Kérdés:

Általában életünk olyan rosszul megy, hogy arra akarjuk kérni a Teremtő: “Állítsd meg a vonatot, ki akarunk szálni!”.

Válaszom:

Amennyiben leszállunk a vonatról, csak a tovább fogunk várakozni a következő állomáson. Később, amikor a következő vonat megérkezik arra leszünk majd kényszerítve, hogy szálljunk fel rá amúgy is, és folytassuk az utazást.

Világunknak 230 éve van arra, hogy befejezze a korrekciót. Azonban mindannyian befejezhetjük egyéni korrekciónkat annál hamarabb is. Ameddig ez megtörténik, továbbra is részt veszünk az általános haladásban: megszületünk, élünk és meghalunk.

hzs

Jelenleg az egész emberiség elérte, hogy közös lelkének állapota törött edény legyen. Nem mindig ez volt a helyzet, az előző generációkban induvidualisták voltunk, mindenki magának való volt,  szétszóródott  és eltávolodott egymástól. Ez az az elkülönülés és a kapcsolatok hiánya az, amelyik nem engedi meg, hogy kialakítsunk egy spirituális edényt.

Amikor ezek a különálló részek megpróbálják, de képtelenek arra, hogy összerakják a fragmenseket (egyéni lelkek) egy edénybe, hogy egy közös lelket hozzanak létre, minden a részeire hullik.  Ez ismert, mint tört Kli és ez az egoizmus felfedezése. Ez az amikor mi megmutatjuk, hogy mi is tört el, és hogy mit kell tenni, hogy kijavítsuk és megreparáljuk azt ami eltört.

Más szóval, amíg a személy megpróbál beilleszkedni a csoportba, nem látja az egoizmust, amely által meg fogja látni a Felső Világot, amikor képes arra, hogyaz egoizmust kijavítsa.

Ez pontosan az , ami manapság történik. A Felső Erő úgy rendez el minket, hogy ahogy az egoizmus nő, elkezdjük látni, hogy mi egy nagy globális edényben létezünk. Ez az edény el van törve, és a Fény az, aki ki akarja javítani, és keresztül folyik a köztünk lévő réseken., keresztül a megszakadt kaspcsolatokon.

Ezért  az emberiségnek hamar fel kell ismernie, hogy az üdvősségünk az egységesítésünktől függ.

ft

A tanulónak, aki a Kabbala tudományát tanulmányozza van egy problémája, annak érdekében hogy megértse, amit a tanár mond, annak szintjén kell lennie. A tanár lehet hogy nagyon magas spirituális szintről beszél, de mivel minden szint hasonlít egymásra, és midegyiknek azonosak a részletei, miint a többinek, a tanuló legalábbis meg tudja érteni, amit mondanak neki az ő jelen spirituális szintjén.

Mindazonáltal, ha a tanuló nem emelkedett fel semmilyen spirituális világba, és csak ezen a világon létezik, akkor ő nem értheti meg az  ágak nyelvét. Az ágak nyelve azt jelenti, hogy a személyt ugyanúgy érdeklik a dolgok amik ezen a világon léteznek, az ágak., mint a gyökerek  a spirituális szinten.  Akkor ő világosan fogja  érteni az összekötetést a kettő között, és felfogja, amit a tanár mond

De ha a tanuló nem fogja fel a gyökereket, akkor nem fogja fel azt sem, amit a tanár mond neki. A tanár fog olyan szavakat mondani, amiket a tanuló nem fog tudni azonosítani. Ha a személy csak a szót érti, és nem érti az ágakat, mert nem ismeri a gyökerüket. A ágak a gyökerekből jönnek. Nem lehet egy ág sem a gyökerek nélkül és egy gyökér sem az ágak nélkül. Az ágak nyelve  érvényre sem juthat, hacsak nem teszi magáévá a spirituális lényeget, az ágak gyökereit.

