Egy nyílt levél a G-20 találkozó vezetőihez, az április 20-án Londonban tartott találkozójuk alkalmával:

Téma: a világ állapotának elemzése

Tisztelt Hölgyek és Urak, a G-20-as találkozó vezetői,

Michael Laitman-nak hívnak, az Ontológia professzora vagyok, PhD végzettségem van Filózófiából, és Kabbalából, és MSc végzettségem orvosi bio-kibernetikából. Alapítója és elnöke vagyok a Bnei Baruch-nak, egy Izraeli központú nemzetközi szervezetnek, melynek ágazatai vannak Észak Amerikán és Kanadán keresztül, Közép is Dél Amerikában. Európában (annak nyugati és keleti részén egyaránt), és a világ más részein is. Weboldalunkon (http://www.kabbalah.info/) keresztül ingyenesen tanítok, élő napi leckéket adva a Kabbaláról és a spiritualitásról melyet egy körülbelül kétmilliós közönség követ világszerte, és mely előadásokat előben közvetítünk szinkrontolmácsolással 7 különböző nyelvre (angol, spanyol, héber, orosz, francia, török és német) Ugyancsak tulajdonosa vagyok a Channel 66 kábeltelevíziós csatornának a YES, Izraeli műholdas szolgáltató jóvoltából.

A világ jövője miatt érzett őszinte aggodalmam miatt írok Önöknek. Abból az okból írok Önöknek, mivel az a meggyőződésem, hogy kizárólag Önök képesek a világot biztonságba vezetni, ahol minden ember, vallástól, fajtól, nemtől és nemzetiségtől függetlenül békés, egészséges és elégséges életet élhessen.

Azzal kezdeném, hogy kifejezem legmályebb tiszteletemet és csodálatomat azokért a kezdeményezésekért, melyeket Önök nemzeti és nemzetközi szinten tesznek annak érdekében, hogy megoldást találjanak erre a sokoldalú válságra, mely minket manapság érint. Ahogy azt Önök gyakra hangsúlyozzák beszédeikben, a jelenlegi vlság különlegessége globális jellegében rejlik. Ebből kifolyólag egy globális megoldásra van szükség. De mielőtt benyújtanám javaslataimat a megoldásra, röviden szeretném elmagyarázni, mi is okozza a válságot.

A válság gyökere – a globális önzőség

Amennyiben kielemezzük az emberiség történelmét, nyilvánvaló, goy az emberiség az önző vágy ereje alapján fejlődött, mely vágy folyamatosan növekedett bennünk az idők folyamán. Ahogy ezek a vágyak nőttek, egyre kifinomultabb módszereket fejlesztettünk ki azok kielégítésére.

Azonban a 21. században, a játékszabályok megváltoztak. A személyes fejlődésről áttértünk az integrált rendszerre, ahol minden résztvevő alapelem függ egymástól. Az ego, mely eddig motiváló erőnk volt, globálissá vált, mindegyikünket egy ördögi körbe kötve. Attól a pillanattól kezdve, hogy egy globális, integrált rendszerré álltunk össze, hasonlóan minden ilyen zárt jellegű természetes rendszerhez, erőnk, és fenntarthatóságunk az emberiség minden tagjának kölcsönös felelősségétől vált függővé.

Egy probléma jelentkezett: Amint egymás közötti viszonyaink összekapcsolttá váltak, mi továbbra is önzően próbálunk tovább élni, és ez válsághoz vezet.

A megoldás – oktatás

A civilizáció zárt rendszere arra ösztökél minket, hogy felismerjük annak fontosságát, hogy a rendszerben a világ minden lakosa tudatosan részt vegyen. Egymásra utaltságunk azt teszi szükségessé, hogy mindannyian megértjük a rendszert, és a mások figyelembe vételével tesszük cselekedeteinket.

Ennél fogva a válság megoldása a világ minden emberének tudatában változást követel. Minden egyes személynek fel kell ismernie, hogy a jelenlegi globális falunkban tapasztalható globális és integrált rendszerben az egyén sorsa az egyén másokhoz való hozzáállásától függ.

