Kérdés:

Lassan felfedezem, hogy az emberek nem értik azt, mit is jelent “másokkal megfelelően bánni”. Senki nem érzi úgy, hogy valamit is rosszul tene. Mindenki azt mondja: “Én mindenkivel megfelelően bánok. Van családom, és ővelük is megfelelően bánok. Nem lopok én senkitől.” Nem értik meg, hogy korrekcióra szorulnak.

Válaszom:

A válság lassan meghozza majd azt a megértést, hogy pontosan mit is jelent másokkal jól bánni. Ez azt jelenti, hogy megbizonyosodom arról, hogy mindenki rendelkezik a szükségletekkel. Ez jelenti azt, hogy másokkal jól báni. Megismétlem: csak azzal törődöm, amire abszolút szükségük van! És emellett azzal kell még törődnöm, hogy elérjem a Teremtővel való összeolvadást, mindenki mással együtt. Mindez teljesen nyilvánvalóan megjelenik a világ előtt majd.

A válság hullámai lassan minden értelmetlenséget elmosnak majd a világban. És mindez hamarosan és igen gyorsan fog történni. Az emberiség és a világ még soha nem volt hasonló helyzetben. Meg fogjuk látni, hogy a különböző külső erők, és behatások eredményeképpen az emberek meg akarnak majd szabadulni mindenfajta feleslegtől, mivel úgy érzik majd, hogy az az utukban áll, és megakadályozza őket valamiben. Később a hatalomban levő, és befolyással rendelkező emberek szégyenben érzik majd magukat hatalmuk és pénzügyi helyzetük miatt. Felfedezik majd, hogy ezek a dolgok károsak, és negatívak, és emiatt a társadalom megveti őket, és lenézéssel viszonyul hozzájuk.

(Részlet egy 2009 március 5.-én adott leckéből)

 Kérdés:

A G 20 talélkozó arra a híres történetre emlékeztet, ahol a Negev sivatagban található kibbutz lakói esőért imádkoztak. Megfelelő a hasonlat?

Válaszom:

Ön arra gondol, amikor a kibbutz lakói esőért imádkoztak szívük mélyéről, és végül az eső megérkezett, szóval a G 20 találkozó és az egész emberiség a megoldásért könyörög és akkor az jönni fog? Az igazság az, hogy a kibbitz lakói már akkor már egy egységet alkottakr! Önként vállalták, hogy lemondanak önzőségükről egymással kapcsolatban, és elfeledkeztek önmagukról a kibbutz érdekében. Közös vággyal rendelkeztek, és egy olyan imádságuk volt, mely egységükből származott, és az ezért talált meghallgatásra.

De milyen egységről beszélhetünk itt? Egyik részről mondhatjuk azt, hogy az embereket egy közös probléma egyesít, mint a diókat a zsák. Azonban mindez nem elég, mivel itt valódi egységre van szükség. Az nem segít, ha csak a nehézségek elől akarunk elmenekülni. Ez nem fogja az embereket a jó irányba fordítani. Csak abban az esetben képesek a jó irányba fordulni, hogyha megértik hogyan is képesek abba az irányba változni.

Lényegében a kérdés a következő: megtalálhatja-e az emberiség a jobb jövő felé mutató utat természetesen, a Kabbala segítsége nélkül? A válasz: nem, nem képesek erre, mivel nem rendelkeznek azzal az erővel, mely képes önző egyéneket egyesíteni. Nem rendelkeznek azzal a csatornával, mely vonzza a Felső Fényt, mely kitölthetné a vákumot az egoisták között, azokat összeragasztva. A Felső Erő az ami szükséges, ezért lett a Kabbala tudománya az ősi Babilonban felfedezve, és ezért tér most vissza az emberiség segítségére.

 Kérdés:

Nemsokára egy újabb G-2O találkozó következik, ahol a világ legfejlettebb országainak vezetői lesznek jelen. És mindegyikük kést rejt a zsebében…

Válaszom:

Nem hiszem, hogy kést rejtegetnének. Mindegyikük olyan sok kihívással néz szembe a saját országában, hogy nincsen idejük egymással szembe fordulni. A saját népüktől félnek, és attól, hogy el lesznek mozdítva pozíciójukból. A belső zavargásoktól való félelem sokkal erősebb, mint félelmük szomszédaiktól. Ebből kifolyólag ez alkalommal más érzésekkel érkeznek a találkozóra.

Mostanáig mindegyik vezető azzal volt erősen elfoglalva, hogy saját országaik életét próbálják elrendezni, de mostanra már csak magukért remegnek. Ezt a félelmet zsigereikben érzik, és azt kérdik: “Hogyan tudom magamat megmenteni, és a problémát megoldani?”

Sok országban már most rendzavargások vannak, és semmit sem képesek tenni, hogy azt a rendőrséggel, vagy a katonasággal megfékezzék, mivel saját honfitársaikról van szó. És mind ezen problémák mellett, most már saját életükért is aggódniuk kell, és így a találkozó résztvevői teljesen más állapotban érkeznek. Ezennel csak arra gondolnak, hogyan képesek a helyzetet megváltoztatni, és megoldást találni, már csak a saját érdekükben is.

