Kérdés:

Mi a jelentése annak a versnek, hogy: “A parancsolat olyan mint egy gyertya, és a Tóra a Fény”?

Válaszom:

A Kabbala tudományában a parancsolat azt jelenti, hogy a “személyes élvezet” iránti szándékunkat átváltoztatjuk a “mások élvezete” iránti szándékká. Hogyan vagyunk ezt képesek megtenni? A Fény segítségével, melyet Tórának hívunk, mely képes vágyunkat “lángra lobbantani”, mint ahogy a Fény a gyutacsot az olajban vagy viaszban lángra gyújtja.

613 vágy létezik a lélekben. De a vágyak önmagukban csak a viaszt vagy olajat képviselik. A gyutacs a vágyon belül erőfeszítéseink hatására alakul ki annak következtében, hogy szándékunkat adakozás irányába akarjuk irányítani. És akkor a Fény képes azt lángra lobbantani.

Fel kell készítsük vágyainkat oly mértékben, hogy mind gyertyává válik. Amekkora mértékben megtesszük erőfeszítéseinket, a teremtő Fényeket gyújt bennünk, mint egy varázsló, és hirtelen Fény keletkezik bennünk, és magunk is hasonlóvá válunk a Fényhez, a Teremtőhöz.

Mi olyan anyagnak számítunk, mely nem képes magát lángra gyújtani. A viasz, vagy az olaj nem képes önmagában égni. Gyutacsot kell hozzáadnunk, mely a mi erőfeszítésünk, hogy legyőzzük önzőségünket.

Lényeges, hogy rendelkezzünk a megfelelő hozzávalókkal: A Felső Fénnyel, a szűrővel (gyutacs), és az élvezet iránti vággyal (az éghető anyaggal). És akkor Fénnyé változunk!

hzs

A vágy(Homer)az olyan, mint a szamár (Hamor), amelyet a szamáron ülő vezet (a szándék) A múltban, a szamarakat arra használták, hogy malomköveket mozgassanak, és a magokat megőröljék. Egy magnak való zsák lógott a szamár orrán, és a szamár megette a magot, miközben  egy körben mozgott forgatva a kerekeket.

Ha nem kapna ételt, nem tenne egy lépést sem. A mi egoista természetünk a szamárhoz hasonló, nem tud működni, ha nem dicsérik.

A szándék, ami a szamarat irányítja, az az ember. A szamáron ülő az , aki irányítja az állatot, hogy merre menjen.

A vágy nem érti meg  a szándékot, és ezért képessé  tesz minket, hogy irányítsuk őt. Élvezd a vágyadat, és tegyed hozzá szándékodat.  Ezért írva van, hogy minél magasabb szintű  a személy, annál nagyobb az ő egoista vágya. Mindazonáltal, ő tudja, hogyan hagyja élvezni ezt az egoistavágyat, annak érdekében, hogy megszelídítse azt, és vezesse a helyes cél írányába.

Kérdés:

Mi  változik ha az egyikből a  spirituális világba jutunk?

Válaszom:

A változás a vágyban van és az erőben, ami írányítja, az értékelő rendszerben, ami az Adakozóhoz viszonyítva megmutatja, hogy Ő milyen fontos. Ez határoz meg mindent

The only thing that exists in the whole universe is the desire to enjoy, which can follow two principles: its personal benefit or the benefit of the Giver. It’s like in the example of the guest and the host, where the guest’s state is called Beria, Atzilut, Yetzira or Assiya depending on the guest’s reaction to the Host. For example:

Az egyetlen dolog, ami létezik az egész univerzumban, az élvezet iránti vágy, ami két elvet követhet: a személyes haszon és az Adakozó haszna. Ez hasonló, mint a példában a vendég és vendéglátó, ahol  a vendég állapota Beria, Atzilut, Yetzira vagy Assiya, ami a vendégnek a vendéglátóvaló viselkedésétől függ.

Például:

Ha ő az Assiya világában van,akkor elfogyaqsztja az összes ételt;

Ha a  Yetzira világában van, akkor kételkedik, hogy kell –e ennie, és mennyit kell ennie?

Ha a Beria világában van, akkor számítást végez, tudaja, hogy nem fog hibát csinálni, és megmutatja a vendéglátónak. Hogy élvezetet okoz neki.

Ha az Arzilut világában van, akkor elfogyaszt mindent, mint az Assiya világában, de tudja, hogy ezt csak a vendéglátó kedvéért teszi, Mindenek felett ő egyesült a másikkal, egész addig, amíg nem lesz különbség közöttük.

És mindez a személy belső állapotáról szól

ft

A világ elért egy állapotot, ahol az emberek már nem érzik jól magukat, ha csak nem kerülnek közelebb a Teremtőhöz, felhasználva a Kabbala módszerét. A Teremtőt fel kell fedezni, ez az idők szava.

Ha közelebb kerülünk hozzá, jól fogjuk magunkat érezni. Különben rosszul érezzük magunkat. Ezt a Természet erői határozzák meg.,  vagy az az általános törvény, amihez hasonlóvá kell tenni magunkat, mivel mindannyian egy rendszerben létezünk. És nem számít, hogy hívjuk, Természet, Teremtő, általános rendszer vagy az egyetlen lélek.

