Dr. Michael Laitman

A vágy felépítése

Minden az élvezet iránti vágyon belül történik, mely vágyat a Teremtő teremtett. Ahogy az fejlődik a vágy változásokon megy keresztül. Eredetileg, nincs konfliktus köztem és a vágy között. Igazából milyen konfliktus lehetséges, ha nem választom magam külön a vágytól, és annak utasításait követem?

Ekkor még nincs fogalmam sem arról, hogy a vágy az nem én vagyok, és nem én akarom ezeket a dolgokat, hanem a vágy irányít engem. Nem értem még és nem választom magam a:

1. Vágyra és

2. Az emberi lényre

Amikor a szívben található pont (a Teremtő) felébred bennem, és megadja nekem az adakozás iránti aspirációt, akkor megértem, hogy a vágyam az nem sajátom. Most már létezik a:

1. Vágy és

2. Én (a szívben található pont)

Azáltal, hogy megpróbálom megváltoztatni a vágyakat, eltávolodom tőlük egyre messzebbre, ameddig el nem kezdem érezni, hogy a rabszolgájuk vagyok. Függetlenül attól, hogy élvezem vágyaimat, vagy szenvedek tőlük, elkezdem megérteni, hogy ezeket a vágyakat küldik nekem. Akkor valóságom már három elemből áll:

1. A Teremtő

2. A vágyak, melyeket Ő küld nekem

3. Én

A Kabbala elmagyarázza, hogy abban van szabad választásom, hogy megemelhetem a spirituális cél fontosságát a testem érdekei, és jelenlegi életem fölé. Mindezt a csoport és a Felső Fény hatására tudjuk megtenni. Akkor képes leszek vágyaimat megváltoztatni annak érdekében, hogy célomat elérjem. Ily módon felépítem a Teremtővel, azaz az adakozással való hasonlóságomat.

hzs

11 nov 2009

Egy nagy vágy az ami a leghasonlóbb a feltétel nélküli adakozás tulajdonságához

Kérdés:

Báál HaSzulam azt írja, hogy a világok csak alapanyagukban különböznek egymástól. Mit jelent mindez? Ez azt jelenti, hogy pontosan ugyanazon formák vannak különböző anyagokba belenyomtatva?

Válaszom:

Igen! Mi azt hisszük, hogy a vágyak méretükben különböznek, hogy az lehet kicsi vagy nagy, de a valóságban az csak lényegében, tulajdonságában változik. Megnézve a teremtés négy fázisát (a közvetlen Fény négy fázisát) láthatjuk, hogy a vágy nem méretében, hanem tulajdonságában fejlődik tovább.

A vágy méretét nem volumenének megfelelően határozzuk meg. Arról tulajdonságának megfelelően beszélünk, mennyire hasonlítható az a Teremtőhöz: Nefes, Ruah, Nesama, Haya, Yehida. A vágy mérete és tulajdonsága igazából ellentétesen arányos. Minél magasabb a vágy tulajdonsága, annál kisebb annak mérete, hasonlóan egy piramis felépítéséhez.

Nagy mennyiségű általános anyagot, tulajdonságokat és embereket találunk a természetben, míg különleges társaik kevesen vannak csak. A spiritualitásban mi a tárgyak tulajdonságára koncentrálunk, nem a méretére, és gyorsulására és nem sebességére. A vágy méretét tulajdonsága határozza meg, és nem mennyisége. Erre feltehetjük a következő kérdést: amennyiben a vágyak nem változnak mennyiségileg, akkor mi változtatja meg tulajdonságaikat? A Felső Fény, mely belsőleg hat rájuk!

Mi a különbség egy kis és egy nagy vágy között? Annak mértéke melyben hasonló marad az adakozás tulajdonságához. Amennyiben mi növekedtünk egy hónap alatt, az azt jelenti, hogy adakozóbbá váltunk, és nem pedig méretben nagyobbá. Igazából kijelenthetjük annak ellenkezőjét: Minél inkább növekszik a személy spirituális értelemben, annál kevésbé “fújja fel” magát, ahogy az írva van: “A bölcsesség a szerényé”.

A spirituális változások kizárólag minőségiek, mind a tárgyakra mind az időre vonatkozólag. A tulajdonságokat kizárólag a szándék határoza meg – “megszerzés”, vagy “adakozás”.

hzs

10 nov 2009

Nincsenek kiskapuk a spiritualitásban

Kérdés:

Amennyiben megismerném ezt az egész világot, akkor képes lennék a világ összes pénzét megkeresni, és mindazt a Kabbala terjesztésére használni az egész emberiség számára. Ennek eredményeképpen az egész világ elérné a spiritualitást beleértve engem is. Mindebből az következik, hogy én képes lehetek a tudást vagy gazdagságot arra használni, hogy elérjem a spiritualitást?

