Ahogy a kutatók a természetet elemzik, felfedezik, hogy minden anyag elementáris részecskékből, és energiából áll. Azáltal, hogy behatolunk mélyebben az anyagba, a részecskék helyett hullámokat találnak, más szóval erőket.

De végül az anyag teljesen eltűnik, és az egyetlen dolog ami marad az az erő, mely a Felső Fényt tartalmazza.

Amikor ezeket az erőket az emberek felfedezik, azok élettelen, növényi, állati vagy emberi formát vesznek fel. De ettől még mindazok erők maradnak.

Ez hasonló ahhoz, ahogy a kép megjelenik a TV képernyőjén az elektromágneses erők hatására. Ez az ahogy a mi valóság képünk jelenik meg számunkra ezen erők által, azt az érzést adva nekünk, hogy egy világot és magunkat látjuk.

Azonban amennyiben mélyebbre hatolunk a mikro világba, van egy pont, ahol még a hullámokat sem látjuk majd. Minden eltűnik, hasonlóan egy tiszta fejhér laphoz, melyet soha nem érintett toll vagy ceruza. Ez a módja, ahogy a valóság tudományos elemzése átváltozik a fizikai tárgyak vizsgálatáról atomok, hullámok, és végül az üresség vizsgálatára.

Azáltal, hogy az anyagot kutatjuk, visszaérkezünk az egész jelenség eredetére – a Felső Fényhez. De annak érdekében, hogy azt érzékeljük, és kutathassuk, először is a kutatónak kell megváltoznia!

(a reggeli lecke harmadik része alapján)

Kérdés:

Amennyiben nem értem még el a spirituális érzékelést, követnem kell a Judaizmus fizikai parancsolatait, szokásait?

Válaszom:

A Kabbala senkit sem kötelez arra, hogy bármi ilyet tegyen. Ezt a tudományt mindenféle nemzetségű, kultúráju ember tanulja, beleértve olyanokat akik követnek vallásos szokásokat, és olyanokat is akik teljesen szekulárisok. Mi nem avatkozunk az ilyen jellegű dolgokba: ez mindenkinek magánügye. Csak azt tanítjuk az embereknek, hogyan képesek a Teremtővel egyenlőségre lépni, más szóval hogyan korrigálják 613 vágyukat.

Egyre közelebb kerülünk ahhoz az időhöz, amikor az egész emberiségnek meg kell ismernie a Teremtőt, annak az írásnak megfelelően, hogy: “A házamat az összes nemzet imaházának hívják majd”. Ez azt jelenti, hogy az egész globális önzőség korrrekcióra kerül majd, és minden egyes ember vágya is korrigálódik.

Az emberek életének minden más oldala megmaradhat, és folytatódhat ugyanolyan módon, amely módot az emberek a legkényelmesebbnek, és legjobbnak találnak maguk számára, amennyiben az megegyezik belső korrekciójukkal. Baal HaSulam írta azt, hogy a végső korrekció állapotában minden ember megtarthatja eredeti vallását.

Ez azért van, mert a Kabbala a vallásokat, mint nemzeti szokásokat, nemzetek tradícióit veszi figyelembe, melyet minden nemzet megtarthat. A vallásos szokások külső cselekedeteknek számítanak, melyek nem többek, mint kultúrális tradíciók, külső burkolatok, emberek életének keretei, tanácsot adva nekik, hogyan viselkedjenek otthonukban, a családjukkal, és így tovább. Azonban mindez nem befolyásolja a személy lelkének korrekcióját.

A legfontosabb dolog a lélek korrekciójának elérése – hogy elérjük felebarátunk iránti szeretetünket.

(a reggeli leckére való felkészülés alapján)

Mi mindig gyorsabban akarunk előre haladni, és ha lehetőség lenne rá, inkább egy ugrással szeretnénk a teljes út végére érni. Azonban amikor az emberek megértik, hogy ami megjelenik számukra az a tökéletesség, akkor saját helyzetükre koncentrálnak, és megértik, hogy a tökéletességet pontosan jelenlegi helyzetükön belül kell felfedezniük, még akkor is, ha az a lehető legrosszabb állapot. Lehetséges, hogy ők a Teremtőt pontosan ebben a helyzetben fogják felfedezni.

