Nem kell arra figyelnem, hogy éppen milyen specifikus vágyat találok vonzónak. Igazából mindegyik vágy ugyanarra a közös nevezőre mutat – hogy én minél jobban érezzem magam.

Amennyiben ezt a megközelítést követem, akkor könnyebb lesz visszatartanom magam az élvezetek hajszolásában, és képes leszek figyelmemet a Teremtő forrása irányába fordítanom, és megértenem, hogy miért kapom ezeket az élvezeteket, mint “segítséget magam ellen”. Az események szekvenciája ily módon egyre világosabbá válik számomra, amennyiben nem merülök bele az ilyen meg olyan fajta élvezetekbe (pénz, állati vágyak, étel, hírnév, hatalom).

Mindenfajta különböző címszavak helyett csak egy közös nevezőt használok – élvezet. Mindez előttem áll, és vonz, és megtámad engemet. Mit tehetek ilyenkor? Itt emlékszem arra, hogy az egyetlen lehetőségem, hogy az élvezetek fölé emelkedhessek az, hogy külső segítséget kérek. Csakis a megfelelő környezet képes bennem felébreszteni azt a vágyat, hogy az adakozást élvezzem, és hogy kétségek nélkül bebizonyítsa, hogy mindez sokkal fontosabb, mint az, hogy megszerzésben találjam meg élvezetemet.

Azáltal, hogy bebizonyítja nekem az adakozás megszerzésének a fontosságát, a környezet arra késztet engem, hogy kéréssel forduljak a Fényhez (Or Makif), annak érdekében, hogy elkezdjek felemelkedni! A legfontosabb ez az alapvető megközelítés, hogy nem adom meg magamat, az akadályok nehézsége ellenére. És itt van az, amikor elkezdek élvezetet találni az élvezetek iránti vágyaim ellenében.

hzs

Kérdés:

Van valami különbség a héber és a világ többi nyelvei között?

Válaszom:

Báál HaSzulam azt írja, hogy a héber a Fény nyelve, míg az arami nyelv a megszerzés edényét (Kli) jelképezi. Ez a két nyelv megfelel az elülső és hátulsó oldalaknak. Mindezek a fő nyelvek, mivel a betűik geometriai alakja jelképezi a Fény és az edények (Kelim) közötti viszonyt.

De ezek csak az alapnyelvek, mivel ezek a Babilóniai szétválás kezdetén, és az emberiség egymástól való szétválásakor keletkeztek. A betűk a korrigált lelkek (az edények, Kelim) tulajdonságait jelképezik. A horizontális vonalak a Haszadim Fényének felelnek meg, míg a függőleges vonalak a Hohma Fényének terjedését jelképezik.

Más nyelvek alakultak ki később az emberek közötti állandóan növekvő önző elválás miatt az ősi Babilon idejétől fogva, mely felfedte az eredeti emberi civilizáción belül az önzőség szikráit. Ez nem azt jelenti, hogy a nyelvek műviek, mivel azokat az emberek saját természetük alapján alakították ki. De mindezek a forrástól távol jelentek meg, a Babilonban történt törés eredményeképpen. Ezért van az, hogy a Kabbalisták nem adtak nekünk magyarázatokat ezeknek a “másodrendű” nyelveknek a betűire, és nem írták le, hogy ezen betűk hogyan jelképezik a Fény és az Edények közötti kapcsolatokat.

Mind a héber és az arami nyelvben minden egyes betű egy modell, egy szimbólum, és a Fény és a Kelim közötti kapcsolat rögzítése. Mindez a Bina és a Malchut tulajdonságainak a kapcsolata: a ZA”T de Bina 9 betűje, a Z”A 9 betűje, a Malhut 4 betűje, és az 5 záró betű (Mancepah), és mindezen formák különböző tulajdonságokkal megegyezve.

Ennél fogva annak, aki a Kabbala tudományát tanulja ismernie kell a héber ABC betűinek elemeit. Igazából azok geometriai formája a Malhut spirituális tulajdonságait mutatja be annak fényében, hogy az milyen messze található Binától.