Válaszom:

Még akkor is ha az egész világ elérné a spiritualitást, ön akkor sem érné azt el velük együtt. Önnek is erőfeszítést kellene tennie a lelke gyökerének megfelelően, hogy azt korrigálja, másképpen nem lenne képes megszerezni az érzékszervet (edényt, Kli-t) hogy érzékelhesse a spiritualitást. A spiritualitást lehetetlen bárkinek is tálcán felszolgálni.

Még akkor is ha valaki korrigálja saját magát, és önt magával viszi a spiritualitásba, akkor ön továbbra is csak egy kis pont maradna a többiek között, anélkül, hogy bármit is képes lenne érezni. Végül is már most is a spirituális világban vagyunk, a Végtelen Világgal körbevéve, de nem érezzük azt, mivel nincsen meg az eszközünk mindehhez.

Az egyetlen személy aki kifejleszthet minket az saját magunk. Ez a fejlődés csakis a Felső Fény hatására jöhet létre a mi iránta történő aspirációjának megfelelően. Csak az ütközet a Fény és a vágy között, a Fény kilépései és belépései teszik lehetővé számunkra hogy azt érezzük. Ki más tehetné mindezt meg, ha nem mi magunk?

Természetesen amennyiben mi adakozunk mások számára azáltal, hogy részt veszünk a Kabbala terjesztésében az segít minket. De erőfeszítéseink szükségesek. A spiritualitást nem pénzzel, hanem egyéni munkával szerezzük meg. Hogyan másként lennénk képesek a spiritualitást érzékelni? Éhesnek kell lennünk arra, és ezt az éhséget növelnünk kell magunkban – az éhséget az adakozás, a másokkal való kapcsolat, a Teremtővel való összeolvadás irányában. Azt hisszük, hogy majd valaki csak felemel minket, és magával visz minket mint egy bőröndöt?

Akár most megszerezhetjük a spiritualitást! A Végtelen Világ körülöttünk van, tehát mi az ami akadályoz minket? Csakis a vágy hiánya, semmi más.

hzs

10 nov 2009

Az egyetlen esélyünk a felemelkedésre az, hogy hozzátapadunk a Felső Szinthez

Az egyetlen módja annak, hogy generációnk elérje a teremtés célját az azáltal lehetséges, hogy azt a módszert használjuk, melyet Báál HaSzulam teremtett meg számunkra. Tanulnunk kell és magunkba kell szívjuk amit ő mondott, anélkül, hogy könyveinek a tartalmához tapadnánk, inkább ahelyett az ő “lelkületét” megszerezve, és ahhoz tapadva, mint ahogy egy gyermek megpróbál a felnőtthöz csatlakozni.

A gyermek nem érti a felnőttet, és nem érti, hogy a dolgokat miért egy bizonyos módon csinálja. A gyerek csak “rácsimpaszkodik” a felnőttre, hozzá tartozik, és így válik sikeressé. Ez a módja annak is, ahogy a Felső Szint az alsóhoz kapcsolódik. Eggyé kell válnunk mindennel, amit a Felső Szint ad nekünk azáltal, hogy az Ő nagyságát magasztosítjuk saját önzőségünk ellenére.

Minden tulajdonságunkat harmóniába kell hozzuk a Felső Szinttel. Ezt hívjuk annak, hogy “a Felső Szintet szolgáljuk”. Azáltal, hogy ezt tesszük, felemelkedünk, és felfedezzük az Ő szintjét. Nincs más módja annak, hogy az alsó szintről a Felső Szintre emelkedjünk, mint hogy a Felső Szint AHAP-jába olvadunk.

“A Felső Szinttel való egybeolvadás” azt jelenti, hogy az Ő lelkületét, gondolatait, és preferenciáit próbáljuk felfedezni, meg azt, hogy mi fontos Számára, hogyan érzékeli Ő a spiritualitást, hogyan gondolkozik, és mi az Ő hozzáállása. Mindezt azokon a külső jeleken keresztül vagyunk képesek meglátni amelyek a Felső Szint megjelenésével tűnnek elő számunkra.

hzs

10 nov 2009

A Zohár könyvében leírt úrnő és szolgálólány bennünk létezik

Minden amiről a Zohár könyve beszél magunkon belül történik. Az összes szereplők nem mások, mint különböző részletei kapcsolatunknak a Felső Erővel, a Teremtővel, más emberekkel és saját magunkkal. Később azonban mindezt elkezdjük egyetlen egységgé, az egyetlen létező valósággá összerakni.

