Minden észlelésünk annak az összehasonlításán alapul, hogy mit észlelünk most, és mit észleltünk a múltban. Amikor megszülettünk, szüleink és rokonaink különböző modelleket adtak az észlelésre, és később ezen modellek mentén lettünk képesek a világ megismerésére, és mindenre , ami létezik benne.

Ezek a modellek a memóriánkban tartózkodnak, képessé tesznek arra, hogy megmondjuk, hogya valóságnak mely képei  hasonlóak, és melyek, amik azok lehetnek. Íly módon, ha valami újjal találkozunk, mindennel összehasonlítjuk, ami már tárolva lett a memóriánkban.

Szóval hogy érzékelhetjük a spiritualitást, ha nincs meg bennünk annak belső modellje. A spiritualitás az orrunk előtt van már most is, csak  nem tudjuk megérezni és felfogni azt, mert semmink sincs, amivel össze tudnánk hasonlítani. Lehet, hogy átvonul rajtunk érintve az összes érzékünket, de nem ismerjük fel a megfelelő képet vagy modellt. Semmink sincs amivel összhasonlítanánk, és ezért  nem is azonosíthatjuk,be.

Ha a Zohár könyvét olvassuk, az befolyásolni kezd minket, a szövege megmutatja a belső spirituális képet vagy modellt. Még nem látjuk a spirituális világot, de kezdjük érteni, hogy a különböző spirituális tulajdonságok milyenek, mi van fent és mi van lent, mi van belül és mi van kívül, mi gyengébb és mi erősebb, mi a piros, és mi a fehér, és mi az a  Hased tulajdonság.

A Zohár Könyve  „felnevel  minket ezekkel a modellekkel,  csak úgy, ahogy mi neveljük gyerekeinket. Ez képessé tesz minket arra, hogy megértsük a spirituális képet, és családi elemekké osszuk fel őket.

És akkor valami nagyon érdekeset látunk, láttuk ezt a képet előbb is, de semmit sem ismertünk fel belőle. Ez egyszerűen bámulatos. A spiritualitás az orrunk előtt volt, de nem tudtuk felfogni, mert nem volt meg nekünk ,  a belső modellje.

A teremtés teljes anyaga a vágy, amit a Teremtő teremt, aki a Fényt  küldi, és kiteljesíti a vágyat. Az ember a korrekt korreláció a Fény és a Vágy között, és miután az ember cselekedete többnyire a vágyból jön, így tehát a cselekedeteit a Teremtő határozza meg.

Mindazonáltal, ha kapcsolatot akarunk egymást közt teremteni azzal, hogy segítjük egymást, a „Teremtő ellen”cselekedve, aki  ezt az elkülönülést teremtette köztünk, így ez valóban a mi saját akciónk lesz.

A  tulajdonság, amire a teremtmény ezzel az akcióval szert tesz: a lélek. Ez a lélek kezdetben nem létezik bennünk, és a Teremtő sem adhat nekünk egy lelket.  Hanem a lélek a vágyaink által keletkezik, kapcsolódva az egoizmusunkhoz.

Minden állapot, ami a Végtelen Világból érkezik a mi világunkban rekordok formájában létezik bennünk, amit csak akkor realizálhatunk, ha erőfeszítéseket teszünk, az egyesülés érdekében. Minden lefelé szállás elkülönülést jelent, a felfelé szállás pedig egy lépés az egyesülés felé.

Kérdés:

A fizikusok azt mondják, hogy mi csak kis részt vagyunk képesek érzékelni abból ami az Univerzumban létezik. Hogyan különböznek ezek az általunk nem érzékelt részei a valóságnak a spirituális valóságtól?

Válaszom:

A tudósok képesek olyan eszközöket teremteni, melyek képesek olyan dolgokat is felfogni, melyeket mi nem vagyunk képesek testünk segítségével érzékelni. Ezeknek a műszereknek a segítségével kitágíthatjuk érzékeinket. Azonban az összes adat melyet felfedezünk ezekkel az eszközökkel ugyancsak érzékszerveinken keresztül kell hogy áthaladjon, és olyan jelekké kell változzon, mely jeleket magunkon belül érzékelünk.

