Minden az élvezet vágyán belül történik, amit a Teremtő teremtett. Ahogy fejlődik a vágy, átmegy bizonyos változásokon. Először elfogadjuk, és nem kerülünk konfliktusba vele. Tényleg , minden fajta konfliktus kétségtelenül lehetetlen., mert az ember soha nem tartja távol magát ettől a vágytól, de mindig úgy tesz, ahogy parancsolják. Ő még nem  figyel rá, hogy ez a vágy nem igazán az ővé, hanem fölülről szabályozza őt. Ő még megkülönbözteti ezt a két aspektust magában, mint különállókat, ez avágy és az ember.

De a belsejében felébreszti a Teremtő lényrgét, ami az adakozásra irányul és az ember kezdi idegennek érezni  a vágyát. Kezd külünbséget tenni a 1. Vágy és a 2. Én( a szívbeli pont) között

Az ember erőfeszítése, hogy megváltoztassa a vágyát, további távolságra viszi őt magától, és úgy kezdi érezni magát, mint egy rabszolga. Függetlenül attól, hogy élvezetet vagy fájdalmat hoz, hogy ez a vágy küldve lett neki. Az ember valósága három komponenst fog össze, 1. A Teremtő, 2, A vágyak, amiket küld, 3.Én-

A Kabbala bölcsessége megmagyarázza a szabad akarat dolgát, és hogy hogyan használja az ember a csoport befolyását és a Felső Fényt(Ohr Makif), hogy kiemelje a cél fontosságát, a  test és a korporális élettel kapcsolatban, és hogy hogyan változtassuk meg a vágyat, hogy elérjük a célt.

Ez az, ahogy az ember kifejleszti ekvivalenciáját teremtővel( adakozás)

ft

Ha belépünk a spirituális világba, úgy fogjuk érezni a spirituális paramétereket (idő, tér, én, élet), mint ahogy ezen a világon érezzük-

Sokkal Einstein és a modern fizika előtt,  Rambam írta a 11. században, a mi egész anyagi világunk a fény sebessége alatt létezik, ami az jelent, hogy Földi időn belül és a spirituális idő alatt.

Ma már nem probléma, ha a térről, időről, mozgásról, mint ideiglenes változókról beszélünk, amelyek relatívak a megfigyelőhöz és éppen hátrafelé is mozoghatnak. Objektive nincs idő, mozgás és tér, ezek csak a mi vágyaink benyomásai. Ha a mi vágyunk behatárolt azáltal, hogy a világunk határaiban fogjuk fel magunkat.

Ha  a vágyaink nem behatároltak önmagukban szétszórodva, és kívül adakoznak, akkor ezek a paraméterek elvesztik.a határaikat, és nincs határa mi észlelésünkben sem. Ez azt jelenti nincs idő, mozgás és tér.

Kérdés?

Az eurázsiai konferencia Törökországban most kezdődik. Milyen speciális dolgot kaphatunk, akiket egyszer látunk egy évben, vagy először az életben?

Válaszom:

Én csak most jöttem meg az USA-ból, Buffalobol, az Észak Amerikai Kongresszusról. A hosszú távú diákok mellett voltak emberek, akiket soha nem láttam azelőtt.

Nagy inspirációt kaptam tőlük. Ezek az emberek nagy távolságra vannak egymástól,és egész mások a természetükben és élet szemléletükben, de ugyanakkor a különbségek ellenére közel kerültünk egymáshoz. Ez a legfontosabb dolog.

A külünbség köztünk az olyan, mint egy ellenállás az áramkőrben. Itt vagy Te és Én, az ellenállás közöttünk, de mi egy összeköttetést létesítünk az esetleges rosszérzésen  fölülemelkedve.

Minél különbözőbbek és egymástól távolabbiak vagyunk, annál nehezebben értjük meg egymást, de ennekellenére törekszünk, hogy belül egyesüljünk, annak érdekében, hogy feltárjuk a kölcsönös adakozást, és revelációt a Felső Világon belül.

1400 embet vesz részt az Eurázsia Kongresszuson  Franciaországból, Japánból. Ízlandról,  óceániából, stb voltak.

Ezért, kiváltkép azokal az emberekkel, akiket nem gyakran látunk, akik távol vannak tőlünk szokásaikban, nézeteikben és mentalitásukban, ha mi túlemelkedünk ezeken a külónb ségeken, és szeretetben akarunk egyesülni egymással, és felfedjük a Teremtőt ebben a kapcsolatban.

Ezért remélem, hogy elérjük az egyesülésst a Törökországi kongresszuson, ami egy nagy lökést ad nekünk előre.