Amikor a Zohár könyvét olvassuk, mindig magunkat kell elképzeljük, azaz saját tulajdonságainkat, mivel a Zohár csakis erről beszél, Amikor az egy állatot említ például, akkor rólunk beszél, egy fa- az is mi vagyunk, egy tinédzser – megint mi vagyunk, egy domb – az is mi vagyunk, szolgálólány – én vagyok, úrnő – ez is én vagyok. Mi vagyunk mindezek a dolgok, melyek tulajdonságokat és nem tárgyakat jelentenek.

A vágyunk (Malhut) tulajdonságai feloszthatóak a szolgálólányra (az aki minket segít) és az úrnőre (aki minket irányít). Az úrnő a mi korrigált állapotunk, míg az a részünk mely még nem került korrekcióra, de képes részt venni a korrekcióban azt hívjuk szolgálólánynak.

Mi két részre vagyunk felosztva – a szolgálólányra és az úrnőre – az úr, vagy férj azaz a Teremtő vonatkozásában. Ez az ahogy a lélek érzékeli kapcsolatát a Teremtővel. Mivel mi kapunk Tőle, mi az Ő feleségei vagyunk, azaz Malhut részei.

Ha mi arra aspirálunk, hogy korrigáljuk tulajdonságainkat, akkor azokat úgy határozzuk meg, mint a “szolgálólány, aki hűséges, és segíti úrnőjét”. Ez azt jelenti, hogy bár tulajdonságaink még mindig önzőek, ennek ellenére hajlandóak vagyunk az adakozás érdekében dolgozni. Ez a lélek hűsége férje irányában, a Teremtő irányában. Azonban ha vágyaink saját maguk érdekében akarnak dolgozni, azokat a “nem tisztességes szolgálólánynak nevezzük, mely nem hűséges úrnőjéhez”.

A célunk az, hogy a szolgálólány összes korrigálatlan tulajdonságát az úrnő korrigált tulajdonságává változtassuk. és akkor elérjük majd az “Úrnő” állapotát – aki szeretve van, és egyenrangú szeretőjével.

hzs

10 nov 2009

Lustaság lehet hasznos vagy káros attól függően hogyan használjuk azt

Kérdés:

Mit tegyek, ha lustaságom visszatart az előrejutástól, nem engedi, hogy belépjek a csoportba és erőfeszítéseket tegyek ott?

Válaszom:

A lustaság lehet nagyon hasznos, hogy ha az a spirituális cél fontosságával van összekapcsolva. Én lusta vagyok, hogy bármi mozdulatot tegyek, ameddig fel nem fedezem a kárt mely engem érhet. És akkor nincs más választásom, mint hogy felül emelkedjek lustaságomon. Ebben az esetben semmi különöset nem teszek, csak azt ami szükséges annak érdekében, hogy elérjem választott célomat.

A lustaság nem feltétlenül azt jelenti, hogy csak fekszünk és nem csinálunk semmit. Lehet, hogy tonnányi erőfeszítést végzünk, sok értelmetlen dolgot véghez víve, de lusták vagyunk arra, hogy rávegyük magunkat, hogy valami hasznosat tegyünk spirituális haladásunk érdekében. Például mondjuk azt, hogy ön csak ül otthon, és nem megy időben aludni annak érdekében, hogy a korai leckére képes legyen felébredni. Ez is a lustaság egy bizonyos formája.

A lustaság gyökere az, hogy nem látjuk azt a jutalmat, mely képes minket arra inspirálni, hogy megváltoztassuk jelenlegi állapotunkat. Ezért kell megnövelnünk a jutalom értékét érzékelésünkben. És akkor képesek leszünk legyőzni lustaságunkat. Egyébként csak jól érezzük magunkat. Nem érzünk elég jutalmat vagy büntetést, és ezért választjuk azt, hogy úgy maradjunk ahogy vagyunk változtatás nélkül.

A személy aki valami egyszerű állásban dolgozik, és filléreket keres lustának tekintheti magát, ha nem próbál meg másik foglalkozást keresni. Keményen dolgozik, de lusta arra, hogy változtasson. Ez a példa segíthet nekünk meglátni, hogyha nem megfelelően használjuk lustaságunkat, akkor az megállít minket, nem engedi meg, hogy megfelelő feltételeket teremtsünk célunk elérése érdekében.