Mi mindent a megszerzési vágyunkon belül érzékelünk, önző formában, mivel mi magunk belül önzőek vagyunk. Ennél fogva teljesen mindegy mennyi új jelenséget fedezünk fel a természetben, nem leszünk képesek a spirituális valóságot felfedezni. Csak még többet ismerünk meg a materiális világból.

A spirituális világot csakis a környezetünk (természet) érzékelésére szolgáló módszer megváltoztatásával vagyunk képesek felfedezni. Meg kell változtassuk érzékelésünket megszerzésről feltétel nélküli adakozásra, érzékelésünket altruisztikussá változtatva.

De annak érdekében, hogy ilyen fajta érzékeléshez jussunk, egy új módszerre van szükségünk ahhoz, hogyan is viszonyulunk a világhoz. A világot “magunkon kívül” kell érzékeljük, ahelyett, hogy mindent “magunkon belül” érzékelünk.

Ezért van az, hogy egy teljesen új a világgal kapcsolatos tudomány – a Kabbala tudománya jelenik ma meg, hogy helyettesítse azokat a földi tudományokat, melyek a természetet önző módon tanulmányozzák. Teljesen mindegy hogyan is vizsgáljuk a természetet önző vágyunkon keresztül, soha nem leszünk képesek a spirituális világot felfedezni. Ezért van az, hogy az általános tudományok ma válságban vannak, semmilyen minőségileg újat nem képesek már számunkra nyújtani.

Az emberek egyre jobban túltelitődötten érzik magukat a materiális dolgokkal, melyek már nem képesek őket kielégíteni. Ezért kezdik el feltenni azt a kérdést: Hogyan tovább? Az egyetlen válasz az, hogy át kell változtassuk annak módját, hogyan is használjuk vágyainkat.

hzs

Kérdés:

Mi az a szűrő (masach)? Miből áll az, és hogyan vagyunk képesek azt felismerni?

Válaszom:

A szűrő az egy erő, mely képessé tesz minket arra, hogy magunk helyett először is a másikra gondoljunk. Ez olyan, amikor más gondolkodásmódot használunk, més érzésvilágot alkalmazunk és másképpen hozunk döntéseket. Amikor ez megtörténik, az olyan, mintha újjászülettünk volna!

Mindezt csodának nevezzük – “Az Egyiptomból való kivonulás” csodájának. Ez az amikor kilépünk önző vágyainkból, és hirtelen elkezdnünk másokról gondoskodni, értük aggódni. Minden egyes gondolatunk ily módon kezd el működni.

Jelenleg mindez egy ijesztő változásnak tűnik számunkra. Miért is akarnám én mindezt? És mégha beszélünk is róla, magunkon belül igazából nagyon is félünk ettől.

Azonban a Felső Fény létrehozza majd a szükséges változást bennünk. Nem tudjuk pontosan hogyan is fog ez megtörténni. Egyszerűen oly módon megtörténik, ahogy ez a Fény megteremtett minket. Ezt a személyben bekövetkező változást hívjuk csodának. A Fény mely megteremtette a vágyat, ugyancsak képes ezt a “felújítást” is elvégezni.

hzs

Kérdés:

Kiknek írták a Kabbalisták könyveiket?

Válaszom:

Báál HaSzulam azt írja a “Zohár Könyvéhez írott bevezetőjében” (155. pont), hogy a Kabbalisták kötelezővé tették mindenki számára, hogy olvassák ezeket a könyveket, mivel amikor olvassák őket, ezek a könyvek képesek őket a korrigáló erő hatása alá helyezni. Ez akkor is megtörténik, ha a könyvek tartalmát és jelentését nem értjük meg.

Ennél fogva a Kabbala könyvek mind azok számára fontosak, akik elkezdik a spirituális utat, és azok számára is, akik már felfedezték a spirituális világot. Azok akik előre akarnak haladni arra használják ezeket a könyveket, hogy korrekciót kapjanak (Segula – gyógymód), és azok akik már felfedezték a spiritualitást olyan használati utasításként használják eme könyveket, mely segítheti őket útjukon.