Ennél fogva nincs okunk arra, hogy előre szaladjunk a többi állapot felé. Ez általában a kezdőknek probléma. Ők még azt hiszik, hogy valami nagy változásokat kell valahol a távolban elérniük. De  nem ez a helyzet. Mi állandóan a Végtelen Világban létezünk, és az, hogy mi hogyan fedezzük fel a köztünk és a Teremtő közötti kapcsolatot, az csak a mi jelenlegi a valósággal szembeni hozzállásunktól függ.

Ennél fogva a személy útja lehet hosszú vagy rövid, attól függően, hogy mire fókuszál. Felfedezhetjük a tökéletességet jelenlegi helyzetünkben, és akkor megláthatjuk, hogy már eddig is abban léteztünk. Mindössze annyit kell tennünk, hogy eltüntessük a rejtettséget, és felfedezzük a Teremtőt, aki mindenhol megtalálható. És akkor mi és Ő egységre lépünk.

Ez nagyon fontos, mivel mi mindig azt hisszük, hogy a spirituális világ, és a különböző szintek valahol messze vannak, és nem tudjuk mi felé is igyekszünk pontosan. Azonban ez nem így van. Akkor haladunk a megfelelő irányban, amennyiben élvezzük a felfedezést és egybeolvadást jelenlegi helyzetünkben.

Végül is a személy életén belül fedezi fel a Teremtőt, ebben a világban, a többi lélekkel való kapcsolatán keresztül. Azáltal teszi ezt, hogy az előtte levő könyvön, a TV csatornán, vagy az Interneten keresztül kapcsolódik mindebbe. Minden közvetlen előttünk áll. Nincs szükség arra, hogy bárhová is rohanjunk – valamilyen materiális vagy spirituális térbe. Mindez a tér csakis a jelenlegi helyzetünk mélyebb rétegeiben található.

Amennyiben nem felejtjük mindezt el, akkor útunk rövid és egyszerű lesz.

(a reggeli lecke harmadik részéből)

Kérdés:

Amennyiben a személy boldog és büszke arra, hogy Felülről irányítják, akkor hol található mindebben az adakozás?

Válaszom:

Az adakozás abban a tényben nyugszik, hogy a személy felfedezi a Felső Irányítást. Semmi mást nem teszünk, mint ennek a felfedezését. Az egész munkánk abból áll, hogy felfedezzük az Univerzum rendszerét, melyet a Teremtő irányít. Mindegyikünknek fel kell ezt maga által fedeznie.

Én egy a Teremtő által teremtett állapot rejtettségében létezem. Már abban vagyok. Ahogy a Teremtő arra vágyott, hogy ez létrejöjjön, az azonnal létre is jött. Én egyszerűen felfedezem ezt az állapotot, mely már előre el van készítve. nem teszek semmit magával az állapottal – a Fénnyel és az Edénnyel (Kli) mely abban létezik. Én csak azért dolgozom, hogy mindazt magamtól felfedezzem.

Mi szintekről beszélünk a felfedezésünk állapotairól. Ezek a világok fokai. Nem építünk semmi újat. Mi csak annak a valóságnak az érzékelését fejlesztjük ki, mely valóság már eleve létezik.

Ennél fogva minden hozzám viszonyítva jelenik meg. Új állapotok jelennek meg bennem a már létező Természet által.

(a reggeli lecke harmadik része alapján)

Minden személy magában foglalja a teljes Univerzumot – egy hatalmas, végtelen önző vágyat. Ezen túl létezik benne egy pont, melyet a szívben található pontnak nevezünk. Ez a pont tartalmazza a teljes, végtelen jövőbeni spirituális vágyat. Mindössze ez egyenlőre még el van rejtve a személytől, és csak mint egy vágypont jelentkezik. Ez az a pont melyet ki kell fejlesszünk magunkban.

Ugyanakkor az önző vágy is egyre növekszik annak érdekében, hogy a személyt arra késztesse, hogy ezt a pontját kifejlessze. Megjegyezhetnénk, hogy “De ez a vágy olyan hatalmas, míg a pont olyan kicsi!” Azonban ez nem így van. Az e ponton belüli vágy mindig az általános korporeális vágyhoz mérhető. Ez a két vágy a személyen belül mindig egyensúlyban van.

