Egyikünk sem tudja mi történik velünk a következő pillanatban. De nem értünk egyet ezzel a felállással!

Sőt mi több nem csak, hogy tudni akarom a jövőt, hanem irányítani is akarom mindazt. Nem érdekel a jövendőmondás, azért akarom megismerni a jövőt, hogy azt irányítani tudjam.

Ezért van szükségem egy magasabb, spirituális erőre, hogy tippeket adjon nekem arról milyen is lesz a jövőm.

Az a személy, aki fel akarja fedezni a világ rejtett elemeit, meg kell, hogy értse, hogy semmi sem áll útjában. A felfedezés csakis saját vágyán múlik.

Mi a Természet általános integrált rendszerén belül létezünk, és minden egyes pillanatban az ahhoz való hasonlatosságunk alapján kapunk belőle, miközben a Természet maga nem változik. A Természet mindig is a tökéletesség álapotában van, míg mindannyiunkban vágyak, vagy Resimók jelennek meg, melyek állandóan változnak. Magunkat és létezésünket ezen a vágyon belül érzékeljük, annak mértékében, amennyiben hasonlóak vagyunk a Természethez.

Ezért érezzük magunkat szörnyűen ebben a pillanatban: mivel vágyaink ellentétesek a Természettel. Amennyiben vágyainkat úgy irányítjuk, hogy hasonlóbbak legyenek a Természethez viszonyítva, akkor azonnal helyzetünk javulását érzékelnénk.

Szóval nincs értelme arra várni, hogy a változások kívülről jöjjenek. A pozitív változások csak akkor jönnek létre, amikor magunk változunk, amikor mi magunk egyre hasonlatosabbá válunk a Természethez – ehhez a tökéletes változatlan rendszerhez.

Ez a folyamat hasonló ahhoz, ahogy a kisbaba viszonyul anyjához. Az anya mindennel rendelkezik, és ahogy a kisbaba kíván valamit, ami jó számára, azonnal meg is kapja azt anyjától. De amennyiben a kisbaba valami olyant akar, ami nem jó számára, akkor nem kapja azt meg, de ettől csak rosszabbul érzi magát, mivel vágya kielégítetlen marad.

Tehát mi is rosszul érezzük magunkat jelenlegi helyzetünkben, mivel a Teremtő – a tökéletes rendszer – nem elégíti ki vágyainkat, annak következtében, hogy vágyaink elentétesek Vele. Írva van: “Tegyük vágyunkat ugyanolyanná, mint az Ő vágya.” – és akkor az azonal ki lesz elégítve.

Kérdés:

Miért van az, hogy amikor a szívben található pont felébred az emberben, akkor még mindig egy hosszú, és nehéz útja van addig, amíg elér a spiritualitásba?

Válaszom:

Miért gondolja azt, hogy az út nehéz? Nézem a világot és azt látom, hogy emberek azért küzdenek, szenvednek, hogy pénzt keressenek, hírnevet, tudást, hatalmat találjanak, és végül csak minimális élvezetekben részesülnek. Hosszú éveiket áldozzák ezekre az üres aggodalmakra és valótlan értékekre.

Azonban amikor elkezdünk a spiritualitással foglalkozni, és még ha nem is haladunk olyan gyorsan, ahogy szeretnénk, annak ellenére haladunk mindaddig, amíg el akarjuk érni célunkat. Szóval nem jobb mindez annál, mint ahogy az egész világ éli életét?

Ma egyre több ember ébred fel a spiritualitás felé. Lehetetlen összehasonlítani tanulóink számát azzal a mennyiséggel, amennyivel akár csak 1-2 éve rendelkeztünk.

Amikor Rabas azt mondta nekem, hogy az általános felébredés a világ számára 1995-ben fog elkezdődni, nehezemre esett azt elhinnem. Ki gondolta volna, hogy a világ ilyen gyorsan megváltozik? De most valójában láthatjuk, hogy az emberek üresnek érzik magukat, a globális válságot élik át, beleértve a Természet, az oktatás, tudomány, politika és gazdaság válságát.