A betű maga egy spirituális állapot rögzítése. A személynek meg kell értenie a betűk (a megszerzés – Malhut, és az adakozás – Bina tulajdonságainak a kapcsolata) tulajdonságait, és azokat szívébe, vágyaiba megfelelő sorrendben kell “beírnia”. és akkor megkapja a Tóra szövegét, ahogy az írva van: “Rögzítsük azt szívünkön belül!”.

hzs

Jelenleg mi alulról felfelé akarjuk megközelíteni a Teremtőt annak érdekében, hogy megértsük őt. Azonban amikor terjesztjük a Kabbalát, akkor együtt haladunk vele. Ennél fogva az a személy aki ezt teszi, a Teremtő egyenrangú partnerének számít.

A Teremtő nem képes a Kabbala terkesztését helyettünk elvégezni, vagy Magát a világunkban felfedni. Amennyiben a Teremtő felfedné magát világunkban, azonnal automatikusan vágynánk rá, mint valami hatalmas értékes, érdemes dologra. És akkor soha nem lennénk képesek megszabadulni önzőségünktől. Önzőségünk olyan mértékben vesztené el fejét a Teremtőtől, hogy őrülten csak az Ő beteljesülését kívánná. Ennél fogva a Teremtőnek el kellett rejtenie magát, ameddig mi képesek vagyunk megszorítást végezni magunkon, és önzőségünk fölé emelkednünk.

Amikor ezt megtesszük, akkor képesek leszünk Őt felfedni, annak érdekében, hogy hasonlóak legyünk, és ugyanakkor ellentétesek is legyünk Vele. Amennyiben képes vagyok egy pajzsot, vagy szűrőt képezni, mely el tud engem takarni Tőle, akkor a Teremtő felfedheti magát. Továbbra is 100%-os rejtettség marad közöttünk. A kérdés mindössze az: Ő rejti el magát, vagy én vagyok képes önzőségemet elrejteni Tőle? Abban a mértékben melyben én képes vagyok saját szűrőt képezni, a Teremtő képes saját szűrőjét “levetni”. A Kabbala terjesztése, a Teremtő a teremtés számára történő felfedése, az nem olyan valami, ami ellenünk történik. Inkább ez az, amikor együtt mozdulunk Vele, és az Ő partnerévá válunk.

És akkor akár még arra is képesekké válunk, hogy Ő előtte járunk, azáltal, hogy terjesztjük azt a tudást, hogy milyen módon lehetünk képesek Őt felfedezni. És akkor üzenetvivőivé válunk, ügynökeivé és segítőivé – az Ő kezei leszünk. Ennyire fontos missziónk a Teremtő számára, nem beszélve az összes többi emberről, akik kicsi bolond gyermekekként szenvednek, anélkül, hogy képesek lennének megérteni, miért is szenvednek.

hzs

Én állandóan megismétlem, hogy annak érdekében, hogy sikeresek lehessünk a Kabbala tanulásában, azt terjesztenünk, disszeminálnunk is kell. Azonban úgy érzem, hogy a “disszemináció” az nem egy jó szó, mivel azt érezteti, mintha ügynökök lennénk, vagy biztosítási ügynökök, akik valamit másokra akarnak erőszakolni. Amikor mi a Kabbala terjesztéséről beszélünk mindez úgy hangozhat, mintha mi valamit másokra akarnánk erőltetni.

Manapság a “disszemináció” szó üzleteléssel kapcsolódik össze, vagy bizonyos termékek terjesztésével. Így amikor a Kabbala terjesztéséről, disszeminációjáról beszélünk, azok akik nem ismerik ezt a kifejezést, azt hiszik, hogy itt valami üzletelésről, vagy kereskedésről van szó, hogy mi valamit profit érdekében adunk el. Más szóval ez a szó elég sikamlós.

De ugyanakkor egész életünk disszeminációnak számít, mivel a szó valódi értelme az, hogy egyre közelebb vonjuk magunkat a Teremtőhöz, tágulva, növekedve, felfedezve és megszerezve. Az egész teremtés disszeminációval kezdődik. Mindez azt jelenti, hogy mindaz egyetlen pontként kezdődik, ahol hirtelen, a semmiből valami létező született – Yes Mi Ain (valami a semmiből), és utána ez a valami keresztül megy, disszeminálódik a Közvetlen Fény négy fázisán keresztül, létrehozva az összes világot a mi világunkat beleértve.

