dolognak az egyesülésekor. Tehát az elérés és a tudás akkor alakul ki, amikor a Hochma Fénye felöltözködik a Hassadim Fényébe – az ember korrigált vágyába (Kelim) Ez az igazi egyesülés

Amikor a spirituális Partzuf megkapja a Fényt belül, ezt a Fényt a Tudás Fényének nevezzük. Ez mind bölcsesség, mind áldás, a Hochma Fénye, és a Bina Fénye. A szerzés Fénye és az adakozás Fénye egyesült..

Ha azt akarom, hogy a Malchutba kerüljön a lelkem, minden lélek együttese, az egyetlen teremtett teremtés, amit Ádám lelkeként ismerünk, akkor az én vágyamnak együtt kell lennie mindenkivel, aki a Malchut része. Malchut aztán felemeli ezt a vágyat Daat (tudás) szintjére, és akkor Aba és Ima (Apa és  Anya, Hochma és Bina)  adja nekem ezt a tudást. Ez az , ahogy a Felső Mechanizmus működik.

(Zohar könyvének „ A bölcsesség és a személy” fejezetéből)

Amikor a Zohar könyvét tanulmányozzuk, emlékeznünk kell arra, hogy  ezt a Kabbalisták egy csoportja írta, és ezért szintén csak egy csoporton belül lehet megérteni. Annak érdekében, hogy megértsük ezt a könyvet, először egyesülnot ezen könyv segítségével. Ezt a könyvet csak a köztünk lévő kapcsolaton belül leszünk képesek feltárni.

Minden , amiről a Zohar könyv beszél, az a lelkek közt, és közöttünk van. Ha ajándékozni akarunk  egyikünk a másikna, akkor ez a vágyunk a lelkünkké válik, és ezen belül, a lelkek közti kapcsolaton belül, felfedjük a Teremtőt, a Fényt, ami összeköt minket..

A Zohar könyv arról beszél, hogyan tudjuk feltárni a Felső Fényt: Ez az adakozási szándékon, és a szereteten belül fog feltárulni.  A Zohar könyvében való felkészülésünk  a tanulásra és az azzal járó elfoglaltságra az ugyanaz, mint felkészülni az adakozás, a szeretet az egyesülés gondolata, a kölcsönös garancia, és a „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” tulajdonságára.  Mi felkészülünk, hogy ezt az állapotot elérjük, annak érdekében, feltárjuk az adakozás és szeretet Fényét.  Ez az, amit a Zohar segít nekünk végrehajtani.

Pontosan ez az oka, hogy a Kabbalát felfedjük manapság, annak érdekében, hogy segítsünk abban , hogy az emberiség megszerezze ezt a tulajdonságot. De csak akkor fog eddig a szintig megtörténni, ha felfogjuk, hogy ez szükséges.

Az egyetlen dolog mely segíthet a személynek a Zohár könyvének tanulásában és megértésében az a folyamatos gyakorlatok, ahol az olvasó állandóan arra vágyik, epekedik, hogy a szöveget saját magán belül érezze. Másképpen ez a könyv örökre zárva marad számára.

Amennyiben mi eltávolítjuk ezt a “dugót” érzékelésünkből, akkor kinyithatjuk az utat egy magasabb, spirituális érzékeléshez, mely Felülről ránk ömölhet. Akkor belső világunk megnyílik számunkra.

Ilyen módon napról napra a személynek konokul várnia kell a belső reakciók megjelenését a Zohár szavainak hatására. És akkor, mint egy kisgyerekben, mely világunkat fedezi fel, egy magasabb valóság (a Felső Világ) benyomásai, melyek rejtve vannak bennünk, kezdenek maguktól a “felszínre” bukkanni.

hzs

Kérdés:

Miért van az, hogy annak ellenére, hogy képes vagyok mások vágyait érezni, mégis mindig csak magamra gondolok? Hogyan oldom fel ezt a konfliktust?

Válaszom:

Mi csak azért gondolunk másokra, mivel a saját céljainkra akarjuk őket felhasználni. Ennél fogva nyilvánvaló, hogy érezzük őket, és ezt a képességemet még erősíteni is akarom.

Amennyiben én meg akarok téveszteni valakit, akkor jó érzékemnek kell, hogy legyen arról a személyről, és jól meg kell őt értsem. Annak érdekében, hogy becsapjak valakit, jó pszichológussá kell, hogy váljak, és be kell hatoljak elméjébe és szívébe. Akkor tudni fogom hogyan manipuláljam őt saját hasznomra.