Ahogyan létrehoztunk egy oktatási rendszert, mely gyermekeinket az életre készíti fel, most létre kell hoznunk egy olyan oktatási rendszert, mely elmagyarázza az embereknek hogyan éljék életüket ebben az új, globális világban – ahhoz az alapelvhez tartva magukat, hogy “Szeresd felebarátodat, mint saját magad”, mely alapelvet az összes vallás elfogad. Ahogy elkezdünk egy ilyen jellegű rendszert létrehozni, azonnal érezni fogjuk, hogy a társadalom gyógyulási folyamata elkezdődött, mivel az új világ törvényszerűségeinek érzete arra vezet, hogy az emberek új módon kezdenek egymáshoz viszonyulni – a gondoskodás módján.

Újjá kell építsük a gazdasági és politikai rendszereket is, mivel minden rendszer hozzá idomul majd az egymáshoz való kapcsoltságunkból fakadó új érzékelésünkhöz.

Egy sokoldalú, globális válsággal állunk szemben. Így egy globális oktatási rendszerre van szükségünk, hogy megfelelően tudjunk a különböző specifikus válságokra reagálni.

A munkaterv

Mivel az emberek óriási mértékben befolyásolhatóak a közvélemény által, ahhoz, hogy tudatukat építő jelegű gondolatok irányába fordítsuk, fel kell használjuk a társadalom erejét arra, hogy egy új értékrendet hozzunk létre.

Ezt észben tartva, a következő lépéseket javaslom:

– Létre kell hoznunk egy politikától mentes nemzetközi oktatási centrumot, mely ismert tudósokat hozna össze az általános tudományok, és politikai tudományok területeiről a világ minden részéről. Ezek a szakértők különböző típusú magyarázó tartalmat fejlesztenének ki a világ új helyzetével kapcsolatban, és közreműködnének a tömegtájékoztatással nézeteik terjesztésében.

– Létre kell hoznunk egy olyan munkacsoportot, mley olyan terveket hozna létre, melyekkel a globális időszakot lennénk képesek tudatosítani a társadalomban.

– Meg kell határozzuk, hogy a különböző tümegtájékoztatási rendszerek milyen módon képesek olyan programokat létrehozni, ahol összekapcsoltságunkról tájékoztatják az embereket, legalább napi 30 percben főidőben sugározva azt.

– Tájékoztatnunk kell a nagy hirdetési vállakozókat, hogy amennyiben hirdetéseik negatív hatásuak a társadalomra nézve, azok nem jelenhetnek meg a TV-ben illetve a rádióban.

– Mind emellett egy kormányok által támogatott kampányt kell beindítsunk, amely megragadó módon mutatja be összekapcsoltságunk igazi mélységét.

– Minden iskolát kötelezni kell arra, hogy a tananyagba bele foglalják az emberi társadalomban felfedezett új szabályokat. Emellett naponta egy órát arra kellene szánni, hogy a tanulók beszélgethessenek azokról az emberi viszonyokról, melyek fennmaradhatnak az új globális időszakban.

– Ösztöndíjakat és más pénzügyi kedvezményeket kell adományozni olyan irodalmi, művészeti, szinházi, filmművészeti, újságírói alkotásoknak, melyek az emberi társadalomnak hasznosak, hasznuknak megfelelő mértékben.

Önök a legnagyobb országok vezetői, melyek képesek lehetnek a globális oktatási rendszert bevezetni, mely rendszerre a világnak ma égető szüksége van. Azáltal, hogy ezt megteszik, ezek az országok nemcsak megmutatnák az emberiség iránti gondoskodásukat, hanem a világot előre is vezetnék.

Tisztelettel,

Michael Laitman

 Kérdés:

Nagyon sokan félnek a válságtól. Lehet, hogy hamarosan háborúk, konfliktusok és erőszak következik?

Válaszom:

Ez minden országban bekövetkezhet. Ennek különböző megnyilvánulásait láthatjuk, másfajta zavargásokat és nehézségeket különböző helyeken. Azok az emberek akiknek nincs hol laknia, és nincs mi ennie nem tudják magukat kontrollálni – végül is nincs már mit veszteniük. Ezek az emberek mindenre képesek, és amikor mindezek összegyűlnek és felhergelik egymást, nemzeti kirobanást okozhatnak.

Mit tehetünk mindez ellen? Végül is ez nem olyan ellenség, melyet fegyverrel állíthatunk meg. Képzeljük csak el: lehetséges, hogy nők, és gyerekek ezrei vonulnak az utcán, és nincs olyan rendőrségi erő, mely megállíthatja őket.