Ezért a tanuló nem értheti meg a tanárt, amíg el nem jut a sprituális gyökerekhez. Csak akkor lesz képes felfogni az összekötetéseket a gyökerek és ágak között annk alapján, amit a tanára mond neki. Szerencsétlen dolog, de ez a tény.  Ezért a Kabbala tudományának tanulmányozása csak azoké akik spirituális érdeklődést mutatnak

Ha egy személyben nincs szándék a spirituális elérésére, akkor világosan kell látnia a tényt, hogy  nem tanulmányozza a Kabbala tudományát. Csal a „csodálatos tulajdonságot (Sgula) „ kell használni , hogy feltárjuk a gyökereket. Ez az egyetlen cél, amiért tanulunk-

Ezért aztán nem kell zavarban lennünk, hogy megpróbáljuk összeszedni a tudást „valamiről”, csak arra a tényre kell fokuszálni, hogy kell nekünk a Fény, amelyik újjá alkot, és nekünk ez olyan gyorsan kell, amilyen gyorsan csak lehet. Ha felfogjuk a gyökereket a Fény segítségével., akkor megértjük miről beszél a Kabbala..Ha tanulmányozzuk azokat a koncepciókat, amit a könyvek leírnak, akkor a tudományt fogjuk tanulmányozni. Pillanatnyilag  nem tanulmányozzuk, mert nem ismerjük a kapcsolatot a gyökerek és ágak között, mivel még nem értettük meg a győkeret.

A Kabbala tudománya a spiritualitás megszerzésével kezdődik, és nem előbb mással. Előte csak törekedhetsz arra, hogy kiválthasd a Fény befolyását rajtad. (Sgula)

ft

A Felső Parcufok nem kapnak Fényt a mguk számára. A Parcuf Aba az tele van a Hohma Fényével, de Ima nem akar abból kapni, azt ellöki magától, és csak azzal a feltétellel kér belőle, hogyha a lelkek elfogadják őtőle ezt a Fényt. Ezért van az, hogy MAN, az alsó szint felöl érkező követelés az szükségszerű.

Ezt az alapelvet széles körben használjuk a technológiában életünk minden részén, minden változó, élő rendszerben. Minden kinyílás, bezáródás, és mindenfajta irányítás ezen az alapelven nyugszik.

Ez hasonló egy spirituális tranzisztorhoz: egyrészről létezik a Hohma Fénye (pozitív és negatív) és küldök egy impulzust az alapnak, ezáltal megindítva az elektromos áramlatot. Én egy nagyon gyenge jelet küldök csak, egy kis vágyat, de ennek a vágynak a hatására hatalmas Fény kezd el áramlani a rendszeren belül.

Hasonló módon a lelkek csak egy kis adagot akarnak az Ima-tól megkapni, és őt kis mértékben megnyitni, azonban Ima az Aba-hoz fordul a Fényért, és Aba azt még magasabb forrásból kéri, és ily módon a kérés egészen az Ein Sof (Végtelen Világ) szintjéig ér fel.

Ez a kérés hatalmas Fényáradatot indít be az összes világon keresztül, annak érdekében, hogy számunkra, akik a legalsó szinten vagyunk, az általunk kért apró Fénycseppet elhozza.

Ez teljes életünk alapelve. Amennyiben a rendszer az integrált, akkor a legkisebb változás is a teljes rendszer változásához vezet. A spirituális világ az alapelmek közötti harmónikus kapcsolatok tükrüződése. Amennyiben csak egy kicsi részt is megváltoztatunk, azáltal megváltoztatjuk az egész rendszert, azt megreformálva teljes egészében, és ezáltal az egyensúly egy új szintjét elérve.

A spirituális rendszer a mi világunkban található analóg rendszerekhez hasonló. Amennyibe egy kis jelet küldünk a rendszer bejárata felé, az egész rendszer változásokat észlel, elejétől a végéig, és onnan visszafelé is. Csak ezek után képes ismét egyensúlyba kerülni, miután az eredmény egyértelművé vált.

Ennél fogva a lehető legkisebb lélek, valahol a legalacsonyabb szinten egy kismértékű korrekciót végez, ezzel megváltoztatva az összes világot. Minél lejjebb található ez a lélek, annál nagyobb mértékű Fényt képes kiváltani. Mindez olyan, mint egy kis szelep, mely egy hatalmas csövet zár el. Csak egy kis erőfeszítés szükséges ennek a szelepnek a mozdításához, de ezzel egy egész óceán vízét képes áramlásba hozni.