Az utolsó spirituális szint betör a mi világunkba egy egyetlen apró spirituális szikraként. A világunk minden anyaga, az egész Univerzum ebből a szikrából születik a Nagy Durranás folyamatában, és utána tovább disszeminálódik. Ez hasonló módon fejlődik tovább, ameddig kialakítja Naprendszerünket, a bolygónkat és mindent ami azon létezik.

Mindez a Teremtőnek a teremtményekbe való disszeminációját jelenti annak érdekében, hogy a teremtést magával egyenlővé tehesse. Mindez a Fény hatása alatt történik, az Ő adakozási tulajdonsága által. Valójában mindenfajta születés, vagy fejlődés disszeminációnak minősül. Más szóval a valódi belső tulajdonsága a disszeminációnak az a Teremtővel való partnerséget jelent. Ez azt jelenti, hogy mindezzel segítjük a Teremtőt, hogy véghez vigye, és felfedje az Ő eredeti ötletét, hogy a világ vele együtt cselekedjen, működjön.

hzs

Kabbala tanítóként egyre több anyagot kezdek magamon belül “felszabadítani”, és ez az anyag sűrűbb és mélyebb mint amit eddig tanultunk. Mindez az időszak jele arra, hogy felgyorsítsuk korrekciónkat. Bárki aki képes “belecsimpaszkodni” leckéinkbe, és azok új ritmusába gyorsabban lesz képes előre haladni.

Ma életre kell keltsünk mindent, amiről a leckék alkalmával tanulunk. Nem elég azok szimpla megértése. Mindazt magunkon belül meg kell valósítsuk minden nap, hogy a reggeli lecke alatt kimondott szavak a nap során cselekedeinkké válnak.

Az eddig tanulással töltött éveink nem voltak hiábavalóak, és most mindazt a gyakorlatban tudjuk alkalmazni, együttesen azokkal a százezrekkel akik ugyanabban a folyamatban velünk részt vesznek. Ha mindezt azokkal a barátainkkal együtt tesszük, akik együtt nézik és hallgatják a leckéket velünk a világ minden pontján, akkor mindez megvalósítható.

Emellett minden kezdő képes ezt velünk együtt tenni azáltal, hogy minannyiunkhoz csatlakoznak bármilyen erőfeszítéssel, amire képesek. Ez hasonló ahhoz, ahogy a gyerekek megszületnek, és utána mindent felhasználnak, amit mi teremtettünk számukra. Ez a módja annak, hogy az a személy, aki új a spirituális úton képes részévé válni velünk együtt az általános mozgalomnak.

A legfontosabb dolog, hogy kifejlesszünk egy olyan szokást, ami képes egyéni, és általános előrejutásunkat irányítani.

hzs

Kérdés:

Hogyan vagyok képes legyőzni a gyűlölet és zavarodottság érzéseit a spirituális úton?

Válaszom:

A spirituális fejlődés alatt nagy mennyiségű gyűlöletet és irigységet érzünk, együttesen azokkal a vágyakkal, hogy uralkodjunk, és mindent amit nem szeretünk elpusztítsunk. A spirituális edény mindezen materiális vágyak, beleértve a szeretetet a hatalom és irégység iránt, felett épül fel.

Az egyetlen módja annak, hogy ezt megtegyük az, hogy nagyobb fontosságot tulajdonítunk a Teremtőnek, és a Vele való kapcsolatnak, még akkor is, ha ez a kapcsolat egyoldalú (a mi irányunkból) és úgy tűnik számunkra, hogy Ő azt sem tudja, hogy mi létezünk. Mindennek elégnek kell lennie ahhoz, hogy képesek legyünk a hatalom, és hírnév élvezetei fölé emelkedni.

A kapcsolatnak ezt a pontját hívjuk a szívben található pontnak. A személynek semmi másra nincsen szüksége az Adakozóval való kapcsolaton kívül, melyet az összes többi vágya segítségével ér el.