Az nem számít, hogy a tömegtájékoztatás hazudik, megpróbálva lecsitítani a válságot mindenkit megnyugtatva, hogy minden rendben van. Én inkább arról beszélek, amit a Természet megjelenít előttünk.

Könnyen éthető, hogy az emberek miért akarják a helyzetet kozmetikázni. Mindenki ösztönszerűen megpróbálja csökkenteni fájdalmát és szenvedését. Ezért van az, hogy becsukják szemüket a problémák láttán, és azt mondják maguknak, hogy minden rendben van, és nincs is válság.

Ugyanakkor minden lassan összeomlik és az emberek vesztik el állásaikat. De a személy oly módon van felépítve, hogy nem akarja látni az igazságot. Ennek ellenére a Teremtő megmutatja nekünk, hogy már előrehaladott állapotban vagyunk. És mindez úgy történik, hogy csak húsz év telt el azóta, hogy az általános felébredés megkezdődött. Azonban mi mindent most azonnal akarunk megkapni, mint egy kisgyerek. Mi egyszerűen képtelenk vagyunk még megérteni a hatalmas, végtelen méretét a vágynak amivel dolgunk van, és nem látjuk mindaz milyen gyorsasággal változik.

Több ezer éven keresztül ennek a vágynak a fejlődése, lassan, és fokozatosan történt, de most a vágy naponta változik. Szóval csak egy kis türelemre van szükségünk.

(a reggeli lecke alapján)

Amikor a szívben található pont megjelenik bennünk, akkor tovább fejleszthetjük azt a Fény behatásával, mivel a Fény az, ami kiváltja abból az adakozás tulajdonságát. Én a testem életét élem, és csak egy pont létezik bennem, mely hajlandó a spirituális világgal, a spirituális Fénnyel egybeolvadni. A feladatom az, hogy létrehozzam a kapcsolatot a Fény és eme pont között.

Csak a Fény képes behatolni önző vágyaim (szívem) közé, és megérinteni a szívben található pontot. Ezért van az, hogy minden erőfeszítésemet arra kell irányítsam, hogy a Fényt ehhez a ponthoz vezessem. Nem pontosan értem még, hogyan is működik mindez: ez olyan dolog amit majd később megértek. Azonban most haladásom azáltal történik, hogy a Fényt a ponthoz vonzom.

A Teremtő teremtette a gonosz hajlamot, az önzőséget, a szívemet, és azon belül – a szívben található pontot. Pontosan ennek a pontnak az érdekében történt, hgy a korrekció ereje, a Fény elő lett készítve. Szóval viselkedjünk olyan módon, hogy a Fény munkálkodhasson rajtunk. Ezenkívül minden más teljesen értéktelen, érdektelen.

A Kabbala tanulása által a személy elkezdi felfedezni, hogy az egész valóságot a Teremtő szervezte meg annak érdekében, hogy a személy képes legyen az Ő összes cselekedetét felfedezni annak a szabálynak megfelelően, hogy: “A Fény előnyös hatása a sötétségből lép ki.”

Minden egyes pillanatbna egy új állapotba vagyunk dobva, és míg abban vagyunk követelnünk kell a Fényt, hogy megszerezzük a spirituális elmét, és megértést. Az egyetlen dolog amire szükségünk van, az a Fény iránti aspiráció, minden felénk érkező helyzet és körülmény felett. A személynek csak arra kell gondolnia, hogyan helyezze magát ennek a láthatatlan Fénynek a hatása alá, és cserébe a Fény a világ egy új képét fogja benne megjeleníteni.

Ez képesnek kell, hogy legyen velünk megértetni mennyire fontosak az eredeti, hiteles Kabbala könyvek. Végül is egy valódi Kabbalista által írt könyv nélkül, soha nem lehetünk képesek a Korrekció Fényét magunkra vonni. Így hálásnak kell lennünk olyan Kabbalistáknak, mint Báál HaSzulam, aki ránkhagyta könyveit. Egyszerűen nincs más erő, mely képes velünk megszereztetni a spiritualitást, amikor tanulunk és magunkra akarjuk vonni a Fényt, mely aztán befolyásolhat bennünket.