Ennél fogva a lustaság az egy nagyon fontos tulajdonság. Azáltal, hogy azt megfelelően irányítjuk, és kontrolláljuk nagy haladást érhetünk el, mintha az autó gáz és fékpedálját nyomnánk váltakozva. Ez egy újabb példája annak, hogy semmi sem lett fölöslegesen megteremtve!

hzs

10 nov 2009

A célirányos felfedezése az alaptalan gyűlöletnek

Azáltal hogy mások vágyait magához csatolja annak érdekében, hogy kielégítse azokat a vágyakat a személy megteremti lelkét. Ez az, ahogy megvalósítja azt a vágyát, hogy hasonlóvá váljon a Teremtőhöz.

A múltban Ábrahám hasonló embereket gyűjtött maga köré az ősi Babilonban és egy csoportot teremtett, melyet “Isra-el” nek neveztek el, mely azt jelenti, hogy “egyenesen a Teremtőhöz”. Azonban az adakozás tulajdonsága mára elveszett, és a felebarát iránti szeretet helyett alaptalan gyűlölet jelent meg közöttünk. Azért gyűlölöm a többieket, mivel ők nem tartoznak hozzám és rendelkeznek saját vágyaikkal.

Olyan módon vagyok felépítve hogy senki más nincs belefoglalva az én érdeklődési körömben, hacsak nem tudom őket valamilyen módon saját hasznomra felhasználni. Azért gyűlölöm a többieket, mert különállnak tőlem.

Másrészről amennyiben egységre lépnénk, és én képes lennék egy másik személy vágyát magamon belül érezni, akkor szeretném azt a személyt. Ennél fogva a gyűlöletet csakis a szeretettel ellentétben lehetséges felfedezni. Mi mindig a kontrasztokból tanulunk – “A Fény előnyét a sötétségből tanuljuk meg”. Ezért van az, hogy azáltal, hogy a felebarát iránti szeretetre aspirálok, felfedezem magamban a gyűlöletet irányában.

Rabbi Akiva tanítványai, akik a felebarát iránti szeretet tulajdonságában léteztek ebből a szeretetből az alaptalan gyűlöletbe zuhantak le. Különböző irányokba robbantak szét az bennük felrobbanó önzőség által.

Amennyiben a személy képes spirituális szintekre emelkedni, amennyiben arra vágyik, hogy az adakozást, szeretet és a Teremtővel való hasonlóságot elérje, akkor újra és újra felfedezi, hogy a természete igazából alaptalan gyűlölet, és azáltal, hogy felfedezi magában a bűnöst, képes magát korrigálni, és igaz emberré válni.

(A reggeli lecke harmadik részéből, 2OO9 november 6.-án)

hzs

09 nov 2009

A zavaró tényezők problémát jelentenek – a csoport nyújtja a megoldást

Kérdés:

Miért van szükségünk a zavaró tényezőkte a Teremtő felé vezető úton?

Válaszom:

Mindenki jár iskolába. Minden nap a tanárok feladatokat, és különböző problémákat adnak nekünk mindenféle témában. Ezeknek a feladatoknak megfelelően haladok előre, mivel nem tanulok semmit, hacsak nem tanulom meg, hogyan oldjam meg ezeket a problémákat. Minden probléma egy zavaró tényező.

Sokan sportolnak, és annak érdekében, hogy sikereket érjenek el sportjukban arra van szükségük, hogy keményen edzenek naponta, és fejlesszék képességeiket. Ez a szabály mindenre vonatkozik, és a spirituális út sem kivétel. Azonban léteznek különbségek.

A mi világunkban én tisztán látom a célt. Például híres tudóssá akarok válni, vagy orvossá, zenésszé vagy sportolóvá. Más szóval valami különlegessé akarok válni. Azonban bár túl kell lépjek néhány nehézségen, tisztán látom a végeredményt, mely hírnév és az egész világ tisztelete. Ebben az esetben önzőségem megtölt energiával. Emberek egész életüket eltöltik azzal, hogy a társadalomban tiszteletre méltó pozíciókat akarnak betölteni, és kifejlesztik erejüket, hogy elérhessék céljukat.

Azonban a spirituális munkában én nem érzem, hogy előre haladok, és nincs meg ahhoz az erőm, hogy előre haladjak. Ez azért van, mert az emberek körülöttem nem értékelik a spirituális célokat, és én magam sem látom ezeket az ideálokat. Szóval a probléma az nem igazán a zavaró tényezőkben van, hiszen nagyon sok ilyennel találkozom normális életem során is. A probléma az, hogy nem látom a célt, és nem kapok támogatást a társadalmi környezetemtől. Ezért van az, hogy abszolút módon szükségünk van a többiek segítségére.