Írva van,, hogy a Fény bejárata és kijárata a vágyba és a vágyból, létrehozza a Fény és Forrásának felismerési vágyát. Szóval hányszor kell a fénynek be- és kilépni a vágyaimba, a vágyaimból, annak érdekében, hogy tudatossá tegyem magamat,  állapotomat és a tevékenységeimet. Hol van a vágyaimnak kezdete, a tisztánlátásomnak, a szabad akaratomnak és szándékaimnak kezdete.

A Fény bemenete és kimenete, és kölcsönös befolyása létrehoz egy vágyat (Kli, Edény)A vágy egyre komplexebb és komplexebb lesz, köszönhetően a Fény különféle befolyásának, és kezdi megérteni saját helyzetét. Elkezdi meghozni saját döntéseit a Fénytől függetlenül, megfigyelve hogyan vágyjon rá, és hogy hogyan törekedjen rá.

A spirituális élet frekvenciája a Fény be- és kimenete, a vágyba és vágyból. Ez függ attól a frekvenciától, ahogy a személy feleleveníti ezeket az akciókat, éppúgy ahogy tűri és használja azokat.

Ez hasonló a materiális élethez, ahol a dolgok sebessége állandóan nő. A Technológia fejlődésével az eszközök által használt frekvencia megnő Herzről Megaherzre, hosszú hullámról rádióhullámra, és lézerre.

A spiritualitásban a személy csakúgy mint az eszköz, mozgásának frekvenciájával mérhető, a Start- stop intervallummal, vagy a Fény be- és kimenetével a vágyba és vágyból. Minél többet halad előre a személy, annál boldogabb azokkal a változásokkal, amik benne mennek végbe, és annál többet tud arról, hogy hogyan használja és vezérelje őket.

ft

Kérdés:

Miért van az írva, hogy az erőfeszítés  az valami, ami túl van a normálison?

Válaszom:

Ami a spirituális munkát illeti, mi mindig gyorsulásról beszélünk és nem sebességről. Ez egy jól ismert relativitás elv, hogyha egy tárgy állandó sebességgel mozog, akkor azt úgy tekinthetjük, mintha egyáltalán nem mozogna. Hogyha a helyzetét máshoz viszonyítva nézed, akkor lehet, hogy mozog, de hozzád viszonyítva mozdulatlan. És a Kabbalában minden változást a személyhez magához viszonyítva mérünk.

Ezért, ha a szokásnak megfelelően és konstans módon végezzük szokásos tevékenységeinket, és ha ezek nem kívánnak minden pillanatban új erőfeszítést , akkor mi egyáltalán nem változunk. Ha nem teszek erőfeszítést, akkor nem fogok felemelkedni a következő szintre, és ez azt jelenti, hogy nem teszek semmiféle spirituális előrehaladást.

Ezért, leellenőrizheted előrehaladásodat, a tevékenységek hiányzása ellenére, azon erőfeszítések összegyűjtésével, amiket korrekcióra, feltétel nélküli adakozásra, egyesítésre és tanulmányozásra fordítottál. Amit ellenőrizned kell az az, hogy mit adtál hozzá ahhoz, amid tegnap volt!

Meg kell szoknod, hogy állandóan növeld az erőfeszítéseidet. Hozzá  kell szoknod egy állandó gyorsuláshoz. Amire szükségünk van, az állandó gyorsulás és nem állandó sebesség. Ennek szokássá kell válnia.

Az ember spirituális előrehaladása attól függ, hogy mennyi figyelemmel fordul mindenhez, ami  az életében történi vele, és egyetlen percre sem engedi, hogy az a spirituális kapcsolat nélkül történjen. Az ember mozgékony, mint egy gyerek, és egyetlen percet sem hagy kihasználatlanul. Ebből a szempontból a környezet nagyon fontos. A környezet felgyorsítja az ember fejlődését, megmutatva neki a helyes utat, mindig előre tolva őt.

A környezet segítségével az ember felfedezi, hogy még a legnyugodtabb pillanat is tele van történéssel. Különösen ezekben a percekben van az, hogy az ember felfedezi a Teremtő szenvedélyes attitűdjét vele szemben. Ez olyan,  mint felfedezni a mélyvilágot a vízfelület alatt.

Ne hagyd, hogy az élet elmenjen melletted. Nem hagyhatunk veszni egyetlen pillanatot sem, mert minden pillanat egy lehetőség  a Teremtővel való kapcsolódásra. Ezt úgy mondjuk, hogy visszatér az élet a Forrásához. Kell, hogy értsük minden körülmény között, amit mond, hogy mit akar adni nekünk. A egész életünk egy beszélgetés a Teremtő és miközöttünk, de mivel hagyjuk hogy a pillanatok elillanjank, nem mindig halljuk őt. Ha   figyelünk, mindig hallani fogjuk a Teremtő hangját.