A Kabbalisták döntő többsége nem kezdők számára írta könyveit, hanem azok számára, akik már felfedezték a spiritualitást. Csak egy két speciális lélek (Báál HaSzulam, Ramchal) fektettek nagy erőfeszítést abba, hogy olyan könyveket írjanak, mely speciális Fényt képes kisugározni különösen olyanok számára, akik szeretnék elérni a spiritualitást.

hzs

A legfontosabb tényező, mely a spirituális előrehaladásunk sebességét meghatározza, a szokás. Amennyiben a személy minden egyes cselekedetéért jutalmat követel, akkor hamar elérheti a Felső Világ felfedezését.

Felkeltem éjjel, hogy a leckére jöjjek – hol a jutalmam?

Kérdeztem egy kérdés – hol van a Te válaszod (a Teremtőjé)?

A csoporthoz fordultam, és lealacsonyítottam magamat annak érdekében, hogy a cél fontosságával megteljek – hol van mindaz?

Amennyiben én állandóan követelek magamtól, barátaimtól és a Teremtőtől ilyen módon, akkor életem minden egyes pillanatát (jót és rosszat) effektíven használnám fel, és gyorsan haladnék előre.

A személynek állandó keresésben és felismerésben kell lennie, mint egy kis gyereknek. A legszörnyebb átok az lenne, hogy megöregedjünk amíg mindig gyerekek vagyunk, mert akkor már nem lennénk képesek többé tanulni, és benyomásokat szerezni, nem lenne életerőnk, és csak egy fáradt öreg ember válna belőlünk.

Nem, az öreg embernek kellene olyannak lennie, mint egy gyereknek!

A Teremtő hozta létre a rejtettséget, mely távolságot teremt, elválaszt, és eltaszít és összezavar minket. Ahelyett, hogy azonnal, és nyíltan felfedné magát, inkább elrejtőzik annak érdekében, hogy aspirációt, szenvedélyt ébresszen fel, és azt a vágyat, hogy elérjük őt!

Ez a lényege a rejtettségnek, a szükség arra, hogy tisztátlan erők (Klipot) létezzenek, melyek fenntartanak minket, amíg el nem érjük a megfelelő vágyat a Teremtő felé. Ezek az erők visszatartanak minket mint a kutyákat melyek a pórázukat rángatják annak érdekében, hogy valakire ráugorhassanak.

Ő addig rejtőzködik amíg mi el nem érjük a korrekt és teljesen adakozó vágyat, melyet már nem képes a Vele való találkozás kioltani. Azáltal, hogy felfedezzük a Teremtőt ezen a korrigált vágyon belül, az nem képes elhalványulni, mint evilági vágyaink, ahol ahogy megkapjuk azt amire vágyunk, az azonnal értéktelenné válik számunkra. Ellenkezőleg, ezt az élvezetet egyre nagyobbra tartjuk, és szeretjük, mivel az magában hordozza az Adakozó irántunk való hozzáállását.

Ennél fogva mindezek a rejtettségek, és eltaszítások a Teremtőtől származnak, mindazt flörtként kell lássuk, mint egy játékot, mely képes számunkra meghozni a megfelelő vágyat, mely nem csak egy hatalmas erejű vágy, hanem a megfelelő formájú vágy. Mindez azért történik, hogy az Adakozóval való talákozáson keresztül keressük az élvezetet, ahelyett, hogy azt az élvezettel való találkozáson keresztül keresnénk.

Ez hasonló egy olyan nőhöz, aki a férfi által végzett külsőséges cselekedeten keresztül belső kapcsolatra vágyik. A spiritualitást az életünkből vett példákon keresztül kell tanulmányozzuk. Meg kell értsük a rejtettség lényegét, a flörtöt és a játékot melyen keresztül a Teremtő közelebb visz minket magához, majd eltaszít.

Nem leszünk képesek felfedezést elérni ameddig el kezdjük értékelni Őt, és az Ő segítségét, felépítjük a megfelelő hozzáállást a vele való találkozáshoz, és képesek leszünk interpretálni a Vele való kapcsolatunkat, mint élvezetünk forrását! Ő arra vár, hogy Őt jobban akarjuk, mint az élvezetet amit Általa kaphatunk. Ekkor történik az meg, hogy készek leszünk elfogadni ezt az élvezetet, és képesek leszünk azon belül a Teremtőt felfedezni.

hzs