Amennyiben én része vagyok egy csoportnak, mely állandóan magasra emeli a spirituális célt a szememben, akkor könnyebbé válik számomra hogy elérjem célomat. A nehézségek legyőzése nem lesz akkor a továbbiakban nehéz számomra, mivel megértem, hogy bármilyen cél azt követeli, hogy magamon kell dolgoznom. A legfontosabb az, hogy a csoport segítsen engem ebben.

(A Buffalói kongresszus gyerekleckéjéből)

hzs

09 nov 2009

Minden közül a legkomolyabb játék

Az összes baj és probléma azért van, hogy segítsen nekünk tanulni és növekedni. Tényleg, ez pont az, ahogy a felnőttek bántak velünk, amikor gyerekek voltunk, és hogy mi hogyan bántunk gyerekeinkkel, amikor feladatokat, tevékenységeket, játékokat és teszteket adtunk nekik. Maguk a gyerekek, állandóan azt keresik, hogy valamit összetörjenek, építsenek, alkossanak  és azután lássák az eredményt, ugyanúgy azt is, hogy tanuljanak a felnőttektől. Még akkor is, ha ezt játéknak nevezzük, ez a növekedésnek egy komoly folyamata, amin a világ minden teremtménye átmegy.

Ha nem lenne ez a játék, nem nőnénk fel, mint emberi lények. Olyanok lennénk, mint a gyerekek, akik eltévedtek az erdőben és állatok között nőttek volna fel.  Minden attól függ, hogy az ember hogy készült fel az életre, és hogy milyen segítséget kap a Felső Szintről. Ez a segítség akadályok, problémák, gyakorlatok és feladatok formájában jön., amit meg  kell oldanunk, egyiket a másik után.

Mi a  különböző  korú gyerekek számára különböző játékokat készítünk.. Ezek a játékok és gyakorlatok különbözőek,  a különböző korú csoportok számára.  Továbbá az is fontos, ahogy a Természet (a Teremtő) elhelyezi a szükséges akadályokat a személy számára, akit fel akar emelni. És ezen akadályok segítségével a személy felemelkedik a következő szintre.

Ezért inkább segítségnek nevezzük, amit kapunk, mint akadálynak.  Feladatunk, hogy spirituális emberi lényeket építsünk magunkból, és ezért, többszintű feladatokat fogunk elvégezni, hogy hasonlóvá váljunk a Teremtőhöz

ft

09 nov 2009

Meg kell tanulnunk a Felső Világ törvényeit, mielőtt belépünk oda.

Kérdés:

A Kabbala tudománya egy módszer arra, hogy felfedezze, a Teremtőnek  erre a világra teremtett lényeit. De hogyan tudjuk felfedezni a Teremtőt magát?

Válaszom:

Tételezzük fel, hogy el akarom magyarázni a kvantum fizikát egy kis gyereknek. A magyarázatot a legegyszerűbb dolgokon, a legalapvetőbb törvényeken kell kezdenem. És sok évnek kell eltelni, hogy a gyerek megtanulja a képleteket és a definíciókat A Kabbala tudományában ugyanúgy haladunk előre, lépésről lépésre, fokozatosan jutva keresztül a világ szintjein, amelyek el vannak rejtve, és amelyek elrejtik a jelen idő ártalmait ,  rétegről rétegre, hogy mit profitálunk, mit vagyunk képesek megtanulni.

Lehetetlen belépnünk a spirituális világba, anélkül, hogy ismernénk ennek világnak a törvényeit, csakúgy, mint a mi világunkban sem tudnánk túlélni a világ törvényeinek ismerete nélkül. Valóban , ennek a világnak a törvényeit életünk első 15-20 évében tanuljuk meg. Hasonlóan, egy személy csak akkor léphet be a spirituális világba, ha az összes tudással rendelkezik  a lélek létezésével kapcsolatban.

Ezért van   egy előkészületi időszak, amin most megyünk keresztül. Fejlődésünk következő állapota feltárul számukra, ahogy készek vagyunk rá.

Ezért, amikor hirtelen rosszul érezzük magunkat,  amikor nehézségekbe ütközünk, és úgy érezzük, hogy nem értünk meg dolgokat, amikor”sötétségen” és csalódáson jutunk túl, akkor ezt úgy kell tekintenünk, mint Felülről jövő segítséget. Mint amikor a gyerekek, nekünk is örülnünk kell, hogy a  „Felnőtt” játszik velük.

Minden személy arra van rendelve, hogy eljusson a Felsőbb Világra még eletében. Mindaz, amit tennünk kell, hogy átessünk a helyes felkészülésen, hogy érezhessük őt és éljünk benne

ft

09 nov 2009

62 queries in 0,215 seconds.