Az a képesség, hogy másokat érezzünk nem feltétlenül jelent bármit is. Ami számít az az, hogy kinek a vágyai fontosabbak számomra – az ővé, vagy az enyém?

Írva van: “Nem tegyél mással olyat, amit te nem akarsz, hogy mások tegyenek veled”. ami azt jelenti, hogy nem szabad kihasználnom felebarátomat annak érdekében, hogy saját céljaimat érjem el ezzel. De később már azt olvassuk: “Szeresd felebarátodat, mint saját magadat”. Az a kifejezés, hogy “mint saját magadat” azt jelenti, hogy meg kell feleznem profitomat, és neki kell adnom a felét, míg a másik felét megtartom magamnak? Nem! Ez azt jelenti, hogy nekünk csak felebarátunkat kell úgy szeretnünk, ahogy előzőleg magunkat szerettük.

Mostantól el kell kezdjük magunkat úgy kezelni, ahogy előzőleg felebarátunkat kezeltük amikor kihasználtuk őt. El kell kezdjünk arra gondolni, hogyan vagyunk képesek magunkat felhasználni annak érdekében, hogy felebarátunkat szolgáljuk.

Helyet cserélünk, ő átveszi az én helyemet, és én átveszem az ő helyét. Felebarátom fontosabbá válik számomra, mint saját magam. Ez az amit “adakozásnak” nevezünk.

Csak egy példát tudok ilyen fajta emberek közötti kapcsolatra mondani a mi világunkból: az anya és gyermeke kapcsolatát. Amikor átlépünk abba az álapotba, hogy elkezdjük a másikat érzékelni, megszerezzük annak képességét hogy elkezdjük saját lelkünket érzékelni. Ez igazából az egyetlen módja annak, hogy lelkünket érezzük, mivel a lelkünk olyan vágyakból áll, melyek rajtunk kívül vannak. Azáltal, hogy érezzük ezeket a külső vágyakat, elkezdjük érzékelni a Teremtő bennük.

hzs

Az emberi lény úgy kezdi útját mint egy kisállat, mely csak azt képes érzékelni ha jól, vagy rosszul érzi magát. Ez az ahogy a személy a Fényt és az Edényt (Kli) érzékeli – azaz vágyát. Azonban fokozatosan új Resimók (információs adatok) jelennek meg számára, és a “jó és rossz” érzete mellett ezek a Resimók eljuttatják a személyt az “igaz és hamis” analíziséhez is.

A “jó és rossz” érzése az természetes a teremtett lény számára. A teremtés minden formája reagál a negatív vagy pozitív reakciókra: összehúzodnak, kitágulnak, ahogy mozdulatlan tárgyak kiinyílnak vagy bezárulnak, a virág él vagy meghal, és így történik az állatokkal is. Ez egy természetes reakció az anyagban a Fény jelenlétére vagy hiányára.

Azonban amikor a teremtett lény elkezdi felfedezni függőségét környezetétől, és azt a “jó és rossz” érzékeléséhez kapcsolja, akkor egy újabb érzékelés, az “igaz és hamis” érzékelése kezd el kialakulni benne.

Elkezdi helyzetét két különálló megközelítéssel analizálni, mely állapota magán és környezetén múlik. Mi az “igaz és hamis” vizsgálatait a társadalom érdekeinek szempontjából vizsgáljuk, és a “jó vagy rossz” (édes-keserű) vizsgálatát pedig a saját jólétünkkel kapcsolatban. A külső és belső vágy (Kli) közötti tisztázás alapján kifejlesztjük az “emberi lényt”, Ádámot (hasonló a Teremtőhöz) magunkon belül.

Az emberi lény különbözik a bennünk található állattól, mivel az emberi lény érzékelése az “kívül” történik, az őt körbevevő társadalomban. Az emberi lény képes érezni a Teremtőt, a Felső Szintet, mely a személy testén kívül létezik. De igazából a környezet, a társadalom, és a Teremtő egy és ugyanaz.

Mindez azért van, mert önzőségünk szempontjából, minden ami rajtunk kívül létezik az egy és ugyanaz. A külső érzékelése a saját én érzékeléséhez hasonlítva az, mely megkülönbözteti a spirituális fejlődést a korporeálistól.

hzs