Ez az, ahogy mi összekötjük a materiális időt a spirituálissal. Ezek egyként fognak egyesülni, és akkor látjuk majd a spirituális képet. Ha az ember úgy  fogja fel az időt, mint egy csomó egymás utáni akciót, akkor kész arra, hogy az életét egy spirituális folyamatnak lássa. Mindazonáltal csak a környezet képes arra, hogy ehhez a helyzethez hangolja az életét.

Minden személy életében legalább egyszer meg kapja a felébresztés a “szívben található pont”-on keresztül. De az emberek azt hiszik általában, hogy az üresség és rossz érzés az földi okok miatt jelentkezik bennük. A személy nem érti meg, hogy a lelke ébredezik benne, és azt követeli, hogy kifejlődhessen.

A legtöbb ember nem figyel oda ezekre a pillanatokra, melyek különböző életciklusokban jelentkeznek. Nem értik meg, hogy ezek a pillanatok arra sürgetik őket, hogy kezdjék el kifejleszteni lelküket. Ahelyett azt hiszik, hogy a problémákat valami egyszerű földi ok okozta, és nem valami felsőbb, magasröptű cél.

Azonban amikor már sok alkalommal kaptunk hasonló ébresztéseket, a személy elkezdi megérteni miért is érzi rosszul magát. Ezt a felfedezést hívjuk a gonosz felfedezésének. A személy megérti, hogy nem azért érzi rosszul magát mert üres, hanem mivel hazudik, és nem ismeri az igazságot. Ezt olyan erősen kezdi el érezni, hogy most már hajlandó meghallgatni az igazságot, bármilyen keserű is az.

És akkor kész arra, hogy elviselje a beteljesülés hiányát, és inkább azt választja, hogy megszorítsa önzőségét annak érdekében, hogy közelebb kerülhessen az igazsághoz. A személynek meg kell értenie, hogy amikor a nehéz kérdések elkezdik őt üldözni, amikor elméje nehézzé válik, és erőtlennek érzi magát, mindaz a kezdete annak, hogy lelke megjelenik. Ebben a pillanatban nincs más választása, mint hogy tovább fejlessze lelkét, mivel másképpen csak megnyújtja szenvedését.

hzs

Kérdés:

Mi a teremtés célja, és hol vagyunk mi ezen a célhoz vezető spirituális létrán?

Válaszom:

A teremtés célja, hogy elérjük a Teremtővel való összeolvadást. A Kabbala különböző technikákat használ arra, hogy a rejtett világ kategóriáinak és tulajdonságainak a lényegét kifejezze, mely világot az olvasó nem képes még megérteni.

Annak érdekében, hogy képesek legyünk a Teremtő és a teremtés közötti különbségek észrevételére, azt mondjuk, hogy a Teremtő “fennt” és a teremtés pedig “alul” helyeszkedik el tulajdonságaik fontosságának megfelelően. Ezek után megmérjük a magasságuk közötti különbséget, azonban minez nem fizikai távolság, hanem a tulajdonságok közötti távolság, a személy elszeparáltsága az abszolút Teremtőtől.

Amennyiben a személy nem rendelkezik akár csak egy vággyal is, mely hasonló a Teremtőhöz (az adakozás tulajdonságához), akkor még nem érte el a legalsó szintet a létrán maga és a Teremtő között. Amennyiben akár csak vágyainak legminimálisabb részét hasonlóvá tette a Teremtőhöz, akkor felemelkedett az első szintre. Amennyiben képes nagyobb mértékben felhasználni vágyait az adakozás érdekében, akkor képes a második szintre felemelkedni.

Ezek az “adagok” kezdettől fogva ki vannak nekünk mérve. Ezek nagyon precízek, és egymástól állandóan egy teljes 1O szfirában különböznek. Minden egyes alkalommal egy újabb adag vágyat kapunk, és azáltal, hogy korrigálom a szándékomat megszerzésről adakozásra, felemelkedem.

(Képaláírások: desire-vágy, revealed-felfedett, concealed-rejtett)

Előbb utóbb az egész teremtett vágyat hasonlóvá kell tegyem a Teremtőhöz. Azonban ez a vágy jelenleg el van rejtve előlem, és csak olyan mértékben fedődik fel, amekkor mértékben én azt képes vagyok használni az adakozás érdekében. Ezért van az egész Univerzum három világra osztva:

– Ez a világ, ahol úgy érzékelek, mint bárki más, még a “saját magam számára” vágyán belül is

– Az a világ mely el van rejtve előttem, mely azokból a vágyakból áll, melyeket még nem vagyok képes az adakozás érdekében használni, és emiatt nem jelenik még az a világ meg számomra

– A Felső Világ, mely megjelenik számomra, mely egy olyan vágy amit már képes vagyok az adakozás érdekében felhasználni, és ennél fogva érzékelem a Teremtőt a formák hasonlóságának a segítségével.

Minden az egyetlen, közös vágyon belül történik, mely vágyat a Teremtő teremtett. Semmi nem létezik ezen a vágyon kívül. Minden ami egyenlőre rejtve van előlem, és ami már megjelent egy vágynak számít. Ennél fogva ami ma még rejtve van előlem, holnap megjelenik számomra. És ily módon a valóság újabb része változik át rejtettről, felfedettre.

hzs