Nagyon sok embernek adatott meg az a lehetőség, hogy meg legyen számára ez a csatlakozási pontja a Teremtővel, azonban ők azt mégis elengedték, és nem szerezték meg ezt a kapcsolatot. Amennyiben most indulunk spirituális útunkon, attól kell leginkább félnünk, és óvatosnak lennünk, hogy velünk ugyanez ne történjen meg.

Még akkor is, ha az egész világ globálissá vált, és a spirituális út ma mindenki számára nyitva áll, nincsenek kompromisszumok a spirituális megértéssel, és felfedezéssel kapcsolatban. Mindazt a formák egyenlőségének törvénye működteti a vágy és a Fény között, és ennél fogva lehetetlen figyelmen kívül hagyni bármilyen feltételt annak érdekében, hogy a felfedezés szintjére emelkedjünk.

Az igaz, hogy az idő “sűrübbé” válik, de mindettől függetlenül minden személynek keresztül kell mennie a számára szükséges korrekciókon.

hzs

Hogyha pontosan onnan indulunk ki, ami eltört a Teremtésen belül – az annak részei (mi, a lelkek) közötti kapcsolat, akkor ennek a kapcsolatnak a helyreállításával képesek leszünk megérezni az adakozás tulajdonságát, a Fényt, a Teremtőt. Azért lettünk elkülönülten megteremtve, hogy ezzel meg legyen a lehetőségünk arra, hogy felfedezzük az egység fogalmát, és hogy legvégül képesek legyünk megszerezni a tökéletességet és örökkévalóságot a fehér Felső Fényen, a Teremtőn belül. Egy kis erőfeszítésre van szükség ennek elérésére, de az erőfeszítésnek a megfelelő irányba kell céloznia.

Annak a feltételeit megfelelően megvalósítani, hogy a széttört teremtményt egyetlen egésszé állítsuk össze nem bonyolult, ha tudjuk azt, hogy pontosan hol fektessük be gyenge erőfeszítésünket. Amennyiben meg van a megfelelő emelőnk, az egész Földet fejjel lefelé tudjuk fordítani. A problémánk az, hogy gondolatainkat és vágyainkat össze vissza szórjuk, nem tudván azt, hogy mindet egy irányba kellene koncentrálnunk.

A sikerünk nem az erőfeszítés nagy méretében rejlik, hanem abban, hogy kis erőfeszítéseinket mind egyetlen közös erőfeszítéssé változtatjuk. Amennyiben azok összegyűlnek, akkor a közös erőfeszítés az adakozás tulajdonságának irányába, a Teremtő felé fordul. Mindez elég ahhoz, hogy megszülessünk a Felső Világba.

Ennél fogva az egyetlen igyekezetünk az kell, hogy legyen, hogy vágyainkat egyetlen egésszé tegyük össze. Akkor ebben a közös vágyban felfedezzük majd a magasabb tulajdonságot – a Teremtőt.

hzs

Kérdés:

Az egyik lecke alkalmával azt a példát adta, hogy a kisbaba mindent a szájába tesz, és azon keresztül érzékeli a világot. Emlékszem arra a kifejezésre, hogy: “Kóstold meg, és lássad, hogy a Teremtő jó”. De hogyan vagyok képes Őt megkóstolni?

Válaszom:

Az, hogy valamit megkóstolunk nem azt jelenti, hogy azt kibróbáljuk, és utána elutasítjuk azt. Ez a kifejezés arról szól, hogy csak azáltal, hogy megkóstoljuk a Teremtőt lehetünk biztosak abban, hogy Ő (az adakozás tulajdonsága) az jó, és érdemes mindezt megszerezni. Mindezt azáltal tudjuk majd, hogy képesek voltunk megízlelni, azaz magunkon belül azt érzékelni. Ez az amit a Kabbalisták az alatt értettek, hogy először ki kell mindezt próbáljuk, hasonlóan ahhoz amikor valamit olcsón akarunk vásárolni, de aztán mégsem vesszük azt meg.

Azonban a spiritualitásban először meg kell vegyük a dolgot, és csak utána, miután azt megvettük, és belemélyesztettük fogainkat leszünk képesek tudni, milyen is az íze. Mindez vazért van, mert beleegyezünk abba, hogy megszerzés helyett adakozni fogunk, és utána meglátjuk, hogy nincs is annál nagyszerűbb dolog!

hzs