(A Szulam Kommentár Előszaváról adott lecke alapján, 2009 október 29.-én)

hzs

A Kabbala tudománya nem csak a teljes valóság leírása, hanem inkább az a teljes valóság operációs rendszere, utasítások a teremtmények számára, hogy hogyan használják ezt a teljes valóságot.

Ez a program olyan módon van megírva, hogy az önmagában a teljes valóságot jelenti. Amikor mi Kabbalisztikus írásokat olvasunk, vagy amikor azokról beszélünk, és azokról gondolkodunk és érezzük őket, akkor akaratlanul is magunkba szívjuk a Fényt a még kiforratlan edényünkben, vágyunkban. A Fény alakítja, formázza ezt a vágyat, ezáltal minket egy új valósághoz vezetve.

Meg kell értsük, hogy a Kabbala tudománya magában foglal mindent, az anyagot (a vágy, vagy teremtés) és a Fényt (a Teremtő). Valójában a Teremtő héberül úgy van írva, hogy Bo-Re, ami azt jelenti, hogy “jöjj és láss”, azaz Ő az, ami a teremtmények felfogó edényében megjelenik.

Ez (a Kabbala) a Teremtés olyan programja, mely magában foglalja a teljes teremtést elejétől végéig, magában foglalva mindent amit képesek vagyunk felfogni, érzékelni, együttesen azzal az alapvető, eredeti erővel mely minket teremtett és továbbra is mindent irányít. Semmi nincs, amit ez a tudomány ne foglalna magába. Definíció alapján azt gondoljuk, hogy a tudomány általában a teremtés egyik részének, és annak tulajdonságainak a leírása.

Azonban a Kabbala az nem egy leírás. Annak betűi maguk az érzékelés edényei. Azok a cselekedetek, melyekről a Kabbala tudománya beszél azok aktuális cselekedetek, és ha képesek lennénk azokat a sorokat úgy olvasni, ahogy azok megíródtak, azonnal végrehajtottuk volna ezeket a cselekedeteket az olvasás alatt. A valóságban a vágyunkon belül olvasunk, és a vágyunk elvégezte volna a cselekedetet azonnal, és szinkronban a szöveg olvasásával.

A Kabbala tudománya az aktuális megvalósítása a valóság minden anyagának, és nem szimplán a teremtés szerkezetének és működésének a leírása. A Kabbala tudománya önmagában mozgásba hozza a teljes valóságot. A Kabbalisták olyanok számára írják a könyveiket, akik már rendelkeznek anti-egoisztikus szűrővel élvezetek megszerzése iránti vágyaik felett, és képesek azonnal véghez vinni tetteiket.

hzs

A materiális világban az anya tudja, mikor van a babájának az etetési ideje. De amikor eljön a spirituális felemelkedés, a babának (aki az a személy, aki a kabbalistává válás kezdeti állapotában van)magának kell kérnie az anyját, hogy adjon enni. Tudnia kell, hogy hogyan forduljon a Felső fényhez, annak érdekében, hogy felemelje magát Hozzája, így töltve fel magát Fénnyel.

Minden  az alsóbb lény ( a személy) vágyának irányában történik, hogy hasonlóvá váljon a Felső Lényhez (a Teremtő). A spirituális világban  minden tevékenység  a  Rashimot (információs rekordok, amelyek meghatározzák a szóbanforgó lény állapotát) által történik, a mi beleszólásunk nélkül, vagy általunk történik közölve vágyainkat a Reshimottal, hogy kijavítsa őket. Azt lehet mondani, hogy a korrekció hozzáadjuk könyörgésünket és kifogásainkat.

Nem kell ezt mesterségesen kérnünk. Az nem segít. Ha az ember vágya megérett, akkor a befolyását bocsájtja a Fény Korrekciójára

A Felső  Partzuf ( a Teremtő) az abszolút nyugalom állapotában van, és soha nem változik. Csak a mi belső Reshimotunk (az állapotunk adatai) megy át változáson. Ezért érezzük azt, hogy egy változó világban élünk, de valójában a mi belső változásunk relatív a változatlan háttérhez,  ami a Fehér Fény, a Teremtő.

Reshimot ami akaratunkon kívül ébred fel bennünk, nem visz előre a spirituális világba. Mi egyszerűen egy helyben járunk, egészen addig, amíg az ismétlődő szenvedések nem tesznek okosabbá, és nem kényszerítenek arra, hogy a spirituális fejlődés felé vessük szemünket.. A problémánkat a Reshimot okozza, amely természetesen fejlődik ki.