A helyzet Amerikában nem ennyire rosz még. Az Amerikaiak mindig is fegyelmezett emberek voltak: amikor az egyéneknek megvan mindene – minden jó, amikor viszont nincs – nem annyira jó. De senki nem panaszkodik. Még mindig van pénzük, termékeik, és elég étel melyet a szegényeknek és a munkanélkülieknek kioszthatnak.

De hamarosan ők is kifogynak a tartalékokból. Az emberek már most kérdezgetik: hová tüntek Obama több ezer milliárdos csomagjai? Az emberek nem érzik úgy, hogy a pénz jó helyre került.

Japánban a kormány minden állampolgárnak 100 amerikai dollár értékű pénzt osztott ki, hogy annak elvásárlásával fellendítség a piacot. Azonban az emberek azonnal eltették, elrejtették a pénzt, arra gondolván, hogy később majd nagyobb szükségük lesz rá. Senki nem ment vásárolni, mivel az emberek féltek a pénzt bármi másra, mint ételre költeni.

Mint láthatja, nincsen módunk a világ kontrollálására. Ma a kormányok már nem képesek semmit sem irányítani. A múltban képesek voltak ezeket a folymatokat szabályozni a gazdaságon keresztül, de manapság ez a rendszer már nem működik tovább.

Megállapítottuk mi a betegség, de még mindig nem nyilvánvaló, hogy mi a megfelelő orvosság rá, így egyre csak tovább kutatunk.

Addíg amíg meg nem találjuk a gyógymódot, továbbra is betegnek érezzük magunkat – és érezzük a válságot. Azonban a gyógymódot lassanként felfedezzük. Azt már tudjuk, hogy amikor az emberiség felfedez egy problémát illetve betegséget, akkor évtizedek, akár évszázadok telnek el, míg valami megoldást találunk. A középkorban az Európában kitörő járványok olyan erejűek voltak, hogy elpusztították a lakosság felét. De idővel az emberek megtalálták az ellenszert.

A szenvedés arra kényszeríti az emberiséget, hogy keresse, és megtalálja a megoldást. Mindez kifinomultabbá teszi az embereket, érzékenyebbek, jobban odafigyelők, és megértőbbek lesznek. A személy vágya megnyitja az utat a Természet felé, és akkor megtalálja amit keres. Mindenre van válasz.

Jelenlegi helyzetünkben ugyanaz a helyzet. A szenvedések jóvoltából, előbb utóbb megtaláljuk majd a válság megoldását. Mindez nehéz, mivel a probléma a belső világunkban található, a vágyainkban és pszichénkben, és ezzel egyenlőre nem tudjuk mit is kezdjünk. Az utóbbi időben azt láthatjuk, hogy minden az emberiséggel történő szerencsétlenség a pszichológiai szinten történik – legyen az válás, drogok, depresszió,  a gyerekek és szüleik közötti kapcsolat, a nevelés válsága, a tudományok kudarca, a válság a személyek világhoz való hozzáállásában, és a természettel kapcsolatos hanyagságunk. Mind ezek a pszichológia szintjén jelentkeznek.

Nagyon gyengék vagyunk, amikor arról van szó, hogy pszichológiai problémáinkat megoldjuk, mivel ezek a problémák csak akkor oldhatóak meg, amennyiben felettük egy szinttel tudunk létezni és megoldást keresni. Íly módon képesek volnánk a problémát kívülről megvizsgálni, és azt megérteni. Akkor elménk képes lenne a problémát megragadni több irányból is, és akkor úgy mond a tudatunk megához ragadhatná azt. A személy tanulmányozhatná a problémát és kielemezhetné azt.

Azonban pszichológiai problémáink ugyanazon a szinten keletkeznek ahol magunk is vagyunk – az emberi szinten. Ezért találjuk nagyon nehéznek megoldásukat. Ha szeretnénk megoldást találni ezekre a problémákra, egy magasabb szintre kell, hogy emelkedjünk. És azt, hogy mindezt hogyan tegyük, kitalálhatjuk ösztönszerűen, vagy tudatosan, amennyiben vágyunk arra, hogy magunk fölé emelkedjünk. Ellenkező esetben, mint ahogy azt “Eszter Könyv”-ében is olvashatjuk: “Az a generáció halálra lesz ítélve”. Természetesen nem egyezünk mindebbe bele, így arra leszünk kényszerítve, hogy megtaláljuk a probléma megoldását.

(Egy a Báál HaSzulam “Egy Törvény” című cikkéről adott leckéből, 2009 március 5.-én)