(a reggeli lecke alapján)

Kérdés:

A Kabbala módszere tisztán leírja az előrejutás összes szintjét. De létezik egy rés egy helyen – az átmenet a korporeális állapotból a spirituálisba. Miért maradt ez a rés üresen, miért nem elemezzük azt ki jobban?

Válaszom:

Megértem azt a vágyát, hogy egy “széles úton” jusson be a spiritualitásba, hogy láthassuk az egész utat elejétől a végéig, és hogy mindenhol útitáblák és utcanevek segítsenek minket. És mindezek után elérkezünk egy olyan helyre, ahol terített asztal vár ránk. De mindez hasonló lenne ahhoz, ahogy a kutya kutatja az utcákat, a csontot szagolgatva, keresve.

Azonban nekünk a kutya csontja fölé kell emelkedjünk. Igazából meg kell változtassuk az érzékszerveinket ellentétes érzékekre, amiket egyenlőre még el sem tudunk képzelni. Ezért van az, hogy a korporeális és spirituális állapot közötti átmenet ennyire nem tiszta számunkra, mint egy fehér homály az úton.

De pontosan ez az a hely, ahova a Fényt kell behozzuk – arra a helyre ahol a fehér homályt találjuk. És az erre szolgáló eszköz a kezünkben van.

Mi a valóságnak minden olyan részén, ami nyilvánvaló számunkra elvégezzük munkánkat, de amikor elérkezünk ehhez az apró fehér homályhoz, ahol tudjuk, hogy nem vagyunk képesek bármit is tenni, ott van az, ahol a Fény képes nekünk segíteni, és egy új érzékszervet épít ki bennünk, megnyitva ezzel az új világba vezető kaput.

(a reggeli leckére való felkészülés alapján)

Az egész előrehaladásunkat vágyaink érzékenysége határozza meg, vagy azok a tulajdonságok, amiket vágyunkon belül felfedezünk. Vágyaink erősítése nem teszi azokat nagyobbá. A vágy fejlődése az minőségi, nem mennyiségi.

Amikor a spirituális világba való belépésre készülünk, a begyűjtött benyomások minőségére kell koncentrálnunk, mivel azok tulajdonsága határozza meg vágyunk tulajdonságait. A vágy legfontosabb jellemzője nem a mérete, hanem annak iránya, érzékenysége a cél iránti fókuszáltsága, hogy “mit tartok a legfontosabb dolognak”? Ennél fogva a feladatunk az, hogy vágyunkat megfelelővé tegyük, és amikor az megfelelővé válik a beteljesülés azonnal megjelenik benne.

Szóval a legfontosabb dolog az, hogy a vágy teljes fokát megszerezzük, hogy megfelelő étvágyat építsünk fel a Teremtő által készített lakoma iránt. Egy királyi lakoma várakozik ránk, a világ minden finomságával, jóságával együtt. Abban a pillanatban, hogy vágyunk egyezik a beteljesüléssel, azonnal megérezzük magunkon belül a beteljesülést. Igazából az már most is megtölt minket, de egyenlőre rejtve működik az edényen (Kli) belül.

(a reggeli leckére való felkészülés alapján)

Mi már most a végtelen, teljes, végső és korrigált állapotban létezünk. Minden már most létrejött. Azonban ez az állapot el van rejtve előttünk, és csak abban a mértékben vagyunk azt képesek felfedezni, amekkora mértékben azonossá válunk vele, vagy azáltal, hogy felfedezzük, hogy azonosak vagyunk vele.

A teremtés eredeti állapotában – a Végtelen Világban a teremtés a pokol agóniáját élte át: azt a szégyent, hogy mindent csak megszerzett a Teremtőtől. Amennyiben ezt az érzést most mi is megéreznénk, az 62O-szorosa lenne az eredeti érzésnek.

Ezért van az, hogy fejlődésünk minden szintjén, egy finoman kimért rejtettségben vagyunk. Ez annak érdekében történik, hogy először is felfedezhessük a megfelelő vágyakat, és tulajdonságokat magunkon belül, a jövendő szintjeink felé. Adakozó képességemnek megfelelően elkezdem érezni a Teremtő adakozását. Ezzel mindketten egyenlőek vagyunk az adakozásunkon és szeretetünkön keresztül. Így érjük el fokozatosan az út végét.