Mindazonáltal, ha te csatlakozol egy társasághoz, amely el van kötelezve a spirituális fejlődésnek, akkor te Reshimotot kapsz tőle, amely más lelkekkel való kapcsolatodból érkezik. Te ezt a Reshimot a saját erőfeszítéseid árán kapod meg, és ez a Reshimot, amit ki kell  javítani neked, hogy feltárd a Felső Világot. Hogyan?  Fel kell nevelned a korrekcióhoz szükséges imádságaid segítségével

Kérdés:

Mi a különbség a múltbéli és a modern Kabbalisták által írott könyvek között?

Válaszom:

Báál HaSzulam azt mondja, hogy Rabbi Akiva nyilvánvalóan többet tudott Rabbi Simonnál, mivel ő előtte járt – hiszen ő volt Rabbi Simon tanára. Azonban a Rabbi Akiva előtt élt Kabbalisták még magasabb szinten voltak.

Magától értetődő, hogy Báál HaSzulam kevesebbett tudott, mint Rabbi Simon, és még kevesebbett, mint a Rabbi Simon előtti Kabbalisták. Azonban annak érdekében, hogy minket segítsen megkapta azt a lehetőséget, hogy tanuljon, és kifejezhesse saját szintjét. Ezt írta ő saját magáról.

Mi a Kabbalistákat könyveik alapján értékeljük, “Hú, ez egy fantasztikus könyv! Mindent megértek belőle! Ez egy hatalmas Kabbalista lehetett!” De ha én megértem a könyveit, akkor lehet, hogy az a Kabbalista nem is olyan nagy.

Más szóval mi a személyt annak alapján ítéljük meg, mennyire van közel hozzánk, és mekkora mértékben képes a mi szintünkre leereszkedni, és nem pedig a magasságokba való felemelkedése által, hanem az által, milyen tanár képes lenni. És annak érdekében, hogy valaki tanár legyen, nem szükséges, hogy valaki hatalmas tudós legyen.

Az önzőség történelmi fejlődésével együtt minden egyes személyen és az általános társadalmon belül, a Kabbalisták szintje egyre alacsonyabb lett.

A “Templom ideje” alatt (A Templom minden egyes személy lelke az adakozás és szeretet állapotában, és a Templom lerombolása az, amikor kapcsolataink gyűlöletbe fulladtak) az emberek tisztán érzékelték a spiritualitást, ami azt jelenti, hogy szeretetet és közösséget éreztek, egy emberként éltek, és hasonlóak voltak a Teremtőhöz. Saját maguk által megértették és érezték ezeket a dolgokat.

El sem tudjuk képzelni milyen is lehetett mindez. Írva van, hogy hozzájuk képest, mi olyanok vagyunk, mint a szamár az emberhez hasonlítva. Ez nem túlzás, vagy valami szép kifejezés, teljesen más elmével, látásmóddal és érzékeléssel rendelkeztek.

(A reggeli lecke 3. része alapján, 2OO9 október 28.-án)

hzs

Amennyiben a személy korrekt módon halad előre, akkor nincs tele önbizalommal, és nem biztos magában a spirituális úton. Nem gondolja arrogáns módon, hogy mindent tud, és pontosan látja mi történt vele és addigi életében, hanem inkább csak a Teremtőben bízik, aki mindent irányít, és az összes cselekedet végzi. A személy tudja, hogy neki csak csatlakoznia kell Ahhoz, aki Irányít, és Adakozik, a Felső Uralkodóhoz. Ez a kulcsa annak, hogy helyesen haladjunk előre.

Azonban amennyiben a személy önbizalommal és büszkeséggel van tele, és azt hiszi, hogy mindent tud, akkor még azt sem fogja tudni, megérteni, hogy rossz úton jár, és hogy nem képes megízlelni, mi is a spiritualitás valójában.

Nem szabad szégyenkeznünk attól, hogy beismerjük hibáinkat. Az igaz út az, amikor felfedezzük hibáinkat és korrigáljuk őket, és eközben újabb és újabb hibákat fedezünk fel, és így tovább…

hzs