És a Kabbalisztikus forrásnak nem feltétlenük kell lennie könyvnek. Ugyancsak tanulhatunk az Interneten keresztül, vagy nézhetjük a Kabbala TV csatornát, mivel az összes tanításban és a leckéken használt forrásanyagunk az eredeti, hiteles forrásokon alapulnak. Még akkor is, ha a személy nem érti a nyelvet amit éppen hallgat, a legfontosabb dolog az, hogy együtt legyen a többiekkel, és vágyjon a Korrekció Fényére. Nem számít mennyire ismerjük a teóriát. csak az fontos, hogy megpróbáljunk belehatolni a tanult anyagba az érzéseinkkel.

Amennyiben a személy minden helyzetben magára vonja a Felső Fényt, minden gondolatával és vágyával, akkor képes magát korrigálni. Ezen múlik korrekciójának sebessége és nagysága.

Állandóan le kell ellenőrizzük magunkat a Fényhez viszonyítva, mely az adakozás tulajdonsága. Amekkora mértékben mindezt megtesszük, megkapjuk a Fény erejét, mely korrigál minket. Az összes erőfeszítésünk arra kell, hogy irányuljon, hogy megkapjuk a Fény behatását, mely egy új tulajdonság – az adakozás tulajdonságának – megszületését okozza majd bennünk. Amennyiben csak erre koncentrálunk: hogy a korrekció Fényét magunkra vonjuk, akkor nem leszünk megzavarodva, és nem szórjuk szét erőfeszítéseinket fölösleges tettekre.

Mi általában mindennel próbálkozunk, kivéve azzal, hogy a Fényt magunkra vonjuk. Azonban a Fény az egyetlen dolog amire szükségünk van. Ez adja meg nekünk a kellő intelligenciát, és végzi el a cselekedeteket számunkra. Mi nem teszünk semmit magunk által. Minden amit a Fény segítsége nélkül teszünk, az csak élettelen cselekedet, mely nem képes minket egy centiméterrel sem a célhoz közelebb vinni.

Ennél fogva reggeltől estig, minden egyes gondolatunknak, és minden egyes tettünknek egy gonodolatot kell tartalmaznia: “Hol van a Korrekció Fénye?”. Csakis a Korrigáló Fény hajthatja végre a munkát számunkra, beleértve a vizsgálatokat és magát a tettet is. Ahogy az írva van: “Én teremtettem a gonosz hajlamot, és megteremtettem annak gyógymódját a Tórát, mivel a Fény mely abban van elrejtve képes valakit a Forráshoz visszajuttani”. A Fény az, melynek mindent meg kell tennie, nem pedig mi magunk. A Fénynek kell minket a jó útra visszatérítenie és minket korrigálnia.

Az nincsen írva, hogy a Fénynek kell minket segítenie, hogy mi magunk visszatérhessünk a jó útra. Hanem az van írva, hogy a Fény az ami mindent tesz elejétől végéig. Szóval ha bármi mást teszünk, mint, hogy a Fényt magunkra vonjuk, akkor csak megzavarodunk, és életünk fontos, és különleges pillanatait fecséreljük el.

(a reggeli lecke harmadik része alapján)

A teremtés teljes változatossága két erő interakciójából származik – az adakozó és megszerző erők által. Ezen erők interakciója eredményezi azoknak a képeknek a keletkezését, melyeket mi tisztán felfogunk, mivel ez a két erő egyesül az emberben. Mi nem érzékeljük a megszerzés, illetve az adakozás erejét külön-külön önmagában. Mi mindig csak azok interakcióját érezzük, mely a bennünk levő világ különböző képeit alkotja meg bennünk.

Ezek a képek a vágyunk durvaságától, vastagságától függenek (O,1,2,3 és 4), mely az edényt adja, amelyben az adakozás ereje ezeket a tulajdonságokat illusztrálja a személynek. Ettől függően mi  a természet élettelen, növényi, állati és emberi teremtményeit érezzük, vagy az emberi lényt (a lelket) a Felső Világon belül.

(a reggeli lecke harmadik része alapján)