(a reggeli lecke első része alapján)

Kérdés:

Sokszor megpróbálom igazolni a Teremtőt, de ennek ellenére továbra is rosszul érzem maga. Jelentheti mindez a Teremtő igazolását?

Válaszom:

Nem. Hogyan lenne ez lehetséges? Valaki jól megver, és akkor odamegyek és megcsókolom a kezét, vagy keserűen sírok, de a számmal azt mondom: “Én mindezt élvezem! Ezek a boldogság könnyei!”. Ez egyszerűen lehetetlen!

(a reggeli lecke első része alapján)

Kérdés:

Azt hallottam, hogy különleges Felső Fény érkezik hozzánk, a mi világunkba az ünnepek alatt. Mit adhat ez nekünk, és milyen belső változásokat okoz ez bennünk?

Válaszom:

Amnnyiben egységre lépünk egymással az ünnepek alatt, akkor képes minket ez a spirituális ragyogás befolyásolni, amit előrehaladásunkra felhasználhatunk. Ez ma jobban megtörténhet, mint valaha, mivel több ezer ember tanul Kabbalát velünk együtt.

Szóva lépjünk egységre, és érezzük, hogy vágyaink önzőek és törve vannak. Ezt az érzést hívjuk Slihot-nak – a Megbánás Napjai-nak, amikor megvizsgáljuk magunkat, és meglátjuk mennyire különbözünk attól, amire vágyunk, az adakozás tulajdonságától.

Próbáljuk meg felfedezni, mennyire ellentétesek vagyunk a spiritualitással. Ezt az érzést hívjuk a Félelmetes Nap-nak, vagy a Bíráskodás Napjának. Ez a felfedezés adja meg az imát, azaz a Sófár (a kos szarvából készült kürt) megfújását.

Aramai nyelven a Sufra, fontosságot jelent. Szóval a Sófár megfújása azt jelenti, hogy a spiritualitást, az adakozást és szeretet különlegesnek tekintjük, magasztosítjuk, azokat fontosabbnak tartva, mint korporealitásunkat és a gyűlöletet. Azt akarjuk, hogy a spiritualitás váljon számunkra a legfontosabb és legmagasabb szintű dologgá, és hogy az irányítson minket. Követeljük a Fény erejét, ami most megjelent a világban, hogy bennünk dolgozzon, és segítsen abban, hogy sikeresek legyünk a “Megbánás Tíz Napjában”. Ez azt jelenti, hogy a Fény befolyásol minket, és képessé tesz minket arra, hogy megérezzük: teljesen ellentétesek vagyunk az adakozás tulajdonságával, a lélek tíz Szfiráján belül. És ezáltal érkezünk el a Bíráskodás Napjához (Jom Kippúr).

Jom Kippúr-kor érezzük, hogy ellentétesek vagyunk a spiritualitással, és látjuk, hogy az adakozás tulajdonsága – Bina, és a megszerzés tulajdonsága – Malhut teljesen ellentétesek egymással. Egy végtelen szakadék választja el őket. Ekkor vesszük magunkra a Bíráskodás Napjának megszorításait, és megtagadjuk önző vágyaink használatát, melyek ellentétesek a spiritualitással.

Ennek eredményeképpen elkezdem korrekcióm követelését. nem azt követelem, hogy jobban érezzem magamat, hanem, hogy a vágyak egy felsőbb, különböző szintjére emelkedhessek – az adakozás vágyaihoz. És akkor egy még erősebb Fény érkezik hozzám – a Szukkot Fénye, mely képes nekem takarót (Shah) adni önzőségem fölé.

Amikor edényeim közül hetet korrigálok a Szukkot 7 napja alatt, akkor ezek a vágyak beteljesülést kapnak, és így elérem a 8. napot, melyet Acaret-nek hívunk. Ezen a ponton eltorlaszolom a Fényt, és a Fény megjelenik. Ezt hívjuk a Szimhat Tóra-nak (A Tóra Boldogsága).

(a reggeli lecke első része alapján)