(Egy 2OO9 március 8.-án adott leckéből)

 Kérdés:

Nem lenne hasznos, ha a G-2O vezetői valamilyen kölcsönös megegyezésre jutnának, ami segítené a világ haladását?

Válaszom:

Természetesen, a helyzet arra fogja kényszeríteni őket, hogy megegyezést kössenek, de milyen lesz az? Szegényeknek nincs megoldásuk! Egyiküknek sincs mit mondania! Obama még csak el sem jött az előző találkozóra, azzal mentve ki magát, hogy éppen csak akkor kezdte meg elnöki működését.

Senki sem képes megoldást javasolni, mivel nincsen tervük! Ha lenne tervük, már régen kiadtak volna valamit, valamit tettek már volna. De mindez nem történt még meg. Semmit nem képesek tenni a globalizáció körülményei között, mivel nincsen “ragasztójuk”, egy olyan erő, mely összekötné őket egymással. Még Gordon Brown és más vezető gazdasági szakemberek, akik megértik, hogy szükséges az egység, sem tudják hogyan is érjék azt el.

Ez a helyzet arra emlékeztet, amikor a gyerekek házat akarnak építeni, de nem tudják hogyan is kezdjenek hozzá. Csak azt kiabálják: “Egy gyönyörű házat akarunk építeni, ahol mindenki boldog!” Mind együtt vannak a játszótéren, mindannyian izgatottak, de nem tudják mit kell tenniük, és így mindannyian tanácstalanok.

Kérdés:

Mi az ami hiányzik nekik?

Válaszom:

Nem rendelkeznek azzal a kapcsolattal, mely ahhoz a különleges Erőhöz fűzné őket, mely képes az egységet megalkotni. Azonban ahogy egyre több ismeretet szereznek majd a világ rendszeréről, lassan megértik legalább azt, hogy nincsen meg ez a kapcsolatuk.

Valójában olyanok, mint a gyerekek akik házat akarnak építeni. De mi következik ezután? Hogyan kell, hogy a házat megépítsék? Ez az amit nem tudnak. Azt tudják, hogy a háznak vannak falai, meg teteje, de nem tudják, hogyan is tegyék mindezt össze, mivel nincsen meg a terv, a program és az erő hozzá. Ahhoz, hogy meg tudják ezt a feladatot oldani meg kell értsék az egész rendszert, de erre még nem képesek. Senki sem irigyli őket, és senki sem akar a helyükben lenni ebben a pillanatban.

(Egy 2OO9 marcius 8.-án adott leckéből)

 Kérdés:

Meg kell, hogy változzon a tömegtájékoztatás és a kultúránk?

Válaszom:

Természetesen. És valójában ez az egyik legfontosabb dolog ebben a pillanatban. A tömegtájékoztatásnak, mint egy globális oktatási rendszernek kell működnie, azzal, hogy elmagyarázza a globalizáció lényegét. Ez kell, hogy elsőrendű felelősségük legyen.

A kommunikáció összes forrása és az összes az embereknek információt nyújtó csatorna a nap 24 óráját arra kell, hogy szentelje, hogy megtanítsa az embereknek, hogyan szervezzék meg életüket az új körülmények között. És igazából ez az egyetlen dolog, amit az emberek hallani akarnak, mivel körülöttük minden szétesik, és ez a tudás adhatja meg nekik azt ami megmentheti őket.

Amennyiben emberek milliói kezdenek el erről gondolkodni, akkor ez lesz az alapvető gondolkodás mindenütt. Végül is nincs távolság a gondolatok között, így az emberek bármit is gondolnak bárhol, az más helyeken is azonnal kifejeződik. Több millió ember gondolatainak ereje az hatalmas, és mindent előidézhet a fény sebességével. Ennek eredményeképpen a korekció sokkal gyorsabban történhet, mint a korrupció. Míg a generációk lesüllyedése évezredek alatt történt meg, a korrekció megtörténhet akár hónapok alatt!

A Kabbala elmagyarázza a fejlődés folyamatát. Senki nem képes ezen a folyamaton saját akaratából átmenni, mindenki valamilyen módon a körülmények nyomása hatására kezd ebbe bele. Senki nem kéri beleegyezésünket ebben a folyamatban, mivel önzőségünk soha nem egyezne bele abba, hogy valamit is feladjon, vagy bárkivel is egyesüljön.

Azonban az emberek képesek lesznek mindezt megtenni, mivel arra vágynak, hogy megszabaduljanak gondjaiktól! És tudniuk kell, hogy nem létezik más megoldás. A magyarázatoknak olyan tényekre kell alapulnia, melyeket a természetből és a tudományokból veszünk, és fontos, hogy hivatkozzunk tudósok, és szakértők véleményére a gazdaság és pénzügyek területéről. Akkor az emberek meggyőződnek majd arról, hogy nincs más megoldásunk, mint az, hogy egyesüljünk ebben a globális világban, melyben a “pillangó effektus” dominál.

Nincs más megoldás – mindezt meg kell tegyük! Mi mást tehetünk, ha ez a természet követelménye? Élve maradhatunk, vagy elpusztulunk – a választás a miénk!

(Részlet egy 2OO9 március 8.-án adott leckéből)